Belépés
orsi1.blog.xfree.hu
"...az igaz embert egyedül az idő mutatja meg, míg a hitványra első percben ráfigyelsz. " --------- "A problémák azért vannak, hogy megoldjuk ... S. Orsi
1967.12.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
Csokis-körtés krémes
  2009-01-31 18:44:35, szombat
 
  CSOKIS-KÖRTÉS KRÉMES

(kb. 16 szelet)

Hozzávalók:

Tésztához:

460 g körtebefőtt vagy körte konzerv
270 g búzaliszt
30 g kakaópor (cukrozatlan)
150 g lágy vaj vagy margarin
3 tojás (közepes méretű)
1 tasak sütőpor
1 tasak vanillincukor
150 ml tej

Krémhez:

500 ml hideg habtejszín
30 g porcukor
2 tasak vanillincukor
1 tasak zselatin fix
200-250 ml joghurt
50 ml körtelé (befőtt vagy konzervlé)

Díszítéshez:

1 tasak Dr. Oetker Decor Tortabevonó étcsokoládéízű
Kevés kakaópor (cukrozatlan)


Előkészítés:

A tepsit (kb. 30 x 40cm) kibéleljük sütőpapírral.
A körtebefőttet egy szűrőn keresztül lecsöpögtetjük, levét
felfogjuk. A gyümölcsöt felezzük, vékony csíkokra vágjuk.
A sütőt előmelegítjük.

Elkészítés:

A lisztet a sütőporral elkeverjük, egy keverőedénybe
szitáljuk, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót, és konyhai
robotgép segítségével habosra keverjük. A tésztát a
tepsiben egyenletesen elosztjuk, tetejét elsimítjuk. A
körteszeleteket a tésztán egyenletesen elosztjuk. A tepsit
a sütő középső részébe toljuk, és a süteményt megsütjük.


Alsó és felső sütés: kb. 180 °C (előmelegítve)
Légkeveréses: kb. 160 °C (előmelegítve)
Gáz: kb. 2-3. fokozat (előmelegítve)
Sütési idő: kb. 30 perc

A megsült süteményt egy sütőrácson hagyjuk kihűlni. A
tortabevonót a tasakon lévő használati utasítás szerint
felolvasztjuk. Sütőpapírra különböző motívumokat nyomunk,
majd hagyjuk megszilárdulni.A tejszínt a cukorral és a
vanillincukorral kemény habbá verjük. A zselatin fixet
elkeverjük a joghurtban, hozzáadjuk a körtelevet, majd
óvatosan beleforgatjuk a felvert tejszínhabot. A krémet a
körteszeleteken egyenletesen elsimítjuk, tetején egy kanál
segítségével hullámokat formázunk. Végül kakaóporral
meghintjük, majd a csokoládé motívumokkal díszítve
tálaljuk. A süteményt legalább egy órára hűtőszekrénybe
tesszük.
 
 
0 komment , kategória:  Receptek  
Meccseken voltam, mert...
  2009-01-31 17:10:36, szombat
 
  a kisebbik csemetémnek 25-én is, és ma is szivacskézilabda bajnokság volt.
Mindkét nap 3-3 mérkőzést játszottak.

Hááát, tapasztalat az volt... Mivel az én aprólékom a csapat benjaminja, így csupán a kapuban állt...




Volt olyan kislány, aki simán "felnőtt méretekkel" rendelkezett magasságilag....
És bizony a lánykáim még csak pár hónapja kéziznek. Rákám igaz, nagyon magas, de még nincs 7 éves... a legidősebb kislány pedig aki mérkőzést játszhatott, 1999.01.01. Ez a korosztály nem a legkisebb, mert ez az U9-es, és van U8-as is, ők 2000.01.01-e, vagy az után születettnek kell, hogy legyenek.

A csapat:



Egy kislány sajnos nem volt, mert balesete volt...

Nagyon jó mérkőzések voltak mindkét napon. Volt, amit sok góllal nyert a csapatunk, és volt, amit sok góllal veszített.

Némelyik szülő nagyon "gáz" módon viselkedett... Mintha ezek a játékosok nem is kis gyerekek lennének, hanem valami utcai harc lett volna...
Komolyan mondom, sajnálom az ilyen szülőt...

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Búcsúra szükség van...
  2009-01-29 22:05:16, csütörtök
 
 



Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz. S az új találkozás, bár percek vagy életek múlnak el közben, barátok számára bizonyosság.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Viszonzatlan szerelem
  2009-01-28 21:04:09, szerda
 
  Viszonzatlan szerelem

Léted barlangjában,
fényt akartam vinni.
egyedül,csak Neked
El akartam hinni
hogy nem vagy
barlang mélyén lapuló,
Értéktelen szürke-kőzet,
melyet betakar az enyészet.
Kitártam neked titkaim,
vígan zengtem, dalaim,
De te tova tűntél,
akár a bolygófény.
Már nincs remény.
Magány bilincse kezemen,
fájó emlékek lelkemen,
Szeretet nem üt léket
szívemen, azt hiszem
Vagy tévedtem?
Ez viszonzatlan szerelem.

Ambrus Magdolna

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A szeretet hívott mostanáig
  2009-01-27 21:43:49, kedd
 
  A szeretet hívott mostanáig

Szeretet, Szelídség, Bizalom, İszinteség, Határozottság,
Kitartás, vagy ki tudja hány meg hány szó volna még a jóra,
Ki tudja, mi változik még holnapra...
Múltad, s jelened a jövıdért
Feláldozni vagy kénytelen.
Szeretet - önzı, vak emberek
Ti nem tudjátok - hogy ez mit is jelenthet,
Csak a saját érdekeitek után mentek
Fejetlenség, hitetlenség, reményt vesztett
Menekülés az életetek...
Nem láttok kiutat a rosszból,
De még tovább marcangoljátok sorsotok.
Hiú ábrándok után futtok - ti azt hiszitek,
Hogy durvasággal megoldhatjátok bajotok.
De nem, nem oldódnak meg a problémák,
Hisz nem is hisztek benne...
Nem, nincs boldogulása a tétova lelkeknek a Földön,
Nincs, nincs tovább...
Tudom, fájdalmas szavak e sorok, de
Mentséget mégsem találtok.
Mert elfogyott a türelem az Égi Szívekben,
A tőz, mi eddig égett - minden szeretetben
- Mostanra az hamuvá lett, azok testében
Kik nem akarják felismerni életük
Értelmét, s nem küzdenek a helyes út megtalálásáért.
Pedig az út a szeretet - de aki vak,
Az nem láthatja az én Kezemet...

Kasaróczki Emese
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kíváncsi leszek, hogy vajon...
  2009-01-26 21:59:59, hétfő
 
  ... én ilyen idős kormban mit tudok egyáltalán tenni , meg egyáltalán menni

A néni 87 éves!!!!

A kor nem számít!! Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2009-01-26 21:51:11
feltöltő: orsi1
nézettség: 2470
szavazatok: 4
kommentek: 0
kulcs: idős, hölgy, tánc,
kategória: kreatív
leírás: Amikor a kor nem számít!!


URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A nagyravágyó feketerigó
  2009-01-26 21:47:13, hétfő
 
  Lázár Ervin: A nagyravágyó feketerigó


A feketerigó a ligetben élt. Sárga csőre volt, ragyogó cipőgombszeme - és persze fekete volt, mint a szurok. Azért is hívják feketerigónak.
Nem tudom, ki hogy van ezzel a színnel. Nyilván van, akinek nem tetszik, mert hiszen a narancssárga sokkal vidámabb, a türkizkékről és a meggypirosról nem is beszélve. De aki jobban odafigyel, annak a fekete is tetszik, ebben bizonyos vagyok. Hiszen annyiféle fekete van. Kékesen fénylő fekete, puha fekete, éjfekete, játékos fekete, meleg fekete és ki tudja, még hány.
A feketerigó fénylő fekete volt.
És nem tetszett neki a fekete szín.
Se fénylőn, se puhán. Dühösködött. Egy darabig még csak nem is fütyörészett - mert még vidámnak gondolná valaki. Azt mondogatta mérgesen: ,,Csk, csk, csk!" Olyan szép piros tollakat akart, mint a vörösbegyé, zöldeket, mint a gyurgyalagé, fehéret, mint a kócsagé, s olyan cifrát, mint a papagájé.
Ezért volt dühös. Úgy hitte, ő a legrútabb madár a ligetben.
Bánata akkor vált mégis szívbe markolóvá, amikor a kisfiú eljött a ligetbe, és azt mondta a madaraknak:
- Kellene nekem egy barát. Egy madár barát. Aki reggelenként megkocogtatná az ablakomat, és mindennap megajándékozhatnám kenyérmorzsával meg kölessel.
- Aha - mondták a madarak.
Egyedül az uhu mondta, hogy ,,uhu". Talán azért, mert nem szereti a kölest meg a kenyérmorzsát, de az is lehet, azért, mert mást nem tud mondani.
A barátság nem könnyű dolog. Mert jó, a kisfiúnak szüksége volt egy madár barátra. Csak hát olyan madár nélkül, akinek viszont éppen egy kisfiú barátra lenne szüksége, ez nem megoldható. A madarak legtöbbjének volt már barátja. A barázdabillegetőnek a szúrisz*rka, a gyurgyalagnak a szalakóta, a gólyának a kanalas gém, a búbos vöcsöknek a bölömbika. Csak a macskabagolynak meg a szürke varjúnak nem volt barátja, de ők igen mogorvák, nincs is szükségük barátra.
Na és persze a feketerigónak sem volt barátja, mert szégyellte a színét, s emiatt fönn hordta az orrát. Furcsa dolog, de így volt. Mással is megesik: szégyell valamit, és azt hiszi, csak úgy tudja elviselni a szégyenét, ha fönn hordja az orrát.
Így aztán nem talált barátra a kisfiú. Pedig ott lapult a fűben a feketerigó, és azt gondolta magában: ,,Én szívesen lennék barátja ennek a kisfiúnak. Nagyon szeretem a kenyérmorzsát meg a kölest. - S kis szünet után még azt is hozzágondolta: - és a kisfiút is nagyon szeretem. - De mégsem mert előbújni. - Éppen én kellenék neki - morfondírozott -, amikor ilyen csúnya vagyok! Fekete!"
Barát nélkül ment el a kisfiú, igaz, majdnem sírva fakadt, de megpróbálta a liget széléig visszatartani. Nem szeretett mások előtt sírni. De azért a madarak észrevették, hogy lefelé görbül a szája, és nagyon megsajnálták. Tulajdonképpen szerették a kisfiút. Akik barátokra vágynak, és elgyalogolnak érte a ligetbe, azokat szeretni kell. Egyikük utána kiabált:
- Gyere vissza egy hét múlva!
Talán ha az öreg festőművész nem lakik a közelben, minden másképp alakul. De ott lakott a liget mellett. Nagyon vidám, mosolygós öregúr volt, csak éppen a szakálla volt furcsa, ezerszínű - mert abba szokta törölgetni az ecsetjeit. A feketerigónak eszébe jutott a tarka szakállú festő meg a sok szép festék, röppent egyet, s már ott is volt a festékesdoboz mellett. ,,Majd ragyogok én egy hét múlva" - gondolta, s mivel a zöld festékestubus volt a legközelebb, kifestette magát zöldküllőnek. Hát elég furcsa zöldküllő volt, azt meg kell hagyni! Mert a zöldküllő nem egyszínű zöld - és a csőre meg különösen nem az, de a kis feketerigó nagy buzgalmában még a csőrét is zöldre mázolta. ,,Na, most jöhet a kisfiú" - gondolta, s úgy óvta magán a zöld festéket, hogy egy hétig enni is elfelejtett.
Eltelt a hét, semmi különös nem történt, csak a tarka szakállú festő pingált lila fákat meg lila mezőt - mivelhogy szőrén-szálán eltűnt a zöld festéke.
Megjött a kisfiú, köréje sereglettek a madarak, biztatták:
- Ne félj, most lesz valaki!
- Én szívesen lennék a barátod - mondta ekkor elváltoztatott hangon a zöldre festett feketerigó, és elősétált egy bokor mögül.
Hirtelen szóhoz sem jutott a sok madár, tátva maradt a csőrük. A feketerigó (azazhogy zöldrigó, nem is tudom, hogy nevezzem) meg nagy peckesen sétált a tisztáson, abban a hitben, hogy ő legszebb madár a ligetben.
A vándorsólyom ocsúdott fel elsőnek.
- Nicsak - mondta -, egy uborkamadár.
Nevettek, ahogy a torkukon kifért.
- Vagy netán egy nagyra nőtt szöcske - toldotta a búbos banka, s szegény feketerigó legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében.
A kisfiú is mosolygott, és szelíden, nehogy megbántsa ezt az uborkamadarat vagy kicsodát, azt mondta:
- Ne haragudj, de én nem ilyen madárra gondoltam.
Huss - elröppent gyorsan a feketerigó.
,,Cskcskcsk - korholta magát mérgesen -, mert ostoba módon színtiszta zöldre kentem magam, pedig a zöldküllő nem is egyforma zöld. Kétféle zöld is van rajta (mert a zöld sem egyforma, éppen úgy, mint a fekete), a feje teteje meg piros, a szárnya vége meg fehér pettyes fekete. Na de majd legközelebb. A jövő héten ügyesebb leszek."
Hát nem sokkal lett ügyesebb! Hogy, hogy nem, az jutott eszébe, hogy gólyának festi magát. Sok fekete meg fehér festéket kent magára, és a lábát meg a csőrét pirosra festette. Eszébe sem jutott, hogy a gólya legalább tízszer akkora, mint ő. Ki látott már ilyen pici gólyát, rövid lábút, rövid csőrűt. (Arról nem is beszélve, hogy a hátán átütött a zöld festék a fehéren!)

Ritkán látott a liget olyan viháncolást, mint amikor a gólyának álcázott feketerigó odaállt a kisfiú elé.
- Te meg miféle szerzet vagy? - kérdezte a kisfiú.
- Nem látod, gólya vagyok - mondta kicsit ijedten a feketerigó, mert akkor már sejtette, nem nagyon sikerült ez a gólyává alakulás.
- Még hogy gólya! Talán golyhót akartál mondani - mondta a gólya, és olyan nevetőgörcsöt kapott, hogy ki kellett hívni a mentőket.
Bizony ez a gólyahistória is csúfos véget ért, mert a kisfiú nagy sajnálkozva megint az mondta:
- Ne haragudj, nem ilyen madárra gondoltam.
A feketerigó fél évre elbujdosott bánatában. Hiába jött a kisfiú, hiába keresett madár barátot.
A feketerigónak meg fájt a szíve: ,,Hej, csak szebb madár lennék, akkor biztosan barátjává fogadna a kisfiú!"
A kisfiú egyre szomorúbb lett.
- Most már az uborkamadár sem akar velem barátkozni - mondta.
A madarak vigasztalni próbálták, de neki barát kellett volna. Hogy lehetne megvigasztalni azt, aki nem talál barátra!
A feketerigó legalább olyan bánatos volt, mint a kisfiú, ha nem bánatosabb. Magát is sajnálta, meg a kisfiút is. Magát talán egy kicsit jobban.
Ezért aztán fél év elteltével elhatározta: újra próbálkozik. De most már nagyon gondosan látott munkához. Egy teljes napig tanulmányozta a sárgarigót. A sárgarigó a legszebb madár - gondolta -, még a latin neve is a legszebb a madárnevek közül, úgy hívják, hogy Oriolus Oriolus (mert minden madárnak van latin neve is). Eszébe sem jutott, hogy őt meg Turdus Merulának hívják latinul, s az semmivel sem csúnyább, mint az Oriolus Oriolus. Talán még szebb is.
És elkezdte magát sárgarigónak festeni. Egy hétig tartott a festés, de ez aztán tökéletesen sikerült. A feketerigó olyan lett, mint egy igazi sárgarigó. Talán csak az alakja különbözött kicsit a sárgarigóétól, de ahhoz igazán jó szem kellett, hogy ezt észrevegye valaki.
Azon a héten is eljött a kisfiú barátot keresni. Nem csüggedhetett, tudta, barátra kell találnia.
A sárgarigónak festett feketerigó elősétált a bokrok közül. A madaraknak elállt a lélegzetük a gyönyörűségtől.
- Nicsak, egy csodálatos sárgarigó - mondták.
A kisfiú is elbámulva nézte a szép madarat, a szíve hangosan dobogott. Csak az igazi sárgarigó gyanakodott. ,,Valami nagyon furcsa ezen a madáron" - gondolta, és oda is szólt neki:
- Füttyents egyet!
- Nem füttyentek - mondta nyeglén a feketerigó.
Persze, hiszen a sárgarigó azt is ki tudja fütyülni, hogy ,,Huncut a bíró" meg ,,Fütyül a rigó", a feketerigó meg csak annyit tud: ,,Tiutu." Ez legalább olyan szép, mint a sárgarigó éneke, de mégis más. Én biztos vagyok benne, hogy a sárgarigó nagyon szeretné néha azt fütyülni, hogy tiutu, de nem megy neki. Ő csak azt tudja: ,,Huncut a bíró."
Csakhogy megszólalt a kisfiú:
- Ne haragudj - mondta elszomorodva -, te valóban csodálatosan szép madár vagy, de én egy másik barátra gondoltam. Láttam valamikor egy nagyon kedves madarat. Nem volt ilyen tarka, mint te, de nekem ő kellene barátnak. Az a madár fénylő fekete volt, csak a csőre volt sárga. Azt hiszem, úgy hívják, feketerigó. Megértheted, hogy ki kell tartanom mellette, hátha egyszer megjön, és akkor ki lesz a barátja?
A feketerigó keserves sírásra fakadt, hullottak a könnyei, mint a záporeső. A kisfiú nagyon megsajnálta.
- Miért sírsz? Ne sírj! - mondta neki.
- Azért sírok - zokogta a madár -, mert a feketerigó én vagyok.
Ámulva néztek rá, nem akarták hinni, de akkor a madár könnyei már lemosták a melléről a sárgarigó sárga, a gólya fehér és a zöldküllő zöld színét - előtűnt az igazi fekete.
- Istenem, de buta madár vagy te - mondta boldogan a kisfiú, fölkapta, és sokáig mosdatta a feketerigót a patakban. De a sok szín nem egykönnyen jött le róla; amikor hazaindultak, még akkor is zöld, sárga meg fehér foltok éktelenkedtek a madáron. Nem is volt olyan, mint egy igazi feketerigó.
- Mit gondolsz, lekopik? Leszek én még igazi szép fekete? - kérdezte a madár.
- Biztos - mondta a kisfiú, azután elszomorodott; arra gondolt, hogy már fél éve lenne barátja, ha ez a szamár feketerigó nem pingálja magát.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vele
  2009-01-25 10:19:23, vasárnap
 
  Vele

Ha vele vagyok mindig látom,
Ahogy beteljesül minden álmom.
Ha vele vagyok mindig érzem,
Hogy ő segít, még ha nem is kérem.

Ha vele vagyok sírni sem tudok,
Ha a világ bánt nála elbújok.
Szeret, ölel, csókol, vigyáz rám,
És cserébe szeressem, nem kér mást.

Ha most itt lenne velem,
Nem lenne mit kérnem.
Nem számít, ha nem szeret,
Csak az a fontos, hogy legyen.

Én mindig szeretni fogom,
És ezt mindig sokat mondom.
Bár néha nem hisz nekem,
De én akkor is nagyon szeretem.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ha akarod
  2009-01-25 10:18:47, vasárnap
 
  Ha akarod

Mit tegyek, hogy elérjek hozzád?

Ha akarod, leszek szél, ki mindig hosszan ölel.
Leszek álom, ki veled van minden éjjel.
Leszek napfény, ki melegen simítja arcod.
Leszek néma csend, ha nem akarsz több hangot.
Leszek csillagod sötét éjszakán,
Leszek virág, színes szivárvány.
Leszek tűz, forró, lángoló.
Leszek nevetés, szíveden táncoló.
Leszek dallam, ha nyomaszt a csend.
Ha akarod, leszek szív, aki boldoggá tesz.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szeretlek
  2009-01-25 10:18:13, vasárnap
 
  Szeretlek

Őrült vagyok, hisz szeretlek,
Vétkeztem, mert szeretlek.
Megvetem magam, mert szeretlek,
Magányos vagyok, hisz szeretlek.
Reménytelenül élek, mert szeretlek.
Félek, hisz szeretlek,
Szenvedek, mert szeretlek.
Elveszek, hisz szeretlek,
S csak ez az egy szó visszhangzik fejembe:
Szeretlek, szeretlek, szeretlek!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
2008.12 2009. Január 2009.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 493 db bejegyzés
Összes: 5815 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 485
  • e Hét: 4037
  • e Hónap: 15644
  • e Év: 281310
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.