Belépés
tataimelinda.blog.xfree.hu
"mert virágot adok,s nem örök tavaszt" Tatai Melinda
1977.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Nocture
  2009-09-30 07:30:47, szerda
 
  Nocturne


Bolyongok kertünk fái közt,
Sötét van, mély sötét,
Csillagok ezerét
Ringatja csak a roppant, messzi bolt,
A szeptemberi éj
Kirakta minden diadémját.

Ó, bírhatatlan, fényes, tiszta kincs,
Amelyre nem lehet
Tenni véres kezet
S rá szenvedéllyel vágyni,
Csak nézni és imádni!
Mily csend!
Csak gyönge szellő támad,
Ingatni egy-egy ágat.

Bolyongok kertünk fái közt,
Sötét van, mély sötét,
Csillagok ezerét
Ringatja csak a roppant, messzi bolt,
Most rámhajolt
Egy almafának ága,
Mintha megáldna.

A fák közt megrekedt a mély homály
S egy kurta pillanatra
Mintha belém nyilalna:
Hátha valaki orgyilokkal áll
A lomb között
És les,
Engem gyanútlant, halálra keres!

De nincs szívemben félelem.
Miért
Rettegni úgy e balga életért?
A gyilkos ha kitoppanna elém,
Megfognám szép nyugodtan a kezén,
És szólnék: nézd, mi kéj,
A szeptemberi éj
Kirakta minden diadémját!

És mondanám neki
Hogy énrám tőrét hiába feni
S mutatnám neki,
Hogy ragyognak a néma csillagok!
S hogy én a csillagok
Vérrokona vagyok
S hatalma nincsen rajtam a halálnak,
Mert megbékéltem
A Mindenséggel,
És fenn az égen fények,
Vagy lenn a sírban férgek:
Énrám mindenütt csak rokonok várnak.

Szívemben nem a félelem,
A Csendnek óceánja van,
Mint alvajáró, úgy megyek,
Oly balgán és oly biztosan.
Nem érzek semmi vágyat,
Símogatom a fákat
És elbolyongnék köztük hajnalig,
Ők felfognák a nekem szánt csapást,
Ők felfognák,
E kemény törzsű öreg rokon-fák,
Hajdanán
Szelíd kézzel ültetette ide őket
A nagyapám
S a sírból idáig ér a keze.

Ezek a fák
Épp olyan régi rokonok,
Akár a csillagok
S a sír virágai.

Bolyongok kertünk fái közt,
Sötét van, mély sötét,
Csillagok ezerét
Ringatja csak a roppant messzi bolt.

1918
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor versei  
oltsd el hamar...
  2009-09-25 13:36:39, péntek
 
  Karády Katalin.Ez lett a vesztünk

Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte
E csillagos mély, forró május este.
Mert ahogy ott csendben álltunk
Lassan összeért a vállunk.

Váratlanul rohant reánk vágyunk, ez a furcsa láng,
Oltsd el hamar, oltsd el hamar, mert már a húsomba mar.

Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte
E csillagos mély, forró május este.
Mert ahogy ott csendben álltunk
Lassan összeért a vállunk.

Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte
A lelkünk egybe forrott akkor este.
Vadul, némán fogtuk egymás kezét
És ezt te már nem téped soha se szét.


És ezt te már nem téped soha se szét.

 
 
0 komment , kategória:  dalszövegek  
sötétség
  2009-09-25 08:33:30, péntek
 
  Sötétség


Hervadó hegedű, magábanéző
jácint, égrefutó, sovány sikoltás.
Isten, mennyi nehéz, fájó dolog közt
jársz, keresve a régi boldog embert...
Lásd, babrálgatok itt a bánatommal,
néha öntözöm és olykor mosolygok.
Úgyis elmúlik - ó, a néma fegyver
lassan föl-fölemelt s megint lehulló
torkát eltömi már a barna rozsda.
Tóba nézek, a mély varázstükörbe:
régi napjaim ülnek ott magukban
s édes hullaszagot lehelnek. Ócska
nyakkendőmön a kedves könnye reszket,
éjszakámban egyetlen, árva csillag,
ékkő, mely legurul s a tóba tűnik.
Rémet lát a fehér, magábanéző
jácint, holt hegedű homályba sóhajt...
Minden búteli dalt be kell fejezni:
nem vígasztal a szó, a régi gyermek
rőt rakéta merész, magasra pukkant
pompájára nem is nagyon figyel már.
Játékostora eltört. Furcsa angyal
száll fölötte borongva és suhogva,
s ő csak áll a viharszagú sötétben...

1930

 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
felejtsd el,hogy szerettelek..
  2009-09-23 07:28:22, szerda
 
  Korda György : Felejtsd el, hogy szerettelek

Te már indulsz tovább,
s én csak nézek reád...
Amiről azt hittük, miénk lesz örökre már,-
Messze jár, oly messze jár.

Felejtsd el, hogy szerettelek téged,
felejtsd el és ne is gondolj rám.
A bánat, amely ma még talán éget,
megenyhül majd az esztendők során.
Felejtsd el a sok-sok boldog estét,
az ember néha hamis álmot sző:
Míg szívünkben a szerelem a vendég,
a boldogság is elképzelhető.

Úgy csillogott a fény a tó ezüstös vizén,
s két szemeden a szép szerelem
oly bíztatóan mosolygott felém.
A csillogás oly távoli, oly halvány,
egy csónak ring az emlékezés partján...
Holnap én is továbbmegyek,
felejtsd el, hogy szerettelek,
felejtsd el és ne is gondolj rám!
 
 
0 komment , kategória:  dalszövegek  
halvány őszi rózsa
  2009-09-22 12:47:04, kedd
 
  3+2 : Halvány őszirózsa


De szomorú a nyár után, sárga levél zizeg a fán.
A fülemben az őszi szél édes emlékekről mesél.
Kis szobámban minden olyan kihalt, üres,
Találok bent egy bús szívet,
Felnyitom a vén zongorát, eljátszom a szívem dalát.

Halvány őszirózsa, mondd el, hogy imádom én!
Halvány őszirózsa, miért nem jön sosem felém?
Mondd el, hogy rab vagyok, azt is, hogy meghalok,
Ha mást szeret!
Halvány őszirózsa, gyógyítsd meg a szívemet!

Majd ha újra eljön a nyár, a boldogság reánk talál.
Visszahozza egy perc alatt mindazt, ami úgy elszaladt.
Virág nyílik kis szobámnak kis ablakán,
Eljön hozzám az én babám,
Virág lesz majd a fájdalom, virág lesz majd a buzgalom.

Halvány őszirózsa, mondd el, hogy imádom én!
Halvány őszirózsa, miért nem jössz sosem felém?
Mondd el, hogy rab vagyok, azt is, hogy meghalok,
Ha mást szeretsz!
Halvány őszirózsa, gyógyítsd meg a szívemet!


 
 
0 komment , kategória:  dalszövegek  
Ha bűn, hogy várok rád...
  2009-09-22 12:40:53, kedd
 
  Korda György:Ha bűn,hogy várok Rád

Ha bűn, hogy várok rád, örökké bűnben élek.
Ha bűn az álmodás, én vállalom ezt a vétket.
Száz harcot vívtam már viharral, zúgó széllel,
De nem tudom, még nem tudom, a szíved hogy érjem el.

Ha bűn, hogy várok rád, örökké bűnben élek.
Ha bűn az álmodás, én vállalom ezt a vétket.
Ha bűn, hogy várok rád, akkor se kergess még el!
Ha nem szeretsz, ha mást szeretsz, te éppen úgy vétkezel!
 
 
0 komment , kategória:  dalszövegek  
szeretsz?
  2009-09-22 12:26:17, kedd
 
  SZERETSZ?

Szeretsz?
Mért sírod el magad, mikor suttogva mondod,
S ezek a kicsi finomka dombok
Mért játszanak földrengést az ujjaim alatt?
Szeretsz?
Nézd, zavart, ijedt mosolyomon át,
Most, megérezheted, ha akarod,
Hogy meghatódtam, hogy sírok bévűl, hogy friss lombkoronák
Zúgása csapta meg egyszerre a fülem
S hogy mit daccal és gőggel zártam kívűlem,
Most újra betör hozzám és a nyakamba ugrik
S fuldoklásig szorít s ölel a vágy.

Szeretsz?
No ülj le szépen, kedvesen a térdeimen,
Hajtsd hátra, lassan a vállamra nyakad,
Igy, megadva, meghódolva hagyd el most magad,
Hadd nézzelek
S még egyszer puhán s zengőn hadd próbálok szólni,
Hadd élvezem magam, gúnyosan s betegen:
Hogy fáradt szívem megint csak érzeleg.

Csitt! véletlen diadalom, csitt! égből pottyant csodám,
Lealázó, kinlódó «lám-lám» csatán
Hadd szokjam meg egy kicsit most, hogy újra, újra szeretnek,
Hadd szúrjam szíven magam: Hát oda a rezignációm?
Be olcsón vett meg
Egy kis szűz nyafogása...
Húnyd le a szemed,
Most kegyetlenűl könnyeim erednek.
Hát te vagy, te vagy a forró kása,
Amit kerülgettem, hát te vagy az új?
Hadd röstellem agyon magam!

Kinyitod a szemed és azt ragyogja: Minden rendben,
Egyszerű és édes az élet!
- Ó tudod-e, kis bolondom, hogy most megölnélek? -
S én nézlek - s megrándul a vállad a kezemben...


 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád versek  
mindig csak egyszer
  2009-09-22 07:29:49, kedd
 
 
"Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet."
(Hamvas Béla)
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
nincs véletlen
  2009-09-22 07:22:21, kedd
 
  "Nincs véletlen és nincs szándék. Egy láthatatlan ujj van, amely öröktől fogva kijelöli utunkat, és ahova mutat, oda mennünk kell: szégyenbe, dicsőségbe, éjszakába, napsütésbe, katicabogárnak, kőszáli sasnak, kocsiút kavicsának, hegyen égő tűznek."

( Gárdonyi Géza )
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
szemed...
  2009-09-21 13:57:59, hétfő
 
 
SZEMED

Mióta fürkész ez a szempár,
hány ezer év óta követ?
Sugaraitól hasadtak már
atomjaikra fák, kövek,

mérgeződtek tengerek tőle,
hamvadtak lábon dzsungelek;
csak én állom még egyelőre
s csalok belőle könnyeket.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2009.08 2009. Szeptember 2009.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 13 db bejegyzés
e év: 192 db bejegyzés
Összes: 699 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 64
  • e Hónap: 385
  • e Év: 24030
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.