Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Edom - A terebintus vásár
  2010-02-10 20:33:17, szerda
 
  Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966

Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató

Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."

Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)

...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).

Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.

Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.


Simont a Hóreb hegyének egyik sziklahasadékában temették el, utána János visszatért Béth Arabába. Jézus a keriothi Júdás ápolása nyomán lassanként visszanyerte erejét. Tíz nappal később a tekervényes akrabbimi kaptatón elindult Hebron felé, amely északi irányban ötven mérföldnyire volt a hegytől.

Júdás, aki a Hebron környéki Kerioth faluban született, Jézus tanítványául szegődött, és elkísérte. Okos, nemes lelkű, tanult ember volt, azelőtt sózott hallal kereskedő nagybátyjánál üzlettársaként dolgozott, de aztán megundorodott a világtól, és beállt az ebjoniták közé. Lelki meghasonlását tragikus események váltották ki: ellenségei azt a hazug pletykát terjesztették róla, hogy vérfertőző viszont folytat nagybátyja fiatal feleségével, és amikor a női becsületében gyalázatosan megrágalmazott asszony ezt megtudta, kétségbeesésében felakasztotta magát. Júdás a későbbiek folyamán nagy szolgálatokat tett Jézusnak,mert tízesztendős üzleti tevékenysége során alaposan kitapasztalta, hogyan kezelik a rómaiak görög és szír kreatúráikat, és megtanulta, hogyan kell udvariasan,de önérzetes méltósággal érintkezni magistratusokkal, zsinagógiai előljárókkal, városi írnokokkal, és egyéb hivatalos személyekkel. Az ebjoniták között eltöltött hét év alatt pedig a szegények és a kitaszítottak érzés- és gondolatvilágát is alaposan megismerte, s a z ő nyelvükön szintén tudott beszélni.

Az út egyik összeszűkölő szakaszán utolértek egy népes csapatot. Azon az elhagyatott vidéken, ahol útonálló haramiák gyakran megtámadták az utasembereket, csak csoportosan volt biztonságos az utazás. A társaság többsége edomitákból meg sinai-félszigeti arabokból,kisebb része föniciai kereskedőkből állott, és két görög is akadt köztük,aki a filozófusok szürke köpönyegét viselte.

Júdás udvariasan köszöntötte az utóvédcsapat szerepét betöltő csoport vezetőjét, egy arabot, s megkérdezte: miért hord az egész csoport gyászruhát? Valami általános, mindenkit érintő csapás miatt, amelyről ő eddig még nem hallott?
- Zarándokok vagyunk - felelte az arab -, Hebronba megyünk, hogy ott gyászszertartással áldozzunk Ábrahám ősünk emlékének. Nem tudod, hogy holnapután kezdődik a terebintus vásár? Karavánunkban kétszáz szamár és teve értékes portékákat visz oda.
- Kegyes engedelmeddel hadd csatlakozzak a karavánhoz. Mi is Ábrahám fiai vagyunk.
- Melyik néphez tartoztok?
- Zsidók vagyunk. Ő a mesterem, szent ember, én a tanítványa vagyok.

Éjszaka a tövisbokor ágaiból rakott tábortűz mellett üldögélve, egy csoport művelt zarándok Hebron régi történetéről beszélgetett.

Mózes Első Könyve szerint ebben a termékeny, hűös és védett völgyben, amely négyezer lábbak fekszik magasabban a Földközi-tenger szintjénél, Ábrahám Jehova tiszteletére szent ligetet ültetett - az úgynevezett mamréi tölgyest -, és kutat is ásott. A közeli Makpelá-barlangban temették el, amelyet Efróntól, Kheth egyik ivadékától vásárolt meg, hogy ott helyezze örök nyugalomra nővérét, Sárát, aki a felesége is volt. A feljegyzések szerint Izsák és Jákob patriarchát, valamint azok feleségét, Rebekát és Leát is ugyanabban a barlangban temették el.

Egy petrai kereskedő azonban kijelentette, hogy a bibliai közlés nem felel meg a valóságnak:
- Amit a zsidók Mamré tölgyesének neveznek, azt mi, patraiak, Miriám tölgyese néven ismerjük. Hagyományaink szerint Miriám, Mózes félisten testvérhúga azoknak a kálebitáknak volt az istennője, akik a zsidókkal együtt délről jöttek, és az ananákoktól, az óriásoktól elvették Hebront. A mindenféle istennőtől viszolygó zsidók azonban elhallgatják az igazságot, és a Miriám szó átírásával úgy tüntetik fel a dolgot, hogy az a hely az amorita Mamréról, Eskol fivéréről kapta a nevét. Pedig Miriám képmása még most is ott látható a szent barlangban: halfarkú szerelemistennő, olyan, mint a ioppei Aphrodité. A hebroniak persze azt állítják, hogy Sárát, Ábrahám feleségét ábrázolja.

Erre az idősebbik görög filozófus, egy spártai, aki fiával utazgatott a világban, hogy gyarapítsa földrajzi ismereteit, meglepetten kiáltott fel:
- Azt mondod, Miriám a neve? Akkor nem lehet más, mint Müriné, a frígek ősi tengeristennője. Az ő nevét viseli Lémnosz legnaegyobb városa, és Homérosz szerint ő volt a trójai dardanoszok ősanyja. Némely kommentátor Thetisz vagy Téthüsz Égei-tenger melléki tengeristennővel azonosítja, akit a mítoszköltők Péleusz hérosszal hoznak kapcsolatba. Hátha Kheth fiai az Égei-tenger mellől valók, és Thetisz ivadékai? Hátha Makpelá valamikor a mágus Péleusz vagy a látnok Péleusz jós-szentélye volt?
- Úgy gondolod, apám - kérdezte a fia -, hogy a zsidók meg a kálebiták, akiknek Ábrahám volt az ősük, saját istennőjük, Sára kedvéért kiűzték a szentélyből Thetiszt?
- Nem. Inkább úgy lehetett, hogy Káleb nemzetsége kiszorította Efrón nemzetségét. Thetiszt azonban továbbra is tisztelték, csak éppen a nevét változtatták meg Sárára. Van köztetek olyan, aki tud valamit erről a Sáráról?
- Nem sok feljegyzés van róla - mondta a petrai kereskedő. - Tulajdonképpen csak annyi, hogy kinevetett egy angyalt, aki arról biztosította Ábrahámot, hogy Sára ivadékai annyian lesznek,mint a tengerparti föveny homokszemei, sőt még többen.
- Ez jól beleillik a képbe - mondta az idősebbik görög. - Most már biztosra vehető, hogy megilleti a halfarok, és hogy Thetisz, Miriám meg Sára egy és ugyanazon istenség. A tengerpart említése elegendő bizonyíték,a nevetés pedig még jobban alátámasztja. A tengeristennők, akik egyúttal mindig a szerelem istennői is, híresek a kacagásukról. Szeretném hangsúlyozni, uraim, hogy nekem meg a fiamnak ez a kérdés jóval többet jelent, mint egy érdekes téma akadémikus jellegű megvitatását. A mi két zsidó útitársunk bizonyára egyet fog érteni velem, ha kijelentem: mi, spártaiak, dórok lévén, szintén Ábrahám fiai vagyunk.

Jézus hallgatott, mert némi gúnyt érzett ki a görög hangjából, de Júdás udvariasan válaszolta:
- Így van. A Makkabeusok Első Könyvének történetírója idéz egy levelet, amelyet a ti Areusz királyotok küldött Óniás jeruzsálemi főpapnak, nem sokkal Nagy Sándor halála után. Azt írta benne, hogy a két nép rokonságban áll egymással, mivel mind a kettő Ábrahámtól származik. Másfél évszszázaddal később pedig Makkabeus Simon küldött levelet a spártaiaknak, s ebben elismerte a rokonságot. Mindazonáltal nem hinném, hogy ti, dórok, Sára révén vagytok Ábrahám ivadékai. Inkább úgy gondolom, hogy Ábrahám másik felesége, Ketura, agy pedig Hágár az ősanyátok.

A görög elnézően mosolygott:
- Hát ami azt illeti, lehet, hogy a spártai Areusznak igaza volt, de az is lehetséges, hogy Ábrahámot összetévesztette Héreaklésszal. Hiszen mindkét héroszról köztudomású, hogy késznek mutatkozott elpusztítani saját fiát. Én azonba, aki egész életemben behatóan tanulmányoztam a mítoszokat, inkább azon a véleményen vagyok, hogy valamelyik ősünk egykor a ti őseitekkel közösen imádta ugyanazt a tengeristennőt Mamré tölgyligeteiben. Persze, a hebroni legendák szálai nagyon összekuszálódtak, így hát nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy Kheth azonos volt Thetisszel. Lehetett Hathor is, a Türkiz Úrnője, akinek neve annyit tesz, mint a ,,Napisten hajléka", vagyis a tenger. És az is elképzelhető, hogy Pela a pulustuk vagy filiszteusok névadó őse lehetett.
- Véleményed szerint ki vagy mi volt hát akkor Ábrahám, tudós görög férfiú?
- A megfejtés kulcsa a nevében rejlik. A ti hagyományotok úgy tartja, hogy eredetileg Ábrámnak hívták, és akkor lett Ábrahám, amikor megérkezett Hebronba. Érdeklődtem néhány tudóstoknál, akik magabiztosan közölték, hogy a név jelentése: ,,Isten szeret". Mások azonban kevésbé magabiztosak. Én annak a híres alexandriai tudósnak a véleményét fogadtam el, aki szerint az eredeti név nem Ábrám volt, hanem Aburamu, ami annyit tesz, mint ,,az atya a legmagasztosabb". Ebből lett Abrahab, ennek a jelentése: ,,Ráháb fia", vagy ,,Ráháb választottja". No mármost, Ráháb általános elnevezése a tengeristennőnek, akit a zsidók falánk tengeri sárkánynak képzelnek el. Ugyanakkor szimbolikus neve Egyiptomnak is, amely mintegy elnyelte Izraelt, de az kitört a gyomrából. Az alexandriai tudósnak az a véleménye, hogy az Ábrahám eredeti nevében levő ,,Ráháb" szót később a ,,Raham" szóval cserélték ki. Így hívták Hebron héroszának egyik állítólagos unokáját. A névváltoztatás azt a célt szolgálta, hogy Ábrahám ne függjön többé Ráháb istennőtől. Ha tehát te azt kérdezed tőlem: ,,Ki vagy mi volt Ábrahám?", én így felelek a kérdésedre: ,,Hebron királyainak címe, miután az arameusok elfoglalták a Szentélyt."

Júdás vitába szállt vele:
- Tudós görög férfiú, neked igazad van, amikor arameusnak mondod Ábrahámot, mert a zsengék áldozati ünnepén a ritus egyik mondata így hangzik: ,,Vándorló arameus volt az atyám." De ha Ábrahám sírjára hivatkozva azt állítod, hogy Ábrahám a régi hebroni királyok címe volt, Abnerról is elmondhatnád ugyanezt. Tudniillik Abnernak, Nér fiának a síremléke is ott látható a közelben. És ha Ábrahám nevének jeletésén vitatkozni lehet, Abner nevének jelentéséhez sem férhet semmi kétség. Azt jelenti: ,,Isten az én lámpásom." És a mi Istenünk kultuszában Mózes óta szerepel a lámpás.
- Mit tudsz Abnerról? Hogyan halt meg?
- Törzsi fejedelem volt, tőle kérte feleségül Dávid király a hebroni Mikált. Dávid szolgái ölték meg Hebronban. Dávid haladt a gyászmenet élén.
- Akkor nyilván Hebron királya volt, akit Dávid megfosztott királyi hatalmától. De hadd jegyezzem meg, hogy az Abner név jelentése így is értelmezhető: ,,Néreisz választottja". Néreisz pedig másik címe ugyanazon tengeristennőnek, tőle kapták nevüket a Néreidák. Egyébiránt bizonyosra vehető, hogy a Káleb szintén királyi titulus volt itt. Mi a név jelentése? Nem vagyok a héber nyelv szakértője.
- Kutyát jelent - mageyarázta a petrai kereskedő. - Bajosan hihető, hogy királyi cím lett volna.
- Ugyan, miért ne lehetett voln? - ellenkezett a görög, aki nagy élvezetét lelte a vitatkozásban. - Miért ne lehettek volna a kábebiták a Kutyacsillag, vagyis a Sírius fiai? Nem gondolnám, hogy a makpelái jósbarlang különbözne mindazoktól az ősi barlan-orákulumoktól, amelyeket a fiammal ugazgatásaink során eddig már meglátogattunk. Mindegyikben azt láttuk, hogy a jóslatokat sugalmazó Nagy Istennő egyúttal kutya is. Kutya azért, mert a szabad szeretkezést hirdeti, és azért is, mert hullákat eszik. Azok a beavatott hívei, akik mint a bájos Íziszt vagy Astartét tisztelik, kutya-álarcot öltenek titkos ünnepein, akik pedig mint Hekatét vagy Brimót imádják, hármas útkereszteződéseken kutyákat áldoznak neki. A Kutyacsillag abban az évszakban ragyog az égbolton, amelyben legerősebben pusztít a dögvész. És a Nagy Istennő birodalmát a halottak országát mindig is kutyák őrizték. Gondoljunk például Kerberoszra és az egyiptomi Anubiszra, a Nyugati Paradicsom őrzőjére. És nincs-e kapcsolat Káleb és Kapüpszó istennő, az ógüiai paradicsomi sziget királynője között, aki a költők szerint Ókeanosz és Téthüsz vagy Nereusz, vaegy Atlasz Telamón leánya? És ,,a Kutya hatalma" a héber költészetben nem a halál szinonimája-e? Ezt onnen tudom, mert görög fordításban olvastam Dávid zsoltárait.
- A barlang már régóta nem jóshely - mondta Júdás. - Jósiás, a ,,jó király" befalaztatta azt a járatot, amely a harmadik, legbelső helyiségbe vezetett. Mózes idején ott kapta meg Káleb Ádám orákulumát. Most már csak két helyiségbe lehet bemenni. A belsőben van a három patriarchának és feleségüknek a sírja.
- Ádám orákuluma? Nem Ábrahámé? Én Ádámot ősrégi kaldeus hérosznak vélem.
- A mi ebjonita hagyományunk úgy mondja, hogy Ádám Hebronban teremtetett, és ott is temették el. Micháel arkangyal egy misztikus körvonalon belül formálta meg öt porból, amelyet keletről, nyugatról, délről és északról kapart össze. Amikor Ádámot és feleségét,a Második Évát, Isten Ellensége rávette az isteni paradicsomok megszegésére, Ádám hosszú ideig vezekelt bűnéért (nyakig ült a Jordán vizében nagyon sokáig), de ott maradt Hebronban. Persze az Édenkerten kívül kellett élnie, mert annak bejáratát szeráfok őrizték. Sok-sok esztendővel később ott is halt meg Hebronban, és a Makpelá-barlangban temették el.
- Mikháel arkangyalt mondtál? - szólt közbe most élénken a petrai kereskedő. - Azt hiszem, tévedsz. Ádám Mikál nimfának, más néven Miriámnak a fia, akit anyja szüzen szült. Az egy dologban kell megcáfolnom állításodat, ebjonita férfiú! Az orákulum nem szűnt meg, ahogyan te mondod. Még működik. Egy Mária nevű nő végzi a jóspapnői funkciót. Mellesleg merőben világi foglalkozást űz, hajbodorítás a mestersége.
- No és kinek a nevében mond jóslatokat az az asszony? - érdeklődött a görög.
- Az Anya nevében. És Ádám állkapcsából jósol.
- Már hegy volna ez lehetséges? - ellenkezett Júdás. - Hiszen iratainkban fel van jegyezve, hogy Dávid király hét esztendeig Hebronban lakott, de azután Jeruzsálembe helyezte át királyi székhelyét és a frigyládát abban a szérűskertben állította fel, amely korábban Araunának volt szentelve. Nos, akkor Ádám koponyáját is magával vitte, és a városon kívülegy keresztútnál eltemettette, hogy varázserejével oltalmazza az új királyi székhelyet. Jeruzsálem ilyesformán Hebron kolóniája lett. Ahogy Ezékiel próféta írja: ,,Atyád az emoreus (feltételezhetően mamréra célzott Ezékiel) és anyád hitteus asszony" (Kheth leszármazottja).
- Csakhogy Dávid Hebronban hagyta az állkapcsot meg a csontvázat! Hiába rázod a fejedet, úgy van, ahogy mondom! Saját testvérbátyám, aki azóta már meghalt, maga is kért orákulumot a papnőtől! Nekem elmesélte az egészet, és szavaiból úgy vettem ki, hogy ez a Mária fölöttébb félelmetes személy.

Így folyt még tovább a társalgás, de Jézus egyetlenegyszer sem szólalt meg.
- Érdekes - jegyezte meg később az idősebb görög -, hogy ez a hebroni vásár egybeesik az Athénban és Rómában szokásos gyászidőszakkal. Ott a május a tisztulás, a purifikáció ideje. Kákából, szittyóból font, bűnöket jelképező bábukat hajítanak a folyóvízbe, a nemi közösülés még házaspárok között is tilos, a templomokat kitakarítják, a szent szobrokat tisztára sikálják, a gyümölcsfákra fáklyákat meg lámpásokat aggatnak, hogy elűzzék az ártó szellemeket, az emberek szennyes ruhákban járnak, és senki sem nevet. Úgy mondták nekem, hogy Mamré tölgyligetében is majdnem pontosan ugyanilyenek a szokások az ünnep idején. Dea vidám folytatás elmarad. A megtisztulást szolgáló rituális gyász meg a nemi érintkezésre vonatkozó vallási jellegű tilalom normális körülmények között azzal a következménnyel jár, hogy a tilalmak feloldását szexuális orgiák követik, és a szenvedélyes életöröm szertelen jókevvé fokozódik. De itt, úgy mondják, semmi ilyesféle nem történik.

A fegyveres kíséret arab parancsnoka felnevezetet:
- Ó, Hebron már rég nem olyan, mint akkoriban volt, amikor Absolon, Dávid lázadó fia, a palota tetején az egész nép szeme láttára szeretkezett apja háremének húsz vagy még több asszonyával. Mindamellett nem teljesen felel meg a valóságnak, hogy - amint te mondod - , ,,semmi ilyesféle nem történik". Mi, arabok, Hebronba szoktuk hozni meddő asszonyainkat, hogy a Kerm-király által termékennyé váljanak. De az ilyen ritusok meg az a lovaglási ritus is, amelyben a jebuzeus hajadonok a Kerm-király révén elvesztik szüzességüket, a város határain kívüla hegyen túl zajlanak le, amikor már vége a vásárnak.
- Ki a csuda ez a Kerm-király? - kérdezte az ifjabbik görög.
- Annak a Terebintus-királynak a gyilkosa, akit ezen az ünnepen siratunk és gyászolunk, és ugyanakkor ő maga a fő gyászoló.
- Így hát Ábrahám atya a Terebintus-király?
- A szent liget - magyarázta a petrai kereskedő - kétfajta tölgyből áll: kerm- és terebintus tölgyből. A Terebintus-király meg a Kerm-király ikrek és egymásnak vetélytársai. Éppen úgy, mint Alijan - a Sinai Ozirisz - és a fivére, Mot. Egyformán megosztják maguk között az évet és a Királynő kegyeit. A meggyilkolt Terebintus-király fia a szeptemberi iújévkor élvezi a bosszú elégtételét, amikor megöli nagybátyját, a Kerm-királyt, meggyászolja, és átveszi a királyságot.
- Igen - mondta az arab -, mi Ábrahámnak hívjuk a Terebintus-királyt. A zsidóknak azonban ez nincs innyükre, mert majd hamarosan meg fogod látni, miféle patriarcha ez az Ábrahám, és milyen gyönyörű az ő halfarkú felesége.

Itt helyénvalónak tartom néhány magyarázó mondat közbeiktatását. A terebintust, vagy pisztáciát Palesztinában nagyra becsülik édes belű és értékes olajat adó, csonthéjas termése miatt, no meg azért is, mert nyáron kellemes, sűrű árnyékot nyújt. Becsét tekintve megfelel annak a királyi tölgynek, amely Görögországban Zeusz Itáliában Jupiter, Galliában pedig a kelta Héraklész szent fája. Ahogyan a királyi tölgy faanyagát majdnem kizárólag nyugati istenek szobrainak kifaragására használják fel, ugyanúgy Palesztinában terebintusból készítik el a nekik megfelelő rusztikus istenek képmásait. Jellemző, hogy a héber nyelvben a ,,terebintus" és a ,,szobor" szinonim szavak.
A kerm-tölgy - magyalnak és bíbortölgynek is szokták nevezni- örökzöld levélzetű, bogyóterméséből készítik a szent bíborfestéket, amelynek előállításával nagy hírnevet szerzett magának Hebron. Némely növénytudós a kerm-bogyót nem tekinti gyümölcsnek, illetve termésnek, arra hivatkozva, hogy a a makkokat is terem. Szerintük a bogyó valamiféle lomha nőstényrovar, ezt a véleményüket azzal indokolják, hogy gyakran kering körülötte valami sajátságos légyfajta, amely talán a hím. Külsejét tekintve mindenesetre bogyó zamatos, bő nedvű bogyó, amelynek erős szerelemgerjesztő hatást tulajdonítanak.
- Szavamra mondom - jegyezte meg a görög -, lassanként kezdem megérteni a hebroni mitológia egész szövevényét. Talán itt lehet keresni az aiol kettős királyság eredetét, amilyen Spártában, Argoszban és Korinthoszban volt. És itt lehetne kibogozni Romulus és Remus, Idasz és Lünkeusz, Kalaisz és Zétész, Péliosz és Néleusz, Proitsz és Akrisziosz, akik már anyjuk méhében civakodtak az elsőbbségért, továbbá azét a sok királyi ikerpárét, akikkel tele van Apollódorosz mitológiai szótára. No de ha Ádám, Ábrahám, Abner egy és ugyanaz, akkor mit kezdjünk Izsák meg Jákob héroszokkal, akik állítólag szintén Hebronban vannak eltemetve?
- Izsák Ábrahám fia volt, Jákob meg az unokája - mondta Júdás. - Izsákot, akinek Sára volt az anyja, mi ebjoniták, a Nevetés Fiának nevezzük. Kádes közelében lakott, Beér Lahai Rói mellett, ami annyit tesz, mint ,,az antilopbika állkapcsának forrása". Vagy ötven mérföldre van innen, déli irányban.
- Aha! Akkor nyilván a bubalosz, vagyis az antilopbika volt a szent állata, a forráskútnak pedig jóshelynek kellett lennie. És mivel a nevető Sára volt az anyja,a nevető Izsák minden bizonnyal Hebron egyik királya volt. És Jákob?
Júdás kínos zavarában adós maradt a válasszal. Nagyon kellemetlenül érintette, hogy a beszélgetés ilyen szabados fordulatott vett. A petrai kereskedő azonban készségesen felelt a görögnek:
- Mi Petrában Jah Akebnek, a szent sarok félistenének nevezzük. A bírkózásban kificamodott a jobb comja, emiatt görcs húzta össze a lábát, úgyhogy járás közben a sarka nem érintette a földet. Ez megvédte őt a skorpió, áspiskígyó meg vaddisznósörbe ellen, amelyet ellenségei helyeztek el azokon a helyeken, ahol megfordult. Ezért mifelénk nem gúnyolják a nyomorékokat, mert a csúfolódó nagy bajt okozhat magának.

Az idősebbik görög bólogatott:
- A mi nyugati isteneink között is van kettő, aki sánta: Héphaisztosz és Vulcanus. Az egyiptomi Ptah szintén biceg.
- Nemcsak ez a három - tette hozzá a fia. - A sziciliaiak szerint Dionüszosz neve nem azt jelenti, hogy ",, nüszai Zeusz"" amint azt általában gondolják, hanem azt, hogy ",,eusz, a Sánta"" Dionüszoszt úgy szokták ábrázolni, hogy feltűnően magas talpú koturnust visel. Hátha valamiféle comb-, vagy csípőhibát korrigálnak ezek a magasított talpú lábbelik, éppúgy, mint Héphaisztosz aranycipői, amelyeket Homérosz említ? Dionüszosz egyik neve Mérotraphész, amit így lehetne fordítani: ,,Aki gondosan vigyáz a combjára." És az imént említetted Argosz királyát, apám. Erről eszembe jut, hogy az egyik argoszi király, az argonauta Naupliosz szintén sánta volt, és magas talpú cipőt viselt. No mármost: ha Hebron királyát azért választották királlyá, mert sánta volt, vagy ha megválasztása után rituális szertartás keretében sántává tették - nos, akkor feltételezhető, hogy Jákob is dinasztikus cím, nem pedig egy történelmi személy neve.

Apja megdicsérte, amiért ilyen ötletesen kapcsolta össze a logikai láncszemeket.
- Hát én nem ismerem a ti görög isteneiteket, és őszintén szólva nem is érdekelnek - vette át a szót a kereskedő. - De valami egyebet tudok nektek mondani Jákobról. Peniélben ficamodott ki a combja a lakodalmi játékokon, amikor felvette feleségének, Ráchelnek a nevét, s lett belőle Is-Rachel, vagyis Izrael. Ezzel mintegy megszentelődött a combja, és attól fogva a zsidók nem eszik meg az áldozati álaltok combhúsát. És amikor Jákob valamire meg akarta esketni Józsefet,a fiát, felszólította, hogy tegye kezét az ő megszentelődött comja alá, úgy mondjaj el az eskü szavait. Ez igen érdekes, mert Ábrahámon kívül senkiről sem jegyezte fel a Szentírás, hogy ilyen formában követeljen esküvel erősített fogadalmat.
- És mit jelent a Ráchel név? - kérdezte az idősebbik görög.
- Anyajuhot.
- Ez végleg eldönti a kérdést. Ugyanis a ciprusi galambistennő, akinek, amint azt Kinürasz és Adónisz mítoszából tudjuk, Palesztinában volt egy hasonmása, nemcsak galambistennő, hanem anyajuhistennő is. Nem kétséges, hogy Jákob a Hebron királynőjével kötött házasságot.

A jelenlevők már jó ideje nem bírták követni a vitatkozók szövevényes, fölöttébb bonyolult érveinek logikai összefüggéseit - Jézust kivéve. Ő azonban mélyen hallgatott, és egyetlen helyeslő, vagy bíráló megjegyzést sem fűzött a hallottakhoz.

A karaván végül megérkezett Hebronba, ahol csak úgy nyüzsögtek a zarándokok. A vásárt a városon kívül rendezték meg, vagy egy mérföldnyire Jeruzsálem irányában. Jól karbantartott, kőkockákkal burkolt út vezetett oda, Eskol terjedelmes szőlőültetvényei között. Amikor Mózes a vidék kikémlelésére küldte ki Józsuát meg Kálebet, innen vitték magukkal azokat az óriási fürtöket, amelyekkel Kánaán gazdagságát bizonyították. Az úttól balra egy hegyen, amelynek mesterségesen kiképzett teraszain olajfák virultak, két hatalmas kőtömb állott: valaha még a történelem előtti korban nyilván kultikus célokra szolgáltak. Láttukra az idősebbik görög nem tudta megállni, hogy meg ne jegyezze:
- Csodálom, hogy ez a két szent baitülosz még itt áll, s valamelyik reformer-királyotok nem vitette el őket az egyik királyi olajmalomba őrlőhengernek.
- Tévedsz uram - mondta Júdás -. Nem baitüloszok ezek hanem Gáza régi városkapuinak tartóoszlopai. Egyik szenti iratunkból, a Bírák Könyvéből tudjuk, hogy roppant erejű hősünk, Sámson, haragjában kiemelte az ellenséges filiszteus város kapuját mindenestül és idehozta, méghozzá egymaga.
- Nos - válaszolta a görög -, én mégis úgy gondolom, hogy ezek baitüloszok, nem holmi városkapu oszlopai. Minden bizonnyal e hely istennőjének tiszteletére állították fel őket. És ennek az istennőnek különböző nevei voltak az idők folyamán. Ezzel a szentéllyel is úgy lehetett, mint a delphoival, amely kezdetbenBrimó meg a Fúriák Püthón-papnőjének volt a jóshelye, később aztán Apollón foglalta el hüperboreus anyja, Latona kedvéért, akinek szent fája a pálma. Némelyik szerint Kübelé, a méhistennő is birtokoljta a szentélyt egy ideig. De most Delphoi egyedüli gazdája Apollón, aki sokféle isten és démon elhalványult árnyait egyesíti magában. Minden dombon vagy hegyen álló magányos szentély,amelyben nyílások, repedések futnak lefelé, a Hadész felé, természetes adottságú hely különféle misztériumok számára. Az ilyen misztériumokat az efféle szentélyekben Szibilláknak nevezett papnők vezetik. Ádáz harcok folynake szentélyekért: törzsek pusztítják el egymást, hogy megszerezzék azokat, és saját jós-héroszoaik csontjait elhelyezhessék a már ott nyugvó csontok mellé. Hogy a tengeristennőnek itt Hebronban is kultusza volt, első pillantásra különösnek tűnik. Az ember nem várná, hogy ide is felkapaszkodott, erre a hegyre, amely oly távol esik természetes elemétől. De hát Hebron olyan magaslaton fekszik, amely három tenger - a Holt-tenger, a Vörös-tenger és a Földközi-tenger - között terül el. És persze, meg kell különböztetni a tengeristennőt, aki a szerelem istennője, két másik énjétől, a születés istennőjétől és a halál istennőjétől.

Felment fiával a hegyre, hogey közelről is szemügyre vegyék a köveket. Amikor visszajöttek, nem győzték magasztalni azt a pompás panorámát, amely nyugati irányban tárult szemük elé: át lehetett tekinteni Judea hegyvidékének nagy részét és a hajdani Philistaaeának jókora darabját. Ez volt ugyanis a Negeb-hegylánc legmagasabb pontja, a közbeeső csipképzett hegyormok között és azokon túl el lehetett látni a tengerparti síkságig, sőt negyven vagy még több mérfölddel távolabb is, a híres városok soráig: Gázáig, Asdódig, Jamniáig, meg a mögöttük húzódó széles tengersávig.
- Ha a ti Sámsonotok Gázából cipelte ide ezeket a kőoszlopokat- tréfálkozott a két görög -, akkor a mi Héraklészünket úgy dughatta volna a tarisznyájába, mint a juhász szokta iszákjába dugni az elkóborolt bárányt, hogy visszavigye a nyájhoz.

Aztán megérkeztek Mamré tölgyligetéhez meg Ábrahám Kútjához, amely a liget közvetlen közelében volt. Néhány régi kőház állt ott, azok körül verték fel a zarándokok ezrei a sátraikat, úgyhogy valóságos sátorváros nőtt ki a földből. Ábrahám fiai legkopottabb ruháikat öltötték magukra, asszonyaik és leányaik ellenben legdíszesebb ünneplőjüket. Vegyes, tarka-barka, zsibongó sokaságot alkottak: voltak köztük arabok, edomiták, izmaeliták, midianiták, zsidók, galileiak, föniciaiak, dóraiak és a Jordánon túl lakók. A tábor közepén kőoltár állott, azt a helyet jelölte,ahol az angyal közölte Ábrahámmal, hogy nemsokára megszületik fia, Izsák. A helyet tizenhat terebintus árnyékolta be - az egyikakkora faóriás, amekkorát sehol másutt nem látott még senki, azt mondták róla, olyan öreg, mint maga a világ. A többi terebintus kisebb és fiatalabb volt nála, de ezek is terebélyes példányok. A fatörzseket fogadalmi kendőkkel és egyéb ruhadarabokkal kötözték körül az ágakra pedig rengeteg lámpást aggattak,amelyek az est leszálltával világítóbogarak módjára szórták szerte pislogó fényüket. A faragatlan kövekből rakott oltárt vörösesbarnára festette a rajta feláldozott állatok - főleg kakasok, kosok, bikák - vére, amely vályukba csorgott alá, az így összegyűjtött vérrel később meghintették a környék gyümölcsösfáit és szőlőit, hogy dúsabb termést hozzanak.

Hangos és állandó gyászmoraj zsongott Ábrahám Oziriszhez hasonló, phallikus szobra körül, amely fekvő helyzetben ábrázolta, s az oltár mellett várta, hogy ünnepi menetben a kúthoz vigyék, s ott megmossák. Erre nem sokkal az után került sor hogy Jézus és útitársai megérkeztek. Miután ez megtörtént, az aranyozott arcú, kosszarvakkal ékített fejű, türkézkék szemű képmást éktelen jajveszékelés közepette bőségesen megkenték terebintusolajjal, majd koporsóba fektették. Közben tömjént égettek, hogy elriasszák a rossz szellemeket, és bort locsoltak a földre, hoegy a halottnak legyen mit innia. A koporsót azután ünnepélyes gyászmenetben a Makpelá-barlangba vitték, s elhelyezték a belső üregben, hogy ott őrizzék az őszi újévig.

A gyászmenetet - amint az arab előre megmondta - maga a gyilkos, a Kern-király vezette, egy kecskefejű, skarlátvörös arcú, achátszemű, phallikus bálvány, amelyet egyenesen álló helyzetben vittek. A két görög utazó kijelentette, hogy ez a mamréi király hajszálpontosan olyan, mint az eldugott latin falvak Mamurius-bálványai meg az arkadiai Hermész-bálványok. Királynéja széles ülepű, hatalmas keblű, halfarkú istennő-szobor volt, bíbor palástban, amelyből messzire áradt a nárdusillat, arcát malachittal zöldre festették, mert ilyen arc illik a szerelem istennőjéhez, nyakát ékkövekből és tengeri kagylóhéjból összeállított füzérek övezték. Egyik kezében delfint, másik kezében galambot tartott. Az idősebbik görögnek eszébe jutott, hogy a ciprusi tengeristennőnek szentelt terebintusligetben pontosan ilyen ünnepi felvonulást látott egyszer, annak a ligetnek - mondotta - Trementhosz volt a neve, ami ciprusi nyelven terebintust jelent.

A zsidók és edomiták, akik üzletkötési célokból mentek el a vásárba, gondosan ügyeltek arra, hogy rá se nézzenek a királyi képmásra, s be ne szennyezzék magukat efféle bálványimádással. Igaz, ők is együtt jajveszékeltek a többiekkel, de - mint mondották - csupán azon siránkoznak,hogy mások áldozatokat mutatnak be egy ocsmány fadarabnak, semmi máséret. A jeruzsálemi templomi hatóságok már rég megtiltották azokat a nyilvános orgiákat, amelyekkel korábban az ünnepség befejeződött. A bálványképek eltávolításától azonban tartózkodtak, mert attól féltek, hogy az ilyen intézkedés erősen csökkentené a vásár látogatottságát, s ennek a kereskedelem vallaná a kárát. Mert nagy és jelentős vásár volt ez. A kör alakban felállított árusítóbódék zsúfolva voltak a legkülönfélébb, nagy értékű portékákkal - gyanták, fűszerek, illatszerek szerepeltek a legértékesebb külföldi árucikkel listáján - , és a vásár annyira köztiszteletben állott, hogy senki sem vitt oda magával fegyvert. Mindenki nyugodt lehetett afelől, hogy ott semmi bántódása nem eshet. Vallási okokból a zarándokoknak megtiltották, hogy a gyászünnepség napjaiban a kút vizéből igyanak. Azt azonban egengedték nekik, hogy arany és ezüst pénzdarabokat dobhassanak a kúrba.

Jézus egyiptomi gyermekévei alatt hozzászokott a bálványimádás látványához, de most mélységesen elszomorította, hogy ezen a szent helyen is virágzik. Idegenek vallási dolgaiba nem akart ugyan beleavatkozni - ezek nyilvános megbélyegzését nem tartotta kötelességének -, de azt szilárdan eltökélte magában, hogy felméri, majd leküzdi a Nőstény hatalmát. Ezért megkereste a petrai kereskedőt, és megkérdezte tőle, hol találhatná meg Máriát, a hajbodorítót.
A kereskedő elmosolyodott:
- Sok prostituált csődül ide a vásár idején. Bármelyik megmondja neked, hol találod meg Máriát. Mind ott tanyáznak a hegyen túl, egy olajfaligetben, és várják, hogy felkeresik őket Ábrahám fiai közül azok, akik a gyászünnepséget nem veszik olyan komolyan, mint a többiek. Mária az ő királynőjük. Minden hájjal megkent nőstény. Fésüli, bodorítja a hajukat, halott nők fejéről levágott tincsekkel teszi dúsabbá fürtjeiket, ő az orgazdájuk, megveszi tőlük azokat az ékszereket, amelyeket férfi vendégeiktől ellopnak, ő szabja meg melyik ringyó mennyiért aja oda magát, ellátja őket varázsszerekkel, szerelmi bájitalokkal, főzetekkel, és ha meghalnak, felravatalozza őket. Maga már öreg ahhoz, hogy testét áruba bocsássa, de a többieken korlátlanul uralkodik, és azok valósággal rettegnek tőle.
- Milyen nemzetiségű?
- Kénita. A nők többsége is az. De hadd adjak neked egy jó tanácsot: ne kezdj ki vele, mert megjárod. Az a fajta ő akiről azt szokták mondani, hogy hét bőrt tud lenyúzni egy rókáról.

Jézus megköszönte a felvilágosítást, Júdást egy időre elbocsátotta, s egyedül vágott neki a hegynek, hogy megkeresse az olajfaligetet. Mire odaért, beesteledett s éppen akkor kelt fel a Hold. A prostituáltak csörgődobok és fuvolák hangjaira táncoltak, sóvár férfiak kört formáltak körülöttük. Amikor Jézus odaért, egy fiatal arabokból álló csoport nagy hahotában tört ki:
- Ohó, ohó! Nézzétek csak, egy zsidó! Méghozzá egy szent zsidó! Azok nyírják a szakállukat!

Jézus megállapította, hogy a nők körül legyeskedő férfiak tőlnyomó többsége arab. Igaz hát a mondás, hogy a bujaságnak abból a tíz mértékéből, amely a világnak adatott, Arábia kilencet vett el.

Két-három kénita lány, aki nem vett részt a táncban, odafutott Jézushoz. Ő nyájasan így szólt hozzájuk:
- Leányaim, én nem azért jöttem, hogy vásároljak tőletek. Fogadalmak kötnek. Kérlek, mondjátok meg nekem, hol találom a királynőtöket?

Erre azok még hangosabb hahotára fakadtak, mint a férfiak. Akkora ribilliót csaptak, hogy a fuvolások abbahagyták a zenélést, és feléjük fordultak, nem tudván, mi történt. A tánc félbeszakadt. Hamarosan kiváncsiskodó csődület keletkezett Jézus körül.
- Mit akarsz Máriától, szép fiú? - faggatták a nők. - Szerelmi bájitalt? Nem? Akkor talán jóslatot? Azt sem? Átoktáblácskát, hogy elásd ellenséged kapuja alá? Vagy egy kis fiola mérget, hogy örökre elhallgattasd egy beteg feleség nyögéseit?
- Nem vásárolni jöttem, mondtam már, ti tolakodó nőszemélyek - felelte Jézus.
- Akkor hát eladnivalód van? - kérdezte az a prostituált, aki eddig a táncot vezette. Ruhájából és kiejtéséből ítélve galileai lehetett, kihívóan riszálgatta magát, miközben a bokájára csatolt, apró csengettyűket rázogatta. - Aha, kitaláltam a titkodat% Hegyes végű ujjak! Tolvajujjak! Te vagy az az ügyes fickó, aki az őrséget kijátszva levágtad annak az Obadasz nevű rablónak az ujjait meg az orrát,akit a rómaiak a múlt héten feszítettek keresztre a betlehemi tavak mellett. De akármilyen fortélyos vagy, fiacskám, kerüld el Hajbodorítót, várt be a reggelt% Okos ember nem tárgyal vele máskor, csak fényes nappal, akkor is úgy, hogy megbízható barátot visz magával. Három évvel ezelőtt egy elővigyázatlan alak egy akasztott ember kezét akarta neki eladni. Éjjel, holdfénynél találkoztak, Sámsom oszlopai alatt. A Hajbodorító megragadta a fickó csuklóját, berántotta az oszlopok közé, lassan mozgatni kezdte arca előtt a kezét, amely úgy lengedezett, mint imbolygó vizinövény a patak sodrában, aztán ráparancsolt, hogy feküdjön le, és aludjon el. Az ember mély álomba merült. Mire felébredt, egyedül találta magát, és persze az akasztott ember keze is eltűnt. De ez még semmi! Amikor az a szerencsétlen flótás eltüsszentette magát, leesett az orra! Mirt a Hajbodorító azt is elvette tőle, és viaszból való orrot ragasztott az arcába.
- Nincs eladnivalóm, Izrael leánya.
- Hát akkor igazán nem tudom kitalálni,mit akarsz tőle. Még nappal is csak azért keresik fel, hogy vegyenek tőle valamit, vagy eladjanak neki valamit. Aki más miatt akar vele beszélni, az csak bolond lehet.
- Nem vagyok hajlandó elárulni, mi járatban vagyok.
- Hát akkor mondj rám áldást, de ne legyen ám benne semmi a visszájára fordítva, és én elvezetlek oda, ahol megtalálod őt. De előre figyelmeztetlek, ne számíts barátságos fogadtatásra. Ezen az éjszakán virraszt a nagy fűzfa odvában.
- Valóban áldást kívánsz?
- Melyikünk ne kívánna? Szent emberek áldásához nehéz hozzájutni.
- Hát akkor az Úr áldjon meg, és irgalma jeléül hirtelen repessze meg a csörgődobodat!

A nő csúfondárosan nyelvet öntött reá, visszatért a táncolók körébe, és verni kezdte a dobját. Jézus követte őt a tekintetével. Mihelyt a prostituált el akarta kezdeni a ,,nagy piócának" nevezett buja táncot, abban a pillanatban kettéhasadt a dobja. A nő megtorpant, majd elvágódott a földön,és rángatózva sikoltozott. Társnői kicipelték ak örből, és vízzel locsolgatták, lassan lecsillapodott, de azon az éjszakán nem táncolt többet.
- No, te szent ünneprontó- mondta egy kénita örömlány Jézusnak -, majd én elvezetlek a Hajborodító Máriához, és elmesélem neki a megrepedt dob históriáját.
- Fogadd köszönetemet.

A nő a hegyen át visszavezette a városba. Amikor ahhoz a kerítéssel körülvett tóhoz értek, amelyben valamikor a szent halakat tartották, a nő átmászott a kőkerítésen, és intett Jézusnak, hogy kövesse a példáját. Kisvártatva ott álltak a tó partján, egy nádas felé hajló terebélyes fűzfa mellett. A kénita lány hirtelen megrémült, otthagyta Jézust a holdfényben fürdő vízparton. Futtában csak ennyit mondott neki:
- Odabent van a nagy fűzfa odvában. Kopogtass be, ha van hozzá bátorságod!

Jézus méltatlannak érezte, hogy kopogtasson. Parancsoló hangon megszólalt:
- Hebron fűzfája, halál fája! Szalmonért és Szalmáért, és az erős Sámsonért, aki elszakította zöld gúzsbilincseidet - add ki azt a boszorkányt, aki törzsed üregében rejtőzködik!

A Hajbodorító Mária (aki a khrésztianoszok könyveiben a magdalai Mária néven szerepel) felbőszülten lépett ki. Magas termetű, kék szemű, karalyorrú satrafa volt.
- Ki merészel zavarni virrasztásomban?!
- Nézz meg engem!
- Nem látok semmit.
- Csukva van a szemed. Nyisd ki, és látni fogsz.
- Ki ad nekem parancsokat?
- Nyisd ki a füledet, süket vipera, és hallani fogsz.
- Uram, mit akarsz tőlem? - kérdezte meghökkenve az asszony.
- A segítségedet, Isten Ellensége ellen!
- Az én Úrnőm bajnoka ellen?
- Igen, ellene!
- Kövess engem Úrnőm házába, te őrült, és ott merészeld megismételni kívánságodat!
- Menjünk!
  
 
0 komment , kategória:  A sánta Jézus -Edom Talmud  
Jutka joghurtos fánkja
  2010-02-10 15:45:04, szerda
 
  Kellemes farsangozást kívánok nektek ezzel az egyszerü, könnyen elkészíthető fánk recepttel!!!!

Joghurtos fánk:

Hozzávalók:

* 2 doboz joghurt
* annyi rétesliszt, hogy közepesen sürü masszát kapjunk
* 2 kávéskanál sütőpor
* csipet só

Elkészítés:

A fent leírt anyagokat összekeverjük kézi habverővel, és forró olajba kanalazva mindkét oldalát pirosra sütjük.
Megjegyzés:

Fahéjas porcukorral vagy lekvárral is fogyasztható.


  
 
0 komment , kategória:  Receptek  
Kohut Katalin: Kata élete
  2010-02-10 08:20:11, szerda
 
  (Kata gyümölcsei)


Hegyvidéki kisvárosban
Élt, akiről szólok mostan,
Boldog volt a családjával
Domb alatti házacskában.

Kirándulni sokat jártak,
Vad erdőkön is sétáltak,
Kristályvizű patak felett
Nézték, amint a hold felkelt.

Aztán az aranyló napot,
Ahogy a mezőkre ragyog,
Felszippantja a harmatot,
Mit a hajnal bőven adott.

Vadalma savanyú sava,
Vadkörte, s édes szamóca,
Csipkebogyó, szeder, áfonya,
S minden erdei gomba,

Az erdők számtalan bokra
Kökény, som és más bogyója
A turista tulajdona,
Megkóstolja, s vágyik oda.

Versenytrillázó madarak
Szállnak fenn az ég alatt,
Faoduban mókus gyerek
Éppen diót eszeget,

Harkály adja a dobszólót,
Medve hozzá az altatót,
Mint a hangversenyteremben,
Nagyzenekar az édenben.

"Menni kell haza, ejh de kár!
Kezdődik az iskola már.
Erdőkbe én visszavágyom -
Kiált Kata - földi álom!"

Kilenc éve gyorsan eltelt,
Szive szeretettel megtelt,
S ki fák közt nevelkedik,
Más ember, nem incselkedik.

Ekkor Katát törés érte,
Anyja elvált, s apját kérte,
Nem engedte a hatalom,
Zokogott, sírt a kőfalon.

"Istenem, ezt mért engeded,
Gyerektől apját elveszed?
Anyám nem törődik velem,
Nem fog szeretni senki sem."

S mint ahogyan megsejtette,
Erdő zöldjét nem nézhette,
Szegény ember mostohája
Nem engedte iskolába.

Munkába zavarták a lányt,
Megvarrt egy nap többszáz ruhát,
Sorsa ellen daccal felelt:
Tanulni kell a pénz helyett.

Nagyon szép, csinos lett Kata,
Gesztenyebarna a haja,
Vénuszi lett az alkata,
Szeme zöld, mint erdőn a fa.

Tudta, sok fiúnak tetszik,
S Karácsonykor az egyik,
Kivel szemezett régóta
Lett végre az udvarlója.

Eljövendő augusztusba'
Húzta már a lagzis banda,
Kata nagyon szerette őt,
Benne látta a jövendőt.

Az esküvő másodnapján
A nagyanyja így szólt hozzá durván:
"Menyecskének gyütt ű ide,
mindenkire mosson ki e!"

Amit tett, az nekik méreg,
Az is, ha a lámpa égett,
Nem értette idevaló
Könyvet venni mire való.

Tibor szerette, s féltette,
Így szólt: "Menjünk albérletbe."
A városba költöztek be,
Berendezkedtek izibe,


S mert jó lett háziasszonynak,
Áldását kapta a sorsnak:
Fia nemsoká megszületett,
A férje egész nap ünnepelt.

Később Tibor megváltozott,
Éjjelente mulatozott,
Barátokkal duhajkodott,
Katával csak ordítozott.

Anyósa így fűtötte:
"Válj el tűle fiam, válj el,
Helyette hidd, néked más kell,
Gazdag leány is akad bőven,

Láthatási időd marad,
Bármikor hozhatod fiad,
Paraszt voltál neki eddig,
Csak tanulás kell néki mindig."

Kata tűrt eleget,
S tíz év múlva elege lett:
"Azért éljek a világon,
Engem csak szenvedni lásson?

Nem, ezt tovább nem tűrhetem,
Összetöri az én szívem,
Egyedül is tudok élni,
Nem akarok többé félni!"

Menekült a rosszból rosszba,
Pedig elment más városba,
Füstös, zajos sikátorba,
Egy fekete labirint'-ba.

Szeme a távolba mélyedt,
Gondolata múltján révedt:
"Tűrtem oly' sok éven át,
Őriztem a más családját.

Barátaim mind eltűntek,
Sziszegnek rám kígyónyelvek,
Magány kerít hatalmába,
Készülök a másvilágba."

Vélte: örökre átkozott,
S végre mással találkozott,
Mint fényes égi csillagok,
Tekintetük úgy ragyogott.

Első látásra szerelem:
"Jöjj Kata és fogd a kezem,
Te leszel a feleségem,
Más, azt hiszem, nem kell nékem.

Csak áruld el kérlek szépen,
Miért szomorú csillagszemed?
Gondolkozol - messze nézel,
Arcodon könnycsepp a fényjel."

"Szeretlek, ezt hidd el nekem,
de máshová húz a szívem,
hegyvidéki kis lakomba,
domb alatti házacskámba.

Nékem az ottani levegő
Oly' tiszta, üde, éltető,
Hiányzik a fenyőillat,
S a fák, melyet gyentát sírnak."

Azóta már mind a ketten
Együtt élnek a domb mellett,
Hová éjjel lehallatszik
Az erdőnesz, s mi fent zajlik.

Kata fenyvesben dolgozik,
Az állatok körülveszik,
Bújócskáznak a fák körül,
S férje vele együtt örül.

Néha nagyot sóhajt Kata:
A természet ajándéka,
mit itt látok, s mind csoda,
emberek mesevilága!





  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2010.01 2010. Február 2010.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 129 db bejegyzés
e év: 995 db bejegyzés
Összes: 7245 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 348
  • e Hét: 3280
  • e Hónap: 5639
  • e Év: 57905
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.