Belépés
vasnemarika.blog.xfree.hu
Sírva jössz a világra, és körülötted mindenki mosolyog, igyekezz úgy élni , hogy mosolyogva távozzál és körülötted mindenki sírjon. Ne egy arcból ítélj, ne... Vasné, Marika Marilon@
2006.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 152 
A barátsághoz...
  2010-01-31 22:16:20, vasárnap
 
  Kisfaludy Károly

A barátsághoz







Egek legszebb szüleménye,
Csak jobb lelkek érzeménye,
Óh drága hív barátság!
Nálad nélkül gyászos éltünk,
Soha nem teljes örömünk,
Nem édes a boldogság.

A szív nehéz gyötrelmének,
Búvának és sérelmének
Fölleggét elszéleszted!
És az élet boldogságát,
Már hervadozó virágát
Gyámolítva éleszted.

Minden nemes, magas, jó, szép
Általad csak egészen ép,
Mert az érzést neveled,
És az élet fogházán túl
A sors nehéz vaskarjábul
A lelket fölemeled.

Az ember minden érdemét,
Neked köszöni kellemét,
S mint a hajnal harmatja
A száraz földet viritja,
A lelket is úgy indítja
A barátság malasztja.

Ha ifjúban a szerelem,
Ez ártatlan gerjedelem
Legelőször lángot vet,
Kétszer boldog, midőn látja:
Vele érez hű barátja,
S szerencséjén részt vehet.

Lenyomva a sors kezétől,
Megbántva az emberektől
A jobb ember sanyarog;
Átkozza bús születését,
Kínos számkivettetését,
Léte alatt csikorog.

Könnye kenyerét áztatja,
Villám éjjelét mutatja,
Már-már bedől sírjába:
De rátalál barátjára.
Felejtkezik fájdalmára,
Felvidul hív karjába`.

Boldog, kiben uralkodik,
Kebelébe bezáródik
E szent s tiszta indulat!
Ballagjon ő a sors jobbján,
Vagy szerencse kínzó balján,
Végre talál nyugalmat.

Az élet nagy örvényében,
Ezerféle veszélyében
A barátság maga áll,
Mint a habzó tengerekben,
Az ordító fergetegben
Egy erős, magas kőszál.

Örömének virágai,
E szent frigynek szép napjai
Soha el nem hervadnak,
Rózsaláncza s kötelei
Két szép szívnek bilincsei
Soha el nem szakadnak.

Sem az idő vasfogával,
Mindent dúló hatalmával
Változást benn` nem tehet;
Sem a hideg sír félelme,
Rettenetes ijedelme
Akadálya nem lehet.

Boldog, a kit életében,
E világ nagy tengerében
Az örökös végezet -
Hogy életét szerethesse,
Rendült sorsát kedvelhesse -
Egy rokon szívhez vezet.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Minden kedves barátomnak....
  2010-01-31 11:19:56, vasárnap
 
  Minden kedves barátomnak és ismerősömnek nagyon kellemes Vasárnapot kívánok sok szeretettel.
Bocsi, hogy ritkán jutok el hozzátok, sajnos az idő hiánya miatt.
Ezért az oldalamról köszöntök mindenkit.
Remélem olvassátok majd, így tudjátok, hogy ott vagyok veletek!!!!!
A tél még ezek után fog bekeményíteni nekünk, ezért kérlek benneteket vigyázzatok magatokra, családotokra .
Sok szeretettel gondolok rátok.
Marika


Egy pár kép a mai egészségügyről viccesen...... ...........:)

Gyógyítás magas fokon....


Link

Csirke lett........:)


Link

Ez a módszer , tuti gyógyulás........:)



Link

Toljátok meg....mert elfogyott az üzemanyag.......:)


Link

Nem árt, ha ezek után 3 szemmel figyelsz......:)


Link

Sürgősségi.........:)



Link

Megszerelheted, ha rossz az ágyad.....:)



Link

Vonatozás.........:)


Link

Versenyben vagyunk......:)


Link

Fájdalom mentes beavatkozás....:)


Link

Urológusnál.....:)



Link

Normális...... ...........:)



Link

Megfutlak.......:)



Link

Ezek után.......:) Meddig élünk?


Link

Meglepetés a nőgyógyászaton......:)


Link

Legújabb gyógymód....:)


Link

Vajon melyiket a sok közül....:)


Link

Jöttem, láttam, győztem.....:)


Link

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Orosz Zsigmond halálakor
  2010-01-31 10:58:49, vasárnap
 
  Révai Miklós:
Orosz Zsigmond halálakor








Szinte, mikor fejemet más szörnyű károk is érik,
Akkor vesztelek el téged is, édesatyám!
Már nem is érzem egyéb bajamat, nagy fájdalom érlel;
Bár legyen érzésem, jaj! csak ez egynek elér.
Elnyomatom; mi öreg cseppekkel elázik az arcám;
A sűrű zokogás közbeszakasztja szavam.
Folyjatok, ó keserű könnyek! s ti szóljatok arról:
Hogy mi atyát veszték, ó igen, édesatyát!
Folyjatok! - Ámde lehet már bús panaszokra fakadnom:
Engedd meg, dúló fájdalom, ezt az egyet.
Édesatyám! jaj! nem vagy már? már sírba leástak?
Hogy porrá rothadj, föld hideg öble emészt?
Édesanyám! oda vagy? ki szeret már gyermekeképpen?
Bús árván hagyatom több veszedelmek alá.
Édes megmentőm! hogy dúlva hegyembe szakadtak
Majd minden részről a gonosz üldözetek.
Szerzetes életnek rejtek fala! mennyi gonosznak
Szentséggel színlett bonta lakása lehetsz!
Képmutató falak! irtózom még, arca-pirúlás
Nélkűl a jámbor emlegetést se tehet.
Egy dolog úgy faggat s keserít, hogy szólok ez egy
Ott a szent szeretet tisztei puszta nevek!
Fő dolog, a szeretet nincs ott, csak színre hazudjak,
Gyűlölség vagyon ott, s üldözetekre buzog.
Ott vesze nyers ifjúságom tüze, minthogy elöltek:
Én vallom, szomorú áldozat aki valék.
A farkas-megmarta juhot rémíti kis árnyék,
S még őrző ebe is gyakran ijeszti szegényt.
Hogy leütött romlásommal sok mennykövem, arra
Bús idegenséggel telt gyanakodva fejem.
Attól is féltem, ki talám több jómat akarta;
Mert oly köntös alatt megmara álnok ebem.
Nem csoda, sok rossz közt a jót elvéti az ember;
S a napot is sűrű pára homályba veti.
Szent árnyék! szakad a szívem, nagy vétke, hogy akkor
Tőled is irtózott, gyámolom, édesatyám!
Gyámolom, édesatyám voltál pedig, a te szerelmed
Sok jeleket nyilván ád vala, hogy te szeretsz.
Későn láthattam, mint oly fogoly, aki setétes
Tömlőcből kijövén húnyja világra szemét.
Jól jut eszembe, miket tettél, hogy lássalak egyszer;
Láttalak, és szívem téged azóta imád.
Visszaadád éltem, támasztván engemet újra;
Mert már megholtam, s földbe temetve valék.
Ó keserű gyásznak szomorú pompája! Barátim!
Az szeretet forró könnyeket önte reám.
Sírtatok, és mi dicső sírverset is írtatok immár:
Hogy magyarúl érzett szívetek, adta jelét.
Révai! olly idején rothadsz; gonosz üldözet ölt meg;
Érzi hazánk kárát benned is, aki sirat.
Hittétek csakugyan, s már bennem láttatok annyit,
Hogy valamely hasznot nyér valahára hazánk.
Hitte Orosz Zsigmond is, azért ébreszte fel újra,
S új ösztönt e szép pályafutásra adott.
És mi kegyes lágyan, de azonban lágyan is úgy szólt,
Ha csoda nagy tehető, s volt szava szívre ható.
Tudta, hogy ártalmas, s csak ront a gőgös erőszak,
Es inkább épít a kegyes engedelem.
Más hebehurgya kevély, tapodója alatta valónak,
Büszke dagályával mely sokat egybe kever,
A kiderült elmét elfojtja, szorosba rekeszti,
Úgyhogy alatt mászik rabja, s eloltja tüzét,
Ily gonoszért eleped gyakran szép elme homályban,
Kit ragyogó fényben nézne csodálva hazánk,
Hát élek még én ? fogok is még élni ? de téged,
Éltem adója! halál birtoka messze ragad?
Nem lehetett örömed éltedben látni, vitézül
Küszködvén mi dicső szép koszorúra török?
Ó! ha mi érzés vonz még hozzánk, testi tehertől
Megvált nagy lélek! s emberi műnek örülsz:
Látni fogod csakugyan már onnét a magas égből,
Ád most is forró ösztönöd újra erőt.
Látni fogod számosb alagyáimat, amire kértél:
Általam is szoknék e kötözetre hazánk.
Lásd azt is köztök, keserű siralomnak eredvén,
Hogy szomorú gyászban tiszteletedre jövök.
Nyájadnak szavaidra tanult jobb része halálod
Bús hírén rémült háborodásba merült.
Tengeren oly megijedt a nép, oly tétova habzó,
Kit kormány nélkül víz dagadása ragad.
Nagy szélvész támad, néztük mi hatalmas erővel
Megszakadott ott egy nagy sereg, és lemerült.
És te, szegény árnyék! te magadban félre-hasonlott
Gyáva hajó! mégis messze habozni akarsz?
Néhány megbódult fejek annyira visznek, amannak
Ásítozva helyét, és mi veszélyre sietsz!
Jobb, hogy előbb építsz magadon, s hogy tagjaid értik
Egymást, és fejeket csak kicsinyekbe törik.
És te kivált, jobb rész! magadat megalázva, tanácsát
Holta után is akard, mert erejébe hihetsz.
Ezzel tiszteld meg szent hamvait ollyan atyádnak,
Aki helyébe te mást már soha fel se találsz.
Benne velős megvizsgálás, sok előre kilátás,
Volt bátor végzés s ingadozatlan erő.
S így a mértéklett mívelés nem fűzte keresztül
Dolgait, és csendbe végbevitelnek örült.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Alku a természettel
  2010-01-31 10:51:05, vasárnap
 
  Vörösmarty Mihály:
Alku a természettel








Természet, ki mostohám vagy,
S tőlem mindent megtagadsz,
És egyébnek abból, amit
Rólam elvonsz, bőven adsz,

Halljad egyszer bús fiadnak
Nyílt szivéből jött szavát:
Nem pör az, nem rút kajánság
Ami nyitja ajakát.

Nem kivánok gazdagságot,
Ékes arcot s termetet,
Bölcsességet, terjedő hírt,
Fényes udvart, fő nemet.

Nem kivánom; el van ez már
Osztva; nékem nem jutott;
Késtem, amidőn sok ember
Kincseidből részt hozott.

A lapos mennykő dühödve
Ki s be jár erszényemen,
Jégeső jött, sok barázdát
Szánta halvány képemen.

Bölcseségem könyveimmel
Búmban hamvvá égetém;
Hirre nem kap gyengeségem,
S amit ez nyújt, nem enyém.

Egy sötét gunyhó takarta
A szülőt; itt lettem én,
Itten élek; nincs nememben
Semmi nagy, nincs semmi fény.

És nem is kivánom én ezt,
Ámde halljad kértemet,
Vagy temess el romjaidba
S dúld halottá testemet:

Szépre szülve, szebbre nőve,
Egyszerűn és díszesen,
Mint kifejlő kellemében
A virág zöld réteken,

Dús kebellel, bájos arccal
Jár amott egy deli szűz:
Karja hószín, szeme villám,
Ajka rózsa, csókja tűz -

Hajh! de gőgös, s oly kemény ő,
Mint én érező vagyok,
Csal, hitet, bár tudja, hogy csak
Érte élek és halok.

Mostohám! nem kell ez érzés;
Nálam úgy sincs egyebed;
Vedd el, add ezt is hivednek
S nála lészen mindened!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gyertyám homályosan lobog...
  2010-01-31 10:45:28, vasárnap
 
  Petőfi Sándor:
Gyertyám homályosan lobog...






...

Gyertyám homályosan lobog...
Magam vagyok...
Sétálok föl s alá szobámban...
Szájamban füstölő pipám van...
Multam jelenési lengenek körűlem...
Sétálok, sétálok, s szemlélem
A füst árnyékát a falon,
És a barátságról gondolkodom.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Múzsához
  2010-01-31 10:37:25, vasárnap
 
  Katona József:
A Múzsához







Múzsa segíts! segíts!
Jaj, de kihez, s ki szóll?
Engemet egy se tud,
élek-e, vagy halok.
El ne kacagd magad
Múzsa tehát ezen:
esdekelő Levél
ez csak elődbe, melly
zsámolyodon hever;
majd hogy idővel azt
tudd: ki kiáltja, szép
Bölcs, segedelmedet.
Hisz nem is én vagyok
csak magam, aki rád
kurjogat, oh kegyes
Múzsa! holott soha
még nem is esmeréd.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A barátság
  2010-01-31 10:25:35, vasárnap
 
  Kis János:
A barátság







Ti, legszebb órái lefolyt életemnek,
Kik hű barátokat adtatok lelkemnek,
Mikép rajzoljalak tábláján szívemnek?
Titek áldlak, míg foly egy cseppje véremnek!

Tinéktek köszönöm legszebb napjaimat,
Mellyek felderítik setét óráimat.
Ti gyújtjátok bennem szentebb szikráimat,
Mellyek lelkesítik nemesb munkáimat.

Barátság! dicső szó, szent hangzat fülemben!
Te légy géniusom minden lépésemben.
Emelj fel karoddal porba-esésemben,
Ha te viszsz, részem lesz halhatlan érdemben.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Alku a természettel
  2010-01-31 10:21:53, vasárnap
 
  Vörösmarty Mihály:
Alku a természettel







Természet, ki mostohám vagy,
S tőlem mindent megtagadsz,
És egyébnek abból, amit
Rólam elvonsz, bőven adsz,

Halljad egyszer bús fiadnak
Nyílt szivéből jött szavát:
Nem pör az, nem rút kajánság
Ami nyitja ajakát.

Nem kivánok gazdagságot,
Ékes arcot s termetet,
Bölcsességet, terjedő hírt,
Fényes udvart, fő nemet.

Nem kivánom; el van ez már
Osztva; nékem nem jutott;
Késtem, amidőn sok ember
Kincseidből részt hozott.

A lapos mennykő dühödve
Ki s be jár erszényemen,
Jégeső jött, sok barázdát
Szánta halvány képemen.

Bölcseségem könyveimmel
Búmban hamvvá égetém;
Hirre nem kap gyengeségem,
S amit ez nyújt, nem enyém.

Egy sötét gunyhó takarta
A szülőt; itt lettem én,
Itten élek; nincs nememben
Semmi nagy, nincs semmi fény.

És nem is kivánom én ezt,
Ámde halljad kértemet,
Vagy temess el romjaidba
S dúld halottá testemet:

Szépre szülve, szebbre nőve,
Egyszerűn és díszesen,
Mint kifejlő kellemében
A virág zöld réteken,

Dús kebellel, bájos arccal
Jár amott egy deli szűz:
Karja hószín, szeme villám,
Ajka rózsa, csókja tűz -

Hajh! de gőgös, s oly kemény ő,
Mint én érező vagyok,
Csal, hitet, bár tudja, hogy csak
Érte élek és halok.

Mostohám! nem kell ez érzés;
Nálam úgy sincs egyebed;
Vedd el, add ezt is hivednek
S nála lészen mindened!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A felhő nem .....
  2010-01-31 10:18:02, vasárnap
 
  A felhő nem tudja, miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.
Richard Bach


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Azt kérdezed...
  2010-01-31 10:10:59, vasárnap
 
  Bálintffy Etelka:
Azt kérdezed...







Azt kérdezed, hogyha olykor
Érzelmeim dalba zengem,
Hogy mi az, mi dalra késztet,
Minő ihlet száll meg engem?
Nem a virág, nem a madár,
Nem a csillag ragyogása,
A te arcod, a te szemed,
A te ajkad mosolygása,
Az lelkesít dalra engem.

És ha olykor magányomban,
Szívem boldogságot érez,
Hogy mért zengem dalba azt is,
Ó, ne kérdezz, ó, ne kérdezz.
Mert nem a vágy, hogy nevemet
Az utókor emlegesse,
Hanem az, hogy felszárnyalva
Lelkem lelked ölelhesse,
Az lelkesít dalra engem.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 152 
2009.12 2010. Január 2010.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 152 db bejegyzés
e év: 1382 db bejegyzés
Összes: 3239 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 1045
  • e Hónap: 3371
  • e Év: 96059
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.