Regisztráció  Belépés
sandrapolke.blog.xfree.hu
a valóság szebb az elképzeltnél Böröndi Lajos
1954.06.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
Kiállítás Révkomáromban
  2009-08-28 05:50:55, péntek
 
  Nagyon korán ébredtem, már egy napja az este elmondandó szövegen dolgoztam. Fejben. De nem ismerem a közönséget, s a helyszín is idegen, így le kellett írni a beszédet. Reggel négykor ébredtem, most lassan hat óra. Készen vagyok. Íme:


Látni kell, ha belefájdul a szem is



,,Üres kondér körül ülünk. Ez jellemzi ezt a posztmodern világot." - mondta tegnapelőtt délután Jelenits atya egy a Bakonyban tartott lelkigyakorlaton, s ez a mondat motoszkál bennem azóta is. A posztmodern számomra kiürült, kiüresített kultúrát jelent, valami lekozmáltat. S festészetben a szobrászatban is ellepte egy időre a felszínt, átlényegített anyag helyett tárgyakat kaptunk, objektumokat.
Pótlékot.
Lebó Ferenc és Varga György nem pótlékokon tart bennünket. Tárgyaik, festmények, köztéri alkotásaik megszólítanak, elgondolkodtatnak.
Töprengtem egy darabig, hogy mi a közös bennük azon kívül, hogy Varga is alkotott kisplasztikákat, bár manapság készületet nem láttam nála. Aztán megtaláltam: a szeretet. Szeretik, amit készítenek, nehezen válnak meg tőlük.
Elkoptatott mondat: látni tanítanak bennünket, s vezetnek egy emberibb világba, ahonnét már nincsen visszaút, s hozzánk tartoznak dolgaik.
Varga Mosonmagyaróvárról költözött ki a Szigetköz egyik településére, Lebó is két otthont tudhat magának, a felvidéki Udvardot, ahonnét szüleit, nagyszüleit kitelepítették a Szarvas melletti Csabacsűdre. És Győrt, a fogadott várost, ahova felesége révén került. Én még egy harmadikat is mellé tennék, Mosonmagyaróvárt. Itt két köztéri szobra is áll, Szent Istváné és Szent Lászlóé, s érmek, táblák jelzik, hogy e város együtt gondolkodik vele múltjáról.
Lebó Ferencet a történelem foglalkoztatja. Egy megjelenés előtt álló interjúban így vallott nekem a minap: ,,Engem elsősorban a magyar középkor izgat. Ennek a kornak olyasféle szellemi kisugárzása van, amit én valahol a magaménak érzek. Azt szeretném, hogy ezek a dolgok az embereket arra intsék, hogy ezek után olvassanak, nézzenek a dolgok után. Akinek nincs múltja, nincs története, azt be lehet csapni. Annak nincs jövője sem. Akinek nincsenek gyökerei, az nem tud növekedni. Kell egyfajta életerőnek lenni minden nemzedékben. Én a dolgaimban jelképeket keresek, az udvardi emlékmű is jelképteremtés volt. A jelképek átszövik az emberek mindennapjait, s amikor meglátnak egy-egy szimbólumot, akkor tudják, hogy mit jelent. Akár az őskeresztények a hal szimbólumát. Ez is megjelenik az én munkáimban is. Akár az a fajta három nyúl, aminek csak három füle van, s az a Szentháromságot formázza. A szimbólumok keresése, ismét emlékezetbe idézése az egyik feladatom. Figyelmeztetni arra is, hogy melyek e nemzetnek a jelképei. Az a zászló például, amiért életüket adták, s amelyiken megjelennek az Aradon kivégzettek nevei."
Kétségtelen, legnagyobb hatású a kitelepítettek emlékműve Udvardon. A három méter magas tenyér középpontjában ott a ,,napszem", Isten szeme. A feltartott kéz szigorú parancsa: eddig, és ne tovább! Az öt ujj elmondása szerint az elszakított nemzetrészeket szimbolizálja. Az újkori európai történelem egyik nagy szégyenére emlékeztet ez az alkotás. De a téma tovább fejlődik Lebónál, jelenleg a mosonszolnoki kitelepítettek emlékére készít köztéri alkotást.
Nem lehet, hogy ne tegyek említést a Mosonmagyaróváron álló István szoborról. A Millennium évében számtalan Szent István alkotás készült, ezek közül a legsikerültebb az övé. Ereje teljében lévő férfit ábrázol, aki birtokában van mindazon képességeknek, amelyek alkalmassá teszik egy ifjú nemzet, egy születő nemzet vezetésére. Ez a szobor rányomja bélyegét a városra.
A szobrász köztéri alkotásai élik tovább a maguk életét, azokat nem lehet tárlatról-tárlatra hurcolni őket. De Lebó ugyanúgy mestere a kisplasztikáknak, az érméknek, mint a monumentális szobroknak. Ha az előbb Szent Istvánt említettem, hadd szóljak Géza fejedelem halálának 1000. évfordulójára készített gyönyörűsége érméről, de említhetném a Magyar Nemzeti Bank felkérése készített emlékpénzeket is.
A mosonszolnoki munkát már említettem, emellett jelenleg a Mátyás templom János Pál harangján dolgozik, s Bukarestnek készít egy magyar hősi emlékművet.
Lebó Ferenc hívő ember. Erről így vall: ,,Azt gondolom, hogy mint teremtett lények, valahol az isteni alkotás folytatói vagyunk. Ez nagyon nagyképűen hangzik, de vallom, hogy életünkkel ezt kell folytatnunk. S ezt vidáman, derűvel kell tennünk. S ameddig erőnkből telik."
Varga Györgyöt az elején említetteken kívül a mélyben más is köti Lebóhoz, az elmúlt évtizedben megjelenik vásznain a szenvedés, s jelen van egyféle mélyben megbúvó történelemkeresés. Ennek talán oka a magyaróvári tragédia, az embertelen 1956-os mészárlás, és annak átéléskényszere. Mint ahogyan Lebó is vallja azt, hogy elődeink emlékeit fel kell élni, folytatói vagyunk az ő életünknek, Varga is tudja, apáink elvakart múltjával nehéz élni.
Varga 1968 óta fest, mellette figyelemreméltó kisplasztikákat is alkotott. Magyaróváron a városi könyvtár előtt köztéri alkotása is látható. Ő magát a Szigetköz festőjének vallja, de olajképein és akvarelljein inkább látjuk a megsebzett tájat, mint az emberrel harmóniában élőt. Az elhagyatottságot érzem ezeken a műveken, amely egyszerre emberi és nem emberi. Valahogyan összevillan az ember szomorúsága a tájéval.
Talán nem tévedek akkor, ha azt mondom, Varga György perspektívája is akkor lett tágabb, amikor kinyílt előtte a határ, barátokra tett szert, részt vett művésztáborokban, megöregedett, s nem csak a holnap horizontját, de a múltét is kémlelni kezdte. Modern vásznain mintha egy Árpád kori templom agyonkarcolt, apró jelekkel televésett fala jelenne meg, fölmutatva egy négyzetméteren a szenvedéstörténetet, amelyre a háttérben Korpusz vetül, a kereszt szimbóluma hatja át. A megváltásra váró ember alázata is ott lüktet e képekben, s a Bárány vére folyja be őket.
A művészet tesz emberré bennünket, hogy ne ragadjunk a sárba. Ez vígasztal és menedék is egyben ebben az üres kondérú világban.
A posztmodern azt mondja, hogy valami után vagyunk, a világ szövete szétesett, a Himnuszból kihullottak a szavak. Lebó Ferenc és Varga György szobrai, vásznai, plasztikája nem ezt sugallják. Azt, hogy folytatói vagyunk a történetnek, ezer gyökérrel kapaszkodunk a múltba, de a jövőt kémleljük. Aminek semmi értelme az átélt múlt nélkül. S hogy meg kell szenvedni minden lépésért, s hogy látni kell, ha néha ebbe belefájdul a szem is.

Böröndi Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Megkísértett hit a hitünk
  2009-08-27 18:52:42, csütörtök
 
  Jelenits atya mondata. Föl kellett jegyeznem.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lelkigyakorlat
  2009-08-27 18:51:34, csütörtök
 
  Ma ebéd után eljöttem Bakonybélből, ahova szerda reggel mentem a piarista iskola tantestületével, hogy részt vegyek azon a lelkigyakorlaton, amelyet Jelenits atya tart. Korábban meg azért kellett eljönnöm, mert holnap Révkomáromban kiállítás nyitok meg, s még készülnöm kell rá.
Nagyon kedves, töprengő embert ismertem meg az atyában. A környezet szép volt, ma megnéztük Cseh Tamás házát is. Tegnap este pedig én készítettem tárcsán sült húst a csapatnak.
Jó, összeforrott társaság. Szeretek köztük lenni.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Névnap
  2009-08-25 21:05:42, kedd
 
  Köszönöm mindenkinek, aki megköszöntött. Vannak névnaposak, s olyanok, akik születésnapot ünnepelnek inkább. Én ez utóbbiak közé tartozom.
A mai nap teljesen más volt az eltervezetthez képest. Este még tanévnyitó közös misén is voltam, utána közös vacsorán. Pakolom össze a holmikat holnaphoz.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pótvizsga
  2009-08-25 07:16:12, kedd
 
  Tegnap este hívott Lupus, hogy menjek be a pótvizsgán segíteni. Én nem buktattam senkit, valószínű Ági tette ezt. Így a délelőtt oda.  
 
1 komment , kategória:  Általános  
Esős kirándulás
  2009-08-24 08:16:57, hétfő
 
  Szemelgető esővel kezdődött a szombat, ebéd után összepakoltam, s mentünk Sopronszentmártonba. Ez Kismarton alatt van. Kópházánál mentem ki, s már vártak, paprika, hagyma összevágva, hogy kb. harminc embernek lecsót készítsek. Bográcsban. Féltem, hogy a levét nehezen tudom elfőzni, de végül egészen finom lett.
Kántás Jancsi vörös borát ittuk hozzá. Elég sokat. Deák Ernő tanyáján Bécstől Grázig összejött mindenki, de volt holland rendszámú autó is. Ott aludtunk, s délelőtt Brenner osztrák oldalán letettük az utót, s 4-5 kilométeres túrára vezényelt indulást Ernő. A határvonal mellett csalinkáztunk, hol itt, hol ott. A határkövet precízen lerakták az osztárok, rajta a dátum: 1922. Tőle öt méterre a vasfüggöny, a drót, aminek a maradványaiból csipegettünk egy keveset. 1957-ben húzták fel, aztán még beljebb magyar oldalon a műszaki zárat. Azt 1967-ben.
Haza már a kismartoni gyorsforgalmi utat választottam, s Hegyesnél léptük át a határt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szlovákia Koszovó
  2009-08-21 20:46:33, péntek
 
  Ma végig követtem Sólyom Kanossza járását, s azt hiszem volt valami haszna ennek az incidensnek. Át kell ütnie a liberális Unió falát. Órási sanszot adott arra, hogy felhívhassa a magyar poltika egy a legitimitás szélén tántorgó ország emberi jogok elleni tetteire a figyelmet.
Szlovákia nem létezik jogilag. Nem volt Trianonban, senki nem csatolt hozzá területet lakossággal, s nem volt a második háború után sem. Ha lett volna, vesztes országként nem területeket kapott volna, hanem jóvátételt kellett volna fizetnie.
Az uniós csatlakozást és az elismerést Magyarország elsőként szavazta meg, hála a fasizsta Beses törvények jogtárban tartása, és a fasisztoid politika.
Most Magyarországnak nagy sansza van: Trianont semmissé kell nyilvánítani, s követelni Estzerházy rehabilitását. S fel kellene függeszteni a doiplomáciai kapcsolatokat. Az Unió nem jönne rá másként, hogy nagy a baj.
S persze nem szabadna uniós fórumokon érintkezni Ficó nácijaival.
Persze ez az ország ezt a lehetőséget is elszalasztja.
S még egy megjegyzés: a huszadik század két nagy genocídiuma: a zsidó és a magyar. Ez utóbbi ma is tart.
S hogy miért Koszovó? Szlovákia még ma sem ismerte el ezt az országot. Őt mi a fenéért kellene elismerni?
Utóirat: Megnéztem a Sme című szlovák napilap honlapját. Több mint ezer szavazó közel 52 % tartja helyesnek Sólyom kitiltását. Ez soknak tűnik, de azt is jelzi, hogy borzasztóan megosztott a félretájékozatott szlovák közvélemény.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy kellemes nap
  2009-08-20 21:33:17, csütörtök
 
  Tíz órára mentem Bárdy Margithoz a Főherceg Vendégházba, beszélgettünk, készítettem egy fotót, egy rövid interjút. S meghívtam délutánra kafezeitre Feketeerdőre. Örömmel elfogadták a meghívást társával. Négy órakor értük mentem, s hazajövet megnézte a Nehézkeresztet a temetőben. Egyezett a véleményünk, súlyos gaztett szobrokat eredeti helyéről elmozdítani. Azt javasolta, hogy ha már ez történt, írják ki egy táblára, hogy hol volt.
Kávéztunk idehaza, s összebarátkoztunk. Nagyon kedves öreg hölgy, akit meglátogatunk Münchenben, hisz egy Atlaszciprust ad ajándékba, aminek a kertben ki is nézte a helyét. Oda kell elültetnem. Hogy tudjam, van/volt egy Bárdy Margit.
Erős egyéniség. Megszerettem.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hétvégén Burgenland
  2009-08-20 05:40:45, csütörtök
 
  Olyan szépen megtanultuk az elcsatolt nemzetrészre ezt a hirtelen találmány szót. Váras tartományt jelent.
SZombaton Deák Ernő tanyárára megyünk, a szokásos évi összejövetel. Tegnap beszéltem vele, besegítek főzni, bár csak öt óra körül érek oda. Sopronszentmárton a valahai neve a településnek, ennek a szélén épített az erdő mellett Ernő búvóhelyet. Mivel 1990-ig ki volt tiltva az országból, itt próbált magyar levegőt szívni, a határ mentén.
Másnap délelőtt kirándulunk, szerinte lehet még a vasfüggönyből fölszedni egy darabkát, hozok emlékbe.
Ma délelőtt Bárdy Margittal találkozom, aztán végzem a dolgomat. A darnózseli újság anyagát is átnyomták, de bosszant, hogy nem az egészet. Pedig hétfőre elkészítettem volna. A jövő héten úgysem tudok sokat dolgozni, szerdán Bakonybélbe megyek a piaristákkal, előtte be kell pácolnom vagy 100 szelet húst, azt sütjük ki az első este. Onnét pénteken hazajövök, mert este Lebó Ferinek és Varga Gyurinak nyitok meg kiállítást Révkomáromban. Ez utóbbi szövegét meg is kell írnom előre, mert ott szembesülök az anyaggal, s nem akarok ötletelni.
Ismerem mindkettőt, tudom mi lesz a falakon.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lánchíd Rádió
  2009-08-19 20:10:38, szerda
 
  Tegnap este Bécsben voltunk a fiammal, Smuk Bandinál. Kivágták őket (is) a Pázmáneumból, Erdő Péter egy idehaza fölösleges embert küldött ki főnöknek, hátha ott kevesebb kárt okoz.
A történetet megírjuk a Szél-járásban.
Délelőtt bevásároltunk, majd dolgoztam szinte mindegyik kiadványon. Aztán délután fél öt körül fölhívtak a Lánchíd rádiótól, Vass István Zoltán beszélgetett velem Óvár '56-járól.
Intelligens volt, élő adás volt.
Közben megnyílt a fogyókúrás fesztivál Óváron, egy furcsa kiállítással, ahol nemzetközi hírű művészek együtt láthatóak néhány dilettánssal. A két városrészt hetven éve rakták jogilag össze, akkor ez nem zavart sok vizet. Most hetven művész hetven valamije ... Ennek nagyon liberálhülyeség íze van.
A jövő héten megnézem az anyagot, ha a hetvenes számon kívül van valami összkép, rehabilitálom a fenti gondolatokat.
Persze a marketing fontos, de az is csak eszköz..
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
2009.07 2009. Augusztus 2009.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 35 db bejegyzés
e év: 277 db bejegyzés
Összes: 2487 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 143
  • e Hét: 1197
  • e Hónap: 3555
  • e Év: 74136
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.