Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
A második
  2009-11-30 22:38:12, hétfő
 
  Tóthárpád Ferenc: És december következik

Búcsúzik a január,
bálba jár a február.
Márciusnak gondja:
április bolondja!

Május virágárus,
június meg mágus.
Július árnyékot keres,
augusztus is Naptól heves!

Szeptember a borforraló,
októberben csak az a jó:
novemberrel ölelkezik,
és december következik!


Werfl Andrea: Anya! Nagy vagyok!

Anya! Nagy vagyok! Leér már a lábam!
A buszon, hidd el, nem is lógáztam,
a hosszú úton rendesen ültem,
a bácsi fülébe nem én fütyültem,
koszos kezemet sem láttad a számban,
mindenre figyeltem és vigyáztam!

Anya,én már nagy vagyok! Nagy! Nagy! Nagy!
De Ne fogd meg a kezemet! Hagyj! Hagyj! Hagyj!

Link
Kattints a számokra:-)
 
 
0 komment , kategória:  Grafománia  
Visszafelé szaladó fák
  2009-11-30 21:26:10, hétfő
 
  Link

Kedves ismerősömnek a Grafomániáról megjelent regénye. Hátha megtetszik valakinek. Még nem olvastam, de remélem, hogy hamarosan a kezemben tarthatom, és olvashatom is.
Ajánlom figyelmetekbe így karácsony előtt, ajándéknak is nagyon jó.
 
 
0 komment , kategória:  Grafománia  
29-e az első adventi mese
  2009-11-29 19:38:24, vasárnap
 
 



Tóthárpád Ferenc

Az eső és a felhőgyerek


Rosszalkodik, könnye pereg,
hisztizik egy felhőgyerek.
Nem sírhatott jó ideje,
attól fájhat kicsi feje.

Ölbe kapja édesanyja,
égzengéssel vigasztalja.
Esőfelhők tornyosulnak,
hegyek fölé felvonulnak.

Szétröppennek vad villámok,
s vízzel telik meg az árok.
Boldog most a felhőgyerek,
esőcseppek közt hempereg.


Eliza Beth

Tóbiás, a bárányfelhőcske


Tóbiás, a kis felhő szomorúan szemlélte az alant elterülő tájat. Egész más világ van odalenn, mint amit ő ismer. Itt szemkápráztató kékségben legelésző hófehér báránytársai, ott zöldellő rétek, erdők, kanyargó patakokból szomjasan kortyoló őzek. Szívesen játszott volna a folyóban csillanó vízcseppekkel, melyek visszatükrözték a Nap fényét, de nem érte el őket. Bánatában mamájához szaladt vigaszért.
- Irgum-burgum! - dörrent Jolanta, a mama. - A folyóval szeretnél játszani? Csakhogy az egyedül neked nem sikerülhet ám! Ahhoz a barátaidra és az ő barátaikra is szükség van. Ha jó erősen összekapaszkodtok, együttesen lesz annyi erőtök, hogy megdobáljátok a folyót.
- Mivel dobáljuk meg? Nincs kavicsunk - pityeredett el Tóbiás.
- Nem is kell! Figyelj csak!

Ezzel a mama összevonta a szemöldökét, széttárta karjait és felkiáltott:
- Szél anyó, Szél anyó! Segíts nekem! Tanítsuk meg vihart kavarni a gyermekem!
Ős-öreg Szél anyó hűvös fuvallattal érkezett. Rámosolygott a felhőcskére, majd felfújta az arcát, vad erővel süvíteni kezdett. Összeterelte a bárányokat, s ők fázósan egymáshoz simultak, mígnem a nyáj egyetlen hatalmas masszának látszott. Hófehér bundájuk megsötétedett, szikrák pattantak közöttük. Ekkor Jolanta elkapott egy szikrát és lehajította a földre.
- Figyelj jól, Tóbiás! - szólt gyermekének. - Nézd a folyó felszínét!
A kicsi szikrát hatalmas dörrenés kísérte útján, óriási, cikkcakkos villámként csapódott a folyóba, sistergő gőzfelhővé változtatva a vizet. A fülsiketítő hangot hallva odalenn az állatok menekülőre fogták.
- Még! Még! - tapsikolt örömében Tóbiás, összeütött tenyere kékesen sziporkázott.
- Próbáld meg te is! - biztatta a mama. - Újra megmutatom. Először szemeld ki a célt, ahova dobni szeretnéd. Ott az a kis domb, látod? Mindig célozz pontosan! - Jolanta ismét elkapott egy ménkűt, célzott és lehajította. Most a dombhajlat virágos mezején vágott be a mennykő, nyomán apró fekete földdarabkák röppentek szerteszét. A madarak riadtan elhallgattak, néma csend ült a tájon.
Tóbiásnak tetszett a játék, türelmetlenül próbálta ki. De bizony elvétette a célt, az ő szikrája egy vastag fa törzsét hasította ketté. Tűzvörös lángok lobbantak, forróságtól remegett a lég. A felhőgyerek ijedtében sírni kezdett. Könnyei sűrűn, megállíthatatlanul peregtek.
- Nem sikerült, mami!
Odalenn a folyóban milliónyi hullámgyűrű szaladt szerte. A kis felhőgyerek minden egyes könnycseppje nyomán keletkezett egy apró lyuk a víz színén, körbe-körbe ringatva a becsapódás rezgését. A gyűrűk összeszaladtak, s az ellentétes irányból érkező hullámok kioltották egymást. Tóbiás elgyönyörködött a játékukban, a csodálattól lassacskán elapadt a könnye. Boldogan csapta össze két kis kezét, elkapott egy szikrát, célzott és lőtt. Egy szürke nyuszi nagyot ugrott félelmében, ahogy lecsapott mellette a villám.
- Meg kell tanulnod célozni, fiam - felelte a mama. - Ha szorgalmasan gyakorolsz, menni fog. De vigyázz, emberbe, állatba ne vágj bele!
- Vigyázok, mami! - ígérte gyermeki ártatlansággal Tóbiás.
- Ott sötétlik az a nagy kő a folyó közepén - mutatta Jolanta. - Próbáld meg eltalálni!
A felhőgyerek pedig szót fogadott, villám villám után csattant a folyó tükrén, mígnem sikerült eltalálnia a követ. A mami újabb célpontot jelölt ki számára, Tóbiás egyre ügyesebb lett, büszkén ujjongott.
- Mára elég! - jelentette ki a mama.
- Csak még egy kicsit játsszunk, mami! - Könyörgött a kis felhő, de anyja megköszönte Szél anyó segítségét és búcsút vett tőle. - Köszönj el szépen, fiam! - szólította fel Tóbiást.
- Viszontlátásra, Szél anyó! - búcsúzott udvariasan a felhőgyerek, de elragadta a bánat és keserves sírásra fakadt. Szél anyó lágy sóhajától a báránykát szétszéledtek, újra kisütött a nap.
A patak vizén ezernyi csillogás, a rét fölé szivárvány feszül - Felhőgyerek könnyei.

 
 
2 komment , kategória:  mese  
Első vasárnap angyala
  2009-11-29 10:17:29, vasárnap
 
 



Az első vasárnap angyala:


Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal, kék köpönyegbe öltözve, leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, túlságosan el van foglalva mással. De, azok, akik jól figyelnek, meghallhatják a hangját. "Figyeljetek! Isten nagy örömöt készít nektek. Isten fia eljön a Földre, hogy új erőt adjon az embereknek, hogy fényt és szeretetet hozzon minden ember szívébe. Készüljetek a fogadására". - Ma van a napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdi azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.
 
 
2 komment , kategória:  ünnepek  
Első vasárnap
  2009-11-29 10:13:57, vasárnap
 
 



Rónay György:
Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
 
 
0 komment , kategória:  ünnepek  
Advent
  2009-11-28 22:59:27, szombat
 
  Advent története

Azokban az időkben, amikor még boszorkányokban, varázslókban, gonosz lelkekben és mindenféle régi istenben hittek az emberek, azokból az időkből származik a varázskör gondolata. Koszorút fontak a szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból, és vörös meg aranyszín szalagokkal díszítették.
A zöld a termés színe volt, a piros az életé, a sárga és az arany a fényé. A koszorú - vagy a kör - az örökkévalóság jelképe volt, és a varázserőé is, amely nem törik meg, nem múlik el. Azt tartották, hogy az ilyen "szent " koszorúkkal minden gonosz szellem elől el lehet zárni a házat. Ez az ősi pogány varázslat idővel feledésbe merült. Csak 1838-ban újította fel egy keresztény férfiú, Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész. Ő alapította az első gyermekotthont Hamburgban. A ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készíttetett, és minden istentiszteleten egy újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Ez az ötlet gyorsan követőkre talált más gyermekotthonokban is. De csak 1860-ban, Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűzzenek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. Az első világháború idején protestáns vidékeken már minden családnál kigyulladtak az adventi koszorúk, de csak századunk ötvenes éveitől vált mindenütt általánossá. Néhány évvel ezelőtt találta ki egy jó üzleti érzékű kertész, hogy felújítja az ősi szokást, és ajtókra és ablakokra akasztható kis koszorúkat készít. Noha mára a legtöbb helyen elfelejtették már, miért kör alakúak a koszorúk, de a kedvenc forma és a kedvenc színek máig fennmaradtak.

Advent hagyománya

A latin eredetű szó - adventus - megérkezést jelent. S a Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. Bod Péter ezt írja a 18. század közepén: "így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjáról fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe bészáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó ítéletre. Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján", s négy karácsony előtti vasárnapot foglal magába.

Régi időkben éjféli harangszó hirdette kezdetét, egyszersmind az egyházi év megnyitását is. Advent alatt az emberek egykor szigorú böjtöt tartottak, falun eljártak a hajnali misére, a rorátéra, amit szép középkori kifejezéssel angyali vagy aranyos misének is neveztek, s Szűz Mária tiszteletére szenteltek.

Az adventi naptár

Adventi naptár már hetekkel karácsony előtt mindenfelé vásárolhatunk. A préselt ajtócskák mögött kis csokoládémeglepetések várnak a kíváncsi "édesszájúakra". Más adventi naptárak fából készült kis dobozokból állnak, vagy hosszú ajándékcsomagokból. De mindig 24 ajtócska, 24 zacskó vagy csomagocska van a naptárban, hogy december minden napjára jusson egy ajándék szentestéig.

Ezt a szép szokást egy édesanya találta ki. Rosszul esett neki, hogy kisfia minden este azzal a kérdéssel nyaggatta: "Hányat kell még aludnunk, hogy megjöjjön a Jézuska?" Egy nap fogott egy kartont, huszonnégy mezőre osztotta, mindegyikre rátűzött egy bonbont. Kisfia mindennap lecsippenthetett egyet. A kisfiúból idővel felnőtt lett. Eszébe jutott egyszer az édesanyja naptára. Úgy gondolta, hogy más gyerekeknek is örömet szerezhetne vele, és ezért elhatározta, hogy adventi naptárakat készít és árusít. Nagy sikere lett. Nemsokára gyárak sora foglalkozott adventi naptárak készítésével. Gerhard Lang, az adventi naptárak atyja 1974ben hunyt el Münchenben, igen idős korában.

A Grafománok lelkes kis csapata az idén ismét elkészítette az Adventi mesekalendáriumot.
Le is tölthetitek, el is ovashatjátok. Én minden este itt a blogomon "kibontok" egy mesét.

Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy napon felébredtem....
  2009-11-28 17:08:33, szombat
 
  Kommentben kaptam kiegészítést ehhez az idézethez. Kedves Mariann, valóban így teljes. Köszönöm szépen.

"Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami."

S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz
és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha
belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen
tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen
esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?...
És mégis várod.
- Márai Sándor -
 
 
3 komment , kategória:  idézetek  
Fontos semmiségek
  2009-11-27 00:00:13, péntek
 
  Christian Simionescu: Fontos semmiségek

Olykor csak egy lépésen múlik
hogy a bikát legyűrd.
Néhány szabályból a zűrzavar tűnik át
mint holmi semmiség.
Néha egy szikra is megteszi
hogy odalegyen birtokod, lovad és házad.
Csipetnyi méreg a lélekbe ivódhat
és szétroncsolja.
Egyetlen könnycsepptől vár is ledőlhet.
Egy árulás vagy egy balfogás elég
a semmiből előtörő halk sikolyhoz.
Egyetlen gerenda agyonütheti az Építészt
olykor az ősi törvénytől való enyhe kilengés
a törzs végét jelenti!
Néha egyetlen lépés elég
S a nappal cafatokká lesz, mint a rongy.
Olykor elég egy szikra...
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Ha nem teszek semmit sem
  2009-11-25 22:33:01, szerda
 
  Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Törődj a szíveddel!
  2009-11-25 19:34:32, szerda
 
  Törődj a szíveddel!

A szíveddel többet gondolkodol, mint az eszeddel. Az
embereket és a dolgokat a szíveddel érzékeled. Mindent a
szíveddel látsz. A környezetedhez fűződő viszonyod a
szíveden múlik. Amit a szíved szeret, amellett eszeddel
és minden erőddel kiállsz. Eszmék, világnézet, politika -
a szíved választja meg, miért harcolsz. A szív
világosítja meg, vagy homályosítja el az értelmedet. A
szív igazi mértéke: a szeretet.
Ha a szív bizalmatlansággal és önzéssel van tele, akkor
az ész soha nem talál rá a békéhez vezető útra. Egyébként
ez az egyetlen válasz minden kérdésre, mely a kerek- és
zöldasztaloknál folytatott vég nélküli békekonferenciák
eredményeit mérlegeli. Az emberek nem szeretik egymást,
tehát nem egyeznek meg. Mindaz, amit elérnek, csupán a
kölcsönös bizalmatlanságból eredő hatalmi érdekek kényes
egyensúlya. Nem kellene békének nevezni, ha semmi mást
nem jelent, mint hogy a népek kényszerűen együtt ülnek
egy forrongó vulkán tetején, vagy a rossz lakók módjára,
ingerülten élnek egy fedél alatt.
Béke, öröm, boldogság a világban - ezek nem az ész
kötötte üzletek, ezek szívügyek. Akár pogány, akár
keresztény az ember - ingatag lesz életének alapja, ha
nem ép a szíve. Mindenkinek tehát elsőrendű feladatként
ajánlom: Törődj a szíveddel! (Phil Bosmans)
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
2009.10 2009. November 2009.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 39 db bejegyzés
e év: 569 db bejegyzés
Összes: 3231 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 13
  • e Hét: 821
  • e Hónap: 4787
  • e Év: 118260
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.