Regisztráció  Belépés
cilamami.blog.xfree.hu
A lélek varázslatos gyógyítója a szép szó. /Szokratész/ Polyák Miklósné
1951.06.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 151 
Az élet szép...
  2009-10-31 21:39:53, szombat
 
 
Az élet szép...
Minden nap újra ébredünk, s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk, dúdolva szép, bevált dalunk. Minden nap újra
kezdjük el, ilyen az élet, menni kell! Előre nézni, s tudni azt, a
múlt sosem jelent vigaszt. Ne nézz hát vissza, nem szabad, nehezen
vonszolod magad, a tegnap súlya válladon, minden lépésnél hátranyom. A
mában élj és láss csodát, élvezd virágok illatát, a nap az égről rád
nevet, melengeti a lelkedet. Végy észre apró örömöt, hétköznapodba
költözött vidító szép varázslatot, egy kedves embert, állatot,
virágokat, patakot, fát, a szerelmet, ha rád talált, s mindent mi jól
esik neked, élvezd az egész életet!!
jó éjt!!



 
 
0 komment , kategória:  Versek a szeretetről,barátságr  
Barát
  2009-10-31 21:37:34, szombat
 
  Barát

A barát egy mosoly, mely bátorít, ha félsz;
a barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél;
a barát az álom, mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van;
a barát gyémántpáncél, óv téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát;
a barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol;
a barát egy dallam, mit meghallasz bárhol.
A barát a láng, mely kitáncol a tűzből;
a barát az emlék, mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember,s néha tán hibázik,



 
 
0 komment , kategória:  Versek a szeretetről,barátságr  
Érzem...
  2009-10-29 23:21:39, csütörtök
 
  "Érzem valami fáj, bánt nagyon,
az én szívem, te be nem csaphatod!
Szád néma, nem szólsz, nem beszélsz,
hagyd, hogy segítsek, ha tudok én.
Szemed ne takard, titkon megigézett,
várok...de semmit nem ígérek."



 
 
1 komment , kategória:  Szerelmes versek, idézetek  
Szeretném hinni...
  2009-10-29 21:10:47, csütörtök
 
  Szeretném hinni, hogy valahol létezik egy világ,
hol tündérszárnyak ringatják a Hold ezüst sugarát.
Ahová hársillatú - bársony éj hívogat,
és ahol szerelemszagú lágy szellő simogat.
Ahol édes dallamon dúdol a falevél,
s a madár éneke is szeretetről mesél.
Ahol selymes pázsit nyeli el lépteim zaját,
s ahol a szemekben látom a szívek mosolyát.
Ahol csend vesz körül. Béke és nyugalom.
S a boldogság fénye csillog a harmaton.
Ott mindenki az igaz szeretet örök nyelvén beszél,
nem szavakkal szólnak, a szív húrja zenél.
S mikor a lelkem tele lesz mindenféle széppel,
elindulok hazafelé a szívemben egy fénnyel.
A Tündérektől kaptam ezt a fénylő csodát,
mit nem tarthatok meg - adom másnak tovább.
Hogy mások szívében is ragyoghasson a szeretet fénye,
mit egy Tündér adott nekem emlékbe.
Mosolyomba rejtem e fényt és így adom tovább,
Hogy mások is érezhessék a Tündérek mosolyát.
Az emberi arcokon felragyod majd e fény,
e Tündérektől kapott égi küldemény.
Egyszer talán hozzád is elér e szeretet fénye
és ajkadról tükröződik más ember szívébe....



 
 
1 komment , kategória:  Szerelmes versek, idézetek  
Gyertyákat gyújtunk és ...
  2009-10-28 23:07:43, szerda
 
  Gyertyákat gyújtunk és mécseseket...





Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.

Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...

Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
Ady Endre






Halottak napján

A temető,virágos erdő,
Ma mécsvilág a napsugár,
Zarándokol sok ember,
Mert bő termést gyűjtött a halál.

Áldoz halottainál,
Sok özvegy,árva,bús kesergő,
S bánaton enyhülést kínál
A sóhaj,mely a szívből feljő.

Halottat idéz,s újra él,
Ki utolsónak ment,s az első,
Kit rég takar a szemfedél.
Megtépázott fákról a szél

Zörgő levéllel földet ellep,
De viszontlátásban remél,
Minden lélek a sírok mellett.
Gát István






November
A holtak dícsérete

Meghaltunk, testvér, valamennyien.
Csak ők élnek még, ők, a régi holtak.
A néma ablakok sora kiholt, vak:
Láttál temetőt? Ugy-e mind ilyen?

A holtak este csillagot csiholtak
fölénk, a kegyelet rajtunk pihen:
egy csillag ég minden fájó sziven
s világít minden zártredőnyű boltnak.

A koszorúk felülről egyre hullnak,
az őszi szélben száz virág forog
s kéményeken, tetőkön tornyosulnak.

Éjjel peregnek csöndes záporok:
bús, bölcs sírással érettünk búsulnak
a Bólyaiak s Bethlen Gáborok.
Dsida Jenő






Ezen a napon minden más
Újra mélyen érint meg a gyász
Nincs már velünk együtt
Kit ismertünk vagy szerettünk
Ma lélekben újra együtt lehetünk.

Eszembe jutnak az az együtt töltött napok
Fülembe újra megcsendült a hangod
Szinte látom minden mozdulatod
Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.

Gyertyákat gyújtunk és mécseseket
Ezek a fények világosítsanak Neked
Örök világosságban,
Békességben nyugodj
Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!
Körös Józsefné Anna






Halottak napján

Köd telepedett az égre,
indulunk a temetőkbe.
Lábunk alatt csörgő avar,
fű, fa, virág halni akar.
Megyünk búsan, fájó szívvel,
régi álmok emlékivel.
Várnak-e ránk? Nem tudhatjuk,
de a szívünk megnyugtatjuk.
Hogy ott voltunk, láttuk őket,
tőlünk korán elmenőket.
Láttuk őket, zörgő csonttal,
nyűtt ruhákban, siralommal.
Szájuk mozdul, néma szóra:
- Imádkozni de jó volna.
Hol hagytátok az imákat?
Földi lények, földi árnyak!
Hová lettek a zsoltárok?
Nincsenek már?! Csak virágok?
És a hervadozó őszben,
reszketünk a temetőkben.
Juhász Magda







Kezemben virág

Kezemben virág,
merengve emlékezek...
ez a Te napod,
melyen idézem szellemed.

Zárt pillám mögött
agyam rejtett zugából
hívom elő képedet,
vajon mivé lettél volna,
Ha nem szólít el végzeted.

Ádáz küzdelemmel vonszoltad
sarkadhoz láncolva
kérlelhetetlen betegségedet,
orvul kiszolgáltatva a mikrobák
gonosz ördögeinek.

Hol hideg verejték borzongatott,
hol perzselő erejű láng égetett,
míg a balsors egyetlen fogással
szétroppantott akarást, igyekezetet.
Az ember csak egyszer élhet...

Csak egyszer... és semmi vissza nem térhet!
Mindig eljön a vég,
és az új életnek semmi köze a régihez.
Szeretném kinyújtani a kezemet,
hogy visszahozzam letűnt életed,

de mit sirassak vissza?
betegségtől erődet alá ásott,
sírba szánt életed?
A térben, mint apró füstgomoly
kószál idézett szellemed,
nesztelenül szétfoszlik,

mikor lustán felnyitom szememet.
Csak porgomoly száll föl sírhalmodról
beporozva szemem sarkából
éppen kicsorduló könnyemet,
halkan mondom: Isten hozzád!
Hát akkor megyek...
Nesztelenül, lábujjhegyen, nehogy
felriasszam a nyugvó lelkeket.
Fazekas Valéria






Halottak napja, Élők napja

Gyújtanak-e gyertyát értünk az ÖRÖKLÉTŰEK?
Van-e ÉLŐK NAPJA?
Átutaznak-e a SEMMI VIZÉN letekinteni ránk?
Mi elmegyünk.
Mi megyünk, míg lábunkból kifogy a lépés,
míg van út NINCSEINK felé.
Elmegyünk, áldjuk az őszi
napfényt, ha eső, ha köd, mert áldhatunk.
Fenyőág, krizantém, fagyöngy. És a mécsesek...
Reszketnek a léleknyi fények. Reszketünk.
Jönnek-e hozzánk így, szeretettel, lesz-e ki jöjjön,
lesz-e hová?
Hát óvjuk, tesszük szélvédett helyekre, lángjon, segítse
haza, segítse az éppen-élőt, mert minden mi van,
milliomodszor is újravirágzik innen, hol már nincs joga
a szónak, s csillagokra szóródnak a miértek.
Ezek a tisztaság percei.
Ma, itt, HALOTTAK NAPJA VAN.
Látjátok feleim... s voltunk bár Istentől bármi távol,
itt reszketünk mind, miként a sok kis mécs világol,
...por és hamu...
Bírtalan Ferenc






Halottak napja

Elnéztem régen, ahogy nagy sorokban
indult a temetőbe a menet,
őszirózsával,könnyekkel, szatyorral,
hogy a holtakkal beszélgessenek.

Volt, aki apró széket vitt magával,
a másik ásót vagy kis gyermeket,-
az enyimek széthulltak a világban -
most nézem őket s elkeseredek.

Mert évről évre kevesebben mennek,
fiatal ritkán; csak az öregebbek.
A sírokon gyertyák is alig égnek,

nincs sóhajtás, nem mondanak imát -
feladták a holttal a közösséget,
és feladja önmagát a világ?
Faludy György
 
 
1 komment , kategória:  Emlékezés gyertyái  
Szent Simon és Szent Júdás
  2009-10-28 21:25:44, szerda
 
  Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostol





Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten
imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott
közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek
is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab
fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük,
és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és
hatalmas tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon
tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és
gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket
tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő
áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19






Elmélkedés:

A mai napon ünnepelt két apostolról nagyon szűkszavúak az evangéliumok, s
nevükkel az apostolok felsorolásán kívül nem is találkozunk. Ennyi azonban
elegendő nekünk ahhoz, hogy őket is a Jézus által meghívottakhoz és
missziós útra küldöttekhez tartozóknak tartsuk. Az apostoli szolgálatban
ugyanis ez a lényege és közös elme: mindannyiukat Jézus hívta meg, hogy
elsajátítsák életformáját, aztán pedig ő küldi őket, hogy tanúságot
tegyenek róla és hirdessék Isten Országa örömhírét. A küldetéssel
kapcsolatban ne menjünk el figyelmetlenül amellett, hogy azt nem személyes
képességeik vagy érdemeik miatt, hanem egy közösség, egy testület
tagjaiként kapták, s feladatukat nem a maguk nevében, hanem az őket küldő
Jézus nevében teljesítették.
(Horváth István Sándor)






Imádság:

Két szent apostol ünnepén
zengjen dicsérő énekünk,
közös kegy hívta őket el,
közös most dicsőségük is.

Simon, felgyújtott égi láng,
Krisztust követni késztetett,
s később mint választott követ
őt buzgó névvel hirdeted.

Júdás, Simonhoz fűz a vér,
S Krisztushoz kapcsol hű szíved,
Írásban oktatsz másokat,
szóban megvallod Mestered.

E két hű szív nem reszketett,
hogy vérét adja bűntelen,
tanúságuk hogy szent, igaz,
haláluk áldozat legyen.

Ó, fent tündöklő Csillagok,
hitünkben úgy segítsetek,
hogy győzve földi gátakon
törjünk az égi honba fel!

Örökkön áldjuk Istenünk:
Atyánk, Szülöttét, s Lelküket,
mert menny üdvében minket is
örökre részesítenek. Ámen.




 
 
1 komment , kategória:  Vallásosképek,imádságok,áldáso  
Mindenszentek - Halottak napja
  2009-10-28 21:07:58, szerda
 
  Most olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek itt közöttünk, de akiknek az emléke még ma is szívünkben él.




Október vége

Lassan bizony októbernek vége,és az évszak halad tél felé.
Még hörpintünk a bágyadt napsütébe.s minden korty a szomjas emberé.
Látod ma már ajándék a napfény,a melengető langyos levegő.
Hol szélcsend ül rá fáradt vállaimra,s már feldíszítve vár a temető.
Kimegyek a halottak napjára,mécsest, gyertyát, virágot viszek.
Megtisztelni, akik eltávoztak,mert él a lelkük, én ebben hiszek!

Gyertyafények pislognak az éjben,mint égnek tükre, sírkertünk olyan.
Csillagként világít sok fény lenn,az égi otthon, s földi egyben van.
Emlékezem, míg a mécsest nézem,élőn táncol most a kicsi láng.
Bár eltávoztak rokonaim régen,az emlékük bennem él tovább!
Tovább él a lelkük fenn a mennyben,ahonnan a sorsunk figyelik.
Talán ők lesznek a jövő nemzedéke,sok közülük újra születik...

A fáradt test megpihen a földben hús a földhöz, csont a kőhöz tart.
Visszaadjuk maradványunk rögnek,testünket, mely kiállt sok vihart.
Ősz virága, elmúlás virága,díszíti a kedves hantokat.
Anyaföldünk e fájó szegletjén,feltámasztunk régi arcokat.
Még egy napra ismét köztünk élnek,úgy feléled az emlékezet.
Szinte érzem, sok elhunyt családtag,mellettem áll, ím megérkezett...

És e napon megnyílnak a kapuk az idők síkján visszaléphetünk.
Úgy éreztük, elfeledtük őket,de rájövünk, örökké szeretünk!
Örökké szeretünk, sorsnak vándorai,nem halunk meg, mert az élet él.
Csak fáradt tetsünk, földnek ajándéka,egyedül az, ami elalél...!




Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Kosztolányi Dezső




Halottak napján

I.

Most keseregd ki bánatod':
Sirasd magad meg, ez a te napod,
Magános élet gyászos embere!
De szomorú tekinteteddel
Ne a halottakat keresd fel,
Ne menj a temetőbe, ne!
Idegen minden sírja néked;
Ott is csak a magány kisérget,
S csak annál kínosabban érzed
Kietlen egyedűliséged'.
Azért a négy fal közt maradj,
S gondold meg azt, hogy árva vagy;
Élők között is, holtak közt is az,
Halottad sincs, kit megsirass.

II.

Ez a halál, a hervadás hava.
Emlékezzünk halottainkra ma.
Óh, mert kinek nincsen köztünk halottja,
A temetőben vagy saját szivében!
Menjünk ki s hintsünk a hideg sirokra
Könnyet s virágot; ma a könny se szégyen.
Ki vesztett gyermeket, szülőt, arát;
Ki téged gyászol, hitves, jó barát:
Gondolja meg: e szomorú világon
Nemcsak porhűvelyünk: minden veszendő.
Elszáll az ifjuság, a nyár, az álom,
S hogy ne legyen multtá, nincs oly jövendő.
Melyen kedvünkre, nyiltan sírhatunk,
Egész esztendőben nincs több napunk,
Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.
Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.
Sirok között egyenlő minden ember,
Akár ott sirva, akár oda jutva.
Reviczky Gyula




Borongós, bús ősz öleli, a levelüket vesztő fákat,
Az elmúlás krizantén-illata simogatja a fejfákat.
Lehullott levelek tompítják lépteink zaját,
Hogy ne zavarjuk az örökálmuk alvók végső álmát.
Ma gyertyát gyújtunk értük.
Nekik szórja fényét a gyertyaláng.
Ezer színnel köszönti őket, megannyi bús illatú virág.
Imát mondunk, vagy beszélünk hozzájuk,
Pedig nem is hallanak talán,
S az emlékezés fájó könnye csordul végig sokunk arcán.
Olyan szép ilyenkor a temető,
Ahogy ragyognak benne az arany gyertyalángok,
Mint a halottak lelkéből születő aprócska lángvirágok.
Állunk sírjaiknál és hangtalanul, a szívünkkel üzenjük,
Lelkünkben még most is élnek, emléküket nem feledjük.
LadyMoon




Gyertyát gyújtok

Bársonypuhán átölel az este.
Sírkertekben ezernyi gyertya ég
lángujjaival az égre festve
kedves halottak kósza emlékét.

Parányi lángjuk tánca elvakít,
árnyékok írnak titkokat közénk,
s édes-bús emlékhálót felszakít
a bánatpók, majd újat fon körénk...

Dús virágillat tölti be tüdőm,
az emlékezés szent virágai...
borús álmainkat messze űzőn
tündökölnek színpompás szirmai.

Egy-egy gyertyát gyújtok mindenkiért,
akiket a sors már távolra vitt,
de apám sírhantján leteszem még,
nézd, kedvenc hófehér virágait.

Titkon szívemre csendes béke száll,
amint sírjánál lehajtom fejem.
Nem ragadta el végleg a halál,
hisz bennem él, míg ráemlékezem.
Harcos Katalin
 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés gyertyái  
Éji láng...
  2009-10-26 23:18:11, hétfő
 
  Éji láng, csillagok szárnyain
Ránk talált,felgyújtja vágyaink.
A végtelen előttünk megjelent
kitárul most a föld,soha sem láttunk szebbet
A látomás valóság hadd legyen
Szerelmünk nagy csodát ígér
Lefestheted, de hunyd le most szemed,
hogy a szívedből válaszd a színeket

Perzselni kezd már az éjféli nap,
vesd le te is hát a gátlásokat
Nem reszketek, nem is szégyenkezem
Gyere érints engem.
Úgy szeress, hogy hulljunk a semmibe
Úgy szeress, haljunk kicsit bele

A végtelen előttünk megjelent
kitárul most a Föld,mi örököltünk mindent
A látomás valóság hadd legyen
Szerelmünk nagy csodát ígér
A filmeken ilyenkor vált a kép
Árnyék és a fény szerepe véget ér

Éji láng csillagok szárnyain
Ránk talált,felgyújtja vágyaink.
A végtelen előttünk megjelent
kitárul most a Föld,sohasem láttunk szebbet.
A látomás valóság hadd legyen
Szerelmünk nagy csodát ígér
Úgy szeress,ahogy már nem lehet
Vagy csak úgy szeress,ahogy én
Úgy szeress.




 
 
0 komment , kategória:  Szerelmes versek, idézetek  
Gyönyörű csokor
  2009-10-25 23:40:39, vasárnap
 
 

 
 
2 komment , kategória:  versek szülinapra,névnapra   
Happy Halloween
  2009-10-25 22:46:55, vasárnap
 
 








































 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 151 
2009.09 2009. Október 2009.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 151 db bejegyzés
e év: 658 db bejegyzés
Összes: 10813 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 71
  • e Hét: 7621
  • e Hónap: 31475
  • e Év: 397636
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.