Belépés
dnemethk.blog.xfree.hu
" A tegnapi bánat célt is adott: Bár szívembe markolt,de élni hagyott. Jöhetnek százszám szélviharok, Mert ezen a Földön nem félni vagyok...&q... Kathalynka Kathalynka
1967.11.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
A Rózsa & a SkorpiJÓ
  2009-06-16 11:47:53, kedd
 
  A rózsa és a skorpió

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer valahol a távoli Afrikában
egy poros karaván út, melyen gyakran megfordultak kereskedők, utazók.
Egy szép napon török kereskedők szállítottak rózsatöveket,
de váratlanul homokvihar támadt rájuk, s a megriadt tevék szanaszét szaladtak,
szétszórva értékes terhüket.
Minden rózsatő elpusztult; kiszáradt a forró napon.
Csak egy kis gyenge tövecske sodródott a széllel, míg végül elakadt egy oázis közelében.
Mélyen befúródott a homokba és mivel itt nedves volt a talaj, sikerült megkapaszkodnia.
Három nap és három éjjel kellett ahhoz, hogy kipihenje a borzalmas utazást,
s a negyedik nap végre újra érezte az élet lüktetését sejtjeiben.
Mohón szívta fel a nedvességet a talajból, szára kiegyenesedett, levelei kisimultak
és bimbója újra élénk vörös színben pompázott.
Pár nap múlva a bimbó kipattant és megszületett a sivatag első rózsája.
Olyan volt, mint egy igazi csoda a sivár, szürke sivatagban:
fantasztikusan színes és csodálatosan illatos.
Így látta meg őt a kis skorpió.
Még soha nem érzett ilyen vonzerőt.
Éreznie kellett ezt az illatot, amihez foghatót még soha nem érzett,
és látnia kellett ezeket a színeket közelebbről is, amihez hasonlót még soha nem látott.
(milllen szin a rózsaszin??!??-akinek szól az érti. Privát megjegyzés.)
Ezért hát közelebb merészkedett.
Egészen közel ...
És a rózsa tövise megszúrta az orrát.
Megijedt és hátraugrott.
- Miért bántasz? - kérdezte a rózsát.
- Én nem bántalak. - felelte a rózsa.
- De megszúrtál a tüskéddel!
- A tüskéim nem azért vannak, hogy másokat bántsak,
hanem azért, hogy megvédjem magam másoktól.
- Tőlem nem kell félned, én nem akarlak bántani, sőt, ha kell, megvédelek.
- Köszönöm. - mondta a rózsa.
Gyere máskor is, úgy is olyan magányos vagyok.
Így aztán a kis skorpió minden nap meglátogatta a gyönyörű rózsát és csodálattal nézett fel rá.
Egy napon azonban a rózsa levelei lehajlottak, s úgy tűnt, nagyon beteg.
Amikor meglátta őt a kis skorpió, aggódva kérdezte:
- Mi történt? Mi a baj? Miben segíthetek?
És a rózsa így válaszolt:
- Nem tudsz segíteni. Túl nagy a forróság, nem találnak már vizet a gyökereim.
A kis skorpió nem kérdezett többet, megfordult és elrohant az oázis irányába.
A kúthoz érve a szájába vett egy csepp vizet és visszaszaladt vele a rózsához,
majd a tövéhez cseppentette.
Rögtön elnyelte a homok a vízcseppet.
A rózsa bágyadtan hajtotta le fejét és csüggedten mosolygott a kis skorpió értelmetlennek tűnő erőlködésén.
De a skorpió most nem törődött mással, csak elszaladt és visszajött egy újabb csepp vízzel;
s ezt tette tízszer, százszor és ezerszer, majd a végén már ő sem tudta hányszor.
És este, amikor lenyugodott a nap és felkelt a hold, a rózsa újra felemelte a fejét
és boldogan nyújtotta a telihold felé; s illatát újra széthordta a szél.
A kis skorpió a végkimerülés szélére került, elnyúlva feküdt a rózsa lábánál,
de szeme boldogan ragyogott, ahogy felnézett rá.
S a rózsa ekkor letekintett, s hálásan azt mondta:
- Megmentetted az életemet. Bárcsak meghálálhatnám valaha.
Mit tehetnék érted?
- Nincs más kívánságom, csak egyszer az életben szeretném közelről érezni
a virágod illatát.
De tudom, hogy ez lehetetlen, mert Te nem tudsz hozzám lehajolni,
én pedig nem tudok felmászni, mert a tüskéid agyonszúrnának.
A rózsa ekkor elmosolyodott, megrázta magát, s lehullott az összes tüske a száráról.
Tudta, hogy így védtelen marad, de ez volt a legkevesebb, amit megtehetett hálából a skorpiónak.
S ekkor a kis skorpió összeszedte utolsó erejét és elkezdett felmászni a rózsa szárán,
levéltől levélig kapaszkodva, fel-fel, míg el nem érte a virágot.
Ekkor ollóival vigyázva átkarolta, nehogy megkarcolja, vagy megsértse a szirmokat, és fejét óvatosan bedugta a szirmok közé.
S mint szerelmes férfi, ki arcát kedvese hajába fúrja,
úgy szívta be a kis skorpió is a rózsa bódító illatát.
Egészen beleszédült.
Itt a magasban a tömény illat, a csillagok ragyogása és a sivatag végtelensége
megérintette lelkét.
Elmosolyodott, mert most már tudta, mi a boldogság.
Lábai elernyedtek, ereje elfogyott és ájultan zuhant le a rózsa tövéhez.
A hajnal első sugarai már csak kihűlt testét találták.
S a rózsa szirmaival összegyűjtötte a hajnali harmatcseppeket, s mint könnyeivel
megsiratta a kis skorpiót.
Néhány csepp a skorpióra csöppent, rózsaillattal borítva be testét.
Néhány nap múlva a rózsa is elhervadt, nem volt már, ki vízcseppekkel táplálja a nagy forróságban.
Évszázadok múltán a tudósok csodálkozva és hitetlenkedve vizsgáltak egy
mumifikálódott skorpiót, melyet a sivatag homokja megőrzött az utókornak.
Nem értették, hogyan lehet rózsa illata, hiszen a rózsát és a skorpiót
oly hatalmas távolság választotta el egymástól.
Több ezer kilométer ....
Nem tudták és nem tudhatták, hogy létezik magasabb rendű erő,
mely két sorsot egymáshoz rendel és összekapcsol.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Dallos Sándor : A Táltos ló
  2009-06-16 10:12:12, kedd
 
  Dallos Sándor : A táltosló

Egy időben rávetette magát a falura a táltosló.
Vannak jó táltosok is, ámbátor a táltos mind veszedelmes, mert valamikor embernek szánta őket a teremtő hatalom s csak mivel pörbe kezdtek, hogy hát a madárnak szárnya van, az embernek meg nincsen, parancsolta az Isten lóba a lelkeiket, miért is éppen úgy beszélnek, mint az ember, magyarul s szeretnének emberek lenni, azért böstörködnek.
Mert leginkább tusakodó lelkek.
No nem mondom, vannak jó táltosok is, akik fejet hajtva viselik a sorsukat és jószívvel szolgálnak az embernek, hogy a lótesttől megszabaduljanak, mert ha ezer évig jóakarattal szolgálnak, fölvehetik az embertestet, hanem a jó táltos ritkaság.
Tusakodó szellem s kártékony az csaknem valamennyi, ellensége az embernek bosszúból,
holott a saját fejét kellene a falba verni, de ez mindegy.
S ez a táltos is csak rossz lélek volt, amelyik nekivetette magát a falunak.
No megjött minden éjszaka, akár eső vert, akár holdvilág volt, akár csak csillagos ég, pontosan éjfélben mindig berúgtatott, akkora patája volt, mint a Szügyi gyerek kalapja,
pedig az ugyancsak nagy, mert vízfejű szegény, csattogtatta a körmit az utcákon s hányta a szikrát a kemény köröm kegyetlenül, mert keményebb a táltos körme a legkeményebb acélnál,
rázta a farát, hogy a vaszorája csak úgy kortyogott, mintha a kút nyelne vizet s nyerített förtelmesen, hogy azt lehetett gondolni, ezer csikó röhög valahol a falu közepén.
Gyönyörűszép testű táltos lehetett, de ezt csak úgy gondolta mindenki a nagy fényről, aki a lábanyomát követte, mert kinézni nem mert senki sem s jó lett volna befogni ménnek,
mint a jó táltosokat szokták hajdanában, mert csuda csikók vannak tőle,
hanem nem merte volna senki se fejibe akasztani a kötőféket, mert rossz táltos volt és háborgós szellem, mint a rossz lélek.
Hű rázta hát magát a táltos - a Bögiék felől jött, mert azok faluszélen laktak, minden este - nagy, gyönyörű ménló s nagy toporzékolás közben egyre azt kiabálta:
- Ki ne merjen ember jönni elém, mert aki embert látok, azt az ördögnek viszem!
Én vagyok az ördög ordonánca!
Azzal szétrúgta a kerítéseket a két hátsó lábával egy rúgással, mint a kártyát, beszaladt az udvarra, kitaposta a kertben a veteményeket, kirúgta az istálló ajtaját, mint a semmit s a kancák akkor már nyihogtak mert csodaszép gyönyörű mén volt; megbolondultak utána a kancák egy szemvillanás alatt s nyihogtak.
Akkor a táltos berontott az istállóba, kiválasztotta a legjobb kancalovat, elharapta a kötőfékjét egyetlen harapással, mint a zabszárat s megindult elől dohogva és a körmeit szikráztatva s úgy ringott a háta, mint a bársony.
A kanca meg utána reszketve, de vissza nem fordulva, mert mennie kellett.
Reggel aztán úgy találtak rá a falu határában egy utolsó fa alatt csupa tátongó seb a farától a hasáig s a szügyén a táltos patkójának a nyoma belerúgva, mert szügyön rúgta a táltos s a kanca menten megveszekedett.
No így ment ez tizenkét napnak tizenkét éjszakáján.
A táltos mindennap eljött s mindennap elvitte a legszebb kancalovat, de csak nem szünt meg az odajárással.
Már csaknem minden szép kancaló odavolt a faluból, valamit tenni kellett hát,
mert ha így megyen, egyetlen kancalova nem marad a falunak s jövő esztendőre nem leszen egyetlen csikó sem.
Vigné, az öregasszony, aki a bíró pajtája mellett való fészerben lakott, azt tanácsolta, hogy egy férfiember gyónjék és áldozzék meg másnapon nyomban reggeli harangszó után, szerelje föl magát a szent kereszttel, ami a sekrestyében van s a pap szokta vinni temetésekre s a bal keze ujjára kössön gyűrűt a szentségtartó kendőjének rojtjából, de ki ne mozduljon a templomból mind éjfélig, míg csak meg nem hallja a táltosló patáinak csattogását.
Akkor ugorjon ki a táltos elébe, tartsa föl a keresztet s kérdezze meg tőle, mit kíván.
De óvakodjék, mert éppen csak öt miatyánknyi ideje van mindössze, addig tart a kereszt ereje a táltossal szemben s míg beszél vele, meg ne szűnjék figyelni bal keze gyűrűs ujján a szentségtartó kendőjének rojtjából font fehér gyűrűt s ahogy az elkezdene feketedni az ujján, siessen csak a templomba vissza, mert szűnőben a szent kereszt ereje a táltos felett.
No úgy is lett.
Besze Mátyás meggyónt, megáldozott, megőrizte a templomot éjfélig s mikor meghallotta a táltosló körmeinek csattogását, a szent erő jeleivel fölszerelve, kiugrott a templomból s eléje a lónak a keresztúton.
De megfogyatkozott az erő a térdeiben, mikor a táltost megpillantotta, mert olyan gyönyörű paripát még életében se látott, de még csak nem is álmodott róla, s a száját nem is nézte.
Már csaknem erőt vett rajta a táltos rossz ereje, mikor észbe kapott, magosra tartotta a keresztet s azt kiáltotta:
- A templomi kereszt erejénél fogva kérdezlek, táltosló, mit kívánsz?
Erre a ló megtorpant, két hátsó lábára felágaskodott, hogy neki megyen Besze Mátyásnak,
hanem még le kellett hunyászkodnia a kereszt előtt, hát fújt mérgesen s azt mondta:
- Siess, míg tart a kereszted ereje, azt mondom, mert rossz véged leszen, Besze Mátyás.
(Így megismerte!)
Hozzatok ki ide tizenkét zsák zabot a keresztútra holnap, mert szörnyen éhes vagyok s békén hagylak benneteket.
Ahogy ezt mondta, látta ám Besze Mátyás, hogy bal kezének ujján feketedni kezd a szentségtartó kendőjének rojtjából font gyűrű, nosza szaladt hát s éppen csak be tudta vágni maga mögött a templomajtót, mikor már ott volt a táltos s levágta volna talán, vagy elevenen vitte volna az ördögnek.
Másnap hát kitették a tizenkét zsák zabot, mint megparancsolta volt a táltosló s az meg is ette mind egy cseppig a nagy étvágyával, de aztán berontott a faluba s megint elvitt egy kancát, mert becsapta őket.
Másnap tizenkét zsák rozsot vittek ki neki, de azonképpen jártak.
Harmadnap tizenkét zsák búzát, de azzal se különben.
Akkor maga a bíró állt ki, Csapó Döme, első ember a faluban s két szép kancáját siratta mán a táltoslótól.
Ellátta magát az egyházi erővel, hasonlóképpen Besze Mátyáshoz s mikor éjfélben legjobban zengett a táltosló körme a keresztúton, kitoppant eléje.
De neki is csaknem a szíve megállt, olyan gyönyörű volt a táltosparipa, hanem a száját ő se látta, mert az orrlyukából fényt fújt s erre nézni nem lehetett.
A keresztet azonban magosra tartotta.
No kapálni kezdett lábával erre a táltos s rákiáltott mérgesen:
- Mit kívánsz tőlem, Csapó Döme?
Őt is megismerte.
S Csapó Döme nagy hangon, mert első ember volt és bátor, hogy az egész falúban visszhangzott, így válaszolt:
- Azt kívánom tőled, táltosló, mondd meg igazán a váltságot s eriggy innét.
Harminchat zsák gabonánk az étvágyadat bánja.
Akkor megállt a toporzékolásban a táltosló, olyan gyönyörű lett testében, mint egy álom s azt mondta, de olyan szomorú hangon, ahogyan csak ember beszélhet:
- Megmondom neked az igazat, Csapó Döme, ide hallgass!
Tudod, hogy én is lélek vagyok, mint te, csak elkárhozott, hát halld meg: nekem a nyakamban a sörényem között egy színarany szál van, ez a jelem.
Táltosló vagyok, tudod mi az, hát a lovaitok között egy olyan kancát keresek, akinek egy színarany szál van a sörényében, mert az az én párom.
Ha ezt a kancát kikeresitek és idehozzátok nekem holnapra, elmegyek vele és semmi bántódástok nem leszen!
Ezt mondta a táltosló igen bús emberi hangon, mert hiszen emberi lélek volt benne,
mint a táltosokban mindben s Csapó Döme még meg is sajnálta, mert a lovat is igen szerette s az embert is igen.
- Itt leszen a kanca, - mondta neki barátságosan - itt leszen, ha a mieink közt van, holnap éjfélben s megnyugodhatsz!
De ahogy ezt kimondta, látta ám, hogy a gyűrű feketedni kezd az újján, nosza elugrott s időben tette, mert alig bevágta a templomajtót, ott volt nyihogva a táltos, még a körme nyoma is ottmaradt az ajtón.
De a váltság megvolt s másnap kezdték keresni a kancát, akinek egy arany szál van a sörényében.
Hanem nem találták.
Minden kancalovat átvizsgáltak a faluban, de egynek se volt egyetlen aranyszőre se s így nem mentek semmire.
- Mi lesz már most? - kérdezte nagybúsan Csapó Döme, a bíró, aki immáron két kancáját siratta, mert érezte, hogy nem múlik így el a veszedelem.
Akkor azt mondta Szabó Finta, aki púpos volt és bádogos és a templomtorony golyóját szokta aranyozni:
- Fössük meg egy kanca egyszál sörényit aranyra s az legyen a táltosló párja!
Én mondom, pedig értem a mesterséget s meg is föstöm.
Hát előhoztak egy gyönyörű pejkancát, nem is volt két éves még egészen és mént még nem ízlelt. Szabó Finta hát nekiállt, kikeresett egyetlen szál szőrt a sörényéből s föstötte arannyal reggeltől este egészen addig, míg csak le nem ment a nap.
No de ez idő alatt meg is föstötte úgy; hogy az éppen olyan volt, mintha valóságos színaranyból lett volna, még az órás is azt mondta rá, pedig az értett hozzá, mert az volt a mestersége neki.
Este hát kötőfékre vették a föstöttszőrű kancát, Csapó Döme kivezette a keresztútra s hosszú száron kikötötte egy fához, hogy az árokszélen legelhessen, mert hosszú volt még az idő éjfélig s a ló mindig eszik.
Maga meg hazament, lefeküdt szépen s várta, hogy mi leszen.
De nemcsak ő várta, hanem várta az egész falú, mert az adó nagy teher, hanem a táltosló még nagyobb teher volt rajtuk.
No meg is jött az éjfél s föl is hallatszott nyomban az útról a táltosló körmeinek a zengése s hallani lehetett, hogy úgy jön kényesen táncolva, mint a vőlegény, mert hogy megígérték neki az aranyszőrű kancát s házasodni jött.
Végig is vágtatott a táltosló a falun, mint a szélvész s utána a festett szőrű kanca fényesen és testében áradozva, mint a menyasszony, de csak éppen a falú határáig vágtattak s ott hallatszott, hogy a táltosló nagyot ordít, egy szörnyűt dobbant, a föstött szőrű kanca meg olyat sikított, hogy tudták, vége van neki s nyomban vágtatott vissza a táltosló rettentő haraggal a faluba.
Egy rúgással rapítjára törte Csapó Döme kerítését, mintha csak a villám törte volna szét, kirúgdosta a kertben a virágokat, vágta a port, hogy a csillagok is elsötétedtek tőle, aztán bezúzta lángoló orrával az ablakot s bekiáltott a házba, de olyan hangon, amilyet még ember nem hallott:
- Becsaptál, Csapó Döme, de azt mondom neked, hogyha a lovaitok közt nem találtátok meg az aranyszőrű kancát, akkor a leányaitok közt kell lennie az én páromnak, mert lélek vagyok én is és csak annyit tudok, hogy ebben a faluban kell lennie!
Holnapra hát készítsétek el mennyegzőre a leányzót, akinek a hajában egy szál színarany hajat találtok s hozzátok ki nekem éjfélre a keresztútra, mert feleségül veszem.
Csak annyit mondok neked, Csapó Döme, ha ki nem hozzátok, elpusztítom az egész falut!
S most már a kereszt se használ, azt mondhatom!
Ezzel megfordult és elvágtatott. A körme még jó tíz perc múlva is csattogott utána.
Reggel hát kimentek az emberek megkeresni a föstött szőrű kancát s meg is találták a falú határában az utolsó magányos fa alatt, hanem fejitől a faráig egészen ketté volt hasadva, mintha fejszével vágták volna el s a friss húsát nagy rajban ették a legyek.
Akkor visszamentek az emberek a falúba s elkezdték keresni a leányzót, akinek egyetlen szál aranyhaj van a hajában, vagyis a táltosló párját.
Reggeltől késő délutánig keresték, teméntelen leányhajat átvizsgáltak s már éppen fáradni kezdtek, mikor megtalálták a szál aranyhajat a Bögi Juli hajában, aki a falúvégen lakott s mondhatni, a környéken is talán a legszebb leányzó volt.
- No - mondta nagy szomorúan Csapó Döme, a bíró és még a könny is kiesett a szeméből, mert hogy a legszebb lány volt a Bögi Juli s ilyen sorsra adatott szegény, - no, vess magadra körösztöt, leányom s készülj el, hogy a táltosló máma éjfélben feleségül veszen.
- Jaj - azt mondta Bögi Juli s a szép orcája elsápadt, mint a viola - jaj, hogy megszülettem, én táltosló felesége nem leszek!
Leesett térdre ott, a könnyeivel kezdte áztatni az orcáját s olyan sírásba fogott, hogy az egész falú hangos lett tőle.
Úgy sirt, hogy a hátán megszakadt még az inge is s az asszonyok és leányok is mind vele sírtak.
Az emberek is sajnálták, mert a legszebb lány volt, de nem lehetett mit csinálni, mert a táltosló elpusztította volna az egész falut.
Így hát elkezdték szépen megmosdatni a leányt szagos szappanokkal, a haját is bezsírozták, tiszta gyolcsüngöt adtak rája, fehér selyemruhát, kezébe éppen rozmaringot tettek, hajára a menyasszonyi fátyolt, mikor megjött Majdán Jóska a mezőről, aki mátkája volt a lánynak, éppen három esztendei katonaságból jött meg s azon volt, hogy hamarost megházasodik és aki semmit se tudott a dologról.
Hát amint meglátta a mátkáját, hogy éppen esküvőre öltöztetik, csak elsápadt ám s azt kérdezte:
- Kinek öltöztetik menyasszonyi ruhába ezt a leányt?
- Bizony, a táltoslónak - felelt igen szomorúan Csapó Döme, mert a szíve nehéz volt a bánattól.
- A táltoslónak, fiam, aki ma éjszaka feleségül veszi és ez ellen semmit se tehetünk.
- No - azt mondja a legény s erre akkorát ordított, hogy a felhők is megremegtek tőle - barmok maguk, de nem emberek, ha ilyet csinálnak s megijednek egy koszos lótól, mégha táltos is!
Hát csak vezessék ezt a leányt oda, de annyit mondok, én is ott leszek s megfogom én azt a táltost s elverem, mint a dögöt, ha az ördög lelke is van benne!
Kantárt aggyanak nekem, fejszerszámot, meg zablát!
De senki se adott neki semmit, mert senki se meri már akkor a táltosló ellen cselekedni.
Azért hát bement a szíjgyártóhoz, maga vágta ki a kantárt meg a fejszerszámot, aztán bement a kovácshoz és zablát kalapált, de olyan erőset, amilyent ló szájába még nem adtak.
Késő estig hallatszott a kalapácsa csengése s éppen besötétedett, mire elkészült a munkával s a szörnyű zablát bele szíjjazta a fejszerszámba.
Akkor kiment, megmosdott, tiszta ruhát vett, áldást kért a paptól s éppen sós vízben áztatta a kezét, hogy erős legyen és meg ne csússzon benne a szíj, mikor hét asszony talpig feketében vitte a mátkáját nagy sirás közt a keresztút felé, hogy a táltosló feleségül vehesse.
Akkor kilépett a kapun, kezében az újonnan készült szerszám s elindult mellettük.
A szíve csaknem megszakadt, de egy szót se szólt, míg csak meg nem látta a leány.
Az mikor meglátta, fölzokogott keservesen:
- Isten veled, édes mátkám - mondta -, sirassál meg!
Hű feleséged lettem volna, de immár a táltosló vesz engem feleségül.
Erre a szóra a legény elkezdte szörnyűségesen csikorgatni a fogát.
- Ne féljél, édes mátkám, - azt mondta - ne féljél!
A fák gyökereinek ereje nagy, de mind a karomban van, a hegyeknek ereje még nagyobb,
de az is az én karomé, az egész világ ereje óriási, de az is az enyim; elvégzek érted a táltoslóval!
Többet nem szóltak, csak szívükből nézték egymást, míg ki nem értek a keresztútra.
Ott az asszonyok lágy selyemszövetből készült kötéllel kézenfogvást egy fához kötözték a leányt, akinek a táltoslóhoz kellett feleségül menni, de hosszú kötelet hagytak, hogy szépen lefeküdhessék.
Akkor mind a heten hétszer keresztet vetettek rája, megcsókolták az orcáját, elbúcsúztak tőle és visszamentek a falúba, ne hogy itt érje őket még a táltosló.
A legény meg ott volt a leánnyal, gyenge fűből ágyat tépett neki, lefektette, a feje alá párnát kakukfűből hozott, hogy szép szagos legyen, hasonlóképpen a szerelemhez, amit érzett iránta,
el is altatta szépen, lapulevéllel legyezte, mert verejtékes volt a homloka szegénykének s szentjánosbogarat tett a feje mellé, hogy fényes álma legyen, mintha az égi bárányfelhők ereszkedtek volna köréje.
És az ujjával csak az ujját érintette a mátkájának gyöngén, hogy úgy érezzék csak egymást, mint az összehajló virágok.
Így voltak ottan ketten az éjszaka csöndessége alatt, a füvek áradozva illatoztak körülöttük, a csillagok meg mentek iszonyú halkan a fejük felett, mintha bogarak vándorolnának nagy menetben valahová messze a firmamentomon.
Ám nem sokáig lehettek így, mert éjfélt jeleztek a csillagok s akkor egyszerre megzendültek az úton a táltosló körmei.
Úgy zengtek mintha ezer fejsze csapná a követ s a leánynak alig volt annyi ideje, hogy felálljon s lesimítsa lábán a menyasszonyi szoknyát, ami meggyűrődött kicsit a fekvésben s a legénynek, hogy a szerszámmal s a zablával a bokor mögé ugorjon, mikor már megjelent toporzékolva a táltosló és olyan szép volt, amilyen még sohase, talán még szebb az embernél is, amilyen csak táltosló lehet, a szőre vakított és a dereka ringott; gyönyörű szép volt: mennyegzőre jött.
Fekete volt, mint a korom, de fényes, mint a csillag s a nyaka sörényiben úgy villogott az aranyszál, mint az eleven gyémánt.
Ahogy meglátta a leányt menyasszonyi ruhában, odament eléje, de csöndesen csak, hogy meg ne ijedjen, kímélte, csak a szeme volt olyan, mint az égő parázs.
- Eljöttem, szép menyasszonyom - mondotta olyan megpróbált és olyan emberi hangon, hogy a fák is megreszkettek tőle - a születésem óta kerestelek.
Ülj fel a hátamra és gyere velem, boldogok leszünk!
De akkor a leány megmerevedett egész testében, mint a kő-Mária, falfehér lett, hogy nem lehetett az arcát a ruhájától megkülönböztetni s azt monda fennhangon, mintha esküdne, csak a szál aranyhaja ragyogott ki a fátyol alól:
- Az Isten nekem életet ne adjon, ha táltosló felesége leszek!
A táltosló erre sírni kezdett s azt mondta:
- Ezer éve és három hónapja, hogy kereslek a világ térségein, lélek van bennem jól tudod,
hisz lám sírok is, ami a lélek jele s szépen kérlek, légy a feleségem.
Hiszen lélekből indul a szerelem.
- Nem leszek! - mondta a leány mereven, mint a kő-Mária.
- Csak a halott testemen léphetsz által, mert kést hoztam magammal és a szívembe mártom, hogyha csak hozzám is érsz!
A táltosló akkor megremegett, fény lövelt ki a szemiből s akkorát ordított, hogy az egész határ megremegett tőle és nekirontott a lánynak, hogy talán a hátára dobja, de akkor kiugrott a legény a bokorból, kezében a szörnyű szerszámmal s odarohant rettentő bátran.
- Megállj te táltosló - kiáltott szörnyű nagyot -, megfoglak én, fejedbe vágom a kantárt s elverlek, mint a dögöt, de a mátkám el nem viszed.
Nyomban eléje is ugrott, hogy a fejébe vágja a kantárt és szájába nyomja az iszonyú kemény zablát, akit délután kovácsolt, de akkor rémülve látta, hogy nincsen alsó szájaszéle a táltoslónak. Csak orra van, meg felső szájaszéle, az alsó szájaszéle nincs sehol és nem megy a zablával, akit délután kovácsolt vastag acélból, semmire.
Abban a szempillantásban tudta, hogy elveszett s alig volt annyi ideje, hogy felkiáltson:
- Uram Jézus, a kezedbe ajánlom magamat!
Már levágta a táltolsó.
Vére szétfreccsent, derék húsa elegyedett a porral a kantár meg a hatalmas zablával beleröpült a szomszéd vetésbe.
Akkor a táltosló a leány elé dobbant, akinek a kés rémültében kiesett a kezéből, ráfújt s akkor a Bögi Juli egyszerre szépséges szép kancává változott, de olyan széppé, amilyent még nem látott a világ, hogy a fűvek is meghajoltak előtte s elindult szépen a táltosló után.
Az emberek, akik bent a házakban virrasztottak, csak annyit láttak, hogy a táltosló habos testtel vágtat végig a falún, akkorákat nyerít, mintha ezer csikó röhögne, vagy a felhőket verné ostorral valaki s a nyomában egy gyönyörű szép fekete kancacsikó vágtat szélnél sebesebben, aki valamikor a Majdán Jóska mátkája lehetett, mert gyönyörű szemeiből minden lépésnél nagy könnycseppek hullanak az ucca porába.
Olyan nagy és fényes könnyek, mint a régi egyforintos.
Biztosan a mátkáját siratta.
Az emberek aztán el is indultak hajnalban a könnyek nyomán, amiket a gyönyörű kancacsikó sírt, míg szélvészt vágtatott a táltosmén után, hogy lássák a dolgok végét, mert a harmatos porban igen jól meglátszottak a könnyek nyomai, de aztán délelőtt tíz óra felé eltűntek a nyomok. Lehet, hogy a nap szárította fel őket, de az is lehet, hogy már nem sírt tovább Majdán Jóska volt mátkája, aki kancacsikóvá változott.
Hogy hová szaladtak, meg nem lehetett tudni, de több mint bizonyos, hogy a földről kiszállottak.
Hol lehet országuk, senkise tudja.
Hát így vitte el magával nagy csudálatosképen Bögi Julit a táltosló.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék,Regék,Mondák  
Holttengeri tekercsek Mo-on.
  2009-06-11 20:34:23, csütörtök
 
  Holt-tengeri tekercsek egy kéznyújtásnyira

/Fókusz 2009-06-10, 18:43/

A Jeruzsálemből érkezett, felbecsülhetetlen értékű kincsek már Magyarországon is láthatók.





Egy vitrinbe kerültek a múlt évszázad egyik legnagyobb régészeti szenzációjának a Holt-tengeri tekercseknek a darabjai.

A Szentföld öröksége elnevezésű kiállítás, részben a három monoteista világvallás szakrális tárgyait műalkotásait mutatja be, részben pedig egy 9000 éves művészeti időszakot tekint át.
Egy ott látható kőmaszk például az egyik legnagyobb ritkaság.
Kilencezer éves, vagyis még az írásbeliség megjelenése előtt készítették.

Michael Maggen, az ősi írások megőrzésének a szakértője.
Az Izrael Múzeumban ő felel azért, hogy a múlt században megtalált és azóta legendássá vált
Holt-tengeri tekercsek épségben maradjanak.
Kérésére a Szépművészeti Múzeum 3 és fél millió forintért vásárolt egy speciális vitrint,
melyben nem csak páratartalom, fény és hőmérséklet szabályzó, hanem még egy fekete doboz is van.


 
 
0 komment , kategória:  Szenzációk  
Spiritualizmus
  2009-06-07 17:27:50, vasárnap
 
  Kedves Zsókám hírleveléből megosztom Veletek ezt a cikket:
Honlapja: http://ujkorklub.shp.hu - ajánlom mindenkinek, aki lélekben töltődni szeretne egy kicsit.

Mi a spiritualitás, és mi nem?

A spiritualitás nem menekülés a valóság világából.
A spiritualitás elmondja nekünk, mi az igaz valóság, és hogyan fedezhetjük azt fel itt a földön.
A spiritualitás nem az élet megtagadása, hanem az élet legtisztább elfogadása.
Az életet fenntartások nélkül el kell fogadni.
Az életet lélekteljesen meg kell valósítani.
Az életet teljesen át kell alakítani.
Az életet örökké kell élni.

Mi történik, ha valaki spirituális életbe akar kezdeni, de alkalmazkodnia kell az anyagi élethez?

A jógának és az életnek összhangban kell lennie.
Mélyen magunkba kell merülnünk, hogy felfedezzük a spirituális életet,
de anélkül, hogy megtagadnánk az anyagi életet.
Belülről kell kifelé jönnünk.
Nem tudunk belülre menni, amíg a külső élet értékeihez ragaszkodunk.
Szükségünk van a belső életre, és a belső életben található a végtelen öröm, béke és üdvösség.
A belső életből felszínre hozzuk belső isteni tulajdonságainkat.
Akkor az anyagi életet könnyen el lehet igazítani.
Az anyagi életnek valójában csak akkor van valódi jelentősége, ha a belső élet támogatja.
Most tulajdonképp az történik, hogy az anyagi életet megpróbáljuk elválasztani a spirituális élettől. Valójában nincs ilyen elválasztás, de az emberek sajnos azt gondolják, hogy valaki vagy elfogadja az anyagi életet, és elmerül annak élvezetében, vagy teljes aszkétának kell lennie, nincs középút. Ez így nem igaz.
Az anyagi életet el kell fogadni, de nem a féktelen élvezetek értelmében.
Az anyagi életet azért kell elfogadnunk, hogy belső, isteni tulajdonságainkat kinyilvánítsuk.

Istent kell első helyre tenni az életünkben, de anélkül, hogy az anyagi életet vagy a külső világot megtagadnánk.
Ha Istent tesszük az első helyre, akkor Isten a nevünkben belép a külső világba, az anyagi világba. De ha az anyagi világot tesszük az első helyre, akkor nem érhetjük el Istent, mert a módszer helytelen.
Istenből kell az anyagi életbe lépnünk.
A belső életben Isten uralkodik, és a belső életből kihozhatjuk és ki is kell hoznunk Őt a külső életbe.
Így alkalmazkodhatunk az anyagi élethez, és tehetjük azt eggyé a spirituális élettel.
 
 
1 komment , kategória:  Ezo  
A foginysorvadásról
  2009-06-07 16:50:07, vasárnap
 
  Egy friss írás a Gyógyulás útjai web-magazinból:

Fogínysorvadás a kevéssé ismert népbetegség

Nem is gondolnánk, hogy hazánk lakosságának 70 %-a szenved ebben a kellemetlen, alattomos betegségben.
Kissebb vagy nagyobb mértékben a felnőtt lakosság egészét fenyegeti.
Mi kialakulásának oka?
Ha szánk baktérium flórájának egyensúlya felborul elszaporodnak bizonyos baktériumok, melyek a szájban lévő ételmaradékokkal (főleg a cukor tartalmúakkal) találkozva először lepedéket képeznek, majd ha a lepedéket nem távolítjuk el elég alaposan megszilárdulva kialakulnak a fogkő lerakódások.
A betegség előrehaladtával a fogíny elválik és visszahúzódik a fogtövekről.
Ez elősegíti olyan baktériumokkal teli tasakok kialakulását.
A baktériumok és az általuk termelt méreganyagok megtámadják nem csak a fogíny szöveteit, hanem a fogágyat és a fogakat körülvevő szöveteket is.
Ezért kezdenek meglazulni egyébként ép fogaink is és ha nem kezeljük időben ez az állapot könnyen teljes fogsorunk elvesztéséhez vezethet.
A legnagyobb probléma az, hogy az emberek azt hiszik, hogy fogaik elvesztése korral járó természetes folyamat.
Pedig ez így nem igaz.
Fogaink úgy vannak tervezve, hogy életünk végéig kiszolgáljanak.
Ha megadjuk szervezetünknek a kellő vitamin és ásványi anyag mennyiséget, kellőképpen tisztán tartjuk fogainkat akkor ők utolsó lehelletünking szolgálni fognak bennünket.
Mint minden beteségnél a porodentózis esetében is a legegyszerűbb a megelőzés.
A legfontosabb, hogy kellő mennyiségű C vitamint vigyünk a szervezetünkbe sok zöldség és gyümölcs fogyasztásával.
De a kellő mennyiségű D vitamin jelen léte is nagyon fontos .
A Boston Egyetemen végzett kutatások azt bizonyították, hogy akiknél alacsony D vitamin tartalmat állapítottak meg a vérükben sokkal gyakoribb lett a fogínysorvadás kialakulása.
Már napi 10-15 perc napozás is nagyban segíti a megelőzést.
Nagyon fontos fogaink helyes ápolása is.
Ne gondoljuk, hogy a fog tisztítása modern korunk találmánya.
A természeti népek nem műanyag fogkefét használnak, hanem olyan fák vagy bokrok ágait használták - használják erre a célra, melyek belül kefeszerű rostokat tartalmaznak, plusz gyulladás csökkentő hatóanyaggal is rendelkeznek.
Afrikában, Ázsiában és Közép-Keleten ma is találkozhatunk “fadarabot" rágcsáló emberekkel.
Azért nem kell ennyire visszatérni a gyökerekhez, de mindenképpen mossunk legalább kétszer naponta fogat.
Válasszunk puhaszőrű fogkefét és alaposan, minden oldalról kívülről, belülről, elől és hátul is mossuk meg a fogainkat.
Fontos lenne a fogselyem használata is, de ha Önnek is olyan szorosan állnak a fogai mint az enyémek, akkor Ön is biztosan nehezen boldogul vele.
Hál Istennek ma már kapható a gyógyszertárakban egy sokkal egyszerűbben használható eszköz a fogköz tisztító kefe, melyet fogainknak megfelelő vastagságban vásárolhatunk.
Elég ha csak az esti fogmosás után használjuk.
Kiválóan megtisztítja a fogközöket, eltávolítja a lepedéket és a beszorult ételmaradékokat is.
És bármennyire is félünk a fogorvostól évente legalább kétszer meg kell látogassuk, hogy a felszaporodott fogkövet eltávolítsa.
Sajnos a megszilárdult fogkövet fogkefével nem lehet eltávolítani.
A már kialakult paradontózis (fogínysorvadás) kezelésének az alapja is az alapos fogkő eltávolítás, melyet mélyen, esetenként a fogíny alatt is el kell végezni.
Ne hagyjuk, hogy felszaporodjon a fogkő, ép fogaink elvesztésével fizethetünk félelmünkért, lustaságunkért.
Ma már a lézer technológia lehetőséget ad a fogíny legalsóbb rétegeiben felhalmozódott gyulladásos szövetek eltávolítására és a csontregeneráció elindítására.
Fogínyünk egészségének fenntartásában nagy szerepe lehet a fogíny masszázsnak.
Tegyünk egy borsónyi gyógynövényes fogkrémet az ujjunkra és enyhe nyomással körkörös mozdulatokkal masszírozzuk végig a fogínyünket alul és felül, kívül és belül.
Kellemesen felfrissíti szánkat.
Maria Treben klasszikus művében zsálya, tölgyfakéreg, porcsinfű és palástfű azonos arányú keverékéből készült teával történő gyakori szájöblögetést ajánl a fogínysorvadás gyógyítására. Tapasztalatom szerint a kamilla és zsálya tea is sokat segít.
Igyunk meg naponta 3 csésze teát és napközben gyakran öblögessünk vele.
A vörösáfonya leve megakadályozza a lepedék fogakra való tapadását.
Lehetőleg cukor mentes változatot vásároljunk.
Ha édesgyökeret rágcsálunk nem csak a fogszuvasodást előzzük meg, hanem csökkentjük a fog lepedék termelődését és antibakteriális hatásával elpusztítjuk az elszaporodott baktériumokat.
Kurkumából, édesgyökér porból és E-vitaminból készítsünk sűrű pasztát, amiből esténként készítsünk pakolást a beteg fogínyre.
Naponta kétszeri bedörzsölés teafa olajból készült géllel jelentősen csökkenti a fogínygyulladást. Az eukaliptusz olaj is jótékony hatással bír, szinte minden szájvíz alkotó eleme.
Az ánizs, a szegfűszeg és a kardamom mag is hasznos ilyen esetekben, ráadásul még a rossz szájszagot is elveszik.
Japán kutatások szerint a CoQ10 tartalmú fogkrém nagyban segíti a fogínygyulladás gyógyítását.
Tehát ne keseredjünk el, ha fogmosáskor el kezd vérezni az ínyünk.
Van megoldás, de ne csak a fogorvostól várjuk a gyógyulást, tegyünk meg mi is mindent amit lehet, hogy megőrízzük fogainkat és 100 éves korunkban se kelljen a hamut mamunak mondanunk.
 
 
0 komment , kategória:  Egészség  
A békakirály
  2009-06-07 16:28:16, vasárnap
 
  Élt egyszer egy király; annak a legkisebbik lánya olyan szép volt, hogy még a nap is elcsodálkozott, ha rásütött, pedig az már látott egyet-mást, mióta fent jár az égen.
A királyi palotától nem messze egy rengeteg nagy erdő sötétlett; sűrű lombos kerek hársfák álltak a szélén, a legvénebb, legterebélyesebb hársfa alatt pedig volt egy kút.
Ha nagyon meleg volt, a királylány kisétált az erdőszélre leült a kút kávájára, úgy pihent a mélyből áradó hűvösségben.
Volt úgy, hogy elunta magát; ilyenkor fogta az aranygolyócskáját, földobta meg elkapta, ez volt a legkedvesebb játéka.
Történt egyszer, egy szép nyári napon, hogy amint így játszadozott, túl magasra találta dobni a golyót; nem tudta elkapni, a fényes aranygömb leesett a földre legurult a kis lejtőn, be egy lyukba, azon át a kútba.
A királylány már csak a loccsanását hallotta, ahogy elmerült a vízben.
Ijedten hajolt át a káván, de hiába: a kút olyan mély volt, le se lehetett látni a fenekére.
Egy ideig csak nézett, nézett a fekete semmibe, aztán nagy búsan leült egy kőpadra, szeméből kibuggyant a könny, egyre hangosabban sírt-rítt, sehogyan sem tudott megvigasztalódni.
Hát ahogy ott sírdogál, egyszercsak azt mondja valaki:
- Mit búslakodol, szép királykisasszony?
Olyan keservesen zokogsz, a kőszikla is meglágyulna tőle!
A királylány körülnézett, kereste honnét jő a hang, de senkit nem látott.
Hanem amint így kémlelődik, észreveszi, hogy egy csúnya, kövér béka mászik ki a kút repedezett kövei közül.
- Csak nem te szólítottál meg, öreg sárdagasztó? - kérdezte csodálkozva.
- De bizony én! - felelte a béka.
- Azt tudakoltam, milyen bánat nyomja a szívedet.
- Úgyse tudsz te azon segíteni! - sóhajtotta a királylány.
- Beleesett az aranygolyócskám a kútba, azt siratom.
- No, csak csendesedjél; inkább azt mondd meg, mit adnál nekem, ha visszahoznám a játékodat.
- Amit csak akarsz: királyi ruhámat, gyöngyömet-gyémántomat, még az aranykoronát is a fejemről!
- Nem kell nekem sem a ruhád, sem gyöngyöd-gyémántod, sem az aranykorona a fejedről.
Csak egyet kívánok: hadd legyek a játszópajtásod; ültess asztalodhoz, etess tányérodból, itass poharadból, altass az ágyadban; ha ezt megígéred, leszállok a kútba, fölhozom az aranygolyócskádat.
- Mind megteszem, amit kívánsz, csak hozd vissza a golyómat! - mondta örvendezve a királylány, magában azonban ezt gondolta:
"Ugyan mit fecseg ez a buta béka!
Csak nem képzeli komolyan a dolgot?
Hogy lehetne pajtásom, ha egyszer odalent kuruttyol a vízben?"
A béka pedig, amint az ígéretet megkapta, lebukott a kútba, s alighogy a királylány a gondolata végére ért, máris előbukkant; szájában az aranygolyóval; odatotyogott vele a gyepre, és a lány elé gurította.
Annak nagyot dobbant a szíve az örömtől, amint kedves játékát viszontlátta; fölkapta, és elszaladt vele, ügyet se vetett többet a békára.
Az nagy brekegéssel kiáltott utána:
- Várj csak! Várj csak!
Vegyél az öledbe; én nem tudok olyan gyorsan futni, mint te!
De hiába hajtogatta, ahogy a torkán kifért, hogy "Kvakk! Kvakk!" meg
"Várj csak! Várj csak!"
- a királylány dehogyis várta meg, örült, hogy megszabadult tőle.
Attól fogva, hogy hazaért, eszébe sem jutott többé a csúnya jószág.
Hanem másnap, mikor éppen ebédnél ültek, és a királykisasszony jóízűen falatozgatott az aranytányérjából, egyszerre csak valami furcsa placcsogás hallatszott odakint a márványlépcsőn, pliccs-placcs, pliccs-placcs, aztán
- egypercnyi csend után - kopogtattak az ebédlőterem ajtaján, és valaki azt kiáltotta:
- Kis királylány nyiss ajtót!
- Neked szólnak - mondta a király -, eredj, lányom, nézd meg, ki az.
A királylány nem szívesen mozdult a helyéről, de hát az édesapjának nem mondhatott ellent. Kinyitotta egyarasznyira az ajtót, de nyomban be is csapta, és halotthalványan szaladt vissza az asztal mellé.
- Mi az, édes lányom? - kérdezte a király.
- Mitől ijedtél meg annyira?
Talán egy óriás van odakünn, és el akar rabolni?
- Jaj, dehogy, édesapám - felelte a királylány -, nem óriás az, csak egy rusnya béka.
- És mit akar tőled az a béka?
Mit tehetett mást a királykisasszony?
Elmondott mindent töviről hegyire: hogy hogyan vesztette el az aranygolyóját, meg hogy mit ígért érte cserébe a békának.
Mire végére ért a történetnek, a szeme tele lett könnyel, és úgy rebegte:
- Jaj, ha én ezt tudtam volna!
De sosem gondoltam, hogy kibúvik a kútból, és utánam jön!
Akkor a béka megint kopogtatott, és másodszor is bekiáltott:
Kis királylány,nyiss ajtót!
Elfeledted,mit ígértél tegnap künn a kút vizénél?
Kis királylány,nyiss ajtót!
Én vagyok itt,nem hallod?
Hogyne hallotta volna szegény!
Hiszen éppen az volt a baja, hogy hallotta.
Hát még mikor az édesapja ráparancsolt:
- Amit megígértél, meg is kell tartanod!
Menj, és engedd be!
A királylány ajtót nyitott, a béka meg nyomban beugrott, és a lány nyomában egészen a székéig placcsogott.
Ott leült és rákiáltott:
- Végy föl magad mellé!
A királykisasszony tétovázott, de a király megint rászólt:
- Ígéret szép szó ha megtartják, úgy jó!
Erre aztán, bárhogy utálkozott mit tehetett? - fölvette.
Hanem a béka nem érte be ennyivel: a székről fölkívánkozott az asztalra, mikor pedig az asztalon ült így szólt:
- Told közelebb a tányérodat, hogy egy tálból ehessünk, ahogy megígérted.
Azzal jóízűen nekilátott a falatozásnak nem sokat törődött vele, mit szól hozzá a királylány.
Evett a tányérjából, ivott a poharából, s mikor már jóllakott, azt mondta:
- Ettem-ittam eleget, most aztán pihennék egyet.
Vigyél a szobádba, vesd meg nekem a selyemágyad, hadd aludjam.
A királylány sírva fakadt; úgy irtózott ettől a hideg békától, hozzá sem mert nyúlni, és most belefektesse a szép habos ágyba!
A király azonban haragosan ráncolta a homlokát:
- Ha a bajban jó volt, ne vesd meg a baj múltán sem!
Szegény kis királylány megfogta két ujjával a békát, fölvitte a szobájába, és letette a sarokba.
Igen ám, de a béka megszólalt:
- Én is olyan kényelmesen akarok aludni, ahogyan ti alusztok, jó puha ágyban, nem itt a sarokban.
Erre a királylány kénytelen-kelletlen felemelte a békát, és akárhogy is irtózott tőle, ágyába fektette.
- Nesze rusnya jószág! De most aztán nyugton maradj!
A béka befeküdt a szép fehér selyemágyba.
S abban a szempillantásban híre-nyoma se volt többé békának; a királykisasszony egy takaros, szép szemű, mosolygó királyfit látott maga előtt.
- Egy gonosz boszorkány békává varázsolt; te vagy az egyetlen a világon, aki megszabadíthatott a varázslattól - mondta.
- Most aztán felelj: állod-e, amit ígértél, elfogadsz-e pajtásodnak; nem is pajtásodnak, de hites társadnak?
A királylány igent mondott.
Még aznap este megtartották a lakodalmat, és úgy határoztak, hogy másnap hazatérnek a királyfi országába.
Ahogy a nap fölkelt, fényes nyolclovas hintó gördült a palota elé, mind a nyolc ló habfehér, arany a szerszámjuk, strucctollas csótár a fejükön; hátul a hágcsón pedig ott állt a királyfi szolgája, a hűséges Henrik.
Ez a derék szolga úgy elbúsult, mikor a boszorkány békává varázsolta a gazdáját, hogy hármas vaspántot kellett a szíve köré kovácsoltatnia, nehogy szétrepedjen bánatában.
A hintó előállt, a hűséges Henrik besegítette az ifjú párt, aztán visszakapaszkodott a hágcsóra, onnét tekingetett széjjel a vidéken, s közben halkan fütyörészett, mert hát azt sem tudta, hová legyen örömében, amiért a gazdája megszabadult a varázslatból.
Amint így mennek, egyszerre csak reccsenés hallik, mintha kettéroppant volna valami.
A királyfi hátrakiáltott:
Tengely törik, rúd szakad tán?
A hűséges Henrik meg azt felelte:
Egyiknek sincs baja, gazdám;csak a szívem pántja pattan:
bánatomban rávonattam,mikor a kút vizében béka voltál a mélyben.
Még kétszer hallották útközben a reccsenést.
A királyfi mind a kétszer azt hitte, a kocsival történt valami baj.
Pedig csak a vaspántok pattantak le a hűséges Henrik szívéről.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék,Regék,Mondák  
Mese egy boldog kislányról
  2009-06-07 16:12:41, vasárnap
 
 
Mese egy boldog kislányról

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.
Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot.
Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket.
A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét.
Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte.
A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:
- Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.
Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:
- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.
Teltek az évek.
A kislány felnőtté vált.
A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek.
Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle.
Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is.
Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt.
A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található.
Megkérdezték tőle:
- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást.
A vitákból a békülést.
Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet.
Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék,Regék,Mondák  
A legszebb könnycsepp
  2009-06-07 16:09:08, vasárnap
 
  A legszebb könnycsepp

Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az
égbe a legszebb könnycseppet.
Az angyal bejárta az országot, világot.
Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit.
Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár.
Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot.
Túl korán örvendezett.
Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon.
Az angyal ismét útnak indult.
Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent.
Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét...
Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!
Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát.
Bele is fáradt a sok keresésbe.
Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá.
A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott.
Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg.
Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ.
Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket.
Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot.
Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.
Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült.
Isten így szólt hozzá:
- Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza.
Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot.
A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.

Nagyanyám így fejezte be a meséjét:
Ha vétkezel, szállj magadba és őszintén bándd meg bűneidet.
Isten a megtérő bűnösnek mindig kész megbocsátani.
Ez már nem mese, hanem örömbe szédítő valóság .
 
 
0 komment , kategória:  Mesék,Regék,Mondák  
Bélpanaszok
  2009-06-01 09:04:07, hétfő
 
  Bélpanaszok

A betegvárókban egyre többen jelennek meg a következő panaszokkal:
krónikus étvágytalanság, evés utáni hányinger, evés utáni hirtelen székletürítési inger, rendszertelen székletürítés (székrekedés, majd hasmenés).

Ezek a tünetek sokszor refluxbetegséghez (gyomorégéshez, savtúltengéshez), krónikus gyomorhuruthoz, bélhuruthoz vezetnek.
Közel fél millióra tehető Magyarországon azon betegek száma évente, akik a fenti tünetek miatt keresik fel az orvosukat.
Ha azokat is beleszámoljuk, akik a panaszaikkal nem keresnek fel orvost, hanem maguk kezelik problémájukat, akkor nagyjából a szám még megduplázódik.
A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az öngyógyítás ilyen esetekben nem segít, legföljebb a panaszok krónikussá válnak és az orvos számára még több feladatot, az egészségügynek pedig még nagyobb költséget jelent a helyrehozatala.

Mik állnak a hátterében?

Sok orvos úgy gondolja, hogy a funkcionális hasi panaszok inkább pszichoszomatikus tüneteket jelentenek, melyeket azután évekig pszichológiai kezelésben részesítenek.
Újabban azt is megfigyelték, hogy a tünetek hátterében nem annyira a gyomorsav túltermelődése, hanem a perisztaltika lelassulása áll.
Az esetek 20%-ban találtak csupán fokozott savkiválasztást a savas érzetű panaszok hátterében.
A gasztroskopiával (a gyomor száloptikás endoszkópos vizsgálatával) az esetek 70%-ban kimutatható a gyomor típusos mozgászavara, vagyis, hogy a gyomor a kijárat felé nem kellően összerendezetten mozog, vagy hogy a gyomorkijárat nem kellő időben nyílik meg.
Emiatt azután a gyomortartalom nem jut át megfelelő időben a patkóbélbe, hanem tovább időzik a gyomorban.
Túlnyomás, jellegzetes teltségérzet, gyomortáji fájdalom jön létre.
Az ilyen betegek ingerküszöbe egy idő után jelentősen csökken, és már a kisebb perisztaltika megindulása is gyomortáji fájdalomban nyilvánul meg.
Az érintettek egy idő után hipochondriában (képzelt gyomorbetegségekben) fognak szenvedni, hiszen lépten-nyomon igazolva látják a fájdalmas hasi betegségüket.
Mindez persze megkérdőjelezi a nyakra-főre szedett savkötő gyógyszerek szedésének indokoltságát is.
Ráadásul a savlekötő és gyomormozgást fokozó gyógyszerek mellékhatásai között szívritmuszavaroktól az idegrendszer terheléséig, és különféle bőrpanaszokig számtalan zavar felléphet.
Több savtermelést csökkentő szer tartós szedését követően gyakran visszacsapási reakció alakul ki, vagyis még több sav termelődik, ha valaki már nem szedi a gyógyszert.

Az egyoldalú és hibás étrend vezet igen gyakran a fenti tünetekhez.

Az étrend hibái

Az étrend túlzott fehérje- vagy zsírgazdagsága, a finomított szénhidrátok gyakori nagymennyiségű bevitele, az étkezés közben fogyasztott nagymennyiségű folyadék oka lehet a hasi panaszoknak.

Alkoholfogyasztás, dohányzás, vagy a rendszeres csípős fűszerezés esetén sem kell máshol keresni a bajok okát.
Az élvezeti szerek a gyomor-bélrendszer saját gyógyító mechanizmusát károsítják.
A bélrendszer falában levő Peyer-plakkok és a kapcsolódó nyirokszövetek, melyek a bél immunvédekezéséért felelősek, a bélbe kerülő salak- és méreganyagok közömbösítésében is jelentős szerepet kapnak, ugyanakkor túlterhelődésük igen gyakran előfordul.
Ha ezt a rendszert a bélbe kerülő méreganyagok elárasztják és a túlterhelés miatt "kikapcsolják", blokkolják, akkor a bél és a szervezet immunvédekezése jelentősen csökken.

Mit tehetünk?

Kimutatott tény, ha például kolon-hidroterápia segítségével a nyálkahártyát a salakoktól megtisztítják, akkor a nyirokrendszer immunválaszadó képessége is jelentősen javulni tud.
Ezért a rendszeres béltisztítás vagy a kúraszerű kolon-hidroterápiás kezelés mindenkinek javasolható, akinek a rossz emésztőrendszeri funkciók miatt szövődményesen különféle immunológiai vagy bőrpanaszai alakultak ki.

Táplálkozási terápia

* Az étel minél egyszerűbben elkészített és minél természetesebb legyen.
* Kíméletesen főzzünk, hogy a nyomelemek, a mikro- és makro élelmianyagok épen maradjanak.
* Legyen az étrend legalább 40%-a nyers zöldség- és gyümölcsétel, mely elősegíti a hasnyálmirigy aktivitásának fokozódását.
* A rostanyagok bevitele a perisztaltika gyorsítása érdekében is nagyon fontos.
* A növényeket egyénre szabottan az orvos tanácsai alapján jó megválogatni, hiszen tudjuk, a zöldség- és gyümölcsfélék nem különböznek lényegesen a gyógyfüvektől, csupán nem teakészítésre, hanem ételek alapanyagaként használjuk őket.

Mozgásprogram

* Mozgásprogram nélkül nem lehet egészségről beszélni, hiszen a mozgás adja az anyagcserének is a kellő dinamikát.
Természetesen fontos a megfelelő, egyénre szabott dózis és a mozgásforma gondos megválasztása.
* Hasi panaszok esetén a legfontosabb állóképességi mozgások mellett
* a hasi jógagyakorlatoknak is nagy jelentősége lehet, melyeket a nyomás fokozódása (előrehajló gyakorlatok, hason fekve és hason támaszkodva), és a nyomás csökkenése hasbeszívás, kilégző gyakorlatok) harmonikus váltogatásával lehet optimalizálni.

Vizsgálatok igazolják azt is, hogy a jól megválasztott mozgások a bélrendszeri perisztaltikát azonnal elindítják. A mozgásprogram elkezdésekor kérjük szakember segítségét!

Sajnos sokszor a bél baktériumflórájának kóros változása alakítja ki a panaszokat. A kóros baktériumok gázokat termelnek, lehetőséget teremtenek a manapság oly gyakori candida szaporodásra, rontják a tápanyag, és vitaminellátottságot.
Ennek gyógyítása a bél ökoszisztémájának jó irányú változtatásával lehetséges.
A bélflórarendezés szükségességét pH-mérésekkel, székletvizsgálattal tudjuk pontosítani.
A baktériumok korrekciója részben a táplálkozás változtatása, salaktalanító kúrák, vitaminpótlás és emésztéstámogatás után a normál flórához tartozó baktériumokat tartalmazó készítményekkel lehetséges.

Jó tudni!

Diffúz, bizonytalan hasi panaszokat okozhatnak többek között:

* Gyomor-, bélnyálkahártya irritáció, gyulladás, fekély
* Egyes gyógyszerek: antibiotikumok, citosztatikumok, vérnyomáscsökkentők, vércukorszint szabályzók, nyugtatók, fájdalomcsillapító.
* Felborult bélflóra, gombásodás, bélférgesség
* Daganatos betegségek (gyakran csak puffadás az egyetlen tünet)
* Epe- és májműködési zavarok
* Hasnyálmirigy csökkent enzimtermelése
* Táplálék- vagy adalékanyag-túlérzékenység, allergia
* Hegesedések gyulladások és műtétek után a hasban
* Meg nem rágott, behabzsolt étel
* Túl kései és nagyobb mennyiségű ételfogyasztás
* Rendszertelen és egészségtelen étkezés
* Élvezeti szerek: rendszeres kávézás, alkoholfogyasztás, dohányzás
* Idegesség, nagy stressz, gyász, feldolgozatlan problémák, szorongás, félelem
 
 
0 komment , kategória:  Egészség  
Szabadgyökök-Antioxidánsok
  2009-06-01 08:52:25, hétfő
 
  Mik azok a szabad gyökök?

Sokat hallunk róluk, sokan tudják, hogy nem jó, ha vannak, de igazából nem ismerik a lényeget.

Szabad gyököknek az olyan molekulákat nevezik, amelyek az elektron páron kívül még egy szabad elektronnal rendelkeznek.
Ezek az egyedülálló elektronok úgy keletkeznek, hogy az elektron párok valamilyen külső hatások következtében felbomlanak.
(Ilyen külső hatás lehet a huzamos ideig szennyezett levegőn való tartózkodás, UV sugárzás, a stressz, a dohányzás, az ételekkel, italokkal bevitt nem természetes adalékok, pl. állagjavítók, színezékek, tartósítószerek, különböző fertőző betegségek, egyes gyógyszerekben lévő szintetikus hatóanyagok,stb.)

A szabad gyökök állandó jelleggel vadásznak, egyetlen céljuk van: a szervezetünkben lévő stabil kémiai vegyületeket próbálják megtámadni.
Támadásaik következménye: a sejtek rosszindulatú, daganatos elfajulása, a szív és érrendszer megbetegedése, egyes ízületi betegségek, krónikus gyulladások hátterében is ez állhat,
de képesek a legkülönfélébb működési zavarokat, ennek következtében szervi megbetegedéseket produkálni.

Szabad gyökök mindig is előfordultak a szervezetben.
Hiszen a normális anyagcsere folyamán is keletkeznek szabad gyökök, sőt maga az immunrendszer is létrehoz szabad gyököket, hogy ezzel támadja a bejutott kórokozókat.
A szabad gyökök akkor csinálnak bajt, ha túl sok van belőlük.
Régen nem volt ennyi káros hatás, mint ami ma a szervezetünket éri, ezért nem okoztak különösebb gondot.
Joggal vetődik fel a kérdés: ennek a civilizációs ártalomnak tehetetlenül ki vagyunk szolgáltatva, vagy lehet tenni ellene valamit?
Mielőtt végképp megijednénk, megnyugtatunk mindenkit: van megoldás!
A mai kor emberének egészsége, élete védelmében azonnali és hatásos segítségre van szükség, hogy szervezetét megmentse az esetleg visszafordíthatatlan káros elváltozásoktól.
Olyan szerekre, amely a szabad gyököket ártalmatlanítja.
Ezek az antioxidánsoknak, vagy gyökfogónak nevezett anyagok.

Az antioxidánsok azzal a tulajdonsággal rendelkeznek, hogy gyorsan reakcióba lépnek a szabad gyökökkel, lekötik az agresszív szabad karjukat, ezáltal megakadályozzák, hogy károsíthassák szervezetünket.
Az antioxidánsok mintegy utcaseprőként takarítják ki a szervezetből a szabad gyököket.

Melyek ezek?
A-, C-, E- vitaminok, a cink, a szelén, a flavonoidok, polifenolok, szaponinok.
 
 
0 komment , kategória:  Egészség  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2009.05 2009. Június 2009.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 26 db bejegyzés
Összes: 294 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 71
  • e Hét: 71
  • e Hónap: 189
  • e Év: 5080
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.