Regisztráció  Belépés
gigi55.blog.xfree.hu
"Szelíd legyél, derűs és hallgatag és bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak legyél folyó, ha támad majd a tél páncélod lesz, kemény és hófehér." Kerepesi Jánosné
1963.06.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 118 
Megható történet
  2010-10-29 22:37:57, péntek
 
  Olvastam egy szép és megható történetet,szeretném megosztani Veletek.

Virágok Anyák napjára

Amikor férjem csendesen kijelentette,hogy 11 évi házasság után elválik és elköltözik,azonnal a gyerekekre gondoltam.
A fiam 5,a lányom 4 éves volt.
Hogyan maradunk "egy család"?
Egyedülálló anyaként képes leszek-e megtartani az otthonunkat,megmutatni nekik azokat az értékeket,amelyekre szükségük lesz az életben?
Annyit tudtam csupán,hogy mindezt meg kell próbálnom.
Két évvel a válás után,anyák napján besétáltunk a templomba. Az oltár két oldalán talicskákban gyönyörű cserepes virágok illatoztak. A mise alatt lelkészünk azt mondta,szerinte az anyaság az egyik legkeményebb munka az életben,ezért minden anya elismerést és jutalmat érdemel. Arra kérte a gyerekeket,mindenki válasszon egy szép virágot,és szeretete,megbecsülése jeléül ajándékozza az édesanyjának.
A gyerekek komolyan vették a feladatot,az összes növényt szemügyre vették.
Már minden gyerek visszaért a helyére,és megajándékozta az édesanyját,de az én két csemetém még mindig válogatott.
Végül kiválasztottak egy növényt az egyik taliga mélyéből,és boldogan hozták.
Széles mosoly ült az arcukon,miközben büszkén végigmentek a folyosón,és átadták azt a virágot,amelyet anyák napjára,megbecsülésük és szeretetük jeleként kiválasztottak számomra.
Megdöbbenve bámultam a felém nyújtott mocskos,sérült kóróra.
A hosszas válogatás és tanakodás után sikerült a legkisebb,legbetegebb növényt kiválasztaniuk,még csak egy bimbó sem volt rajta.
Megelégedett arcukra nézve láttam,mennyire büszkék a döntésükre,ezért mosolyogva fogadtam el az ajándékot.
Később azonban meg kellett kérdeznem,hogy a sok szépséges növény közül miért éppen ezt akarták nekem adni.
- Mami,ez nézett úgy ki,mintha szüksége lenne rád - válaszolta a fiam meggyőződéssel.
Mindkettőjüket magamhoz öleltem,és büszke voltam,hogy ezt a növényt választották.
 
 
0 komment , kategória:  Megható történetek  
gif
  2010-10-29 21:16:42, péntek
 
 




 
 
0 komment , kategória:  Animált gif képek  
A szerelem örök
  2010-10-25 19:45:26, hétfő
 
 


Mindennap háromszor egy idős úriember, sétál el a kapunk előtt. Szertartásosan megugatják a kutyáink. Már csoszogó járásáról is felismerik.

Amikor én is a kertben vagyok, igyekszem csitítani őket. Azonban ügyet sem vetnek rám. Ahogyan a sétáló bácsika sem. Három éve töretlen nyugalommal köszöngetek neki , integetek ,Ő rám sem hederít. Még egy mosoly sem hagyja el az arcát. Legútóbb annyira bántott már az, hogy nem vagyok képes megérinteni őt, hogy megvártam amíg felénk sétál. Ekkor friss gyümölccsel kínáltam, remélve legalább így szóbaáll velem. Végre mosolygot egyet , majd ugyanolyan szótlanul tovább sétált, ott hagyott. Szeme a távolba meredt engem meg sem látott. Máshol járt, mással sétált. Azzal akit csak az ő szerelmes szeme láthatott. A szomszédoktól hallottam, hogy három éve meghalt a felesége. 56 évi házasság után, maradt magára az apó. Azóta senkivel sem beszél. Gondolom feleslegesnek találja a szavakat, hisz akivel ő szeretne beszélni, Ő már nincs itt. Így maradnak a magányos séták. Szemmel láthatóan vár valakit, vagy valamit. Az is lehet, hogy azért sétál, mert ilyenkor együtt van vele.

Azt hiszem azért nem beszélget, mert tanárember lévén már mindent elmondott az életében amit fontosnak vélt. Amit pedig még mondani szeretne, azt az nem hallja az, akinek szánja. Nekem mindennap öröm, amikor meghallom jöttét. Valahogy hozzá tartozik az életemhez. Figyelmeztet rá, hogy egy életen át szeretni lehet valakit. Amikor fáradtan nyűgösen morcogok, elégedetlenkedem, a világra, a páromra, akkor eszembbe jut az apó. Szerelme, türelme, mellyel várja sorsa beteljesedését. Ilyenkor nyomban elszégyenlem magam. Tartása, méltósága, figyelmeztet arra , hogy máskép kell élni és szeretni.

Testet, lelket, életet, türelemmel kell viselni.

Esténként egy gyertya fényénél ül a foteljában a rádióját hallgatja -így mesélik. Gondolataiban pedig, ki tudja hol jár?

A gyertyát a feleségéért gyújta meg minden este. Immár három esztendeje.

Annyira jó lehet, ha valakit ennyire szeretnek!

Még a síron túl is.
 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Ezüst csendélet...
  2010-10-24 18:49:30, vasárnap
 
  -

 
 
0 komment , kategória:  Csanálosi Tibor festményei  
Amiben hinni kell
  2010-10-23 20:01:28, szombat
 
  Erzsébet 17 éves. A télen barátnőivel sielni ment a hegyekbe. és ott olyan szerencsétlenül esett, hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe. Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben. Erzsébet nem törte el sem a kezét, sem a lábát, mozdulni mégsem tudott többé. Előszőr az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak, de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája úgy összezúzódott, hogy minden kis mozdulás óriási fájdalmat jelentett a számára
Az eset reménytelennek tűnt. Megoperálni nem lehetett. A lány 2 évig feküdt nyakig gipszben.
Csak a fejét mozdíthatta kissé.

Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányáhoza a kórházba Útközben elnézte a kirándulók örömet sugárzó arcát, és azon gondolkodott, mit is mond majd szerencsétlen lányának. Befejező szavai minden látogatáskor ezek voltak:
- Erzsikém légy bátor. Egy napon meggyógyulsz.
Erzsébet pedig azt felelte minden alkalommal:
- Soha többé nem leszek én egészséges, mama...
Anyja erőltetve mosolygott, és bíztatta:
- Dehogynem, az orvosok megigérték nekem....
Két év múlt el és Erzsébet még nem gyógyult fel. Amikor betegtársai egymás után elhagyták a kórházat, elköszöntek tőle és ezt modogatták:
- Te is itt hagyod egyszer a kórházat Erzsébet. Hinned kell ebben!
Az anyja pedig hozzátette:
- Gyermekem, higyjél Istenben!
- Ah milyen messze van az Isten...

A kórház otthonná tud változni. Ha valaki két évet tölt benne, elveszti reményét, hogy valaha is elhagyja. Még az ablakon sem tudott kinézni, azt is másoknak kellett megmondani:
-Már rügyeznek az orgonák. Pár nap múlva ki is virágoznak.
Máskor meg ezt:
- Milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák a kertben.

Erzsébet nagyon sok virágot kapott. A látogatók megrendültek a fiatal lány szerecsétlenségén és néhány szál virágot helyeztek ágyára minden alkalommal. Erzsébet hálásan mosolygott. Mégis akkor örült a legjobban, amikor valaki szappant vitt neki ajándékba. Akkor a betegápoló nővér azzal mosdatta minden reggel és este. Ha a fejét megfordította, a párnáján érezte a levendula erős illatát, és közben gyermekkoráról ábrándozott, amint szülőfaluja domboldalán virágot gyűjtögetett.

Ágnes nővér Erzsébet körül foglalatoskodott, mert látogatónap volt, vasárnap.
- Nővér, megérkezett már az édesanyám? - kérdezte Erzsébet.
- Igen, lent van és beszélget az orvossal.
- Az orvossal? Miért?
- Nem tudom.
Amikor édesanyja a szobába lépett, arca szinte át volt szellemülve.
- Gyermekem! - mondta, és örömet mutatva ölelte át a gipsztömeget, amely a lányát körülvette. - Gyermekem, gyermekem! - mondogatta, és könnyek árasztották el az arcát.
- Te sírsz, mama?
- Örömömben! Éppen most beszéltem az orvossal. Azt mondja, hogy néhány hónap múlva felkelhetsz. Csak erős akaratod legyen, és meggyógyulsz.

- Orvosi szempontból nincs többé remény - közölte valójában az orvos.- Tegnap újra megvizsgáltuk a lányát. Ami a legrosszabb, teljesen elvesztette a reményét és átadta magát szerencsétlenségének. Mit csináljunk? Csodák sajnos nem léteznek...
Két emelet választotta el leánya szobáját a folyósótól, ahol az orvossal beszélgettek
Két szörnyű emelet. Az anya lassan, nehézkesen haladt felfelé a lépcsőkön. Azon gondolkodott mit is tegyen. Hogyan segíthene gyermekén, hogy visszanyerje bizalmát, reményét, még ha sohasem gyógyulhat is meg.

Amikor gyermeke ágyára ült, minden tisztázódott előtte. Észrevette leánya arcán a hitetlenkedést: szemmel láthatólag nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében.
- Mama kérlek ne mondj hazugságokat!
- Miért hazudnék? - mondta csodálkozva az anya, és hangja másként rezgett, mint szokott. - Jövő vasárnap majd meglátod, bebizonyítom, hogy hamarosan meggyógyulsz.
- Bebizonyítod? Hogyan?
- Hozok neked valamit, amit még a megbetegedésed előtt kivántál.

Amikor az anya hazautazott, otthon átkutatta az egész házat, összetörte az agyagmalacot, de nem sok pénzt tudott összeszedni. Minden héten el kellett mennie a kórházba, és nem mehetett üres kézzel, a csekély nyugdíjból pedig nem sokat takaríthatott meg. Gondolkozott. Azután levette jegygyűrűjét és megsimogatta. Akkor határozottan felállt és elment az ékszerészhez.
- Asszonyom, nagyon vékony - mondta az ékszerész
- Igen tudom, éveken át hordtam.
Az ékszerész leszámolta a pénzt. És az anya olyasvalamit vásárolt, ami lánya számára a legszükségtelenebb a világon: egy gyönyörű új kerékpárt. Amilyet Erzsébet mindig is kívánt.

És megint eljött a vasárnap. Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve, kicsit kócosan. Hozta magával a csillogó új kerékpárt..
- Kerékpár, mama! - nyitotta tágra szemét Erzsébet a csodálkozástól. - Te komolyan hiszed, hogy fel fogok kelni? Hát mégis igaz, amit az orvos mondott? Meggyógyulok! mama, Ó milyen boldog vagyok!...

A csoda elkezdődött. Amit nem tudott elérni az orvostudomány, azt véghezvitte egy csillogó kerékpár. Nyolc hét múlva Erzsébet előszőr hagyta el az ágyát. Milyenek voltak azok az első lépések...!

Ma minden nehézség nélkül kerékpározik, azon a kerékpáron, amit édesanyja, maga is reménytelenségbe esve, utolsó pénzéből vásárolt.

Igen, így történt. És egészen bizonyos, hogy ha majd egyszer Erzsébet édesanyja a jó Isten trónusa elé áll, különös mosollyal a tekintetében fogja mondani:
"Ugye megbocsátod nekem, Uram, hogy én magam sem hittem a dologban..."


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A szegény kislány története
  2010-10-23 19:49:10, szombat
 
  Valamikor hajdanán,
mikor még az utcán köszönt egymásnak
ismerős és ismeretlen is egyaránt,
élt egy kicsiny kisleány.

Egy szántó-vető házaspár
gyermekeként látta meg a napvilágot.
Nem voltak játszótársai,
mert környezetükben csupa gazdagok éltek,
akik nem engedték a szegény gyermek
közelébe csemetéjüket.
A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét.
Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült.
Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta.
Kukoricababáját hercegnőnek nevezte.
A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte,
és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:
- Én a Nap leánya vagyok,
és azért süt ilyen forrón rám,
mert rettentő nagy szeretettel akar
átölelni engem Napanyukám.
Lassan-lassan megtanulta,
hogy mindent a maga javára fordítson,
mindenből hasznot kovácsoljon.
Ha langyos nyári zápor hullott,
szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára
és kacagva mosakodott,
miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:
- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt,
nem értették, miért tud mindennek örülni.
Azt mondták róla: ennek a gyereknek
visszájára fordította Isten az eszét.

Teltek az évek.
A kislány felnőtté vált.
A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek.
Mindenki hozza el egy batyuban azt,
amiből úgy érzi, olyan sok van neki,
hogy másnak is szívesen adna át belőle.
Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is.
Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől,
és elégedetlenségtől duzzadt.
A mi leánykánk csomagjában kacagás,
boldogság, elégedettség volt található.
Megkérdezték tőle:
- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást,
mint a betegség után a gyógyulást.
A vitákból a békülést.
Vagy ha elveszítettem valamit,
megőriztem afeletti örömömet,
hogy pótolhattam veszteségemet.
Az én batyumban is ugyanazok találhatók,
melyek a tietekben, csak - tudjátok,
én mindent a visszájára fordítva használok.


 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Szép napot...
  2010-10-23 19:16:28, szombat
 
 










 
 
0 komment , kategória:  SZÉP NAPOT!  
Szép hétvégét...
  2010-10-23 19:14:36, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szép hétvégét  
Jó éjszakát...
  2010-10-23 19:12:01, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szép estét  
Szép kép...
  2010-10-23 19:08:59, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Animált gif képek  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 118 
2010.09 2010. Október 2010.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 118 db bejegyzés
e év: 525 db bejegyzés
Összes: 1216 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 780
  • e Hónap: 3426
  • e Év: 80481
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.