Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 138 
Sipikétől!
  2010-10-31 23:31:45, vasárnap
 
  Link



"Az emlékeket rólad megtartom az engedélyed és tudtod nélkül, de elengedtelek..." (Linkin Park)
 
 
0 komment , kategória:  Barátaimtól!  
Megemlékezés szeretteinkre!
  2010-10-31 22:05:18, vasárnap
 
 


Link
A sír csak üres doboz.
Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban,
egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem,
míg lehajtom a fejem.
Danielle Steel




Link
 
 
0 komment , kategória:  Alkalmi versek,képek.  
Cila Barátnőmtől!
  2010-10-31 21:52:00, vasárnap
 
 
Szia Barátnőm!
Békés megemlékezést kívánok holnapra.

Alex Tamás :
Csak a jók mennek el.

Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk.

A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.

Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.

Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább, majd ugyanúgy.
 
 
0 komment , kategória:  Barátaimtól!  
Emlékezzünk!
  2010-10-31 15:42:50, vasárnap
 
 


Link
 
 
1 komment , kategória:  Alkalmi versek,képek.  
egy történet..
  2010-10-31 15:05:17, vasárnap
 
  "A négy barát(A Pancsatantra egyik meséjének Orissza-beli változata)

Réges-régen történt ez. Élt egyszer egy indiai faluban négy ember. Gyerekkoruk óta jó barátok voltak. Jóban-rosszban összetartottak. Hárman tanult tudósok, panditok voltak, a negyediket meg csak együgyűnek tartották. De valójában a három tudós volt eszetlen, s a negyedik volt a bölcs, már úgy a maga módján. Egy nap összedugja a fejét a három pandit. Azon tanakodnak, hogyan lehetne már végre valami hasznuk a nagy tudományukból. Ha itt ücsörögnek életük végéig a faluban, soha nem látják hasznát a sok tanulásnak. El is döntötték hamar, hogy világot látnak. - Csak ezt az együgyűt ne vigyük magunkkal! - szólt az egyik. - Tudománya semmi, hogyan is szerezne vagyont tudás nélkül?Válaszolt a másik:- Bátyám! Nem szép dolog, hogy így beszélsz! Kiskorunk óta jóban-rosszban velünk tart, együtt játszottunk, együtt ettünk-ittunk, nem hagyhatunk itt egy ilyen barátot! Ha nem is hoz majd hasznot senkinek, vigyük akkor is magunkkal!Végül megegyeztek abban, hogy mind a négyen felkerekednek. Felkészültek a nagy útra. Elindultak, és kis idő múlva elértek egy erdőbe. Letelepedtek egy tisztáson. Egyszer csak valami állat csontvázát pillantják meg a fűben. Megvizsgálja az egyik, és mondja a többinek: oroszlán csontváza ez!Hirtelen az jutott eszükbe, hogy épp megfelelő alkalom lenne gyakorolni és bemutatni tudományukat. Szól az egyik:- Én bizony varázserőmmel össze tudom illeszteni ezeket a szétszórt csontokat, és talpra is tudom állítani őket! Szól a másik:- Varázserőmmel én bizony húst és vért fogok rájuk varázsolni!Szól a harmadik:- Ha mindezt megteszitek, én bizony életet lehelek ebbe az oroszlánba!Több se kellett hozzá, nekiálltak mind a hárman, hogy ki-ki elvégezze a saját varázslatát. Mikor a harmadikon volt a sor, az együgyű negyedik megszólal:- Nagy bátorságra készültök! Ahogy feléled ez az oroszlán, megesz mindnyájunkat! Föl ne élesszétek!Ahogy hallja a három pandit a bolond beszédét, nagyot nevetnek.- Csak nem a te okosságod fog minket megállítani, okostojás?Válaszol az együgyű negyedik: - Akkor hát csak egy pillanatot várjatok, míg felmászom erre a fára! - és már fenn is volt egy fa legtetején.Az oroszlán meg, ahogy feléledt a három balga tudós varázslatától, nagy bömbölésben tört ki, rárontott a három barátra, és azon nyomban felfalta őket. Mikor az oroszlán már jó messze járt, az együgyű negyedik lemászott a fáról, megsiratta barátait, és elindult vissza a falujába. Ha van tudományod, csak eszed nincs, nem érsz el semmit. Ha gyenge vagy, de helyén az eszed, a legrettenetesebb veszedelemből is megmenekülsz!"




Link
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek.  
Götli Kinga Réka : Fény-képek
  2010-10-31 01:54:42, vasárnap
 
  Versek, szavak, érzések
Szívemből írt fény-képek
Halkan súgnak, kiabálnak
Beszélnek most nagyvilágnak
Szívem dobban, tollam ír
Lelkemben a Hajnal pír
Átfesti a sötét vásznat
Fénylő-képek engem várnak!

Götli Kinga Réka


 
 
0 komment , kategória:  Götli Kinga..versei  
Figyelmeztetés
  2010-10-31 01:52:52, vasárnap
 
  Figyelmeztetés

"Légy türelemmel minden iránt,
mi megoldatlan a szívedben,
s próbáld magukat a kérdéseket
szeretni. Ne keresd a válaszokat,
amiket nem lennél képes megélni,
ha most kapnád őket.
Mert a lényeg, mindent megélni.
Most éld a kérdéseket.
Talán azután fokozatosan,
észrevétlenül, egy távoli nap
majd megéled a válaszokat."

/Rainer Maria Rilke/



Álmaink didergő márványszobrok,
berakjuk őket templomainkba:
vágyunk, mely testünket életre szítja,
ragyogtat köréjük koszorút, csokrot.

Szavaink mellszobrok hideg aranyból,
napjaink útján hordozzuk őket:
az élő istenek másutt nőnek,
magasba szökvén árny lepte partról.

Az ember mindig tétova, bágyadt,
fáraszt a tett, a pihenés,
de lelket kaptunk, sugárzó árnyat,
mely örök mozdulatokra kész.

/Reiner Maria Rilke/

/ Ford:Fodor András /


 
 
0 komment , kategória:  Rainer Maria Rilke--versei  
Lindák Mihály -- Vagyok
  2010-10-31 01:47:30, vasárnap
 
 


Link
Lindák Mihály

Vagyok

Vagyok, fény és árnyék,
valóság és játék.
Vagyok, hideg és meleg,
szerető és rideg.

Vagyok, kit gyűlölnek
és szívből szeretnek.
Vagyok, hitehagyott,
eszmékért elhagyott.

Vagyok, jó szerető,
időnként fecsegő.
Vagyok, hű barátod,
alkalmatlan párod.

Vagyok, heroikus,
vagy melankolikus.
Vagyok, szókimondó,
mindent megtagadó.

Vagyok, egy álomkép,
máskor csupán rémkép.
Vagyok, még szertelen,
sokszor szégyentelen.

Vagyok, aki adok
és keveset kapok.
Vagyok, nagyon gazdag,
de rendkívül szegény.

Vagyok, a hit, a remény,
az elveszett esély.
Vagyok, a lenn és fenn,
talán érdemtelen.
Vagyok, olyan,
mint magadat látod.

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Fiam születésére
  2010-10-31 01:45:04, vasárnap
 
  Ide, ide fiamat kezembe,
Hadd szorítsam a szívemhez őt!
Mintha volnék újonnan teremtve,
Hogy éltemnek ifjú lombja nőtt!

Üdvözöllek, lelkem szép kis ága,
Üdvözöllek, édes magzatom!
Sírásodnak bánatos zajába
Beleolvad örvendő dalom.

Kis parányom, milyen nagy örömmel
Állok itt és nézem képedet!
Kell-e még pap? Örömkönnyeimmel
Keresztellek én meg tégedet.

Csillagász lett végre is belőlem,
Itten állok csillagom előtt,
Arcvonásit hosszasan szemlélem,
S találgatom a távol jövőt.

A reménynek nagy virágos fája,
Mit e csillag fénye fölmutat;
Csak ne szálljon kora dér reája,
Mely leszedné e virágokat.

Oh halál, te nem lész oly kegyetlen,
Hogy magaddal rántsd idő előtt;
Nem enyém lesz ő - tartsd ezt eszedben -
A hazának nevelem fel őt

Ugye, ugye, kisfiam, ha majdan,
Én a sorból kiöregedem,
Iparkodni fogsz túltenni rajtam,
Vagy betöltöd legalább helyem?

Vajha egykor ekképp szólnának,
Nem búsulva sírom szélinél:
Meghalt! de nincs kára a hazának
Nincs, mert lelke a fiában él.

Petőfi Sándor


 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor versei.  
Vincze Erika: Akartam.......
  2010-10-31 01:26:18, vasárnap
 
 


Link

Vincze Erika:

Akartam.......


Gyermekként akartam pillangót fogni,
selymes fűben heveredve álmodozni.
Virágos kertek alján titkokra lelni,
kicsik között is oly naggyá lenni.

Akartam szedni almát tudás fájáról,
fájdalomtól szenvedőt gyógyítani,
esendőt simogatva megvigasztalni,
akartam mindenkor csak jónak lenni.

Akartam,de most már mindhiába,
hogy jó voltam,még rá is fáztam.
Hittem szép szavaknak,hazugságnak,
most már bánom azt is, mindhiába.

Akarnék az emberben újra hinni,
igaz érzésekre rátalálni, arcokra
újra megint mosolyt csalni, bajban
jó szívvel, önzetlenül csak adni.

Akarnék virágos mezőn egyszer
újra megint megpihenni, csak
lecsukni a szemem, s álmomban
vidám, szertelen gyermeknek lenni.



 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei  
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 138 
2010.09 2010. Október 2010.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 138 db bejegyzés
e év: 1714 db bejegyzés
Összes: 12575 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 507
  • e Hét: 507
  • e Hónap: 66188
  • e Év: 745432
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.