Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/233 oldal   Bejegyzések száma: 2328 
Háziállatok 2.
  2009-09-30 21:05:39, szerda
 
 







tehenek





rágcsál





boci
 
 
0 komment , kategória:  Szép képek  
Háziállatok 1.
  2009-09-30 21:05:05, szerda
 
 







malacok-sordísz





Link

tehenek egymást fejik
 
 
0 komment , kategória:  Szép képek  
x
  2009-09-30 19:29:28, szerda
 
  Hartay Csaba
Találó cím

Vers azonnal a gépbe, nincs piszkozat,
Élmény, vagy bármi más. Mintha már
Meg is jelent volna valami ismeretlen
Irodalmi folyóiratban. Pedig ez a lap-
top-feeling, a legnemesebb magyar szó-
használattal. Azt se látjátok ha hánynom kell
Ettől az amorf versformától. Akart a franc
Ilyen alakú izét létrehozni
Csak nem tudom még rendesen
Kezelni a gépet.




 
 
0 komment , kategória:  Hartay Csaba 1.  
x
  2009-09-30 19:28:52, szerda
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ .. 2011-01-30 13:14:40
victor hugo: hogyha két szerető szív megöregedik
Hogyha két szerető szív megöregedik,
mily mély, áhítatos boldogság jut nekik!
Szerelem! égi frigy! ó, lelkek tiszta lánca!
Megőrzi sugarát, ha kihunyt is a lángja.
A két szív, hol fogant, ma már örökre egy.
Emlékével közös múltjuknak, nem lehet,
csak együtt élniük, tudják ezt mind a ketten.
(- Ugye ilyen a mi életünk, Juliette-em?)
Esti csönd öleli ott a nappal zaját,
s a barátságban a szerelem él tovább!

/Ford.: Kálnoky László/



 
 
0 komment , kategória:  Victor Hugo 1.  
5.
  2009-09-30 19:28:05, szerda
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-21 09:08:07

MERT MINDEN FÖLDI
LÉLEK

Hugo

Mert minden földi lélek
valakibe
átszáll, mint illat, ének,
láng vagy zene;

mert minden élet annak,
amit szeret,
rózsákat mindig ad vagy
töviseket;

mert április a lombnak
víg zajokat
s az alvó éj a gondnak
nyugalmat ad;

mert vizet a virágnak
az ébredő
hajnal, cinkét a fáknak
a levegő,

s mert a keserü hullám
ha partra hág,
a földnek, rásimulván,
csókokat ád:

én, csüggve karjaidban
az ajkadon,
a legjobbat, amim van,
neked adom!

Gondolatom fogadd hát:
csak sírni tud,
ha nincs veled, s tehozzád
zokogva fut!

Vágyaim vándorolnak
mindig feléd!
Fogadd minden napomnak
árnyát, tüzét!

Üdvöm gyanutlanúl és
mámorosan
hízelgő dalra gyúl és
hozzád suhan!

Lelkem vitorla nélkül
száll tétova,
s csak te vagy íme végül
a csillaga!

Vedd múzsámat, kit álma
házadba visz,
s ki sírni kezd, ha látja,
hogy sírsz te is!

S vedd - égi szent varázskincs!
vedd a szivem,
amelyben semmi más nincs,
csak szerelem!

(Szabó Lőrinc)


.
 
 
0 komment , kategória:  Victor Hugo 1.  
x
  2009-09-30 19:27:42, szerda
 
  Mors

Je vis cette faucheuse. Elle était dans son champ.
Elle allait à grands pas moissonnant et fauchant,
Noir squelette laissant passer le crépuscule.
Dans l'ombre où l'on dirait que tout tremble et recule,
L'homme suivait des yeux les lueurs de la faulx.
Et les triomphateurs sous les arcs triomphaux
Tombaient; elle changeait en désert Babylone,
Le trône en l'échafaud et l'échafaud en trône,
Les roses en fumier, les enfants en oiseaux,
L'or en cendre, et les yeux des mères en ruisseaux.
Et les femmes criaient : -- Rends-nous ce petit être.
Pour le faire mourir, pourquoi l'avoir fait naître? --
Ce n'était qu'un sanglot sur terre, en haut, en bas;
Des mains aux doigts osseux sortaient des noirs grabats;
Un vent froid bruissait dans les linceuls sans nombre;
Les peuples éperdus semblaient sous la faulx sombre
Un troupeau frissonnant qui dans l'ombre s'enfuit;
Tout était sous ses pieds deuil, épouvante et nuit.
Derrière elle, le front baigné de douces flammes,
Un ange souriant portait la gerbe d'âmes.

Mars 1854.









Victor Hugo - Mors

Láttam én a kaszást. Kinn állott a mezőn.

Nagy léptekkel haladt, dőlt a rend remegőn,

A csontváz aratott, bár alkonyult körűle.

Árny övezte, a táj reszketve menekülne.

Látta az ember őt, a kasza villogott,

És diadalív alatt a diadalmasok

Dőlnek, dús Babilon földjénél nincs sivárabb,

Vérpaddá lett a trón, és trónná lett a vérpad,

A rózsa trágya már, gyermekek madarak,

A hamu csak arany, anyák szeme patak.

Jajongtak asszonyok: - Add vissza csöppnyi létét,

Hát ezért született, kit ily otromba vég ért?

Szélte-hosszán a föld egyetlen nagy panasz.

Nyoszolyán csont-kezek ujja égre nyilaz.

Hideg szél fújdogált ezernyi szemfedőre,

A zord kasza elől a nép mint kósza csürhe,

Rémülten menekült, árnyékba rejtezett.

És gyász lett, rettegés és éj a föld felett.

Egy angyal, homlokát szelíd fényben fürösztve,

Mosolygón szedte a lélek-kévét mögötte.

Fordította - Lackfi János





 
 
0 komment , kategória:  Victor Hugo 1.  
x
  2009-09-30 19:27:19, szerda
 
  Macuo Basó haikui
(Matsuo Basho, 1644-1694)


Pető Tóth Károly fordításai

Szomorú fűzek -
gyűlöllek, szívből fakad
a vágy, megöllek.

A kormoránok
halat fognak, elbúsít a-
hogy kavarognak.

Év vége. S én még
szalmakalap és szandál.
Kinek vendége?

Nézd a havat, ne
szólj, úgyis betemet.
Csak várj egy hetet.

Jöjj és gyönyörködj
a virágban ezen a
kíntölt világban.

Őszi illatok.
Kis szobára vágy a szív,
hol otthon vagyok.

Pitypalatty ének
álló nap, ó add, soha
ne érjen véget.

Dinnye, reggeli
harmattal átitatva.
Édes, ízteli.

Teaillat száll
hosszú lovaglás után
hozzád, kedvesem.

Kedvesem hol vagy?
Lóháton bóbiskolva
hullok a holdba.

Egész nap lovon,
este tea. Míg élek
rád vágyakozom.

Véget ért az út.
Élek állítólag. Még
tudom ki hazug.

Ez őszi estén
hazatért az út. Hogy hol
volt, hol nem, tudom.

Téli napon egy
lovon megfagyott árnyék.
Fagy. Fagyoskodom.

Sikoltó lilék
hívják és jelzik az éjt
a tenger felől.

Ősz - Csak madarak
és felhők tűnnek olybá:
velem maradnak.

Vége az évnek.
Kisöpörve a világ
négy sarka. Én nem.

Csacska macskalány
oly sovány, csak gabonán
él és babonán.

Szittyós mocsárban
arra lovagolok, hol
szól a madárdal.

Komor sírhalmon
őszi szél búsan motoz,
zokogni hallom.

*

 
 
0 komment , kategória:  Macuo Basó 1.  
x
  2009-09-30 19:26:50, szerda
 
  Macuo Basó

Pető Tóth Károly további Basó variációi

1
Ha nincsen rizsed,
tegyed a tökedénybe
a kikericset.

2
Barackfák alatt,
templom mellett egy férfi
hántolja a rizst.

3
Ősi templomrom,
barackfák, rizshántolás.
Szép, szép, nem mondom.

4
Istenek, hová
lettetek? Lábam alatt
mohák, levelek.

5
Szomorú, borong.
Kiönt szívéből a bú.
A fűzfa bólong.

7
Söpröm a havat.
Közben felidézem a
jövőt, a tavalyt.

8
Ember és virág
mennyi volt már. A fenyő
nézd, most is ott áll.

9
Hol a pillangó
álmodik, hol Csuang-ce.
Mondd perc, ki vagy te?

Álombéli ál-
mom álmodja álmomat.
Álom álmodban?

A lepkelecke:
Ki álmodik kit s miért?
Minő kelepce!

10
Ha majd eltűnöl,
mint kámforfa harmata
a vadszegfűről...

11
Maholnap örök
nyugalom vár. Addig is
ajtómnak dőlök.

12
Szép év végződik,
jó év kezdődik. Maradt
még félmérő rizs.

13
Hajnalban kelek,
-eszem. Rajtad van szemem,
hajnalka- veled.

14
Vásárba menne
a remete, hogy télre
füstölő lenne.

Utolsó vásár.
Füstölőt kéne vennem.
Lusta vágy, sóvár.

Azon füstölgök,
egy füst alatt vehetnék
néhány füstölőt.

16
Halárus rikkant.
Kakukkhangra bukkant a
fülem mögötte.

Tintahalam friss,
rizzsel jó. Kakukkfű,
és mi minden, ó!

17
A rizst aratják,
míg én se itt, se ott. Hol
vannak az atyák?

Én, világtól el,
ők aratják a rizst. Csak
kapok valamit.

Kinek mi dolga?
Egyik arat, a másik
ihlet. Így jól van.

18
Száraz a síkság,
kalapom a napon. Én
alatta megyek.

Cédruskalapom
nem sodorja le a szél.
Megyek könnyedén.

Tenger a homok.
Füvek, fák fuldokolnak.
Egyszercsak nyomok...

19
Tavaszi éjen
templomzugba bújik és
szerelemért esd.

Ki imádkozik
ott? Csak nem az, aki a
szerelméért esd?

Térdre esve hű
szerelmét hívja, pedig
ez az este hűs.

20
Eső suhog, a
fűz hajlong, a dolgozók
köpenye csattog.

Fűzágak megint
csapkodnak, ahogy szalma-
köpönyegeink.

21
Hogy milyen a fa,
és hogy hol áll, nem tudom,
de az illata...

22
Faágon pille
libben a szélben s látom
ahogy elröpül.

Ágon pillangó
libben a hideg szélben.
Látom illan, ó!

23
Hulló levelek,
harangszó. Nem haragszol.
Hallom teveled.

Egyiket halljuk,
- haranghang, levélhullás -
a másikat nem.

25
Hiába várom
cseresznyevirágom. Csak
a Buddhát látom.

26
Nincsen mostohább,
ahogy hő Napból tenger,
hideg folyóágy.

Napot ragadott
s tengerbe hordott a gyors
és hideg folyó.

Mogami folyó
vitte tengerbe hitem,
bizony, mon ami.

28
Hajnali ködben
az örvénylő harangszó
majd alig föd be.

Angyali hajnal!
Napvadászok a ködben.
Halljam, mi baj van?

29
Őszi telihold
a tó, benne Komacsi,
a szép látható.

Szép nő tóban a
hold. Szöszmötölő ölén
játszi, csilló fény.

Hetedhét szépség,
Komacsi, te hold. Szemed
a tó. Láthatod.

30
Kristályharmatnak
íze emlékeztet, hogy
magadra hagytak.

Ha feledném is,
de ha harmatot látok,
emléke felleng.

31
Ha őszi szél fúj,
a feketeretek is
sokkal jobban csíp.

Hidegen fújnak
a szelek, csípősebb a
feketeretek.

33
Bronztükröm hátán
a szilvavirág tavaszt
jelez. Ha látnám.

Itt van mit látnom.
Tükröt nézek, megfordítom.
szilvavirágom.

34
Mindjárt átitat
a hold. Mindenki nyugodt.
Hűs nyárfák. Illat.

Nap helyett hold jön
az égre. Kéz a térdre.
Az este oldjon.

Hold kel s hahota.
Mindenki itt van. Isten
térdét csapkodja.

37
Ha volna hangod
hallanám-e a szélben,
te aprócska pók?

Hallom, ahogy a
pók dalol. Vagy az őszi
szél? Nem tudhatom.

Kicsi pók, hallod
mi csipog? Nem hallhatod.
A szél kavarog.

38
Szívem bánatát
nem enyhítheti már a
hajnalkavirág.

39
Kecsesen hajlong
harmattal ékítve az
örömlány-virág.

Gyöngyöm, örömöm
rajtam a harmat. Halljam,
kinek nem tetszem?

Feslik a szirmom,
bomlik a harmat után.
Hej, mi a titkom?

40
Bévül már barnul,
kívül szúrósan zöldell
a vadgesztenye.

Minden elsárgul.
A gesztenye addig zöld,
amíg aláhull.

43
Lennék én vándor.
Elegem van tegnapból,
holnapból, mából.

Télikabátom
nincs, fel sem veszem. Ó Is-
tenem, és te sem?

Hull rád a zápor.
Ősz múltán téli út vár,
készülődj vándor!

44
Kalapom nélkül
ég szolgál menedékül.
Úgyis eláll majd.

A vászonruhám
tiszta víz. Kit érdekel?
A zápor hull rám.

Lenne kalapom,
eshetne ez az eső.
Ember a Marson.

45
A félkész hidat
lassan belepi a hó.
Friss faillat száll.

Át a fahídon.
Innen oda és tova.
Onnan ide. Bizony.

46
(Godot)
Ahogy kopog a
kalapomon az eső
ahogy kopog a

A kalapomon,
mert cédrusból van, kopog
az eső. Ki az?

47
Nem veszem észre,
dörzsölöm a szemem. Ím:
kihagy a mécses.

Egy pillanatra
elaludtam. A mécses
lángja hogy lankad!

48
Alig ég tüzem,
csak tücsök cirpen olykor.
Hallni még: üzen.

A tücsök volt-e,
vagy langy kályhámban fa sír?
Ég-e még. Holt-e?

Vár rám a tücsök,
még él, néha ciripel.
Kályhámban üszök.

49
Telihold-éjen
féreg fúr gesztenyébe.
Te sem és én sem.

50
Pára mögött a
domb megnő. Hallom ahogy
a felhő, a lomb.

51
Hogy fölöltözött
a krizantém a durva
kőtömbök között!

52
Hallod, nem hallod
a bogarak hangját? Csak
tücsköt és hangyát?

Magányos holdfény,
őszi légy, letarolt kert.
Talán kobold? Én?

Halvány a hold ma.
Tétova őszi legyek.
Vágyam kioltva.

53
Ágbogaimon
megáll a hó. Leszalad,
hahó! A tavasz.

54
A repceföldön
röpködő verébsereg
hogy örvendezik.

Verébricsajban
a repceföld virágzik.
A tavasz már itt.

Repceföld fölött
a tavasz csupa madár-
dalba öltözött.

56
Rózsa kelyhéből
ivott a méh s elröppent.
Nehéz a búcsú.

Nehéz szívvel, de
mézzel telve búcsúzik
rózsától a méh.

58
Butchoo hajlékát
nem bántotta a harkály.
Őrzöm emlékét.

59
Szitáló őszi
eső a hibiszkuszon.
Neki jó, tudom.

60
Banánfát szaggat
a vihar. A kunyhómban
telik a lavór.

Kinn zúg a vihar.
Hallom, csöppre csöpp. Telik
itt benn a lavór.

61
Ó téli zápor!
Élet alá a halál
elől elbújunk.

A téli zápor
elől elbújunk. Mire
vége már, halunk.

Oly rövid a lét,
milyen hosszú a téli
zápor. Itt a vég.

Mire menedék
jut téli zápor elől,
az idő megöl.

Egy téli vihart
átvészeltem, mialatt
semmi sem maradt.

Egész életed
csak addig tart, átvészelsz
majd egy nagy vihart.

62
Ti régi költők,
majmokkal bajmolódtok.
Gyermek sír szélben.

Majmokra lestek.
Gyereksereg kesereg.
Költők, ti bezzeg...

64
Havas kalapom,
- nincs másom - a vásáron
olcsón eladom.

65
Virágzáporon
át mintha a templom
tetejét látnám.

Tündöklő virág-
felhőkön át a sötét
templomtető int.

66
Könnyű tökedény
az élet, ha nincs kincsem,
csak a költemény.

67
A hó leesett
és nárciszok levelén
hosszan megpihent.

68
Holdat és havat
nézek s becézek búsan
s az év elhussan.

Néztem holdfényben
a havat s mondogattam
hó, hold! S mi maradt?

Ez év elloholt
mellettem s én csak szélbe
beszéltem: hó, hold!

72
A kolostorban
szálltam meg. S most fürdetem
arcom a holdban.

Szállást adtak a
szerzetesek. S ím feltünt a
hold az ablakban.

73
Sólyom röpködött
az Irago-fok fölött.
Szívem meg örült.

74
Szülőházamban
a köldökzsinóromat
szorongatom, ó!

75
Ő a fűszálon,
én a padon. Nem rebben meg.
Én meg megírom.

76
Csendben peregnek
a boglárkalevelek.
Zúg a zuhatag.

77
Egy látomás: a
halni kitett nénivel
a holdat nézzük.

Itt halok meg. Itt
halsz meg. Nézem a holdat.
A holdat nézem.

Sáfrányvirágok,
szemfestőecset, hölgyet
idéznek. Még szép.

83
Selyemakácok
esőben Szeisi arca
pírját idézik.

84
Halászfeleség
durbincsokat tűzdögél
friss fűzvesszőkre.

85
Templom kvarcsziklán.
Sziszeg már az őszi szél.
Arcom alszik, lám.

86
Álmából ébred
Josinaka. Őszi szél.
Holdfényben hegyek.

Talán itt járt már
álmában ébren, hegyek
közt, őszi szélben.

Szomorú őszi
szél, komor hold. Életem
nem csak holt por volt.

87
Vajon túléli,
ha nem éli át? Leejt
egy kaméliát.

Csalogánycsőrből
hulló kamélialét.
Kínból, örömből.

A csalogány egy
kaméliát ejt le. Így
kiáltok: ej, te!

88
Alig pitymallik.
Bíbor köntöst ölt a föld.
Kakukkfütty hallik.

89
Nem egy dinnyének
vagyunk két fele. Menjünk
útra kétfelé.

Ne hasonlíts rám.
Halál elől az irhám
nem mentem. Mentem.

Nem vagyunk dinnyék,
csak vendégek. Bent égek,
te kint. Ránk tekint.

92
A pillangó
savanyú salátámba
belekóstolna.

93
Csontszáraz lazac
jut eszembe, szerzetest
télen ha látok.

A hideg télben
Kuuja szerzeteseket
látok. Sós halak.

95
A szakéshordó
üres lett. Hát virágot
s füvet tett belé.

Ahogy kiürült,
virágvázává vált a
szakéshordócska.

96
Esteli lila
jajjal fészkét nem leli
a parti lile.

98
Lustán szendergek,
de ah mire ébredek:
poszáta cserreg.

99
Gombócot göngyöl
bambuszlevélbe a lány.
Arca halovány.

Bambuszlevélbe
rizsgombócokat göngyöl,
haj hull szemébe.

A haját a lány
füle mögé símítja.
Zavarja talán.

Lány rizsgombócot
göngyöl bambuszlevélbe.
Látni hogy boldog.


 
 
0 komment , kategória:  Macuo Basó 1.  
Boszik 8.
  2009-09-30 19:20:16, szerda
 
  -



3 fiatal boszi





1 fiatal





főzés feketében





éjjel
 
 
0 komment , kategória:  Szép képek  
Boszik 7.
  2009-09-30 19:19:52, szerda
 
  -



mini





mutogató

Link





795

Link





790

Link





791

Link





792



 
 
0 komment , kategória:  Szép képek  
     1/233 oldal   Bejegyzések száma: 2328 
2009.08 2009. Szeptember 2009.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2328 db bejegyzés
e év: 12296 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1352
  • e Hét: 4878
  • e Hónap: 20517
  • e Év: 53913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.