Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
Móra Ferenc: A szív
  2009-06-30 22:48:16, kedd
 
  A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kélni,
Ha nyílik rája alkalom.

A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése új talány:
Onnan szalad, hol rája várnak,
S hívatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.

A szív a legfurcsább csavargó
-Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad.
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Elmélkedések
  2009-06-29 22:50:08, hétfő
 
  Lenéz engem valaki? Az ő dolga! Az én dolgom, hogy ne tegyek és ne mondjak semmit, ami lenézést érdemelne.
Gyűlöl valaki? Az ő dolga! Az enyém az, hogy türelmes és jólelkű legyek mindenkivel szemben, s még a gyűlölködő tévedésére is készségesen mutassak rá - nem fölényeskedően, nem hánytorgatva fel, hogy ez nekem türelempróba, hanem őszintén, jóságosan ...

Marcus Aurelius: Elmélkedések
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Kristályhíd
  2009-06-29 22:41:12, hétfő
 
  Gyöngyösi Gy. Tamás: Kristályhíd

El nem sírt könnyeid gyöngysorként kúsznak az égen...
Szomorúság játszik ajkadon...

De ne félj, van út, mely felfelé vezet...
Bensőd húrjain játszok én,
sebzeni s tépni fog egyre, de lelked majdan felderül
s szíved a magasba tartva, fel, egyre felkerül,
oly csúcsra hágva, hol nincs már fáj...

Álmot láttam, figyelj, elmesélem most neked, ámbátor lehet, hogy való - a múltban, jelenben vagy jövőben talán, ez nem tudható ;

"sírj, sírd el minden elfojtott s benned tapadt könnyedet!
sírj, míg majd meg nem szakadsz s még azon túl is sírj, mert ha el nem sírod minden könnyedet biz elveszel s napvilágra s fényre nem kerülsz már soha!"

Felrémlik előtted s elönt múltad, léted minden keserve s bánata, túlcsordul
szemedben minden, mi lelked tépte s szaggatta, érzed, hogy szakadnak be s fel bensőd éteri sebei, hogy áramlik át rajtad minden kín, kitisztul előtted minden, eltölt a megkönnyebbülés, mázsás súlyok pattannak le, nem húznak többé már le.
Gyógyul kicsiny lelked s mer újra naggyá válni, mire született.
A tisztulás fáj, nagyon fáj, de jó s kell, nagyon kell.

El nem sírt összes könnyed gyöngyszemmé válik s koppan, mire lehull talpaid mellé, le a barlang kövére.
Sugallatot érzel s felszeded őket s befonod őket hajadba, hajad megnő s egész derekadig ér, de a csillogó könny-gyöngyök teljesen beterítenek s amint lépsz, csengenek s csilingelnek lépésed ütemére halkan, szívbe markolóan.

"El nem sírt könnyeidből építs kristályhídat, s az majd átvezet a meredély felett!
De vigyázz, csak akkor jutsz át, ha minden könnyed elsírtad s minden ily gyöngyöt a hídnak íveként hullajtasz, mert ha csak egyet is fájdalmidból könnyként el nem sírsz, tenmagad a mélybe hullsz!"

Szóra lépvén hullajtod könny-gyöngyeid, de az ívnek felénél túljutva, gyöngyeid elfogynak s nem jutsz még át a túlpartra.
Kétséged késként hasít az égbe s meghallom én is ezt a messzeségbe.

Téged nézlek s bíztatlak, sírj, hullajtsd el minden könnyedet, hogy átjuss s így mindenen túljuss.
Szemembe nézel, mélyen s könnyeidnek árja újra megindul, s a híd is továbbindul s közelg a túlnan.
Egyre növekszek szemedben, s meglátod és rálépsz a túlpart kövére.
Ekkor újra tovatűnök, mert küzdened magadnak kell, s vívni harcodat.
Segélyt kaphatsz, de erőt magadból kell, hogy meríts.
Hálából a kőre borulsz, remegve pihegve, de diadalittasan, hisz győztél a legnagyobb ellenfél, tenmagad felett.
/Béke sziget/
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Azt mondják . . . . . .
  2009-06-28 21:46:19, vasárnap
 
  "Azt mondják a szerelem boldogít.

Ha voltál már szerelmes, nemcsak félig-meddig, de igazán, egész lényeddel és egész testeddel, akkor tudod, hogy ez nem igaz.
Valóságos örvénybe kerültél, s miközben sohasem tapasztalt varázslat borított el, kétségbeesetten tiltakoztál is ellene. Mintha nem is te lettél volna; az önelvesztés rémülete küzdött benned a "mégis akarom, nagyon, nagyon akarom!" vonzásával. Először tört rád a félelem, hogy valaki más nélkül nem tudsz élni. A részeg boldogsággal együtt megjelent az állandó gyötrelem is: a féltékenység, a búskomorság, a nagyon hiányzik fájdalma. Egy másik embert "magadévá akartál tenni", s egy-egy eksztatikus pillanat után azt tapasztaltad, hogy mint az angolna, kicsúszik az ölelésedből, s éli a saját életét. Már nem magadtól függtél, hanem tőle. És semmi más nem érdekelt az életben, csak ő.
Belenéztél a tükörbe, s nem ismertél magadra. Megszépültél, de a tekinteted olyan volt, mint a lázbetegeké.
A legdúltabb mondatokat szerelmes emberektől lehet hallani - igaz a legboldogabbakat is."

Müller Péter
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Pam Brown: Üzenet..
  2009-06-28 21:41:45, vasárnap
 
  Hogy mit adhatnék Neked, ha hatalmamban állna?

- Nem mesés gazdagságot, - csak elegendőt ahhoz,
hogy távol tartsd a szorongást
és reményt nyújts az elesetteknek.

- Nem mesés szépséget, - csak szerető szívet.
Esélyt, hogy bölcsen használd fel adottságaidat,
- hogy megválthasd velük a világot,
és mindez örömet is okozzon Neked.

Kívánok Neked érzéket, hogy felismerd
a minket, körülvevő szépséget.

Bátorságot, hogy kitarts és egyre erősebb légy,
örömet, elégedettséget, szeretetet.

Életet, melyet érdemes élni!


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Elmerül vagy lebeg?
  2009-06-27 18:37:21, szombat
 
  Elmerül vagy lebeg?

Milinda, a hatalmas király azt mondta az öreg papnak:
-Te azt mondod, hogy aki száz éven keresztül mindenféle lehetséges
rosszat elkövet, de a halála előtt bocsánatot kér Istentől, újjászülethet
az égben. Viszont ha valaki csak egy bûnt követ el, de azt nem bánja
meg, akkor a pokolban végzi. Igazságos ez? Száz bûn könnyebb, mint
egy?
Az öreg pap így válaszolt a királynak:
- Ha fogom ezt a nagy követ és a víz felszínére helyezem, le fog
elmerül vagy lebegni fog?
- Elmerül-válaszolta a király.
- És ha fogok száz nagy követ, egy csónakba teszem őket, és a
csónakot pedig a vízre lököm, le fognak süllyedni, vagy lebegni fognak?
- Lebegni fognak.
- Akkor száz kő és egy csónak könnyebb, mint egy kő?
A király nem tudta mit válaszoljon, az őreg pedig elmagyarázta:
- Így van, király, az emberekkel is. Bármennyi bûn terheli is vállukat, ha
Istenre támaszkodnak, nem kerülnek a pokolba. Az pedig, aki csak
egyszer vétkezik ugyan, de nem kéri Isten irgalmát, el fog veszni.
/Agapé Havanna Csoport/
 
 
0 komment , kategória:  Havanna Agapé Csoport  
tanulj meg mindenkitől tanuln
  2009-06-27 18:33:47, szombat
 
  "Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni."

(Weöres Sándor)
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Sík Sándor: Dáliák
  2009-06-27 18:28:49, szombat
 
  A hegyekről most kúszik le a reggel
Megfürdet mindent mámoros színekkel.

A ház körül öklömnyi dáliák,
Rózsás vidámak, mélabús lilák.

Az ampelopszisz fürtjei körül
A méhe-nép az életnek örül.

S üldögélvén a vadszöllős verandán
Némán tűnődöm életem kalandján.

Örülni én is jól tudok nagyon,
Hetvenkét éve, hogy el sem hagyom.

De Isten tudja, ez a mostani
Öreges öröm csak más valami.

Most ami öröm, szép is, szomorú is
S könnyei között mosolyog a bú is.

Ó lila mosoly! rózsaszínű árnyék!
Nincs már a földön semmi, amit várnék.
Tudom, hogy minden óra szép ajándék.

Szívvel fogadni, amit Isten rád hoz,
Megtérni szépen apákhoz, anyákhoz,

Ahol talán még azt is fellelem,
Amit félbe sem hagytam, idelenn...
Jöjj, mondanám, utolsó kegyelem!

Hanem itt hagyni apátlanul őket,
Kikkel a lelkem Isten egybeszőtte,

Hogy búra váljék bennük a világ,
Mint bennetek, szomorú dáliák, -

Vagy ők menjenek, Isten ments, előre,
S nekem legyen a világ puszta pőre,

Mint vihar után derékon törött
Dália-szárnak az épek között...?

Ki merne kérni? kérni melyiket?
Melyik a jobb? melyik a nehezebb?

Lehajtott fejjel, mint a dáliák,
Hadd mondom el az egyetlen imát;

Elmondom egyszer, aztán hallgatok:
Legyen meg a Te szent Akaratod!


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Várnai Zseni: Kései vallomás
  2009-06-26 22:02:31, péntek
 
  Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései, halk, szemérmes vallomását;
mert szívemet nehéz sejtelmek gyötrik
és estenden oly hosszasan sírok,
a lelkemben, jaj, ne legyen titok,
mit nem fürkészhet két drága szemed,
Uram, most átadom Néked a lelkemet:
Szeretlek, nagyon szeretlek.

Kény-kedvedre, úri kegyelemre
életem várát, ím, kezedre játszom.
Mim van nekem? pár könnyes írásom,
s mi vagyok én, bús, remegő gyerek,
a büszke, rátarti gerjedelmek
most lábaidhoz igyekeznek lágyan
s én sírok a szent, nagy alázkodásban:
hogy szeretlek, nagyon szeretlek.

...

Tudod, a lelkem most könnyekre hajló,
most sok biztatás, simogatás kéne,
valahol megbújni, panaszkodni félve,
ami majd eljön: a Sorsom elől,
hogy könnyebb legyen a Nehéz, a Bánat
s bátrabban menjek elébe az élet-halálnak,
s ne fájjon úgy, még az is, hogy szeretlek,
nagyon szeretlek.
 
 
1 komment , kategória:  vers  
Életünk út önmagunkhoz
  2009-06-26 21:56:57, péntek
 
  ,,Minden ember élete út önmagához, egy út kipróbálása, egy ösvény megsejtése. Egyetlen ember sem volt soha teljesen önmaga, és mindenki törekszik rá, hogy az legyen: valaki homályosan, valaki világosabban, mindenki a maga módján. Minden ember élete végéig magával hordozza születése maradékait, egy ősvilág iszapját és tojáshéját. Egyesek soha sem lesznek emberek: békák, gyíkok, hangyák maradnak. Mások felül emberek, alul halak. De mindnyájan a természet próbálkozásai az ember felé. És mindnyájuknak közös az eredete, az anyja; mindnyájan ugyanabból a mélységből jövünk és mindnyájan ennek a mélységnek a kísérleteként és kölykeként törekszünk saját célunk felé. Megértjük egymást, ám megfejteni csak önmagunkat tudjuk."

/ Hermann Hesse /
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
2009.05 2009. Június 2009.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 53 db bejegyzés
e év: 569 db bejegyzés
Összes: 3234 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 158
  • e Hét: 158
  • e Hónap: 10735
  • e Év: 166108
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.