Regisztráció  Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Az én drága szívemnek!
  2009-12-09 23:29:16, szerda
 
  Francoise - Az én drága szívemnek!
I.

Már nem kérlek ha rózsát látsz, én jussak eszedbe,
Már nem kérdezem kétségbeesve, szeretsz-e,
Már nem kételkedem aranyos szavaidban,
Már a szívem tiszta és érted dobban!

Most már gyönyörű rózsát kezedbe én teszek,
Most már én mondom boldogan, szeretlek,
Most már én küldök feléd kedves szavakat,
Most már én csókolom forró ajkadat!

Ha láthatnálak már aranyos szerelmem Téged,
Ha foghatnám aranyos drága finom kezed,
Ha átölelhetnélek könnyezve, boldogan,
Ha már tarthatnálak gyöngéden a karomban!

Akkor én olyan boldog és gyöngéd lennék,
Akkor a boldogság egén veled röpülnék,
Akkor már el nem engednélek sohasem,
Akkor körbeölelne minket a szerelem!

II.
.
És ha elrepülnénk a mi szigetünkre együtt,
Szép piros rózsák nyílnának mindenütt,
Illatukat ontanák csak neked meg nekem,
Nagyon, de nagyon szeretlek drága szívem!

Piros orcádra a nap ragyogna, mint a holdra,
Két kezembe fognám egy kellemes csókra,
Átölelve belebújnék a drága szép lelkedbe
És onnan kérdezném mámorosan, szeretsz-e?!

A gyönyörű hajad csillogása, oly tündöklő lenne,
Az arany sápadt fénye, vele nem versenyezhetne,
Szép szemed csillogása, engem gyönyörködtet,
Ennél szerelmesebbé már nem is tehet!

Mert tudd meg drága csillagom, életem,
Soha senkit ennyire nem szerettem,
Te ezt tudod, csodálatos rózsám és én érzem,
Te tetted örömtelivé boldoggá az életem!




 
 
1 komment , kategória:  Francoise versei  
Madár
  2009-12-09 23:22:13, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
A holló
  2009-12-09 23:07:14, szerda
 
  Edgar Allen Poe - A holló







Egyszer egy bús éjfél tájon, míg borongtam zsongva, fájón,
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár.
"Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"

Óh, az emlék hogy szíven ver: padlómon a vak december
Éjén fantom-rejtelemmel hunyt el minden szén sugár,
És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap
Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár,
Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár,
S földi néven senki már.

S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés
Fájó, vájó sohse sejtett torz iszonyt suhogva jár, --
Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam:
"Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár.
Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"

Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze,
S "Uram", kezdtem, "avagy Úr nőm, megbocsátja, ugyebár?
Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant
Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár,
Nem is hittem a fülemnek." -- S ajtót tártam, nyílt a zár:
Éj volt künn, más semmi már.

S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten,
Látást vártam, milyet gyáva földi álom sohse tár;
Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen,
Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra!" -- halk, sóvár
Hangon én búgtam: "Lenóra!" s visszhang kelt rá, halk, sóvár,
Ez hangzott s más semmi már.

S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem,
Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent holmi zár,
S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak,
No te zaj, most rajtakaplak, híres titkod most lejár,
Csitt, szívem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár.
Szél lesz az, más semmi már!"

Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran
Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár,
S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott
Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár,
Ajtóm felett, Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár --
Ült, nem is moccanva már.

S ahogy guggolt zordon ében méltóságú toll mezében,
Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár --
S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste,
Zord holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,
Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói mély, vad ár?"
S szólt a Holló: "Soha már."

Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén
Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár,
Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó,
Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár,
Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny vagy madár,
Kinek neve: "Soha már."

S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e
Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már;
Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,
S én szólék, alig sóhajtva: "Majd csak elmegy, messzi száll,
Mint remények, mint barátok, holnap ez is messzi száll",
S szólt a Holló: "Soha már!"

Megriadtam: csend ziláló replikája mily találó --
"Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és ige tár;
Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott
Ajkán leste el a jajszót, mást nem is hallhatva már,
Csak remények gyászdalát, csak terhes jajt hallhatva már,
Ezt, hogy: "Soha -- soha már!"

S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás székem
Szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár;
És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem,
Elmerengtem, eltűnődtem; mily borongó nyitra jár,
Átkos, ős, vad furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár,
Mért károgja: "Soha már"?

Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve,
Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már;
S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt,
Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fény körbe zár,
S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fény körbe zár
S nem nyomja -- soha már!

Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek
Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyal tánc kél s muzsikál;
"Bús szív", búgtam, "ím a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég
Hoz vigaszt és önt nepenthét s felejtést ád e pohár,
Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

"Látnok!", nyögtem, "szörnyű látnok! ördög légy, madár vagy átok!
Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár,
Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,
Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár
Van... van balzsam Gíleádban?... Mondd meg -- lelkem esdve vár..."
S szólt a Holló: "Soha már!"

"Látnok!", búgtam, "szörnyű látnok! ördög légy, madár vagy átok!
Hogyha istent úgy félsz, mint én s van hited, mely égre száll,
Mondd meg e gyász terhes órán: messze mennyben vár-e jó rám,
Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"
S szólt a Holló: "Soha már!"

"Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög,
Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!
Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,
Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár!
Tépd ki csőröd a szívemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

S szárnyán többé toll se lendül, és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár!
Szörnyű szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló
Míg a lámpa sávja omló fényén roppant árnya száll,
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen -- soha már!


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Hiába vár a lány...
  2009-12-09 22:53:10, szerda
 
  Maurice Maeterlinck - Hiába vár a lány...



Barlangba láncolták a lányt,
jel őrködött az ajtaján.
Ott fényt feledni megtanult,
a kulcs a tengermélybe hullt.

Várt, várt soká, a nyárra várt
s a jel mellett hét év alatt
hét vándor némán elhaladt.

Várt, várt soká, a télre várt,
várt, várt, amíg hajszálai
megkívánták a napsugárt.

Elindultak, hogy meglelik,
kikúsztak a kövek közén
s világítottak, mint a fény.

Egy vándor téved arra még.
A furcsa fényre megremeg,
a furcsa fényt nem érti meg.

Gondolja: rossz varázsu jel,
arany-forrás a föld alatt,
incselkedő tündéri csel,
és megfordul és elhalad.

Fordította: Áprily Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Gyászkórusok
  2009-12-09 22:48:06, szerda
 
 




Kovács András Ferenc: Gyászkórusok


Mint a nagyszerű, bölcs Themisztoklész,
mint a páratlan, hős, szép Alkibiadész,
vagy mint a jó, merész beszédű Xenophón.

Mind olyanok, görögök, vagyunk mi!

Nagyszerűek, páratlanok, merészek:
tán vakmerők is olykor, ám megfontoltak,
nagylelkűek, jók, bölcsek, szépek, s hősök is.
Kis hiúság, csel, tettre kész hamiskodás,
kivárás, vagy csak némi lágy idő nyerés,
kis taktikázás, csélcsap árulás, adás-vevés
cseppet sem árthat meg nekünk, hiszen mi mind
hírünkhöz és szavunkhoz is méltók vagyunk.

Mint Themisztoklész, a gyors hajóhad atyja,
mint Alkibiadész, a hullámok sztratégosza,
vagy mint Xenophon, ki a Pontoszig hatolt.

Mind olyanok, görögök, vagyunk mi!

Nagyszerűek, páratlanok, merészek:
mozgékonyak, példátlanul magasba illanók,
megfoghatatlanok, miként a tűz s a víz,
vagy fölvonagló füst a városok felett.

Mind olyanok, görögök, vagyunk mi:
nagyszerűek, páratlanok, merészek!

Mint Themisztoklész a szatrapiában,
száműzetésben, perzsa köntösében,
Magnésziában várakozva folyton,
mint Alkibiadész is Phrügiában,
száműzetésben, perzsa oltalomban,
mindig futásban, váltig váltakozva,
vagy taktikázva is, mint Xenophón
nagy, általános visszahőkölésben.

Mind olyanok, görögök, vagyunk mi:
nagyszerűek, páratlanok, merészek!

Előretörve, vagy hátrálva mindig,
vereségekből újabb diadalba,
diadalmakból váltig vereségbe,
száműzetésből számkivettetésbe,
szembeszegülve, vagy cselezve mindig,
vendégségekbe menekülve folyton,
mind hazafiak, mind honárulók is:
spártabarátok, perzsabarátok,
spártai bérenc médvezetők mind!
Mi,athéni hazánk legdrágább, leghűségesebb
hűtlen halálba hajszolt ellenségei-
dicsően élünk, s néha meg is halunk.

Mint Themisztoklész rég, száműzetésben,
várakozásban, rongy szomorúságban,
mint Alkibiadész is Phrügiában,
vágyakozásban, orv fegyverek által,
de szembefutva vélük, mint a felszél,
vagy úgy, akár a bölcs, fakult beszédű vén,
mint Xenophón a visszavonulásban-
nagyszerűen, páratlanul, merészen.

Mert görögök, görögök vagyunk mi.

( A "Hazatérés Hellászból" című, Konsztantinosz Kavafisz fiktív verseit tartalmazó kötetből)




 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Levél a hitveshez
  2009-12-09 22:30:22, szerda
 
 



Radnóti Miklós - LEVÉL A HITVESHEZ


A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szívemben nappal újra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésű büszke páfrány.

Mikor láthatlak újra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél újra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjúságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem újra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is itt felejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázó rajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

Lager Heidenau, ®agubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Az albatrosz
  2009-12-09 22:15:58, szerda
 
 



Baudelaire - Az albatrosz

Olykor matrózi nép, kit ily csíny kedvre hangol,
albatroszt ejt rabul, vizek nagy madarát,
mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
míg sós örvényeken lomhán suhannak át.

Alig teszik le a fedélzet padlatára,
a kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,
leejti kétfelé fehér szárnyát az árva,
a mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.

Szárnyán kalandra szállt, most sántít suta félsszel,
még tegnap szép csoda, ma rút röhejre készt,
csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
másik majmolja a tört szárnyú bicegést.

A költő is ilyen, e légi herceg párja,
kinek tréfa a nyíl, s a vihar dühe szép,
de itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja,
s megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.

(Fordította: Tóth Árpád)
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A vén ligetben
  2009-12-09 22:11:44, szerda
 
  Tóth Árpád - A vén ligetben


A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szívünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.

Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rám nézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily koldusan
Mért hívtuk egymást ide? mért?

S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy... mennie kell... s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán... le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Tatiosz - A Szeretet Ereje
  2009-12-09 21:29:02, szerda
 
 
Több, mint könyv!

Pár idézetet ismerve belőle,
elmondhatom, hogy egy csodálatos alkotás.






Link
 
 
0 komment , kategória:  Tatiosz  
Angyali üzenet a mai napra
  2009-12-09 19:52:08, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Angyali üzenetek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2009.11 2009. December 2010.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 191 db bejegyzés
e év: 3084 db bejegyzés
Összes: 32137 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1695
  • e Hét: 16732
  • e Hónap: 72787
  • e Év: 1247544
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.