Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Imádság a gyülölködőkért
  2010-01-31 21:18:56, vasárnap
 
  Juhász Gyula:: IMÁDSÁG A GYŰLÖLKÖDŐKÉRT

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölőket és a köpködőket.

Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet
És hogy fölöttünk csak az Úr itélhet.

Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsájtást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.

Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.

A gyilkos ember hangját, aki részeg
S a szeretet szavát feszítené meg.

És Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölőket és a köpködőket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Vonatutazás
  2010-01-31 21:12:09, vasárnap
 
  Az élet olyan, mint egy vonatutazás. Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál. Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek. A szüleinkkel.
Sajnos a valóság más. Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maradunk nélkülözvén a szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat. Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek számunkra. Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket. Néhányan azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon. Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után...
Mások fel-és leszállnak, alig vesszük észre őket. Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba. De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt. Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással... és visszafordítani soha sem lehet.
Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat. Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait... Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre. Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet. Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet. Úgy érzem, vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból... Azt hiszem, igen. Néhány barát elvesztése, akikkel utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik.... Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni. Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén mondhassuk, hogy megérte a fáradozást. Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni magunk után, ami a szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban. Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok jó utazást!"
/Ismeretlen/



 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Citadella
  2010-01-30 22:14:39, szombat
 
  Antoine de Saint-Exupéry

CITADELLA
/részlet/

Ezért gyűlölöm a gúnyolódást is. A gúnyolódás nem férfiak dolga, hanem a lusták találmánya. Mert a lusta így szól hozzájuk: "Ami nálatok szokás, máshol nem az. Akkor hát miért nem változtattok rajta?" De ugyanúgy ezt is mondhatta volna: "Ki kényszerít rá benneteket, hogy a learatott termést csűrbe hordjátok, a nyájat akolba hajtsátok?" De maga esik szavai csapdájába, mert nem tudja, amit a szavak képesek kifejezni. Nem tudja, hogy az emberek házban laknak.

És áldozatai, akik nem képesek e házat felismerni, nekilátnak, és bontani kezdik. Az emberek így herdálják el legértékesebbjüket: a dolgok értelmét. És az ünnepnapokon roppant büszkék rá, hogy nem engednek a szokásoknak, hogy elárulják hagyományaikat, és ellenségüket ünneplik. Persze, szentségtörő viselkedésük közben éreznek valami belső felindulást. Amíg tart a szentségtörő aktus. Amíg olyasmi ellen ágálunk, ami még nyomja őket. És abból élnek, hogy még lélegzik az ellenségük. A törvények árnyéka még eléggé feszélyezi őket ahhoz, hogy haragudjanak a törvényre. Ám hamarosan elhalványul maga az árnyék is. És akkor már semmit sem éreznek, mert a győzelem íze is elmúlik szájukból. És unatkoznak. A palotát köztérré változtatták, de amikor elkopott az az öröm, amit afelett éreznek, hogy hetvenkedő pökhendiséggel térülnek-fordulnak a téren, egyszerre csak azt sem tudják, mit keresnek ebben a zsibvásárban. És homályos szándékok ébrednek bennük, hogy újjáépítsék azt az ezerajtajú házat, amelyben a kárpitok a vállukra omlanak, és az előszobákban meglassul a lépés. És egy olyan titkos szobáról álmodoznak, amelyiktől titokzatossá válnék az egész ház. És anélkül, hogy sejtelmük lenne róla, atyám elfelejtett palotáját siratják, amelyben minden lépésnek értelme volt.

Mivel én ezt jól megértettem, önkényemet szegeztem szembe a dolgok e lassú szétmállásával, és nem hallgatok azokra, akik természetes lejtőkre hivatkoznak. Mert nagyon jól tudom, hogy a természetes lejtők dagasztják fel a pocsolyákat a havasok vizével, gyalulják le a hegyek egyenetlenségeit, és törik meg a folyam hömpölygését, amikor ezer meg ezer egymásra torlódó törvénnyel szétterül a tengerben. Mert nagyon jól tudom, hogy a természetes lejtők - hajlamaik - okozzák, hogy a hatalom szétaprózódik és az emberek egyformává válnak. Én azonban kormányzok és válogatok. Jól tudva, hogy a cédrus is diadalmaskodik az idő ostromán, holott el kellene benne porladnia, mégis évről évre építi, éppen a húzó erő ellenében, büszke lombtemplomát. Én az élet vagyok, és szervezek. Építem a jégmezőket a pocsolyák érdekei ellen. És nem törődöm vele, hogy a békák igazságtalanságról brekegnek! Újra fegyvert adok az ember kezébe, hogy legyen.

Ezért nem hederítek a hülye fecsegőre, aki azt veti szemére a pálmafáknak, hogy nem cédrus, a cédrusnak, hogy nem pálmafa, és összevissza olvasva jó és rossz könyveket, a káosz felé halad. Persze, jól tudom, a fecsegőnek igaza van a maga képtelen tudományában, mert az életen kívül cédrus és pálmafa egy volna, és porrá omlana szét. Ám az élet szembeszáll a rendetlenséggel és a természetes hajlamokkal. Az élet a porból támaszt cédrust.
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
tűnődöm és emlékezem
  2010-01-29 19:02:23, péntek
 
  Az utak, melyeken jártál vele, a hidak, melyeken áthaladva egy pillanatra megálltál vele, s a zúgó vizet nézted a mélyben vagy a felhők rongyfátylaival borított holdat, a fák, melyeknek lombja arcát súrolta, mikor szemébe néztél, a rózsák, melyeknek illatát beszívta egyszer a Szigeten, mind e nyomok, tanújelek, bűnjelek megmaradtak a világban, s bizonyítják, hogy csakugyan szeretted. De aztán, egy napon, elveszett ez a szerelem. Hol veszett el, melyik úton, melyik hídon, a mélybe hullt, a zúgó vízbe vagy az égbe szállott, a holdas éjbe vagy elvegyült a rózsák illatával, s azért olyan terhes és sűrű most ez az illat, júniusban?... Nem tudok felelni. Csak járok az utakon és a hidakon, lehajtott fejjel, s tűnődöm és emlékezem.
Márai Sándor



 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Jó éjszakát
  2010-01-27 22:52:07, szerda
 
  Tóth Árpád: Jó éjszakát


Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.


Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.


Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.


Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!


 
 
0 komment , kategória:  vers  
A tündérkapu előtt
  2010-01-27 22:42:30, szerda
 
  Őri István: A tündérkapu előtt



Amikor felmentünk a Tündérlépcsőkön a Tündérkert Kapujához és bekopogunk az Ajtón, a Tündérkapus megkérdezte:

- Hát ti mit akartok itt?

- Be akarunk menni! - feleltük neki.

- Miért akartok bejönni?

- Mert betakart a világ és nem kapunk levegőt.

- És gondoljátok, hogy itt bent jobb lesz?

- Tudjuk, hogy jobb lesz!

- Ej, Ej! Honnan vagytok ilyen biztosak a dolgotokban?! Hisz még sosem jártatok a Kertben.

- Nem jártunk, de a mesékben azt olvastuk, hogy a Tündérkertben minden szép és jó. A Kertben tündérek laknak és a virágok örökké nyílnak.

- A mesék azok csak mesék! Némelyik csak kitaláció. Hátha ez is csak egy mese a sok közül? - zs émbelt a Tündérkapus.

- Nem! Ez nem olyan mese! Ez valóság! Azért jöttünk ide!

- Ej, Ej! Honnan tudjátok, hogy ez valóság?

- Mert vannak valóságos mesék is.

- Valóságos... mesék?... Furcsa... De igazatok van! - adta be a derekát a Kapus. - A Tündérkert valóság, a Kapu is valóság, a szép is valóság. Gyertek hát be, és éljetek!

A Kapu kinyílt és mi beléptünk a Kertbe, ahol megáll az idő, megáll a lépés, megáll a mozdulat, mert ott bent minden örök. Tettünk néhány lépést, mire az előbbi Tündérhang újra faggatózni kezdett.

- Na, ilyennek gondoltátok a Kertet?

- Nem! - feleltük egyszerre.

- Nem-e?! - kiátott fel a Kapus csodálkozva. - Aztán milyennek gondoltátok?

- A mesékben sok mindent leírtak a Kertről. Még képeket is tettek a történetek mellé. Kitalált képeket, mindenféle képeket, ki hogyan képzelte a Tündérkertet, kinek milyen volt a saját Kertje. Volt, aki regényesen írt a Kertről, volt, aki tudományosan. De azok csak szavak voltak, mondatok és mozdulatlan, halott képek. Ez pedig itt a valóság, amely mellett a szavak elenyésznek, a mondatok lényeggé szelídűlnek, a képek életre kelnek, mint ahogy minden és mindenki él, aki a Kertben talál otthont. A Tündérkert valóságos és örök! Végtelenűl több, mint a mesék, a legendák, az elemzések. Végtelenül több és jobb, mint a világ!

- Aha... - dünnyögte a Tündérkapus.

- Jó, hogy beengedtél minket. Köszönjük! Ha vissza kellett volna fordulnunk, útközben meghalunk.

- Igen, tudom... - felelte elgondolkozva a Kapus. - Már akkor is tudtam rólatok, amikor a világban voltatok, s akkor is, amikor elhatároztátok, hogy eljöttök hozzám. Láttam a lépéseiteket a Tündérlépcsőkön, hallottam szivetek egyre szaporább dobogását, s tudtam, szívetek hangja nem az út fáradalmaitól erősödött fel, hanem a várakozás izgalmától. Láttalak benneteket megpihenni a fák alatt, majd tovább menni végső erőtökkel, hitetekkel és bizalmatokkal, hogy itt Életre leltek. És akkor is láttalak benneteket, amikor megálltatok a Kapu előtt, mert nekem az anyag nem akadály, a Kapu és a falak nem határok, mintahogy nektek sem lesznek azok.

Most menjetek a Csend-sarokba és pihenjetek. S amikor úgy érzitek, mindent elmondtatok egymásnak, gyertek vissza a Tündérek közé, mert akkor már ti is egy lesztek közülük, látással, varázserővel, szeretettel és bölcsességgel eltelve. S akkor tüzet is gyújthattok a lelketekkel és elmehettek ki a világba, idevezetni azokat, akik vágyják, de nem lelik az utat felénk. És ha visszatérve a fájdalmak szürke völgyéből erőtlennek érzitek magatokat, újra vár a Csend-sarok, a röpke madarak és a bűvös Pad, amely pihentet, átalakít és új élettel tölti meg lelketeket.

Menjetek, hát és éljetek!

És mi kéz a kézben elindultunk a Csend-sarok felé.



 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Mi az az erő
  2010-01-22 18:49:08, péntek
 
  Mi az az erő, amely messzire vezet a megszokott világ kényelmétől, és rávesz, hogy inkább vállaljuk a kihívások seregét, noha tudjuk, hogy e világ dicsősége múlandó? Úgy hiszem, hogy ezt az ösztönző erőt úgy hívják, az élet értelmének keresése. Sok-sok éven át kerestem a biztos választ könyvekben, művészetekben és tudományokban, követtem érte veszélyes és könnyű utakat, és számos választ találtam. Most már meggyőződésem, hogy biztos választ sosem kaphatunk ebben az életben, de végül abban a pillanatban, amikor ott állunk a Teremtő előtt, meg fogunk érteni minden lehetőséget, amelyet valaha felkínáltak nekünk.
Paulo Coelho
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Lennék kisgyermek
  2010-01-15 22:02:15, péntek
 
  Buda Ferenc: Lennék kisgyermek

Foganni könnyü. Világra jöttem.
Suhogó kések között születtem.
S felnőttem én is. Mint más, dologra.
Akár az apám, s az anyám: a gondra.

Csináltam ezt-azt, így-úgy megéltem,
arasznyi múltam el nem cserélem. . .
Mi volt, mi nem lett eddig, mindegy már.
Felnőttem. Élek. Enyém a leltár.

Valami mégis megszakadt félbe.
Egyszer egy évben játszani kéne!
Szánkázni télen, fürödni nyáron,
csücsülni hajlós cseresznyeágon!

Lennék kisgyermek! Maszatos magzat!
Álmomban raknék kardokból kazlat.
Édesem! Hallod? - Te kis esendő!
Orcád, ha sápadt sírós kis kendő.

Játszani kéne! Elég a vasból!
Csördül a zápor, ezüstös ostor.
Teteje ezüst, arany az alja,
gurul a szívünk két iker-alma!

Játszani kéne, játszani, jól van!
Kis kacsa fürdik fekete tóban!
Nem megy a játék. Kezemen vassúly.
Zubogó vérem verése lassulj!

Pókok türelme segít, ha láz van,
gondok közt fekszem zörgő vaságyban...
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Ma még
  2010-01-12 22:39:46, kedd
 
  Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.


És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.


Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.


Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.


Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!


Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.


De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.


Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...

(Túróczy Zoltán)
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Mi az az erő
  2010-01-12 22:19:51, kedd
 
  Mi az az erő, amely messzire vezet a megszokott világ kényelmétől, és rávesz, hogy inkább vállaljuk a kihívások seregét, noha tudjuk, hogy e világ dicsősége múlandó? Úgy hiszem, hogy ezt az ösztönző erőt úgy hívják, az élet értelmének keresése. Sok-sok éven át kerestem a biztos választ könyvekben, művészetekben és tudományokban, követtem érte veszélyes és könnyű utakat, és számos választ találtam. Most már meggyőződésem, hogy biztos választ sosem kaphatunk ebben az életben, de végül abban a pillanatban, amikor ott állunk a Teremtő előtt, meg fogunk érteni minden lehetőséget, amelyet valaha felkínáltak nekünk.
Paulo Coelho
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2009.12 2010. Január 2010.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 351 db bejegyzés
Összes: 3234 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 449
  • e Hét: 982
  • e Hónap: 11422
  • e Év: 134504
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.