Belépés
petrikildiko.blog.xfree.hu
Azt akarjuk megváltoztatni, amit meg kéne tartani és azt akarjuk megtartani, amit meg kéne változtatni. Petrík Ildikó
1963.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
A szürke hétköznapok
  2009-08-14 07:41:29, péntek
 
  - Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
Hallgatlak - bólintott a bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok. Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.
Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam - bár nem értek hozzá -, hogy ez gyémánt! Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha........
Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
- Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzte utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól.
- Mond, mit jelenhet?
- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: Valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe a napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát.......

Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!


 
 
25 komment , kategória:  Tanmese  
Fény és árnyék...
  2009-08-06 20:58:35, csütörtök
 
  FÉNY ÉS ÁRNYÉK
Fény és árnyék átöleli az életem követ, mint hűséges kisértet. Megfogalmazódik
bennem a kérdés.
Az élet vajon mennyit ér?
Akkor, ha az álom, mi a célt mutatta sziklás hegycsúcsként magasodik, akkor, ha már
nincs idő, sem erő felmászni és lenézni a völgybe. A kérdés pedig ott lebeg fenn a
szírten, és kúszik egyre feljebb. Felettem az ég szürkén mered rám, mint idő
koptatta óriás tányér, benne vegyes érzelmek tárháza feltőltve izletes csalamádéval.
Ha derűs arannyal van szegélyezve, ám ha beborul az ég millió szikrát szór a háborgó
érzés, és szétfolyik az arany szegély. Apró szigetecskéket alkot, melyben ott
csilingel az árnyékkal fedett útszakasz, hol tudatosul, hogy az élet csodás! De,
miért fedi olykor árnyék?-követ a kérdés szüntelen. Fény és árnyék, a föld
forgásával váltakozik, e két jelenség. Vajon a lélek is követi a természetnek, e
törvényszerű váltakozását? Tehát az élet kötelezö misztikuma az árnyék? Már csend
van, elmúlt az éjszakai zaj. Dallamát börtönbe zárta a hajnal, földbe vájt égő
katlan lángja ébredezik, túl a folyó kanyarulatánál. Vörös korongban ébred a nap.
Beborítja fényével a földet, s a csendben ott a halálhörgés góca. Halálhörgés, mely
eltünt rímek, halott szavak burjánzó agyban diktálják a ritmust, ám titokban, hogy
más ne hallja. Görbe utcákon nagy robajjal siklik hol erre, hol arra, hamis
mesterséges fények mutatják az utat, merre menjen az, kinek szeretettől lett bűnös a
lelke. Évek elvetélt percek, s lám a feljövő nap visszapillant az éjszakába. Vajon,
miért teszi? Ki hazudta az éjt napsugárba rejtve arcát? Csend van, üvőltő csend a
szenvedés órája. Vihart sodor a hajnalt űző szél, tájfunt majd követi a halottkém.
Felboncolja az elhagyott éveket, szüntelen keresve az értelmet. Ám ott az árnyak
között kavarog a kérdés. Az igazság mennyit ér? Az igazság, mit befedünk, elrejtünk
a világ elől, s hordozzuk végig az úton. Zenefoszlányok szűrődnek át a csend falain,
körös-körül szeméthalom, s kérdezem nézve a tarka kupacokat. Az élet ennyit ér?
Felszínen fanyar vigyor, rajta a szeméthalom, alatta ott a katlan, mely tűzben ég, s
a tájfun söpri a szenvedést. Felkavarja a halálhörgést, s hóhért kreál, mely
megreked, ám ha egyszer útrakél vérbe fagy az, mi lángokban ég.
Emlékezni kell!-vonulnak a szürke felhők, halvány napsugár felém köszön. Félre kell
tolni az árnyékot, fényre hozni a múlt millió csillagát, mely bearanyozta a
hátrahagyott fél évszázadot.
Félévszázad, mily gyorsan futott, pedig útját ma már sziklák fedik be. Ezeken a
sziklákon kell felemelkedni, hogy az árnyék ne takarjon be, millió tüske szúrja
testem-lelkem, de menni kell, hisz a cél ott van fenn a fényben. Cél avagy álom,
mint sürű erdő eltakarja a fényt.



 
 
7 komment , kategória:  Szerelem, szeretet  
Nyitott kézzel szeretni...
  2009-08-01 21:21:57, szombat
 
  Nyitott kézzel szeretni
Úgy hívom ezt: nyitott tenyérrel szeretni. Ez a tudás lassan érlelődött meg bennem,
a fájdalmak tüzén és a türelem vizein át jutottam el hozzá. Még ma is tanulom: fel
kell szabadítanom, akit szeretek, mert ha belekapaszkodom, csüngök rajta és
állandóan ellenőrzöm, épp azt veszítem el, amit megtartani szeretnék.

Ha egy szeretett lényt igyekszem megváltoztatni, mert úgy érzem, tudom, hogy
milyennek kellene lennie, akkor megfosztom őt egyik legértékesebb jogától: attól,
hogy felelősséget vállalhasson saját életéért, választásaiért, életmódjáért.
Valahányszor ráerőszakolom valakire az akaratomat vagy uralkodni próbálok felette,
megfosztom őt attól, hogy a növekedés, az érés folyamatában kibontakozhasson.
Birtoklási vágyammal megrövidítem és korlátozom őt, bármennyire szívből jövők is a
szándékaim.

A legkedvesebb óvó szándékú tetteimmel korlátozhatom és megsebezhetem a másik
embert, és a túlzott védelem és gondoskodás minden szónál ékesebben ezt üzeni neki:
,,Képtelen vagy gondoskodni magadról. Nekem kell gondoskodnom rólad, mert az enyém
vagy. Én vagyok érted a felelős."

Amint tanulom, nap mint nap gyakorlom, már képes vagyok ezt mondani annak, akit
szeretek:

Szeretlek, értékellek, tisztellek és bízom abban, hogy lesz erőd azzá válni, amivé
lehetőséged van - ha nem állok az utadba. Szeretlek annyira, hogy szabaddá tudlak
tenni, és egymás mellett mehetünk örömben és szomorúságban. Meg fogom osztani veled
a könnyeket, de nem kérem majd, hogy ne sírj. Ott leszek, ha szükséged lesz rám,
átölellek és megvigasztallak, de nem nyúlok a hónod alá, ha már egyedül is
boldogulsz. Veled leszek magányodban és gyászodban, de nem veszem azt el tőled.
Igyekszem nem csak a szavaidra figyelni, hanem arra is, amit mondani akarsz, ha nem
is mindig értek egyet veled. Lehet, hogy néha dühös leszek rád, de akkor ezt
igyekszem őszintén elmondani neked, hogy ne bánjam különbözőségünket és ne
idegenedjek el tőled. Nem lehetek mindig melletted, nem ügyelhetek mindig a
szavaidra, mert néha magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm. De ilyenkor is
annyira őszinte leszek majd veled, amennyire csak képes vagyok.

Tanulom, hogy ezt mondjam, nemcsak szavakkal, hanem azzal is, ahogyan másokhoz és
magamhoz viszonyulok - azokhoz, akiket szeretek, akik fontosak nekem. Ezt hívom hát
nyitott tenyérrel való szeretésnek. Időnként még ma is nehezemre esik, hogy ne
nyúljak a bábhoz, de már sokkal kevésbé, mint régen.

/ Ruth Sanford: Nyitott kézzel szeretni /


 
 
12 komment , kategória:  Gondolatok  
Teremtő képzelet
  2009-08-01 21:12:45, szombat
 
  Minden embernek vannak problémái, még akkor is, ha a kívülállók ezt nem veszik
észre. Mivel, mindenki a saját nézőpontjából szemléli a dolgokat, és azt tartja
valóságosnak. Az az Ő valósága, ami gyakran nem egyezik a problémát érző személy
véleményével, érzéseivel. Azonban a probléma okát mindig annak a nézőpontjából kell
vizsgálni, akié a probléma.

A gyógyulás felé vezető út első lépcsőfokán, meg kell keresni a probléma gyökerét.
Ez a lélek, a fizikai test, aura, csakrák bármelyik rétegében el lehet bújva. Az
egyik jellemzője minden problémának, hogy a múltban kell keresni az okokat. A másik,
hogy a jelenben, a problémát érző személy, a saját gondolatával tartja fenn a
problémát.

Amikor a probléma gyökere felszínre kerül, meg kell találni azokat a gondolatokat,
beszéd közbeni kifejezéseket, melyek a problémát folyamatosan fenn tartják.

A negatív gondolatok, nem megfelelő szóhasználat elhagyása, nem mindig könnyű
feladat. Ehhez a gondolat, beszéd, tudatos megválasztására van szükség.
Odafigyelésre, és a régi minták elengedésére. Gyakran rossz beidegződések, nevelési
szokások állják utunkat, de a változtatni akarók, ezeken a nehézségeken, mindig
túljutnak. Legyen az párkapcsolati, tanulmányi, túlsúly, vagy akár pénzügyi
probléma, stb.

Ebben segít, a képzelet teremtő ereje.
Képzeletünket saját céljaink megvalósítására tudjuk használni. Ennek legjobb
bizonyítéka, hogy megteremtettük a problémát. De, mennyivel jobb érzés tölt el, ha
olyan dologra gondolunk, olyat teremtünk, ami kellemes jó érzéssel tölt el. Csak
gondold végig mire gondolsz napközben, miről beszélsz másokkal, és máris meg tudod,
hogy mit teremtesz.

A pozitív életszemlélet, a változni, akarás mindig megmutatja a kivezető utat. Ehhez
pedig nem kell más, csak a változást kívánni.

És ne feledd!
A kérd, és megadatik, mindig működik.


 
 
0 komment , kategória:  Jó tudni, hogy...  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2009.07 2009. Augusztus 2009.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 4 db bejegyzés
e év: 19 db bejegyzés
Összes: 363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 19
  • e Hét: 141
  • e Hónap: 451
  • e Év: 16011
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.