Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 64 
Sík Sándor : Kisgyerek
  2009-07-24 11:11:34, péntek
 
 



Sík Sándor : Kisgyerek

Amikor kicsi voltam,
Amikor ajkam mondani tanulta
Az első szót esetlenül,
És amikor merészke lábam
Először indult lépni botladozva,
És gyermek voltam, meleg homlokú,
Akarattermő és igent kiáltó,
Búgó visszhangja minden messzeségnek:
Akkor jöttél elém.

Hozzám jöttél és jó voltál velem.
Felém nyújtottad lágy, erős kezed
S hívtál öledbe, hogy tipegni merjek,
És járni tanítottál.
És mondtál szót előttem
És türelemmel százszor újra mondtad,
És utánad dadogtam és beszélni tanultam.
És a kezeden nőttem, egyre nőttem.

Atyát ha mondtam, atya voltál
S komolyan, bölcsen, vezető-keményen
Jártál fiad előtt.
Anyát ha mondtam, puha kisgyerek,
Öledbe vettél, simogattál
És nyugtalan szememre
Álomhozó meleg csókot leheltél.
Falánk fiúnak, bőven adtál lágy fehér karajt
És bögreszám meleg kövér tejet,
És mézet adtál nyalakodni sokszor.
Ostorkát fontál és sípot faragtál,
És mindent-mindent megmondtál nekem:
Nem volt előttem kulcstalan fiókod.
És hogyha kértem, adtál titkokat,
És boldogságot belsejükbe látnom.
És engedtél ujjongva játszanom
Színes kövekkel és kagylókkal egy nap,
Máskor Magaddal és a Rejtelemmel.
És enyém voltál mindig, szüntelen,
Egyetlenül, elevenül,
És láttalak és tapintottalak.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Sik Sándor  
Radnóti Miklóstol
  2009-07-24 11:01:57, péntek
 
 



"Leginkább attól fáj az ütés
Kitől simogatást várnál,
S nem adhatod vissza,
Mert rögtön belehalnál."

Radnóti Miklós
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Radnóti Miklós  
Csak lágyan borulj
  2009-07-24 10:59:08, péntek
 
 



Csak lágyan borulj mint a lomb,
s ajkam, viszonzásul csókkal ont.
Csak hűts, magaddal, mint a hűs patak,
s ujjaim, bőrödön szírmokat bontanak.

...és mikor csak szorosan átölelsz,
a vállamon pihen fejed,
szemed csókolom, s füledbe suttogom
- itt vagyok neked -s mily jó itt Veled!

forras internet
 
 
0 komment , kategória:  Szerelmes versek-idézetek  
Juhász Magda: Vágyódás
  2009-07-24 10:55:30, péntek
 
 



Juhász Magda: Vágyódás

Bús szívemnek éjszakáján,
lelkünk régi színes álmán,
eltűnődök kedvesem,
de már azt a régi vágyat
nélküled meg nem lelem.

Minden ajtó nyitva, tárva,
csak a szívem van bezárva,
nem nyithatja senki sem,
bús, magányos éjszakákon
rád gondolok, kedvesem.

 
 
0 komment , kategória:  Szerelmes versek-idézetek  
Sarah Norton:Nem szeretlek!
  2009-07-24 10:52:58, péntek
 
 



Sarah Norton:Nem szeretlek!

Nem szeretlek! - Nem és nem! Nem szeretlek!
Mégis, bánat emészt, ha nem vagy itt;
irigylem a kék eget is feletted,
s - mert láthatnak - boldog csillagait.
Nem szeretlek! - Ám - okát nem tudom -
helyesnek érzem, bármit is teszel,
s magányosan gyakran száll sóhajom:
miért más mind, ki szívemhez közel!
Nem szeretlek! - De búcsúzás után
gyűlölt zaj bármi hang, ha megtöri
bennem a csengést, mely hosszan, puhán
szavad zenéjét ismételgeti.
Nem szeretlek! - De lágy tekinteted
mély kékje fenn az égen, éjszaka,
szememnek tiszta fénnyel megjelent,
s oly gyakran, mint még senkié, soha.
Tudom, hogy nem szeretlek! - Ám - beh kár! -
másnál nem lel bizalmat nyílt szivem,
s megmosolyog gyakran, ki erre jár,
látván, hogy jöttöd várom szüntelen.
 
 
0 komment , kategória:  Szerelmes versek-idézetek  
Pósa Lajos: Anyám intése
  2009-07-24 10:05:16, péntek
 
 



Pósa Lajos: Anyám intése

El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!

Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni!

Rád nevet, mint hajdanában
A cseresznye, piros alma;
Gyermek leszel újra, fiam,
S belefogsz egy régi dalba.

Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld a kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak
Tüzelőnek fát az erdő.

El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Ugy-e, fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?

Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben
Az utakat rendezgeted.

El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Pósa Lajos  
Pósa Lajos: Dal a dalról
  2009-07-24 10:03:41, péntek
 
 



Pósa Lajos: Dal a dalról

Mi szép a dal, ha szárnyra kél!
Lágyan susog, mint a levél.
Mint esti szél a levelen,
Dalban sóhajt a szerelem.
Édes gyönyör lágy sóhaja,
Az égre száll minden szava,
Fölcsókolják a csillagok -
Daloljatok! Daloljatok!

Mi szép a dal, ha szárnyra kél!
Zúgó vihar hangján beszél.
Mint a villám a bércfokot,
Csapkodja fenn a zsarnokot.
Harsogva zeng, lángolva szól
Szabadság szent oltáriról.
S ledőlnek a kevély nagyok -
Daloljatok! Daloljatok!

Mi szép a dal, ha szárnyra kél!
A csüggedő újul, remél.
Mint égi hang vigasztaló,
Fájdalmakat elringató.
Mi szép a dal vak éjszakán
A tömlöcök bús ablakán!
Vidulnak a szegény rabok -
Daloljatok! Daloljatok!

Mi szép a dal, ha szárnyra kél!
Bilincse nincs, senkit se fél.
Csapongva tör a nap felé,
Repül az Úr trónja elé.
Örök szabad, szeplőtelen
Világa a nagy végtelen.
Oh, szép dalok! Dicső dalok!
Daloljatok! Daloljatok!

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Pósa Lajos  
Tóth Árpád: Fel a barikádra
  2009-07-24 10:00:30, péntek
 
 



Tóth Árpád: Fel a barikádra

Fel, honfiak, polgárok, talpra!
Itt a dicsőség reggele!

Pardon!
De én ezennel kirántom
Fényes kardom!
S bátran jelentem ki:
Mindenki
Rázza le az összes láncokat,
S csapja be ünnepi lázba
A zálogházba,
Itt a dicsőség reggele!

Itt van, szavamra mondom
Tehát bon ton,
Ha a forradalom zászlóit
Kibontom.

Fel polgárok, összes Schwarzok,
Lángoljanak az arcok,
Mert mi, kik elnyomatunk s üzetünk,
Ma mindenkinek megfizetünk,
Kivéve a Royalban a Kiss Adolfot,
Akinek - mit tagadjam a dolgot -
Tartozom néhány feketével,
Fel, polgártársak, hősi hévvel!

Na!
Kezdődjék népünk rohama
Ma!
Hadd mondja az irigy világ:
Das ist merkwürdig!
Debrecen ismét dicsőségben fürdik!
Tisztelt olvasóm, fel, fel!

Felkelni ne mulassza el,
Mutassa meg, hogy ember a talpán,
S jobban fel tud kelni, mint az albán,
Higgye el, nem hiába sarkalom,
Felkelni itt a legjobb alkalom,
Higgyen e forró dalnak,
Most csinálhat ön
Legolcsóbban forradalmat!
Kár volna elpotyázni, ó!
Itt van, megnyílt
A nagy forradalmi occásió!

Ön elmereng talán
Csekélységem dalán,
S megkérdezendi,
Hogy ezt dalom
Mily alapon zengi?
Nos, ne legyen lázas az érverése,
Íme, csekélységem érvelése:

Nos, tehát nézze,
Önnek most kevés a pénze,
Viszont drága az építőanyag.
Tehát ne legyen hanyag,
Most lépjen tettre,
Ne halassza a jövő keddre,
Most kaphat a tanács jóvoltából
Téglából, vasból és fából
Egy ingyen forradalmi barikádot!
Hol?
Hát ahol bontják a Bikát, ott!

1913



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Tóth Árpád  
Babits Mihály:Zeng a nád a tó
  2009-07-24 09:57:52, péntek
 
 



Babits Mihály

Zeng a nád a tó fölött,
Zeng a szél a nádon -
Édes álmaid között
Halld a szerenádom:
ima rád e szerenád,
tested titkos templomát
dallal igy imádom.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Babits Mihály  
Wass Albert:Mindent ujra kezdu
  2009-07-24 09:53:29, péntek
 
 




Nem vetted észre? Naponta mindent újra kezdünk. Újra mosdunk, újra borotválkozunk, újra fésülködünk, újra öltözünk. Újra megfőzzük az ételünket. Újra elmegyünk ide vagy oda. Újra dolgozunk, újra vesződünk, újra bosszankodunk, újra örvendünk, újra hazatérünk, újra lefekszünk. És ez így megy folyton, folyton.
Nem is lehet másként. A nap reggel újra felkel és este újra lemegy. Újra jön a szél, újra szállanak a felhők, újra esik az eső, újra kiderül az ég. Újra, mindig újra.
A természet örök rendje ez és mi kötve vagyunk a természethez, mint a növények, vagy mint az állatok.
A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?
Minden vagyonodat elvesztetted. A virágok is elvesztették színpompás ékszereiket, csak puszta gyökerük maradt meg a föld alatt. Azért ne hidd, hogy most már többé sohasem fognak virágozni.
Életed, megszokott munkád kerete szertehullott. Itt állasz puszta kézzel, egyetlen szál ruhával és nem tudod, mihez kezdhetnél, mert ilyesmi még nem történt Veled.
Nézd a költöző madarakat. Fáradt csapatokban most térnek meg tengeren túlról. Semmijük sincs, igazán semmijük. Csak az a két kis fáradt szárnyuk.
Szinte ájultan hullanak alá pihenni a bokrok közé.
De holnap reggel, ha felkélsz a nappal és kijössz ide, hogy megkeressed őket: vidám füttyüket messziről hallhatod már. Fürgén szökdelnek az ágak között, hernyót keresnek és száraz mohát a fészekrakáshoz. Figyelheted, milyen vidáman hordozzák csőrükben a vékony gallyakat s fonnak belőle nótaszó mellett új otthont fiaiknak.
Amiért ember vagy, azért tanulhatsz még sokat a madaraktól...
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Wass Albert  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 64 
2009.06 2009. Július 2009.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 64 db bejegyzés
e év: 483 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 491
  • e Hét: 2966
  • e Hónap: 33960
  • e Év: 447311
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.