Regisztráció  Belépés
eladasos.blog.xfree.hu
"Joyeux Noël et bonne année" Sovány Vígasz
2000.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Egyszerű pogácsa
  2010-05-09 15:58:00, vasárnap
 
  Egyszerű pogácsa




hozzávalók kb. 1,5 kg-hoz:

500 g liszt
500 g tehéntúró
500 g vaj
2 tojássárgája
30 g élesztő
25 g só

a lekenéshez:

1-2 tojás

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, majd cipót formáztam a tésztából, és letakarva 20 percig a hűtőben pihentettem.
Vékonyra nyújtottam a tésztát. Az egyik felét lekentem felvert tojással, majd ráhajtottam a tészta másik felét.
A tésztát 90 fokkal elforgattam. Az egyik felét ismét lekentem tojással, és ráhajtottam a másik felét.
Végül ujjnyi vastagra nyújtottam a tésztát, kis (max. 4 cm átmérőjű) pogácsaszaggatóval (nálam pohár) kiszúrtam, és sütőpapírral bélelt tepsire tettem. Tetejüket tojással megkentem, és 10 percig a tepsin pihentettem.
200 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt sültek meg.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Burgonyás pogácsa
  2010-05-09 15:55:50, vasárnap
 
  Burgonyás pogácsa

Valójában nem az a klasszikus krumplis pogácsa, mert a felhasznált sajt és graham-liszt mellett nem érvényesül markánsan a krumpli, de finom.




hozzávalók kb. 18-20 nagy pogácsához:

1 kg lisztes fajtájú burgonya
5 dkg élesztő
kb. 3 dl tej
20 dkg trappista sajt (én füstöltet használtam)
8 dl (kb. 50 dkg) graham-liszt
7,5 dl (kb. 50 dkg) finomliszt
25 dkg margarin (én vajat használtam)
kb. 1 ek só

a tetejére:

1 tojás
5 dkg reszelt trappista sajt

A burgonyát héjában megfőztem, leszűrtem, még melegen meghámoztam, áttörtem, és hagytam kihűlni.
Az élesztőt 1dl langyos tejbe morzsoltam, felfuttattam. A sajtot lereszeltem.
A kétféle lisztet 1 evőkanál sóval összekevertem, és a vajjal elmorzsoltam. Az élesztőt, a burgonyát, és a reszelt sajtot hozzáadtam, végül a többi tejjel közepesen kemény tésztává dagasztottam. Letakarva pár órára (lehet egy éjszakára is) hűtőszekrénybe tettem.
A tésztát kétujjnyi vastagságú, kb. 30x30 centis lappá nyújtottam. Késsel bevagdostam, majd felvert tojással megkentem. Kb. 8 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam, és sütőpapírral bélelt tepsibe raktam. Sajttal megszórtam a pogácsák tetejét, és 210 fokra előmelegített sütőben 5 percig, majd közepes lángon (kb. 180 fok) további 15-20 percig sütöttem.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Sajtos rúd
  2010-05-09 15:53:17, vasárnap
 
  Sajtos rúd




Hozzávalók:

• 20 dkg liszt
• 10 dkg reszelt sajt
• 15 dkg margarin
• 3 ek tejföl
• 1 db tojás
• 2 dkg só

Elkészítés :

A lisztet, a sajtot, a margarint, a tejfölt és a sót összekeverjük, de a sajtból félreteszünk egy keveset. Ezeket alaposan összegyúrjuk, majd gyúródeszkára tesszük, ahol kinyújtjuk. Az egészet megszurkodjuk villával, majd sütőlemezre rakjuk, és felkockázzuk. Végül a felvert tojással bekenjük, a maradék sajtot rászórjuk, és így megsütjük.

Elkészítés Ideje : 60 perc
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A tizenharmadik törzs
  2010-05-09 15:50:10, vasárnap
 
  A tizenharmadik törzs

II. AZ ÁTTÉRÉS

6.

Obadiah vallási reformjainak a megemlítése után József megadja utódainak a névsorát:

Hiszkia, a fia és annak a fia, Manasszeh, és Chanukah, Obadiah fivére és Izsák, az ő fia, Manasszeh, annak a fia és az ő fia Nisszi, a fia Menahem, a fia Benjámin, a fia Áron és én, József, az áldott Áron fia, és mi valamennyien királyok fiai voltunk; tilos volt, hogy idegen foglalja el apáink trónját.

A következőkben József igyekszik Haszdájnak országa nagyságára és topográfiájára vonatkozó kérdéseire választ adni. De úgy látszik, hogy nem volt az udvarában kompetens személy, aki tudásban és szakértelemben méltó párja lehetett volna az arab geográfusoknak; homályos utalásai más országokra és népekre édeskevéssel járulnak hozzá ahhoz, amit Haukál, Maszudi és más perzsa és arab forrásokból már tudunk. Elmondja, hogy harminchét nemzettől hajt be sarcot - ami meglehetősen túlzó állításnak tűnik; de Dunlop rámutat arra, hogy ezek közül kilenc olyan törzs, amelyik a kazár hátországban él és a fennmaradó huszonnyolc egészen jól egyezik Ibn Fadlan utalásával a huszonöt feleségre, akik között valamennyi valamelyik vazallus király leánya volt (és Eldad ha-Dani kétes történeteivel is). De nem szabad megfeledkeznünk a Dnyeper felső folyása mentén lakó szláv törzsek sokaságáról sem, egészen fel Moszkváig, amelyek, mint még látni fogjuk, adót fizettek a kazároknak.

Bármint lett légyen is, József levelében nincsen szó a királyi háremről - csupán egyetlen királynét említ meg, annak "leányzóival és eunuchjaival". Ezekről azt mondják, hogy József fővárosának, Itilnek három kerülete egyikében laknak: "a másodikban élnek az izraeliek, az izmaeliták, a keresztények és más nációk, akik egyéb nyelveket beszélnek; a harmadikban, ami egy sziget, én magam lakom a hercegekkel, jobbágyaimmal és valamennyi szolgámmal...* Egész télen át a városban lakunk, de Niszán havában (március-április) útnak eredünk és mindenki nekiindul, hogy megművelje szántóföldjét és kertjét; mindegyik törzsnek megvan a maga öröklött birtoka, ahová örömmel és ujjongással tartanak; ott nem hallható betolakodó hangja, ott nem látható ellenség. Az országra nem hull sok eső, de sok a folyója nagy halak sokaságával és sok a forrás, általában termékeny, szántóföldjei és szőlői dúsak, kertjeit és gyümölcsöseit folyók öntözik, és bő termést hoznak... és Isten segítségével békében élünk."

* Itilnek ezt a felosztását három részre, amint láttuk, néhány arab forrás is említi.

A közvetkező szakaszt a messiás eljövetelének szenteli:

Szemünket Jeruzsálem és Babilon bölcseire vetjük és noha Ciontól távol élünk, mindazonáltal hallottuk, hogy a számítások tévesek a bűnök sokasága miatt és mi nem tudunk semmit, csak az Örökkévaló, hogy miként tartja számon. Nincsen semmi, amihez tart-hatnók magunkat, csak Dániel próféciái, és az Örökkévaló gyorsítsa meg a felszabadításunkat...

József levelesének a záró szakasza válasz Haszdáj nyilvánvaló ajánlatára, hogy a kazár király szolgálatába lépjen:

Te említetted leveledben azt az óhajodat, hogy látni kívánod arcomat. Én is kívánom és vágyom, hogy megláthassam a te kedves orcádat, nagylelkűségednek, nagyságodnak és bölcsességednek a fényét. Azt kívánom, hogy szavaid megvalósuljanak, hogy megismerjem azt a boldogságot, amikor karjaimba ölelhetlek és láthatom kedves, barátságos és kellemes arcodat; te mint az atyám lennél hozzám és én, mint a te fiad; minden népem csókolná ajkaidat; a te kívánságaid és bölcs tanácsaid szerint jönnénk és mennénk.

Van egy rész József levelében, ami a helyi politikával foglalkozik és meglehetősen homályos:

A Mindenható segítségével védelmezem a folyó (a Volga) torkolatát és nem engedem meg a ruszoknak, akik hajóikban jönnek, hogy megtámadják az arabok országát. Súlyos háborúkat vívok velük (a ruszokkal), mert ha átengedném őket, feldúlnák Izmael országát egészed Bagdadig.

József itt, mint a bagdadi kalifa tus védelmezője tünteti fel magát a tiorman-rusz rablók ellen (lásd a III. fejezetet). Ez bizony egy kicsit tapintatlannak tűnik, tekintetted az elkeseredett ellenségeskedésre a cordobai ommajád kalifátus (amelynek Haszdáj a szolgálatában áll) és az abasszida bagdadi kalifátus között. Másrészt, tekintettel a bizánci politika kiszámíthatatlanságára a kazárokkal szemben József előtt célszerűnek tűnt az iszlám védelmezőjének a szerepében megjelenni, tekintet nélkül a skizmára a két kalifátus között. Legalábbis azt remélte, hogy Haszdáj, a tapasztalt diplomata meg fogja érteni a célzást.

A találkozás a két levélváltó között - ha az egyáltalán komolyan szándékukban volt - soha nem jött létre. További levél - ha esetleg volt is ilyen - nem maradt fenn. A "kazár levelezés" konkrét tartalma sovány és keveset tesz hozzá ahhoz, ami más forrásból már ismert. Varázsa abban a bizarr, töredékes látképben van, amit nyújt, mint egy ide-oda vetődő fénykéve, amely össze nem függő tájakra villan rá abban a sűrű ködben, ami ezt a periódust takarja.

 
 
0 komment , kategória:  Hírnök  
Az ARVISÚRÁK összegyűjtése
  2010-05-09 15:47:27, vasárnap
 
  DERNŐ OSZLOPAI 1

(85. Arvisura)

Kr.e. 2806 Dernő ifjúsági fősámán az úz nép fia volt. Az 1234. medvetoros évben, időszámításunk előtt 2806-ban az alábbiakat rótta le a 85. Arvisurában. Amikor Ordoszban Imola fősámán az 1205. medvetoros évben (Kr.e. 2835) már erősen érezte elöregedését, lovasokat küldött szerte, hogy a 24 hun törzs küldje el Ordoszba legrátermettebb ifjait a sámán tudományok elsajátítására. Ez 5 esztendei folytonos tanulást, s a legkülönfélébb vitézi és más szükséges tennivalók gyakorlását jelentette. Eljött Ordoszban az ifjú sámán jelöltek lovasversenyének ideje. A vén Imola, Biharral és a többiekkel lóra szállt, hogy Ordoszból az egynapi lovaglásra levő Pusztaszerre menjenek. Akkor ugyanis, az 1210. medvetoros évben (Kr.e. 2830) a törzsszövetség sámánfiainak is részt kellett venniük a versenyen, mert el kellett dönteni azt is, hogy ki legyen a mongol Urga-Balzsán helyett a hun törzsszövetség fővezére. Négy nehéz, küzdelmes harci feladatban a kazahun Bihar lett az első, de a lovaglásban Urga-Balzsán leánya, Dala-Kerulen legyőzte minden ifjú küzdőtársát. Ez a győzelem Dala-Kerulent feljogosította arra, hogy maga választhassa meg a férjét. A szép lány Bihart választotta. Ez törvény volt, s ellene Bihar sem tiltakozhatott volna. Három napos fényes esküvő után az Öregek Tanácsa teljesítette Bihar kívánságát, hogy a válogatott ifjak élén felkereshesse a Nagyhegyeken (Himaláján) túl élő, ataiszi származású rokon népet, a párszi-szkítákat. A nagy utazásra egy esztendeig tartott a felkészülés. Dala-Kerulennek közben két fia született. Ekkor már a Bihar távozását nem szívesen vevő Urga-Balzsán fővezér is belenyugodott a rokonlátogatásba. Urga-Balzsán unokái születésekor 56 éves volt. Nagy örömében szinte megfiatalodott. Boldogsága érthető is volt, hiszen így nem szakadt magva a családjának.

Egyik unokájának a Szuha-Balzsán, a másiknak a Zsitva-Balzsán nevet adta. Dala-Kerulen féltékenységében az égieket kérte, hogy Biharnak soha meg ne engedjék a hűtlenséget. A Tóremek nagy része is összefogott Bihar segítségére, de ő erről persze semmit sem tudott. Történt ezután nem nagy időre, hogy Dala-Kerulen lóra szállt. Az égiek mind sebesebb vágtatásra ösztönözték a lovát és a megvadult paripa egy mély szakadékba vetette Dala-Kerulent. Már csak holtan tudták felhozni a sziklák közül. Bihar serege sziporkázó jéghegyek, szilaj folyók és szoros völgyek világába érkezett. A sötétebb bőrű népek eleinte megbámulták a hunok lovas seregét, sőt fehér kásával is kínálgatták a lovasokat, de amikor kiértek a síkságra, lándzsáikkal és kövekkel támadtak rájuk. A kabar fegyverek azonban jobbnak bizonyultak. A termékeny síkságon aztán már nagy ellenséges sereg gyűlt össze. Az őrzők jelezték, hogy az összecsapás elkerülhetetlen. Bihar ekkor összehívta a 24 törzs vezetőit és azt javasolta, hogy előbb csalogató harccal vonják magukra az ellenség figyelmét, majd két oldalra szétválva nyissanak utat az íjászok és kővetők előre felállított oszlopainak. Így azok megtörhetik a nagytestű állatokon támadó ellenséget, utána pedig a nyilasok és csákányosok teljesen végezhetnek az ellenség gyakorlatlan harcosaival. Ez a teljesen ismeretlen harcmodor annyira meglepte a sötétebb bőrű harcosokat, hogy látva nagy veszteségeiket, kegyelemért könyörögtek. A sebesültek között volt egy szőke hajú ifjú, akinek a beszédét megértették. Ez elmondta, hogy a Nagyvíz mellett élő Ata-Isis hívő emberekhez tartozik, de számuk az időnként fellépő betegségek miatt egyre fogy.
 
 
0 komment , kategória:  Hírnök  
Különös házasság
  2010-05-09 10:52:37, vasárnap
 
  Különös házasság: a baloldal és az iszlám szövetsége

A hidegháború után valószínűleg az volt a baloldaliak legravaszabb húzása, hogy multikulturalizmus és bevándorlást támogató pártokba tömörültek, és elkezdték importálni a szavazókat külföldről. Mi több, még azt is elérték, hogy az ellenzéket rasszistának, bigottnak és szélsőségesnek állítsák be a közvélemény előtt. A baloldaliak és a muszlim bevándorlók között egy új, kényelmes szövetség kezd kialakulni Európában.

Az alku úgy néz ki, hogy a baloldali pártok új "klienseket", vagyis szavazókat kapnak, ezért cserébe támogatással és privilégiummal látják el a muszlimokat, valamint viszonylag nyitva tartják a határaikat az új muszlim bevándorlók előtt. Mint ahogy egy muszlim mondta: "azért szavazok a szocialistákra, mivel több pénzt kapok tőlük". A baloldal alapjában véve egy új népet választ és lecseréli a már létezőt egy olyanra, amely jobban rokonszenvez az irányelveivel.

Természetesen ebben semmi új nincs, azaz úgy vesznek szavazatokat és "klienseket", hogy megígérik nekik, majd hozzáférhetnek mások pénzéhez. Végül is ez a baloldaliság alapja. Viszont, habár ez valószínűleg egy alapvető hibája a demokratikus rendszernek, a demokrácia továbbra is működött a stabil nemzetállamok határain belül. Ez a hiba viszont nagyon veszélyessé válik, amikor masszív imigrációval kombinálják, amikor bizonyos politikai pártok egész egyszerűen más országokból importálnak embereket, időnként olyanokat, akik ellenségesen viselkednek, azért hogy rövidtávon feltornázzák a támogatottságukat a választásokon. Ez idővel haragot fog kiváltani az eredeti lakosságból, akiket ezáltal arra kényszerítenek, hogy a saját gyarmatosításukat finanszírozzák. Európa szemszögéből nézve a muzulmán bevándorlás a demokráciát egy saját magát legyőző rendszerré fogja átalakítani, ami idővel össze fog omlani, mivel az eredeti európaiak úgy fogják érezni, hogy a demokrácia már nem szolgálja az érdekeiket.

A baloldaliak és a muszlimok közös rövidtávú érdeke azt követeli meg, hogy a baloldali pártok maradjanak hatalmon, és a közös hosszútávú érdeküknek pedig az felel meg, hogy meggyengítsék a hagyományos keresztény értékeken alapuló európai kultúrát, ami iránt a szocialisták legjobb esetben is közönnyel viseltetnek, a legrosszabb esetben pedig úgy látják, ez az a gonosz akadály, ami eltorlaszolja a Szocialista Utópiába vezető utat. Ezen kívül a szocialisták rendszerint igen keveset törődnek olyan bagatell témákkal, mint pl. a nemzeti határok. Ha jól emlékszem, akkor Lenin mondta, hogy a szovjet köztársaságok közötti határok nem fontosak, mivel a szocializmus áthidal minden nemzeti és vallási határt, ebből következőleg ezek a határok a múlté lesznek.
Sok Marxista még egy bukásokkal tele évszázad után sem adta fel ezt az eszmét. A dán szociáldemokrata Hanne Andersen azon a véleményen van, hogy embereknek, mondjuk Jemenből vagy Pakisztánból, ugyanannyi joguk kellene legyen, hogy Dániában élhessenek, mint az eredeti dánoknak:

"Már évek óta azon a véleményen vagyok, hogy felfoghatatlan hogy vannak emberek (különösen a Dán Néppártban), akik azt hiszik, hogy nekik több joguk van a Föld egy bizonyos részén élni, mint másoknak. Minden ember, bárhol éljen is, aki tisztel másokat, mások vallását, kultúráját, történelmét és értékeit, véleményem szerint megvan a joguk, hogy bárhol is élhessenek."
Omer Taspinar leírja, hogy az Európai Muszlim Közvélemény (Muslim Street), vagyis az EU-ban élő 15 millió vagy több muszlim, lassanként jelentősebb politikai erőre tesz szert, mint a legendás Arab Közvélemény (Arab Street). Ez a politikai kibontakozás azzal a veszéllyel fenyeget, hogy fokozni fogja a már meglévő feszültségeket a transzatlanti kapcsolatban. A megközelítőleg 10 millió muszlim ellenében mindössze 700 ezer zsidó él Franciaországban és Németországban, ez a tény egymaga megmagyarázza, hogy a kontinentális Európa miért tekint más szemszögből a Közel-Keletre, mint az Egyesült Államok. Ezek után érthető az Irak elleni egyoldalú amerikai támadás, valamint, hogy Washington Izrael feltétel nélküli támogatása (blind support) miatt a franciák és a németek egyre inkább aggódnak, ami legalábbis részben az otthoni muszlim közvélemény miatti idegességnek is köszönhető. Németországban és Európában másutt is, a muszlim szavazatok már kritikus hatással bírnak.

A száműzött iráni Amir Taheri szintén észrevette ezt a "vörös-fekete" együttműködést. Taheri szerint az európai keménybalosok a kontinens muszlimjait az új alsóbb rétegeknek (under-class) tekintik: Az európai marxista-iszlamista koalíció semmiféle koherens politikai platformmal nem rendelkezik. Az ideológiája három téma köré csoportosul: az Egyesült Államok elleni gyűlöletre, Izraelnek a térképről való leradírozásának álmára, valamint a globális gazdasági rendszer összeomlásának a reményére.

Ezt az együttműködést a "Carlos a Sakál" névre hallgató venezuelai terrorista, Ilich Ramirez Sanchez is támogatja. Carlos szerint egyedül az iszlám képes nagyszámú embert rávenni, hogy "önkéntesen" kövessenek el öngyilkos merényleteket az USA ellen. Ezenkívül azt is mondta, hogy "csak a marxisták és muszlimok koalíciója képes elpusztítani az Egyesült Államokat." Christopher Hitchens szerint "miután elhatároztad magad, hogy az Amerika által vezetett "globalizáció" a fő ellenség, utána már bármiféle ez elleni lázadás jobb, mint a semmi. Már az sem lenne meglepő, ha az al-Kaidát képesnek tekintenék arra, hogy visszafordítsa a globális felmelegedést."

Christopher Caldwell, miközben az iszlám-baloldali szövetségről írt elmondta, hogy miként nézett ki a második éves Európai Szociális Fórum, amit 2003-ban tartottak három a kommunisták által kontrollált párizsi külvárosban. "A delegáltak között a muszlimok rendkívül túl voltak reprezentálva." A radikális muszlimok sopánkodásai most már a Szociális Fórum magját alkotják. "Sikeresen félrelökték a valaha domináns baloldali gazdasági kérdéseket, valamint a globális piacokra való összpontosítást." Erre a váltásra talán az adja a legjobb példát, hogy Tariq Ramadant a Fórum egyik sztárjává avanzsálták. Ramadan, aki a svájci Genfben az iszlám tudományok professzora, Hassan al-Bannának, az egyiptomi Muszlim Testvériség alapítójának az unokája, és az európai muszlimok egyik hőse.

A muszlimok, legalábbis most, nagyon meg vannak elégedve ezzel az együttműködéssel: Abu Hamza al-Masri, a bajkeverő brit muzulmán, aki most épp arra vár, hogy különféle bűnügyi vádakból kifolyólag kiadják az Egyesült Államoknak, azt mondta, "mindenkinek, aki utálja az amerikaiakat valamint, akik el akarják a zsidókat zavarni Palesztinából, azt mondjuk, ahlan wa sahlan (üdvözlégy). A Próféta arra tanított bennünket, hogy mindenkivel, akár meg az ateistákkal is szövetkezhetünk, ha ez elősegíti ellenségeink elpusztítását."

Az amerikai William S. Lind "the Marx-Mohamed Paktumnak" hívja ezt a jelenséget:
"A londoni pokolgépes merényleteket, és a többit, amelyek majd bizonyosan be fognak következni Európában és az Egyesült Államokban, a Marx-Mohamed Paktum tette lehetővé. Még egyszer, két ősellenség, különösképpen a kulturális marxizmus, aminek a közismertebb neve a Politikai Korrektség és az iszlám, egy ördögi egyezséget kötött, hogy egymást segítsék a közös ellenség, a keresztény Nyugat maradványainak legyőzésében." A londoni események csak bevezetőként szolgáltak az Európára és Amerikára váró további terrortámadásokhoz. Ha hajlandók vagyunk eltávolítani a kulturális marxizmus szemellenzőjét, amivel elvakít bennünket, akkor észre fogjuk venni, hogy Európának mindössze két valós választása van: a londoni események állandó megismétlődése, vagy pedig a mórok második kiűzése."

Természetesen hasonló együttműködés megtörtént Iránban is, ahol népszerű reformerek, mint pl. Ali Shariati, az 1979-es forradalom előtt megpróbált nyugati elveket bevinni az iszlámba, és ezzel elhitette a marxistákkal, hogy képesek lesznek majd együttműködni az iszlámmal. Tehát együttműködtek a Sah elűzésében - és utána az istentelen szocialisták voltak az elsők, akiket Khomeiniék felhúztak a lámpavasakra, miután az muszlimok megkaparintották a hatalmat. A szekuláris baloldaliak természetesen tisztában vannak a ténnyel, hogy bizonyos esetekben más véleményen vannak, mint a vallásos muszlimok, de ugyanakkor azt hiszik, hogy ők a szövetség vezetőereje és meg tudják lovagolni a tigrist. Ez valószínűleg igaz ma, de milyen sokáig fog ez a helyzet fennmaradni?

Helle Merete Brix, Torben Hansen, és Lars Hedegaard dán írók azt gondolják, hogy a muszlim bevándorlás, valamint az összecsapások, amiknek a tanúi lehetünk, részei a harmadik iszlám dzsihádnak, a harmadik kísérlet a Nyugat meghódítására és leigázására. Az elsőben az arabok próbálkoztak több mint 1000 évvel ezelőtt, a második pedig a korai modern korszakban történt török invázió volt.

Az első dzsihád alatt Charles Martel, "a Kalapács", briliáns tábornok valamint a karolingiai birodalom megalapítója, ami az első nyugati hatalom volt Róma bukása után, 732-ben a Tours-i (vagy Poitiers) csatában legyőzte az arab seregeket, ezzel megmentette a nyugati civilizációt, és tulajdonképpen a világot az Iszlámtól. A muszlimok alábecsülték a frankok haderejét, akiket egyébként barbároknak tartottak, és hagyták nekik, hogy ők válasszák meg a csata idejét és helyszínét. Az sem segített, hogy a muszlimok sok hadizsákmánynak voltak a birtokosai. A csata folyamán a frank hadsereg elkezdte kiszabadítani a rabokat, és a muszlimok jelentős része, mivel féltették a vagyonukat, elhagyták a csatamezőt, hogy megvédjék a hadizsákmányukat. Habár a muszlimoknak sikerült meghódítaniuk Spanyolországot, végülis az első ütés-váltást, aminek az volt a célja, hogy leigázzák Európa szívét, elvesztették. Ennek a vereségnek több oka volt: túlságosan arrogánsak voltak, alábecsülték a nyugati ellenfeleik erejét, és mivel állandóan a hadizsákmányaikkal voltak elfoglalva, nem tudtak hatékonyan harcolni. Lehetséges, hogy most is ugyanez történik csak a szerepek felcserélődtek? Hogy az arrogáns nyugat addig becsüli alá a muszlim ellenfeleik erejét, amíg túl késő nem lesz?

1683-ban a második dzsihád alatt Szobieszki János lengyel király megverte a török seregeket, akik Bécset ostromolták. Szobieszki vezette az egyesült lengyel, osztrák, és német csapatokat. Egészen addig zaklatták a számbeli fölényben lévő török hadsereget, amíg át nem törtek a vonalaikon, mire a törökök megzavarodva elmenekültek. Ez volt az utolsó alkalom, amikor hagyományos hadviselésben a muzulmánok veszélyeztetni tudták a nyugatot. Viszont manapság a bevándorlás segítségével a demográfiai hadviselést űzik, amit egy kis terrorizmussal fűszereznek. (Bár a nyugati cikkíró nem említi, tegyük hozzá: a Nyugatra leselkedő török veszély elhárításában mi, magyarok is derekasan kivettük a részünket - a szerk.)

A harmadik dzsihád az olajembargóval, a szaúdi olajdollárok megjelenésével, Eurábia kezdetével, valamint a 60-as, és korai 70-es évek muszlim bevándorlásával kezdődött. Úgy néz ki, hogy a harmadik dzsihád alatt a baloldaliak - egész Európában - belülről nyitották meg a kapukat. "Meg akarjátok hódítani Európát? Rendben. Csak szavazzatok ránk, segítsetek elpusztítani a kapitalizmust, valamint Európa keresztény örökségét, és be fogunk engedni benneteket. Mindeközben jól ellesztek a jóléti társadalmunkban és a rasszizmus és gyűlöletkeltés vádjával fogunk mindenkit elhallgattatni, akik mindezt ellenzik."

Ennek a folyamatnak az alapja meglepően hasonló egész Nyugat-Európában. Mivel norvég vagyok és erről a vidékről van a legrészletesebb tudásom, ezért a skandináv országok helyzetét kezdem boncolgatni.

Norvégiában, egy olyan országban, amelyiket kettészeli az északi sarkkör, amelyiknek nem voltak gyarmatai, politikusai a választási kampányukat a pakisztáni vidéken kezdik. A 2005-ös norvég nemzeti választások előtt, Kristin Halvorsen, a Szocialista Baloldal (Socialist Left) nevű párt vezető politikusa magasztalta a "vért, verejtéket és könnyeket, amivel a Norvégiában lévő pakisztániak hozzájárultak az ország felépítéséhez." Miközben a Szocialista Baloldal helyettes vezetője bejelentette, hogy el akarja törölni a magántulajdont, 2006-ban a párt vezetője, Kristin Halvorsen, Norvégia pénzügyminisztereként szolgál. 2005-ben a norvég muszlimok 83 százaléka a baloldali pártokra szavazott. Ezeknek a szavazatoknak a többségét a Labour Párt (Munkáspárt) kapta, miközben a Szocialista Baloldal 30 százalékot kapott, amit 5 százalékkal több mint a háromszorosa, amit egyébként kaptak. Anders Todal Jenssen politológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szocialista Baloldal pártjának van az egyik legliberálisabb bevándorlási irányelve, és ez valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a bevándorlók inkább a baloldalra szavaztak. Ugyanígy a Munkáspártot tekintik a nagyvonalú jóléti állam első számú szavatolójának. A baloldali pártok hajszálnyi többséggel rendelkeznek és a koalíciójuk hírhedten Izrael-ellenes, kritizálja az Egyesült Államokat, továbbá megpróbálja lekenyerezni a palesztin Hamászt.

2006-ban, az Alkotmány napja előtt a multikulturális lobbi úgy akarta megünnepelni a nagy napot, hogy el akarták énekelni a norvég nemzeti himnuszt - az urdu nyelven. A lobbinak az volt az elképzelése, hogy a himnusz lehetővé tenné a pakisztáni bevándorlóknak, hogy könnyebben kifejezhessék a Norvégia iránti szeretetüket. A norvég nemzeti himnusznak "Ja vi elsker" a címe, ami magyarul azt jelenti, hogy "igen, szeretünk (ezt az országot)". Lehet, nevetségesnek hangzik, hogy Norvégiában urduul énekeljenek, de különösen Oslónak jelentős és gyorsan növekvő pakisztáni lakossága van. Mi több, jó valószínűséggel a norvégok egy nemzedéken belül kisebbségben lesznek a saját fővárosukban. A Norvégiában élő amerikai író, Bruce Bawer megemlítette a "Miközben Európa Aludt (While Europe Slept): Hogyan Pusztítja el a Radikális Iszlám a Nyugatot Belülről" című könyvében, hogy több közvetlen repülőjárat megy Norvégiából Pakisztánba, mint az Egyesült Államokba.




A pakisztáni származású norvég politikus Samira Munirt és családját többször fenyegették meg halálosan, mivel a mohamedán bevándorló nők jogaiért küzdött. Munirt holtan találták meg 2005 novemberében a Kolbotn állomáson, Oszló egyik külvárosában. Kora 2005-ben Munir azt állította, hogy a választások előtt széleskörű együttműködés volt a szocialista pártok és a muzulmán közösségek között. "A családfők és a mecsetek együttesen döntötték el, hogy a bevándorlók egész csoportjai hogyan fognak szavazni. Mindenféle alkukat ütöttek nyélbe, mint pl. "mennyit fogunk kapni, ha az embereink rátok szavaznak?", és ezeket az alkukat mindig a szocialista pártokkal kötötték". Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a saját Konzervatív Pártja sem volt ártatlan. A Szocialista Baloldal egyik politikusa, Akhtar Chaudhry, kijelentette, hogy Norvégia a jóléti társadalmával nagyon közel áll a mohamedán paradicsom eszméjéhez, és a jóléti állam hasonló az iszlám társadalmi igazságosság elvéhez. Azt már természetesen elfelejtette megemlíteni, hogy az "iszlám igazság" szerint a nem muszlimoknak sarcot kellene fizetniük a muszlimoknak a behódoltságuk jeléül, és vitathatatlanul sok muzulmán bevándorló ilyen szemmel tekint a hitetlen jóléti társadalomra. Azt sem magyarázta meg, hogy a mohamedánok miért nem képesek egy ilyen "paradicsomot" létrehozni a saját országaikban, valamint a skandináv "paradicsom" képes lesz-e túlélni a masszív muszlim bevándorlást.

2005-ben, Dániában a bevándorlók kevesebb mint 5 százaléka támogatta a jobbközép kormányt, akik az utóbbi években megpróbálták korlátozni a mohamedán bevándorlást. Dánia bevándorlói szinte egyhangúan a baloldali pártokat támogatták. A The Copenhagen Post azt állította, hogy "a szavazati joggal rendelkező, nem eredeti dánok 95 százaléka azt mondta, hogy a baloldali pártokat támogatják." A bevándorlók körében a szociáldemokratáké a legnépszerűbb párt. A dán parlament második legnagyobb pártja a bevándorlók 47,6 százalékának a támogatását élvezi. A második legnépszerűbb a Szociális Liberális Párt, amelyik a bevándorló szavazatok 21,4 százalékát kapta meg. Ezt a trendet természetesen észrevették az olyan a pártok is, mint a Dán Néppárt, akik szeretnék korlátozni a muszlim bevándorlást. A párt vezetője, Pia Kjaersgaard a következőket mondta: "Legyünk őszinték. Ezek a radikálisok nem a kreatív osztályhoz tartozó kávéházakban üldögélő emberkék. Jelentős részben bevándorlók ezek, és el kell gondolkozni azon, hogy a nagyvárosokban, ahol rendszerint koncentrálva vannak, milyen hatással vannak a választásokra." A skandináv országokban az állampolgársággal nem rendelkező bevándorlók szavazhatnak a helyi választásokon, miután három évig az országban laktak.

2005-ben, a választások időpontja körül egy jó kis szaftos botrány tört ki, amikor iszlám vezetők arra sürgették a muszlimokat, hogy a kormányzó jobbközép koalíció ellen szavazzanak. Kasem Said Ahmad, egy prominens muszlim közösség szóvivője azt mondta, hogy "minden muszlimnak azt javasoljuk, ellenezzék a kormányt". Mr. Ahmad azon hét pénteki imáján megszervezte, hogy az imámok egy kormányellenes beszédet mondjanak. A dán miniszterelnök, Fogh Rasmussen, akit végülis újraválasztottak, rögtön reagált, és dühösen azt mondta az imámok beavatkozására: "Nem kéne, hogy a politika körül tapogatózzanak. Mi itt Dániában elválasztjuk a politikát és a vallást. Képzeljük el, mi lenne, ha a dán papok a templomok szószékéről sürgetnék az embereket, hogy melyik pártra szavazzanak." Morten Messerschmidt, a Dán Néppárt parlamenti képviselője azt mondta, "mindenkinek arra kellett volna számítania, hogy a baloldal hördül föl először a muszlim intolerancia ellen, de valami oknál fogva csak kevesen emelték fel a szavukat. Ennek a kulturális relativizmus elborult eszméje az oka. Ezenkívül azt hiszem, hogy a hatalomról van itt szó - mivel köztudott, hogy Dániában a muszlim kisebbség a baloldali pártokra szavaz. Vannak olyan politikusok - Dániában és más európai országokban is - akik szándékosan ezeknek a szavazatoknak a megszerzése érdekében kampányolnak. Természetesen senki se zaklatná azokat az embereket, akik aláírják a csekkeket."

2006 tavaszán Svédország legnagyobb muszlim szervezete azt követelte egy a vezetőjük, Mahmoud Aldebe által aláírt levélben, hogy Svédország vezessen be külön törvényeket a muszlimok részére. A levél több oldalból állt, amiben azt követelték többek között, hogy legyen külön családi törvény a muszlimoknak, ami a házassággal és a válással foglalkozik, és az állami iskolák alkalmazzanak imámokat, akik a muszlim gyermekek homogén osztályait a saját hazájuk nyelvén taníthatja, többek között a vallás terén. Jens Orback, Svédország egyenlőségért felelős minisztere, teljesen elfogadhatatlannak titulálta a követeléseket.

Nima Sanandaji írta a Front Page Magazine egyik cikkében, a "svéd közszolgálati televízió kimutatta, hogy a vezető szociáldemokraták a radikális muszlim papok segítségével kezdtek el szavazatokat gyűjteni." A Szociáldemokrata Párt Testvériségnek nevezett keresztény szárnya már több éve együtt dolgozik Mahmoud Aldebe befolyásos muszlim vezetővel, aki a Svéd Muszlim Szövetség elnöke. Aldebe már 1999-ben azt javasolta, hogy az iszlám törvénykezést, a Sháriát vezessék be Svédországban. 2002-ben, a választások után a Svéd Muszlim Szövetség üdvözlő levelet küldött az újraválasztott szociáldemokrata miniszterelnöknek, Göran Perssonnak, amiben gratuláltak neki a győzelméhez, valamint kifejezték a reményüket, hogy Persson elkezdi teljesíteni a szövetség követeléseit. A Muszlim Testvériség (egyiptomi szervezet) korábban kijelentette, hogy véleményük szerint "Svédország sok tekintetben egy ideális ország, és a svéd szociáldemokratáknak a jóléti társadalommal kapcsolatos nézetei ugyanazok, mint a Muszlim Testvériségé." A muszlim gyülekezetek vezető személyei szintén aktívak a szociáldemokrata pártban, és nagyon jó kapcsolatban vannak a keresztény szociáldemokratákkal. "A szociáldemokraták ezért cserébe, vagy talán, hogy kifejezzék hálájukat a mecsetek vezetőinek a segítségükért, megpróbálják nem észrevenni a szélsőséges tendenciákat, amik több mecsetben jelen vannak. Ez lehetővé teszi a Muszlim Testvériségnek, hogy ráerőszakolják az ideológiájukat a mecset tagjaira." 2006-ban az izraeli hatóságok Svédországot nevezték "Európa leginkább Izrael ellenes országának." Az elmúlt években, az országban a nemi erőszakok száma a négyszeresére ugrott a muszlim bevándorlással párhuzamosan.

A 2005-ös Egyesült Királyságbeli választások alkalmával, a Munkáspárt megpróbálta visszaszerezni a muszlimok hagyományos támogatását, akik azzal fenyegetőztek, hogy Tony Blair iraki háborús politikája miatt elhagyják a pártot a háború ellenes George Galloway-féle Respect pártért, vagy akár a Liberális Demokratákért. A Munkáspárt leglátványosabb próbálkozásai közé tartozott, hogy megpróbáltak elfogadtatni egy törvényt, ami betiltaná a "vallási gyűlölködés" buzdítását. Prominens muszlimok kijelentették, remélik, hogy ez a törvény segíti majd őket, hogy az olyan kifejezések, mint pl. "iszlám terrorizmus", ezentúl bűnnek számítsanak. A törvénytervezetet többször benyújtották a Parlamentbe, de a Felsőházban mindig elakadt. A Daily Telegraph kijelentette, hogy ez nem más, mint "megpróbálták felvásárolni azokat, akik azt állítják magukról, hogy a muszlim közösség nevében beszélnek, de tudni kell, hogy a muszlimok túlnyomó többsége a belvárosokban él, és hagyományosan a Munkáspártra szavaznak. Ha az 1980-as években létezett volna egy ilyen törvény, akkor a brit állam nem, hogy nem védelmezte volna Salman Rushdiet, hanem bíróság elé állította volna." Oona Kinget, egy Londonban induló munkáspárti jelöltet, aki végülis vesztett Galloway ellenében, kettős mércével vádolták meg, mivel a nagyrészt fehérek lakta területeken kiszórt röpcédulákról minden a muszlimokkal kapcsolatos utalást törölt. Az egyik röpcédulán az állt, hogy "Oona a szavazatával védte a muszlimokat a gyűlöleten alapuló bűnözés (hate crime) ellen." De ugyanakkor egy másik szórólapon azt olvashattuk, hogy "Oona a szavazatával támogatta azt az erőfeszítést, hogy a vallási gyűlöletre való uszítást bűnesetként kezeljék." Oona egyik kollégája így érvelt a brit muszlimok visszaszerzésének érdekében: "a Munkáspárt és a brit muszlimok, el tudjuk érni, hogy ugyanaz legyen álmaink netovábbja? Még mindig nem győződtél meg róla, hogy a muszlimoknak egy munkáspárti miniszterelnökre van szükségük? Tony Blair az első miniszterelnök aki olvasta a Koránt, idézett belőle, és beszél róla. A Brit Muszlim Bizottság (Muslim Council of Britain) az elsők között lobbizott a muszlimok megsegítésének az érdekében." Ugyanekkor Iqbal Sacranie, a Bizottság főtitkára, arra kérte Tony Blairt, hogy a kormány vezessen be egy új törvényt, ami betiltaná a vallási diszkriminációt. Két héttel később Tony Blair megígérte, hogy a következő munkáspárti kormány be fogja tiltani a vallási diszkriminációt. Ez egy jelentős győzelem volt a brit muszlim közösség számára.
Gordon Brown, aki Tony Blair leköszönése után átvette a miniszterelnöki stafétabotot, úgy próbált hízelegni a brit muzulmánoknak, hogy "modern hősöknek" nevezte őket, akik reményt és idealizmust hoztak az országba. Gordon még azt is mondta a továbbiakban, hogy "mind gazdaságilag, mind szellemileg hozzájárultak Nagy Britanniához, mivel az iszlám bátorítja a fair play-t, a társadalmi igazságot, és az egyenlőséget." Maga Tony Blair "haladónak" nevezte az iszlámot, és dicsérte a Koránt, mivel "praktikus, és jócskán megelőzte a korát a házassággal, a nőkkel, és a kormányzással kapcsolatban." Mindez a 2005. júliusi londoni terrormerényletek után történt, amikor több brit muszlim pap nyíltan a Nyugat és a brit demokrácia megdöntésére szólított fel. Lehet, hogy Blair, Brown, és a hasonszőrű társaik nem olvasták Sprengler cikkét az Asia Times Online-ban, aki miközben bemutatta Melanie Phillips "Londonisztán" című könyvét, megjegyezte, hogy "a brit muszlimok mennyire megvetik és visszataszítónak tartják a brit baloldaliakat, akik pedig a legjobban próbálják lekenyerezni őket?" Hozzá kell tenni, hogy Michael Howard, a Konzervatívok vezetője 2005-ben arról beszélt, hogy a muszlimok milyen "bámulatos" mértékben járultak hozzá a brit élethez. Mr. Howard azt mondta, "a gazdaságilag aktív, kulturálisan alkotó, valamint társadalmilag tájékozott" brit mohamedán közösség gazdagabbá tette a modern Nagy Britanniát." Meg kell viszont említeni, hogy Mr. Howard szerenádja kevés sikerrel járt. 2005-ben a toryk panaszkodtak, hogy nehéz volt megnyerni a városokat. Mint mindenütt másutt Európában, a brit muszlim bevándorlók rendszerint a jelentősebb városokban koncentrálódnak, ezáltal elősegítik a baloldali pártok dominanciáját ezeken a területeken. Hollandiában, a 2006. márciusi helyi választásokat a Munkáspárt, a Partij van de Arbeid (PvdA) nyerte meg. A PvdA-t a muszlim szavazatok segítették győzelemre. A bevándorlók növekvő szavazótábora 80 százalékában a PvdA-ra szavaztak, a maradék muszlim pedig a szélsőbal kisebb pártjaira szavazott. Ez a jelenség arra késztette az ország legnagyobb újságját, a De Telegraaf-ot, hogy kijelentsék, a bevándorlók "hatalmi tényezővé" (power block) váltak.

Érdemes megvizsgálni Amszterdam egyik negyedét, Geuzenveld-Slotermeert. A PvdA itt a szavazatok 54 százalékát nyerte. Ugyanakkor a 13 győztesük között öt török, és két marokkói volt. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb párt képviselői mandátumainak több mint a felét muzulmánok nyerték meg. Hasonló helyzet történt Brüsszelben, Európa "fővárosában" is, ahol a Szocialista Párt a legnagyobb párt. A 26 képviselői helyüknek több mint a felét muszlim bevándorlók töltik be. Az online Brussels Journal jegyezte meg, hogy "a nyugat-európai baloldal választási ereje egyre jobban a bevándorlókra alapul, mivel a baloldal azokra a csoportokra, pl. a bevándorlókra, összpontosít, akiknek érdekükben áll az adófizetők pénzének a szétosztása. Sok nyugat európai országban a baloldali pártok aktívan próbálják megszerezni az egyre növekvő muszlim szavazatokat. A baloldal tisztában van a ténnyel, hogy a harmadik világbeli bevándorlók garantálják a hatalmi bázisukat, mivel ezek a bevándorlók a nagyvonalú jóléti adományok miatt jöttek Nyugat-Európába."

Bos, a PvdA vezetője aggódott a sok új bevándorló képviselő képességei miatt. Azt mondta, "az új bevándorló városatyáink bajt fognak okozni, mivel a politikai kultúrájuk gyakran nem csereszabatos a holland irányelvekkel. A saját hazájuk kultúrája szerint politizálnak, ahol a komaság a mérvadó." Bos szavait a holland sajtó széles körben lehozta, emiatt sok újonnan választott PvdA képviselő igencsak felkapta a vizet, mivel szerintük Bos rasszista megjegyzéseket tett. Az Amszterdami Egyetem Népvándorlási és Etnikai témákkal foglalkozó Intézete (Institute for Migration and Ethnic Studies of the University of Amsterdam) szerint a nem eredeti holland szavazók 80 százaléka a Munkáspártra szavazott. Ez megmagyarázza, hogy az olyan városokban, mint Amszterdam, Rotterdam, Breda, és Arnhem, miért nyert a baloldal.

Németországban, a 2002-es általános választásokon az adatok szerint a muszlim szavazók legalább 90 százaléka Schröder baloldali koalícióját támogatta. "Vagy 200 ezer német muszlim szavazott Schröderre, aki a szavazást csak 9 ezer szavazati többséggel nyerte meg." A 2005-ös adatok szerint, amikor a baloldal szoros küzdelemben alulmaradt az Angela Merkel által vezetett ellenzékkel szemben, a török szavazók 77 százaléka a Szociáldemokratákra, a 9 százalékuk a zöldekre, és 8,8 százalékuk pedig a Baloldali Szövetségre készült szavazni. Vannak, akik azt állítják, hogy a muszlimok Schröder iraki háború ellenessége, valamint a pro-muszlim irányelvei miatt jutalmazták a szociáldemokratákat. A muszlim szavazóknak mindössze 4,8 százaléka mondta, hogy a konzervatív CDU-ra készül szavazni. Cem Özedmir, aki a német zöldeket képviseli az Európai Parlamentben, azt mondta, a kereszténydemokraták stratégiai döntése az volt, hogy nem próbálják vonzani a török szavazókat. "Túl magasak a veszteségek. Minden egyes megszerzett török szavazóért vagy 2-3 német szavazót vesztenének, köszönhetően a pártnak a bevándorláshoz való konzervatív hozzáállása, valamint a társadalmi bázisa miatt." Guelay Yasin, a török-német kereskedelmi kamara menedzsere kijelentette, hogy melyik pártra fognak a tagjaik szavazni. "Arra a pártra fogunk szavazni, akik támogatják Törökország EU tagságát." Ezt a támogatást a szociáldemokraták élvezték, mivel Schröder személyesen támogatta Törökországot, hogy tagja legyen az EU-nak.
A muszlim szavazatok (különösképpen az ország 2,6 millió törökjének, akik közül 840 ezer német útlevéllel rendelkezik) megszerzésének az érdekében a szociáldemokratákra a többi baloldali párt jelentette a legnagyobb veszélyt. Többen figyelmeztették a szociáldemokratákat, hogy sok török szavazatot veszthetnek az újonnan alakult bevándorló-barát Baloldali Pártnak, amit a volt NDK-s kommunisták, és a szociáldemokraták volt vezetője, Oskar Lafontaine, alapított. Zöld képviselő Hans-Christian Ströbele, 2006-ban kisebb botrányt kavart, amikor azzal az ötlettel állt elő, hogy a német nemzeti himnusznak legyen egy hivatalos török fordítása is. A konzervatívok amiatt aggódtak, hogy ez rossz ómen lehet az integrációval kapcsolatban. Ströbele azt mondta, a török verzió bemutathatná, hogy milyen multikulturális társadalommá vált Németország. "Én ezt inkább az integráció jeleként fognám fel, hogy a török származásúak törökül énekelhetnék a himnusz harmadik versszakát."

2006-ban, Olaszországban, a legnagyobb muszlim szervezet, az Olasz Iszlám közösségek Egyesületének általános titkára, arra hívta fel az olasz muszlimokat, hogy az általános választásokon az Olasz Kommunista Pártra adják le a szavazataikat. Az UCOII vezetője azt mondta, mivel a párt hajlandó figyelembe venni a muszlim közösség érdekeit, ezért érdemes rájuk szavazni - sőt, az email végére még odabiggyesztette a balközép koalíció két tagjának, az olasz kommunistáknak, és a szenátusbeli szövetségeseik, a zöldeknek a logóját. Mindössze pár héttel azután, hogy az olasz muszlimok azt javasolták, hogy a kommunistákra szavazzanak, az újonnan megszavazott baloldali koalíció egyik kommunista minisztere úgy döntött, hogy könnyebbé teszi az észak-afrikai bevándorlók belépését az országba. Paolo Ferrero, az új olasz társadalmi-szolidaritási miniszter jócskán felkavarta a kedélyeket, miután bejelentette, hogy "ezen kormány alatt, amit Romano Prodi, a szupereurokrata, az Európai Bizottság volt elnöke (aki éppen, hogy legyőzte Berlusconi jobboldali kormányát) vezet, minden munkával rendelkező külföldit be kell engedni az országba." A Szenátus helyettes vezetője a bevándorlás-ellenes Északi Ligához tartozó Roberto Calderoli szerint "Paolo Ferrero Társadalmi Szolidaritási Miniszternek a bevándorlással kapcsolatos rázós kijelentése muzsika volt azoknak az embereknek, akik a Földközi tenger túloldalán alig várják, hogy hajóba szállhassanak. Az ideiglenes menedékhelyek bezárásának bejelentése, valamint a Fossi-Fini törvény eltörlése egy inváziót fog a szabadjára engedni. Olaszországban egyre több illegális észak-afrikai munkás van. Egyre többen érkeznek Olaszországba a tenger felől, mivel a marokkóiak, akik eddig Spanyolországon keresztül jutottak be Nyugat-Európa távolabbi részeibe taktikát váltottak, mostantól Líbiából hajón mennek Olaszországba." Az afrikai bevándorlók nagy része, valamint az közel-keletiek jelentős része mostantól fogva Líbián keresztül próbálnak bejutni Európába.

Yousef Al-Qaradhawi vezető szunni sejk és mások ezt Róma eljövendő iszlám hódításaként üdvözölték, mint ahogy 1453-ban Konstantinápolyt is meghódították. "Az iszlám, miután kétszer kirúgták őket, hódítóként és győztesként fog visszatérni Európába. Az iszlám eddig kétszer lépett be Európába, de mindkétszer elment...remélhetőleg immár hadseregek nélkül fogjuk meghódítani ezeket a területeket." Muhammad bin Abd Al-Rahman Al-Árifi szaúdi sejk szerint, aki a King Fahd Defense Academy (katonai akadémia) mecsetjének az imámja, egyetértett: "Ellenőrzésünk alá fogjuk venni a Vatikán földjét; meg fogjuk hódítani Rómát, és be fogjuk vezetni az iszlámot. Igen, a keresztények vagy felveszik az iszlám hitet, vagy pedig a megaláztatásuk jegyében fizetni fogják az Jizyah adót..."

Köszönhetően az európai baloldalnak, lehet, hogy Qaradawi jóslata be fog következni.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A harmadik háború tombolása
  2010-05-09 10:36:27, vasárnap
 
  A harmadik háború tombol és még csak nem is veszünk róla tudomást!?
Apocalypse slow, avagy Európa és a teve

Az utóbbi néhány évtizedben Európára (és általában is a fehér emberiségre) a világtörténelem színpadáról történő végleges lelép(tet)ését valószínűsítő demográfiai tél köszöntött. Ha a jelenlegi natalitási tendencia folytatódik - márpedig semmi nem utal arra, hogy megváltozna -, akkor hosszú távon a fehér faj puszta létezése is kétségessé válik. Mindez már nem csupán Nostradamus babérjaira ácsingózó önjelölt váteszek hagymázas fantáziálása vagy spengleriánus krizeológusok áltudományos kitalációja, hanem egy tekintélyes nemzetközi szervezet legutóbbi éves jelentéséből kiolvasható, nagyon is perspektivikus lehetőség. Persze csak azok számára, akik nemcsak a sorok, hanem a számok között is tudnak olvasni.




A Családpolitikai Intézet (Institut de politique familiale) az ENSZ Gazdasági és Társadalmi Tanácsa mellett tanácskozási státust élvező nem kormányzati szervezet (NGO), amely minden közhatalmi szervtől, politikai párttól vagy vallási intézménytől függetlenül szolgáltat számadatokat: nyers állapotban és ideológiai kommentárok nélkül. Objektivitása csak még riasztóbbá teszi 2007-es vizsgálati eredményeit.

Az utóbbi negyedszázad folyamán (1980 és 2007 között) az Európai Unió 27 tagállamának a lakossága 37, 6 millió fővel nőtt, és a 8, 2 százalékos gyarapodás eredményeként az EU immáron 494, 6 millió lakost számlál. Abszolút értékben ez a növekedés jelentősnek tűnhet, világviszonylatban mérve azonban nevetséges, különösen, ha párhuzamba állítjuk a Denis Vignolles francia szakember által nemrég megadott adatokkal (Le Figaro, 2007. szeptember 6.), amelyek szerint a világ népessége 1950-ben két és félmilliárd főből állt, mára majdnem hat és félmilliárdra nőtt, az évszázad közepére pedig meg fogja haladni a kilencmilliárdot.
Márpedig ehhez a demográfiai robbanáshoz csaknem kizárólag a fejlődésben lévő országok fognak hozzájárulni: 2050-re körülbelül 5, 2 milliárd ázsiai lesz, szemben a jelenlegi 3, 8 milliárddal, a napjainkban 850 milliós Afrika lélekszáma pedig több mint a duplájára (1, 8 milliárdra) növekszik. Csupán az arányok érzékeltetésére: India lakossága egy hét alatt gyorsabban nő, mint az Európai Unióé egy év alatt! A világ legszegényebb és legelmaradottabb országai közé tartozó Burkina Faso, Niger, Szomália, Uganda vagy éppen Jemen népessége 2050-ig megnégyszereződik, Európa lakossága viszont csökkeni fog. Összehasonlításképpen, az Egyesült Államok természetes népszaporulata (százalékosan kifejezve) mintegy tizenkétszerese az Európai Unióénak.
Az Unió újoncai, a kelet-európai országok számára a népességcsökkenés már megkezdődött. Az utóbbi tíz évben Románia lakosságának csaknem két és fél százalékát, Bulgária pedig majdnem nyolc százalékát veszítette el, és sajnos nem ők az egyedüliek. Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország és Magyarország népessége szintén csökkent, nemcsak a születések számának szabadesése, hanem a közülük egyeseket (pl. Lengyelországot és Litvániát) különösen sújtó tömeges kivándorlás miatt. De nem jobb az elsődleges bevándorlási célpontnak számító Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország helyzete sem, amelyekben egyfajta lakosságcserés gyarmatosítás zajlik, és valójában csak a bevándorlók folyamatos beözönlésének ,,köszönhetik" népességük szinten tartását. Az erősen kozmetikázott hivatalos adatok szerint az előbbi országokban jelenleg is már 7 és félmillió, 3 és félmillió, hárommillió, 3, 7 millió, illetve négymillió bevándorló lakik.

Még a nyolcvanas évek elején írta a nagy francia demográfus, Alfred Sauvy, hogy ,,a német nép kétségtelenül halott, de még nem tud róla". Ez a megállapítás ma már egész Európára vonatkoztatható. A Családpolitikai Intézet jelentése minden különösebb álszemérem nélkül fogalmaz: ,,Az 1994-2006 közötti időszak növekedésének 80 százaléka a bevándorlásnak tudható be". A százalékos arányok épületesek ugyan, az abszolút számok azonban még kifejezőbbek. Ha 1994 és 2006 között a huszonöt tagú EU népessége nőtt is 19 millió fővel, ebből 15 milliót a bevándorlók képviseltek. ,,Ez az arány az utóbbi években tovább növekedett. 2000 és 2006 között 13, 2 milliós volt a növekedés, amelynek 83 százalékát (10, 9 millió főt) a bevándorlók adták." Spanyolország például egyenesen katasztrofális helyzetben van: bevándorlása tízszer jelentősebb, mint a természetes szaporulata.

A számok kegyetlen realitása szerint az európai népesség folyamatosan és fokozatosan eltűnik, és mivel a természet irtózik az űrtől, helyét egy máshonnan érkező népség fogja betölteni. Emlékezhetünk Bumedien algériai elnök jövendölésére, amely 1974-ben hangzott el az ENSZ Közgyűlése előtt: ,,Egy napon emberek milliói fogják elhagyni a világ szegény déli részeit, hogy behatoljanak az északi félteke viszonylag elérhető tereibe saját túlélésüket keresve." Ez harminchárom évvel ezelőtt volt. Ma itt tartunk. Alig egy nemzedék múltán a jóslat beteljesedett. A legrosszabb azonban még hátra van. ,,Az iszlám országai tudják, hogy ötven év múlva nagyrészük egy kietlen földön fog élni, és ásványkincseik is kimerülnek. Nyilvánvaló érdeklődéssel tekintenek a jól ellátott és zöldellő Európára, hogy oda öntsék népességfölöslegüket. Túl azon, hogy veszedelmes helyzetben vannak, népességük vágtatva növekszik. Európa egy alacsony népsűrűségű régiónak tűnik nekik, magához vonzza tehát a muzulmánokat, akik reményeik szerint egy valódi eldorádóban élhetnek itt", magyarázza Pierre-Marie Gallois tábornok, geopolitikai szakíró, a francia elrettentő atomütőerő teoretikusa.

Időközben ugyanis Európa végleg el fogja fogyasztani ,,fehér" kenyerét. Lakossága 2025-től globálisan is csökkenni kezd, és egyre inkább színes bőrű bevándorlók fogják benépesíteni. 1980-ban Európában a gyermekek száma 36 millióval haladta meg az időskorúak (65 év fölöttiek) számát, 2004-re ez az arány megfordult, és ekkortól kezdve több az idős ember, mint a 14 éves fiatal. Az utóbbi 25 évben földrészünk több mint 23 millió fiatalt veszített. Jelenleg a 14 éven aluliak csupán az Európai Unió lakosságának 16, 2 százalékát alkotják, tehát alig nyolcvan millióan vannak. Ugyanebben az időszakban a 65 évesnél idősebbek száma 29 százalékkal (vagyis 18 millió fővel) 81, 7 millióra növekedett. Az összlakossághoz viszonyítva a legkevesebb fiatal Olaszországban van: minden hetedik lakos (14, 2%), és értelemszerűen itt a legmagasabb az időskorúak aránya is: minden ötödik olasz (19, 4%) 65 éven felüli.

Ennek a kedvezőtlen folyamatnak számos oka van. Földrészünkön a termékenységi mutató rendkívül alacsony, jelentősen elmarad a nemzedékek megújításához szükséges szinttől, amely 2, 1 gyermek/nő. Legalacsonyabb Görögországban (1, 28), Spanyolországban és Olaszországban (1, 34), de az újonnan csatlakozott kelet-európai országok egyikében sem éri el az 1, 3-as értéket (kivéve Ciprust). Ugyanakkor az Európai Unióban minden 25. másodpercben történik egy abortusz, vagyis naponta 3381 gyermeket ölnek meg a terhesség-megszakítás révén. Minden ötödik terhesség abortusszal végződik. 2004-ben 1.235.517 volt az abortuszok száma, amely manapság az első számú halálozási oknak számít Európában, ahol ráadásul az utóbbi negyedszázadban 22, 3 százalékkal csökkent a házasságok száma, minden második házasság válással végződik, és félpercenként felbontanak egy házasságot. 1980 és 2005 között 55 százalékkal nőtt a válások száma, a házasságkötésekhez képest Belgiumban, Spanyolországban, Csehországban, Németországban és Magyarországon legmagasabb a válások aránya.




És hogy mit tesznek a politikai döntéshozók Európa őshonos lakosságának elfogyása láttán? Gyakorlatilag semmit. A brüsszeli bizottságnak még családügyi biztosa sincs. Abból a személyenkénti 13 euróból, amelyet az EU szociális politikára szán, kevesebb mint egy euró jut a családnak. Mindez akkor, amikor Európának - rövidtávon - 20 millió szakképzett dolgozóra lenne szüksége az egyes ágazatokban és országokban különösen égető munkaerőhiány orvoslására. Franco Frattini, (névleg) az Igazságosság, Szabadság és Biztonság uniós biztosa (ténylegesen a mentális AIDS-t terjesztő bevándorláspárti lobbi samesza) a probléma megoldását a bevándorlás további megkönnyítésében látja, amint azt a nemrég Lisszabonba összetrombitált európai minisztertársainak előadott deliráns terve is tanúsítja. Ennek értelmében szakképzett dolgozókat szándékozik Európába csábítani Afrikából (?!) és Ázsiából az amerikai ,,zöld kártyának" megfelelő és azzal versenyző európai ,,kék kártya" létrehozásával. Jelenleg ugyanis ,,a szakképzetlen munkaerő 85 százaléka az Európai Unió felé áramlik, 5 százaléka pedig az Egyesült Államokba, miközben a szakképzettek 55 százaléka az USA-ba tart, és csak öt százalékuk az EU-ba", magyarázza a kriminális elképzelés hátterét a Financial Times. Ráadásul pedig, hogy még ,,szebb" legyen a leányzó fekvése, ,,a szakképzett dolgozók két éves, megújítható tartózkodási engedélyt kérhetnének, és öt éves tartózkodás után engedélyeznék számukra, hogy végleg az EU valamelyik tagállamában maradjanak". Frattini szerint egyébként leginkább Németországnak, Olaszországnak és Magyarországnak van szüksége idegen munkaerőre népességük elöregedésének kompenzálásához.

A brit gazdasági napilap arra is emlékeztet, hogy ,,az Európai Bizottság tízmillió eurós költséggel információs központot hoz létre Maliban, amelynek lakossága spanyolországi és franciaországi álláslehetőségekre pályázhat az országok közötti megállapodás keretében. Több ilyen központot is terveznek Afrikában" (amely földrész köztudomásúlag a magasan képzett szakemberek valódi viviáriuma ugyebár). Végeredményben a Frattini által képviselt reform 2030-ra a külföldön született európai népesség megduplázódását eredményezné!

Lassanként már az intellektuális establishment némely heterodox képviselőjénél is kezd leesni a tantusz. Közéjük tartozik Niall Ferguson Oxfordban végzett brit történész, a Harvard Egyetem 43 éves tanára, akit elemző munkásságának minősége és a jelen kérdéseit hosszabb történelmi távlatba helyező képessége miatt a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb személyisége közé sorolt. Múlt évben az amerikai Merill Lynch pénzintézet meghívására ,,külön kurzust" tartott a bank stratégiai elemzőinek, hogy üzleti konkurenseikkel szemben időelőnyt biztosítson számukra. A nemzetközi pénzvilágban ugyanis a várható jövőre vonatkozó legkisebb megítélési tévedésnek is magas - legtöbbször készpénzben fizetendő - ára lehet, és egykettőre véget vethet akár a legígéretesebb karriernek is. Ferguson szerint a jelen nemzetközi helyzet mindenesetre nagyon hasonlít 1913-hoz, amikor a pénzpiacok képtelenek voltak előrelátni az alig egy évvel később kirobbant világháborút. A jelenlévő bankárok egyikének azon kérdésére, hogy kell-e tartani egy esetleges háborútól Európában, a brit történész a következő választ adta: ,,Nem hiszem, hogy egy európai háború forgatókönyve elképzelhető lenne az EU szétrobbanásának és a nemzetállamok feltámadásának klasszikus értelmében. Európa instabilitása sokkal inkább abból a demográfiai tendenciából következik, amely Európa kvázi-gyarmatosítását jelenti olyan bevándorló populációk által, amelyek kulturálisan nagyon különböznek (az őshonosoktól), egyes esetekben pedig ellenségesek a beilleszkedéssel és a beolvadással szemben. Ha a jövőbe nézünk inkább évtizedekre, mintsem hónapokra előre, mindez sokkal valószínűbb konfliktus-forrásnak tűnik számomra. Ez azonban egy belső, polgárháborús konfliktus lenne, különösen a muzulmán bevándorlók és az elöregedő bennszülött népek közötti összecsapás.




Más szóval, ami a mi korszakunkat az összes többi évszázadtól megkülönbözteti a fekete pestis óta, az az, hogy az európai népesség csökken. A múltban az európai őshonos populációk növekedése volt a történelmi változás motorja a modern történelem legnagyobb részében, mert ez a többletnépesség okozta azokat az Európából kiinduló nagy migrációkat, amelyek 1500 után átalakították a világot. Ez csak nemrég állt meg, és csak a nyolcvanas évek közepén zuhant az európai termékenységi szint a népesség-megújulási szint alá és kezdett a migráció a népesség-növekedés jelentősebb forrásává válni.

Európa alapvetően megváltozott, többé már nem lesz, mint korábban, egy olyan hely, amelyet főleg keresztény és gyorsan szaporodó európai populációk népesítenek be. Ez radikálisan megváltozik. (...)
Ez a mór korszak Granadájának idejébe visz bennünket. Ha meg akarják érteni Európa sorsát, messzire kell visszamenni, és el kell olvasni Edward Gibbon fantasztikus próféciáját a Római birodalom hanyatlása és bukása című munkájában, amikor elképzelte, hogy mi történt volna, ha a mórok nyerik meg a poitiers-i csatát. Talán már mecsetek lennének Oxfordban. Nos hát, manapság mecsetek vannak Oxfordban. Fokozatosan egy ilyen Európa kezd kialakulni, de ez már nem az az Európa, amely konfliktust képes kiváltani nagyhatalmak között."

(Ferguson illusztris történészelődje 1788-ban kiadott korszakos művének egyik passzusára célzott: ,,A szaracénok győzedelmesen törtek előre több mint ezer mérföldön át Gibraltár sziklájától a Loire völgyéig, még egyszer ugyanennyi, és eljutottak volna Lengyelország határáig és Skócia hegyeiig. A Rajnán sem nehezebb átkelni, mint a Níluson és az Eufráteszen, és másik oldalról az arab flotta behatolhatott volna a Temzére anélkül, hogy tengeri csatát vívott volna. Az oxfordi iskolákban ma talán a Koránt magyaráznák, és katedráinak magasából Mohamed szentségét és kinyilatkoztatásának igazságát bizonygatnák egy körülmetélt népnek".)

Egyenesen megdöbbentő az a fatalizmus (vagy realizmus?), amellyel Niall Ferguson Európa közeli sorsát ecseteli. Ő, a divatos gondolkodó, miközben megosztja legértékesebb intellektuális gyöngyszemeit a pénzvilág virtuózaival, egyáltalán nem gondolja azt, hogy Európa közeli meghódítása a muzulmán országokból származó bevándorlók által csupán bulvárlapokba illő ,,kacsa", szenzációhajhász ,,scoop" lenne. Ellenkezőleg: elkerülhetetlen és ,,tényszerű" evidenciának tartja ezt, amely már arra sem érdemes, hogy előadásának vezérmotívuma legyen. Nem mintha hidegen hagyná a dolog, hiszen maga is az oxfordi Magdalen College hallgatója volt, és Gibbon említése (aki két évszázaddal korábban ugyanonnan került ki) azt bizonyítja, maga is szenved attól, hogy mecsetet lát ott. Szerinte azonban már semmi sem akadályozza meg Európa őshonos népeinek ,,leselejtezését": angolosan szólva, ez már egy lejátszott meccs.




Pedig jó ideje előre lehetett látni azokat a folyamatokat, amelyek az európai születési helyzet XXI. századi katasztrofális alakulásához vezettek. Számos demográfus már a nyolcvanas évek elején megkondította a vészharangot, figyelmeztetéseik azonban süket fülekre találtak az öngyilkos autizmusukba falazott ko(A)lla(h)boráns politikusok körében. Az eredmény: egy elöregedő, gyermekek nélküli, idegenek által elözönlött Európa. Egy európaiak nélküli Európa, amelyet nem a mitológiai bika, hanem - minden valószínűség szerint - a koránbeli teve fog elrabolni.
És ez már nem csupán egy fantazmagória, sokkal inkább egy lázálom.




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A hiba hatalmas volt ...
  2010-05-09 10:13:44, vasárnap
 
  A hiba hatalmas volt ami megmutatkozott a választási eredményekben is.

A népet kihasználni egy egyszerű sablonnal csak akkor lehet, ha semmi hiba nem esik a folyamat végrehajtásakor. A megélhetési politizálás ma népszerűbb dolog Magyarföldön, mint valaha volt. A párt létrejötte után az elengedhetetlen feladatok nem lettek végrehajtva azon vélelem szerint, hogy majd a teve elviszi a terhet és a farkas árnyéka csak a lábaira vetül ami egyáltalán nem lehet akkora probléma, hogy gyors és hathatós megoldás ne szülessen rá. Az oroszlánnal nem számolni hatalmas hiba ma a világban. Szinte az összes politikai erőt megfertőzte és a megfékezése, megállítása egyenlő lenne a népek saját-önrendelkezésének visszaadásával (ami valljuk be őszintén nem igazán lehetséges egy maroknyi idealistának "mindenféle" támogatás nélkül) A magyar irigy, buta, gáncsoskodó és megvárja míg kikaparja a gesztenyét "más" a tűzből neki.
(...)
... a Jobbikban ez idő alatt semmiféle társadalmi elemző munka nem folyt, ehelyett a szerény támogatottságú párt néhány ambiciózus tagja úgy gondolta, hogy az a népszerűség, ami a Gárda tőlük függetlenül már elért, remek eszköz lehet saját népszerűségük építésére. Mivel e személyek gondolkodása nem túl bonyolult , úgy vélték, minél nagyobbat kell rikkantani, mert arra felfigyel a média, s a médiafigyelem majd meghozza a népszerűséget.
(...)
A Jobbik azonban ... az úgynevezett radikális körökben divatos kocsmapolitizálást választotta és bevezette a "cigánybűnözés" fogalmát, ami vegytiszta náci beszéd, amivel a problémát egy csapásra rasszista színezetűvé, azaz tárgyalhatatlanná tette.
(...)
... Bíber József Tibor, a Jobbik alelnöke beleordította a világba a maga náci őrültségét
(...)
A Gárda a modern nácizmus egyik jelképévé vált. A köztársasági elnök - jogosan és helyesen - élesen elhatárolódott a náci sürgölődéstől...

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Minden világos?
  2010-05-09 09:58:59, vasárnap
 
  Minden világos? (5.)

Az igazi ,,terroristák"

Néha politikailag igencsak inkorrekt szavak is elhangzanak az Európai Parlamentben. A dán Ole Krarup, az EDD (A Demokráciák és a Különbözőségek Európája) képviselőcsoport tagja, aki jogot tanít a koppenhágai egyetemen, egyik felszólalásában a következőket mondta: ,,Ma nevet adhatunk a világ legveszélyesebb terroristáinak. Azok a terroristák, akik a legcélzatosabb és leghatékonyabb módon fenyegetik a békét a világon és a lehető legveszélyesebb módon dühöngenek - az amerikai és az izraeli kormány. Ez a két kormány, amely cinkosokként cselekszik, óriási megsemmisítő katonai potenciálját nap mint nap arra használja fel, hogy sokkal súlyosabb pusztításokat okozzon, mint számos más, világszerte ismert terrorista." Uff, én beszéltem...

Az új amerikai nukleáris doktrína következményei

Az USA úgy okoskodik, hogy ,,tegyétek azt, amit mondok, de ne tegyétek azt, amit én csinálok!", az ebből következő valamennyi ellentmondással. Miközben a világ többi részét az integrális szabadkereskedelemre akarja késztetni, ő maga a protekcionizmust gyakorolja - anélkül, hogy bárki is szankciókkal merészelne visszavágni! -, ahogyan például az acélbevitel megvámolásával is.
Ugyanígy akarja a Pentagon felbolygatni a nukleáris doktrínát. Elvetvén az elrettentés teóriáját, mely szerint az atomfegyvert csak ugyanolyan típusú támadás megtorlásaként lehetne használni, az Egyesült Államok miniatürizált atombombák bevetése felé halad a ,,Gonosz tengelyének terrorista államai" ellen, legyenek azok atomhatalmak vagy sem, éspedig első csapásként. Robert Steuckers úgy véli, hogy mindez ,,az amerikai vezetők és a hadiipari komplexum egyre növekvő haragját tanúsítja, amelyet amiatt éreznek, mert képtelenek megsemmisíteni azokat a terroristákat, akik lesújtottak Amerikára." Ez azonban a londoni The Times szerint az amerikai hadsereg földön mutatott tehetetlenségét is tanúsítja, amelyet afgán ,,szövetségesei" lenéznek, mert az Anaconda-hadművelet során ,,képtelen volt harcolni és kizárólag azzal foglalkozott, hogy elkerülje a saját veszteségeket".

Az új doktrína következményeként fokozódni fog a nukleáris fegyverkezés világszerte, amit pedig Washington minden áron elkerülni próbál. Sok állam ugyanis, fenyegetve érezvén magát az amerikai atomcsapás által, igyekszik majd nukleáris fegyverhez jutni. A The Guardianben Madeleine Bunting azt írja, hogy ,,nemcsak az iszám terrorizmus miatt félünk, hanem az amerikai hatalom tombolása miatt is", amely a világ destabilizálódását kockáztatja.

Úgy tűnik tehát, hogy az amerikaiak, akik Francis Fukuyamával együtt azt gondolták, hogy a Szovjetunió bukása után a globális Pax Americana és ,,a történelem vége" építőmesterei lesznek, éppen ellenkezőleg, egy általánossá vált Bellum Americanum és a történelem felgyorsulásának munkásaivá váltak.

Arab tervek Európa meghódítására és iszlamizációjára?

Eddig úgy látszott, hogy a tömeges bevándorlás és a mozlimok sokasodása természetes módon zajlik. Kizárólag néhány rendkívüli szellem vette észre a háttérben a hódítás koncentrált tervét. Az Allah nevében c. nemrég megjelent könyvben azonban két spanyol szerző, a La Razon tényfeltáró újságírójaként tevékenykedő Enrique Montachez és a különböző spanyol lapokat a Maghreb- országokból tudósító Pedro Canales azt állítja, hogy létezik egy titkos terv Spanyolország reiszlamizálására, mégpedig Andalúzia bevándorlás általi meghódításából kiindulva, amely tervet Marokkó és Szaúd-Arábia irányítja. A vahabita királyság az Andalúziában gomba módra szaporodó mecsetek építését finanszírozza, miközben Marokkó a Spanyolország ,,Achilles-sarkaiból", Ceutából és Melillából elinduló bevándorló-zászlóaljak biztosítását vállalja magára. A könyv szerint már több mint 30 ezer spanyol tért át az iszlám hitre, és a Szaúd-Arábiához kötődő terrorista hálózatok - nevezetesen az al-Kaida - ,,logisztikai felkészítő bázisként használják Spanyolországot az európai célpontok elleni támadások elkövetéséhez". Katolikus Izabella, Spanyolország felszabadítója az arab-muzulmán iga alól, forog a sírjában...

Oroszország EU-tag lehet?

Legalábbis ez az, amit számos német politikai személyiség óhajt, éspedig a legfontosabbak, akiket a német-orosz tengely ismét feltámadó régi eszméje inspirál. Az év elején Moszkvába látogató Helmut Kohl exkancellár kijelentette, hogy Európa következő nagy feladata az lesz, hogy állandó helyet biztosítson Oroszország számára az Unióban, és indoklásképpen hozzáfűzte: Németországnak és Európának nagy tiszteletet kell tanúsítania Oroszország iránt, amely súlyos problémákkal küszködik nagy erőfeszítéssel és hatalmas áldozatok árán.
(...)
Az európai közösségnek egy bizonyos határidőn belül magába kell fogadnia Oroszországot. Az elkövetkező évek nagy kérdése egy ilyen szövetség intézményi kereteinek az elképzelése lesz."
Néhány nappal később a jelenlegi német kancellár, Gerhard Schröder is megerősítette Rómában, hogy azt szeretné, ha Oroszország hosszabb távon csatlakozna az Európai Unióhoz (és a NATO-hoz, vetette oda foghegyről): ,,Úgy vélem, hogy csak akkor lehet Európa számára békét és jólétet biztosítani, ha Oroszország belép az Európai Unióba, és persze a NATO-ba."

A washingtoni külügyminisztérium nem kommentálta ezeket a szavakat, amelyek nyilvánvalóan nem nyerték el az amerikai vezetés tetszését. Oroszország az Európai Unió tagja? Ez nem más, mint Euroszibéria lázálma, az angolszászok lidércnyomása. Oroszország a NATO tagja? Ez egy fantasztikus sakkjátszma: vagy Oroszország leigázása az USA által, vagy a farkas belépése a juhakolba...

Európa ,,latin-amerikanizációja"

Ime két rövid részlet abból az interjúból, amelyet Günter Maschke, a ‘68-as németországi szélsőbalos agitáció egyik - mára nacionalistává és ezáltal politikailag inkorrektté vált - vezéralakja adott a müncheni Staatsbriefe c. folyóirat számára: ,,A jelenlegi német nép mélyen meg van rontva a lényében. Többé már az a ‘csendes többség' sem létezik, amely mindig egy nyugtató dogma volt a jobboldal számára. Manapság tudjuk, hogy a ‘népi bölcsesség' már nem a többségben található; sőt mi több, egyszerűen már nem is létezik."

,,Számomra az európai eszme 1963-ban halt meg, amikor a németek elutasították azt a szövetséget, amit Charles De Gaulle ajánlott nekik, és azt kérték, hogy az Egyesült Államok mint kötelező partner legyen megidézve a német-francia szerződés preambulumában. E pillanat óta az európai egyesülés az Egyesült Államok alig leplezett igazgatása alá lett helyezve. Ezt a folyamatot Európa ‘latin-amerikanizációjának' szoktam nevezni, egy luxus latin-amerikanizációnak. Ezért van az, hogy az európai eszme manapság már csak Európa amerikanizálására szolgál."

Ez a rendkívül világos látomás Guillaume Faye számára a németekre jellemző reménytelen és negatív pesszimizmus eredménye. Szerinte azonban a jelenlegi, szuverén akarat nélküli, és az USA hűbéreseként a délről jövő invázió előtt megnyíló Európa kudarcának nem szabad a nacionalista sovinizmusok felé történő visszalépésre késztetni, hanem éppen ellenkezőleg, a valóban európai Európa elképzelésére és akarására irányuló politikai bátorságra, még akkor is, ha úgy látszik, hogy minden elveszett...

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ez történt - Május 9. -én
  2010-05-09 09:54:42, vasárnap
 
  Május 9.

1957. május 9. Megalakul a Kádár-kormány, és noha Kádár János korábban büntetlenséget ígért az '56-os események résztvevőinek, több mint 35 ezer ember ellen indul rendőrségi hajsza, közülük 22 ezret elítélnek, 229-et pedig kivégeznek a népfelkelésben játszott szerepük miatt.

2005. május 9. A budapesti Terror Házában ,,Vesztesnek lenni" címmel megtartott nemzetközi konferencián Vlagyimir Bukovszkij, a neves orosz polgárjogi aktivista kijelenti, hogy ,,Hitler és Sztálin közösen kezdte a második világháborút, a nácik és a vörösök egyetértettek abban, hogy a régi európai rendet el kell pusztítani. Bár a szovjet diktátor Hitlerrel együtt felelős az általuk okozott pusztításokért, az előbbi mégis végső győztesként, az utóbbi örök bűnösként vonult be a történelembe, pedig végső soron Sztálin volt az, aki feltalálta és rászabadította Európára Hitlert". (Vö. 2004. január 2.)


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2010.04 2010. Május 2010.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 633 db bejegyzés
e év: 3618 db bejegyzés
Összes: 9033 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1340
  • e Hét: 42187
  • e Hónap: 121252
  • e Év: 1008638
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.