Regisztráció  Belépés
tataimelinda.blog.xfree.hu
"mert virágot adok,s nem örök tavaszt" Tatai Melinda
1977.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Akivel néha találkozom
  2010-10-30 10:52:39, szombat
 
  Akivel néha találkozom

Úgy irigylem azt az embert,
akire csak néha találok
csöndes szobámban, lefekvés előtt,
vagy a szerkesztőség zajában, kezébe
temetett homlokkal, szelíden.
Túl van minden problémán,
nem komplikálja az életet,
nem bontja fel százezer elviselhetetlen
borzongásra; a rémeket elűzte.
Testét kerékbe törték, de feltámadt
s ha lassan is, de jár
s úgy nézi a kezére száradt vért,
mint valami idegen ékszert:
a bölcs emberek különös mosolyával.
Cigarettáját is mélyen odagondolva
szívja, s míg mellében kihagy
a szív, s nehéz szúrások fájnak,
barátaival figyelmesen beszélget.

1930

 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
érintő
  2010-10-29 10:11:47, péntek
 
  Ákos:Érintő

Bársonyos, tiszta és hideg,
Az égbolt felettünk remeg,
Sok bámész csillag minket néz,
Az ember alig érti meg.

Gyáván, vakon, részegen,
Futunk át az életen,
A félelem hajt, mint a szélvész.

A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném!

Bár minden egész eltörött,
Létezik IGAZ és ÖRÖK!
De jól vigyázz, ha gondolsz rá,
Az ördög rögtön felröhög.
A virághabos fák alatt,
Ölelkezik két pillanat,
Elillanunk, elomlunk porrá.

A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh, bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném!

Akad, aki érti mit jelent,
Hogy a húr csak megfeszülve zeng,
Akad, aki érti mit jelent,
Hogy az a húr csak megfeszülve zeng!

 
 
0 komment , kategória:  dalszövegek  
Ölelj át!
  2010-10-27 11:28:49, szerda
 
  Ölelj át!-részlet

"Csókjaid közt elveszem,
mint menekült vad
a sűrű erdőben.
Húzz magadhoz,
hogy érezzem tested
felhevült gyengédségét.
Rabod vagyok...
Teljességed színe előtt
álmodom újra a napot,
mikor megismertelek."

 
 
0 komment , kategória:  Válóczy Szilvia versei  
A kis piktor beszéli
  2010-10-26 07:52:18, kedd
 
  A kis piktor beszéli


Ezer virágzás, ezer álom,
ezer szín táncol palettámon.

Hódító egész világ ellen:
művész vagyok. - De nincs modellem.

Beszélnek rólam: "Egyszerű
kicsi piktor és kékszemű,

haja gesztenyeszínű, göndör.
Néha búsul és néha flörtöl.

A csókja jó és csókra kész,
de modellt állni? - az nehéz.

Nincs nála pénz, nincs nála víg tor.
Szegény, szegény a kicsi piktor."

És énbennem csak zeng az álom,
színek tobzódnak palettámon.

Fojtott sírástól reng a mellem:
nem dolgozhatom! Nincs modellem!

Karzatról nézem tüllön át
a kis szubrettek idomát,

mulatókban és utakon
a rejtett Szépet kutatom;

nyomortanyákon meglesem,
amint könny pereg csendesen;

néha órákig szóval tartom
a koldusnőt az utcasarkon.

Komoly arcomat gyakran látja
szelíd nővérek szűzi fátyla,

s hol a kis mécses lángot áldoz,
imádkozom a Madonnához.

...S műtermemben egy délutánon
zsongani kezd a sok-sok álom,

a könny, a csók, az ima-hang
összecsendül, mint kis harang,

százfelől lopott halk mosoly
modell-alakká összefoly:

csoda vibrál vásznam előtt -
...és mégis megfestem a Nőt.

Szatmár, 1926. augusztus

 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
aki fél..az fél
  2010-10-25 13:52:18, hétfő
 
  Aki fél hibázni, az fél cselekedni.
Aki fél cselekedni, az fél tapasztalni.
Aki fél tapasztalni, az fél szembesülni.
Aki fél szembesülni, az fél fejlődni.
Aki fél fejlődni, az fél magától.

Aki fél magától, az fél marad..
 
 
0 komment , kategória:  üzenet  
meghallgatott imádság
  2010-10-25 12:05:50, hétfő
 
  Erőt kértem az Úrtól, -
s ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam, -
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam, -
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.

Bátorságot kértem, -
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.

Szeretetre vágytam, -
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
hogy segítsek rajtuk.

Kegyes jóindulata helyett
alkalmakat kaptam a jóra.

Semmit nem kaptam,
amit kértem,
és mindent megkaptam,
amire szükségem volt.

Meghallgatta imádságomat!
 
 
0 komment , kategória:  imádságaink  
Asszonyember
  2010-10-25 11:16:52, hétfő
 
  Zoi Karelli
Asszonyember


Én: nő - az asszonyember,
mindig kerestem arcod, Istenem,
s mindig a férfié volt:
nem tudtam ráismerni más alakban.
És most: melyikünk és miként
magányosabb,
bolondabbul, reménytelenebbül,
ő vagy én?
Hittem: vagyok s leszek;
de hát mikor léteztem nélküle,
és most hogy álljak meg, s miféle fényben,
s melyik most már tulajdon bánatom?
Ó, kétszeresen szenvedek,
tévelygek szüntelen,
midőn nem te vezérelsz.
Hogyan lássam meg önnön arcomat,
hogyan fogadjam el a lelkemet,
ha egyszer így tusakszom,
és nem lelem helyem?
,,Minthogy teáltalad helyeztetik
a nő a férfi mellé."
Még nem tárult föl az arctalanság
tragikuma, s ma még
számomra is elképzelhetetlen.
Mi lesz, hogy oly kiválón,
oly biztosan tudom és ismerem,
hogy nem az ő bordájából alkottál engem?
és hírdetem: teljes ember vagyok,
és egyedülvaló. Nélküle nem lehettem,
s most már vagyok s leszek -
különszakadt pár: ő meg
én - megvan a magam külön fénye, én:
immár nem hold vagyok, szólottam, én:
nem a naptól kölcsönzöm fényemet,
s van annyi büszkeségem,
hogy megpróbáljam elérni az övét,
hogy meghaladjam önmagam - én,
és újra én,
ki ismerem már önmagam, s tökéletesen
megtanulok neki is ellenállni,
és nem akarok elfogadni tőle semmit,
és nem akarom többé várni őt.
Nem ujjongok s nem is sírok,
bár így még fájdalmasabb lesz
az önmarcangolás, amelyre készülök:
megismerni önmagam által a világot,
a saját hangomon beszélni;
én, aki eddig csupán azért voltam,
hogy csodáljak, tiszteljek és szeressek.
Most már nem tartozéka vagyok,
és meg kell álljak egymagamban:
én - az asszonyember.

/Papp Árpád ford./

 
 
0 komment , kategória:  Asszonyvers  
A rejtelmes virág
  2010-10-25 07:43:41, hétfő
 
  A rejtelmes virág


Assyriában, régen
Esett ez az eset,
Ropott legendák szólnak
Róla, de keveset.

Király kertjében egy nap,
Nem tudom a napot -
Egy idegen, csodás
Virág találtatott.

Szára magas, királyi,
A kelyhe néma, zárt,
Tán ma is lázba ejtne
Nem egy virágbazárt.

Kertész nem ösmeré.
Bár tudománya sok, -
Király parancsára
Jöttek a mágusok.

Vontak bűvkört köréje,
Fehéret, feketét.
Az idegen, csodás
Virágot nézdelék.

Csend volt, lehete hallni
Kísértet-lépteket,
Míg a legidősb mágus
Szólni merészkedett:

"E virág bimbajára
Uram, király, vigyázz!
Ettől jövend fajodra
És udvarodra gyász.

E virág csukott kelyhét
Figyeld: mikor hasad,
Akkor tipord le, vissza
Nem jő a pillanat.

Mert ha kinyílt egyszer
Szelíd, fehér ajka:
Arcod, uram takard el,
Nincs hatalmad rajta."

S állíták a virágot
Komor őrök közé,
Rá napfény nem mosolygott,
Harmat nem öntözé.

A zsarnok szólt: Hadd látom:
Hogy esnek a csodák!
S figyelték éjjel-nappal
Fegyveres katonák.

S csak néha borzadtak el
A zárt kehely előtt,
Sejtve a bennerejlő
Hallgatag ős-erőt.

Sejtve, hogy lehetetlent
Leső emberszemek,
A virág nyíltát lesve
Az Istent lesik meg.

S ő csak kész alkotást
Ád az embernek át,
S amíg benn dolgozik,
Nem mutatja magát.

Az elüldözött álom
Véresre marta fel
Az őr szemét. - Mosolygott
S aludt a zárt kehely.

Miatta minden talpig
Acélba öltözött,
Ő pihent: Isten álma
Tigris-fogak között.

S aztán - egy éjjel mégis
- Így esnek a csodák:
Az őrség szunnyadott el, -
S kinyílott a virág.

 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor versei  
Az emlék
  2010-10-24 16:55:03, vasárnap
 
  Az emlék

Gyere, s valld be, hogy nem szeretsz,
úgy elhiszem, hogy rég szerettél.
S ha érzem már, hogy elmehetsz,
majd megtudom, hogy itt lehettél.

Enyém leszel: enyém a kincsem,
mihelyt kezem közül kifolyt.
Valószinű, hogy semmi sincsen,
és csakis az van, ami volt.

Valószinű, hogy nem vagyunk,
s valahol messze régen éltünk,
nagy pálmafák közt, sós tavunk
meleg sekélyén mendegéltünk.

A part síkos volt, mint a szappan,
a napfény sárga, mint a len,
és bent a forró rőt iszapban
a talpunk csúszott, meztelen.

Az emlék átsüt testeden,
és minden perccel nő az emlék;
Hagyj el! Hisz ez a szerelem,
ha nem leszek, Tiéd a nemrég.

Most őszi eső mossa arcom,
s a pillanat, mely elhagyott,
mint messze láng, vagy mint az arcod
új, tünde fénnyel felragyog.

1943. szeptember 2


 
 
0 komment , kategória:  Nemes Nagy Ágnes  
Félelem
  2010-10-24 16:52:42, vasárnap
 
  Félelem

Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat.
A rémülettől görcsösen szeretlek.
Elsorolom, hányféle iszonyat
vár rám és rád, már arcunkba merednek.

Csak sorolom, csak számolom naponta,
hörögtető álomból riadok,
készülődöm még iszonyúbb koromra,
simogatom sovány, meleg karod.

Kint söröztünk az aquincumi kertben,
réteges emlék, gyönge, őszi ég,
elmotyogtam egy gyerekkori versem:
"Sárgult a lomb, de nem hullott le még",

sárgul a lomb és minden perc utolsó,
illir táncosnő köldökét riszálja,
a gyom között latin szabásu korsó,
biciklit hirdet kétméternyi tábla,

langyos a lég, a füst is tündököl,
a vonaton szöllő-szagú kosár,
a sűrű illat hajunkra ömöl,
csordultig érett, s szétbuggyant a nyár.

Hét esztendeje szeretlek, szerelmem,
fordíts egyet a Göncöl-szekeren
szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen -
s maradj velem.


 
 
0 komment , kategória:  Nemes Nagy Ágnes  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2010.09 2010. Október 2010.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 168 db bejegyzés
Összes: 699 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1
  • e Hét: 108
  • e Hónap: 485
  • e Év: 20553
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.