Belépés
tataimelinda.blog.xfree.hu
"mert virágot adok,s nem örök tavaszt" Tatai Melinda
1977.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
A kinyújtott és visszahúzott..
  2009-04-30 07:27:58, csütörtök
 
  A kinyujtott és visszahúzott kéz


Lucian Blaga, erdélyi román költőnek
abból az alkalomból, hogy "Zamolxe"
című drámai költeményét a kolozsvári
Magyar Színház magyarul bemutatta.




Rég rebesgetik, hogy a lelked arca
A lelkem arcához hasonlatos.
Költészeted titok-tükrében
Tegnap megláttalak:
Igaz.

A rengeteg két ellenkező végén
Lakoztunk, Te meg én.
Egymásról azt sem tudtuk, hogy vagyunk.
Mint kősziklák álltunk: én itt, Te ott.
S az. erdő zúgása, s az ég zengése
Belőlünk mégis egy visszhangot csalt.

Kinyujtanám most feléd a kezem.
És mégse nyujtom ki.
Fekete erdő van közöttünk,
Keserű árok van közöttünk,
Ledöntött szobrok, elnémult harangok
Kísértenek közöttünk.

Tudom: Te mindezekről nem tehetsz.
De hordozod a "győztes" végzetét,
Amint az elbukottét hordom én.

Kolozsvár, 1924 március
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor versei  
Így-Neked
  2009-04-29 13:11:11, szerda
 
  Károlyi Amy: Így

Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne verjék messzi falak.
Leírni talán nem is szabad.

Orcádra fessed rózsaszínnel,
bújtasd mosolyos csigaházba,
didergésbe és könnyű lázba.

Rejtsd pillád alá, meg ne lássák,
akadó lélekzetbe vessed.
Hogyha szereted, így szeressed.
 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek  
hallgat
  2009-04-24 10:51:49, péntek
 
  Hallgat

Hallgat.
Hallgat néha hosszú órákon át.
Akár a kő.
Akár a fa.
Akár a hó.
Akár a hóvirág.
Hallgat.
Én e hallgatás irígye vagyok.
Bár nyugtalanít ez a hallgatás
Néha.
Mert hátha befelenőtt panaszok,
Megkövült jajok, elhalt sóhajok,
Fínom kéreggel, fedezett sebek,
Alig kinyílt apró virágfejek,
Szorongó, örök, nagy-nagy aggodalmak
Lappangnak kő, fa, hó, hallgatás alatt.
Én azt hiszem, hogy ismerem.
És mégsem ismerem.
És ma sem tudom, miért hallgatag.
Csak e hallgatás irígye vagyok.
Azután szégyellem,
Jaj, nagyon szégyellem,
Mindíg, amikor szemben ül velem,
Fecsegésben szétszórom magamat,
Hogy szóltam, szóltam, szólnivaló nélkül,
Aprópénzként elszórtam magamat.
Ő ült, és hallgatott,
S mint foghatatlan súlyt
Éreztem lelkében az aranyat.

1931 július 28
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor versei  
Tóth Árpád:Viliről
  2009-04-21 09:23:48, kedd
 
  VILIRŐL

Üldögélek a Nagyerdőn,
Elhallgatom elmerengve
Nyírfalombok zizzenését.
Ó, mikor még együtt jártunk
Nagyerdei nyírfák árnyán,
S úgy hittem, hogy leveleik
Örömükben csodanótát
Tapsolnak ki lágy tenyérrel.
Most is itt vagy. Érzem, érzem.
Bár nem látlak, itt kell lenned,
Itt nevetgélsz új pároddal
Valamelyik nyírfa árnyán.
S míg leszáll a lila alkony,
Messzi nyírfák rám sziszegnek,
Görbe törzsük megvonaglik,
S mintha mind-mind egy-egy nyelvét
Mennyre öltő kígyó lenne...

1904
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád versek  
valamit vinni kell
  2009-04-21 08:57:20, kedd
 
  MÉCS LÁSZLÓ:
VALAMIT VINNI KELL


Kimentem járni egyet estetájt,
szívem csitítva, mégis egyre fájt,

bár nagy újság volt: nyílt az ibolya!
Vérzett. Vérezte a kor tébolya.

Szóltam szívemnek: ,,Ne törődj vele!
Nem rád bízták: Isten kérdőjele!

Rád ezt bízták: remélni, hinni kell,
szeretni kell. Valamit vinni kell!

Mint ibolya az édes illatot,
mit átad s elmegy s víg, mert adhatott.

Mint mókát mókus, bájt az őzgida,
csodát gyereknek a csigabiga.

Mint jókedvet bor, jóságot kenyér,
zenét patak, mely célt sejt s nem henyél.

Mint jelképet galamb, vagy pelikán,
vagy liliom s a magyar tulipán,

mint álmokat a Göncöl szekere,
szerencsét négylevelű lóhere.

Mint szivárványt goromba zivatar,
mit mérge múltán mégis kitakar.

Mint szebb jövőt a cifra délibáb,
tavaszi hírt a vándor vadlibák.

Add át mit hoztál, mint az eltiport
virág szagát, mely meghal s nem sikolt.

Mindenkinek valamit vinni kell:
szeretni kell, remélni, hinni kell!

Ezt bízták rád. - Isten kérdőjele
minden más itten: ne törődj vele!“

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
mint a fal...
  2009-04-21 08:52:10, kedd
 
  FIALA FERENC:
MINT A FAL ...
1.

Mint a fal, melyből lassan hull a kő,
Mert nem tartja malter, szívós, meszes,
Úgy hull a lelkem lassan szerteszét,
Mert nem mondhatom többé, hogy szeress.

Évrôl-évre kopnak a kövek,
Belepi lassan inda, gaz, moha,
már messze két szemed barnasága,
S nagyon elhalkult múltunk szép szava.

Szállnak az évek és a rács marad,
Ráncos az arcom, a hajam fehér.
Hiába minden, tél már a tavasz.

A rács marad, a durva szó harap,
Szalma az ágy, fekete a kenyér,
De hittem egyszer, hogy Te megmaradsz!

2.

De hittem egykor, hogy Te megmaradsz,
Keserves - mégis könnyű volt a rács,
Édes a kenyér bármily savanyú,
Hittem, hogy eljő a feltámadás.

Tíz évig hittem, hogy Te megmaradsz -
Évek suhantak az ablak alatt -
Vígan jártam a börtön udvarát,
Emléked minden csúfságot takart.

Mert hittem egykor, hogy Te megvársz,
Ha elmúlt a nyár, együtt lesz telünk,
És borongtam halott árnyakon.

Azt hittem egykoron, hogy te megvársz,
Havas utakon dalolva megyünk,
Míg téli nap ragyog gyönge válladon.

3.

Míg téli nap ragyog gyönge válladon,
S szikrázó fényben áll a Gargaló,
Lila színben a távoli hegyek;
Mindent belepett az éjjel a hó.

S este a hold sarlója éles,
Mint régi képeken Betlehen fölött,
Úgy megyünk csendben, ketten egymás mellett,
Mint három királyok nagy hegyek között.

Szép volt az álom, s miénk volt az élet,
Mely azóta lassan ködbe szállt,
De hittük, hogy örökké úgy marad.

Azóta látom azt a régi képet,
Mely olyan, mint az elhullott virág,
Eltaposva rút paták alatt.

4.

Eltaposva rút paták alatt,
Mégis éltem, mert írtad: vársz reám,
És úgy néztél a rács mögül, ahogyan
Sohasem nézett rám az anyám.

Egész világ volt nékem a börtön,
Felettem szállt a végtelen idô,
Nem bántott már fájdalom, gyalázat, -
De a szomszédban ott a temetô.

A Rém is ott állt zárkám ajtajában,
Mikor elhangzott a bíró szava,
S felsírtál féltôn, mint sebzett madár.

Akkor még hittem a Máriában,
Mert olyan volt arcod fehér hava,
Hogy megdöbbent tôle maga a halál.

5.

Hogy megdöbbent tôle maga a halál,
S nem volt ereje, hogy gyilkos legyen,
A rémület szétfoszlott lassan,
Mint hajnali köd messzi tengeren.

Úgy ment el tôlem akkor negyvenhatban,
Látva két szemed barna csillagát,
Mintha sohasem jönne vissza értem,
Azóta nem láttam többé a halált.

Szürke madárként szálltak az évek,
Nem nôtt a távolság kettônk között,
S nem volt már gyötrô a börtönök fala.

Te voltál az élet minden reménye,
S úgy szálltál lelkem tengere fölött,
Mint Peer Gyntben Solvejg fájó dala.

6.

Mint Peer Gyntben Solvejg fájó dala,
Olyan volt nékem minden leveled,
Kék messzeségbôl nyújtottad felém
Akkor már fogyó nagy hűségedet.

Aztán láttam, hogy mások az utak,
Mint ahogy az útverôk akarják,
Rejtett ösvények válnak országúttá,
S lombtalan állnak a varjú ülte fák.

Oh láttam itt bent férfiakat sírni,
Mert elveszett a végsô szalmaszál,
Ami a család volt, asszony és remény.

Halálukat nem lehet leírni,
Kóválygó lelkük kopár partjánál
Már csak gazt terem a régi televény.

1955.


Ezt a szonettet a Gyűjtôfogház bal csillagában levő 174 - es számú cella lakója, az előbb halálra, majd kegyelemből életfogytiglani börtönre ítélt Fiala Ferenc írta. A versek akkor születtek, midőn megtudta, hogy felesége hosszú tíz évi, hiábavaló várakozás után férjhez ment. Volt aki öngyilkosságot követett el, volt, aki verseléssel csökkentette fájdalmát.



 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek  
gyémánt és arany
  2009-04-21 07:26:18, kedd
 
  Annyi minden van, mit úgy szeretnél
Néha bánt, ha tudod, távol a cél
Vagy tán épp a cél előtt
Tűnik úgy, most fogytán van erőd
S te mégis továbbmész

Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív
Néha oly magasra vágyik a szív
Sűrű útvesztőkbe érsz
De a csúcsra gondolsz
És csapdáitól többé már nem félsz

Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él
De mikor célhoz érsz, és boldog lehetnél
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz
És az életben épp ez a szép

Oly sok ember merész álmokat sző
De a siker árát sokallja ő
És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna
De kár ebben bízni

Mert a gyémánt és arany fénye szép
De tiéd ez a fény akkor lehet csak
Ha érte a mélybe lemész, érte mész
Hát indulj, és hozd fel onnan
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért

Nem csak gyémánt és arany lehet szép
Téged tán egész más után hajszol most a vágy
Indulj hát, hidd el, nem lesz nehéz az út
Mit végigjársz, ha gondolsz rá
Hogy jön, mit úgy vársz

Érdemes volt
Akkor meglátod, hogy érdemes volt
Tudom, rájössz, érdemes volt
Harcolnod így

Zorán:Gyémánt és arany
 
 
0 komment , kategória:  dalszövegek  
valami
  2009-04-21 07:23:21, kedd
 
  Valami

Valami felszínes,
valami mély,
nyomaszt, éget,
itt benn, alul
a lelkemben.
Valami titok,
valami kincs,
elhallgatott szó,
egy vágy, egy álom,
egy érzés, egy
VALAMI,
amit nem tudtam
soha kimondani.
 
 
0 komment , kategória:  Paudits Zoltán versei  
ki minek gondol,az vagyok...
  2009-04-16 07:14:00, csütörtök
 
  KI MINEK GONDOL, AZ VAGYOK ANNAK..

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz, hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.
 
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor versek  
Lecke
  2009-04-15 07:15:19, szerda
 
  Karinthy Frigyes: Lecke

Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem csókot adni.

Megfúltál, úgy öleltelek
Mutatni, hogy ölelj te meg.

És sírtam is, ölelve térded,
Mert tudtam, hittem, hogy megérted,

Bő könnyeim, a könnyű bért,
Mit értem ontsz, a könnyűekért.

Eldobtam mindent - íme, lásd,
Hogyan lehet szeretni mást,

Kiért mindent százszor megadnál,
Ezerszer jobban önmagadnál.

Kész vagyok meghalni miattad,
Hogy élj, hogy meg ne halj miattam,
Ahogy hiszem, hiszen mutattad.

Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,
Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.

Mondtam, szeretlek, mondd, szeretsz-e -
Mindössze ennyi volt a lecke,

Mindössze ennyi a titok,
De jaj neked, ha nem tudod.

Jaj néked, hogyha az egész
Szabály és példa kárbavész -

Jobb lett volna meg sem születni
Nékünk, mint egymást nem szeretni.

 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2009.03 2009. április 2009.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 22 db bejegyzés
e év: 192 db bejegyzés
Összes: 699 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 23
  • e Hét: 71
  • e Hónap: 627
  • e Év: 22660
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.