Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/65 oldal   Bejegyzések száma: 641 
El lehet terelni a folyót,
  2009-06-30 21:33:57, kedd
 
  Jean-Pierre Montcassen
Tiszta lélekkel tiszta társra találni
- töredék

El lehet terelni a folyót, dacolni lehet a tenger viharaival, meg lehet hódítani földeket, országokat, le lehet győzni a legvadabb bikát, de tiszta lélekkel, tiszta társra lelni a legnehezebb ezen a világon.


 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Itt se palota, se odú, hol
  2009-06-30 21:32:48, kedd
 
  NYUGALMAS TAVI DÚDOLÓ

Itt se palota, se odú, hol remete tanyáz:
egy kert s egy bambuszlepte tó, partján vékony faház,
ott benne én, se varázsló, se udvaronc, se pap,
sapkám, nyakprémem fekete, vendégem sohanap.
Csak álmomban csavargok el, s mint lepke röpködök,
szívem szabad, testem pihe, halnak sincs üdve több.
Születés... halál titkára még nincs ugyan válaszom,
de közben legalább nem kísért az üzlet, kár s haszon.

Bernáth István fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Bebádogoztak minden ablakot
  2009-06-30 21:31:23, kedd
 
  Tollas Tibor:
Bebádogoztak minden ablakot

Az életből csak ennyi fény maradt,
Csillagos ég, tenyérnyi napsugár.
Ezt vártuk nap-nap, homályos falak
Üregéből esténkint délután.
S elvették ezt is, a tenyérnyi napot,
Bebádogoztak minden ablakot.

Tágult szemekkel kék tengerét látom
Nápolynak, s fénylő partjai felett
Még vár a Vezuv, pipál, és a tájon
Barnára lesült boldog emberek...
Látjátok? Éjben élünk, mint vakok,
Bebádogoztak minden ablakot.

Tízen fekszünk egy fullasztó szűk lyukba',
A szánk kapkodja be a levegőt,
Mint partravetett halak kopoltyúja
Tátogunk némán, érzed, nincs erőd
Szívni az étel- és ürülékszagot,
Bebádogoztak minden ablakot.

Az alpeseknek fenyves illatából
Míg csokrot küld a hűs nyugati szél,
És lelket öblít fenn a tiszta távol,
S mosolygó hegyek hószaga kísér.
Itt tegnap társam tüdőbajt kapott.
Bebádogoztak minden ablakot.

Csendet hasít a sétahajó kürtje.
A falon sikló leánykacagás
Nem visszhangzik már zengőn a fülünkbe,
S az ezersipú nyár már nem orgonáz.
Süket a cellánk, minden hang halott,
Bebádogoztak minden ablakot.

Túl Barcelona kertjein szitálva
Egy barna asszony meleg hangja búg,
És alkonyatba pendül gitárja,
Hol táncolóktól tarka még az út;
S fülünkbe folynak az álmos napok...
Bebádogoztak minden ablakot.

Tapintanánk a bársonyos egekbe,
Ujjunk begyéből kiserken a vér.
Mint koporsóba, be vagyunk szegezve,
Csak daróc szúr, vagy poloska ha ér.
Simogatnánk a sugaras napot:
S bebádogoztak minden ablakot.

Londonban bál van, sima termén siklik
A sok, selyembe öltözött, leány.
Puha hajuknak hamvassága izzik
Lágy bútoroknak tükrös hajlatán.
Nyugat táncol, tán végképp eladott?!...
S bebádogoztak minden ablakot.

Nyelvünket mosta friss tavasz zamatja.
Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait
Az alvadt bűznek, hol minden falatra
Émelygő gyomrod felfordulna itt.
De nyeljük le a végső falatot,
Bebádogoztak minden ablakot.

Az éhség-marta testünket telt álom
Lakatja jól, s ínyenc ételek
Ízét kínálja Párizs; szinte látom,
Hogy kúszik el a neonfény felett
A Néma Rém, s nem lesz több hajnalod...
Bebádogoztak minden ablakot!

A rádiók csak üvöltsék rekedten
A szabadságot s az ember jogát.
Itt érzi csak befalazott testem
A milliókkal Moszkva ostorát.
S Váctól Pekingig zúgják a rabok:
Ha nem vigyáztok, az egész világon
Bebádogoznak minden ablakot!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vándorszínész korában Megyeri
  2009-06-30 21:29:07, kedd
 
  Petőfi Sándor:
A tintásüveg

Vándorszinész korában Megyeri
(Van-e, ki e nevet nem ismeri?)
Körmölgeté, mint más, a színlapot.
Kapott
Ezért
Egyszer vagy öt forintnyi bért,
Amint mondom, vagy öt forintnyi bért.

Először is hát tintáért megyen,
Ha ismét írni kell, hogy majd legyen.
A tintásüveget pedig hová
Dugá?
Bele
Kabátja hátsó zsebibe,
Amint mondom, kabátja zsebibe.

S hogy pénzre tett szert, lett Megyeri víg,
S hazafelé menvén, ugrándozik.
Hiába inti őt Szentpéteri:
,,Kari,
Vigyázz!
Kedved majd követendi gyász,
Amint mondom, majd követendi gyász."

Ugy lett. A sok ugrándozás alatt
Kifolyt a tinta; foltja megmaradt.
Megyeri elbusúl - kedvét szegi
Neki
A folt,
Mivel csak egy kabátja volt,
Amint mondom, csak egy kabátja volt.

Mi több: kabátja épen sárga volt,
És igy annál jobban látszott a folt.
,,Eldobnám - szólt - de mással nem birok;"
Ez ok
Miatt
Hordá, mig széjjel nem szakadt,
Amint mondom, mig széjjel nem szakadt
 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Jaj, a hátam, jaj, a hátam
  2009-06-30 21:27:56, kedd
 
  Petőfi Sándor:
Szeget szeggel

Jaj, a hátam, jaj a hátam
Odavan!
Szomszéd bácsi kiporozta
Csúfosan.
Átkozott a görcsös fütykös
Somnyele!
Mellyel engem oly pogányúl
Csépele.

Mért is tart hát kertet s benne
Körtefát?
És az isten rá gyümölcsöt
Minek ád?
Csábitólag kandikált a
Körte rám;
Csábjait ki már sehogysem
Állhatám.

Átugortam a palánkon -
Átesém!
Hogy megingott bele májam
És vesém.
S nem elég ez; szomszéd bácsi
Rajtakap,
S akkor jött még a valódi
Haddelhadd.

Én teremtőm! mért is értem
E napot?
Megrakott, hogy minden csontom
Ropogott.
Nesze, monda, nesze másik,
Harmadik!
És a mindentudó tudja,
Hányadik.

Jelen volt a holdvilág a
Lakzinál;
Búsan nézte: szomszéd bácsi
Mit csinál.
Fellegekből vett magára
Gyászmezet,
És megosztva szenvedésem
Könnyezett.

Ő, csak ő nem könyörűle
Egyedűl;
Három a tánc! monda, s egyre
Hegedűlt, -
Hegedűlt a bottal hátam
Közepén,
Keservesen, siralmasan
Jártam én.

...De'szen jól van! kiheverem
Én e bajt.
S visszakapja még a kölcsönt,
Vissza majd.
Tudjuk, hányat vert az óra,
Tudjuk ám!
Ön is rak a tüzre rosz fát,
Bácsikám.

Ablakunkhoz estenként mért
Sompolyog?
Vettem észre, hányadán van
A dolog.
Más szemében ő a szálkát
Megleli,
S az övében a gerendát
Feledi.

A deákné vászonánál
Ő se' jobb:
Engem dönget a lopásért
S szinte lop;
Lopni jár ő, csókot lopni
Nénihez,
Míg anyánk a bibliában
Levelez.

Tegye lábát ablakunkhoz
Ezután:
Fogadom, nem nézek által
A szitán.
Megugratni vagy anyánkat
Hívom át,
Vagy leöntöm dézsa vízzel
A nyakát!
 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Jött a kis Klára: - Apu, adj
  2009-06-30 10:43:48, kedd
 
  Szabó Lőrinc:
Kis Klára csodálkozik

Jött a kis Klára: -Apu, adj pénzt!
- Majd holnap. - Most! irkára kell! -
Megnéztem mégegyszer a tárcám:
- Sajnos nincs. - Ő nem hitte el:

- Nincs egy pengőd? ugyan, ne viccelj! -
és hangosan fölnevetett:
-Irkára kell, hát hogyne volna!
-Kéne, de ha nincs, hol vegyek?

- No, majd anyu retikülében! -
villant fel ekkor a szeme.
De a retikülben sem volt pénz:
- Ilyet még nem láttam sose -

szólt méltatlankodva a kislány
s ahol valaha pénz akadt,
eredménytelen huzogatta
sorra mind a fiókokat.

- Csakugyan nincs - suttogta végül,
aztán kitört keservesen:
- Egy rendes házban legalább száz
pengő mindig kell, hogy legyen!

- Úgy...száz pengő...- mondtam, mulatva
és ő folytatta: - Úgy bizony,
hiszen mi nem vagyunk szegények! -
Ezt hajtogatta makacson,

majd elhallgatott, gyanakodva,
hogy mégse rendes ez a ház,
s szemében szomorúságnál
nagyobb volt a csodálkozás.


 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Lóci beteg volt, sírt egész na
  2009-06-30 10:42:19, kedd
 
  Szabó Lőrinc:
A rádió

Lóci beteg volt, sírt egész nap,
kis testéből sütött a láz,
nyűgösködött, tűz-víz gyötörte
és kinin és borogatás:

betegségtől és gyógyulástól
egyformán irtózott szegény,
mindent kívánt és nem mosolygott
se képeskönyvön, se mesén,

pedig egy perc, egy percnyi vígasz,
ha csak megnyugszik egy kicsit,
már álomba ringatta volna
teste és lelke kínjait.

Végül a rádiót akarta.
- Nyisd csak ki! - szólt, szorongva, mert
félt, hogy rossz lesz a gép, amelyet
úgy szétcsavargált s összevert.

- Próbáld meg! - kérte szomorúan...
S felzendült valami zene,
s oly gyönge volt, hogy rögtön tudtam,
Lóci megint babrált vele,

megint babrált a rádióval;
de most nem bántam, és csak az
járt eszembe, hogy végre itt van
az álomhozó jó vigasz.

Lócit persze a rádió is
kínjában érdekelte csak,
sírt tovább, és hányta-vetette
magát a takaró alatt,

én azonban szerettem volna
a gépet megjavítani,
s addig ütöttem, feszegettem,
míg végképp vége lett neki.

Csalódva mentem a beteghez,
hogy elmarad az öröme;
a gyerek sírt, nem is figyelt rám,
s az anyja szólt: - Te, Lóci, te,

figyelj csak! az apu egészen
elrontotta a rádiót! -
Lóci felült és megbüvölve
ismételte a szörnyü szót,

hogy: "elrontotta!" és: "egészen!"
és rám nézett, hogy igaz-e?
Bólintottam, s ő már mosolygott
s az anyja szólt - Meg kellene,

meg kell az aput verni érte!...
Megverjük aput! - szólt megint. -
S Lóci tapsolt: - De érdekes lesz! -
s felejtett lázat és kinint,

és szeme ragyogott, hogy íme
kikapok, ha nagy vagyok is,
új erőre kapott az örömtől,
hogy hibáznak a nagyok is,

s elgondolkozva, megnyugodva
hálásan nevetett felém,
és egy kicsit beszélgettünk,
és lassan elaludt szegény.


 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Ez hiányzott eddig az életembő
  2009-06-30 10:39:54, kedd
 
  Faller János
A tenger színjátékai

Ez hiányzott eddig az életemből:
a pihenés a rohanás után,
a tenger, amely álmosan dereng föl
s nem szól hozzám, nem szólít meg, csupán

jelenlétével nyugtatgatja lelkem,
örök kérdezőt, mindig-lázadót,
hogy végre már a lényegest keressem,
feledve képzelt és látszat-valót,

hogy színjátékát nézzem a haboknak
s a fénynek, amely mindig változó:
kékesszürkéből zöldeskékbe olvad

és higyjem, van reinkarnáció -
megszülethetek újra s mediterrán
partok nyugalma dajkál és nevet rám.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vártalak, kislány, nyitott
  2009-06-30 10:37:52, kedd
 
  Kassák Lajos
Szerelem, szerelem

Vártalak, kislány, nyitott kapuval és égő lámpával vártalak.
Ülj hát le, galambom, úgy mint otthon,
még otthonosabban, mert apanélküli és anyanélküli ez a ház
és ez a ház, melyről hosszú álmaidban álmodni szoktál.
Te állsz a tükör előtt, te hinted be illattal a levegőt
és te lármázod föl a csöndet a homályos sarkokból.
Egész nap dolgoztam és lásd, most a tiéd vagyok.
Szeliden kérdezem: jószivvel ülsz le mellém az asztalhoz?
Nagyon szeliden kérdezem: le mernéd vetni előttem állig gombolt
blúzodat,
bő szoknyádat és vastag, téli harisnyádat?
De ne is felelj. Ha eljöttél, akkor itt vagy
s ha itt vagy, akkor az enyém vagy, kedvesem!


 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos  
De voltál légyen bármi s
  2009-06-30 10:36:58, kedd
 
  Szabó Lőrinc
Omló szirtről

De voltál légyen bármi s bármilyen,
most, hogy nem vagy,s mert hinni lehetetlen,
hogy a csillagkavaró egyetemben
még egy zátonyon találkozz velem
s ujra megadhasd mindazt, kedvesem,
amit huszonöt éven át szivedben
s ifjú lelkedben annyira szerettem,
s mert bennem is fogy az élő jelen:
szirtemről (omló szirt! halálod éve!)
érzékeink és tudatunk cseréje
szűntén csak nézek az örök időbe
s elnémít látni, hogy a végtelen
zajlásban minden, ami volt,milyen
tökéletesen jelentéktelen.



 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
     1/65 oldal   Bejegyzések száma: 641 
2009.05 2009. Június 2009.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 641 db bejegyzés
e év: 9100 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 72
  • e Hét: 72
  • e Hónap: 14275
  • e Év: 383127
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.