Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 154 
Válóczy Szilvia: Már nem ...
  2009-06-30 19:59:02, kedd
 
  Válóczy Szilvia:

Már nem bolyongunk


Itt érzem magamban illatod,
Minden érintésed
Lágy ívű fénysugárrá vetül.
Hangtalan terünkben
Imára emelt kezünkbe
Megannyi fohász kerül,
Mert megnyugszik még az ég is
Ha látva látják
Csodányi mosolyunk,
S hogy már nincs hideg bennünk,
Már nem bolyongunk
Úttalan utakon álmokat keresve,
Dunánk fodrozódó szélében
Ugyanazt lesve,
Vajon jössz-e már.



 
 
0 komment , kategória:  Szyl  
László Noémi: Tánc
  2009-06-30 19:56:05, kedd
 
  László Noémi:

Tánc


Eső becézi tested, vén sikátor:
gerinceden míg végigzongoráz,
kigyúlsz a lámpa halvány mosolyától,
fakó ruhádból felfénylik a láz,

mely szélbeporló évszakok zajában
emésztett bénát, némát és vakot,
s a küszöbön hideglelősre váltan
Halál zsebéből álmokat lopott,

egyszeri bátrak félelméből ébred
az indulat, mely csontjaidba mélyed
és a veszendők hálójába von,

míg végső képed alakulni véled,
riadó szellem álmaidba téved:
már lejti táncát tükör-arcodon.

***

A gyűlöletnek törvénykönyve nincs.
Körödet többé át nem léphetem.
Gyilkolva jár bennem amit nem mondhatok
s az életem.

Kanyargó úton árnyam makacsul
nyomon követi tiltott árnyadat.
Rebben a múltból sok kék lepkeszárny
és ránktapad.

Bolond csodáink hulló hímpora
csalóka ír, kegyetlen védelem.
Kerülöm hát, s a fehér éjszakát
vérrel szegem.

***

Ahol megébredsz, ott elalszom.
Eleven fényed marja arcom.
Hangod a hangom, hallom: beszélek.
Életed ellen, ellenem élek.

Levelek kelnek, levelek halnak.
Földön a haraszt, föld a haraszton.
Egy, aki érlel, egy, aki téved.
Ahol megébredsz, ott elalszom.

Szélben a nappal, szélben az éjjel.
Zúgnak az ágak emberi hangon.
Egy, aki láthat, egy, aki éghet.
Eleven fényed marja az arcom.

Pendül az évszak, új szíve nő már
Tavaszból Nyárnak, Őszből a Télnek.
Egy, aki őriz, egy, aki szédül.
Hangod a hangom, hallom: beszélek.

Száll a világra csendje a létnek.
Lélegzik fűben, fában a lélek.
Egy, aki elmúlt, egy, aki készül.
Életed ellen, ellenem élek.

Életed ellen, ellenem élek.
Hangod a hangom, hallom: beszélek.
Eleven fényed marja az arcom,
ahol megébredsz, ott elalszom.
(1995)



 
 
0 komment , kategória:  László Noémi  
Reviczky Gyula: Még most is ..
  2009-06-30 19:49:50, kedd
 
  Reviczky Gyula:

Még most is véled, csak tevéled


Még most is véled, csak tevéled
Szokott benépesülni álmom,
Az éjjel láttam ujra képed',
Én édes, elhervadt virágom.

Szemed, a hűséget sugárzó,
Rajtam pihent szelíd hevével;
És hangod, mint csengő madárszó
Áradt a némaságba széjjel.

Arczod rózsáit, szűz derűjét
Lehe nem érte hervadásnak;
Az írigy évek tova tüntét
A régi szépségben kiálltad.

Gyönyörrel néztelek, de szóra
Nem birt megnyilni gyáva ajkam.
Pirulva álltam, elfogódva,
Mint üdvünk szép korába' hajdan.

S midőn az álom tünni kezdett
És szemeim lassan kinyiltak:
Ajkim csöndes hálát rebegtek,
Hogy megjelentél álmaimnak.

Óh mert ölelne bár keletnek
Szép húrija, drágább az álom,
A mely téged mutat szivemnek,
Én édes, elhervadt virágom



 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula  
Zimonyi Zita: Félek
  2009-06-30 19:45:15, kedd
 
  Zimonyi Zita:

Félek


mi lesz, ha óvatlanul kitárom szívemet,
behívlak féltett titkaim zsúfolt termébe,
kineveted kendőzetlen önarcképeimet,
feléd vezető utam beszédes nyomait,
hitem rólad mintázott számtalan szobrát,
meztelenre vetkőzött testem-lelkem óhaját,
mi lesz, ha értetlenül, gúnyosan elfordulsz,
nem szólsz, fölényesen kezelsz, megvetsz,
felkínálkozásommal fanyalogva félretolsz,
félek, szánva eltaszítasz, ha feléd nyúlok,
kerülöd tekintetem, nem adod soha ajkad,
kimért közönnyel elhúzod bezárt kezed,
hátrahőkölsz, borzadva becsmérelsz,
félek a visszautasítás rikító csúfságától,
a szégyen hátat görbítő ólomsúlyától,
mi lesz, ha zabolátlan közeledésemet
zaklatásnak veszed, az agyadra megyek,
mi lesz, ha beomlik önérzetem alagútja
az unalmas életnek szánt tarka sóder alatt,
s agyonsebzetten nem állok többé lábra?



 
 
0 komment , kategória:  Zimonyi Zita  
Csoóri Sándor: Ez a nap
  2009-06-30 19:41:38, kedd
 
  Csoóri Sándor:

Ez a nap


Kitakart szád és semmi más -

ott kint vadszőlő villogás:

az égen véraláfutás.

Vakmerő remény így szeretni,

melledért, szádért megszületni,

földdel, egekkel keveredni.

A nyár, mint a vér, megalvad,

összeomlik, mint birodalmak:

virág-romok,

levél-halottak

gyűlnek körénk gyöngéd mocsoknak.

Ne félj, nem félek, ez a nap

bebalzsamozza ágyadat,

kezedet, hallgatásodat

s fekszem melletted akkor is,

mikor az álom hazavisz,

mikor már nem lesz több szavam,

csak ennyi:

szél van,

este van.



 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Simon István: Szavakból élet
  2009-06-30 19:36:34, kedd
 
  Simon István:

Szavakból élet


Szavakból is a létező világ
egy-egy látható darabja kiált
felém már egyre tüntetőbben:
kiindulhatnál kezdésül belőlem!
S tolakodón a többi jön vele,
gyerekkorom ringató bölcseje
kis fiókái, egész fészekalja
csicsijjától a férfigyötrelem
vércséjéig mind - s a szó összerakva
még nem a lét, sorokba öntve sem.

Köztük sebnél is sajgóbb hézagok;
s csak úgy szünnek meg, ha mind én vagyok.
Hogy egybeálljon a dirib-darab,
már vérem s velőm a kötőanyag.
A szenvedéllyel vív az értelem
s nem kontyosával hősi Dugovics
kel-hull naponta, csak én énvelem;
s közben a vérem, ha nem csurog is,
elfogy lassan; a gond egy életen
keresztül szívja észrevétlen,
mint áldozata torkán a menyét -

s mivel nem látni nyílt sebet, se vért,
fejfámra írják: ettől eddig élt.



 
 
0 komment , kategória:  Simon István  
Faludy György: Szerelmes vers
  2009-06-30 19:32:54, kedd
 
  Faludy György:

Szerelmes vers


Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
Te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.

Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincsemnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.

Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el sem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
a hosszú, szőke hajadon a kezem.

Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta sújt az iszonyat,
Hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.

Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
Kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.



 
 
2 komment , kategória:  Faludy György  
Buda Ferenc: Az ember olykor
  2009-06-30 19:30:12, kedd
 
  Buda Ferenc:

Az ember olykor


Az ember olykor úgy tud vágyakozni,
hogy égetőbben már nem is lehet.
Minden csak bánatát képes fokozni,
s fájó filmszalag lesz a képzelet.
Emlékezéssel szívig megrakodva
a kinti gerlebúgást hallgatom.
Hamuvá hull a hitvány cigaretta.
Altató fény hull az ablakon.
Falak ellen nincs eszköz védelemre-
szívom a kéklő füstöt émelyegve,
szétfoszlik az, akár a tűnt öröm,
s szálanként hull, fogyatkozik reményem.
De tűrni kell most könny nélkül keményen.
S a kurta csikkel ujjam pörkölöm.



 
 
0 komment , kategória:  Buda Ferenc  
Gámentzy Eduárd: Így simogatlak
  2009-06-30 19:19:01, kedd
 
  Gámentzy Eduárd

Így simogatlak


A Karácsony nem hozott havat,
De nekem még tavalyról maradt
A hűtőben, a levesek mögött,
Majd összeszedem szépen délelőtt.
- És gyúrok olyan hógolyót Neked! -
- És megdobom a csillagos eget,
Hogy visszahulljon hozzád, s arcodon,
Olvadjon el, ahogy a fájdalom.
S ha letörlöd, kezemhez ér kezed.
- Így simogatlak utoljára meg...
 
 
0 komment , kategória:  Gámentzy Eduárd  
Ligeti Éva: Álmaim
  2009-06-30 19:14:08, kedd
 
  Ligeti Éva:

Álmaim


Az éjszaka mélységes csendjében,
az álmok párnáját megvetettem.
Lehunyom szemem, s merengve nézem
a láthatatlant, melynek rabja lettem.

Álomképek peregnek előttem,
s ez a pillanat magával ragad.
A kétségeimet már legyőztem.
fénylények között találom magam.

A térben átölel a nyugalom,
érintése behatol lelkemig.
Olvadó jégvirág az ablakon,
a szirmait hullajtja reggelig.

A vágyak zuhatagához érek
s permetező cseppjeiben fürdök
a szivárvány húrjain zenélek
s a boldogság habjába merülök.



 
 
0 komment , kategória:  Ligeti Éva  
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 154 
2009.05 2009. Június 2009.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 154 db bejegyzés
e év: 2360 db bejegyzés
Összes: 29155 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 201
  • e Hét: 24715
  • e Hónap: 105208
  • e Év: 1497425
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.