Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 161 
Halottak napja
  2010-10-31 12:07:57, vasárnap
 
  Szuhanics Albert

Halottak napja

Halottak napja, november egy,
sírhantok útján embersereg.
Kezünkben virág, őszi rózsa,
szívünk száz emlék hordozója.

A síron innen, a síron túl
könnyek peregnek, bealkonyul.
Szűnik a mezsgye, nincsen határ
ősök költöznek szívünkbe már.

Nagyszülők keze megsimogat,
szemek őriznek mosolyokat.
Búcsúzó kezed újra fogom,
míg holdfény játszik sírhantodon...

Emlékek gyúlnak mint gyertyaláng,
elébünk toppan anyánk, apánk.
Rég elsiratott, szép kedvesünk,
dédi-mamánk is itt van velünk.

Iskola-társad sírhantja vár,
ő vele múlt el számtalan nyár.
Barátod bátor katona volt,
lelkedben élő, soha nem holt...

Mécsesek lángja táncoló fény,
mindegyik sír egy életregény.
Idők tollával szívünkbe írt,
emlékek keze szeretet-hírt.

Éjjel a sírkert csillogó menny,
millió mécses ég idelenn.
Leszállt hozzánk a csillagos ég,
mindent betölt az emlékezés.

Debrecen, 2010. 10. 16.
 
 
1 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Síron túli kezek
  2010-10-31 12:06:34, vasárnap
 
  Szuhanics Albert

Síron túli kezek

Ímé eljő a nap
ami az utolsó,
áldást hint majd a pap
vár ránk a koporsó...

A testünk földdé lesz,
por megtér a porhoz,
s üdvözülő lelkünk
öröklétet hordoz.

Ma holtaknak intünk,
köszöntvén a jókat,
mégis el kell hinnünk
velük leszünk holnap.

Addig is az emlék
a mi összekötőnk,
mert szerettünk nem rég,
s már nincs közös jövőnk.

A szívünkben élő
bánatos szeretet
sajdul míg a végső
elmúlás közeleg...

Őszirózsa szála,
krizantémnak csokra
fájó szívünk árva
emlékező bokra.

Táncoló gyertyaláng,
élő emlékezet...,
áldást osztanak ránk
síron túli kezek.

Debrecen, 2010. 10. 17.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Béke poraikra!
  2010-10-31 12:05:19, vasárnap
 
  Szuhanics Albert

Béke poraikra!

Őszirózsa-szálak
milliónyi szirma,
Olyan mintha némán,
könnyek nélkül sírna.

Vén hantok szépülnek,
Holtak napja közel.
Felsóhajt egy szellő,
talán lelkük jön el...

Szívünkben őrizzük
emlékeink által,
Szeretteink lényét
ki nem hunyó lánggal.

Őket már a mennyben
angyalok vezetik.
Örök világosság,
fényeskedjék nekik!

Puha csend vigyázza
poraikat s álom.
Lehunyt szemeikre
örök béke szálljon!

Táncolnak a fények,
viasz-, s könnyek folynak,
Mécsláng az emlékük,
pedig köztünk voltak...

Sorsunk a körforgás,
Krisztus a kereszten.
Megszülettünk, élünk
és elmegyünk csendben...

Debrecen, 2010. 10. 17.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Nap felé fordulva
  2010-10-31 03:56:56, vasárnap
 
  Szuhanics Albert

Nap felé fordulva

Urunk tekints le ránk,
fenn a magas égből,
Nézd, pusztul a magyar
rút balsors kezétől!

Elfogynak a javak,
mik szolgálják népünk.
Súlyos terhek alatt
bús jövőnket féljük.

Már csak hitünk maradt
Mi Urunk te benned,
Áldd meg kezed által,
s fennmarad a nemzet!

Tiszának, Dunának
dús földjein újra
Ős-dalra fakadjon
vén hegedűk húrja!

Szép arcú menyecskék
karjaiban gyermek.
Jövőnk reménységi,
kiket ők ölelnek.

Mint Mária Jézust
tartja az ölében,
Úgy légyen most sorsunk
Istenünk kezében!

Ősi patrónusunk
szépséges Szűz Anyánk,
Tiéd az országunk
tiéd magyar hazánk!

Árpád népe fejét
hadd emelje újra
Büszkén a magasba,
Nap felé fordulva!

Debrecen, 2010. 10. 30.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Elmentem a piacra
  2010-10-31 02:01:30, vasárnap
 
  Szuhanics Albert

Elmentem a piacra

Elmentem a piacra, piacra,
ráléptek a lábamra, lábamra.
Úgy éreztem fáj nagyon, fáj nagyon
na ezt én már nem hagyom, nem hagyom!

Megvettem ott a mákot, a mákot,
gondoltam, majd darálok, darálok.
Az én zacskóm lyukas volt, lyukas volt,
abból a mák mind kifolyt, mind kifolyt.

Sorba álltam, s könyökkel, könyökkel
egy vénasszony lökött el, lökött el.
Azt sem mondta, "sajnálom, sajnálom",
s összetört a tojásom, tojásom!

Megkértem én Marikát, Marikát,
adjon nekem paprikát, paprikát.
Úgy szeretem a lecsót, a lecsót,
mérjen nekem két kilót, két kilót!

Vettem volna salátát, salátát,
egy vén kofa rácsorgatta a nyálát.
Nem kell nékem saláta, saláta,
mert rácsorgott a nyála, a nyála!

Bemondta a rádió, rádió,
"nagyon olcsó a dió, a dió!"
Eladtam a rádiót, rádiót,
abból vettem a diót, a diót.

Vittem haza perecet, perecet,
szeretik a gyerekek, gyerekek.
Mind megette az egér, az egér,
most mehetek perecér', perecér'!

Debrecen, 2010. 10. 30.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Szívfájdalom
  2010-10-30 11:46:30, szombat
 
  Szuhanics Albert

Szívfájdalom

Úgy fáj a szívem, doktor úr,
én gyakran könnyezem.
Ami oly régen bent sajog,
egy elmúlt szerelem.

Emlék az, mely nem gyógyul be,
és néha felszakad.
Úgy fáj, úgy kínoz engemet,
nincsenek rá szavak!

Bár hajam őszbe vegyült már,
és szemem réveteg.
Még hajt a vágy, a tűz átjár,
felszítván lelkemet.

A szívem fáj, néha sajog,
és kínoz mélabú.
Emlék csupán, mely feljajdul
úgy fáj, oly szomorú.

Ó doktor úr, én látom még,
mint lebben a haja.
Míg érzem mélyen, itt belül,
milyen volt illata...

És doktor úr, még néha én
úgy hallom őt, mint rég.
Oly frissen, üdén, érzem azt,
hogy bennem él egy kép...

Ó válaszoljon doktor úr,
meggyógyulok e én?
Úgy vágtat szívem, oly vadul,
hogy bírja még szegény?

Ha tavasz jő, s a kikelet,
én újra olyan leszek.
Mint örökifjú emberek,
fülig szerelmesek...

Debrecen, 2008. 03. 04.
 
 
1 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Felsajdul az ősz...
  2010-10-29 09:55:45, péntek
 
  Szuhanics Albert

Felsajdul az ősz...

Én nem mondom el senkinek,
hogy erre van a kis liget,
hol gyakran ültem egy padon,
sok hűvös, őszi alkonyon...

Én nem mondom el senkinek,
már rajtad kívül..., csak neked,
hogy felsajdul az ősz bennem,
ha nálad nélkül kell lennem...

Én nem mondom el senkinek,
a tavasz frissen elsiet,
míg forró széllel jő a nyár,
rád árva szívem nem talál...

Én nem mondom el senkinek,
az ősz sóhaja mily hideg,
de mégis forrón ég a vágy,
ha átkarollak, s csókod lágy...

Én nem mondom el, nem hiszik,
hogy ilyesmi még létezik,
egy pillantás, egy villanás,
az ősz ködében tűzvarázs...

Én nem mondom, azt hiszem,
de ránk talált a szerelem,
bár dér lepi sötét hajunk,
már új tavaszról álmodunk...

Én nem mondom el senkinek,
hogy merre van a kis liget,
hol gyakran ülünk egy padon,
sok boldog, őszi alkonyon...

Debrecen, 2010. 10. 28.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Sóbányában...
  2010-10-29 00:50:56, péntek
 
  Szuhanics Albert



Sóbányában sót fejtettem,
a csákányom elejtettem.
Talán nagyon odasóztam,
ahogy dolgoztam a sóban?

Tárnában szállt mély sóhajom,
ébren vagyok, vagy álmodom?
Megnyalom a sófalat ott,
nem érezem a sófalatot...

De jó, hogy e fal csak párnám,
s nem kell feltárnom a tárnám.
Felébredek, s jön sógorom,
tálcán hozza sós sódorom.

Itt van egy szép sódor, sógor,
imént vettem ki a sóból.
Neked tettem félre komám,
elkészíti az asszonykám!

Tudja mi a sava-borsa,
megfőzi a sódort Borcsa.
Jól megsózza és borsozza,
közben meg a showdert nyomja.

Ne hallgassuk, nézzünk tévét,
elkapjuk a műsor végét!
Ez a műsor nem utolsó,
jaj de jó show a Fábri-show!

Debrecen, 2009. 08. 15.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Tengernek születtem
  2010-10-27 20:20:21, szerda
 
  Falu Tamás

Tengernek születtem

Tengernek születtem,
s csak egy vízcsepp lettem.
Erdőnek születtem,
s egy árva fa lettem.
Madárnak születtem
és csak két szárny lettem.
Két szárny lettem csupán,
amely meg-meglebben,
fölszálltam s eltűntem
a kék végtelenben.
 
 
0 komment , kategória:  Falu Tamás versei  
Őrízlek
  2010-10-27 20:17:14, szerda
 
  Moretti Gemma

Őrízlek

Így nem őrizte kincseit a gazdag,
nyár illatát busongó, szőke kazlak,
nap színeit üvegbe zárt gyümölcs,
sok tudományát vén zsugori bölcs -
mint téged rejtelek, őrizlek én,
mindent, mi tiéd volt és most enyém:
papírlapot, melyen kezed nyoma,
pillantásod, mely rólam szállt tova,
egy mondatot amely tetszett neked,
dallamocskát, mit dúdoltam veled,
egy virágot, melyhez hozzáért arcod,
mozdulatod, ahogy fejed lehajtod,
s még mennyi mindent. Oly szegény a szó
mondani, írni, mily boldogító,
hogy kincsem van, és ez a kincs te vagy,
hogy áradó örömöm titka vagy,
s mert bennem élsz, minden baj elkerül.
És gazdag vagyok, mérhetetlenül.
 
 
0 komment , kategória:  Moretti Gemma versei  
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 161 
2010.09 2010. Október 2010.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 161 db bejegyzés
e év: 3741 db bejegyzés
Összes: 8702 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2191
  • e Hét: 2191
  • e Hónap: 53898
  • e Év: 782306
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.