Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
rossz a gépem:-(
  2009-08-26 13:50:38, szerda
 
  Köszönöm, hogy Piroska kerestél.
Remélem, hogy jövő hét közepén már ismét itt tudok lenni mindebn nap.

Szeretettel: Jolimama
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Amikor
  2009-08-23 15:50:31, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Vasárnap Esti Mese – Idő
  2009-08-23 14:47:25, vasárnap
 
  Vasárnap Esti Mese - Idő

A kisfiú kinn ült a tengerparton, egy sziklán, és a lemenő Nap fényében figyelte a sirályok röptét, hallgatta a partnak csapódó hullámokat. Az apukája halász volt, aki korán kelt - későn jött haza, emiatt ritkán találkoztak, s keveset játszottak.






A Nap fénye halvány rózsaszínre színezte az eget, a felhőket, s a szél is erősebben kezdett fújni. No, nem nagyon, csak egy picit. A kisfiú nagyot sóhajtott, s ezt meghallotta Töhötöm, a sirály.
Odarepült hozzá s mellételepedve ránézett a két kis gombszemével, úgy kérdezte, hogy mi a baj?
- Az idő - magyarázta a kisfiú. - Az, hogy apának meg anyának nincs ideje rám. Mert mindig dolgoznak - tette hozzá szomorúan. - Nézem az órát, miként araszol a hosszú fekete mutató, s hogyan eszi az idő testét? S akkor már tudom, hogy apa hamarosan indul, aztán majd találkozunk... De most már haza kell mennem, anya vár. Vacsi, lefekvés: neki is sok a dolga.





Ezzel lekászálódott a szikláról, s óvatosan, nehogy megcsússzon, kimászott a partra, majd elindult hazafelé.
A madár is megfordult, és kecses szárnycsapásokkal elrepült régi barátja, Okker kutya háza felé. A kutyus fejét a mancsára fektetve hallgatta Töhötöm elbeszélését a kisfiúról és az időről, melyből oly kevés jutott a szüleinek. Kisebb vakkantások jelezték a figyelmes hallgatást, odafigyelést.





- Segítenünk kell - mondta végül.
- Igen, de hogyan? - kérdezte Töhötöm.
- Hát ugye itt van mindjárt a nappal és az éjszaka váltakozása. Erre mi szükség van? Ha mindig nappal lenne, sokkal többet játszhatnánk.
- És mikor aludnál? - kérdezte a madár. - Pihenésre is szükség van, ez alatt nősz olyan szép nagyra. Meg gondolj Uhu bácsira, aki éjjel vadászik.
- Ez igaz! A Nap és a Hold csak mutatják az órák múlását. Akkor én hiába ugattam a nagy égi vándort olyan sokat, az csak csendben világított, és ment tovább a maga útján.
- És az évszakok, tavasz, nyár, ősz, tél?
- Szerintem a termőföld miatt van. Annak is kell pihennie, nem?
- Hmm, de... igazad van. Figyelj csak, mi lenne, ha beszélnénk a kisfiúval? Ő biztos jobban el tudja mondani, mi bántja, mintha mi itt csak töprengünk a saját szakállunkra.
- Rendben.





Ezzel útnak indultak megkeresni a kisfiút, akit hamarosan meg is találtak a házuk előtt üldögélve. Töhötöm odarepült a kerítéslécre, a kutyus pedig elé állt. A kisfiú felnézett majd szomorúan megszólalt:
- Megint nem érnek rám. Folyton rohannak, mindig sietnek, csak hogy mindenünk meglegyen, vagy hogy még több vagy más játékot kapjak. Pedig nekem csak időre lenne szükségem, arra, hogy együtt legyünk... Idő, mindig ez az idő... Pillanatok egymásután... Mi az idő? Hol lehet utolérni?
Ahogy üldögélt a padon egy szivárványszínű álomvirág nőtt fölébe, apró percmanók kergetőztek körülötte, s ő hiába kapkodott, el nem érhette őket.
Az egyik megszólította:
- Minket el nem érhetsz, meg nem foghatsz. Ám a segítségedre tudunk lenni, ha helyesen élsz velünk.
- Mint egy folyó irányításánál?
- Pontosan - mondta a kis gömb, de már indulnia kellett, mert lejárt az ideje, amit a kisfiúval tölthetett.
Amikor a kisfiú felébredt, mosollyal az arcán nézett körül a jól ismert tájon, a szeretett szikláin, a házakon, a madarakon...
Anya szobában már várta: Jól elmaradtál kisfiam, de legalább én is végeztem mára a munkámmal, apa is nemsokára itthon lesz. Vacsoráig van egy kis időnk, amit együtt tölthetünk, s azt tesszük, amit szeretnél. Jó lesz?
A kisfiú alig akart hinni a fülének, s örömmel suttogta a választ:
- Igen anya, jó lesz.





A meséhez az illusztráció Kürti Dezső munkája Link
Beszélgetésünket a mese írójával itt olvashatja Link
 
 
0 komment , kategória:  mese  
Pillangó
  2009-08-21 21:14:26, péntek
 
  "Tudod,a pillangót ha elszeretnéd kapni,soha nem szabad üldöznöd.

Ha üldözöd a pillangó csak azért is elmenekül előled.Felszáll a magasba.

Te pedig lent maradsz.És a buta pillangót nem érdekli más csak önmaga.

És nem foglalkozik veled,aki lent maradtál.De ha nem üldözöd a pillangót,

csak leülsz nyugodtan,nézel rá,a pillangó felfigyel rád. Várja,hogy te is üldözni kezdj,s ő a magasból nézzen rád.

Titokban azonban mindig azt kívánja: te legyél más.Ha nem üldözöd,a pillangó már szinte csak rád figyel.

El szeretné nyerni a tetszésed.S ha te ekkora egy virágra,a napra nézel,

a pillangó dühödten fog feléd röppenni.

Féltékeny lesz,s addig illegi-billegeti magát,míg újra rá nem figyelsz.

És ha te szereted ezt a pillangót,nem kezded el üldözni.

S o olyan közel megy hozzád,hogy láthatod szárnyának csodálatos mintáit, színeit.

Megismered.Ekkor a pillangó rászáll az arcodra,s a te mosolyodtól,a te könnyedtől válik varázspillangóvá,a Te varázspillangóddá,olyanná amilyenné Te szeretnéd."

/Forrás:Jameka/



 
 
1 komment , kategória:  történetek  
Csend
  2009-08-21 20:57:40, péntek
 
  Szabolcs Piroska: Csend


beburkolózom a némaságba mint lepkebáb
míg halkan hintál tavaszra várva

csukott kagylóhéj morajló tengerben
gyöngykönnyét magába zárva

vén házban üres kandallómély
lobbanó lángot hiába vágyva

mint romos, telt, vén temető
hol az enyészet lábujjhegyen jár

hűvös, repedt márványszobor
míg alant őrzi ősi, dermedt titkát

mint életszikkasztott ősanya
hallván az oktondi gyermekzsivajt

hogy halkuljon el végre minden régi zaj
békés órára várva beburkolózom a némaságba


 
 
0 komment , kategória:  vers  
A beszélő forrás
  2009-08-20 23:07:21, csütörtök
 
  Weöres Sándor: A beszélő forrás

megszólal a kimondhatatlan
de nem mondhatja ki önmagát

cselekszik a kezetlen
de csak a te kezeddel
megindul a lábatlan
de csak a te lábaddal
eszmél az eszetlen
de csak a te eszeddel
virágba borul a virágtalan
de csak a te virágoddal
gyümölcsbe merül a gyümölcstelen
de csak a te gyümölcsöddel
adakozik az adhatatlan
de csak a te adományoddal
irgalmaz az irgalmatlan
de csak a te irgalmaddal
imádkozik az imátlan
de csak a te imáddal
fényes lesz a fénytelen
de csak a te fényeddel

megszólal a kimondhatatlan
de csak a szívedben.


 
 
2 komment , kategória:  vers  
Az álmodók
  2009-08-20 23:04:12, csütörtök
 
  Őri István: Az álmodók

Ismerek olyan embereket, akik a múltból élnek; a sajátjukból és a világ múltjából. Számukra a jelen és a jövő csak szavakban létezik; értik, mit jelent, de nem élik.
Az álmodás: emlékezés, az emlékezés: tapasztalat, a tapasztalat: továbblépés, az élet tovább álmodása.
Az álmodók életereje az emlékezés, amely végtelen, ezért kimeríthetetlen és mindent tartalmaz, amire szükségük van. Sőt, többet. S ez a több a boldogságuk, a mosolyuk; a több: álom az álomban, amit szavakkal leírni nem lehet.
Az álmodók is ebben a világban élnek, s mindazt, amit tapasztalnak, beépítik az emlékezetükbe. A jót is és a rosszat is. Így gyarapszik, gazdagodik az ő közös emlékezetük, s ahogy egyik nemzedék követi a másikat, az álmodók egyre többet kapnak egymástól az emlékezés által.
Az emlékek olyanok, mint egy nyíló virág: szépek, kedvesek, illatosak, ezerszínűek, de sohasem hervadnak el. Örökké nyílnak, örökké növekednek és egyre szebbek lesznek. Az emlékek egy végtelen virágoskert, s abban sétálni nemcsak jó, hanem erő is.
Az álmodók a világban élnek, de nem kellenek a világnak. A világ csak azonnali, konkrét és kézzelfogható megoldásokat fogad el, mert önmaga is pillanatnyi, konkrét és kézzelfogható. Ami ezeken kívül esik, az idegen, bizonytalan, félelmetes. A világot az anyagdarabok egymásra rakása építi egyre nagyobbra, egyre kaotikusabbra, egyre kiszámíthatatlanabbra; éppen olyanra, amitől a világ fél. És mégis ezt fogadja el, mert nem az emlékeiből, hanem a tárgyakból él, amelyek elmúlnak, semmivé lesznek. A világ fél az azutántól, ezért fontos neki az idő, amit úgy tekint, mint konkrétumot, mint egy sajátos anyagot, amely gyorsan halad, hamar múlik. Ezért a pillanat szeretete.
Az emlékek védelem a világ ütései ellen, mert tartalmazzák a bizonyosságot is, egy másik világ ismeretét, ahol mindenki álmodóként él, ahol mindenki egy, mert az anyag nem választja szét a lelkeket. S az ismereteken túl - mivel az emlékek megtapasztalásokon alapulnak - az álmodók már itt, ebben a világban is megláthatják, megérezhetik azt a világot, elmehetnek oda és visszajöhetnek ide, ha még dolguk van a földön. S ha egyszer valaki járt ott, az békességet nyer és belátja, hogy az idő örök, soha el nem múló, változatlan - ezért számára egyszerűen nem létezik.
Egyszer régen valaki azt monta néhány földi embernek: Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. S ez így is volt, mert aki mondta, járt ott, ahol az álmodók is járhatnak. Személyes tapasztalataiból ismerte azt a világot, ezért volt békessége.
Az álmodók nem kellenek a világnak, ezért nem is igen reklámozzák magukat, nem nagyon mondogatják, hogy valójában kik ők. Nem erőltetik magukat a világra, inkább gyűjtik a tapasztalatokat, és tovább álmodják a múltat, az egyetlen létezőt, amely megtartja őket, amíg itt kell élniük.


 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Viszontlátásra
  2009-08-19 22:27:27, szerda
 
  Reményik Sándor: Viszontlátásra


Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom, sohasem tudhatom:
szoríthatom-e még
azt a kezet, amit elengedek.

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év mulva.
S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.
Viszontlátásra a földnek porában,
viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
vagy a Tejút valamely csillagán -
Vidám viszontlátásra mégis, mégis!
 
 
2 komment , kategória:  Reményik Sándor  
A Kék Madár
  2009-08-19 22:17:37, szerda
 
  A Kék Madarat nem kell távoli országban keresni. A Kék Madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét. Mert a Kék Madár maga a boldogság, és kalitkája az emberi szív.

Maurice Maeterlinck


 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Légy tudatában
  2009-08-18 21:03:43, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2009.07 2009. Augusztus 2009.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 31 db bejegyzés
e év: 569 db bejegyzés
Összes: 3235 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 68
  • e Hét: 213
  • e Hónap: 5728
  • e Év: 94987
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.