Belépés
gyongy66.blog.xfree.hu
"Beszélj figyelmesen! Vetélytársaiddal óvatosságból, a többiekkel illemtudásból. Kimondani mindig ráérsz egy szót, de visszavonni nem. /Baltasar Gracian/ G-né Margit
1966.07.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 122 
Ez is Linderhofban készült
  2009-01-31 15:21:15, szombat
 
 





 
 
0 komment , kategória:  Linderhofban jártunk  
Futnak az évek,
  2009-01-31 15:18:54, szombat
 
  Naptár


Futnak az évek,
mint a vad véreb,
s utol sem éred,
ahogy reméled.
A naptár nem téved.
S míg lassul a véred,
mögéd, s nem elébed
mennek az évek,
s nézed,
mivé lett
az élet,
mit kaptál?
Száll, mint a méhek.
Akár az ígéret.
S üres a kaptár.
S mint árva lélek,
te benne ragadtál,
s vergődsz sietve.
Még kész vagy a tettre.
Serkent erélyed,
s mert tovább kell menned,
reszket, remegve benned,
mint denevérek,
jelentéktelen, picurka lényed,
s fokról fokra
apró, kis darabokra
hullik reményed
megfagyó bokra
alattad.
Már mindened odaadtad
másnak,
s nincs nagy fontossága
már a folytatásnak,
mert bent vagy a célba',
s érzed
alélva,
hogy forró láz éget,
s az tart fogva
téged
fogvacogva,
s szorít szűk börtönöd rácsa,
s komoran, akár morc, mogorva brácsa,
sír megfáradt szíved apró kalapácsa.
Szerelmed sok akadt.
Szerettél hajdan.
Öleltél sokakat,
s hitted, hogy csak akad
segítség majdan,
s lám, egy szál egyedül vagy itt a
bajban,
és most nem hagy a
kín. Fájdalmat akarva
mélyen mar ma a karba.
Így nehéz enned,
s meg kell pihenned
gyakran, mert elgyengült benned
a test,
ám, még harcol a lélek,
úgy fest,
és még nem hiszed azt el, hogy te kimúlsz,
s elzárva kinti világtól,
árva
magányba, a semmibe hullsz,
mert nem vagy te gyáva.
De nem vagy
már bátor,
elkábulsz sok, kis és nagy
pirulától.
Nem mondod még ki, hogy félek,
de érzed,
hogy közelít, jön elébed,
s már rád vár a halál,
és fekve talál,
s közli, lejárt a beléged,
s nem segít leleményed,
mert fogytán a reményed.
Régen
fázol
az ágyban a láztól
dideregve,
s úgy tűnik fekszel a jégen,
bent a hidegben,
míg kint tombol a nyár,
s melegen sütve az égen
a nap jár.
Látod, hogy nincs sok időd már,
mint a kék színű tenger,
s érted jött ő. Ó, ember,
véled a lét de goromba.
Ott áll, arctalan türelemmel ő. Vár.
S leomlik minden a romba,
leroskad,
akárcsak a kővár.
Elmoshat
téged az emlék,
s ezernyi okkal
sárba taposhat
kődarabokkal,
s betakar porral,
hóval, homokkal,
s nem sok jóval
biztat a nemlét,
nem rendez pompát, neked díszszemlét.
S lám, mi oly távoli volt még nemrég,
annak közelsége csak most hat,
mert mikor eljön a vég -
s undorító szaga poshadt,
s azt mondja: elég -,
hangyaként összetaposhat.
S míg függsz egy cérnányi
pászmán
remegve,
pillák parányi
vetítővásznán
élted filmje pereg le,
s tűröd bambán, bénán
és merengve,
hogy szerény
cseppekben cseperegve
remény follyon át a vénán
az erekbe.
Szemed odatapad,
s látod horpadó üregből,
hogy s mint
apad
az infúzió szint
a címkézett üvegből.
Vársz még valamit, valakit,
de elfut a perc, fut az óra
gyors mutatója,
súlya lenyom, lelapít.
S bár még elszántan hadonászol,
mégsem mászol
már ki alóla.
Hát mi válhatna még ma valóra?
Közel a véged.
Kevés - úgy véled -
a tervre, mit szabtál.
Fogytán az idő. Fut, menekül,
s nem vagy már remekül.
Nincs mosoly, se derű.
Minden túl fanyar és keserű.
Nem jó ízű az étel.
Érzed, nincs nyugalom, türelem,
s benned lemerült az elem.
Ám ellene nincs mit tenned,
hogyha neked kell menned,
mész.
S érzed, hogy itt van a vész,
mert véges az élet,
s nincs benne
kímélet.
Bár lenne!
Ám ne várj lehetetlenre!
Békülj hát meg a léttel,
mert, nem vagy lám te kivétel.
S bár szól még olykor az ének,
hívnak néha szirének,
ám lassan visszaadod, mit kaptál,
és rájössz, hogy a fűbe haraptál.
S nincs semmi. Pörög, pörög csak a naptár.

Megbomlik gyorsan az elme.
Lelked már kilehelve.
Szétfoszlik lassan a test is,
Nem bánt már kétszínű pestis,
irigység kapzsi, csúf nyelve,
s nem tudod, volt-e értelme
annak, hogy léteztél, voltál,
s annak, hogy csendben megholttál?
Formája elvész az arcnak.
Hát volt értelme a harcnak?!
Volt értelme kudarcnak
s a műsornak, amit csaptál?!
Vesztettél és mattot kaptál.
Pörög, pörög csak a naptár.

Magyar András
 
 
0 komment , kategória:  Versek-külföldiektől  
Linderhof
  2009-01-31 15:10:25, szombat
 
 






 
 
0 komment , kategória:  Linderhofban jártunk  
Köröttem fájó csönd
  2009-01-31 15:05:03, szombat
 
 
Úgy vagy jelen
Hogy nem vagy sehol
Bennem élsz
Árnyékod átkarol
Szólok hozzád
Várom hogy felelj
Szeretném hinni
Hogy létezel
Látom szemedben
A mély bánatot
Megvigasztalnálak
De te nem vagy ott
Próbállak elérni
Vágyam meztelen
Hiányod érzem
Minden reggelen
Üresek az esték
És a hajnalok
Köröttem fájó csönd
Belehalok




 
 
1 komment , kategória:  Versek-külföldiektől  
Csitulj te szív
  2009-01-31 15:00:33, szombat
 
 
Csitulj te szív! Szívem, csitulj, --
ha az éveidnek álma támad
sós ízű méze csepeg utánad --
emlék tengeréből kihullj!

S ne hidd -- a voltban semmi hit:
holttá hígult hangok hordalékán
botladozni mankótalan, léhán --
hogy lelnél ott egy istenit?

Átszűrt idő..., mit tart a test --
te szíved létvizében védd meg azt,
mi még a múltból új igét fakaszt,
de mind a többit: partra vesd!



 
 
0 komment , kategória:  Versek-külföldiektől  
Némán fekszem csendes magányom
  2009-01-31 14:57:36, szombat
 
 
Némán fekszem csendes magányomban.
Az asztalon az ünnep gyertyafényei világítanak. Inog a láng,a tükör többszörösen veri vissza a pislákoló fényeket.
Nem tudok aludni. Gondolataim gyorsvonat - sebességgel száguldoznak.
Érzéseimben - érzéseimet lapozgatom.
Meg ne tudd, milyen fájó gondolatok kavarognak bennem.
Üres az életem.
Újra és újra beleszédülök a gondolataimba, hajnalra várva figyelem magamat. A szállingózó hó csillog a gyertyafényben. Rebbenek, riadok az érzésekre.
Ingatag a lelkem - szakadékok felett imbolyog. Vakvágányra jutottam ismét.
Süllyedek egy mély világba, derengenek az emlékek.
És derengenek a gyertyafényben a tárgyak körvonalai.
Nincs új jövőm, a pihenőm már álmaimban sem érnek el.
Gyötrelmesek a riadt reggelek is. Próbálok közelíteni még maradék hitemmel.
Kérem az Istenemet, segítsen magamhoz újra visszatalálnom.
És segítsen újra RÁD lelnem.



 
 
0 komment , kategória:  Idézet, bölcsesség  
A rohanó vonat
  2009-01-31 14:47:41, szombat
 
  Pásztor Árpád: A rohanó vonat



Most indul a vonat,
Most rabol el tőlem az alkonyat,
A vaskerék úgy csattog a sínen,
Mintha benne hánykódnék a szívem.

A kivilágos ablaksor rohan,
Dübörg a híd, elsiklik a folyam,
S az alvó falvak nem is érezik,
Hogy messze egy szív most hogy vérezik.

Hogy mint röpül egy síró gondolat,
A merre fut szikrázva a vonat,
Egy messzi szem mint követ egy helyet,
Hogy gyászol el egy perc nagy éveket.

Át városon, erdőkön, falvakon
Barna fátyol mint leng egy kalapon.
Fekete haj. S mint drága ékszeren
A színtörés, mosolygó, tiszta szem.

És a vonat csak csattog és repül
Mindig csak messzebb, könyörtelenül
S szikrazászlója a mozdony felett
Száll, mint égő, fájó emlékezet.



 
 
0 komment , kategória:  Versek-külföldiektől  
Olasz konyha
  2009-01-31 14:42:32, szombat
 
 
Minden kedves barátomat és látogatómat szeretettel köszöntök!




 
 
0 komment , kategória:  Zöldség-gyümölcs  
Búcsú
  2009-01-31 14:19:02, szombat
 
 
APOLLINAIRE, GUILLAUME : BÚCSÚ


Letéptem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sose látlak

Ó idő szaga hangaszálak

És várlak téged tudhatod



 
 
0 komment , kategória:  Versek-külföldiektől  
Úgy fáj már minden
  2009-01-25 19:27:57, vasárnap
 
  Reményik Sándor - Úgy fáj már minden...



Úgy fáj már minden, minden idebenn:
a szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
minden, mi általreszket szívemen,
legyen az ember, muzsika, vagy táj.
Úgy fáj már minden, minden idebenn.

De néha egy-egy halk szó símogat,
s rejtekúton a szívembe talál,
s álomba ringatja a kínokat,
elaltatja a multat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
az ösvényt, a szívembe vezetőt.

Gyom és gaz benőtte az utakat,
ördögpalánták ágaskodnak rajtok:
száraz kórók és keserű füvek,
minden, mi beteg szívemből kihajtott.

Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,
és szent a szív, mely küldi őt ezen,
s mely liliomok magvát hinti el
ott, hol különben csak bogáncs terem.

Áldott az óra és áldott a szél,
mely liliomok messze magvát hozza,
magot, melyből a békesség kikél.



 
 
2 komment , kategória:  Versek-külföldiektől  
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 122 
2008.12 2009. Január 2009.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 122 db bejegyzés
e év: 1293 db bejegyzés
Összes: 2090 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 54
  • e Hét: 128
  • e Hónap: 1215
  • e Év: 41395
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.