Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Magyar vágy
  2009-01-29 15:05:47, csütörtök
 
 



Posta Imre
Magyar vágy

Magyar anya, magyar öle,
Magyar férfi, magyar ökle,
Magyar gyerek, magyar köve,
Magyar család, magyar földje,
Maradj magyar, mindörökre!
Magyar vers és magyar próza,
Magyar lélek, magyar nóta,
Magyar könyvek magyar szava,
Magyar szívek magyar hada,
Légy készen, ha hívlak haza!
Magyar Turul, magyar zászló,
Magyar határ, magyar szántó,
Magyar áldás, magyar álom,
Magyar sors és magyar három,
Vigyázz magyar, jön a járom!
Magyar apák magyar szava,
Magyar ifjak magyar dala,
Magyar ember, magyar móka,
Magyar hírek, magyar módra,
Így megy ez már évek óta.
Magyar jog és magyar törvény,
Magyar bűn és magyar töltény,
Magyar kard és magyar fegyver,
Magyar harcos, magyar kehely,
Légy tiszta, mert Isten megver!
Magyar asztal, magyar étel,
Magyar orvos, magyar métely,
Magyarország, magyar kétely,
Magyar nemzet, magyar szóra,
Hadba vonul, indulóra.
Magyar útnak magyar pora,
Magyar hegynek magyar bora,
Magyar népnek magyar nyoma,
Magyar rend és magyar bulla,
Törvényt ülünk, készülj, újra!
Magyar tájon, magyar erdő,
Magyar íjon, magyar vessző,
Magyar ér és magyar patak,
Magyar szív, hű magyar marad,
Légy szelíd, de védd meg magad!
Magyar húr a magyar lanton,
Magyar szó a magyar ajkon,
Magyar ének, magyar hangon,
Magyar ima, magyar Isten,
Magad uram, szolgád nincsen!
Magyar író, magyar rendőr,
Magyar bíró, magyar mentő,
Magyar hadfi, magyar jegyző,
Magyar paraszt, magyar gazda,
Ne szavazz az ősi gazra!
Magyar vállat összevetve,
Bűnös világot nevetve,
Teremtőnek elszámolni,
Ellenséggel szembeszállni,
Félelem és harag nélkül,
Rab hazánk újra megszépül.
Büszkeséggel, kétség nélkül,
Szellemünkben béke épül,
Lelkünk mind a fénybe készül,
Atyáinknak számot adni,
Bölcsességet befogadni,
Mindenségben feloldódni!
 
 
0 komment , kategória:  Anyanyelvről-Haza-Szűlőfölről  
Nem tudhatom
  2009-01-29 14:45:37, csütörtök
 
 




Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

(1944. január 17.)
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Radnóti Miklós  
Reményik Sándor: Nem nyugszunk
  2009-01-29 14:37:17, csütörtök
 
 



Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele!

Téli szél a tar gallyakat fújja
Mint az Isten égre tartott ujja
Mint megcsúfolt, kikacagott álom
Állunk egyedül a nagy világon.

Elvették s most véle nagyra vannak
Törött véres kardját a magyarnak.
De még minden nép a sírját ássa
Van szava, hogy világgá kiáltsa

Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk
Csak mi, csak mi ne emeljük fel fejünk.
Tiporhatják szűz tiszta igazunk
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk.

De hirdessük gúzsba kötött kézzel
Sebes ajkkal, lázadó vérrel
Idézve menny, pokol hatalmait
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt.

Kezünk bár nem pihen a kardvason
A szíveinkben nem lesz nyugalom.
Jöhetnek jövő századok s megint
Csak felszakadnak régi sebeink.

E sebek és e fájdalom örök.
Ettől vonaglik minden magyar rög
Ettől vérez ki majd nyomunkba hág
Ettől nem gyógyulnak az unokák.

Tátra erdők ettől zúgnak-búgnak
Ettől reszket lelke minden zugnak
Puha szívek kővé ettől vállnak
Kemény kövek élő szívként fájnak.

Amíg élünk ettől fájunk, égünk
Sírban ettől nem lesz pihenésünk
Ettől szorul a kezünk ökölbe
Ettől sír a gyermek anyaölben.

Fenyőmadár behavazott fákon
Száraz haraszt téli pusztaságon
A folyók, a fák, a füvek szelleme
Minden süvít, mi nem nyugszunk bele.

Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet
Versailles-ig lobogjon az üzenet
Hogy megroppant bár karunk ereje
Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele!


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Reményik Sándo  
A sarga haz
  2009-01-27 07:21:29, kedd
 
  Horvath Imre: A SÁRGA HÁZ
I.
Ez is csak ház, e híres sárga ház.
Fény itt is él, árnyék itt is tanyáz.
De nem érti a fény, hogy ért ide -
S nem emlékszik az árnyék semmire.
II.
Te is itt élsz e szűk, zárt udvaron.
Te is itt élsz, mi urunk, Unalom,
s ha árnyadat magamról elverem,
Te felborongsz fűn, fán, falevelen.
III.
És nézd: itt sétál Nagy Napoleon.
Ne hidd, hogy a híréből tán levon,
hogy napjait nem jelzi semmi tett:
Élt-e császár ki többet épített?
IV.
És felvillant téged egy kártyalap,
tegnap meg a sakktáblán láttalak,
e könyvből meg felrepül most neved -
s az ég felettem fellegtelenebb.
V.
Nyugágy, miben nyugtalan heverek
s ki mellettem heverész, senki más:
Mókus kutya. Érte is reszketek:
kicsi, fehér és epilepsziás.
Sorstárs, sőt több: elvbarát ő velem.
Ha lövést hall, hát felveti magát
és a levegőt marcangolja fenn...
A háború torkát harapja át.
VI.
Kár felkelni, nem vár ma semmi jó.
Ez csak a reggeli depresszió.
Kár feküdni, oly jó volna élni ma:
ez csak az esti eufória.
VII.
S jönnek-mennek ápolók, orvosok:
köpenyeik széle is orvosod.
Köpenyeik széle is tejfehér
s e színben a végtelen béke él,.
VIII.
Várad már nincs. Mióta itt vagyok
elseperte az idő Váradot.
Így érzem itt, de hallga... ez a hang
úgy szól, akár a váradi harang.
IX.
Nem rejtély már, hogy a rabsors milyen.
Rád gondolok, ó szegény Lélien -
s egy verssorod gyakran meglátogat:
"Mivé tetted az ifjúságodat?"
X.
Fent a hegyen fénylik az idegosztály.
Tavasszal még te is ott fent napoztál -
s most, mint árnyék lebeg a zárt osztályon:
Hitted-e, hogy Isten így kirostáljon?
XI.
"Vétkezel, ha szíved itt háborog,
voltak ennél vészesebb táborok,
voltak nálad kínzottabb Krisztusok..."
Keresztfádnak erdeje susog.
XII.
Ki jön hozzám? hány rokon? hány barát?
Hány ismerős? hány drága, drága láb?
Éjjel-nappal vendégeket kapok:
éjjel az éjet, nappal a napot.
XIII.
És néhanap az élet bekopog.
Míg ideért, a színe lekopott.
És néhanap bekopog a Halál -
s itt ő is mintha haldokolna már.
XIV.
Ha az őrült rémtette érdekel,
ne jőjj ide, csak nézz az égre fel,
az égre, hol ezernyi harci gép
emlékeid ködéből ím kilép,
hogy bombázzon a békés táj felett.
Itt nincs bolond, itt nincs, csak pár beteg,
nem ölnek ők, föl mit sem gyújtanak...
Kint, kint keresd a tébolyultakat.
(1946)





 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Horváth Imre  
Horvath Imre verse
  2009-01-27 07:17:31, kedd
 
  Horvath Imre: VÁRAD





Itt élt Janus Pannonius
s a hétkirályok rendje,
hol a poézis ősi juss,
rászáll a mindenekre.
*
Mohos képű a Macskadomb,
szél fúj a szakállas dombról,
e szépítetlen szőrkorong
macskásan fúj s dorombol.
*
A Körös déli fényei
télen is kihevítnek:
Jól titulálta Jékely
"váradi Tiberisnek".
*
A fűzfa ciprusként zizeg,
köveink ódon kincsek,
s ha síkosak már a vizek,
itt sirályok keringnek.
*
Vonz vized, tornyod, várad,
árkádod, kulcsod, zárad,
rangos reneszánsz árnyad,
arcod védi e vázlat -
divina dolce Várad!

IDEZET
Mint magadat, úgy munkáld a világot.
Tedd teljessé, mi csak tökéletes.
Tetteidben túl kell élned halálod,
megszületni másként nem érdemes."



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Horváth Imre  
Aldott,aki elore nez
  2009-01-23 08:14:29, péntek
 
  Sík Sándor: Áldott, aki előre néz

Agg szót beszélek, megtanuld:
Ha még oly szép is volt a múlt,
S az emlék édes, mint a méz,
Vissza ne nézz!

Ha még úgy el is kérgedett
Az eke szarván két kezed,
Ki hátrafordul, rég tudod,
Az átkozott.

Áldott, aki előre néz.
Szellő szemedbe fütyörész,
Forró a föld, piros a menny:
Előre menj!

Míg a jövendőnek birod
Szögezni márvány homlokod,
Nincs addig darvadozni mért,
Mi jön, ne kérdd.

Régi bölcsesség: ami vár,
Réges-régen megírva már
Szíved piros redőiben, -
De nem pihen.

A rejtelmes redők alatt
Izzik az Élő Gondolat,
Amely öröktől örökig
Munkálkodik.

Eredj és tárt szívvel fogadd,
Amit diktál a pillanat.
Cselekedd, ami rajtad áll.
Nincsen halál.


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Sik Sándor  
Wass Albert idezet
  2009-01-22 17:44:21, csütörtök
 
  "A szeretet a jóság törvénye. Az örökkévalóság törvénye. Az élet törvénye. Az igazság, az összhang, a szépség, a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriási naprendszerek éppen olyan fontosak,mint a legapróbb porszem" Wass Albert"






"Az élet, a maga küzdelmével, zajával, a maga céljaival, izgalmával és szép szabad gondjaival átköltözik lassan a völgy másik oldalára. Egészen lassan és észrevétlenül költözik át, olyan lassan, hogy nem is lehet meglátni majd, amikor elhagyja az udvart, amikor lemegy a kőrisfasoron a kis cselédházak előtt, amikor elkanyarodik a nádas mentén. Nem is lehet meglátni majd, csak egyszer nem lesz már itt többé. Elillan csöndesen, mint az idő, mely mohával lepi a zsindelytetőt, meggörbíti a gyümölcsfák derekát, s a küszöb fájába mély gödröt tapos.
Elillan csöndesen, mint az estéli szellő.
Az élet."

(Wass Albert: Mire a fák megnőnek)


"A széles, üres utcán egymagában jött a lámpagyújtó ember, s valami roppant vigasztaló erő volt abban, hogy jött, a maga idejében, mint mindig, lassú imbolygással a Főtér felől. Mert a nagy, magányos utcán, a sok néma kapu és ablak között, mikor bent a szobákban felnőtt emberek sírtak, ez a sok kigyúló, kicsi láng mégiscsak békességet és estét jelentett.

Ó, milyen hatalmas ember egy ilyen lámpagyújtó! Amikor mindenki fejvesztetten kapkod, mindenki jajgat és panaszkodik, és sötét tikokat suttognak lezárt szobákban, mindenki fél és sír és szitkozódik: akkor ő jön egyes-egyedül, mintha nem történt volna semmi, és megszokott régi mozdulattal meggyújtja az alvó lámpásokat. Nem fél és nem sír, de amerre elhalad, jön a világosság vele az üres utcán végig. S a gyermek az ablakban didergő, nagy vágyat érzett akkor: lámpagyújtó leszek! S tudta, ha megnő, majd bejár minden utcát, ahol sötét van és hideg, és az emberek félve a szobákba bújnak. Világítóbot lesz a kezében, és rendre gyújtogatja majd a lámpásokat, hogy világosság legyen, s ne féljen senki se többet.

Erre gondolt, s kint a lámpától lámpáig verődő embert nézte. Valami olyant érzett, amit még soha eddig. Nem tudta, mi az. Valami összeszorította a torkát, valami égette a szemeit, és valami fájt. És ugyanakkor, mintha valami felemelte volna, és valami ott bent a szíve tájékán nagyon szép és nagyon nagy volt abban a percben. Fel kellett szökjön az ablak mellől és berohanjon a belső szobába, ahol a nénik ültek.
- Ilona néni! Ilona néni! Én lámpagyújtó leszek!

Wass Albert






Csendes, holdvilágos éjszaka volt, az égen csillagok milliója ragyogott.

- Emlékszel mit mondtál nekem gyerekkoromban? - kérdezte Martha. (...) - Azt mondtad, lyukak az égen, amit apró jégcsákánnyal csinált egy angyalka, aki azt szeretné, hogy mi is lássuk a mennyei fényt, ami odafenn van.
Wass Albert



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Wass Albert  
Radnóti Miklós idézetei
  2009-01-22 17:40:00, csütörtök
 
  "Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál,
s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál..."

Radnóti Miklós



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Radnóti Miklós  
Szep Erdely
  2009-01-22 15:48:03, csütörtök
 
  Kölcsey Ferenc Szep ERDÉLY...
Töredék
Szép Erdély barna fürtű
Leánya, hű anyám,
Tekints az égi lakból
Még egyszer vissza rám.
Im elhagyott hazádon
Pusztúlat átka leng;
Erdély ledőlt, s fölötte
Fiad keserve zeng.
1838


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Kölcsey Ferenc  
Kolcsey Ferenc idezetei
  2009-01-22 15:45:18, csütörtök
 
  Nagyság és szerencse: két egészen különböző dolog, s mégis a sokaság e kettőt rendszerint összetéveszti.

Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot.
(Kölcsey Ferenc)"

Buszke magyar vagyok en,keleten nott torzsoke famnak
Nyugoti eg forro kebelem nem tette hidegge;
Szep s nagy az,ami hevit,szerelemmel tolti be lelkem
Honni szokas es fold,orokom kard s osi dicsoseg
(Kölcsey Ferenc)




 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Kölcsey Ferenc  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2008.12 2009. Január 2009.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 19 db bejegyzés
e év: 483 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 103
  • e Hét: 8437
  • e Hónap: 39431
  • e Év: 452782
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.