Belépés
bubamama.blog.xfree.hu
" A fény, csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle." Hamvas Béla : A láthatatlan történet. Dr Buttyán Kornélné
1937.04.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
A H1N1-ről...
  2009-09-29 18:33:04, kedd
 
 
Page 1
A Jog az Egészséghez Egyesület közleményeBudapest, 2009. szeptember 25.Dr. Lenkei Gábor és Dr. Lenkei György tudományos összefoglalójaFeleslegeshisztériakeltés?Higgadtan és tudományosana H1N1 vírusrólés avédıoltásról
--------------------------------------------------------------------------------

Page 2
A Jog az Egészséghez Egyesület közleménye2Higgadtan és tudományosan a H1N1 vírusról és a védıoltásrólÚgy tőnik, olykor könnyebb félelmet kelteni és hisztériát gerjeszteni, mintközzétenni a tényeket, a higgadt, józan igazságot.Vizsgáljuk meg aH1N1, más névensertésinfluenza, vagy szinténhasználatos nevén,új influenzatémát a rendelkezésünkre álló tudományosadatokon tükrében.Az orvosi szakma legfıbb szabálya:,,Sohase árts", latinul ,,Nil nocere".Jól ismert, hogy az orvosi beavatkozásoknak, legyen az mőtét, vagygyógyszerek elıírása a beteg számára, vagy akár védıoltás, vannak kockázatai.Ahhoz, hogy egy orvos meg tudjon felelni a ,,Sohase árts" elvárásnak, három kérdéstkell alaposan megvizsgálnia.1./ Mennyire veszélyes az a dolog, amivel szemben fel kíván lépni? Érdemes-eegyáltalán beavatkoznia?2./ Mik a tervezett beavatkozás, pl. védıoltás várható elınyei? Mekkoravédelmet jelent az a páciensei számára?3./ Mik a tervezett beavatkozás kockázatai, veszélyei? Milyen mértékbensodorja veszélybe a pácienst, ha azt alkalmazza? Mennyire biztonságos abeavatkozás?Amennyiben a három tényezı együttes vizsgálata azt mutatja, szükséges, éshasznos elvégezni a beavatkozást, mert a beteg elfogadható szinten biztonságbanvan, vélhetıen nem fog károsodni, de számottevı elınyhöz jut a beavatkozás révén,az orvos felírja a gyógyszert, elvégzi a mőtétet, vagy beadja a védıoltást.Nem szeretnénk, ha Ön azt hinné, le akarjuk beszélni arról, hogybeadassa önmagának, vagy gyermekének a H1N1 védıoltást. Csupántudományos tényekkel szeretnénk támogatni abban, hogy a legjobbdöntést tudja meghozni.Elsıként nézzük meg, mennyire veszélyes az új influenza:Az Országos Tiszti Fıorvos irányítása alá tartozó Országos Járványügyi(Epidemiológiai) Központ körlevelet küldött ki a háziorvosok számára. Abban ezolvasható:,,A megbetegedés általában a normál szezonális influenza jellegzetestüneteivel jár, és szövıdmény nélkül, önmagától gyógyul."
--------------------------------------------------------------------------------

Page 3
A Jog az Egészséghez Egyesület közleménye3Majd így folytatja:,,Az influenza hirtelen kezdıdik, és a leggyakrabban észlelttünetei: láz, köhögés, torokfájás, orrdugulás, orrfolyás, izomfájdalom, fejfájás,fáradtság, hidegrázás. Esetenként gyomor-bélrendszeri tünetek is elıfordulhatnak, pl.hasmenés, hányinger, hányás."Ugyanezen intézet hivatalos jelentése szerint május 18. és szeptember 13-aközött, 17 hét, kb. négy hónap alatt összesen 206 ember betegedett meg H1N1vírus által.32 beteget ápoltak kórházban. A Járványügyi Központ jelentését idézve:,,legtöbbjüknél elkülönítési/óvatossági intézkedésként, nem pedig a megbetegedéssúlyossága miatt".Egy beteg halt meg. Más forrásból származó információ szerint az áldozatsúlyos állapotban lévı, végstádiumú rákbeteg volt.Csak összehasonlításképpen:Naponta 3-4 magyar veszti életét közlekedési balesetben, tehát ajelentésben szereplı 17 hetes idıszak alatt 357-476 fı halt meg ennekkövetkeztében.Orvosi szakfolyóiratból származó információk alapján 17 hét alattMagyarországon 2618 ember veszíti életét az elfogyasztott gyógyszerekmellékhatásai következtében. Minden egyes nap 22 ember.Gyakranhallanihíreketinfluenza-szerő(ezakulcs:szerő!!!)megbetegedésekr& #305;l. Az egyik legutóbbi esetnél (a Gyırben megbetegedett 59iskolás) is bebizonyosodott, hogy egyikük sem volt H1N1 vírussal fertızött.Az influenza az orvosi tankönyvek szerint elsısorban azok számára lehetveszélyes, akik legyengült, leromlott állapotban vannak, eleve súlyos betegségekbenszenvednek, akiknek leromlott, nagyon meggyengült az immunrendszere.Ezt kell egy orvosnak mérlegelnie. A páciensnél várhatóan szövıdményektılmentesen fog-e lezajlani az esetleges fertızés, vagy várható-e komolyabb probléma?Az oltási kockázat arányban van-e azzal a haszonnal, amit a beavatkozás révén ellehet érni?Vannak olyan rossz állapotban lévı emberek, akiknél nem nehéz megadniezekre a kérdésekre a választ.Nézzük meg mit tanult minden orvos az influenza ellenivédıoltások hatékonyságáról.(a Közegészségtan tankönyvet idézzük, amit Kertai Pál Professzor Úr írt, akiszintén volt Országos Tiszti Fıorvos),,a védıoltásoknak csak mérsékelt sikerük van",,Hazai tapasztalatok szerint a védıhatás 50-60%-os és néhányhónapig tart."
--------------------------------------------------------------------------------

Page 4
A Jog az Egészséghez Egyesület közleménye4A mérsékelt siker hátterében álló okok közül kettı:1./ Az influenzavírus fertızés ellen az orr, a száj és a légutak nyálkahártyájánmegjelenı ellenanyag nyújtana biztos védelmet, de ezt a fajta védekezést avédıoltások nem alakítják ki.2./ Az influenza vírus folyamatosan változik, így az oltóanyagban felhasználtváltozat és a várható fertızést okozó változat sohasem teljesen azonos.Vizsgáljuk meg a harmadik kérdést.Mennyire megbízhatóak az elvégzett biztonsági próbák?Ennek megítéléséhez Önnek tudnia kell, hogy a védıoltásokkal kapcsolatosszövıdményeket az orvosok három csoportba sorolják.1./ Korai szövıdmények - 6-24 órán belül bekövetkezı2./ Néhány napon belül bekövetkezı3./ Késıi szövıdmények - általában 60 napon belül jelentkeznek.Ennek alapján józan ésszel belátható, hogy egy biztonsági próbát nem lehetmegnyugtatóan lezárni 60 napnál rövidebb idı alatt. Ha ezt megtesszük, nemderülhet fény a késıi szövıdményekre.A biztonsági próbákat elıször állatkísérletekben végzik el, majd amikorezek eredménye megnyugtató, elvégzik ezeket embereken is. Nagyon profi, japánosszervezés mellett elegendı lehet egy hét elıkészítés az állatkísérletek elıtt, 60 napvárakozás a lehetséges késıi szövıdmények miatt, majd még egy hét a nyert adatokkiértékelésére. Ezután egy hét elıkészítés az emberkísérletekre, majd a 60 napletelte után egy hét a kiértékelésre. Ez kétszer 60 nap, plusz kétszer egy-egy hét.Nagyon jó szervezés mellett az állatkísérletek elvégezhetıek két és fél hónap alatt,ugyanígy az emberkísérletek is ugyanennyi idı alatt. Ez összesen 5 hónap.Az oltóanyagot gyártó cég által 2009. június 18-án, csütörtökön közzétettadatok alapján az elsı, sorozatgyártásra alkalmas oltóanyag elızı nap készült el, és17-én, szerdán már el is kezdték a tömeges alapanyaggyártást.A közleményben ez szerepel:,,A legyártott vakcinát (oltóanyagot)ezután fogják tesztelni elıbb állatokon, majd a sikeres állatkísérletek utánembereken is. Jelenleg az alapanyaggyártás van folyamatban, ami heteket vehetigénybe, de azután, - már a kísérletek folytatásával párhuzamosan - heti 500 ezeradag vakcinát készít majd a cég."Tételezzük fel, hogy 2009. július 1-re legyártották a szükséges alapanyagot, ésminden egyéb feltétel is rendelkezésre állt ahhoz, hogy megkezdıdhessenek azállatkísérletek az elkészült vakcinával. Innentıl kezdve, ha minden jól megy, öthónapra van szükség a késıi szövıdmények lehetıségének biztonságos kiszőrésére.Július, augusztus, szeptember, október, november.
--------------------------------------------------------------------------------

Page 5
A Jog az Egészséghez Egyesület közleménye5Ha minden kísérlet hiba, zökkenık nélkül lezajlik, józan számítás szerint decemberelejére lehet benyújtani az oltóanyagot az OGYI-hoz (Országos GyógyszerészetiIntézet) engedélyezésre.Tételezzük fel, hogy már június 18-án. a bejelentés napján megkezdıdtek azállatkísérletek, és ezek lezajlását követıen nem kellett egy hetet elvesztegetni azemberkísérletek elıkészítésével. Ilyen módon - elméletileg - már 2009. októbervégére, talán már a közepére összeállhat a kép, amely szerint az oltóanyag,tekintettel a késıi szövıdményekre is, biztonságosnak tekinthetı.Számításaink szerint az emberkísérletek legkorábbi reális kezdete szeptemberközepére eshetett volna, hiszen az állatkísérletek még a legtökéletesebb szervezésmellett sem fejezıdhettek be augusztus 19-e elıtt. Ezt követte volna a kísérletieredmények kiértékelése, az iratok elkészítése és benyújtása az engedélyezı OGYI-hoz.Augusztus 26-án, szerdán viszont már azt jelentették, hogy 120 önkéntesfelnıtt már meg is kapta a kísérleti védıoltást, sıt már megérkezett a gyermekekkísérleti védıoltását jóváhagyó OGYI engedély is. Elkezdıdtek tehát azemberkísérletek. Csodaszámba menı sebesség. Egyetlen hét alatt kiértékelték azeredményeket, elkészítették az engedélyezéshez szükséges iratokat, és be isnyújtották az OGYI-hoz. Ott végigfutott az engedélyezési folyamaton, kiadták azengedélyt az emberkísérletekre és már be is oltották az önkénteseket. Egyetlen hétalatt. Tiszteletre méltó szervezés.A hírek szerint már a végleges, a tömeges alkalmazást lehetıvé tévı OGYIengedély is a forgalmazó kezében lesz legkésıbb 2009. szeptember 29-én, aligegy hónappal azt követıen, hogy az önkénteseket beoltották.Október elején már el is akarják kezdeni a tömeges oltásokat.Úgy tőnik, nem várják ki a 60 napot.Minden héten legyártottak 500 ezer vakcinát, ez havi 2 millió, 3 hónap alatt 6millió. A hírekben is ezt tették közzé. Rendelkezésre áll 6 millió oltóanyag.Csak kérdésként fogalmazódott meg bennünk, ha menet közbenkiderülne, hogy az oltóanyag mégis veszélyes, vajon kidobnák a márlegyártott 6 millió adagot?Az Országos Tiszti Fıorvos már szeptember 1-én a következıketnyilatkozta:,,A felnıttek kísérleti oltása befejezıdött, bebizonyosodott, az oltóanyagártalmatlan, a héten elkezdıdnek a hatékonysági vizsgálatok, úgy tőnik októberelejére nagy mennyiségben rendelkezésre áll majd az oltóanyag."Bevalljuk, minket nem gyızött meg a garantált biztonságosságról.
--------------------------------------------------------------------------------

Page 6
A Jog az Egészséghez Egyesület közleménye6Ezt is nyilatkozta:,,egy nagyobb járvány a lakosság 30 %-át érintené"Az 3 millió ember. Nekünk már van 6 millió vakcinánk. Vajon hány embertakarnak beoltani?Úgy tőnik, mintha lenne itt egy kis sietség, hogy minél elıbb, minél többoltóanyagot gyártson le a megbízott cég. Ez a sietség ellentmond annak anyilatkozatnak, amelyet Dr. Bujdosó László Tiszti Fıorvos Úr, a H1N1 járványmegfékezésére létrehozott Bizottság (Pandémiás Bizottság - a pandémia szóegyszerően világjárványt jelent) elnöke tett 2009. június 3-án, szerdán.,,Nem kell sietni az új típusú influenza elleni védıoltáskifejlesztésével, mivel a vírus nem váltotta be a félelmeket, és nemokozott gyilkos járványt az északi féltekén."Hány emberen tesztelték az oltóanyag biztonságosságátAz oltóanyagok alkalmazásának vannak olyan szövıdményei, amelyek csakmondjuk, minden ezredik embert érintenek. Ahhoz, hogy az ilyen veszélyeket ismegnyugtató biztonsággal ki lehessen szőrni, megfelelıen nagyszámú emberen kellelvégezni a biztonsági próbákat. Egy minden ezredik embert érintı, ritka szövıdményesetében, ehhez nem elegendı még egyezer ember vizsgálata sem, hiszen avéletlenszerőség hozhat olyan helyzetet, hogy a ritka szövıdmény nem jelenik megmég egy ezer fıs csoportban sem. Lehet, hogy csak az 1011-ik embernél jelennénekmeg a tünetek.A jelek szerint legkevesebb 6 millió ember beoltására készültek fel. Ekkoratömegnél egy minden ezredik embert érintı szövıdmény már hatezer személynélokozna károsodást.A biztonsági próbákat mindössze 120 felnıtt és 42 gyermekbevonásával végezték el.Milyen vírus ellen készült az oltóanyag?Az oltóanyag gyártójától a következı nyilatkozat volt olvasható 2009. június18-án, csütörtökön:,,Bár korábban a gyártó azt ígérte, hogy a világon elsıként fog vakcinát elıállítani avírus vad, veszélyes, kezelhetı formájából, errıl késıbb letettek..."Ezek szerint az oltóanyag nem is abból a vírusból készül, amely azállítólagos járványt okozza?
--------------------------------------------------------------------------------

Page 7
A Jog az Egészséghez Egyesület közleménye7Majd így folytatja:,,...a vártnál enyhébb járvány miatt, a biztonságosabbnak, hatékonyabbnak ésgazdaságosabbnak tartott módszerek felé fordultak. A tömegtermelésre szánt vírustvégül nem a május elsı hetében kapott vadvírusból készítették, hanemabból az úgynevezett ,,klasszikus reasszortáns" vírustörzsbıl, amelyet azEgészségügyiVilágszervezet(WHO)körülbelülkétheteküldöttmegMagyarországnak." ;Segítünk értelmezni:1./ A járvány a vártnál enyhébb.2./ Igazán hatékony oltóanyagot abból a vírusból lehetne készíteni, amely atényleges fertızéseket és megbetegedéseket okozza. Ezt hívják ,,vad vírus"-nak.3./ Az oltóanyagot mégsem ebbıl készítették.4./ A,,klasszikus reasszortáns"kifejezés jelentése: egy olyan H1N1 vírusmegnevezésére használják, amely a múlt század harmincas éveiben bukkant fel azUSA-ban.5./ A hivatalos indoklás szerint a jelenlegi újfajta H1N1 vírus éppen azértveszélyes, mert teljesen új, olyan, amilyennel az emberek korábban nemtalálkozhattak, így nem alakulhatott ki védettség vele szemben.6./ Az influenza éppen azért fertız újra és újra, mert a korábbi vírusoknagyon gyorsan új formába alakulnak. Az új formákkal szemben azonban nem óvmeg a korábban, más formákkal szemben szerzett védettség.7./ A korábbi vírus típusokra kifejlesztett védıoltások éppen ezért nemvédenek meg az új változatokkal szemben, éppen ezért van szükség arra, hogyminden alkalommal új vakcinát fejlesszenek ki az új vírusból.8./ Állítólag hatalmas járvány fenyeget minket, egy teljesen új vírusmegjelenése miatt. Védekezésképpen milliószámra gyártjuk azt a vakcinát, amely egy80 évvel ezelıtti változat ellen véd? Az oltóanyag ugyanis az 1930-ban felismert,úgynevezett,,klasszikus reaaszortáns"típusból készül.9./ Talán nem véletlen, hogy háziorvosok csoportja már tiltakozott a tervezetttömeges oltások ellen. Kijelentették, hogy nem vállalnak felelısséget a H1N1 vakcinaután jelentkezı esetleges szövıdményekért. Azt szeretnék, ha a jelentkezıkaláírnának egy jogi nyilatkozatot, amelyben kijelentik, hogy magukra vállalják azezzel kapcsolatos összes felelısséget.
--------------------------------------------------------------------------------

Page 8
A Jog az Egészséghez Egyesület közleménye8SlusszpoénIdézet az Egészségügyi Miniszter Úr által aláírt, és ezzel jóváhagyottúgynevezett,,Nemzeti Influenza Pandémiás Terv"-bıl. (a pandémia szóegyszerően világmérető járványt jelent)Alcím:,,Intézkedési terv új influenza vírus által okozott világjárványesetére"5. számú melléklet:3. oldal:,,A kórfolyamat szövıdmény nélkül egy héten belül lezajlik."14, oldal:,,A jelenleg elıállítható oltóanyagokkal az influenzajárványokatmegelızni, vagy lényegesen befolyásolni nem lehet."A dokumentum jelölése: Verzió 2 2009/07/21Azt természetesen nem vitatjuk, hogy bármilyen, akár egy enyhe influenzajárványnak is lehetnek áldozatai. Ez tény. A kérdés az, hogy a jelenlegi oltóanyagmegfelel-e az orvos szakmai biztonsági elvárásoknak, és az oltások a tudományostények teljes körő figyelembe vételével fognak-e megtörténni.Amennyiben valakinek az jelent biztonságérzetet és megnyugvást, ha beadatjaönmagának az oltóanyagot, tegye meg, járjon el legjobb meggyızıdésénekmegfelelıen.A helyes eljárás minden esetben az, ha kérdéseit, kétségeitmegvitatja a kezelıorvosával.Reméljük sikerült elegendı tényt, tudományos adatot biztosítanunk a jódöntéshez, amelyet végül, Önnek kell meghoznia.Tisztelettel,a Jog az Egészséghez Egyesület nevében:Dr. Lenkei GyörgyDr. Lenkei GáborJog az Egészséghez EgyesületJog az Egészséghez EgyesületTudományos tanácsadóElnökBudapest, 2009. szeptember 25.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szuper!!!...
  2009-09-27 21:42:24, vasárnap
 
 
Ez a levél helyre teszi a nagy angol népet... Bravó!!!

A következő levelet egy magyar tévénéző írta a BBC-nek nehezményezve az Eurovíziós Dalfesztivál kommentátorának ténykedését. Nem is ez az érdekes, hanem, hogy milyen szórakoztató módon foglalja össze a magyarok történelmét:*

Kedves Uram!

/Ön május 21-én, szombaton este, a BBC televízió közvetítése alatt, az Eurovíziós Dalfesztivál pontozásakor ekként kommentálta a versenyben résztvevő NOX nevezetű magyar együttest: "8 pont a cigányoknak, vagy 5 pont a cigányoknak"./

Ezúton szeretném felhívni szíves figyelmét, hogy mi, magyarok, nem vagyunk cigányok, és ezt most azonnal ki is kérem magamnak, tizenöt millió nemzettársam nevében is. Úgy gondolom, egy újságíró legnagyobb hibái közé a tájékozatlanság, vagy a rosszindulat tartozik, és mivel nem tudom, Ön melyiket gyakorolta az említett szituációban, ezért néhány gondolatot megosztanék Önnel.

A magyarok valóban, a cigányokhoz és még a jelenleg Európában élő nemzetek 90%-ához hasonlóan Ázsiából származnak, ám ez nem jogosítja fel Önt, hogy ilyen vérlázító szemétségeket mondjon. Nagy-Britanniában is élnek, a magyarországi cigányok számarányánál jóval magasabb százalékban afrikaiak, ázsiaiak (köztük cigányok!), még sem fogja nálunk senki se az angolokat például leniggerezni.

Legelőször is, jobb, ha tőlem tudja, hogy a gatyáját, a nadrágját is nekünk, magyaroknak köszönheti, amelyeket nap mint nap felvesz. Ugyanis, ha a nadrágot és a fehérneműt (sok minden más rendkívül praktikus, mai használati tárgyunkkal egyetemben, amely származását már nem tartjuk számon), előbb átmenetileg a magyarok ősei, a hunok, majd pedig véglegesen a magyarok nem hozzák be kontinensünkre, Ön valószínűleg skót szoknyában járna be a stúdióba szerkeszteni. Ami végül is nem lenne különösebben baj (én is akarok már évek óta szerezni egyet), de jó tudomásul venni.

Kecskedudán játszani mi is tudunk, legalább olyan régen és legalább olyan ügyesen és szépen, mint Önök, akár hiszi, akár nem. Annak is utána nézhet nyugodtan, milyen volt a kézműves kultúránk olyan ezeregyszáz éve, mikor megjelentünk Európában, és össze is hasonlíthatja az ugyanilyen korú, Brit-szigeteki leletekkel: nagyot fog csodálkozni az "ázsiai" szépérzék és a három éves kisgyerekek primitív ábrázolásmódját tükröző nyugat-európai "kultúra" közti különbségen.

Tudósokban, feltalálókban, zeneszerzőkben, művészekben mi is eléggé jól el voltunk, vagyunk eresztve: személy szerint én talán csak a jó öreg Will Shaxie-t irigylem egy kicsit Önöktől, de ezzel sokan mások is vannak így.

Katonának mindig is kiválóak voltunk, és tengerésznek is simán megfelelnénk: tessen szíves lenni beütni a netes keresőjébe ezt a két szót: Miklós Horthy. Melózni is szerettünk és tudtunk mindig is. Úgyhogy csak ennyit egyelőre a civilizációs párhuzamokról.

Nemzetünk őstörténetéből nekünk is vannak az Önökétől talán jóval régebbi, és legalább annyi valóságtartalommal bíró, de ugyanolyan szép és misztikus legendáink, mondáink, regéink, legalább akkora mennyiségben, csak talán mi nem harsogjuk úgy tele vele a világot, de ugyanúgy szeretjük őket. (Példának okáért van egy mondánk, egy László nevezetű királyunkról, akit a Római Katolikus Egyház (jaj, tudom: az Önök államvallása, az anglikán, szívből nem kedveli őket!) a szentjei közt tart számon, aki egyszer fogta magát, és a csatabárdjával széthasított egy hatalmas sziklát, amiből víz fakadt, és a katonái nem haltak szomjan. Egyszerű mezei csatabárd volt, nem egy Excalibur-varázskard, de szíve mélyen Ön is beláthatja, hogy ettől bűvészmutatványtól nemhogy Arthur királynak, de még a jó öreg Merlin Mesternek is leesett volna az álla.)

Ha már királyoknál tartunk, szeretném Önnel tudatni, hogy nem a Habsburgok voltak a magyarok egyedüli, első és utolsó királyai. Ezzel a megnevezéssel, hogy király (king) pontosan 1000-ben került a magyar trónra az első. (Szent) Istvánnak hívták, és annak a dinasztiának a tagja volt, amelyet Árpád háznak hívnak, és amely (pfúj, már megint a piszkos pápisták!) hét (7!) szentet adott eddig az Anyaszentegyháznak. 550 esztendeig uralkodtak a magyarok felett, ha a női ágat is beszámoljuk (Anjouk, Luxemburgiak, Jagellók, plusz Hunyadiak). Mindazonáltal, fejedelmeink már 1000-nél előbb is voltak, akik tulajdonképpen királyok voltak, viszont most Atillára, a világtörténelem talán legnagyobb uralkodójára nem térnék ki, de nekem elhiheti, van közünk hozzá. (Talán, az Ő iránt érzett ősi gyökerű, genetikai kódolású nyugati irigység és gyűlölet csapódik le akként még a 21. században is, ahogy lecigányozza a magyarokat.) Mellékesen, ennek az Árpád háznak (és a többi magyar dinasztiának is) volt egy csomó kitűnő uralkodója, talán jóval nagyobb arányban, mint Anglia, vagy bármelyik európai nagyhatalom uralkodóházaiban. Ők is jártak például a Szentföldre kereszteskedni, és nekik is általában rendcsinálással kellett kezdeni, amikor hazatértek. Aztán.

Volt egy gyönyörű és gazdag országunk, kb. akkora, mint Nagy-Britannia, ahol még a 15. században is kb. annyian éltek, mint akkor az Ön hazájában. Pedig már ekkor túl voltunk az első magyar holokauszton, amelyet a mongol horda követett el ellenünk, kiirtva minden második akkor élt magyar embert. (Hogy most miért nincs nagy és gazdag országunk, annak kérem, nézzen saját maga utána: az I. világháború végénél kutakodjon, majd menjen a tükörhöz, és mint brit, köpje szembe magát!) Bizonyára, szerencsésebbek lettünk volna a történelmünkkel is, ha szigetország vagyunk, de sajnos nem vagyunk azok, és itt Európa keleti határán ez soha nem volt túlzottan kifizetődő. Így ahelyett, hogy idióta trónviszálykodással, vagy a harmadik világ kirablásával töltögettük volna el az évszázadainkat, ezer évig szinte egyfolytában honvédő háborúkat vívtunk. Az említett mongol iszonyat után nem sokkal már az akkori világ következő szuperhatalmával viaskodtunk 300 esztendeig.

Tudom, nem szerencsés, a "mi lett volna, ha Önök vannak a mi helyünkben" kérdés feltevése, de tudja, van egy olyan érzésem, hogy olyan ország, hogy Anglia, már vagy ötszáz éve nem létezne, és lelki szemeimmel látom az Önök számtalan, gyönyörű, ódon várait, ahogy a török tüzérség mindössze félórás pergőtűzzel füstölgő kőhalommá változtatja át őket. Ilyen előzmények után kerültünk a már említett Habsburgok "védőszárnyai" alá, akik hasonlóan gondolkodhattak rólunk, mint Ön, mert csak ártottak nekünk. De pár száz év után ők se bírtak velünk, és névleg elismertek egyenrangúnak magukkal, és visszább is vettek a szemétkedésből, úgyhogy egy kicsit már kezdtünk is testesedni, mint a fejlődésben visszamaradt, éhező kisgyerek, akinek végre jó sora lett. Ekkor jött az I. világháború, amelyet egy sor, ugyanolyan mértékben szarházi nagyhatalom (köztük Anglia) robbantott ki, és amelyet a Monarchián belül a magyar kormány a legvégsőkig ellenzett. (Kérem, menjen újra a tükörhöz...) A II. világháborúban, mivel a megmaradt Kis-Magyarország nem Anglia és Franciaország között, hanem a III. Birodalom és a Vörös Birodalom között feküdt (ráadásul ezek még puszipajtások is voltak '39 és '41 között), ezért nem az Önök szövetségesei lettünk, és a bolsevistákból se kértünk (már ismertük őket 1919-ből!), viszont kis és meggyalázott országként rettenetesen ijedőssé váltunk, így a nagy és erős Németország mellé álltunk. Németország ellenségeit (köztük Önöket) azonban nem gyűlöltük, nem akartunk ártani nekik, sőt még több tízezer lengyelt is megmentettünk a náciktól (szeretnek is a lengyelek bennünket). Mellesleg, az 1944-es németek általi megszállásunkig az Önök országa és Svédország mellett a miénk volt az európai zsidóság egyetlen mentsvára Európában. Közben, noha egyetlen puskalövést sem adtunk le brit állampolgárokra, Önök gátlástalanul idejöttek a rohadt bombázóikkal, több tízezer magyar ártatlan civil életét kioltani. (Mellesleg nem adtuk a bőrünket olcsón: a Magyar Királyi Légierő és a légvédelmünk 1944-45-ben több mint 400 angol és amerikai bombázót amortizált le jóval jótállása lejárta előtt, gondolom, többek között ezért is vagyunk cigányok.) Ez azonban még nem volt semmi ahhoz képest, ahogy a mindig is nyugati értékrenddel bíró Magyarországot, az Önök Churchillje, néhány üveg orosz vodkáért és kaviárért cserébe, eladott bennünket Sztálinnak és a bolsevizmusnak Jaltában. (Embert barátjáról ismerni meg, ez Önökre is vonatkozik.) Talán ennyi történelem egyszerre elég lesz Önnek, a kommunizmus és korszakának bemutatása nagyon hosszadalmas lenne, ráadásul azt érezni kell a saját bőrön, hogy milyen kellemes. (Ön soha nem élt diktatúrában, igaz?)

Így csak annyit még, hogy a legutóbbi hatvan évben még ráadásul szinte állandóan gazemberek, kóklerek és idióták vezetnek bennünket, de ezért mondjuk mi is felelősek vagyunk. Nos, kedves Mr. Wogan! Látja, ezért vagyunk mi ilyen szegények, szerencsétlenek és lealázottak. Ezért lehet belénk rúgni még egyet, azzal hogy cigányoknak neveznek bennünket. De visszatérve az Eurovízióhoz. Azért a NOX-os "cigánylány" helyes csajszi volt, nem igaz? Kicsit verte a díszes mezőnyt! Még az izraeli "bombázót" is. (Jujj, mit nem mondok!) Simán befért volna - anno - még a Spice Girlsbe is, és még egy kicsit dobott is volna rajtuk, igaz?

Ha nem hallott volna még róla, itt Magyarországon van ám szép lány bőven, az emberek pedig végtelen jámborak és barátságosak. Jöjjön el egyszer! Majd megtapasztalja a közmondásos magyar vendégszeretetet, és jókat ehet-ihat is majd nálunk (nekünk ugyanis van konyhai kultúránk: az ételeink ehetőek és határozottan finomak, az italainkat pedig nem rozsból, krumpliból, cukornádból és egyéb szarságokból főzzük, hanem édes gyümölcsökből. Sőt, sört is megtanultunk főzni, ha pedig a bort kedveli, hát abból eleve magasan jobbak vagyunk.) Itt, Magyarországon pedig az amerikai hülye "kaukázusi típusú" embereket fog látni: nem tehetünk róla, arról a környékről származunk.

Nem lehet mindenki hórihorgas, csámpás, vörös hajú, lófejű, szeplős és csúnya, és hál' Istennek, mi fél óra napozástól nem kapunk bőrrákot. Kérem, gondolkodjon el ezeken a dolgokon, mielőtt még egyszer ilyen ostobaságokat mond, főleg, ha azt egyenes adásban teszi. Ha pedig gyűlöl bennünket, hát az legyen élete legnagyobb orgazmusa.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Elgondolkodtató!...
  2009-09-27 21:24:02, vasárnap
 
  Elgondolkodtató!

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek.
Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette.
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nincs Cím
  2009-09-24 11:48:24, csütörtök
 
  A MESÉRŐL... II. rész

Egy másik alkalommal pedig, - amikor a Mama, az invitálásnak megintcsak nem tudott ellenállni, - újabb ,,rémes" mese jött. A Lúdvérc után, - jött a Kígyó.
A Tete kígyó, a Kígyók Királya.
A kígyókat, mindenki utálta, de ezt a kígyót, mégis mindenki megsiratta a tollfosztóban. Még én is, - félálomban, - mert ez egy olyan kígyó volt. Igen.
- ,,Az úgy volt, - mesélte az erdészné, aki az előző erdésznétől hallotta, aki az előző erdésznétől hallotta,...- aki azt, az előző erdésznétől hallotta, -... szóval az úgy volt, hogy az erdészlak körüli hatalmas erdőrengetegben, élt egyszer egy kígyó.
Több is élt ott, de ilyen hatalmas egy se, mert ez, - ez az egy volt a kígyók királya. Egyesegyedül ez. Igen.
Történt aztán, hogy a fiatal erdészéknek született egy gyönyörűséges, szép szőke kisfiúk. ( Az erdészné ismerőse azt mondta, hogy azér nem volt ám, az olyan nagyon szép, - csak a szülei látták annak, de mindegy.) A kisfiút aztán az erdészné, reggelenként, mindig kitette az erdőszélre, a hatalmas tölgyfa alá, szundikálni. Néha-néha rápillantott, de közben tette a dolgát.
Amikor a kutya veszett nagy ugatásba csapott, - akkor éppen nem ment ki, hogy rápillantson, mert nem ért rá. Hanem később, azér mégiscsak megnézte, minek ordít az a dög, folyton-folyvást? Hát aztán meglátta, meglátta.
A kutya, veszettül futkosott a kisfiú bölcsője körül, és be nem állt a szája, - mert a bölcső mellett egy hatalmas kígyó ágaskodott, és éppen a bölcsőbe tekintgetett bele, folyton-folyvást. Aztán elkapta a fejét a bölcsőtől, amikor a kisfiú utánanyúlt,... és várt, -...utána meg megint belekukucskált. Így játszadoztak, így.
A kisfiú, visongva nevetett, és kapkodott a kígyó nyaka után, - de az, nem hagyta magát megfogni. A kutya, a közelükbe se mert menni, mert annyira félt, - de nem csak az, hanem az erdészné is.
Aztán mégis, - miután már képes volt megmozdulni, - összeszedte magát, fölkapta az udvarsöprűt, és elkergette a kígyót. Hanem a gyerek, nem örült ennek, azonnal sírva fakadt, és alig lehetett megvigasztalni.
Másnap aztán erdészné, megint kitette a gyereket, - de nem ám csak úgy, mint máskor. Nem ám. Lesben állt a férje, meg az ő emberei, - és figyelték, hogy jön-e a kígyó?
És az,... jött azonnal, amikor a gyerek hívta. Jött.
És ez, így volt, - és ez, igaz volt, mert nekem a másik erdészné mesélte, aki ismerte azt az erdésznét, aki neki mesélte, és az is ismerte azt az erdésznét, aki...- Szóval ez így volt, ez így igaz. Igen. Csak kitették a gyereket az erdőszélre, és az, azonnal elkezdte hívogatni a játszópajtását, hogy:
- ,,Tete!...Teteeee!!!" -
Az meg már jött is. Jött. J
Jött, Tete, a Kígyók Királya, - és kezdődött a játszadozás. Messzire hallatszott a kisfiú boldog, sikongató nevetése. Úgy nevetett, hogy csak úgy döcögött. Igen.
És akkor aztán nagy hirtelen, kapta magát az erdész, meg az ő emberei, lerohanták a kígyót, és azon nyomban agyon is verték, ott helyben. A kisfiú, pedig, másnap már hiába hívogatta jópajtását, hogy: - ,,Teteee!...Teteee!! ...Teteee!!" -
Nem jött. Hiába hívogatta, - igen, - a Kígyók Királya nem jött többé. Nem, - mert már nem élt. Meg volt dögőve. Agyon volt verve.
A kisfiú, keservesen sírt. Aztán nem ivott, nem evett, csak sírt, meg szomorkodott. Három nappal később pedig, meghalt az erdészék gyönyörű gyereke. Belehalt a bánatba.
Azt is mondják, hogy a Kígyók Királya, Tete, - eljött a pajtása lelkéért, és magával vitte azt. Most aztánnék, fönn ülnek a felhők tetején, és odafönt játszadoznak, néha még a jó időben le is hallatszik, a sikongató nevetésük, -...igen.
És a szegény szomorú erdészné, amikor csak lehet, kimegy az erdőszélre, és könnycsurgatva hallgatja őket...."
Hát, ez volt a mese, igen.
És mondhatom, mi is könnycsurgatva hallgattuk. Szipogott akkor az egész tollfosztó.
Ezeket a meséket, történeteket, mindenki a maga módján, és a maga értelmezése szerint jegyezte meg, majd adta tovább. A mese, megváltozott, és folyton változott.
Az enyémet, én is az álmommal fűszerezve őriztem meg, és adtam tovább.
A mesemondásnak, a szabad mesemondásnak, - évezredes előzményei vannak. Amikor az emberek még nem tudtak írni, - akkor a mesék, a történetek, szájról-szájra terjedtek, - így őrizték meg, és így adták tovább.
A legrégebbi már leírt történetek és mesék, a Bibliában találhatóak, amelyeket számtalanszor olvasunk, olvasgatunk, - és újra és újra értelmezünk. Ilyen a Gilgames-legenda is.
Minden bizonnyal, mielőtt ezeket a történeteket leírták, már mesélték őket. Így adták tovább.
Ma is, mindenki élete tele van történetekkel, mesékkel, amiről beszél a család, és amiről mesélnek az ismerősök.
Mindenki élete, kész regény. Beszélünk róla, és visszaidézzük az eseményeket.
Mert a mesére, mindig, minden időben szükség volt.
A mese, a történet, szellemi és lelki-táplálék, amire mindenkinek szüksége van, gyereknek, felnőttnek egyaránt.
A mese szavai, kifejezései erősen hatnak az emberre, - kép és helyzetteremtő erejük van. A világ tárul elénk, egyszerű formában.
A gyerekek, - de talán a felnőttek is, - tiszta szívvel-lélekkel hallgatják a mesét. Abban a pillanatban, amikor hallgatják, - igaznak hiszik, és teljes beleérzéssel sírnak nevetnek, szenvednek, és örülnek a mesealakkal.
Amikor mesélünk, mi magunk is résztveszünk a mesében. Teljes átéléssel benne vagyunk a mese világában, és a mesét hallgatók világában. Benne vagyunk az örömben, az aggodalomban, a könnyekben, a szenvedésben, a szomorúságban, - de a sikerben és a boldogságban is.
Benne élünk a mesében, igen, - és a jó sikere benne, a mi sikerünk is. Mi is szenvedtünk a mesehőssel, vele könnyeztünk és harcoltunk, - de a győzelem, megérte a harcot.
Így van ez a valóságos életben is. A jó győzelme, - megéri a harcot.
A mese, - maga az élet.
Felkészít a harcra, - és biztatást ad. Hitet, hogy a jó győzni fog.
A mese, maga az élet, - igen, - és az élet is mese.
Mindenki élete másról szól, - mindenki élete más mese.
Bruno Bettelheim írja:
,, A mesék olyan elevenek, mint az élet, olyan régiek, mint az öregek, olyan ifjak, mint a gyerekek, olyan kegyetlenek, mint saját esztelenségeink, és olyan bölcsek, mint az igazság, amit keresünk. Aki valóban meg akarja érteni őket, mernie kell elhagyni korábbi álláspontját, hagynia kell magát elragadni a mese által"....-
A mese, - utat mutat.
Egy mesekutató fejezte ezt ki egyszer így:
"Akárhogy kérdezi az ember a mesét, az mindig válaszol..."-
Mert a mese, - maga az élet. Igen.

B. Molnár Márta
Elérhetőségem: drbuttyan@vipmail.hu

Az alábbiak, - a könyveim - az én meséim, de a történeteket, és a történetemet, - az élet írta.

LAUDETUR. Családregény.
A ZÁRDA. Regény.
PONT JÓ. Elbeszélések.
EGYSZER VOLT... Regény.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gondolatok, a meséről...
  2009-09-23 15:08:10, szerda
 
  A MESÉRŐL...

A mese, kicsi gyerekkoromtól kezdve, - nagyon sokat jelentett egész életemben.
A mese, felröppenti az ember képzeletét, - de ugyanakkor biztonságot ad, és kapaszkodót is.
Szárnyalhat az ember nyugodtan, semmi rossz nem történhet, - hiszen, mindig a jó győz.
Hitet is ad. Győz, ...- mindig győz a jó.
- "Egyszer volt, hol nem volt..." - Így kezdődnek a mesék, - meg az igaz történetek is.....-
A gyermeknek mese kell, - de a felnőtteknek sem árt.
Én is mesélek, - nekem is meséltek, másnak is meséltek, ... és mások is mesélnek, - én pedig szerettem, és szeretem őket hallgatni.
Egyszer volt,... hol nem volt...-
Egyszer volt,... hol nem volt...-
A mesék, varázserővel bírnak, - felnőttre és gyerekre egyaránt hatnak. Megfognak, és fogva tartanak bennünket. Helyzeteket mutatnak be, példát adnak, megoldást nyújtanak. Csak az ember fantáziáján múlik, hogy meddig megy el, - meddig röpíti a mese, hová jut el.
"A mese, a történet, szárnyalás, ilyenkor a láb, nem éri a földet"...- mondta egy csodálatos mesélő-író-ember ismerősöm, Kiss L.István.
Az igazi mesék egyszerűek, tiszták, és mindenki számára érthetőek. A bennük lévő tanulság, világos: - az emberek vagy jók, vagy rosszak. A jó, mindig győzedelmeskedik, a gonosz felett, és akkor minden rossz jóra fordul. Egy gyereknek, nincs is szüksége másra. Ebben a hitben nő fel, és megőrzi magában ezt a hitet felnőtt korára is. Azt, hogy egyszer végül, mindig, minden jóra fordul. Aztán, vagy jóra fordul, vagy nem.
A hitre azonban, szüksége lesz egész életében. Mert enélkül a hit nélkül, - talán élni sem lehet.
"Egyszer volt, hol nem volt...".-
A meséket, nemcsak a gyerekeknek, hanem réges-régen, felnőttek mesélték, felnőtteknek. Nálunk, Magyarországon is. Aztán ez a szokás, valahogy szép lassan kiveszett az életünkből.
Amikor a falvakban elvették az emberek földjét, és megalakultak a Tsz.- ek, - eltűntek a mesék is.
Megszűnt a kukoricafosztás. A háztájiban, alig volt kukorica, sem a töréshez, sem a fosztáshoz nem kellett segítség.
Miután nem volt kukorica, liba sem volt már. Így aztán, nem volt toll sem, - amit fosztani kellett. Megszűnt a tollfosztó.
Aztán, megszűnt a fonó is, mert nem volt mit fonni. Mivel nem volt föld, nem volt kender és len, sőt, nem volt gyapjú sem, mert birkát se tenyészettek már, - és, angóra nyulat sem.
A parasztbirtok elvesztésével, elveszett a mese is, és a mesélés is. Mert, mesélni, - csak mesélni, nem ültek össze az emberek.
Felperegtek az események, az életünk egyre hajszoltabb lett, semmire sem volt idő, - mesére meg pláne.
Leültünk helyette, - TV. - t nézni.
Emlékszem azonban, sokszor hallottam róla, hogy réges-régen,...- ( meg nem is olyan nagyon régen!... ) - téli estéken a fonóban, vagy a tollfosztóban, meg a kukorica-fosztóban, - meséltek még az emberek.
A szüleim, nem igen jártak el ilyen összejövetelekre, - egyszer-kétszer azonban a Mama, nem bírt ellenállni az invitálásnak, és elment a tollfosztóba.
Sajnos, kukorica-fosztóba, és fonóba, soha nem jutottam el.
Mivel a Papa nem volt otthon, engem is magával vitt a Mama, meg Büdöst, a kutyánkat is.
Büdöst, sajnos nem eresztették be, mivel a kutyának kint a helye, de én bemehettem, - bár, gyereknek ilyenkor ágyban a helye, - s mivel mindenkit ismertem, elég jól éreztem magamat. Más gyerek azonban nem volt ott. A tollfosztó, - a felnőttek szórakozása.
A ház előtti gangon, a sötétben, a házigazda nagypapa pipázott békésen, és simogatta Büdöst, aki ezt nagyon szerette. Számtalanszor kirohantam megnézni, - hogy simogatja-e még? Simogatta mindig.
Ilyenkor, beszélgettünk egy kicsit a nagypapával, - aki nem volt az én nagypapám, sőt nem is volt a rokonunk, de ez nem baj, mert így is nagypapának hívtam, és ő nem bánta.
- Aztán ha bemész, hajolj a toll fölé, és ordíccsál jó nagyot, hogy ,,pompos"! - mondta - ...de az se baj, ha azt ordítod a tollba, hogy ,,fon-fos"! Csak ordíccsál bele, el ne feledd!...-
Általában szófogadó voltam, ha nem lehetett kikerülni, de az a szó, hogy fonfos, nem mondott nekem semmit, nem is tetszett, - a pompost pedig úgy ismertem, hogy kicsike kenyér, kenyérke. Ezért aztán, jó nagyot sóhajtottam a toll fölött, és beleleheltem a fosztott tollba, hogy kenyérke.
Azonkívül, hogy tele lett a szám pehellyel, - amitől köhögni, meg öklendezni kezdtem, - nem történt semmi. Lemásztam akkor az asztal alá, - pont a Mama lábára, - jól megöleltem, és elaludtam.
Még, félálomban voltam, amikor a ,,Lúdvércről" kezdtek mesélni, - vagyis a lidércről, - meg a láp szelleméről.
Már nem tudom, mi volt belőle a mese, és mit álmodtam hozzá, - de valahogy az egész félelmetes, és hátborzongató volt. Sohasem
felejtettem el. Így maradt meg bennem, a kettő együtt.
Az Álom-Ludvérc.
- ,,A Lúdvérc, az,... a tó mellett lakik a lápban. Ez így igaz, - mesélte valaki - én ugyan nem láttam még soha, de nem is szeretném, mert aki látta, annak vége. Azt, megöli a Lúdvérc azon nyomban. Méghozzá azonnal. És én ezt el is hiszem, mert ismerek valakit, aki ismer valakit, aki hallotta valakitől, és ez, - így igaz.
A Lúdvérc, a tó mellett lakik a lápban, igen, aztán egyszerre csak hirtelen kiemelkedik a lápból, hogy ,,husss"....- és tűzmadárként fölröpül. Ennek a tűzmadárnak, tűzből és lángnyelvekből vannak a szárnyai, a tollai, meg még a farktolla is, sőt a lúdlába is. Fölemelkedik, szárnyalni kezd, aztán körülnéz, és elindul vadászni, - de jaj annak, aki azt meglátja, jaj annak! Az nem éli túl. A lápi rém, megöli. Méghozzá azonnal. Abban a minutumban.
Aztán amikor röpül, akkor lúdlába van, igen, ha hiszik, ha nem. Rendes, igazi lúdlába Gondolták volna? De olyan is van, amikor nem röpül föl, hanem, csak a lápból kilobbanó lángnyelvek közül csakúgy kirobban, mint egy sebesen száguldó ló. Igen, - mint egy ló. Pont úgy. És akkor patája van neki, mint a lónak, - nem lúdlába. Igen. És akkor még a patája dobogását is hallani lehet, azt mondják, de én még nem hallottam, csak az ösmerősöm, és az, ...- igaz ami igaz, - nemsokára aztán bele is halt. Igen...Belehalt...." -
- Istenem, Istenem, - gondoltam félálomban, - nem elég a zsákos ember, most meg még ez is. Nem megyek többet a láphoz, nem. Az már biztos...-
Közben hunytam egy kicsit, és láttam a zsákos embert a lápi lángnyelvekből kiröppenni, lúdlábakkal. Akkor aztán, azonnal sikítani kezdtem, mert tudtam, hogy most meg fogok halni, méghozzá ezennyomban, mert láttam a lápi rémet. Méghozzá a lápi rémes zsákos bácsit, - és ebbe bele fogok halni, mert ebbe mindenki belehal. Még én is. Méghozzá ezen nyomban. Hát, ezért sikítottam, ezért.
Mama, akkor megköszönte a meghívást, és hazavitt
Tiszta szerencse, hogy ott volt a Büdös, a kutyánk, különben, haza se mertünk volna menni. Nemcsak én féltem, hanem a Mama is.
Egy másik alkalommal pedig, - amikor a Mama, az invitálásnak megintcsak nem tudott ellenállni, - újabb ,,rémes" mese jött. A Lúdvérc után, - jött a Kígyó.
A Tete kígyó, a Kígyók Királya.
A kígyókat, mindenki utálta, de ezt a kígyót, mégis mindenki megsiratta a tollfosztóban. Még én is, - félálomban, - mert ez egy olyan kígyó volt. Igen.
- ,,Az úgy volt, - mesélte az erdészné, aki az előző erdésznétől hallotta, aki az előző erdésznétől hallotta,...- aki azt, az előző erdésznétől hallotta, -... szóval az úgy volt, hogy az erdészlak körüli hatalmas erdőrengetegben, élt egyszer egy kígyó.
Több is élt ott, de ilyen hatalmas egy se, mert ez, - ez az egy volt a kígyók királya. Egyesegyedül ez. Igen.
Történt aztán, hogy a fiatal erdészéknek született egy gyönyörűséges, szép szőke kisfiúk. ( Az erdészné ismerőse azt mondta, hogy azér nem volt ám, az olyan nagyon szép, - csak a szülei látták annak, de mindegy.) A kisfiút aztán az erdészné, reggelenként, mindig kitette az erdőszélre, a hatalmas tölgyfa alá, szundikálni. Néha-néha rápillantott, de közben tette a dolgát.
Amikor a kutya veszett nagy ugatásba csapott, - akkor éppen nem ment ki, hogy rápillantson, mert nem ért rá. Hanem később, azér mégiscsak megnézte, minek ordít az a dög, folyton-folyvást? Hát aztán meglátta, meglátta.
A kutya, veszettül futkosott a kisfiú bölcsője körül, és be nem állt a szája, - mert a bölcső mellett egy hatalmas kígyó ágaskodott, és éppen a bölcsőbe tekintgetett bele, folyton-folyvást. Aztán elkapta a fejét a bölcsőtől, amikor a kisfiú utánanyúlt,... és várt, -...utána meg megint belekukucskált. Így játszadoztak, így.
A kisfiú, visongva nevetett, és kapkodott a kígyó nyaka után, - de az, nem hagyta magát megfogni. A kutya, a közelükbe se mert menni, mert annyira félt, - de nem csak az, hanem az erdészné is.
Aztán mégis, - miután már képes volt megmozdulni, - összeszedte magát, fölkapta az udvarsöprűt, és elkergette a kígyót. Hanem a gyerek, nem örült ennek, azonnal sírva fakadt, és alig lehetett megvigasztalni.
Másnap aztán erdészné, megint kitette a gyereket, - de nem ám csak úgy, mint máskor. Nem ám. Lesben állt a férje, meg az ő emberei, - és figyelték, hogy jön-e a kígyó?
És az,... jött azonnal, amikor a gyerek hívta. Jött.
És ez, így volt, - és ez, igaz volt, mert nekem a másik erdészné mesélte, aki ismerte azt az erdésznét, aki neki mesélte, és az is ismerte azt az erdésznét, aki...- Szóval ez így volt, ez így igaz. Igen. Csak kitették a gyereket az erdőszélre, és az, azonnal elkezdte hívogatni a játszópajtását, hogy:
- ,,Tete!...Teteeee!!!" -
Az meg már jött is. Jött. J
Jött, Tete, a Kígyók Királya, - és kezdődött a játszadozás. Messzire hallatszott a kisfiú boldog, sikongató nevetése. Úgy nevetett, hogy csak úgy döcögött. Igen.
És akkor aztán nagy hirtelen, kapta magát az erdész, meg az ő emberei, lerohanták a kígyót, és azon nyomban agyon is verték, ott helyben. A kisfiú, pedig, másnap már hiába hívogatta jópajtását, hogy: - ,,Teteee!...Teteee!! ...Teteee!!" -
Nem jött. Hiába hívogatta, - igen, - a Kígyók Királya nem jött többé. Nem, - mert már nem élt. Meg volt dögőve. Agyon volt verve.
A kisfiú, keservesen sírt. Aztán nem ivott, nem evett, csak sírt, meg szomorkodott. Három nappal később pedig, meghalt az erdészék gyönyörű gyereke. Belehalt a bánatba.
Azt is mondják, hogy a Kígyók Királya, Tete, - eljött a pajtása lelkéért, és magával vitte azt. Most aztánnék, fönn ülnek a felhők tetején, és odafönt játszadoznak, néha még a jó időben le is hallatszik, a sikongató nevetésük, -...igen.
És a szegény szomorú erdészné, amikor csak lehet, kimegy az erdőszélre, és könnycsurgatva hallgatja őket...."
Hát, ez volt a mese, igen.
És mondhatom, mi is könnycsurgatva hallgattuk. Szipogott akkor az egész tollfosztó.
Ezeket a meséket, történeteket, mindenki a maga módján, és a maga értelmezése szerint jegyezte meg, majd adta tovább. A mese, megváltozott, és folyton változott.
Az enyémet, én is az álmommal fűszerezve őriztem meg, és adtam tovább.
A mesemondásnak, a szabad mesemondásnak, - évezredes előzményei vannak. Amikor az emberek még nem tudtak írni, - akkor a mesék, a történetek, szájról-szájra terjedtek, - így őrizték meg, és így adták tovább.
A legrégebbi már leírt történetek és mesék, a Bibliában találhatóak, amelyeket számtalanszor olvasunk, olvasgatunk, - és újra és újra értelmezünk. Ilyen a Gilgames-legenda is.
Minden bizonnyal, mielőtt ezeket a történeteket leírták, már mesélték őket. Így adták tovább.
Ma is, mindenki élete tele van történetekkel, mesékkel, amiről beszél a család, és amiről mesélnek az ismerősök.
Mindenki élete, kész regény. Beszélünk róla, és visszaidézzük az eseményeket.
Mert a mesére, mindig, minden időben szükség volt.
A mese, a történet, szellemi és lelki-táplálék, amire mindenkinek szüksége van, gyereknek, felnőttnek egyaránt.
A mese szavai, kifejezései erősen hatnak az emberre, - kép és helyzetteremtő erejük van. A világ tárul elénk, egyszerű formában.
A gyerekek, - de talán a felnőttek is, - tiszta szívvel-lélekkel hallgatják a mesét. Abban a pillanatban, amikor hallgatják, - igaznak hiszik, és teljes beleérzéssel sírnak nevetnek, szenvednek, és örülnek a mesealakkal.
Amikor mesélünk, mi magunk is résztveszünk a mesében. Teljes átéléssel benne vagyunk a mese világában, és a mesét hallgatók világában. Benne vagyunk az örömben, az aggodalomban, a könnyekben, a szenvedésben, a szomorúságban, - de a sikerben és a boldogságban is.
Benne élünk a mesében, igen, - és a jó sikere benne, a mi sikerünk is. Mi is szenvedtünk a mesehőssel, vele könnyeztünk és harcoltunk, - de a győzelem, megérte a harcot.
Így van ez a valóságos életben is. A jó győzelme, - megéri a harcot.
A mese, - maga az élet.
Felkészít a harcra, - és biztatást ad. Hitet, hogy a jó győzni fog.
A mese, maga az élet, - igen, - és az élet is mese.
Mindenki élete másról szól, - mindenki élete más mese.

Bruno Bettelheim írja:
- ,, A mesék olyan elevenek, mint az élet, olyan régiek, mint az öregek, olyan ifjak, mint a gyerekek, olyan kegyetlenek, mint saját esztelenségeink, és olyan bölcsek, mint az igazság, amit keresünk. Aki valóban meg akarja érteni őket, mernie kell elhagyni korábbi álláspontját, hagynia kell magát elragadni a mese által"....-
A mese, - utat mutat.
Egy mesekutató fejezte ezt ki egyszer így:
- "Akárhogy kérdezi az ember a mesét, az mindig válaszol..."-
Mert a mese, - maga az élet. Igen.

Az alábbiak, a könyveim, az én meséim, de a történeteket, és a történetemet, - az élet írta.

LAUDETUR. Családregény.
A ZÁRDA. Regény.
PONT JÓ. Elbeszélések.
EGYSZER VOLT... Regény.
 
 
0 komment , kategória:  Mese.  
Vicc...
  2009-09-19 10:44:21, szombat
 
 

Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra.
Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön, vagy nyeljen.

Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni, és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.
A védőügyvéd sokkot kapott.

Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az Áldott Föld...
  2009-09-17 18:21:43, csütörtök
 
  B.Molnár Márta:
AZ ÁLDOTT FÖLD...

Mostanában, mély megrendüléssel vettem tudomásul, - bár nehezen fogtam föl, és még nehezebben értettem meg, - hogy az emberek, nálunk, nem szeretik a földet.
Ahogy a hazát sem, és a családot sem igazán.
Felnőtt a háború óta néhány nemzedék, - akinek nem jelent semmit, sem a Haza, sem a Föld, - és a Család is csak alig valamit.
A legnagyobb értékeink, az örök értékeink, lassan kivesztek, - kivesznek, - az életünkből.
Több nemzedéket, nem tanítottak meg arra, - sem a családban, sem az iskolában, - hogy ezek az értékek, mit jelentenek.
Haza, ...Föld, ...Család, - ...sokaknak, nincsenek - vagy alig vannak, - ezekkel kapcsolatban érzéseik, érzelmeik, - legfeljebb csak nagyon haloványak.
Vannak, akik már rég elfelejtették azt, hogy mi van a városon túl, - és vannak, akik soha nem is tudták.
Azonban, - itt lenne az ideje annak, hogy végre megismerjék, - mert nyakunkon a szegénység újra, - és bármikor, bárkit utolérhet, elüthet, - akár téged is, akár a gyerekedet, de az unokáidat biztosan.
Vissza kellene hát menni a faluba.
A faluba, - ahol, még most is másképpen élnek az emberek, - a faluba, ahol a jóság, - manapság is körbejár.
A faluba, ahol ott van a föld, - aminek része vagy.
A Föld, - az Áldott Föld! - ami akkor is enni ad, ha már semmid sincsen.
A Föld, - ami akkor is megtámaszt, ha már, a Bankok és a politika, - kihúzták alólad a szőnyeget.
A Föld, - ami akkor is megölel, ha mindenki elhagyott, - és akkor is befogad, ha már mindenkit elhagytál, itthagytál.
A Föld.
Istenem, a Föld...-
Vissza kellene menni oda,...- Igen. A Faluba, a Földhöz.
Mert nincs más út, - ez az egyetlen, ami megtart, és mára ez az egyetlen, ami még reményt ad, reményt adhat.
A Föld.
Az Áldott Föld.
Vissza kellene menni...- Igen.
Mert nincs más út, - ez az egyetlen, ami megtart, és mára ez az egyetlen, ami reményt ad.
A Föld.
Az Áldott Föld.
Beszélj a gyerekednek a Földről, - ha még emlékszel rá, - akár szülő vagy, akár pedagógus. Hivatástudattal élő pedagógus.
Beszélj róla, - és ha megszereti a földet, megszereti a hazáját, és a családját is.
A terv, - vagy az álom, - szép, jó, gyönyörű, - és akár meg is valósítható.
Van azonban itt egy nagy gond. A magyar ember, már rég nem kötődik érzelmileg a földhöz. Nemzedékek nőttek fel úgy, - hogy nem ismerik, nem kedvelik, - nem szeretik a földet. Ahogy sokan, - már a hazájukat sem.
Kinek van annyi ideje, ...és hol vannak már azok a szülők, nagyszülők, hivatástudattal élő pedagógusok, - akik képesek lennénnek a mai embert - ebben az állandó bizonytalanságban, állandó rohanásban, - érzelmileg visszavezetni a földhöz, - amin állni, és élni lehet?
Mert, - érzelmek nélkül, - nem lehet...-


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Fontos, óvakodj az átveréstől
  2009-09-16 16:59:27, szerda
 
  Emailben kaptam:

Figyelem.....fontos!!!

A hétvégén az én telefonomra is érkezett egy ..39...... ........-s hívás, de nem vettem észre és mivel Olaszországra tippeltem és senkit nem ismerek, aki most ott lenne, nem hívtam vissza. Szóval ez tényleg létezik.
A T-Mobile megerősítette a hírt, kérlek, olvassátok el figyelmesen. Február 5-n a Belgrádban megtartott Hitelcsalások megelőzésére vonatkozó Fórumon Marija Kusity a fórum elnöke és a Raiffeisen bank dolgozója a következő értesítést közölte:
"Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket egy újfajta bűncselekményre, Európában már több ilyen történt, sajnos hozzánk is eljött. A bűncselekmény folyamata a következő: a mobiltelefon kijelzőjén nem fogadott hívás jelenik meg. Erre az értesítésre sor kerülhet anélkül is, hogy a telefon megcsörrenjen. Ha a mobiltelefon tulajdonos, miután megnézte, hogy milyen számról van szó, és ha a hívószámok a következők: +39..., +390..., +391..., +392..., +393..., +394...(ebben a konkrét esetben +393193260045 szám volt), de mindjárt kitörli a számot, abban az esetben további következménye nem lesz. De ha felhívja ezt a
számot, a bűnözők áldozatává válik. A konkrét esetben a mobiltelefon tulajdonosa jelentkezett az említett számra, és több mint 2.000 EURO-s költsége keletkezett. Ugyanis ha
jelentkezünk ezekre a számokra, nincs lehetőség rá, hogy megszakítsuk a
vonalat, s óriási költségek keletkezhetnek a telefonszámlánkon.
A Belügyminisztériumtól kapott információk szerint már több ilyen eset történt nálunk is.
Megkérem Önt, hogy ezen esetek megelőzése érdekben, hogy minél több emberhez juttassa el ezt az információt.

MSN veszély! Átverés! Kérlek add tovább!

Vigyázzatok! Aki a Windows Live Messenger-t használja az msn-hez, annak a lap alján időnként megjelenik egy IQ-teszt. Ez egy nagy átverés!!!!! Ha rákattintasz és megcsinálod a feladatot, a telefonszámodat fogja kérni "a válasz" megküldéséhez. Ha itt megadod a számodat és a tovább gombra kattintasz, kapsz egy sms-t és ebben a pillanatban 1.080,- forintot (Ezernyolcvan forintot) levonnak a kártyádról, előfizetésedről! Innentől kezdve az IQ-tesztről már szó sincs, hanem tagja lettél a "dada klubnak", és ami a legszörnyűbb: *HETENTE le fog vonni újabb 1.080,- forintokat a rendszer, egészen addig, amíg ki nem lépsz a dadából. De kilépni sem egyszerű, mert a honlapon nincs rajta, hanem egy telefonos automatát hívogathatsz munkaidőben... Szóval ez a jelenlegi LEGNAGYOBB CSALÁS ami kimondottan a diákságot célozta meg!
Kedves Ismerősök!
Szeretnénk felhívni figyelmeteket arra, hogy megjelent egy kalóztelefonszám, amely a következő számjegyekkel kezdődik: + 4478..... Ne vegyétek fel a telefont ha ilyen számról van hívásotok és ne hívjátok vissza, mert alkalmanként ez kb. 20.000 HUF-os költséget is jelenthet.
Annyi furcsaság van a dologban, hogy nagyon korán, kb. 3-4 csörgés után lerakják a telefont. A telefonhívások este történnek! Kérünk Titeket tájékoztassatok mindenkit, aki mobiltelefonnal rendelkezik!

*Ami a Dada-t illeti, - ezt magam is tanúsíthatom. Vonta a heti 1080.-Ft.-ot, így, új telefont vettem, a Dadából pedig nem tudok kilépni azóta sem. B.Molnár Márta
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy kis mosoly...
  2009-09-13 21:16:10, vasárnap
 
 
Megfáradt egyetemista hazaérkezik szülőfalujába, ahol édesanyja egy kérdéssel fogadja:
- Kedves fiam, levágtam két csirkét, mit főzzek belőle?
- Pálinkát, édesanyám!

- Hallása milyen?
- Római katolikus

- Tábornok Úr, felakaszthatom a kabátját?
- Tőlem agyon is lőheti...

Érettségin:
- Mi volt elôbb, az elsô vagy a második világháború?
- A második!
- Na ne vicceljen, miért?
- Ja, azt hittem, beugrató kérdés volt...

Férfi begipszelt lábbal horgászik a folyóparton. Arra megy egy Másik horgász:
- Harapnak a halak?
- Nem, csak elestem...

- Mi az: cukros, és szobahömérsékleten köt?
- Nagymama.


- Te, képzeld, tegnap leestem egy létráról!
- Úristen, és lett valami bajod?
- Nem, szerencsére semmi! Te, képzeld, tegnap leestem egy létráról!

Javában tart már a szilveszteri buli, megy a zene, tánc, miegymás. Egy srác odamegy egy már jóideje egyedül ücsörgö lányhoz:
- Szia, Veled nem táncol senki?
- Nem...
- Akkor feltennéd a virslit főni?

- Doktor úr, ha leveszi a gipszet a kezemröl, tudok majd zongorázni?
- Ó, hogyne!
- De jó, eddig ugyanis nem tudtam!.

- Tessék, tüzoltóság!
- Jöjjenek gyorsan, ég a házam!
- És hogyan jutunk ki Önhöz?
- Hát, nincs már meg az a nagy piros autójuk?...

Szöke nö vizsgázik.
Kérdés:
- Ha a XX. század nagy gondolkodói közül beszélhetne valakivel, legyen az akár élö, akár halott, ki lenne az?
Válasz, rövid gondolkodás után:
- Az élö...

A tanító néni a három kismalac történetét meséli a gyerekeknek. Amikor odaér a mesében, hogy az elsö malac elment egy emberhez, hogy téglát kérjen töle a házuk építéséhez, megállt egy pillanatra, és megkérdezte:
- Mit gondoltok, mit mondott erre az ember?
Móricka felugrik:
- Bammeg! Egy beszélö malac!

- Miért van a menyasszonynak fehér ruhája?
- Mert minden nagyobb háztartási gép fehér...

Kómában van a férj, lóg a lélegeztetö gépen. A feleség sírva kérdezi:
- Doktor úr, meddig lesz így az uram?
- Az elsö áramszünetig...

- Elnézést, ne haragudjon, az állomást keresem...
- Nem haragszom, keresse!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A paraszt és a csacsi...
  2009-09-13 19:11:34, vasárnap
 
  A paraszt és a csacsi...

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is tehetne.
Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg, és a kutat úgyis ideje már betemetni. Nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.
Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott, és elkezdtek földet hányni a kútba.
A szamár megértette, mire készülnek, és rémisztően üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett.
Kis idő elteltével a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy a szamár él, és minden lapátnyi föld után valami csodálatosat művel. Lerázza magáról a földet, majd feláll a tetejére.
Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról azt, és egyre feljebb lépdelt.
Hamarosan mindenki ámulatára a szamár átugrott a kút peremén és boldogan elsétált!

Tanulság:
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni.
A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról, és tegyél egy lépést.
Minden probléma, egy újabb lehetőség a továbblépésre.
Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, ha nem állsz meg!
Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2009.08 2009. Szeptember 2009.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 13 db bejegyzés
e év: 67 db bejegyzés
Összes: 350 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 32
  • e Hét: 138
  • e Hónap: 485
  • e Év: 25350
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.