Regisztráció  Belépés
ronix.blog.xfree.hu
"Ha élni akarsz, két karod legyen a híd, és szavad olyan, ami épít - de kell, hogy példa is légy hordozva mások terhét. Csapóné Ágoston Veronika
2008.06.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Karácsonyi rege
  2009-01-16 00:24:32, péntek
 
  Karácsonyi rege


Hideg téli este, a csillagok fénye s a hold sápadt sugara tükröződik vissza a havas tájról, lankás domboldalak tövén fázósan gubbaszt egy aprócska falu. Kicsiny házak, hunyorgó ablakszemek. Kéményfüst csap a magasba, s a közeli libaúsztató jegén csintalan gyermekhad csúszkál fel s alá. Béke és csend honol, ünnepre készül a falu, kalács és alma illat leng a hűvös szélben.

Hirtelen éles zaj szegi meg a csendet: kip-kop, kopp-kopp ütemes kalapács zaj, csengő és éles, szinte szemtelenül lármás. A falu szélén kormos oldalát a dombnak döntve áll a kovácsműhely, mellette kis kopott otthon, itt él a kovács egymaga. Mondják szűkszavú ember, nincs istene, sem felebarátja dolgát érti de szavát venni még senkinek nem sikerült, dolgozik, adót fizet, az ünnepet tiszteli, a papot megsüvegeli, a bírónak előre köszön. Mégis ő csak a bolond kovács maradt falu száján.

Munkájának híre messze elér, lovak lábát nem nyilalja meg, egy sem sánta, s büszkén kopog bármely úri paripa lábán a fémpatkó. Ha kapu kell cifra virágú, éled keze alatt a vas, és tüzes virágok levelek nyílnak kalapácsa nyomán. Teste koromtól, s izzadságtól fénylik, tekintete szúrós, bár szemei néha kutakodva faggatják a csillagokat: mondd, ha vagy, Teremtőm mi végre rendeltél e világba? aztán lehajtva fejét teszi tovább a dolgát, sem, káromolva sem dicsérve az Urat...

Néhány arra vetődő atyafi morogva inti.."hallja kend.. Szent este lenne vagy mi?! Akassza szépen szegre a kalapácsát, üdvözölje a kis Jézust! Vállat rándít, s csak dolgozik tovább. Már a harangszó is elcsendült, a porták is mind, csak a kovácsműhely fénye pásztázza a havas utat, a kovács egyre szítja a tüzet, arca elszánt, szíve nem dobban lágyabban, kis Jézus.. forgatja szájában a szót...megszületik. Aztán? Kevesebb lesz a dolgom tőle? Makacsul dolgozik tovább.




- Jó estét adjon az Úr.. és békességet e háznak és minden lakójának! -szól egy bátortalan hang. A kovács felkapja a fejét, csodálkozva mered az ajtó irányába, egy lány áll ott a félfának támaszkodva, arca orra piros, szemei kékek és valószínűtlen ragyogásban égnek, piros ajkai közül mosoly villan, fázósan húzza össze magán kopottas kabátkáját.
- Hát te? - mordul fel a kovács, és végig méri a lányt - aj de kis nyavalyás pára - gondolja magában, vézna is meg is van már fagyva egészen, és nini--mezítláb van! villan a felismerés a férfi fejébe.
- Mi kéne? - kérdi már kicsit szelídebben,- ha alamizsna az nincs lent ad a tisztelendő úr a faluban, magam élek itt, nem viszek nagy házat! A lány csak mosolyog és megrázza a fejét.
- Csak benéztem hozzád, - mondja, mert ma mindenki boldog kell legyen.
- Aztán?- horkan fel a férfi, - tán tarisznyában hordod a boldogságot?? A lány felnevet. Kacagása, mint sok apró száncsengő hangja bejárja a műhely minden zugát, az ablakok jégvirágai megolvadnak, a mécses lángja fényesebben ég, a szürke falak hirtelen kiszínesednek.
- Leülhetek? - kérdi,- ígérem nem foglak zavarni. Apró lábacskáit fázósan összedörgöli, ahogy a tűz mellé kuporodik, fejét oldalra billenti, mint egy aprócska cinke madár, és kérdőn nézi a nagy erős embert.- Na ülj, ha ülhetnék vagy! - mondja az, és maga sem tudja miért már nem mérges többé. Szívét melegség járja át, s a kalapács súly egyre jobban húzza a vállát .
Épp én is leülhetek már.. későre jár, mondja halkan, de ha ehetnél sajtom és kenyerem, tán még akad a polcon, mondja, s már megy is a tálért, a késért. Ahogy visszafele lépdel még a kamra felé, fordul, s egy mosolygós almát rak a tálra...észre sem veszi de már ő is mosolyog.




- Te nem eszel? - kérdi a lány.
- Egyek? - hökken meg a kovács, - na akkor eszem! És tör egy falat kenyeret, a lány is eszik egy keveset, aztán még közelebb húzódik a tűzhöz..
- Jó itt nálad - mondja és mosolyog. A falak eltűnnek, az ablakok tisztán villognak a tűz fényében, fenyőillat lengi be a szobát, a férfi érzi, hogy szívéről is tűnnek a nehéz láncok, nevet. Istenem de régen mondta ezt valaki, feleli. Aztán hirtelen lenéz a lányka lábaira, - megfagysz nekem szentem! Kiált föl - tán nincs cipőd?
- Az minek? - csodálkozik rá a lány ártatlanul.
- Ej lelkem hát a hideg ellen- csóválja fejét a kovács. Addsza lássam mekkorára nőttél? - és elkapja az apró lábacskákat .
- Mit ne mondjak nem vagy nagy falat!- neveti el magát, majd elgondolkozik: - lásd nem vagyok gazdag ember, aztán gyermek sincs a háznál, mondja - hát adnék én cipőt. Isten látja lelkem, de ha nincs...lehajtja a fejét.. most először érzi azt hogy tehetetlen, hogy itt már semmit nem ér az ő nagy ereje, hát mit adjon most ennek a kis koldusának itt??A lány csak mosolyog - hát csinálj nekem mondja és felhúzza két vállát, kék szemei kérőn tapadnak a férfi arcára - csinálj nekem hogy ne fázzam...a férfi felpattan idegesen körbejár - miből te?? - lásd kovács vagyok! Mindenem a kemény szürke fém, hogy illene már ez a lábodra???
- Tudsz nekem cipőcskét csinálni? - kérdi újra a lány.
- Tudok én - feleli a férfi. Akkor higgy benne, hogy jó lesz nekem, bólint a lány. Újra a tűz felé fordul a kovács, nekigyürkőzik. Bár tudja örült a gondolat, érzi képtelenség amibe fog, de elkezdi a munkát. Az izzó parázsban vidám szikrát hány a vas...kip-kop, kopp-kopp cseng a kalapács, felesel az üllő. A férfi testén patakokban folyik a verejték, a lány csak üldögél s vigyázó tekintetével követi a férfi minden mozdulatát. Aztán megszólal- készen van! s valóban a földön vörös izzásában ott tündököl egy aprócska cipő.- Az enyém? - kérdi a lány.
- Tied tied! - feleli a kovács. Csak az enyém? - rebegi a lány. - Ha mondom! - húzza ki magát a kovács, - ha egyszer neked csináltam, akkor így lesz, tiéd, marad! Hirtelen mozdulattal a vizes hordóba mártja sisteregve, szórja páráját a hordó, és már forgatja is tenyerén művét a kovács .
- Ej hát mondom én kemény lesz ez neked gyermek! - mondja újra na várj csak, a tiszta szobából előkerül az ünneplős inge szét hasítja s ügyesen kapcát teker a fázós lábakra. Így már más!- nézi elégedetten a művét.
- Húzzuk fel? - kérdi a lánykát, és nagy buta kezei óvatosan felcsúsztatják a cipőt .
- Szép! - forgatja lábait a lány - és jó meleg. Halkan felszusszan, - most jó nekem! Súgja a kovács fülébe. A férfi, ahogy ott térdel hirtelen könnyezni, kezd, a könnycseppek végigfutnak a lány lábain egész a cipőkig.- Látod szentem, ez vagyok én, vas ember vasakarattal. Teszem mit tennem, kell, mit adhatnék neked, kis bolond jószágom?? A könnyek csak folynak arcáról, hirtelen a cipő színe megváltozik, a szürke fém eltűnik, az otromba vasalásnak nyoma sincs többé. Ragyogó üveg szikrázik már a lány lábain, aprócska fényes üvegcipők.
- Nagyon meleg van, itt- suttogja a lány, leveti kabátját.
- Fáradt lehetsz -, szól a kovács, szava halk és simogató, bámulva figyeli a csodát, hiszen a kabát alól hófehér szárnyak tűnnek elő. A lány kiegyenesedik lábain, megvillan az üvegcipő,
- Te is fáradt lehetsz, - szól halkan,- gyere most velem, pihenj meg. Az én ajándékom egy boldog hosszú álom - súgja. A kovács fáradt fejét ölébe veszi, szárnyait ráborítja, a gyertya fény halk sóhajtással ellobban, valahol távol a faluban felcsendül egy ének... "Mennyből az angyal..."

Szűcs Éva szívmelengető téli meséje
 
 
2 komment , kategória:  Rövid tőrtének  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2008.12 2009. Január 2009.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 106 db bejegyzés
e év: 1942 db bejegyzés
Összes: 31044 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 718
  • e Hét: 9117
  • e Hónap: 58374
  • e Év: 811731
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.