Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 149 
Kölcsey Ferenc: Huszt
  2009-04-30 20:50:43, csütörtök
 
 


Kölcsey Ferenc:
(1790-1838)

Huszt


Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Cseke, 1831. december 29.


 
 
0 komment , kategória:  Kölcsey Ferenc  
Tóth Árpád: Ma lelkemet...
  2009-04-30 20:48:02, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
Áprily Lajos: Faust ünnepén
  2009-04-30 20:46:05, csütörtök
 
  Áprily Lajos:

Faust ünnepén


Barkás fűzek között a tóban
tükröt talál az ég-azúr.
Cigánytanyán kamasz kezében
hallelujázva zeng a húr.
Milyen jó volna most örülni,
dalolva, mint a húr örül.
A bánat fekete kutyája
sötét ívben körül-kerül.
Riasztgató mozdulatomra
alattomos körrel kitér.
Öreg házak során lapulva
alkony felé hazakisér.
Sugártalan könyvtárszobában
elér, babonásan megáll
s fekete álarcát ledobja:
a halál!
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
Weöres S: A beszélő forrás
  2009-04-30 20:44:16, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor  
Kányádi S: Valaki jár a fák ..
  2009-04-30 20:42:14, csütörtök
 
  Kányádi Sándor:

Valaki jár a fák hegyén


valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott


én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon


valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot


vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon


valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
B. Radó Lili: Nő és Férfi dicsérete
  2009-04-30 20:39:11, csütörtök
 
  B. Radó Lili:

Nő és Férfi dicsérete

A Nő dicsérete

Ragyogj!

Ragyogj, mert szeretetre születtél,
mert az élet hordozója lettél,
Ragyogj, mert érzelmek élnek benned,
értelmet adva az életednek.


Ragyogj, hogy erőt sugárzó lényed
szülője lehessen a reménynek.
Ragyogj, mert a közöny sivársága
nem vethet árnyat a napsugárra.

Ragyogj, mert szép vagy és ragyognod kell!
Mert lelkedben rejtett csillag tüzel,
Ragyogj, mert Isten üzenete vagy!
Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb!

A Férfi dicsérete

Szeretünk!

Mert nélküled nincs igazi nő!
És nincs életre keltő erő,
nincsenek rózsák és illatok,
szépség és szerelem nem ragyog!

Mert nélküled nincs gondoskodó
békés otthon és vigasztaló
szívderítő, meleg szeretet.
Nincs haza! Nincsenek gyerekek!

Mert nélküled céltalan az út,
minden vágy és ölelés hazug,
hontalan vándor a boldogság,
nélküled a lét, csak pusztaság
 
 
0 komment , kategória:  B. Radó Lili  
Szép Ernő: Sötét
  2009-04-30 20:35:58, csütörtök
 
  Szép Ernő:

Sötét


Ha tudnák az én éjszakámat,
Ha tudnák éjféli nyomoruságom,
Mikor a lámpámat megfojtom
És egyedül maradtam a világon.

Sóhajt-e más is a sötétben,
Fekszik igy lecsüngő karral az ágyán?
Az ajtótól igy fél-e más is,
A halál kopogását lesve gyáván?

Egy hang rebbent el most fölöttem,
Kié, kié is? Ó sohase tudni.
S reszketek, mint egy beteg gyermek,
Hogy soha többé nem tudok aludni.

Ilyenkor kél a végtelen, bús,
Bágyadt csodálkozás azon hogy élek.
Uj, különös, ijesztő minden...
Kinn az égen most kis csillagok égnek.

Gyermekkorom, halvány ministráns
Ágyam körül jár, lassan hí magával,
Édesen és kinzóan csenget,
S füstöl a búbánat fojtó szagával.
 
 
0 komment , kategória:  Szép Ernő  
Wass Albert: Mese
  2009-04-29 19:02:48, szerda
 
  Wass Albert:

Mese


Az Isten előtt álltunk régen,
egyetlen testvérem és én,
s a nagy Urat zokogva kértem:

engedje meg, hogy mint az égben,
a földön is legyen enyém.



Bár egy reménysugarat adjon,
ha talán ennyit nem lehet
hogy lent a könnyes, bús világon,
hogyha keresem, megtalálom
az én testvéremet.



És szólt az Úr: adok neked
ezer virágos, könnyű álmot,
s ha egyedül vagy, ha bánat ver meg,

s minden könnyeddel őt keresed,
talán megtalálod!



Érzem, ezen a bús világon
valaki engem vár, szeret,
s gyötör ezer tavaszi álom:

keresem bár, de nem találom
az én testvéremet.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Breitner János: Dal a nyugdíjasokról
  2009-04-29 18:44:15, szerda
 
  Breitner János:

Dal a nyugdíjasokról

A hatvan éven túljutottunk,
s kevesebb már, mi megmaradt.
Kevés öröm közt sok volt a gondunk,
s az élet közben elszaladt.
A fiaink is már nagyra nőttek,
kezüket más kéz fogja át,
megértő szemmel nézzük őket,
de hol van már az ifjúság?

Csak az évek mentek csendben el felettünk,
de a szívünk még a régi tűzben ég.
Jót és rosszat nem feledtünk,
számíthat ránk bárki még.
S ha a múltat néha-néha felidézzük,
sohasem panasszal telve tesszük ezt.
Egy élet képeskönyvét nézzük,
valami bennünk fájni kezd.
Végén járunk már az útnak,
s ha az ifjúság helyünkbe lép,
reméljük ők még többre jutnak,
nekünk majd ez lesz büszkeség.
És a postás is havonta egyszer csenget,
de rajta kívül van még számos jó barát.
Felkarolják mind az embert,
bár az ősz napfény süt le ránk,
ez az őszi napfény szebben süt le ránk.

(És nem volt)könnyű útunk idáig,
a sors is néha közbeszólt,
s míg eljutottunk e korhatárig,
sok társ más útra bandukolt.
És mégis-mégis, hogy szépnek látjuk
a tegnapot, mert ifjú volt,
elérni mégis ezt kívántuk,
a csöndes, békés holnapot.

Csak az évek mentek csendben el felettünk,...
...ez az őszi napfény szebben süt le ránk.

 
 
1 komment , kategória:  Breitner János  
József Attila: Szeretnélek
  2009-04-29 18:39:08, szerda
 
  József Attila:

Szeretnélek


Jóról és rosszról nem gondolkozom,
csak szenvedek én és csak dolgozom.

Csinálok csempét, csavaros hajót,
bánatba rosszat, közönyömbe jót.

Munkámnak nincs se száma, se szeri.
Kedvesem tudja, ő számba veszi.

Ő számba veszi, hisz valamiben.
S ha kérdem, rám néz s nem mondja, miben.

Ha fa volnék, hát fészket igazán
a varjú is szükségből rakna rám.

Ha föld volnék, mit kapás vénje tört,
csicsókás volna az a krumpliföld.

Krumplival is csak úgy volnék teli,
ahogy a munka megköveteli.

Ha víz volnék, hát volnék pocsolya.
Ha tűz volnék, hát volnék hamuja.

S ha én volnék az úr, az úr helyett,
nagyon szeretnének az emberek.

1928
 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 149 
2009.03 2009. április 2009.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 149 db bejegyzés
e év: 2360 db bejegyzés
Összes: 29716 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1302
  • e Hét: 22270
  • e Hónap: 74076
  • e Év: 1847775
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.