Regisztráció  Belépés
schuro.blog.xfree.hu
Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem. schuro ...
2011.11.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Helloween német speed metal
  2009-09-14 22:47:31, hétfő
 
  A Helloween egy német speed metal / heavy metal /power metal együttes, ami az Ironfist és a Powerfool tagjaiból alakult a '80-as évek elején.

Az együttes története Az eredeti felállás a következő volt: Kai Hansen (ének/gitár), Michael Weikath (gitár), Markus Grosskopf (basszusgitár) és Ingo Schwichtenberg (dob). 1984-ben a zenekar szerződést kötött a Noise Records-szal és két számot készített egy Death Metal nevű válogatáslemezre. Az egyik a Weikath-szerzemény Oernst Of Life, a másik pedig a Hansen által írt Metal Invaders, ami az együttes első teljes albumán gyorsabb verzióban szerepel.




Helloween EP (1985)

1. Starlightdownload 05:15 (Weikath/Hansen)
2. Murderer 04:25 (Hansen)
3. Warrior 04:00 (Hansen)
4. Victim Of Fate 06:39 (Hansen)
5. Cry For Freedom 06:07 (Weikath/Hansen)
6. Surprise Track 02:08
(Traditional) Picture-LP Bonus


Eljött 1985 és a Helloween rögzítette első mini-LP-jét, ami az egyszerű Helloween nevet kapta. Az 5 számot tartalmazó minialbum sikeres volt, ezért még ebben az évben kiadhatták első nagylemezüket is, a 'Walls Of Jericho-t, ami hatalmas kritikai visszhangot kapott, a sebesség és a dallamok újfajta keveréke újrafogalmazta a heavy metal-t.




Walls Of Jericho (1985)

1. Walls Of Jericho
00:53 (Weikath/Hansen)
2. Ride The Sky
05:54 (Hansen)
3. Reptile
03:45 (Weikath)
4. Guardians
04:20 (Weikath)
5. Phantoms Of Death
06:33 (Hansen)
6. Metal Invaders
04:08 (Hansen/Weikath)
7. Gorgar
03:57 (Hansen/Weikath)
8. Heavy Metal (Is The Law)
04:08 (Hansen/Weikath)
9. How Many Tears
07:11 (Weikath)

Az album turnéján azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Kainak gondot okoz énekelni és gitározni is egyszerre. Új énekest kellett hát keresni, Kai a Helloween énekeseként ezért utoljára az 1986-os Judas című kislemezen szerepel.




Keeper Of The Seven Keys Part I (1987)

1. Initation
01:21 (Hansen)
2. I'm Alive
03:23 (Hansen)
3. A Little Time
03:45 (Kiske)
4. Twilight Of The Gods
04:29 (Hansen)
5. A Tale That Wasn't Right
05:15 (Weikath)
6. Future World
04:02 (Hansen)
7. Halloween
13:18 (Hansen)
8. Follow The Sign
01:46 (Hansen/Weikath)

Az első választás az énekesi posztra az egykori Tyran Pace frontember Ralf Scheepers volt, de aztán mégis a 18 éves Michael Kiske mellett döntöttek, aki akkor a hamburgi Ill Prophecy tagja volt. Már az új énekessel rögzítették Keeper of the Seven Keys, Part 1 című lemezüket, ami 1987-ben jelent meg. Az új album a Helloweent az egyik legsikeresebb európai heavy metal együttessé tette.




Keeper Of The Seven Keys Part II (1988)

1. Invitation
01:06 (Weikath/Hansen)
2. Eagle Fly Free
05:08 (Weikath)
3. You Always Walk Alone
05:08 (Kiske)
4. Rise And Fall
04:20 (Weikath)
5. Dr. Stein
05:03 (Weikath)
6. We Got The Right
05:07 (Kiske)
7. March Of Time
05:13 (Hansen)
8. I Want Out
04:39 (Hansen)
9. Keeper Of The Seven Keys
13:38 (Weikath)

1988-ban készült el a Keeper of the Seven Keys Part II, ami a klasszikus felállás legismertebb albuma. Még a Keeper 1 sikereit is sikerült túlszárnyalni, és úgy tűnt, minden nagyon jól alakul.

Kai Hansen gitáros az európai Keeper 2 turné közben váratlanul elhagyta a zenekart belső konfliktusokra, a lemeztársasággal kapcsolatos problémákra és a turné miatti kellemetlenségekre hivatkozva. Az új gitáros az ex-Rampage tag Roland Grapow lett, akivel az együttes befejezte a Keeper 2 turnét.




Live In The U.K. (1989)

1. A Little Time
06:31 (Kiske)
2. Dr. Stein
05:22 (Weikath)
3. Future World
08:56 (Hansen)
4. Rise And Fall
04:51 (Weikath)
5. We Got The Right
06:07 (Kiske)
6. I Want Out
05:44 (Hansen)
7. How Many Tears
09:55 (Weikath)

1989-ben jelent meg a Live In The UK live album, ami az 1988 európai turnét mutatja be. Különböző kiadói viták miatt a Helloween nem koncertezhetett és nem adhatott ki új anyagot...




Pink Bubbles Go Ape (1991)

1. Pink Bubbles Go Ape
00:37 (Kiske)
2. Kids Of The Century
03:52 (Kiske)
3. Back On The Streets
03:23 (Grapow/Kiske)
4. Number One
05:14 (Weikath)
5. Heavy Metal Hamsters
03:28 (Weikath/Kiske)
6. Goin' Home
03:51 (Kiske)
7. Someone's Crying
04:18 (Grapow)
8. Mankind
06:19 (Grapow/Kiske)
9. I'm Doin Fine Crazy Man
03:39 (Grosskopf/Grapow)
10. The Chance
03:48 (Grapow)
11. Your Turn
05:39 (Kiske)

... egészen 1991-ig, amikor kiadták a Pink Bubbles Go Ape című lemezt, cáfolva a feloszlásukról szóló pletykákat. Az album tökéletes csőd volt mind anyagi, mind ,,minőségi" szempontból, ami feszültséget szült a zenekaron belül.




Chameleon (1993)

1. First Time
05:30 (Weikath)
2. When The Sinner
06:54 (Kiske)
3. I Don't Wanna Cry No More
05:11 (Grapow)
4. Crazy Cat
03:29 (Grapow)
5. Giants
06:40 (Weikath)
6. Windmill
05:06 (Weikath)
7. Revolution Now
08:04 (Weikath)
8. In The Night
05:38 (Kiske)
9. Music
07:00 (Grapow)
10. Step Out Of Hell
04:25 (Grapow)
11. I Believe
09:12 (Kiske)
12. Longing
04:15 (Kiske)

Az 1993-as pop-beütésű Chameleon album még ennél is gyengébb lett, ami még a legelvakultabb rajongók idegeit is megtépázta. A lemezhez kapcsolódó turnén Ingo Schwichtenberg dobos megbetegedett személyes- ill. drogproblémák miatt, ezért el kellett válnia a zenekartól. Eközben az együttesen belüli viták felerősődtek, ennek következtében az énekes Michael Kiske is távoznia kellett.




Master Of The Rings (1994)

1. Irritation
01:14 (Weikath)
2. Sole Survivor
04:33 (Weikath/Deris)
3. Where The Rain Grows
04:46 (Weikath/Deris)
4. Why?
04:11 (Deris)
5. Mr Ego (Take Me Down)
07:02 (Grapow)
6. Perfect Gentleman
03:53 (Deris/Weikath)
7. The Game Is On
04:40 (Weikath)
8. Secret Alibi
05:49 (Weikath)
9. Take Me Home
04:25 (Grapow)
10. In The Middle Of A Heartbeat
04:30 (Deris/Weikath)
11. Still We Go
05:09 (Grapow)

A Helloween 1994-ben visszatért az korábbi Pink Cream 69 énekesével, Andi Deris-szel és Uli Kusch-sal, a Kai Hansen új zenekarától, a Gamma Ray-től távozó dobossal. A visszatérés igazán sikeres volt a Master of the Rings albummal.




The Time Of The Oath (1996)

1. We Burn
03:04 (Deris)
2. Steel Tormentor
05:40 (Weikath/Deris)
3. Wake Up The Mountain
05:01 (Kusch/Deris)
4. Power
03:28 (Weikath)
5. Forever And One (Neverland)
03:54 (Deris)
6. Before The War
04:33 (Deris)
7. A Million To One
05:11 (Kusch/Deris)
8. Anything My Mama Don't Like
03:56 (Deris/Kusch)
9. Kings Will Be Kings
05:09 (Weikath)
10. Mission Motherland
09:00 (Weikath/Helloween)
11. If I Knew
05:30 (Weikath)
12. The Time Of The Oath
06:58 (Grapow/Deris)

1995-ben Ingo Scwichtenberg, a korábbi dobos nem tudván felépülni betegségéből öngyilkos lett, ami nagyon megrázta a Helloween tagjait. A neki emléket állító 1996-os The Time of the Oath album újra Európa egyik legelismertebb zenekarává tette a Helloweent. A világturné után újabb élő-felvétel, a High Live dupla album jelent meg.




Better Than Raw (1998)

1. Deliberately Limited Preliminary Prelude Period In Z
01:44 (Kusch)
2. Push
04:44 (Kusch/Deris/Deris)
3. Falling Higher
04:45 (Weikath/Deris)
4. Hey Lord
04:05 (Deris/Grosskopf)
5. Don't Spit On My Mind
04:23 (Deris/Grosskopf)
6. Relevation
08:21 (Kusch/Deris)
7. Time
05:41 (Deris)
8. I Can
04:38 (Deris/Weikath)
9. A Handful Of Pain
04:48 (Kusch/Deris)
10. Laudate Dominum
05:09 (Weikath)
11. Midnight Sun
06:18 (Weikath)

1998-ban jött ki a Better Than Raw, az egyik legkeményebb Helloween album. 1999-ben Metal Jukebox néven feldolgozásalbumot adnak ki.




The Dark Ride (2000)

1. Behind The Portal
00:45 (Deris)
2. Mr. Torture
03:27 (Kusch)
3. All Over The Nations
04:54 (Weikath)
4. Escalation 666
04:24 (Grapow)
5. Mirror Mirror
03:43 (Deris)
6. If I Could Fly
04:09 (Deris)
7. Salvation
05:42 (Weikath)
8. The Departed (Sun Is Going Down)
04:36 (Kusch)
9. I Live For Your Pain
03:59 (Deris)
10. We Damn The Night
04:06 (Deris)
11. Immortal
04:04 (Deris)
12. The Dark Ride
08:48 (Grapow)

A The Dark Ride 2000 látja meg a napvilágot, sokkal kísérletezőbb és sötétebb album, mint a korábbiak. A világturnét követően Uli Kusch és Roland Grapow kiszállt a zenekarból, hogy megalapítsa a Masterplant. A helyükre Sascha Gerstner (ex-Freedom Call, Neumond) gitáros és Mark Cross (ex-Metalium) dobos került. Utóbbit azonban lecserélte Stefan Schwarzmann, a Running Wild és az Accept egykori dobosa.




Rabbit Don't Come Easy (2003)

1. Just A Little Sign
04:28 (Deris)
2. Open Your Life
04:32 (Gerstner)
3. The Tune
05:38 (Weikath)
4. Never Be A Star
04:13 (Deris)
5. Liar
04:58 (Grosskopf)
6. Sun For The World
03:59 (Gerstner)
7. Don't Stop Being Crazy
04:28 (Deris)
8. Do You Feel Good
04:25 (Weikath)
9. Hell Was Made In Heaven
05:36 (Grosskopf)
10. Back Against The Wall
05:35 (Deris)
11. Listen To The Flies
04:56 (Gerstner)
12. Nothing To Say
08:29 (Weikath)
13. Far Away
04:18 (Grosskopf) Europe only

A következő stúdióalbum Rabbit Don't Come Easy címmel jelent meg 2003-ban, amit világkörüli turné követett, mely során 1989 után először az Egyesült Államokat is érintette.




Keeper Of The Seven Keys - The Legacy (2005)

CD 1
1. The King for A 1000 Years
13:54 (Helloween/Deris)
2. The Invisible Man
07:17 (Gerstner)
3. Born on Judgment Day
06:14 (Weikath)
4. Pleasure Drone
04:08 (Gerstner)
5. Mrs. God
02:55 (Deris)
6. Silent Rain
04:21 (Gerstner/Deris)

CD 2
1. Occasion Avenue
11:04 (Deris)
2. Light The Universe (feat. Candice Night)
05:00 (Deris)
3. Do You Know What You're Fighting For
04:45 (Weikath)
4. Come Alive
03:20 (Deris)
5. The Shade In The Shadows
03:24 (Deris)
6. Get It Up
04:13 (Weikath)
7. My Life For One More Day
06:51 (Grosskopf/Deris)

2005-ben ismét változott a felállás, Stefan Schwarzmann hagyta el a csapatot zenei nézeteltérések miatt. Az új dobos Dani Loeble lett, aki korábban a német Rawhead Rexx ütötte a bőröket. A következő stúdióalbum Keeper of the Seven Keys - The Legacy lesz, ami előreláthatólag 2005. október 31-én fog megjelenni.

A zenekar tagjai

Andi Deris - ének (1994-napjainkig)
Michael Weikath - gitár (kezdetektől-napjainkig)
Sascha Gerstner - gitár (2002-napjainkig)
Markus Grosskopf - basszusgitár (kezdetektől-napjainkig)
Dani Loeble - dob (2005-napjainkig)

Korábbi tagok

Kai Hansen - ének (kezdetektől-1986) - gitár (kezdetektől-1988)
Michael Kiske - ének (1987-1993)
Roland Grapow - gitár (1988-2001)
Ingo Schwichtenberg - dob (kezdetektől-1993)
Uli Kusch - dob (1994-2001)
Mark Cross - dob (2001-2003)
Stefan Schwarzmann - dob (2003-2005)

Diszkográfia

Helloween Mini LP (1985)
Walls Of Jericho (1985)
Judas (1986)
Keeper Of The Seven Keys Part 1 (1987)
Keeper Of The Seven Keys Part 2 (1988)
Live In The UK (1989)
Pink Bubbles Go Ape (1991)
Chameleon (1993)
Master Of The Rings (1994)
The Time Of The Oath (1996)
High Live (1996)
Better Than Raw (1998)
Metal Jukebox (1999)
The Dark Ride (2000)
Rabbit Don't Come Easy (2003)
Keeper Of The Seven Keys - The Legacy (2005)
 
 
0 komment , kategória:  Zenevilág  
Animal Cannibals rapegyüttes
  2009-09-14 12:04:29, hétfő
 
 


Az Animal Cannibals az első magyar rapcsapat.

Az együttes 1989-ben indult három taggal (Ricsipí, Qka MC, D.J.UBY), 1990 januárjában született meg az első rapszám, ami egy józsefvárosi klub indulója volt. 1991 végén D.J.UBY kivált a bandából és azután duóban folytatták. Mint minden kezdő együttes, az Animal Cannibals is demókazettákat készített, amit híres rapperekhez próbált meg eljuttatni. Végül a Warner-Magneoton kapott az alkalmon és 1995-ben megjelentette első kazettájukat, a Takarítónőt. Az Animal Cannibals foglalkozik az ifjú tehetségek felkutatásával is 1996 óta, Fila Rap Jam néven.

Diszkográfia

* 1990 - Állat Kannibálok
* 1991 - Van más(od)ik
* 1992 - Yo!
* 1993 - Yozsefváros
* 1994 - Kanni-bál
* 1995 - Takarítónő maxi
* 1995 - Fehéren fekete, feketén fehér
* 1996 - Yozsefváros maxi
* 1996 - Kanni-bál maxi
* 1996 - Reggel, délben, este
* 1997 - 1x1 maxi
* 1997 - Vasárnap reggel maxi
* 1998 - Ezittaz maxi
* 1998 - Kés, villa
* 1998 - Kérek egy puszikát!
* 1998 - Két hétig egyedül maxi
* 1998 - Remiksz
* 1999 - Mindenki maxi
* 1999 - Megamiksz maxi
* 2001 - Hangya a gatyában maxi
* 2001 - Csajok a csúcson - Mindenki azt akarja maxi
* 2002 - Mindent lehet (A trilógia első része: Stílusok keverve)
* 2003 - Valaki kell maxi
* 2005 - Először mindenki béna maxi
* 2005 - Mindent lehet (A trilógia második része: Nincs határ)
* 2005 - Péntek maxi
* 2008 - Mindent lehet (A trilógia harmadik része: Rap Diszkó)
 
 
0 komment , kategória:  Zenevilág  
Animals együttes
  2009-09-14 12:01:23, hétfő
 
  A The Animals az 1960-as években alakult angol együttes volt, mely a Brit Invázió idején az USA-ban is népszerűvé vált. Ismertségüket nyers, bluesos hangzásuknak és énekesüknek, a jellegzetes, mély hangú Eric Burdonnek köszönhetik. Legnépszerűbb daluk a House of the Rising Sun, mely kiváló példája az Animals keményebb, rockos dalainak. Az együttes számos tagcserén ment keresztül, feloszlása előtt pedig a pszichedelikus rock terén is maradandót alkotott.

Az örökké nyughatatlan, blues-lelkületű, de a rockot is jól érző Eric Burdon feloszlatta az Animals együttest. Ez az esemény a krónikák szerint 1968. december 7-én történt.

A zenekar a hatvanas évek elején - énekesének kivételes énekhangjának köszönhetően - talán a legtöbbet tette a feketék muzsikájának angliai meghonosításáért. A feketék zenéjét nem csak John Lee Hooker, Ray Charles bluesai és a tradicionális dalok jelentették a korai Animals repertoárjában, hanem Chuck Berry, Bo Diddley és Little Richard rock and rolljai is. Maradandónak bizonyultak a korai évek saját dalai, például a Don't Let Me Be Misunderstood, vagy a We've Gotta Get Out of This Place is.

Az idén 67 esztendős Eric Burdon az elmúlt 25 évben hatszor lépett fel Budapesten (illetve Alsóörsön), sokaknak szerzett felejthetetlen élményt még mindig bődületes hangjával bizonyítva: a hatvanas évek zenéje nem közömbös számára.

Színes bőrű matrózoktól beszerzett amerikai lemezek alapozták meg a műfaj iránti vonzalmát. Az Animals már létezése első hónapjaiban kísérhette az Angliában turnézó Sonny Boy Williamson harmonika-királyt.

Alan Price billentyűs, a tulajdonképpeni zenekaralapító világslágert "csinált" a The House of The Rising Sun című hagyományos folkdalból. Ő is járt Budapesten, akárcsak követője, Dave Rowberry, a szintén kitűnő billentyűs.

has Chandler páncélszekrény méretű, mindig nyugodt basszusgitáros kiválóan nyesegette a zenekar vadhajtásait, emellett ő fedezte fel és egy ideig menedzselte Jimi Hendrix gitárfenomént. Chandler december 17-én lenne 70 éves. Az "ászok" mellett jól megfért Hilton Valentine gitáros és John Steel dobos.

Burdont 1967-re elkábította a pszichedelikus zene, szoros barátságba került Jimi Hendrix-szel, s ebbe az irányba terelte a New Animalst is, amely a San Franciscan Night, a When I was Young, a Paint It Back feldolgozásával és a Love Is című dupla albummal örökítette meg a nevét. Kitűnő amerikai zenészek, továbbá Zoot Money brit billentyűs tette fogyaszthatóvá ezt az Animalst.

Az Animals-korszak 1968 végén lezárult ugyan, de Burdon - a Warral töltött rövid, kitűnő időszakát nem számítva, nem tudott, nem akart szabadulni a bluesos Animalstől. A régi zenésztársakkal kétszer megkísérelte a visszatérést, sikertelenül. Újkeletű együtteseiben azonban rendszeresen műsoron tartja az egykori sikereket.

Eric jóval túl a hatvanon - ma ismét Animalsszel turnézik. A dalok a régiek, a társak korántsem, a siker mégis garantált, lemezeik is kelendőek, ha nem is annyira, mint 40 éve
 
 
0 komment , kategória:  Zenevilág  
Doors együttes
  2009-09-14 11:58:00, hétfő
 
 


Tagjai

* Jim Morrison (ének, 1943-1971)
* Ray Manzarek (billentyűs, 1939-)
* Robby Krieger (gitár, 1947-)
* John Densmore (dob, 1946-)

Az együttes 1965-ben alakult meg, miután Jim Morrison és Ray Manzarek - két UCLA filmiskolás diák - találkoztak Los Angelesben (Kalifornia, USA). Morrison előadta Manzareknek néhány költeményét és dalszövegét, köztük a Moonlight Drive címűt is. Manzarek már tagja volt a Rick And The Ravens együttesnek, míg Krieger és Densmore a Psychedelic Rangers-ben játszott, de már ismerték Manzarek-et közös meditációs óráikról. Az utóbbi kettőt, egy női basszusgitárossal együtt gyorsan felvették az együttesbe és elkezdtek los angeles-i klubokban játszani (London Fog, majd később a Whisky A Go-Go).

Az együttest Aldous Huxley könyvének címéről, a "The Doors of Perception" -ról nevezték el. Az idézet egy 18. századi versből származik William Blake (1757-1827) író és festő tollából: "If the doors of perception were cleansed, everything would appear to man as it truly is, infinite." ("Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek." fordította: Szenczi Miklós)

Miután Paul A. Rotchild producer felfigyelt rájuk, szerződést kötöttek az Elektra Records kiadóval elkezdve ezzel egy hosszú és sikeres együttműködést Rothscild-del és Bruce Botnick hangmérnökkel. A saját magukról elnevezett bemutatkozó nagylemez tartalmazta az összes elkészült dalukat, beleértve a közel 10 perces zenei drámát, a The End című számot is. A zenekar annyira lendületben volt, hogy az albumot néhány nap alatt sikerült rögzíteniük. A stúdióban a dalok nagy részét élőben, elsőre sikerült felvenniük. Morrison és Manzarek rendezett egy merész népszerűsítő filmet is a Break On Through című számhoz, ami fontos mérföldkő volt a zenei videó műfaj számára is.

A The Doors album 1967-es megjelenése szenzációt keltett zenei körökben. A kislemezen elsőként megjelent Light My Fire óriási siker lett, megalapozva a zenekar elismertségét a kor többi nagy zenekara között (például Jefferson Airplane, The Grateful Dead). Lehengerlő jóképűségével, megragadó színpadi jelenlétével és szűk bőrnadrágjával Morrison kora egyik legnagyobb szex-szimbóluma lett, habár ő hamar csalódott a sztárok életével járó gáncsoskodásokban.

A második nagylemez, Strange Days majdnem akkora siker volt mint az első és ez még inkább elismertté tette a zenekart. A harmadik nagylemez, Waiting for the Sun azonban már azt mutatta, hogy a repertoár kimerülésével a zenekar elkanyarodott az eredeti iránytól és új dalokat írtak. Ez lett az első #1 nagylemezük és a Hello, I Love You pedig az első #1 kislemez az USA-ban. Szintén rajta volt a The Unknown Soldier című szám is, amiből egy kitűnő - saját rendezésű - videoklipet is készítettek, valamint a Not To Touch The Earth, ami egy részlet a legendás 30 perces darabjukból, a Celebration of the Lizard-ból. (Amiből sajnos a hírek szerint nem sikerült egy kielégítő verziót összehozni egy önálló nagylemezhez.) Körülbelül ebben az időben lett sikeres a Touch Me című kislemezük is, amiben a legendás Curtis Amy (szaxofon) és egy szimfónikus zenekar is játszott.

A dalszövegek többnyire szociális, pszichológiai és politikai töltéssel bírtak és legtöbbjüket Jim Morrison, The Lizard King (Gyíkkirály) írta. John Densmore jazz-es dobolása, Ray Manzarek kavargó billentyűzetjátéka - bal kezével az általában basszusgitáros részeket játszotta - valamint Robby Krieger gitározása, ami tartalmazott flamenco-s, indián, blues és klasszikus elemeket is egyedi zenévé állt össze. A rockzenekarokkal ellentétben a The Doors-ban nem volt basszusgitáros, hanem Manzarek játszotta a basszusrészeket Fender elektromos orgonáján. Néhány számban azonban a Morrison Hotel című albumon Lonnie Mack (gitáros), az L.A. Woman -on pedig Jerry Scheff (Elvis Presley basszusgitárosa) játszott vendégként.

Sok számuk született közös munka eredményeként, amihez Morrison általában a szöveggel és a dallammal járult hozzá, míg a többiek megkomponálták a ritmust és összeállították a dalt. Egyszer, amikor Morrison és Manzarek a kaliforniai tengerparton sétáltak, elhaladt mellettük egy afro-amerikai lány - erre írta Morrison a Hello I Love You című dalt egyetlen éjszaka alatt. A lányra a dalban mint homályos gyémántra hivatkozik. Többen bírálták a dalt annak hasonlósága miatt a Kinks 1965-ös sikeréhez, az All Day And All Of The Night-hoz.

A The Doors gyorsan elismerést vívott ki kihívó és szórakoztató élő előadásaival, lázadó magatartásával. Egy 1967-es élő fellépés során az Ed Sullivan Show-ban az American Broadcasting Corporation hálózatán a cenzorok azt kívánták, hogy változtassák meg a Light My Fire című dalt és a "Girl we couldn't get much higher" helyett használják a kevésbé kétértelmű "Girl we couldn't get much better"-t, mert azt nem lehet drogokra való utalásként értelmezni. Ennek ellenére Morrison az eredeti verziót énekelte az élő adásban és CBS nem tudta megakadályozni a sugárzást, mert a műsor késleltetés nélkül ment. Ed Sullivan olyan mérges volt, hogy az előadás után meg sem rázta a kezüket és soha többé nem hívta meg őket a show-ba.

Morrison teljesen megváltozott, amikor színpadra lépett. Manzarek szerint megszűnt önmaga lenni és átváltozott pörgő dervissé, vagy sámánná, ősi eredetű mutatványokat előadva. Grace Slick énekes visszaemlékezése szerint egy koncerten Morrison annyira felpörgött a kábítószerektől, hogy úgy kellett őt lerángatni a színpadról.

Egy 1969-es Miami, (Florida, USA) koncerten Morrison állítólag még a nemi szervét is megmutatta. Viselkedése miatt vádat emeltek ellene, azonban sosem sikerült bizonyítani és ítélet sem született. Morrison a következőket mondta: "Sok időt elvesztegettem a perrel Miami-ban. Körülbelül másfél évet. De azt hiszem megérte, mert a per előtt elég gyermeteg képem volt az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről. Most már tisztábban látok."




Mialatt Morrison vezető énekesként híressé vált és a lemezborítókon is egyre nagyobb kép jelent meg róla ő a zenekar számára követelte meg az elismerést. Egy koncert előtt, amikor a bemondó "Jim Morrison és a The Doors"-ként konferálta fel őket Morrison nem volt hajlandó addig színpadra lépni, amíg újra fel nem konferálták őket egyszerűen a "The Doors"-ként.

Élete utolsó két évében kevesebb kábítószert fogyasztott és keményen inni kezdett, ami hamarosan észrevehető lett az előadásaiban is a színpadon és a stúdióban egyaránt. A The Lizard King előli menekülésben - amely teljesen eluralta őt - meghízott és vastag fekete szakállat növesztett. Ez arra kényszerítve a kiadóját, hogy az 1969-ben megjelent Absolutely Live című nagysikerű lemezre egy korábbi fényképét tegyék. Ezen az albumon az 1968-69-es ameriaki koncertkörúton készült felvételek és a "The Celebration Of The Wizard" teljes veriója szerepelt.

A negyedik nagylemezükkel, a The Soft Parade-del (1969) a zenekar igyekezett folytatni a lendületet; megpróbálva kiterjeszteni a zenei hangzást vonósokkal és basszussal. Ez lett a legkevésbé sikeres nagylemezük Morisonnal, aki addigra komolyan inni kezdett és egyre nehezebb volt együtt dolgozni vele a stúdióban. Mindez azt eredményezte, hogy a felvételek, amelyek korábban egy két nap alatt megvoltak most hetekre is elhúzódtak.

Az 1970-ben megjelent Morrison Hotel című nagylemez azonban újra sikeres lett. 1971-ben pedig az L.A. Woman-nel visszatértek amerika elismert előadóinak körébe. Úgy értékelték, hogy ez egy "vissza a kezdetekhez" album, ami ismét a blues-os és R&B-os gyökereket pedzegeti, habár a próbák során komoly próbatétel volt Rotchild távozása. Az új repertoárt koktél zenének nevezte és átadta az irányítást Botnick-nek. Az eredmény szinte klasszikusnak számít a kitűnő anyagokkal és a legjobb lemez lett az 1967-es bemutatkozás óta. A hangulatos Riders On The Storm évtizedekre a rádióállomások alapdarabjává vált.

1971-ben, az felvételei után Morrison úgy döntött, hogy szünetet tart és barátnőjével (Pamela Courson) Párizsba költözött. Ott halt meg rejtélyes körülmények között 1971. július 3-án. Halálát az általánosan elfogadott nézetek szerint kábítószer túladagolás okozta (talán heroin), azonban amint később kiderült sosem boncolták őt fel, mielőtt eltemették őt a Pere-Lachaise temetőben Párizsban.

Évekig keringett az a hír, hogy Morrison csak megrendezte a halálát hogy megszökhessen a reflektorfényből, valamint az is hogy Morrison valójában egy párizsi éjszakai klubban halt meg és testét titokban vitték vissza a lakásába. Azonban a Wonderland Avenue című könyvében Morrison korábbi munkatársa Danny Sugerman azt állítja, hogy a Courson-nal való utolsó találkozásán - ami nem sokkal azelőtt volt, hogy ő is meghalt heroin túladagolástól - beismerte Sugerman-nak, hogy Morrison a heroint korábban vele próbálta ki, és mivel Morrison félt a tűktől, ő adta be neki azt az adagot, amibe belehalt.

A The Doors maradék része egy darabig folytatta a zenélést. Eleinte megpróbálták Morrison-t más énekessel helyettesíteni, Krieger és Manzarek átvette a vokált és két albumot is megjelentettek. 1971 Other Voices és 1972 Full Circle. Other Voices jó kritikákat kapott ugyan, de sikeres nem volt. Emiatt sokat kritizálták őket és kereskedelmi szempontból sem érte meg a lemez. Az ezután következő Full Circle megjelenése után a zenekar feloszlott, érezve hogy Morrison nélkül már nem az igazi.

1991-ben Oliver Stone megjelentette filmjét, a The Doors-t Val Kilmer-rel a főszerepben, aki Morrison-t játszotta (a filmben Densmore is megjelent). Amíg sokakat lenyűgözött Kilmer játéka a filmben sok tévedés volt és a zenekar tagjai később kinyilvánították elégedetlenségüket Stone-nak, aki sokszor irányíthatatlan őrültként ábrázolta Morrison-t a filmben.

2002-ben Manzarek és Krieger újraalakította a The Doors-t The Doors 21st Century néven. Morrison helyét egy angol énekes, Ian Astbury vette át, aki korábban a The Cult együttes énekese volt és Angelo Barbera Krieger zenekarából lett a basszusgitáros. Az első koncertjükön bejelentették, hogy John Densmore nem lép fel - betegség miatt nem tudott játszani.

Később Densmore többször is kijelentette, hogy őt meg sem hívták az együttesbe. 2003 februárjában felszólítást hozott korábbi társainak, ami azt tartalmazta, hogy nem használhatják majd a The Doors nevet. Ezt bíróságon megtámadták és májusban elvetették, azonban Manzarek többször is kijelentette nyilvánosan, hogy Densmore meghívója az új zenekarba még mindig érvényes. Mindezek mellett Morrison és Courson családja is csatlakozott Densmore-hoz próbálva megakadályozni Manzarek-et és Krieger-t a The Doors név használatát.

Densmore-t eleinte Stewart Copeland helyettesítette, aki korábban a Police-ban játszott, de ő néhány előadás után visszavonult és a helyére Ty Dennis került, aki Krieger zenekarában játszott.

A The Doors-ra máig sámánista élő előadásaiért emlékeznek. A "Szervezet" néhány embere úgy gondolta, hogy ők is csak az amerikai rock egyik lázadója voltak. Jim Morrison azt mondta: "Szeretek minden reakciót, amit a zenével váltok ki. Bármit, amitől az emberek gondolkodni kezdenek. Úgy értem, hogyha egy egész helyiséget meg tudsz tölteni részeg, belőtt emberekkel akkor ideje felébredni és elgondolkodni, hogy sikerült valamit elérni."

A folyamatos népszerűségük bizonyítéka, hogy a korai lemezeik folyamatosan jól fogynak.

Lemezek

* The Doors - 1967
* Strange Days - 1967
* Waiting for the Sun - 1968
* The Soft Parade - 1969
* Morrison Hotel - 1970
* Absolutely Live - 1970
* L.A. Woman - 1971
* Other Voices - 1971
* Full Circle - 1972
* An American Prayer (An American Prayer: Jim Morrison) - 1978 (utolsó élő felvétel Jim Morrisonnal)
* Bright Midnight: Live In America - 2002
 
 
0 komment , kategória:  Zenevilág  
Slade együttes
  2009-09-14 11:40:25, hétfő
 
 


1966-ban alakult angol zenekar.

Eredeti felállás:

Dave Hill gitár;
Noddy Holder ének, gitár;
Jimmy Lea basszusgitár, zongora;
Don Powell dob.

A Slade azokban az időkben alakult, amikor a módok utálták a rockereket, s a szkinhedek össze-össze csaptak a loboncos hippikkel. A Slade a szkinhedekhez tartozott, legalábbis ami a hajukat illeti, ugyanis tök kopaszok voltak. Az egykori bőrfejüek zenekara a hatvanas években In Between, majd Ambrose Slade néven a sokadrangú klubzenekarok egyikeként működött, mígnem Jimi Hendrix menedzsere, az Animals együttes egykori basszusgitárosa Chass Chandler, egyik londoni fellépésük alkalmával fel nem fedezte őket. Ettől kezdve pályájuk meredeken ívelt fölfelé. Pár év leforgása alatt a Slade fogalommá vált, s egy ízben az Év Zenekara címet is elhódította. Első sikeres kislemezük egy feldolgozás volt, ám Holder és Lea hamar beletanult a dalírásba és ennek köszönhetően alig több mint két éven belül hat szerzeményük vezette a brit slágerlistát: Coz I luv You, Take Me Bak 'Oome, Mamma Weer All Crazee Now, Goodbye T'Jane, Cum On Feel The Noize, Skweeze Me, Pleeze Me, Merry Xmas Everybody. 1970-ben jelenik meg első, ma már klasszikusnak számító albumuk, a Play It Loud, amely már mindent tartalmaz az igazi Slade zenéjéből. Az igazi szenzációt azonban az élő fellépések jelentették. Fantasztikus kosztümök, óriási show és mindehhez Holder remek hangja és frontemberi magatartása. Éppen ezért a 72-ben megjelent Slade Alive koncertlemez egyike az együttes legjobb albumainak. 1973-ban a zenekar egy kis kényszerpihenőt tart, ugyanis Don Powell ittas vezetés közben karambolozik és a mellette ülő lány meghal a balesetben. A néhány hónapos börtönbüntetés után újabb album és egy hatalmas amerikai turné, zsúfolt házak előtt. 1974-ben a Flame című film forgatásával van elfoglalva az együttes, majd ennek zenei anyagát megjelentetik lemezen is. Az évtized közepétől kezdve, a punk és az új hullám előretörésével a Slade iránti érdeklődés csökken, de a nyolcvanas évek elején helyzetük ismét jobbra fordul, amint a hard és a heavy ismét az érdeklődés középpontjába kerül. A két évtizedre visszatekintő zenekar ekkor élte reneszánszát. A Slade On Stage és a The Amazing Kamikaze Syndrome című nagylemezeik igen keresettek és ott szerepelnek a toplisták élvonalában. A My Oh My című daluk listavezető Angliában és Amerikában is. A nyolcvanas évek végétől kevesebbet lehet hallani róluk bár nevük egy-egy fellépés vagy turné erejéig még felbukkan. A Slade mára már csak legenda, bár hivatalosan soha nem bomlott fel a zenekar.




Nagylemezek:

Play It Loud (1970)
Slayed (1972)
Slade Alive (1972)
Sladest (1973)
Old, New, Borrowed And Blue (1974)
Slade In Flame (1975)
Nobody's Fools (1976)
Whatever Happened To Slade (1977)
Slade Alive 2. (1978)
Return To Base (1979)
We'll Bring The House Down (1981)
Till Deaf Do Us Apart (1981)
Slade On Stage (1982)
The Amazing Kamikaze Syndrome (1983)
Rogues Gallery (1985)
Crackers (1985)
You Boyz Make Big Noize (1987)
Wall Of Hits (1991)
The Slade Collection (1993)
Radio Wall Of Sound (1995)
The Story Of Slade (1995)
Feel The Noise (1997)
 
 
0 komment , kategória:  Zenevilág  
Sweet együttes
  2009-09-14 11:34:49, hétfő
 
 


A Sweet együttes 1966-ban alakult, a ,,glam rock" egyik legjelentősebb zenekara. Az együttes valamennyi tagja énekel, ami meghatározza a Sweet hangzásvilágát, vokáljait.

Tagok

Sweetshop
(1968-1969)

* Brian Connolly - ének
* Frank Torpey - gitár
* Steve Priest - basszusgitár
* Mick Tucker - dobok

Sweet
(1969-1970)

* Brian Connolly - ének
* Mick Stewart - gitár
* Steve Priest - basszusgitár
* Mick Tucker - dobok

Sweet
(1970-1979)

* Brian Connolly - ének
* Andy Scott - gitár
* Steve Priest - basszusgitár
* Mick Tucker - dobok

Sweet
(1979-1981)

* Andy Scott - gitár
* Steve Priest - basszusgitár
* Mick Tucker - dobok

Sweet
(1981-1985)

Az együttes nem létezett.
Sweet
(1985-1988)

* Paul Day - ének
* Andy Scott - gitár
* Malcolm McNulty - basszusgitár
* Mick Tucker - dobok
* Phil Lanzon - billentyűsök (1985-1988)
* Malcom Pearson - billentyűsök (1988)

Sweet
(1988-1991)

* Jeff Brown - basszusgitár, ének
* Andy Scott - gitár
* Mick Tucker - dobok
* Mal McNulty - ének
* Bodo Schopf - dobok (Tucker helyett 1991-1992 között)
* Steve Mann - billentyűsök

Andy Scott's Sweet
(1993-1996)

* Mal Mc Nulty - ének (1994-ig)
* Jeff Brown - basszusgitár, éneks
* Andy Scott - gitár
* Steve Mann - billentyűsök, gitár (1996-ig)
* Bruce Bisland - dobok
* Chad Brown - ének (1994-1998)
* Steve Grant - billentyűsök, gitár (1996-tól napjainkig)

Andy Scott's Sweet
(2003-2006)

* Tony Mills - ének (2006-ban kis ideig)
* Tony O'Hora - basszusgitár, ének
* Andy Scott - gitár
* Bruce Bisland - dobok
* Steve Grant - billentyűsök, gitár

Andy Scott's Sweet
(2006 - )

* Peter Lincoln - basszusgitár, ének
* Andy Scott - gitár
* Steve Grant - billentyűsök, gitár
* Bruce Bisland - dobok




Kezdetben a Nick Chinn - Mick Chapman szerzőpáros dalait adták elő, akik a kor más zenekarainak és szólistáinak is (pl. Smokie, Suzy Quatro, Mud) írtak jelentős dalokat. Leghíresebb korai dalok: Co-Co, Funny funny, Poppa Joe, Ballroom Blitz, Blockbuster stb. 1974-ben jelent meg talán legsikeresebb nagylemezük, a Sweet Funny Adams. A lemezre már saját szerzemények kerültek, a Chinn-Chapman páros már csak két dalt jegyez. Ezután következik 1975-ben a Desolation Boulevard, rajta a korszak egyik meghatározó szerzeményével, a Fox on the runnal. 1978-ban még egy nagy durranás, a Love is like oxygen dal, amely szintén sokáig szerepel a slágerlistákon. Alkohol és egyéb problémák miatt nemsokára megváltak Brian Connolly énekestől, és a három tag folytatta tovább. Connolly meghatározó éneke nélkül azonban már kevesebb sikert értek el, és így lezárult a banda ,,klasszikus" korszaka. 1997 februárjában meghalt Brian Connolly énekes (szívinfarktus), 2002 februárjában pedig Mick Tucker dobos (leukémia). Andy Scott gitáros folytatja a zenekar történetét, mai napig koncertezik a zenekarával Andy Scott's Sweet néven, és játszák a 1970-es évek mára klasszikussá vált dalait.

Diszkográfia

Albumok (1982-ig)

* 1970 Sweet and Middle of the road (one side only)
* 1971 Gimme Dat Ding (one side only) (EMI Cat.no. MFP 5248)
* 1971 Funny How Sweet Co-Co Can Be
* 1972 The Sweet's Biggest Hits (válogatás) # 58 Ausztrália
* 1972 Poppa Joe (válogatás), (RCA, Olaszország).
* 1973 The Sweet (1971-73 közötti kislemezekből készült válogatás, Egyesült Államok: The Sweet featuring Little Willy & Block Buster; RCA/Bell, 1976-ban újra megjelent)
* 1973 Lo Mejor De The Sweet (válogatás), (RCA, Spanyolország)
* 1974 Sweet Fanny Adams, #27 Anglia; # 33 Ausztrália
* 1974 Desolation Boulevard, # 13 Ausztrália; # 25 Egyesült Államok
* 1975 The Sweet Singles Album (válogatás), (RCA, Ausztrália & Új-Zéland); # 2 Ausztrália
* 1975 Strung Up (dupla live & stúdióalbum), # 9 Ausztrália
* 1975 Rock Concert (live), 1975 (RCA, Hollandia)
* 1976 Give Us A Wink, # 27 Egyesült Államok; # 17 Ausztrália
* 1977 Off the Record, # 51 Ausztrália
* 1977 The Golden Greats (válogatás), (RCA/Capitol)
* 1978 Level Headed, # 52 Egyesült Államok; # 40 Ausztrália
* 1978 The Sweet (válogatás), (RCA/Camden)
* 1979 Cut Above The Rest, # 87 Ausztrália
* 1980 Water's Edge (amerikai cím: "Sweet VI")
* 1982 Identity Crisis

Kislemezek

* 1971 Funny Funny - #13 Anglia - Egyesült Államok; #5 NSZK; #1 Hollandia; # 93 Ausztrália; # 2 Norvégia
* 1971 Co-Co - #2 Anglia; # 99 Egyesült Államok; # 1 NSZK; #3 Hollandia; # 42 Ausztrália; # 2 Norvégia
* 1971 Alexander Graham Bell - #33 Anglia; - Egyesült Államok; #24 NSZK; #38 Hollandia
* 1972 Poppa Joe - #11 Anglia; - Egyesült Államok; #3 NSZK; #1 Hollandia; # 70 Ausztrália; # 2 Norvégia
* 1972 Little Willy - #4 Anglia; #3 Egyesült Államok (1973-as kiadás); #1 NSZK; #7 Hollandia; # 65 Ausztrália; # 7 Norvégia
* 1972 Wig Wam Bam - #4 Anglia; - Egyesült Államok; #1 NSZK; #6 Hollandia; # 15 Ausztrália; # 6 Norvégia
* 1973 Block Buster - #1 Anglia; #73 Egyesült Államok; # 1 NSZK; #1 Hollandia; # 29 Ausztrália; # 3 Norvégia
* 1973 Hell Raiser - #2 Anglia; - Egyesült Államok; # 1 NSZK; #4 Hollandia; # 49 Ausztrália; # 5 Norvégia
* 1973 The Ballroom Blitz - #2 Anglia; #5 Egyesült Államok (1975-ös kiadás); #1 Ausztrália; # 1 NSZK; #4 Hollandia; # 2 Norvégia
* 1974 Teenage Rampage - #2 Anglia; - Egyesült Államok; # 1 NSZK; #11 Hollandia; # 10 Ausztrália; # 2 Norvégia
* 1974 The Six Teens - #9 Anglia; - Egyesült Államok; #4 NSZK; #7 Hollandia; # 48 Ausztrália; # 7 Norvégia
* 1974 Turn It Down - #41 Anglia; - Egyesült Államok; #4 NSZK; # 4 Norvégia
* 1974 Peppermint Twist / Rebel Rouser (Ausztráliában dupla ,,A" oldalas) - #1 Ausztrália
* 1975 Fox On The Run - #2 Anglia; #5 Egyesült Államok (1976-os kiadás); # 1 Ausztrália; # 1 NSZK; #2 Hollandia; # 2 Norvégia
* 1975 Action - #15 Anglia; #20 Egyesült Államok (1976-os kiadás); #2 NSZK; #6 Hollandia; # 4 Ausztrália; # 2 Norvégia
* 1976 The Lies In Your Eyes - #35 Anglia; - Egyesült Államok; #5 NSZK; #9 Hollandia; #14 Ausztrália; # 11 Norvégia
* 1976 4th Of July (Ausztrália)
* 1976 Lost Angels - #13 NSZK; # 74 Ausztrália
* 1977 Fever Of Love - #9 NSZK
* 1977 Funk It Up - #79 Egyesült Államok
* 1977 Stairway To The Stars - #15 NSZK
* 1978 Love Is Like Oxygen - #9 Anglia; #8 Egyesült Államok; #10 NSZK; #16 Hollandia; # 9 Ausztrália
* 1978 California Nights - #23 NSZK
* 1979 Call Me - #29 NSZK
* 1979 Big Apple Waltz
* 1980 Give The Lady Some Respect
* 1980 Sixties Man
* 1981 Love Is The Cure
* 1984 The Sixteens / Action
* 1984 It's... It's... The Sweet Mix - #45 Anglia
* 1985 Sweet 2th - The Wigwam Willy Mix - #85 Anglia
 
 
2 komment , kategória:  Zenevilág  
T. Rex angol duó, majd quartet
  2009-09-14 10:31:27, hétfő
 
  T. Rex 1967-ben alakult angol duó, majd quartett.

Eredeti felállás:
Marc Bolan ének, gitár;
Steve Peregine Took ének, dob.

A mára már igazi legendává vált Tyrannosaurus Rex, valójában egyetlen ember, Marc Bolan zenei tevékenységének eredménye. A legenda is általa vált teljessé, hiszen korai 1977-ben bekövetkezett halála, egy fantasztikus karriert szakított félbe. Az 1947-ben született angol fiatalember Marc Markfeld 15 éves korában vette fel a Marc Bolan művésznevet és 1965-ben már elkészítette első felvételét. Rövid ideig a John's Children tagja volt, majd 1967-ben Steve Peregine Took társaságában megalapította a Tyrannosaurus Rex névre hallgató együttest. Marc és Steve három nagylemezt készített, majd Peregine helyét Mickey Finn vette át. Ebben a felállásban készült a Beard Of Stars című nagylemez, ahol Bolan már elektromos gitáron játszik a megszokott akusztikus hangzás felváltása érdekében. 1970-ben az együttes nehezen kimondható nevét a rövidebb és egyszerűbb T. Rex -re változtatják (a lemezlovasok nagy megkönnyebülésére). Az igazi nagy sikersorozat is ekkor indul, hiszen a Ride A White Swan című számuk felkerül a brit toplista élvonalába. Két új taggal kiegészülve - Steve Curry és Bill Fifield csatlakozott a duóhoz - a T. Rex most már igazi rockbandaként folytatta sikersorozatát. A slágerlisták élén szinte folyamatosan ott található egy-egy T. Rex szám: Hot Love, Get It On. Ez utóbbi jelentette az együttes számára az amerikai toplistás áttörést (tíz évvel később a Power Station előadásában ismét a toplisták vezető helyére került a szám). 1971-ben megjelenik az Electric Warrior című nagylemez mely a kritika osztatlan tetszését is elnyeri, a róla kimásolt Jeepster pedig hetekig vezeti a sikerlistákat. A hetvenes évek eleje valóságos diadalút Bolan számára. A tinédzserek bálványozták, ő lett a fiatal korosztály legünnepeltebb sztárja s egykori követői még ma is misztikus tisztelettel őrzik emlékét. A Metal Guru sikerét követően, a The Slider című album is a sikerlisták élére ugrik és végérvényesen bebiztosítja az együttes helyét a szupersztárok között. Ezt egy újabb nagy siker, a Children of The Revolution követi 1972-ben. Bolan és a T. Rex a totális pop legjelesebb képviselőivé válnak, de az underground körök is sajátjuknak tekintik a formációt mivel zenéjükre és szövegeikre a flowerpower filozófia és a popmágia sajátságos keveréke a jellemző. 1973-ban a Tanx című nagylemezük arat óriási sikert és a The Groover című szám vezeti a slágerlistákat. Ezt követően az együttes zenéje kissé elvontabbá válik és bár továbbra is nagy számban fogynak lemezeik, a Top 10 -be már nem tudnak bekerülni. Az éves rendszerességgel kiadott nagylemezeik őrzik a T. Rextől megszokott színvonalat de a kritika egyre inkább fanyalogva fogadja őket. Utolsó, 1977-ben megjelent lemezükön már a változás szele érezhető, keményebb hangzás, pregnánsabb ritmusvezetés jellemzi a dalokat. Az igazi váltás azonban nem következik be, mert Bolan végzetes autóbalesetet szenved Gloria Jones énekesnővel együtt, örökre lezárva ezzel a Tyrannosaurus Rex történetét. Zenéjük és szövegeik a 80-as évek végén ismét az érdeklődés középpontjába kerülnek, szinte havonta jelennek meg a feldolgozások és természetesen sorozatban adják ki régi számaikat.

Nagylemezek:

My People (1968)
Prophets, Seers And Sages (1968)
Unicorn (1969)
A Beard Of Stars (1970)
T. Rex (1970)
Electric Warrior (1971)
The Slider (1972)
Tanx (1973)
Zinc Alloy (1974)
Zip Gun (1975)
Futuristic Dragon (1976)
Dandy In The Underground (1977)
You Scare Me To The Death (1981)
Beginnings Of Doves (1993)
Definitive Tyrannosaurus Rex (1994)
Greatest Hits (1994)
Messing With The Mystic (1994)
Dirty Sweet (1995)
Wizard A True Star (1996)
Unchained (1996)
Dazzling Rainment (1997)
Live (1997)
Archive (1998)
Spaceball (1998)
Love &Death (1999)
T. Rex Classics (1999)
Very Best Of T. Rex (2000)
 
 
0 komment , kategória:  Zenevilág  
Rasmus egy finn együttes
  2009-09-14 10:23:31, hétfő
 
 


Az együttes története

Kezdetek (1994)

A Rasmus története 1994-ben kezdődött, amikor a Rasmus tagjai (Lauri - ének, Pauli - gitár, Janne - dobok, Eero -basszusgitár) megtartották első koncertjüket egy helsinki gimnáziumban, nem is gondolták volna, hogy ilyen messzire jutnak. A négy srác 16 évesen vágott bele a zenélésbe, azzal a céllal, hogy friss vért vigyenek a skandináv zenei életbe. Debütáló lemezük 1996-ban jelent meg Peep címmel, és Finnországban viszonylag rövid időn belül aranylemez lett. A csapat folyamatosan turnézott, évente több mint 100 koncertet adtak. A rengeteg energiát felhasználva újra stúdióba vonultak, hogy felvegyék második, Playboys című lemezüket. Az újabb aranylemez után igazi sikerüket az jelentette, hogy 1997-ben átvehették a finn Grammy-ként emlegetett Emma-díjat, a legjobb új zenekar kategóriájában. A szakmai elismerésnek hála a The Rasmus olyan bandák előzenekaraként léphetett fel hazai pályán, mint a Rancid, a Red Hot Chili Peppers vagy a Garbage. 1999-ben tagcsere történt, Janne helyére Aki érkezett. Harmadik nagylemezüket 1999-ben jelentették meg Hellofatester címmel. Erről a Liqiud című dal mind a rajongók, mind a kritikusok szerint az év dala lett. Az igazi áttörést a 2001-es év hozta meg, ekkor szerződtek le a svéd Playground Music Scandinavia kiadóval, és a F-f-f-faling című dal már Svédországban is sláger lett. Pár hónappal később elkészítették az Into című negyedik korongjukat, ami eladási adatai alapján a dupla-platina elismerésig jutott. Ennek a sikernek köszönhetően, a The Rasmus készen állt a nemzetközi karrierre is: a HIM és a Roxette kísérőiként több európai országba is eljutottak. A spanyol Dover rockzenekarral Olaszországban tartottak koncertkörutat, közben Európa-szerte kapták a felkéréseket. A 2001-es év Emma-díjátadójáról már négy elismeréssel térhettek haza. 2004-es lemezük, a Dead Letters már egész Európát meghódította, köztük hazánkat is. 2005. szeptember 12. - én megjelent a sorban a hatodik albumuk Hide from the Sun címmel. Legutóbbi nagylemezük Finnországban 2008 szeptember 24-én jelent meg, és a Black Roses címet viseli. Jelenleg a Livin' in a World Without You című számot játszák a rádiók, a következő videó a Justify c. dalból készült.




Peep (1995-1996)

1995-ben találkoztak első managerükkel, Teja Kotilainen-nel, aki az Oranssi klubban látta őket fellépni. Ő biztatta őket néhány számuk felvételére, így jelent meg első kislemezük 1st címmel 1995-ben. Ezután nemsokára szerződést kötöttek a Warner Music Finnlanddel. Majd 1996. szeptember 23-án a Peep című albumukat adták ki. Ez a lemez hamar elérte az aranylemez státuszt, és tinilányok százai kezdtek el rajongani az együttesért. Több, mint száz koncertet adtak Finnországban, Oroszországban és Észtországban. Később 1996-ban megnyertek egy EMMA-díjat (a Grammy-díj finn megfelelője). További két kislemezt adtak ki ebből az albumból, 2nd és 3rd címmel. A 3rd volt az első, ami felkerült a finn kislemezek toplistájára, 8. hellyel.

Playboys (1997)

1997 augusztusában jelent meg most már új managerük, Illka Herkman vezetésével a második stúdió albumuk Playboys címmel, és Finnországban ez is bearanyozódott. Zeneileg közel áll a Peep-hez, megspékelve szaxofonnal és trombitával. Emiatt az albumban összekeverve megtalálhatóak a rock, a funky és a ska különböző stílusjegyei. Ekkor már élőben koncerteztek Helsinki Olimpiai Stadionjában 40 ezres tömeg előtt. A Playboys című számra klipet is kiadtak, amit Illka Herkmannal közösen rendeztek.

Hell of a Tester (1998-1999)

1998-ban adták ki a Hell of a Tester című, immár harmadik korongjukat, de ezzel nem értek el tartós sikereket. Liquid című számukhoz klipet is készítettek, ami a skandináv MTV top 40-es listáján is szerepelt, és amit a finnek az Év Dalának is megszavaztak.

Into (2000-2002)

1999-ben Janne Heiskanent leváltotta Aki Hakala, mint dobos, aki a mai napig is a többiekkel együtt zenél. 2000-ben megkapták a 'The' névelőt, s így ezután 'The Rasmus'-ként működtek. Ennek az volt az oka, hogy ne keverjék őket össze a feltörekvőben lévő svéd DJ-vel, Rasmussal. 2001-ben szerződést kötöttek a Playground Music Scandinaviával, és az új menedzserük Seppo Vesterinen lett. 2001-ben kiadták az Into című albumukat. Ez már a platinum-státuszt is elérte. Ez volt az első albumuk, amit a Mikael Nord Andersson- Martin Hanssel párossal készítettek, a stockholmi Nord Studiosban. Ez évben jelent meg az új korong első kislemeze F-F-F-Falling címmel, mely Finnországban három hónapig az első helyet foglalta. A klipet több országban is játszani kezdték, több helyen a legjobb klipnek választották meg. A második kislemezt, a Chill-t több skandináv országban adták ki, és elérte a finn listákon a második helyet. Ezt követte a harmadik kislemez, a Madness. Eközben az Into-t kiadták Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban is.

2001-ben megjelentették a Hellofacollection-t, mely érdekes és szórakoztató válogatása az előző három albumnak. Tartalmaz dalokat a 'Peep', a 'Playboys' és a 'Hell of a Tester' albumokról, valamint az új lemezről a Chillt és a F-F-F-Fallingot. A lemez 2003-ban ismét megjelent, változatlan tartalommal.

2002-ben a Legjobb Együttes, a Legjobb Pop/Rock Album (Into), a Legjobb Album (Into) és a Legjobb Dal (F-F-F-Falling) kategóriákban megkapták a díjat az EMMA-gálán.

Dead Letters (2003-2004)

Az ötödik 'Dead Letters' című album volt az, ami meghozta a nagy áttörést a banda életében. A lemez legismertebb és legsikeresebb száma tagadhatatlanul az 'In the Shadows' volt. Az angol listákon hét hétig volt Nr.3, 180.000 darabot adtak el belőle, és bekerült az év legtöbbet eladott lemezei közé. Az 'In the Shadows'-t az MTV Európa legjobb klipjévé választotta, és az angol Kerrang-díjátadóra is jelölve lettek, mint a Legjobb Nemzetközi Felfedezett és a Legjobb Zeneszám. Készítettek ebből a lemezből egy limitált szériás változatot, 50 000-es példányszámmal, de ez sajnos csak Finnországban jelent meg. Egész Európában ismertek lettek, rengeteg koncerthívást kaptak.

2004. augusztusban Magyarországot is meglátogatták, a Sziget Fesztivál keretében. A 2004-es Emma-gálán szintén 4 díjjal távozott az igazán sikeres és népszerű kvartett. Ebben az évben még ellátogattak Ázsiába és Amerikába; sőt Japánba is.

A 2005-ös Emma-gálán is nyertek díjat a 'Funeral Song' c. klipjükkel, ill az NRJ Radio Awards 'Legjobb Északi Csapat' kategóriájában ismét megnyerték a díjat. Az együttes új albuma 2005. szeptember 12-én jelent meg Hide from the Sun címmel.
2006 márciusában elkészült új videoklipjük és kislemezük, a 'Shot'. Legújabb maxijuk az 'Immortal',
melynek klipje már látható a youtube-on. Jelenleg elég elfoglaltak, hiszen Amerikát próbálják meghódítani. Sok szerencsét nekik!

Live Letters (2004)

A "Dead Letters" sikerein felbuzdulva, 2004 november 22-én megjelent a "Live Letters" című koncert DVD-jük.A DVD egy 2004 augusztus 21.-ei, svájci koncertet mutat be.A legtöbb dal a "Dead Letter"-ről került rá, de visszaköszönnek korábbi ismerősök is, mint a "F-F-F-Falling","Bullet","Every Day" vagy a "One & Only".Ezen kívül a 107'perces összeállítás tartlamaz még videoklipeket( többek között az "In the shadows" mind három változatát), képeket, interjúkat. A rajongóknak külön ajándék a "Making of the videos", tekintve hogy rengetek klip elkészítésének pillanataiba betekinthetnek bele.

Hide from the Sun (2005)

"Hide from the Sun címmel 2005 szeptember 12-én megjelent a banda legújabb stúdióalbuma Európában, az Egyesült királyságban, a Skandináv félszigeten és Japánban. Az amerikai debütálásra kicsivel több, mint 1(!) évet kellett várni a rajongóknak. Az ottani megjelenése 2006. október 10.-ére tehető. Mondhatnánk "ahány ország, annyi féle megjelenés", hiszen a korong 5 különféle verzióban jelent meg. Az "Original version" tartalmazza az 'alap' 11 dalt, bármiféle bónusz nélkül.

A "Limited Edition" nem tér el sok mindenben az "Originál"- tól, mindössze felkerült egy 12. dal a "Dancer in the Dark". A soron következő "UK Version"-ban, csak annyi eltérés figyelhető meg hogy a "Dancer in the Dark" helyett az "Open my eyes" a bonus 'track'. A legkiváltságosabb dolga még is a japánoknak és az amerikaiaknak volt. A "Japan Edition" egy harmadik fajta 'bonus track'-el egészül ki, a "Trigger"-el, plusz a "No Fear" egy remix változatával. Külön ajándék még a "No Fear" "Így készült"-je. Az 5. és egyben utolsó változat az "USA Edition". Ez a verzió a fenn említett összes 'bonus track'-el kiegészül ("Dancer in the Dark", "Open my eyes", "Trigger") A japánokéhoz hasonlóan, az amerikai változatra is rákerül a "No Fear" remixe, valamint kiegészül a "Sail Away" remix-ével és a "Lucifer's Angel" acoustikus változatával. Plusz megtalálható még az "Immortál" klipje is MPEG formátumban.

2005. szeptember 5-től a rádiók sugározni kezdték az albumról az első dalt a "No fear"-t, melyből maxi és klip is készült. Soron következő hasonló rendeltetésű dalok a "Sail away" és a "Shot". Azok közül a dalok közül melyből klip is készült, a legérdekesebb az "Immortal", amit nem más rendezett, mint Eero Heinonen, barátai segítségével.

Érdemes még megemlíteni "Night after Night (Out of the Shadows)" - t, hiszen ez a világsikerű ,,In the Shadows" folytatása. A banda énekese Lauri úgy nyilatkozott, hogy szükségét érezte az ,,In the Shadows" folytatásának. "Night after Night", amolyan lezárása(állítólag), ennek a történetnek. Hogy a legújabb albumuk a ,,Black Roses"(2008), tartalmaz e valami féle folytatást, még nem tudni. A ,,Black Roses"-ről a ,,Living in a World Without you", már megtekinthető klip formájában.

Black Roses (2008)

2008. szeptember 26-án került a boltokba Európában a banda hetedik nagylemeze. Ez alól kivétel Finnország és Svédország, ahol már szeptember 24-én is kapható volt. Az album UK verzióján található a 'Yesterday You Threw Away Tomorrow' című szerzemény. Mindemellett kapható egy Special Fan Edition is, amely a lemez mellett tartalmaz egy 'The Making Of Black Roses' című dvd-t, amelyet az együttes basszusgitárosa, Eero Heinonen rögzített, és vágott.

Lauri, az énekesük, elmondta, véleménye szerint az együttes a HFTS után mélypontra került, valamint nyáron magánéletükben is válság állt be. Az előkészületek során végig azt hangoztatták, hogy ez lesz a Rasmus történetének legjobb korongja. A kritikák egyelőre ezt látszanak alátámasztani. Az első kislemezük (mely egyben a korong nyitó dala is)a ,,Living in a World Without You" , már júliustól hallható a rádiókban, de forgalomba csak szeptember 10-én került. A nagyközönség legelöszőr a csapat berlini koncertje alkalmával hallhatott az új albumról 2 új dalt, a ,,Living in a world without you" -t és a ,,Ten Black Roses"-t. A következő videoklipet már leforgatták a 'Justify' című számból, amely CDS formátumban január 14-én jelenik meg Finnországban, valamint az iTunes-on. Az album producere nem más volt, mint Desmond Child (Bon Jovi, Cher, Ricky MArtin), a dalokat Michael Wagener keverte (Metalica, Ozzy Osbourne) és HArry Sommerdahl is hozzájárult a felvételekhez.
 
 
0 komment , kategória:  Zenevilág  
F1: Olasz Nagydíj, Monza, 2009
  2009-09-14 09:58:25, hétfő
 
  F1: Olasz Nagydíj, Monza, 2009.09.13.

Rubens Barrichello újabb tökéletes versenyzéssel nyerte meg az Olasz Nagydíjat. A bajnoki éllovas Button újra a dobogón, Lewis Hamilton az utolsó körben buta balesettel adta ajándékba Räikkönennek a harmadik helyet.

Monzában a Brawn-csapat hibátlanul végrehajtott stratégiával kettős győzelmet aratott - idén negyedszerre. Rubens Barrichello a valenciaihoz hasonló nagyon összeszedett versenyzéssel nyert, és Jenson Button is ugyanolyan jól hajtotta végre a feladatát. A harmadik helyet Kimi Räikkönen az utolsó körben örökölte meg a McLarent eldobó Hamiltontól, a finn sorozatban negyedszerre állt dobogóra.

A rajt nagyjából problémamentesen zajlott, ahogy számítani lehetett rá, a KERS-es Räikkönen a második helyről induló Adrian Sutil elé ugrott. Az első kör nagy vesztese a Heikki Kovalainen volt, akit mindkét brawnos és a másik Force Indiát vezető Vitantonio Liuzzi is megelőzött. Még rosszabbul járt Mark Webber, akit Robert Kubica pöckölt ki a második sikánban.

Miután a kétkiállásos stratégián versenyző Hamilton, majd Sutil és Räikkönen is végrehajtotta az első kerékcseréjét, a két Brawn az élre került. A mclarenes bajnoknak a győzelem reményében középső szakaszban fel kellett volna zárkóznia rájuk, de Barrichello és Button is elég gyors volt ahhoz, hogy ez ne sikerüljön.

A Brawnok és a kétkiállásos pilóták második bokszlátogatása után Hamilton ugyan Button mögött kötött ki a harmadik helyen, de csak nagyon lassan közeledett az angolhoz. Mögöttük Räikkönen Sutillal ismételte a Spában már Fisichellával begyakorolt koreográfiát: az őt néhány tizeddel üldöző németet a KERS használatával akadályozta az előzés megkísérlésében.

A két pilóta második kiállása egyébként kalandosan alakult: a ferrarisnál lefulladásgátló hátráltatta az elindulást, míg Sutil 20-30 centivel elmérte a bokszot, és több szerelőt is elkaszálva állt meg. Komoly baja senkinek nem esett, de értékes másodpercek úsztak el a hibával, és a német jobb oldali tükre is letört az incidensben. Hibátlan kiállásokkal mindketten Hamiltonhoz közel térhettek volna vissza a pályára, de ez végül mégsem számított.

A verseny utolsó körében a címvédő ugyanis hibázott, a két Lesmo kanyar között elvesztette az uralmát az autó felett, és orral a falnak csapódott, kiesett. A McLaren törmelékei beborították a pályát, így a verseny - valójában csak elvi - biztonsági autós szakasszal zárult.

Míg a Force Indiánál örülhetnek Sutil negyedik helyének, a másik szemük sír, ugyanis a hétvégén Fisichella helyére beült Vitantonio Liuzzi a futam első felében a negyedik helyen autózott, stratégiája szempontjából Räikkönennél és csapattársánál is kedvezőbb helyzetben, de az autója a 23. körben műszaki hiba miatt kiesett.

Szintén kiszállt a versenyből Kubica, akinek még a Webberrel történt ütközéskor sérült az első szárnya. A lengyelt a versenybírók bokszkiállásra utasították a sérült autó miatt, majd néhány körrel később végleg a garázsba tolták a szerelők. A Toro Rosso újonca, Jaime Alguersuari is a garázsban fejezte be a futamot.

A Toyota két pilótája, Timo Glock és Jarno Trulli nevetséges pofozkodást mutatott be a verseny utolsó szakaszában. A dolog az első sikánban kezdődött, hol az olasz és Kazuki Nakajima lökdösődött. Glock ezt kihasználva zárkózott fel Trullira, majd a kör nagy részében egymást nem kímélve, kerék a kerék ellen száguldottak, taszigálták egymást a 12-13. helyen. Végül Trulli vesztett rajta, miután a második Lesmóban a letért a pályáról, és örülhetett, hogy nem szállt el teljesen.

A bajnoki esélyeit gyakorlatilag már búcsúztató Sebastian Vettel küzdelmes versenyen van túl, a német kezdetben Alonsóval harcolt, de alulmaradt, és végül csak az utolsó pontszerző helyet szerezte meg, de azt is csak Hamilton balesete miatt.

A renault-s spanyol csendben, de hatékonyan autózva lett az ötödik, ami idei legjobb eredménye. A futam elején csúnyán visszacsúszó Kovalainen a hatodik,míg a szépen felkapaszkodó Nick Heidfeld a hetedikként zárt a BMW-vel. A Ferrarinál Monzában bemutatkozott Giancarlo Fisichella a 14. rajthelyről a 9. pozícióig jutott.

Barrichello győzelme ugyan öröm a brazil veterán számára, de a bajnokság szempontjából nem nyert vele sokat, Button második helye miatt csak két pontot sikerült faragnia hátrányából, ami így 14 pontra csökkent.

A Red Bull-os kihívóknak inkább már csak matematikai esélyük van, az utolsó európai futam, az Olasz Nagydíj után következő négy tengerentúli versenyen a Brawn két pilótája küzd majd meg a címért.

Olasz Nagydíj, Monza, 2009.09.13.


* Név * Csapat * Idő * Kör

* 1. * Rubens Barrichello * Brawn-Mercedes * 1ó16:21.706 * 53

* 2. * Jenson Button * Brawn-Mercedes * + 2.866 * 53

* 3. * Kimi Räikkönen * Ferrari * + 30.664 * 53

* 4. * Adrian Sutil * Force India-Mercedes * + 31.131 * 53

* 5. * Fernando Alonso * Renault * + 59.182 * 53

* 6. * Heikki Kovalainen * McLaren-Mercedes * + 1:00.693 * 53

* 7. * Nick Heidfeld * BMW Sauber * + 1:22.412 * 53

* 8. * Sebastian Vettel * Red Bull-Renault * + 1:25.427 * 53

* 9. * Giancarlo Fisichella * Ferrari * + 1:26.856 * 53

* 10. * Kazuki Nakajima * Williams-Toyota * + 2:00.000 * 53

* 11. * Timo Glock * Toyota * + 2:43.925 * 53

* 12. * Lewis Hamilton * McLaren-Mercedes * + 1kör * 52

* 13. * Sebastien Buemi * Toro Rosso-Ferrari * + 1kör * 52

* 14. * Jarno Trulli * Toyota * + 1kör * 52

* 15. * Romain Grosjean * Renault * + 1 kör * 52

* 16. * Nico Rosberg * Williams-Toyota * + 2kör * 51

* 17. * Vitantonio Liuzzi * Force India-Mercedes * kiesett * 23

* 18. * Jaime Alguersuari * Toro Rosso-Ferrari * kiesett * 20

* 19. * Robert Kubica * BMW Sauber * kiesett * 16

* 20. * Mark Webber * Red Bull-Renault * kiesett * 1

 
 
0 komment , kategória:  Formula-1  
T. Roosevelt lesz az elnök
  2009-09-14 09:19:12, hétfő
 
  1901 - Theodore Roosevelt lesz az Amerikai Egyesült Államok 26. elnöke.

Theodore Roosevelt (1858. október 27. - 1919. január 6.) az Egyesült Államok 26. elnöke 1901 és 1909 között. 1906-ban Nobel-békedíjat kapott.
Katonaként részt vett az amerikai-spanyol háborúban, és a San Juan dombnál vívott csatában az amerikai lovasságot vezényelte.

A meggyilkolt William McKinley-t követte az elnöki székben. Akkor még csak 42 éves volt, így ő lett hazája legfiatalabb elnöke.

A Republikánus Párt berkein belül újítónak számított. Megtartva a konzervatív értékrendet, át kívánta vezetni pártját a 20. századba.
 
 
0 komment , kategória:  Évfordulók  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2009.08 2009. Szeptember 2009.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 685 db bejegyzés
e év: 9485 db bejegyzés
Összes: 29820 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 15220
  • e Hét: 102693
  • e Hónap: 533371
  • e Év: 6316928
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.