Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/141 oldal   Bejegyzések száma: 1403 
Elkopott bennem is már a férfi
  2009-01-31 20:08:00, szombat
 
  József Attila
Egy ötvenes férfi aggályai

Elkopott bennem is már a férfierő,
hiába sugárzik rám,ragyog a nő.
Ezüstös hajam gyéren őszülő,
csupán a szememnek gyönyörű ő.

Hullámzó keble hetykén megzavar,
ahogy emlékeim mélyébe kavar.
Ráncaimmal gyűlnek anyagi gondjaim,
de velük tünnek el régi bájaim.

Hiába az edzés, a napi torna,
ha éveim siklanak mint a vitorla.
Zakatoló szívem egyetlen öröme,
ha ringó ölében, hajamba túr keze.

Örömmel lennék végre nagytata,
csak ne kinozna az átkos prosztata

Lehetnék gazdag,sikeres,menő,
bukna rám biztosan sok-sok nő,
de ötvenen már túl jár az idő,
ilyen ábrándoknak, sajnos agyő.

 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
A régi utcán lassan ballagok,
  2009-01-31 20:07:05, szombat
 
  Juhász Gyula:
Tömörkény utcáján

A régi utcán lassan ballagok,
Fölöttem békés esti csillagok.

Mély nyugalom lágy szőnyege terül
Végig az utcán s a csönd hegedül.

Az ablakok, mint hű öreg szemek
S a régi házak is öregszenek.

Oly egyedül, oly bánatos vagyok,
Mint akit minden álma otthagyott.

S a csöndben, estben, árnyban mintha csak
Hozzám suhanna egy szelíd alak.

S én halkkal, loppal suttogok vele,
Mint hervadt hársak hulló levele.

A magyar bánat mély zenéje zeng,
Bús hangfogóval vén szívembe bent.

Én sírok, vallok, panaszom zokog,
Ő mosolyog, miként a boldogok.

A hangja mint a távol cimbalom,
Szívembe zöng nyugalmas biztatón.

Szemén megcsillan egy tisztább világ,
Mint jegenyéken túl a délibáb.

Ó drága árnyék, holt, hű cimbora,
Biztass, vezess és el ne hagyj soha!
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula  
Akkor jelent meg a róka.
  2009-01-31 20:06:19, szombat
 
  Antoine de Saint-Exupéry
A KIS HERCEG
/részletek/

Akkor jelent meg a róka.
- Jó napot! - mondta a róka.
- Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott
senkit.
- Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang.
- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy...
- Én vagyok a róka - mondta a róka.
- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...
- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
- Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: -
Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. - Mit keresel?
- Az embereket keresem - mondta a kis herceg. - Mit jelent az, hogy
"megszelídíteni"?
- Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom,
nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük.
Tyúkokat keresel?
- Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy
"megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti:
kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint
egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád.
Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a
többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra.
Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem,
megszelídített engem...
- Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön...
- Ó, ez nem a Földön volt - mondta a kis herceg.
A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.
- Egy másik bolygón?
- Igen.
- Vannak azon a bolygón vadászok?
- Nincsenek.
- Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?
- Nincsenek.
- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára:
- Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám
vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a
másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék
tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől
különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint
valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a
búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy
búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan
szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az
aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél
susogását...
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell
találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az
emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit
vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az
embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts
meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes
távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem
szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy
kicsit közelebb ülhetsz...
Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha
például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél
előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek
izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha
csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a
szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól
lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én
vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön
elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap!
Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor
táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú
órája:
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi
rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd
meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán
gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem
vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek
meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka
volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már
egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy
akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti.
Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő
az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó
mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a
lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni
is. Mert ő az én rózsám.
Azzal visszament a rókához.
- Isten veled - mondta.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól
csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg,
hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól
az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban
nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit
megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az
emlékezetébe vésse.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Bolyongunk egyre, kéz a kézben
  2009-01-31 20:05:17, szombat
 
  Anna Ahmatova
HÁZ A HÓBAN

Bolyongunk egyre, kéz a kézben,
nem tudunk elszakadni még.
Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
Sötétedik az esti ég.

Hallgatunk, templomba betérve,
keresztelőt, nászéneket.
És nem nézünk egymás szemébe...
Velünk minden másképp esett.

Aztán a havas temető vonz.
Ülünk. Könnyűl lélegzetünk...
Egy házikót a hóba rajzolsz. -
Abban mindig együtt leszünk.


(Ford.: Rab Zsuzsa)

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Te voltán a táj, mit szemem
  2009-01-31 20:04:04, szombat
 
  Keresztury Dezső
RÍMEK

Te voltál a táj,
mit szemem meg nem únt még;
te vagy a szabály,
melytől nem szabadúlnék;

te voltál az éj,
amelyben megmaradtam,
te vagy a veszély,
mely áldássá lett rajtam;

te voltál a kin,
amit örömmel vártam,
te vagy a kinin,
mely meggyógyítja lázam;

te voltál a szó,
mely megoldotta nyelvem,
te vagy a bíró,
kit igaznak ismertem;

te voltál a kút,
mely mindig újraéled,
te vagy a kiút,
ha bekerít az élet;

te voltál a vad,
mely hozzám szelidült csak,
te vagy a szabad
szél, mely, ha tetszik, elhagy;

te voltál a seb,
mely elfolyatta vérem,
te vagy erősebb,
ha nincs ki megsegéljen;

te voltál a kör,
mely izzó fegyelembe,
te vagy a gyönyör,
mely kötöz szerelemre;

te voltál a tű,
mely sebeim bevarrta,
s te leszel a fű,
mely nyomom eltakarja.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A rózsa fölrobban, kinyílik.
  2009-01-31 19:33:25, szombat
 
  Bella István:
Szelíd ég
Feld Gézának

A rózsa fölrobban, kinyílik.
Szirmok sárga szilánkja száll,
rügyek géppuskatüze izzik,
leveleket lyuggat a nyár.

Zöld füvekbe hal a halál.
Kattogó sorozatban fény dől,
különleges repülőgépről
bombázza a földet a nyár.

A fák virággal pörkölődnek.
És csönd! És ég! Micsoda nyár
készteti rám a képzeletnek
képeit, kényszerzubbonyát,

hogy harc, halál a kékellő ég,
arcbalőtt vasgolyó a szem,
a nyár bombázó repülőgép,
belőtt bunker a szerelem.

Szelíd ég! Tündökölő meggyfák,
de benn, a szív üregeiben
egy rózsa fölrobbant! Ölelj át!
Ne vessen szét a félelem.

 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Rólam keresztelték el a világo
  2009-01-31 19:31:31, szombat
 
  Karinthy Frigyes
A KÖLTŐ

Rólam keresztelték el a világot,
Nekem zenélnek a Hét Csillagok,
Velem harcol az ördög, isten ellen
Hozzám sietnek a szép kisdedek.

Bennem feszül a kéj, fehéren izzó,
Belőlem buggyan aztán langyosan,
Rajtam cikázik át az úr haragja,
Teherben tőlem duzzadnak a fák.

Engem idéz, ki sóhajt itt e földön,
Felém rohan a parttalan dagály,
Miattam ránt kardot a büszke Bosszú
Mögöttem bűzlő véres bűnökért.

Előttem köd, helyettem senki, semmi,
Köröttem fény, utánam néma csönd -
És mégis minden nélkülem lesz és volt
És semmi nem történik általam.

 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Lassú tűzzel guruló Nap,
  2009-01-31 19:30:41, szombat
 
  Weöres Sándor:
*HIMNUSZ A NAPHOZ*

Lassú tűzzel guruló Nap,
gabonával vemhes hónap
templomában áldozópap!

Mit tudsz a tünő örömről,
ami a rügyön dörömböl,
hőt-hűst váltó légbe bömböl?

Vasárnap van: ládd, a réten
lányok kergülnek középen,
mint a hattyúk, habfehéren.

Kebelükben lángok laknak.
Hogy mit kapnak, hogy mit adnak,
meg se kérdik. Igy mulatnak.

Áldd meg őket, bizsergető
arany-korbács, nedv-kergető
legmagasabb égi tető!

Csókold hajról-hajra őket
s a lócán a vén ülőket
és a tarka temetőket.

Pondró ébred zöld ereken,
görnyedt ember bottal megyen,
csontváz kattog fönn a hegyen.

Lompos farkú szél csatangol,
por-gubát varr, ágat hangol.
Tej csordul a nagyharangból.

Nap, ős-éjü forró csónak,
élettelen, maradj jónak,
kötözőnek, oldozónak.
 
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor  
Hallga csak! Mese szól. Ganges
  2009-01-31 19:29:10, szombat
 
 
Kaffka Margit
LEGENDA

Hallga csak! Mese szól. Ganges-parti nádban
Ősbozót regélte, fehér éjszakában
Ingó holdsugárnak.
Parti szél hallgatta, röptiben elkapta,
Ingatta-lengette, valahol elhagyta,
Mikor belefáradt.

- Sugaras hajnalán az öreg világnak,
Mikor ifjú földén még istenek jártak
És virult az Éden,
Bűbájos csoda állt, szent paradicsomfa,
Ágas-bogas, ékes gyümölcsbe borulva
Az öröm kertjében.

Szólt Bráhma: E fában kedvem telik nékem, -
Áldással megáldom, malaszttal tetézem,
Oly igaz, mint élek.
Lelket csókolok rá. Leszen a termése
Élő csodagyümölcs, - osztályosa, része
Szívem melegének.

És lőn, amint mondá. De hogy tovaszállott,
Ott terem a másik, az ősgonosz Átok,
A sötétség atyja.
Éles tőrt von elé, s csak úgy tréfaképen
A sok érző lelket elmetszi középen
S otthagyja kacagva.

Hogy a hajnali szél a lombot megrázta,
Félgyümölcs, feleszív széthullt a világba, -
Viharos pusztákba.
Hangos lett az Éden fájdalmak jajától,
Félszív a felétől messze került, távol
S lett elhagyott, árva.

Azóta mindmáig nem szűnt el az átok,
A vihar még egyre járja a világot -
És bár ázva-fázva, -
Csupa gyászos lélek temetné a gyászát,
Csupa társtalan szív keresi a társát,
Sohasem találja.

Olykor némelyikünk ujjongva fölérez:
Véletlenül illik néha fél a félhez,
Találomra épen
De valami mindig hiányzik belőle,
Fölébredünk tőle. A mi álmunk dőre,
Messze van az Éden!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Húszéveskori önmagunkkal
  2009-01-31 19:25:54, szombat
 
  Weöres Sándor
MAJDNEM SZONETT

Húszéveskori önmagunkkal
ha találkoznánk negyvenévesen:
irigyelnénk, vagy megpofoznánk.

Aki tegnap voltál:
ma már nem te vagy,
Aki holnap léssz:
ma még nem te vagy.

Csak az emlékezet csalása fűzi
egy életté a folyamatos halált.

Mert meghal szünetlen
az én, meg az énre az én,
a bennem sületlenebb én,
a velem okosabb én,
a rajtam kopottabb én, meg én...
 
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor  
     1/141 oldal   Bejegyzések száma: 1403 
2008.12 2009. Január 2009.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1403 db bejegyzés
e év: 9100 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 45
  • e Hét: 331
  • e Hónap: 14534
  • e Év: 383386
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.