Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/39 oldal   Bejegyzések száma: 389 
olvasói levél
  2009-06-30 22:45:35, kedd
 
  olvasói levél

Tisztelt Szerkesztőség



Országimázs címmel Náray-Szabó Gábor Professzor úr írt cikket a Professzorok Batthyány Köre és a Konrád Adenauer Alapítvány közösen megrendezett szimpóziumáról, amely különösen a nyugati médiában rólunk magyarokról kialakított negítív képpel és azok hatásával foglalkozott. Kár, hogy Professzor Úr úgy szól a témához, hogy - amint azt a bevezetőben beismeri - a témát nem ismeri... Itt felmerül a kérdés, nem lett volna-e helyesebb erre a rendezvényre olyanokat is meghívni, akik évtizedek óta, munkájuk és családi életük feláldozása árán, végeztek és végeznek olyan munkát, amely munka elvégzésére a magyar államnak (ha ilyen lenne) lenne a feladata.

Professzor úr megállapítja, a médiában közzétett hazugsághalmaz "közvetlenül árthat az országnak". Ezzel a megállapítással teljes mértékben egyetértek, de nem feltételes módban!

A Professzortársak felháborodása jogos. Eddig rajtunk (vagyunk egy páran, külföldön élő "elvetemült magyarok") kívül a nagy sötét hallgatás volt jellemző, mintha a professzor urak valójában nem lennének magyarok és rájuk nem tartozna a mesterségesen kialakítottés számos formában megjelenített torz magyarságkép. Itt felkérem a Professzor urakat, vegyék elő a kétségtelenül meglevő logikájukat és azt kutassák, közösen vagy egyedileg, hogy a nyilvánvalóan elferdített hírek kinek használnak, mik lehetnek velük a céljaik? Miért fontos az, hogy a magyarokat antiszemita, fajgyűlölő hordának állítják be?

Tisztelt Professzor úr. Vegyenek példát Sacharov akadémikusról, aki a legsötétebb időkben is intellektusa és lelkiismerete folytán felismerte az ördögi rendszert és akkor is tett megfelelő lépéseket, amikor tudatosen kellett neki a tetteivel járó rizikót vállania. Egyszer, igaz régen, egy amerikai elnökválasztási kampányban, amikor George W. Bush volt az egyik esélyes, Ted Kennedy szenátor több pikáns politikai kérdés kapcsán feltette a kérdést "Where was George?" Hol volt George? Nos, én is felteszem a kérdést tisztelt professzor urak, hol voltak Önök mindeddig? De sajnos nem csak Önökről szól a történet, hanem a magukat "polgárinak és nemzetinek" nevező pártokról is, akik mind a mai napig nem tettek semmit sem (még az egyenes felkérése vagy felszólítások ellenére sem) az álságos cikkek, TV-adások stb. megválaszolására, azok helyretételére.. Kérdem, miért nem? Professzor úr felsorol néhány lehetőséget, olvasói levelek, beperlés stb. Mi ezt tesszük évtizedek óta! A zürichi ügyészségen feljelentést tettem a nagynevű Neue Zürcher Zeitungban megjelent egyik cikk miatt, mit tettek Önök? Egy egész levéltárt megtöltő anyag áll rendelkezésemre, amellyel ezt a tevékenységet bizonyítani tudom. Ön, professzor úr, cikkében továbbra is feltételes módon ír: "helyezné a hagsúlyt, kellene stb." Az együttmúködésre készen állunk, kérdéseiket minden vonatkozásban meg tudnánk válaszolni, ha önök erre "igényt tartanának"! Az eőző magát "szocialistának" nevező miniszterelnök Gyurcsány Ferenc, állandó kapcsolatot tartott a külföldi tudósítókkal, meghívta őket időnkint pl. egy sajtóreggelire. Mit tett a FIDESZ ill. Orbán Viktor e téren? Where was Viktor?

Professzor úr, önöknél van a labda. Bármikor örömmel ülünk önökkel össze és örülnénk, ha végre ki tudnánk dolgozni egy olyan stratégiát, amelyikkel hatásosan tudnánk hazánkat, Magyarországot és magunkat, magyarokat megvédeni. Tisztelettel várom válaszát.



Kenessey Csaba

FÚSZ újságíró

a Magyarok Világszövetsége Svájci Országos tanácsának főtitkára

Nemzetőr dandátábornok

"hivatásos magyar" akit hazájából elüldöztek

svájci és magyar állampolgár



P.S. ezen levelemet elküldöm más médiáknak is, mert az eddigi tapasztalataim szerint ezt a levelet a Magyar Nemzet nem fogja megjelentetni...
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mi a baj a magyar munkakultúrá
  2009-06-30 22:37:18, kedd
 
  Mi a baj a magyar munkakultúrával - ellenpélda
2009. június 29. 00:17:59 | in English

A Gondola a Magyar munkakultúra címmel megjelentette Németh Viktória riportját ( 2009. június 17. 15:38) Idézek a riportból:

,,Magyar munkakultúra globális környezetben" címmel végzett az IBM Hungary megbízásából az ISES alapítvány (Institute for Social and European Studies) 2008 augusztusa és 2009 januárja között egy kérdőíves felmérésen alapuló kutatást Magyarország 20 nagyvállalata körében, melyek között 19 multinacionális cég, a 20. pedig a Magyar Posta. A kutatók által megfogalmazott hipotézisek szerint a magyarok munkakultúrája nem olyan, amely megfelelne a multinacionális vállalatok igényeinek, ez pedig hosszabb távon szignifikánsan csökkentheti az országunkba áramló külföldi befektetéseket, ezáltal pedig Magyarország versenyképességére is hatással lesz."

,,A munkaadók sokkal pesszimistábbnak tűntek és ezt azért is fontos figyelembe venni, mivel sok-szor jelentős nemzetközi tapasztalattal és ez által széles összehasonlítási alappal rendelkező mene-dzsereket kérdeztek meg. Szerintük a magyarok nem kockázatvállalóak, időnként motiválatlanok. A rö-vidtávú gondolkodás és a kreativitás hiánya jellemzi őket. A csapatmunka nem igazán nekik való, kommunikációs és egyéb kompetenciák hiányával küszködnek. A kommunikációs problémák megléte mindenesetre bizonyítást nyert azáltal, hogy a munkavállalók ezzel szemben úgy gondolták, képességeiket nem kamatoztatják eléggé a munkahelyükön. Azaz ők kreatívnak érzik magukat, szeretnének tanulni, újítani és csapatban dolgozni, csak úgy érzik, erre nincs meg a lehetőségük a munkahelyükön."

Az alábbi felsorolás tartalmazza azokat a problémákat, amelyeket a kutatók megfogalmaztak a vezetői interjúk alapján - 19 multi és a posta vezetőiről van szó:

* 1. Nyelvtudás hiánya
* 2. Nyilvános kulcskompetenciák alacsony szintje, szaktudás hiánya
* 3. Rossz kommunikációs készségek; kultúrák közötti kommunikáció hiányából fakadó konfliktusok
* 4. Nincs együttműködés, gyenge a csoportmunka, proaktivitás hiánya
* 5. Zavaros önkép, önbizalomhiányon alapuló szélsőséges önértékelés
* 6. Nincs egyéni felelősségvállalás, a magyar munkavállaló nem tanul a hibáiból, ismétlődő közösségi kudarcok
* 7. Rugalmasság hiánya, változás elutasítása, tagadása, befelé fordulás
* 8. Rövid távú gondolkodás, érdektelenség a munkahelyen
* 9. Részfeladatokra koncentrálás, ,,a többi nem az én dolgom" beállítottság
* 10. Kreativitás hiánya, mindenki csak a saját konkrét feladatára koncentrál, passzív polgári kép


Mielőtt a saját példáim alapján elemezném az egyes tételeket, meg kell jegyeznem: a szempontok alapján máris üvölt, hogy a multik a saját igényeik, a nemzetközi, a globális szemlélet alapján szabnák meg a feltételeiket. Ennek alapja: termelj MA még több hasznot, mint tegnap, amit kapsz, azt meg köszönd meg! Ha ezen a szemüvegen át nézzük a problémákat, akkor máris jobban megértjük az egészet és a következményekkel is számolhatunk. Akkor menjünk sorba:

1. Nyelvtudás hiánya. Valóban, a magyarok viszonylag kevés nyelven beszélnek. Ha a multi ma angol, holnap francia, holnapután német vezérkara megkívánná, hogy a dolgozói ma angolul, holnap franciául, holnapután németül tudjanak, hogy velük kommunikálhassanak, az nem föltétlenül teljesít-hető igény. Magam három európai nyelvből középfokú nyelvvizsgával rendelkezem, még viszonylag beszélek két másik nyelvet - mégis kommunikációs gondok vádja alatt nyögök. Nekik ez sem elég, nem elég a nyelvtudásom. Nem igazodom eléggé az amerikai kultúrszempontokhoz, nem azt a nyelvet beszélem. No, meg a legfontosabb: magyar módon gondolkozom - és ez bűn.

2. Nyilvános kulcskompetenciák alacsony szintje, szaktudás hiánya. Na, itt már gondjaim vannak. Milyen kompetenciát vár el a multi vezére egy magyar bedolgozó alkalmazottjától? Hogy a kereskedelmi rész elvárja az ott alkalmazottaktól az abban való jártasságot, az rendben van. De milyen kulcskompetenciát vár el egy szakmunkástól? Milyet egy tervező mérnöktől? Milyet egy vegyi laborban dolgozótól? Mi az, hogy nyilvános kulcskompetencia? Amikor interjún vettem részt, akkor kellett tapasztalnom, hogy valóban önmagam eladására felkészületlen vagyok! Nem tudtam eléggé behazudni a kiváló képességeimet, tudásomat - bár inkább le kellett tagadnom, mert a legsúlyosabb, kizárólag elutasítást kiváltó vád általában az ‘overqualified' - azaz túlképzett.

3. Rossz kommunikációs készségek, kultúrák közötti kommunikáció hiányából fakadó konf-liktusok. Hm. Egy cégen belül milyen kultúrák közötti konfliktusról beszélnek itt? Idejön a multi vezére és a maga kultúráját óhajtaná tőlünk is? Ahhoz hasonló anyagi helyzetre is szükség lenne, már pedig a multi azért telepedett hozzánk, mert a munkaerő neki hasznot hoz - fele annyit fizet ugyanazért a munkáért, mint mondjuk a francia kultúrában - és elvárná, hogy a dolgozók francia kultúra szerint éljenek?

Akkor most nézzük meg a kulcskérdést: a kommunikációs készséget. Itteni munkám során a cég, akivel szerződéses munkaviszonyom volt, kötelezően előírta számunkra egy kommunikációs tanfolyamon való részvételt. Több napig tartott, heten voltunk ott, mind kutatók.

A tanár előadásában elmondta, hogy amikor előadunk, akkor a legfontosabb, hogy eladjuk magunkat a hallgatóságnak, mert ha minket elfogadnak, akkor a termékünket is el fogják fogadni. Vitába szálltam vele, mondván, hogy amikor szakmai előadást tartok, akkor nekem az a fontos, hogy a szakmai információt üzenetként átadjam. Persze, ha elutasít a hallgatóság, akkor nem figyel rám, de ha nem, nem kehet az a legfontosabb, hogy ÉN ott vagyok. Nem az ÉN a lényeges, hanem az üzenet. Nem fogadta el - ezzel a további szempontokat mintegy igazoltam is.

Aztán elkövetkezett a záró-, azaz vizsgaelőadások ideje. A feladat az volt, hogy a tanultakat mind alkalmazva beszéljünk 5 percig valamiről, aminek a tárgya lényegtelen volt, mi határozhattuk meg. Tőlem a társaság valami nagy tudományos dumát várt. Na, gondoltam, most megtréfálom őket. Az ember az agyával lát, nem a szemével - ez lett a címe. Használni kellett minden elemet - önmagunk bemutatását, a közönség megszólítását, tárgyvetítést, képvetítést, grafikát, testbeszédet, bizonyos formulákat, stb.

Bemutattak, kiálltam a ‘közönség' elé. A rövid felvezetés után elővettem a zsebemből egy almát és sorra odamentem mindenkihez, a szemébe néztem - ahogy tanították - és megkérdeztem: Mi ez? Mindenki egyenként mondta: alma! Miért gondolod, hogy ez alma? ??? A tanártól is megkérdeztem, aki ekkor már kezdett tökéletesen összezavarodni, társaim meg felvillanyozódtak. Valami olyasmi folyik, amire nem számított egyikük sem. Kreativitás? Kultúrák ütközése? Rövidlátás?

Aztán odamentem az írásvetítőhöz, rátettem az almát, bekapcsoltam, félre álltam, a vászonra mutattam és megkérdeztem: Mi ez? Hallgattam, ahogy kellett. A közönség kórusban mondta: alma!

Aztán odamentem a táblához, némán, ahogy előírták, felrajzoltam egy almát. Megfordultam és megkérdeztem: Mi ez? Döbbenten válaszoltak: alma!

Ekkor feléjük lépve kérdeztem: miért gondoljátok azt, hogy ez alma?

Néma csönd.

Akkor megválaszoltam: Azért, mert ezt megtanultátok! Megtanultatok látni a szemetekkel, mert valójában nem a szemmel, hanem az aggyal látunk. Agyunk képezi le az almaság fogalmát és ezért nem csak a tárgyat, hanem árnyékát, a jelképét is felismeri. És ekkor elővettem a bicskámat, feldaraboltam az almát annyi gerezdre, amennyien voltak, adtam mindenkinek, és ezt mondtam: Hogy ebben a tudásotokban megerősítselek titeket, íme itt az alma, tapasztaljátok meg, hogy valóban az! Mondjuk együtt: Igen! Ez alma! - és leléptem. Alig 4 percet vett igénybe mindez.

A kis történet csattanója, hogy a tanár nem kapott levegőt! Tőlem ezt nem várta! A lecke tökéletes visszamondása volt - hiszen kereskedelmi szemmel oktattak és vártak tőlünk kommunikációs képességet. Kufárként eladni. Magunkat és a ránk bízott terméket. Eladni, eladni, eladni!

Megmutattam, hogy tudom a leckét - és soha többet nem alkalmaztam a tananyagot. Nem magamat kell eladnom, hanem a tudást átadni! A tudomány nem kereskedelem, nem a kufároké ez a világ!

Nahát itt a bökkenő a fenti pontokkal kapcsolatban. A vezérek kereskedők, vagy kereskedésre kiképzett vezetők: menedzserek - az alkalmazottak meg dolgoznak. Óriási a különbség! Aztán, ha a kereskedő szót akar érteni a dolgozókkal, ne tőlük várja el a kereskedői kultúrát, nyelvet, hanem - ahogy őseik tették, amikor hódítóként bementek egy-egy letelepedett kultúrát leigázni - tanulják meg ők a leigázottakét! Nem fogják.

No, akkor menjünk tovább. A következő pontokra majd a végén adok újabb saját ‘tapasztalati' megvilágítást.

4. Nincs együttműködés, gyenge a csoportmunka, proaktivitás hiánya. Milyen együttműködést vár el a mélyen alulfizetett munkásától a fővezér? Milyen csoportmunkát képzel el? Tapasztalatom a tudományos kutatás területén az volt, hogy a magyarok igenis nagyon jó együttműködők - persze, ha nem azt várják el tőlük, hogy szolgai módon hajtsanak végre mindent, és még maguk javasolják az iga további nehezítését. Akikkel szemben elvárhatja a csoportmunkát, azok a közvetlen környezetét alkotják - azok pedig nem jellegzetesen a magyar munkakultúrát képviselik. Jórészt ma már nem is magyarok, őket hozzák magukkal.

5. Zavaros önkép, önbizalomhiányon alapuló szélsőséges önértékelés. Milyen önképet várnak el? Mi az, hogy zavaros? Ha azért zavaros, mert önmagát valakinek és nem egy csavarnak tekinti, akkor ez szerintem nem baj, sőt, éppen ez a jó. Persze, a multinak csavarra van szüksége, akit ma használ és akit, ha úgy adódik, ha elhasználódottnak tekinti, holnap lélektelenül kidob. Ilyenkor milyen önbizalom várható el? Persze, azt oktatják, hogy minden fellépésnél úgy kell viselkednem, hogy a szembenálló érezze: én vagyok a legjobb! ,,Nem azért jöttél ide, hogy második légy!" - hirdették a Monash egyetem plakátjai.

6. Nincs egyéni felelősségvállalás, a magyar munkavállaló nem tanul a hibáiból, ismétlődő közösségi kudarcok. Ez az előzőek logikus következménye. Megintenek, mert nem tudok franciául, mert nem borulok le a nagyságuk előtt, mert nem szolgálom őket minden porcikámmal - és én, a bunkó, ebből nem tanulok, holnap ismét előfordul mindez. Nem lesz ettől önbizalmam, nem rohanok minden kívánságot azonnal teljesíteni - ellenszolgáltatás nélkül. Azt mondják: nincs ingyen ebéd! Ingyen munka van-e? Azért pedig elég nehéz felelősséget vállalnom, ami nem tartozik a jogköröm alá.

7. Rugalmasság hiánya, változás elutasítása, tagadása, befelé fordulás. Ha nem vesznek em-berszámba, akkor milyen mértékben lehetek rugalmas? A neo-liberális szemlélet nem tűri a rövid távú állandóságot sem, hanem a kifelé forduló állandó változást erőlteti (extrovertált). A magyar kultúra meg nem ilyen, nem önmutogató, sokkal inkább befelé forduló (introvertált). Itt már üvölt, hogy a multi által képviselt és a magyar helyi kultúra jellege más. Miért kellene magunkat megváltoztatni? Akkor emberszámba vennének? Nem, dehogy, még véletlenül sem! Sőt! A feltétel: állj rendelkezésre! Ha ma itt, holnap ott van rá szükség, akkor ma itt élj, holnap meg ott. Nincs otthon, nincs emberi környezet, csak rendelkezésre állás.

8. Rövid távú gondolkodás, érdektelenség a munkahelyen. Ha nem vagyunk képesek hosszabb távra tervezni, mert jelenlétünk csakis átmeneti a cégnél - ahogy erre nevelnek -, akkor miért baj, ha rövid távú a gondolkodásunk? Érdektelenség a munkahelyen? Miben kellene jobban érdekeltek lennünk? Elvégezzük a ránk kirótt feladatot, jól, ezért fele fizetéssel elintéznek - és akkor még mit várnak el tőlünk? Teljes odaadást, amikor az asszony nem tudja, hová tegye a gyereket - mert az bizony útban van a multiknak.

9. Részfeladatokra koncentrálás, ,,a többi nem az én dolgom" beállítottság. Pedig éppen ezt várják el tőlünk! Meddig terjed a kompetenciánk, ha hoznak egy technológiát és a mi dolgunk csupán az, hogy végrehajtsuk? Mennyivel fizet többet a cég, ha mást is elvégzek azon felül, amit a fizetésért elvállaltam? Semmivel. Milyen hasznom származik abból, ha szélesebb körben gondolkozom, másra is kiterjed a figyelmem? Legfeljebb kirúgnak, mert nem figyelek eléggé a saját feladatomra. Amerikában elvárják, hogy az alkalmazott gyakorlatilag a cégé legyen, dolgozzon látástól vakulásig. De ott a fizetés többszöröse a hazainak - az árak meg nem.

10. Kreativitás hiánya, mindenki csak a saját konkrét feladatára koncentrál, passzív polgári kép. Mit értenek kreativitás hiányán? Mennyire lehet egy összeszerelő szakmunkás kreatív? A fej-lesztésbe is bele kellene folynia? A fejlesztésbe, amiből a magyar mérnököt is kizárják, mert saját szakembereikkel végeztetik el? Azokkal, akiknek a szaktudása esetleg meg sem közelíti a magyarét? Aztán miután többször leintették, hogy ők mindent jobban tudnak, mit várnak a hazaitól? Mi az, hogy passzív polgári kép? Legyen talán aktív rendházi képünk, cselekedjünk öntudatos munkásosztályi ala-pon - a tőke hasznáért?

Következzenek ismét a saját eseteim, ami az összes fenti pontra - no, meg a céghez való lojalitásra is - választ ad.

Egy amerikai cég Ausztráliába telepítette az egyik termékét. Aztán a próbaüzemeléskor a termék 99%-a selejt lett. Több heti hiábavaló kísérletezgetés után hozzánk fordultak: mondjuk meg mi az ok? A helyszínre hívott kollégám hozott mintát, elmondta mit látott, szagolt (engem nem engedtek oda, h-szen csak szerződéses kelet-európai voltam) és fölsejlett az ok. Rövid néhány vizsgálat, máris megvolt a valódi ok és a javítás módja: az utolsó technológiai lépést ne pörgessék fel, annak az ideje nem lehet 2 perc, maradjon az eredeti 3. Ezzel ugyan a 600 dolláros termék ára 15 centtel drágább lesz, de nem lesz selejt. Hitetlenkedtek, de végül is kipróbálták, valóban működött. Aztán egyenesen Amerikából megjelent a főtechnológus (PhD, miegymás), hogy mi a frászt tudunk mi, amit ők, a nagyok nem? Aztán mondtam neki: mi tudjuk, hogy a műanyagok hővezető képessége kisebb, mint a fémeké. Erről ő nem is hallott. Ugye, a magyarok részfeladatra koncentrálnak, érdektelenek a munkahelyen. Lebőgetnek egy amerikai főtechnológust. De a gondot megoldják.

Másik eset. Új munkahelyemre megjött egy fickó és hozta a Tanszékkel kötött szerződést, mely szerint egy adott probléma gyártási részletfeladatát meg kell oldanunk ilyen, meg ilyen ütemezés szerint. Aláírt, egyeztetett megállapodás volt. Engem bízott meg a tanszékvezető, hogy hajtsam végre. Megnéztem és a hajam szála az égnek állt! Egy oroszokkal közös szabadalom gyakorlati kivitelezése volt, szinte napokra lebontott feladattervvel. Csak az egész jelenség léte volt bizonytalan: egyáltalán létezik-e az, amit elvártak? Mutattak kis mintát is, szörnyű volt. Itt bizony szinte semmi sincs még megoldva, akkor mi értelme van gyártási előiratot készíteni? Előbb az alapokat kell tisztázni. Húzták az orrukat, mert az ütemterv, az ütemterv, amit én azonnal felborítottam, de a végén beleegyeztek.

Minthogy a magyarokból, ugye, hiányzik a kreativitás, hát gyorsan összedobtam egy egyszerű és olcsó műszert a jelenség mérésére és megvizsgáltam a már kész mikro mintákat. Kiderült, hogy a jelenség nem él még, messze nem teljesíti a követelményeket: az orosz kisminták töredékét sem tudták a kívánalomnak.

Akkor gyorsan kidolgoztam egy szisztematikus kutatási programot, hogy magát a jelenséget végre létrehozzuk. Ez másfél hónap alatt sikerült. A 6. hónapra ugyan technológiát nem szállítottam, de legalább bemutattam a kívánt jelenséget - igaz, más elvek alapján, mint amiről az orosz szabadalom szólt, mert az nem működött - és nagyobb tárgyon igazoltam is, hogy: valóban tudja a kívánalmakat. Tudta. A megoldást a megbízó cég szabadalmaztatta, én ugyan feltaláló voltam, de csakis a munkabéremért, mást nem kaptam. Ugye, én vagyok az érdektelen? Aztán kiderült, hogy az időállósággal gon-dok vannak, de arra a rendszerre úgy azonnal technológia sem volt elkészíthető, a kézi eljárást, amivel létrehoztam a prototípust nem volt célszerű nagyipari eljárássá alakítani.

Néhány évvel később ismét megkeresték a Tanszéket, hogy mégis, már erre a szabadalomra épít-ve dolgozzunk ki egy technológiát - de a tanszék nem vállalta, hiszen tudták: gondok vannak. Akkor a múltamból eszembe jutott valami, és előállítottam egy másfajta formában a szükséges anyagot, majd bemutattam, hogy az már ipari technológiára alkalmas - mindezt munkaidő után, a szabadidőm terhére. A Tanszék azonban nem akart a céggel tovább együttműködni. Tapasztaltak már valamit? De ugye, a magyar munkaerő nem kész az együttműködésre? Nem vállal áldozatot?

Minthogy az egyetemen a határozott idejű szerződésem akkoriban lejárt, újabbat már nem köthettek, nem hosszabbíthattak, ezért elfogadtam a cég kérését, hogy a technológiai fejlesztést irányítsam és egy éven belül - ha megfelelő hátteret biztosítanak - letegyem a gyártási technológiát is az asztalra. Meredek dolog volt, hisz számtalan buktató előtt állhattunk. Vállaltam, mert ugye, nincs ben-nem kockázatvállalás, csak rövidtávra gondolkodom. Így hát a cég műszaki fejlesztési igazgatója let-tem - de fizetést ezért nem kaptam. Aztán Szingapúrban találtak egy fejlesztő intézetet, ahol elvállalták a feladattal kapcsolatos kísérleti munkát, és engem alkalmaztak is az irányítására, betanításra, a fejlesztésre - kutatói alapbérért - magyarán mondva technológiafejlesztő főnökként harmad bérért. Az általam ‘megálmodott' és kidolgozott eljárásról aztán immár egy másik szabadalom készült - ami ugyancsak a cég tulajdona, nekem, mint feltalálónak, csak alá kellett írnom, ezért javadalmazást nem kaptam. De még az aláírásra sem méltattak, maguk tették meg azt a nevemben.

Elkészültünk, a laboratóriumi kísérletek alapján fél év múlva már ipari technológiát tudtam felvázolni, működött a dolog, elkészültek a prototípus variánsai, és akkor jeleztem a cégnek, hogy a részükről ígért fizetség egy része, a részvénycsomag időszerű lenne. Nem volt az! Viszont kötelességemnek vélték, hogy a technológiát a nagyüzemi kísérletek végéig elvigyem, és aztán az erre alapított cég műszaki-fejlesztési felelős mérnöke legyek. Akkor talán majd adnak fizetést is, de ezt sem ígérték biztosra. Dolgozzak továbbra is, de csakis a megígért részvényért - ami nem érte el a cég alaptőkéje 1%-t sem. Amikor a technológia már kicsiben ment, gyorsan fölemelték az alaptőkét a duplájára, viszont maradt az én beígért részesedésem, meg a teljes felelősség. Hogy mégis szükségesnek véltem a fizetést, bizony a rövid távú gondolkodásomat és rugalmasságom hiányát bizonyította, hiszen látnom kellett volna ebben a távlati hatalmas pénzt és áldoznom - a nincstelenségből. Vegyek fel rá kölcsönt - mondták egyesek. Nem vettem. Viszont ekkor tudatta velem a főnök, hogy ő bizony a holokauszt áldozata, 1 éves korában a fasiszták elvitték a szüleit haláltáborba. Litvániában, 1944-ben született! 1945-ben az oroszok voltak már ott az urak. Fura módon, aztán mégis Dél-Afrikában nőtt fel.

A közben végrehajtott időállósági vizsgálatok azonban nem voltak bíztatóak. Korábban imitációs vizsgálatokkal kapott eredményből azt hihettük, hogy egy sokkal jobb valódinak felel meg, de valódit végrehajtva kiderült, más a gondok forrása. Aztán letelt az év, és bár a színkérdést is megoldottam - hiába, a magyarok nem kreatívok gyenge a szaktudásuk - a záróülésen, mielőtt bemutattam volna a végeredményt, a főnök kezébe nyomtam a lemondásomat. Ezzel bizonyítottam, hogy nem vagyok a céghez lojális. Otthagytam őket, amikor az időállóság megoldása még váratott magára, amit fizetés nélkül kellett volna ugyan kiagyalnom és elvégeznem. Aztán a főnök az ülésen letámadott, hogy félre-vezettem őket és most már köteles vagyok így meg úgy - ahogy szokás szerint a multik is hasonló igényekkel lépnek fel. Én meg pontosan az ellenkezőjét éreztem - hiába, no, kulturális különbségeket nem tudok kommunikálni, nem tudom megérteni a másikét és adni magam, amikor arra szükségük lenne, nem tanulok a hibáimból. Meg persze, nem tiszteltem benne a holokauszt áldozatát se.

Bár nem mondtam ki, de a szingapúri kínai főnök megértette a helyzetet. Amikor a cégvezető együtt akart vele ebédelni aznap, közölte, hogy sajnos nem ér rá, mert más elfoglaltsága van. Az ülés végén meg engem vitt el ebédelni, ahol megdöbbenve tudta meg, hogy a cég dél-afrikai gyémántbányászatból meggazdagodott zsidó befektetőkből állt össze.

A történet szépen példázza, hogy a magyar munkakultúra milyen viszonyban van a multik - általában a befektetésre összpontosító - kultúrákkal. Mennyire a ‘kommunikációs gondok' a meghatározóak. Merthogy nekem jobban kellett volna kommunikálnom a semmit, hogy a befektetők valóban bejegyezhessék a céget, fölkerüljön a részvénypiacra, a 10 centes részvények árát gyorsan dollár fölé lehessen emelni és aztán eladni a részvényeket. Mert ez volt a lényeg, a befektetői haszon, nem pedig, hogy legyen egy szükséges termék a piacon.

A magyar munkavállaló - akinek ők egy centet sem adtak, még a munka elején vásárolt laptopot is visszakövetelték - meg a semmiért vállalja a rossz időállóság következtében meginduló kártérítési pereket. Ő a szakember, neki kell felelősséget vállalni - és ahogy föntebb meghatározták - a ganaj nem vállalta. Bizonyára, mert nem igazán szakember, a szaktudása nem megfelelő. Kommunikációs kultúra hiányával rendelkezik, mert az lett volna a kötelessége, - a cég érdekében! - hogy a kudarcot fantasztikus eredményként kommunikálja - ahogy tette a cég a félidőben kibocsátott pamfletjében, meg ahogy teszi most is a balliberális, multibarát magyar kormányzat is. A magyar meg nem vállalta azért a felelősséget, hogy a rosszat jónak kommunikálja - eladja.

A slusszpoén meg a végjáték. Azt remélték, hogy van a laptopon olyan információ, aminek a segítségével egy másik fickó megoldja a maradék problémákat. Én pedig - az illojális -, a vállalt szerződésemet értelmezve, hogy nem adok ki információt, letöröltem minden dokumentumot a gépről. Aztán többször letöröltem, és több különféle fényképpel teleírtam a merevlemezt, a végén pedig újraformattáltam, és az operációs rendszert ismét telepítettem. Így küldtem nekik vissza. Az adminisztrátori kulcsszónak a ‘kapzsipasik' szót használtam, amit egy kis papíron betettem a gép tokjába - hogy tudják, miről is lehet szó, és ne legyen panaszuk, hogy nem tudták a gépet elindítani.

Aztán már csak egyszer kerestek meg, hogy a szabadalommal kapcsolatos kifogásokat tisztázzam, mire én közöltem, hogy ez legalább 10 órás munkát igényel tőlem, az órabérem ennyi-meg-ennyi. Nem válaszoltak.

Így tessenek a multik vezetői által a magyar munkakultúráról kialakított véleményt kezelni. Ne-kik olyan rabszolgára van szükségük, aki mindig készen áll és teszi, amit elvárnak tőle - ide értve, hogy a cég profitnövekedésére szegezze a szemét. Ebben legyen aktív, kezdeményező szakember! A globalizáció kultúrájához alkalmazkodjon, felejtse el, hogy van családja, felejtse el, hogy más kötele-zettsége is van, nem csak a multikat kiszolgálva gazdagítani.

Ha viszont a magyar munkakultúra nekik nem megfelelő, menjenek oda, ahol megfelelőt találnak. Mi pedig fejlesszük országunkat a magunk kultúrája szerint, magunknak és ne a globális befektetőknek.

Cser Ferenc


Forrás: Cser Ferenc

http://www.nemenyi.org/default.asp?Location=_arc&SID=5&AID=21&Direkt= Mi_a_baj_a_magyar_munkakulturaval_8211_ellenpelda_58329&offsetlo=0
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A kormány ajándéka a közszférá
  2009-06-30 22:33:23, kedd
 
  2009. június 30. 14:48

A kormány ajándéka a közszférában dolgozóknak a nyaraláshoz


Nem elég, hogy a kormány megszüntette a közszférában dolgozók 13. havi fizetését, majd befagyasztotta a reálkereseteket, most még az eddigi keresetkiegészítést is vagy teljesen elvonja, vagy jelentősen csökkenti - jelentette ki Bernáth Ildikó (Fidesz) keddi sajtótájékoztatóján.




Július elsejétől jó néhány új megszorító intézkedés lép életbe: 20 százalékról 25 százalékra emelkedik az áfa - jelentősen növelve az alapvető élelmiszerek árát -, valamint az üzemanyagok ára is folyamatosan emelkedik - sorolta a fideszes politikus.

Emellett július elsejével megszűntetik, vagy jelentősen megcsonkítják azt a maximum 15 ezer forint értékű keresetkiegészítést is, amit eddig a közszférában dolgozók kaptak meg - tájékoztatott a képviselő. A 13. havi juttatást utoljára 2007-ben fizette ki a kormány a közalkalmazottaknak, idén pedig ezt az egyszeri keresetkiegészítést is elvonják tőlük - mutatott rá Bernáth Ildikó, majd hozzátette: ez többek között súlyosan érinti az orvosokat, az ápolókat, a tanárokat és a tűzoltókat.

Ez az egyszeri - korábban maximum 15 ezer forintos - fizetéskiegészítés úgy alakul át, hogy 131 ezer forint alatti bruttó kereset alatt maximum 10900 forintos keresetkiegészítésre lehet számítani, míg 131 ezer forint feletti bruttó fizetés esetében minél nagyobb valakinek a keresete, annál kevesebb keresetkiegészítést kap, 191 ezer forintos fizetés felett pedig egyáltalán nem jár már a keresetkiegészítés - húzta alá a politikus.

Ezek a plusz terhek és újabb elvonások súlyosan érintik a családokat, főleg így nyaralás, és a nemsokára esedékes iskolakezdés előtt - mutatott rá Bernáth Ildikó.


http://www.gondola.hu/cikkek/65887
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A nőgyógyász börtönbe megy gyi
  2009-06-30 22:29:44, kedd
 
  VICC?

A nőgyógyász börtönbe megy gyilkosság miatt. Kérdi az újdonsült cellatársa, hogy miért került ide.

Az orvos elkezd mesélni:

- Hát az úgy volt, hogy hosszított rendelést kellet levezényelnem a kórházban reggel 8-tól délután 5-ig. Kemény nap volt, 39 vizsgálat, 4 szülés, és 7 terhességmegszakítás. Műszak után lóhalálában vágtattam a magánrendelőmbe, elvégezni a privát munkát. Este 8-ig volt 13 vizsgálatom és 2 terhességmegszakításom. Közben telefonált az ügyeletes kollégám, hogy sürgős dolga akadt éjjel, nem tudnám-e elvállalni helyette az éjszakai ügyeletet. Persze elvállaltam, rohantam vissza a kórházba. Volt 9 szülés, ebből kettő ikerszülés. Reggel 8-tól újra rendeltem bent, 27 vizsgálat, 3 terhességmegszakítás és 4 szülés volt az aznapi mérleg. Délután 4-kor indultam haza, de annyira fáradt voltam, hogy le kellett ülnöm a parkban egy padra pihenni. Erre odajön hozzám egy kurva, és azt mondja:

- Szia szépfiú, egy ötszázasért megmutatom a pinámat!

Te mit csináltál volna?!
 
 
0 komment , kategória:  Humor  
Lassan meg kell szokni: Dávid
  2009-06-30 22:26:32, kedd
 
  Lassan meg kell szokni: Dávid Ibolya bűnöző

2009.06.29.-21:46:40
A '89 utáni politikatörténet legsúlyosabb bűncselekményével gyanúsítják Dávid Ibolyát.


A rendszerváltozás utáni politikatörténet legsúlyosabb bűncselekményével gyanúsította meg a legfőbb ügyész Dávid Ibolyát és Herényi Károlyt az MDF-ből éppen az úgynevezett megfigyelési ügy miatt kizárt volt MDF-es pártelnökjelölt szerint.

Almássy Kornél, akit Dávid Ibolya felbujtóként jelölt meg tavaly szeptemberben, azt mondta, a nyomozás adatai szerint az MDF elnöke, mielőtt előállt bizonyítékaival már megzsarolta a hangfelvételen szereplő Csányi Sándor OTP-elnököt, így tudhatta, hogy senki sem bízta meg az UD Zrt.-t azzal, hogy adatokat gyűjtsön róla. Almássy Kornél szerint Dávid Ibolya és Herényi Károly meggyanúsítása új helyzetet teremthet az MDF-ben is, mert a nyomozati anyag bizonyítékként szerepelhet az őszi pártelnökválasztás szabálytalanságai miatt indított perben.

hírTV

http://www.kormanyvalto.hu/index.asp?inc=blognezet&id=12084
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Miért akarna a Nyugat rosszat
  2009-06-30 22:24:38, kedd
 
  IRÁNRÓL, NEM SABLONBAN
2009. június 18. 14:39:39

A jobbra és a balra állók táborában is egyöntetű a vélemény: az iráni választások győztese, Ahmedinedzsád elnök keményvonalas.



A kérdés az, vajon, divatos szóval élve és riválisához, a választások tisztaságát megkérdőjelező Musszavihoz, Irán korábbi miniszterelnökéhez képest, nem juthatunk arra a következtetésre, hogy az elnök a magyar jobboldal olyannyi politikusához hasonlóan csupán ,,szájkaratés"? Szavaiban kemény csupán, de nem tetteiben?



Tételezzük fel, Ahmedinedzsád valóban olyan őrült lenne, mint ahogyan azt legádázabb ellenfelei állítják róla. Azaz ha atombombához jut, azt ledobja Izraelre és ezzel hazája elpusztítását szavatolná.



Ha valóban ennyire őrült lenne, vajon nem lett volna hajlandó egy ilyen kollektív öngyilkosságnál nemzete totális pusztulásánál jóval kisebb kárt okozó lépésre? Arra, hogy faképnél hagyja az atomsorompó egyezményt és az ENSZ ellenőröket az országból kihajítva, belefog az atomtöltetek gyártásához vezető folyamatba? Hiszen az atomsorompó egyezménynek se Pakisztán, se India, sem Irán legfőbb ellensége, Izrael sem tagja.



Ahmedinedzsád azonban ezt nem tette. Az ENSZ-ellenőrök továbbra is ott szaglászhatnak az országban.



Ahmedinedzsád azt is megtehette volna - vagy megtehetné -, hogy feltételt szab: országát teljes mértékben átláthatóvá teszi mindenfajta ellenőr előtt, ha Izrael ugyanezt teszi. Az utóbbi országnak 3-400 atomtöltete van, az azok célbajuttatásához szükséges rakétákkal együtt.



Vajon ez az ,,árukapcsolás" nem lenne az igazán leghatékonyabb fegyver a világ közvéleményének megnyeréséért folyó harcban, mint hatvanöt évvel ezelőtt történtek egyhangú kommentálása? Vajon mi szolgálná jobban és hatékonyabban az iráni nemzeti érdekeket? Az előbbi vagy az utóbbi?



Obama amerikai elnök teljes joggal jegyezte meg, hogy Mir Husszein Musszavinak - aki vitatja Ahmedinedzsád választási győzelmét - politikája nem sokban különbözik Ahmedinedzsádétól. Ami az atomprogramot illeti, abban egyáltalában nem.



De a mérsékelt Musszavi, és ebben minden elemző egyetért, jóval nehezebb dió lenne a Nyugatnak, éppen mérsékelt hangvétele miatt. És elvenné Izraeltől azt az ajándékot, amit számára Ahmedinedzsád jelent, akire hivatkozni lehet, szankciókat követelni, netán Iránt szétbombázni.



Azok - és a jelek szerint számuk kifogyhatatlan -, akik szerint Iránban a tüntető százezrek felheccelése a nyugati titkosszolgálatok műve, gondolkodjanak egy picit.



Miért akarna a Nyugat rosszat magának Musszavi elnökségével?



Lovas István



Forrás: Magyar Nemzet
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Megalkuvás nélkül
  2009-06-30 22:20:41, kedd
 
  Megalkuvás nélkül
2009-06-30 06:48:22

A Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas politikusai múlt vasárnap az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövetének petíciót írtak, melyben egyebek mellett a gyülekezési jog biztosítását és a politikai foglyok szabadon bocsátását kérték. A petíciót a nagykövetség részéről nem vette át senki, viszont az újságírók átvették és népszerűsítették is a Fidelitas e kérdésben kiadott politikai nyilatkozatát. Ebbe, mint Pilátus a Krédóba, belekerült a Jobbik is: "A Jobbik nyíltan szimpatizál azzal az iráni rezsimmel, amely békés tüntetők szétveréséről, megöléséről sem riad vissza. Ez mindent elárul a Jobbik demokráciafelfogásáról. Míg itthon a hatalom ellen beszélnek, külföldön képesek egy elnyomó, szabadságellenes rendszerért rajongani"- írja a nyilatkozat. Hogy a Jobbik mennyire szimpatizál az iráni rezsimmel és ez helyes-e, annak elemzésébe nem fognék most bele. Abba sem, hogy a régi-új iráni vezetés legitimációja mekkora, hogy csaltak-e, s hogy elkerülhető lett volna-e a vérontás, vagy sem.
Egy dolgot viszont nyugodtan rögzíthetünk. Álságos és szemforgató külpolitikai fronton azzal revolverezni egy nemzeti pártot, hogy az általa szimpatizált rezsim úgymond megsérti a szabadságjogokat, antidemokratikus stb. Egy kis ország külpolitikai orientációját aligha szabadhatja meg az, hogy melyik állam milyen komolyan veszi a demokrácia eszméjét. Egyrészt azért, mert nehéz olyan országot találni, mely ne vétene államérdekből az alapvető emberi jogok és a demokrácia ellen, másrészt azért is, mert a külpolitika területén az irányadó mindig az kell legyen, hogy az adott országtól mit remélhet a nemzet. Ha például Oroszországgal vannak nemzetpolitikai releváns, konvergens érdekeink, márpedig vannak, például kisebbségügyi témában, akkor nem bölcs dolog nyíltan támadni az orosz vezetést. Még akkor sem, ha ezzel jó pontokat remélhetünk a jelenlegi ,,szuverenitás-gazdától". Többet veszthetünk egy ilyen felesleges kiállással, mint amennyit hasznot remélhetünk tőle optimális esetben is.
Másrészt pedig, ha van ország, mely az utóbbi évtizedekben lábbal tiporta az emberi jogokat, közöttük az embernek az élethez való alapvető jogát, szuverén államokat támadott meg mondvacsinált okokra hivatkozva, idegen területeket tart megszállva, foglyokat kínzott s még sorolhatnám, akkor az az Egyesült Államok és Izrael. Kíváncsi lennék, vajon mikor fog a Fidelitas az izraeli valamit az amerikai nagykövetségen emberjogi petíciót átadni. Persze nem akarom én bántani a Fidelitast ezügyben, legyünk jóindulatúak és feltételezzük, hogy ők attól remélnek nemzetpolitikai hasznot, ha minden adandó alkalommal fesztív módon kiállnak az Egyesült Államok hivatalos diplomáciai vonala mellett.
A magyar történelem utóbbi fél évezrede arról szólt (leszámítva azokat az időszakokat, amikor az idegen, gyarmatosító hatalmat gátlástalanul kiszolgáló komprádor báb-kormány állt Magyarország élén, mint például a kommunista érában illetve a Horn-Gyurcsány-Bajnai korszakban), hogy miképpen tud a magyar vezetés egyensúlyozni két ellentétes érdekű nagyhatalom között. S ahogy nem szerencsés árulónak nevezni sem az angolbarát Kállayt, sem a németek mellett végsőkig kitartókat, úgy ma sem szerencsés külpolitikai fronton testvérharcot folytatni. Véletlenül sem vagyok a Fidesz-Jobbik összeborulás híve, úgy vélem, ez nem is lehetséges, olyannyira eltérő ma már a két párt társadalmi bázisa, tagsága és elitje. De nem is lenne szerencsés, mert két egymástól részben eltérő politikai üzenettel, mint azt a júniusi EP-választás is bebizonyította, jóval több szavazót lehet megszólítani. (Márpedig a szavazatmaximalizálásra igencsak szükségünk lesz jövőre.) Viszont ésszerűtlen és nemzeti szempontból káros ott rúgni a másikba, ahol épp az ember éri. Ez a Fidelitasos szöveg körülbelül annak a megfelelője, mint amikor a Kuruc.info Likud-testvérpártnak nevezi a Fideszt. Még akkor is, ha ezt Orbánra hivatkozva teszi. A Fidesz minden jel szerint az új világrend logikáján belül próbálja a magyar mozgásteret kitölteni, a Jobbik az egész rendszert tagadja. Érdemes kicserélni az említett idézetben a Jobbikot Fideszre és Iránt Izraelre. Nézzük csak: ,,A Fidesz nyíltan szimpatizál azzal az izraeli rezsimmel, amely békés tüntetők szétveréséről, megöléséről sem riad vissza. Ez mindent elárul a Fidesz demokrácia-felfogásáról. Míg itthon a hatalom ellen beszélnek, külföldön képesek egy elnyomó, szabadságellenes rendszerért rajongani." Ez bizony ebben a formában is demagóg szöveg. Mert ha igaz is, hogy a Fideszen belül van egy SZDSZ-szimpatizáns réteg, a párton belül egyelőre nem ők a hangadók.
Ha valamiféle vis maior nem jön közbe, 2010-ben a Fidesz alakít kormányt, az a Fidesz, melynek elnöke meghirdette, hogy ,,vissza kell foglalnunk hazánkat azoktól, akik azt pusztán üzleti vállalkozásnak tekintik". Ez a gondolat bizony igencsak rímel arra, hogy ,,Magyarország a magyaroké". Abszolút többség híján a Jobbik feladata a majdani országgyűlésben az lesz, hogy minden megtegyen azért, hogy e közös gondolat valósággá váljon. Bölcsességgel, ha kell önkorlátozással, ha kell, felülemelkedve a sérelmeken, de mindvégig következetesen és megalkuvás nélkül. Mint eddig.

Borbély Zsolt Attila
barikád.hu

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Korrupt telekomos lehet a MÁV
  2009-06-30 22:18:46, kedd
 
  Korrupt telekomos lehet a MÁV eladását levezénylő kormánymegbízott
2009.06.30.-19:38:30


Pásztory Tamás, a Magyar Telekomtól a montenegrói korrupciógyanús szerződések miatt távozni kényszerült vezérigazgató-helyettes a kormány kiszemeltje a MÁV átszervezése és részleges privatizációjának lebonyolítására -


értesült a Magyar Nemzet. Hírek szerint a Bajnai-kabinet az osztrák ÖBB-vel és a német DB-vel tárgyal a Trakció és a Gépészet eladásáról.
Rendkívüli izgalmak kísérik a MÁV tervezett átalakítását a vasúttársaság vezérigazgatóságán, találgatások sora kering a kormánymegbízott személyéről. A Magyar Nemzet úgy értesült, hogy a kormányzat részéről Pásztory Tamást, a Magyar Telekom (MT) Zrt.-től 2007. március 30-án távozott emberi erőforrás és jogi vezérigazgató-helyettesét szemelték ki a feladatra. A személyi döntést egyelőre elhalasztották, de nincs sok idő a tétovázásra: a lap által a közelmúltban ismertetett kormány-előterjesztés szerint ma kellene meghozni az első tulajdonosi döntést a cégcsoport cégeinek a szétválásáról, hogy a jogi folyamat január elején lezárulhasson, és eladható legyen a Trakció és a Gépészet Zrt. A tranzakciótól a kormányzat 77 milliárd forint bevételt vár. A Magyar Nemzet cikke nyomán Fónagy János, korábbi közlekedési miniszter határozottan felszólította a kormányt, hogy ne adja el a MÁV-csoport még meglévő vagyontárgyait.

Pásztory Tamást Straub Elek vezérigazgató jobbkezének és a Magyar Telekom igazi erős embernek tartották a korabeli sajtóhíradások. (Straub neve egyébként a Gyurcsány Ferenc távozását követő zűrzavarban felmerült, mint lehetséges kormányfőjelölt.) Pásztory 2007 tavaszi távozását hivatalosan nem hozták összefüggésbe a cég montenegrói szerződései ügyében folytatott belső vizsgálattal, amelyet a White and Case nemzetközi jogi iroda végzett. Bár úgy hírlett, hogy Pásztory aláírása nem szerepelt egyik vitatott szerződésen sem, de Straub Elekhez való közelsége miatt nem maradhatott a cégnél. A vizsgálat ugyanis megállapította, a menedzsmentnek több mint nyolc hónap alatt sem sikerült hitelt érdemlően bebizonyítania, hogy a vitatott, összesen 1,2 milliárd forint értékű szerződések jogszerűek, valósak és értékarányosak voltak. A leendő MÁV-kormánymegbízott 1969-tól a Magyar Postánál dolgozott, és a rendszerváltás idején részese volt a Matáv megalakításának. 1990-től a vállalat emberi-erőforrás-fejlesztési igazgatója lett, 1996-tól távozásáig vezérigazgató-helyettesként irányította a céget. Az utóbbi időben Pásztory a budapesti egészségügyi modell koncepciójának kidolgozása körül tűnt fel, ahol az átszervezés koordinálását bízták rá. A szakember a múlt év végén létrehozott Fővárosi Egészségközpont Zrt. igazgatótanácsának elnöke lett.

(MNO)


http://www.kormanyvalto.hu/index.asp?inc=blognezet&id=12095
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mi fog fájni július elsejétől?
  2009-06-30 22:13:43, kedd
 
  Szépen indul a nyár - Mi fog fájni július elsejétől?

2009-06-29 09:19 barikád.hu Gazdaság Küldje el ismerősének!

Komoly változásokkal indul az idei második félév, július 1-jén megszűnik ugyanis az összes jelenleg létező lakástámogatási forma és a 13. havi nyugdíj, emelkednek az adók, csökkennek a járulékok, drágább lesz a gáz és a külföldi mobilozás, elnök nélkül marad a pénzügyi felügyelet és életbe lép az élelmiszerkódex.


Adók és járulékok

Adófronton számos változás történik július 1-jén, amelyek közül a legfontosabb az általános forgalmi adó változása. A normál 20 százalékos áfakulcs 25 százalékra emelkedik. A kedvezményes 18 százalékos áfa csak a kenyérre, pékárura, tejre és tejtermékre vonatkozik majd, és megmarad az 5 százalékos kedvezményes kulcs (ez alá tartozik a könyv, a gyógyszer, a napilap). A távhő áfája csak augusztustól csökkenhet 18 százalékra, az unió ugyanis várhatóan akkorra hagyja jóvá.

A benzin és a gázolaj nemcsak az áfaemelés miatt drágul, a jövedéki termékek adóját 5-6 százalékkal emelik, így többet kell majd fizetni a cigarettáért, a dohánytermékekért, valamint az alkoholokért is.

Lakástámogatás és nyugdíj

"Fájdalmas döntés volt a kormány részéről, hogy július 1-jétől a jelenleg létező összes lakástámogatási rendszert megszüntesse, de ekkora volumenű támogatási rendszerre nincs pénz a költségvetésben" - fogalmazott a kormányszóvivő az egyik legtöbbet kritizált változással kapcsolatban.

A most megszűnő támogatások között van a lakásvásárlás vagy hitelfelvétel esetén a gyerekek után járó lakásvásárlási kedvezmény (népszerű nevén szocpol és félszocpol), illetve az állami kamattámogatású hitel is. (Az új lakástámogatási rendszer csak októberben lép életbe.)

Július 1-től megszűnik a 13. havi nyugdíj. Ehelyett bevezetik a nyugdíjprémiumot, amely először akkor jár majd, ha a gazdasági növekedés eléri a 3,5 százalékot.

Áram- és gázár, roaming-díjak

A gáz ára ezúttal nem emelkedik (azon kívül, hogy az áfa-emelés itt is hatni fog) a kormány és az E.On közötti megállapodás szerint, amelynek során a kormány 60 milliárd forintos veszteséget ismert el. A korrekciós díj annyival növeli ugyanis a gázárat, amennyivel a világpiaci árszint csökkenése mérsékelné. A lakosság szolgáltatónként eltérő árat fog fizetni július 1-jétől a földgázért: az átlagár köbméterenként 136,38 forint lesz.

Július 1-jével változnak az Európai Unióban (EU) a roaming (barangolási) tarifák is. Brüsszel júniusi döntése alapján a hívásindítás kiskereskedelmi ára nettó 46 centről 43 centre, a hívásfogadásé pedig nettó 22 centről 19 centre csökken és a hívásfogadásnál, valamint a hívásindításnál is a jelenlegi, általában perc alapú számlázást a másodperc alapú váltja fel az első 30 másodperc után.

A magyar telefonhasználók szomorú módon azonban nem profitálhatnak ebből a brüsszeli döntésből, mégpedig a magasabb euróárfolyam és az áfaemelés miatt: a hívásindítás kiskereskedelmi ára percenként legfeljebb 151,4 forintba, a hívásfogadásé pedig 66,9 forintba kerülhet (a percdíjak csaknem 20, illetve 10 százalékkal nőhetnek majd).

Élelmiszerkódex, PSZÁF és egyebek

Július 1-jén lép életbe az élelmiszer termékpálya kódex, amely révén a magyar áruk részesedése 80 százalékra emelkedik a nagy áruházláncok üzleteinek polcain.

A PSZÁF elnöke is július 1-jével távozik posztjáról, ami azt jelenti, hogy első számú vezető nélkül marad a pénzügyi felügyelet. Farkas István levélben tájékoztatta Szili Katalint házelnököt a lemondásáról.

Július 1-jétől - fél százalékponttal - 10,50 százalékra csökken a diákhitel kamata. A Diákhitel Központ tájékoztatása szerint lépést több tényező játszott szerepet. A forrásköltségek és a működési költségek mérséklődtek, és csökkent a kockázati kitettség is.

origo.hu - barikád.hu
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Lipusz Zsolt sikeres holokausz
  2009-06-30 22:07:35, kedd
 
 


2009-06-30. 10:25
Lipusz Zsolt sikeres holokauszt-cáfoló előadással mutatkozott be Budapesten - beszámoló



Lipusz ZsoltSzombaton közel telt ház fogadta az egyik budapesti könyvesbolt előadótermében Lipusz Zsoltot, portálunk állandó publicistáját. Ez nagyon szép ahhoz képest, hogy június végén, hétvégén, a Jobbik kongresszusával egy időben került megrendezésre az előadás.
Kíváncsian érkeztem a helyszínre, hiszen Magyarországon néhány fehér hollónak számító esetet leszámítva szinte soha nem lehet revizionista előadást hallani.
Zsidókérdés a II. világháborúban, illetve Büntethető-e a "holokauszt-tagadás" egy - a szólás és gondolat szabadságát valló - európai országban? - volt a megjelölt téma a beharangozóban.
A tanár úr, írásaihoz méltón gördülékenyen, összeszedetten, néhol kisebb humorral élve adta elő a ma még arccal és névvel vállalva rizikósnak számító, revizionisták által feltárt tényeket. A közel egy órában nem csapongva, a részletekben nem elveszve végig lekötötte hallgatósága figyelmét, majd a hozzá intézett kérdéseket is fáradhatatlanul válaszolta meg. A közönség korra és nemre is teljesen vegyes volt, nagy részük szakavatottnak mutatkozott, tőlük is hallhattunk érdekes hozzászólásokat.
Az alábbiakat jegyeztem fel Lipusz Zsolttól:
Hitlert szokták demagógnak nevezni, mert megígérte, hogy megszünteti a munkanélküliséget, Németországot újra naggyá teszi, felfegyverzi. De kérdezem én, hogy miért lenne demagógia, ha mindezt végre is hajtotta négy év alatt? Négy év az egy választási ciklus egy polgári demokráciában, vagy annak hazudott demokráciában. Hitler ezt 1937-re végre is hajtotta, nem volt munkanélküli Németországban, amikor 40% körül volt a munkanélküliség a gazdasági világválság mélypontján, és ezt négy év alatt felszámolta. Az meg egy közönséges hazugság, hogy mindezt a hadiipar fejlesztésével érte el - azzal is elérhette volna -, de 1937-ig a hadiipar gyakorlatilag alig kapott valamit a költségvetésből, majd igazából 1938-39-től kezdődik a felfejlesztése, amikor már Németország gazdaságilag teljesen rendben van. Úgyhogy lehetne mit tanulni, különösen Magyarországnak az akkori gazdaságpolitikából, mivel ma hasonló helyzetben vagyunk, mint akkor volt Németország.
(...)
A Mein Kampfban semmi olyasmi nincs, hogy a zsidókat ki kell irtani, vagy hogy be kell vagonírozni. Hitler ezt (a Mein Kampfot - a szerk.) a sörpuccs utáni fogsága ideje alatt írta 1923-ban, és a zsidókat csak annyiban érinti, hogy van benne egy olyan kitétel, hogy az I. világháború alatt a zsidó spekulánsok közül pár ezret bele kellett volna fojtani mérges gázba. (Az első világháborúban pedig használtak mustárgázt, így ez sem az ő agyszüleménye - a szerk.) Ennyi. Tehát semmi olyanról nincsen szó, hogy itt kollektív népirtást kellene végrehajtani, hanem ezeket a háborús nyerészkedőket, a spekulánsokat kellett volna mérges gázba belefojtani. Ennyi, ami a zsidókat érinti, meg természetesen az, hogy Hitler felállítja a maga fajelméletét, hogy vannak az árják, a kultúrateremtők, meg vannak a kultúraközvetítők, és vannak az élősködők, akik a megtermelt anyagi javakon élősködnek, ide sorolja a zsidókat, cigányokat.
(...)
A II. világháború egyáltalán nem a zsidókérdésről szólt, nem ez volt a legnagyobb problémája, hanem egy nagyhatalmi kérdés volt, amibe ráadásul Németországot belekényszerítették. A zsidókérdés csak egy járulékos, kiegészítő kísérőjelensége volt ennek a nagy küzdelemnek.
(...)
Amire holokauszt-ügyben szoktak hivatkozni, az a Wansee-i konferencia. Ma már tudjuk, hogy a Wansee-i jegyzőkönyvek, illetve az ahhoz kapcsolódó kiegészítő dokumentumok hamisak, vagy legalábbis fölöttébb kétesek. De még ott sem arról van szó, hogy ki kellene irtani az európai zsidóságot, hanem az úgynevezett Endlösungról, a végső megoldásról, ami a zsidókérdés végső megoldását jelentené, de ez német olvasatban arról szólt, hogy létezett két terv, az egyik a Madagaszkár-terv - tárgyaltak is a franciákkal Franciaország lerohanása után 1940-ben, hogy hogyan lehetne az európai zsidóságot Madagaszkárra kitelepíteni -, aztán Palesztina is szóba került, de az angolok ezt nem akarták, sőt, a németek sem, mert úgy látták - a próféta szólt belőlük - , hogy nagyon súlyos zsidó-arab konfliktus keletkezne a térségben, mi pedig már tudjuk, hogy 1947 óta a térség története erről szól. Az Endlösung tehát területi megoldást jelentett, a német birodalom vezetői ebben gondolkodtak. Tegyük hozzá rögtön azt, hogy a német birodalomban élő zsidó vezetők maximálisan egyetértettek Hitlerrel ebben, ők is úgy gondolták, hogy fajilag a zsidóknak és az árjáknak nem szabad keveredni.
Sőt, amikor Magyarországot is megszállták a németek 1944. március 19-én, akkor azzal kezdik a tevékenységüket, hogy felállítják a zsidó tanácsot. Stern Samu, Berend Béla és más zsidó hitközségi vezetők lesznek az elöljárói, vezetői. És nagyon tanulságos, hogy ők maximálisan együttműködtek a németekkel, teljesen lojálisak voltak hozzájuk, és felszólították - elő lehet venni a korabeli zsidó újságokat - saját hittestvéreiket, hogy mindenben engedelmeskedjenek a németeknek, nem fognak történni atrocitások, és biztosítva lesz, hogy a zsidó kultúra, stb., tovább folytatódhasson zavartalanul, ne szenvedhessen semmilyen károsodást. Ezért is különös az, mikor egyes baloldali körök ma azt mondják, hogy a magyar egy mennyire bűnös nép, mert úgymond hagyta, hogy a németek a zsidókat itt összegyűjtsék, gettósítsák, majd pedig koncentrációs táborba szállítsák, és ott - a balosok hite szerint - elgázosítsák.
Erről természetesen szó sincs, s nem is lehet bebizonyítani. Mint ahogy már említettem, semmiféle írott parancs nem került elő arról, hogy ilyen jellegű szándékaik, terveik lettek volna a németeknek. Nagyon érdekes és megmosolyogtató, amikor azt mondják, hogy: "biztos voltak ilyen dokumentumok, csak a németek ezt a háború utolsó fázisában megsemmisítették". Ez most megint olyan életszerűtlen, hogy az ember a kíntól vagy röhögéstől ordítani tudna. Mert akkor most tessenek elképzelni: zajlanak a hadműveletek, pokol már egész Európa, és akkor a német hivatalnokok a bombázások és egyebek közepette elkezdik átválogatni a nem is tudom, hogy hány millió tonna iratállományt, hogy: "akkor ez most holokausztról szól, akkor ezt megsemmisítjük, ez nem, ez marad, ez megint holokauszt, megsemmisítjük".
Na nem, ezt békeidőben sem lehet elvégezni, mert ha lett volna egy központi terv, akkor számos hivatalban nyoma kellett volna, hogy maradjon, vagy esetleg olyan iratokba is bekerült volna, ami nem kifejezetten erről szól, de van valamilyen vonatkozása, kapcsolata vele, így háborús időszakban teljességgel lehetetlen, hogy ilyet végrehajtsanak. Ráadásul az amerikaiak és az angolok így is lefoglaltak egy csomó külügyi és belügyi vonatkozású iratanyagot, és talán 2050-ig titkosítva vannak. Most ez megint felvet egy érdekes kérdést, hogy amikor már lassan senki nem él a szemtanúk közül, vagy az akkori eseményeknek a szereplői közül, akkor miért kell még titkosítani most is, 64 évvel a háború befejezése után akármilyen iratokat? Miért nem lehet azt a nyilvánosság elé tárni, és bemutatni, hogy kérem szépen a II. világháborúban ez és ez így és így történt? Nyilván azért, mert mondjuk a holokauszt-teóriát nem támasztaná alá, ha az angol és amerikai levéltárakban őrzött titkos anyagot nyilvánosságra hoznák.
(...)
Fred Leuchter és Germar Rudolf vizsgálatai bebizonyították, hogy természettudományosan, fizikailag egyáltalán nem igazolható, hogy Auschwitzban a leírtak szerint történtek az elgázosítások. Ez azért érdekes, mert ha történik bármilyen bűntény, akkor a büntetőeljárás során mindig a legnagyobb súllyal a tárgyi bizonyítékok esnek a latba. Lefoglalja a rendőrség, zacskóba teszi, stb. Utána jönnek az írott dokumentumok, már ha vannak ilyenek, és csak harmadsorban jönnek a szemtanúk vallomásai, amelyek ugye, ismerjük be, hogy nagyon szubjektívek és ellentmondásosak lehetnek. Ha csak egy banális közlekedési koccanásos balesetet veszünk, és van mondjuk öt szemtanú, az ötfélét fog mondani. Amennyiben egy ilyen viszonylag kis kaliberű dolognál is ilyen ellentmondások vannak, akkor mi lehet a holokauszt esetében, ahol csak a szemtanúkra tudnak hivatkozni, akik pedig olyan fantasztikus dolgokat láttak és hallottak, hogy az még a mesében sem állná meg a helyét? Volt, aki azt állította, hogy amikor férfiakat égettek, akkor fekete füst szállt fel, amikor meg nőket, akkor fehér. Nyilván azért, mert fehérnépet égettek...
Szóval ez egészen egyszerűen elképesztő, ugyanakkor bizonyítható, hogy a Német Birodalomban működő krematóriumok egyáltalán nem bocsájtottak ki semmilyen látható füstöt, lángot még kevésbé. Ez teljesen a fantáziáláson alapul, de lehet, hogy úgy gondolták, hogy ha egyszer vallást vagy mítoszt teremtünk, akkor az legyen minél hátborzongatóbb, minél rettenetesebb.
(...)
A németek, Sztálinnal ellentétben a Nemzetközi Vöröskeresztet is beengedték a táborokba. A szervezet, a több ezer oldalas dokumentációja szerint nem észlelte, hogy ott valamiféle gyilkolászások folynának, sőt, megállapították, hogy a napi fejadag kalóriában kifejezve teljesen korrekt, és az akkori háborús viszonyoknak megfelelő. Még magasabb is volt, mint amihez egy magyar szegény paraszt, vagy egy szerencsétlen munkás hozzájuthatott.
A rendszerváltoztatáskor - most nevezzük így az egyszerűség kedvéért - előkerültek azok a bizonyos KGB-dokumentumok, az auschwitzi halottas könyvek, amelyekben megint döbbenetes dolgok vannak. A németek nagyon precízen könyveltek, ott mindenkinek fel van írva a neve, mikor került a táborba és ha elhalálozott, akkor milyen betegségben. Vannak ott különböző korú idős emberek, akik szívinfarktusban, agyvérzésben, és teljesen szokványos betegségekben pusztultak el, és ez megint csak ellentmond annak a teóriának, miszerint amikor megérkezett a vonat, akkor jött a szelekció, tehát az életképtelenek, betegek, gyerekek, stb. gázkamra, a többiek barakk, és várt rájuk a munka; mert felvetődik a kérdés, hogy miért kellett ott ezekkel az emberekkel vesződni, miért nem küldték őket a gázkamrába? Maga a múzeum is elköveti azt a baklövést, hogy az egyik tárlóban lévő kiállításán egy budapesti zsidó nőről készült felvételeket mutat be. Az egyik, még a '30-as években készült kép szerint szép, csinos, teljesen normális nő. A másik pedig azt mutatja be, hogy a szovjetek milyen állapotban találtak rá '45 januárjában, amikor elfoglalták a tábort: egy csontkollekció. Csakhogy ilyen állapotba nem két nap alatt kerül az ember, hanem nyilván hónapok alatt, akkor megint csak kérdés a kérdés: miért vártak vele, ha az életképteleneket és betegeket a németek úgymond eleve elgázosították, nem kívánva őket ápolni?
Azt is tudjuk, magától Ellie Wieseltől is, a nagy holokauszt-mítosz egyik kiagyalójától, hogy amikor a szovjetek már közeledtek Auschwitzhoz, akkor a táborvezetőség felajánlotta a foglyoknak: vagy jönnek velük nyugatra, vagy ott maradnak és megvárják a szovjeteket, s a táborlakóknak a túlnyomó többsége, talán arányban kifejezve háromnegyede úgy döntött, hogy megy a "kegyetlen, szadista németekkel", és csak az egynegyed részükre találtak rá a "felszabadítók". Az általuk készített felvételeken pedig egyáltalán nem azt látjuk, hogy borzalmasan lesoványodott, rossz kinézetű emberekre lelnek, hanem csíkos rabruhában, de egyébként teljesen normál testsúllyal és kinézettel láthatjuk ezeket a foglyokat.
Ugyanakkor nagyon tudnak manipulálni is a II. világháborús felvételekkel, ugyanis megcsinálták azt, hogy a drezdai holokauszt - ami tényleg holokauszt volt, mert ott égtek az emberek, hiszen tűzvihar volt Drezdában '45 februárjában - hullahegyeit, elszenesedett emberi maradványait bevágták holokausztfilmekbe, hogy: tessék itt van Auschwitz, ezt művelték a németek, holott azok az elszenesedett, elégett emberek németek voltak.
Vagy egy másik példa: 1995-ben rendeztek egy kiállítást Németországban A Wermacht kegyetlenkedései vagy valami hasonló címmel. Itt néhány nap után be kellett, hogy zárják a kiállítást, mert kiderült, hogy a képeknek a 90%-a közönséges hamisítvány, manipuláció.
Vagy amikor 1941 júniusában megindult a Barbarossa hadművelet, akkor Sztálin adott egy titkos parancsot az NKVD (a KGB elődje - a szerk.) megfelelő egységének, hogy öltöztessenek be NKVD-seket SS-egyenruhába, akik menjenek a frontvonal mögé a németek által megszállt orosz-ukrán területekre, ahol gyilkolásszanak egy kicsit, és természetesen dokumentálják is, legyen róla filmfelvétel. Tehát amikor bemutatnak egy olyan felvételt, ahol SS-egyenruhában kegyetlenkednek a megszállt orosz területeken, akkor nem tudhatjuk biztosra, hogy azok valóban SS-esek vagy beöltöztetett NKVD-sek.
(Ezért az infóért külön köszönet a tanár úrnak, még nekem is új volt. Egyébként a témában az átlagnál lényegesen tájékozottabb hungarista körökben is el-elhangzik olykor a holokamu megvitatásakor, hogy azért ne essünk át a ló túloldalára, azt el kell ismerni, hogy a keleti fronton agyonlőttek zsidó civileket - Mundzsuk)
(...)
A helyzet az az, hogy a holokausztnak nevezett történelmi jelenséggel kapcsolatban semmiféle tárgyi bizonyíték nincs, sőt, az ellenkezőjére van. Itt a légi felvételekre, vizsgálatokra és egyebekre utalok. Írott forrás, dokumentum megint nincsen. Csak és kizárólag az úgynevezett tanúvallomások vannak. Ezek a fantasztikus tanúvallomások. Az is döbbenetes, hogy az Auschwitz-pert a történtek után 20 évvel rendezték meg '64-65-ben, Frankfurtban. Most gondoljunk bele abba, hogy 20 év elteltével egy tanúvallomás mennyit ér. Ráadásul bemutattak ott egy felvételt, ahol úgymond a németek hányták be az égető gödrökbe az áldozatokat. Ez egy nagyon távoli felvétel, annyi látszik, hogy emberek mozognak, meg valóban ég valami tűz, és hajigálnak be most vagy valóságos holttesteket vagy kirakati babákat, mert akár azok is lehetnek, nem lehet megállapítani. És nagyon érdekes, hogy azt állítják, hogy ez egy fogoly felvétele, ami azért különös, mert akkoriban nem kézi kamerák voltak mint ma, hanem meglehetősen tekintélyes helyet elfoglalók, és állítólag a táborba való beléptetésükkor mindent elvettek a foglyoktól. Tehát ez magyarán mondva megint egy nagy ellentmondás, illetve hazugság.
(...)
Az aranyfog históriáról: tessék belegondolni, hogy beáll a hullamerevség, és akkor odamegy a nem tudom én kicsoda, és megpróbálja feszegetni a száját és kiszedni az aranyfogat. Hát egyszerűbb lett volna még életében a fogászaton kihúzatni, és utána küldeni a gázkamrába, ha lett volna ilyen szándék, de nyilvánvalóan nem volt.
Felvetődik a kérdés: miért kellett egy ilyen modern mítoszt meg vallást megalapozni? Ez a zsidóknak a lehető legjobban jött, mert egyrészt siettethették vele a cionisták a zsidó állam megalapítását, létre is jön Izrael 1947-ben. Másrészt a kiválasztott népnek a teóriáját tovább lehetett erősíteni. Most ha én azt mondom magamról, hogy: "liberális vagyok, az emberek közötti egyenlőségnek, az azonos jogok biztosításának a híve vagyok"; akkor kérdezem én, hogy: miért kell külön az általuk holokausztnak nevezett történelmi eseményt kivenni az összes népirtásnak a köréből, és mint egyetlent, és egyedit, mint megismételhetetlent, és legrettenetesebbet reklámozni? Egy vallást teremtettek, egy modern mítoszt, lehet hajbókolni ezelőtt a bálvány előtt, és nem utolsósorban egy permanens jóvátételi, kártalanítási folyamatot lehet elindítani, hiszen még ma is a II. világháborúban elszenvedett valós vagy állítólagos sérelmekért komoly pénzeket fizetnek zsidó szervezeteknek, illetve magának Izrael államnak is. Tehát tulajdonképpen a történet erről szól.
Így érkezünk el a "holokauszt-tagadás", mint büntetőjogi kategória fogalmához vagy jelenségéhez. Miért érdekes ez? Ha valaki nem ért semmit a történelemhez, csak egy egyszerű mezei polgár, de képes logikusan gondolkodni, már akkor gyanússá válik számára a dolog, mert ha van egy bebizonyított történelmi igazság, akkor miért kell azt a büntetőjog eszközeivel körülbástyázni? Miért kell fenyegetni azokat, akik csak esetleg kérdéseket mernek feltenni? A tudományos kutatást csak az viszi előre - bármely korszakról legyen szó - ha fel lehet tenni kérdéseket vagy rá lehet mutatni, hogy gyerekek, amit eddig vallottunk, az bizony nem állja meg a helyét, mert nem lehet bizonyítani, sőt, éppen az ellenkezőjét lehet bizonyítani. Ezt egyébként minden más történelmi esemény vonatkozásában meg lehet csinálni, csak és kizárólag a holokausztnak kinevezett történelmi eseménysorozat vonatkozásában nem. Noha 1945 óta ők maguk sem csinálnak semmi mást, mint folyamatosan revideálják álláspontjaikat.
Szóval én úgy látom, hogy ez az egész holokauszt-téma mindenféleképpen felülvizsgálatra szorul, egy nagyon alapos kutatást érne már meg az egész II. világháborúval egyetemben, és végre olyan publikációkat, könyveket, amelyek tényleg a tényeken alapulnak.
(...)
Az előadás végén az egyik hallgató a következő kérdést tette fel: " Mit dolgoztak a foglyok, milyen munkát kaptak?"
L. ZS. válasza: Auschwitz környékén hatalmas nagy gyáripari komplexumok voltak, műgumigyártás, műbenzingyártás és egyéb hadianyagok gyártása folyt. Tudniillik a németeknek alapvető nagy gondja volt, hogy nem volt benzin, nem volt hajtóanyag, ugyanis az egyetlen szóba jöhető jelentős kőolaj és földgázmező a román alföldön van. Ezért volt stratégiai kérdés Románia szövetségesi viszonya, illetve Románia birtoklása, ami végül '44 augusztus 23-án a román árulásnak köszönhetően elveszett. Ezért a németek részéről logikai szempontból a legnagyobb esztelenség lett volna 6 millió embert elpusztítani, amikor ingyen munkaerőként használhatták őket.
Figyelemre méltó egy másik hallgató kiegészítése: "egy volt tábori dolgozó önéletrajzi könyvében olvastam, és ez dokumentálva is van, hogy a mai napig 5 évenként különböző városokban találkoznak az egykori dolgozók. A cég neve most nem ugrik be, de a Grouphoz hasonlóan nagy. A németek hihetetlen precizitással vezették a dolgozók létszámát, életkorát, tudását, mennyit tudnak naponta dolgozni, milyen kapacitásaik vannak, kiemelték azokat, akik dicsérendők, és birodalmi márkában fejpénzt kaptak a központi birodalmi hivataloktól. Tehát minél több jó munkaereje volt Auschwitznak, annál több fizetséget kellett egymással elszámolniuk. És ezt ebben az önéletrajzi könyvben fotókkal dokumentálva lehozza a szerző, több százezres lista."
Összességében egy remek előadást hallhattunk a bő másfél órában, a végén még szóba került az aktuálpolitika, a csendőrség és az őstörténet kérdésköre is. Szerencsés lehet az a fiatalember, aki diktafonnal rögzítette az elhangzottakat, egyszer még sok pénzt megér majd, hiszen igazi kuriózumnak számít ma ilyen kérdéseket közönség előtt feszegetni. Információink szerint megkeresték Lipusz Zsoltot a Magyar Sziget szervezői, hogy ugyanebben a témakörben augusztus 9-én adjon elő.


Mundzsuk - Kuruc.info
Kapcsolódó:
- Lipusz Zsolt-dosszié
- Holokamu-dosszié


http://kuruc.info/r/6/42767/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/39 oldal   Bejegyzések száma: 389 
2009.05 2009. Június 2009.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 389 db bejegyzés
e év: 7232 db bejegyzés
Összes: 64001 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1802
  • e Hét: 14814
  • e Hónap: 38040
  • e Év: 2858435
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.