Belépés
1vargaildyko.blog.xfree.hu
- Tücsök Ildykó
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 50 
Vigyázzatok Magatokra!
  2010-10-22 14:56:34, péntek
 
 


 
 
13 komment , kategória:  Belső kör  
Sok Szeretettel Barátoknak
  2010-10-22 14:54:12, péntek
 
 


 
 
3 komment , kategória:  -KÉPES BARÁTI GONDOLATOK...  
A Haza szabadulni vágyna...
  2010-10-22 14:52:26, péntek
 
 


Götli Kinga Réka: Szabadság - Igazság

A Haza szabadulni vágyna,
Az Emberek rabságba zárva.
Béke legyen és öröm,
Szűnjön meg a káröröm!

Kinek menni kell, hát menjen,
Senki meg ne rettenjen!
Maradókban éled a tűz,
Honvágy sokakat hazaűz.

Dobban a szív, lüktet a vér,
Az Élet ismét Hitet kér!

A fönt s a lent egyé válik,
Szabadnak lenni mindenki vágyik!
Ne félj Ember, lelked tiszta,
Az Igazság tér mostan vissza!




 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások II.  
Mert hősök voltak, akik...
  2010-10-22 14:49:47, péntek
 
 


BARANYI FERENC:

MERT HŐSÖK VOLTAK

Mert hősök voltak, akik egykor
véres csütörtök, vörös péntek
napján zászlóval a kezükben
tüntetni nyílt utcára léptek,
kemény volt harcuk. A mienknél
nem nehezebb, de tűzzel-vett vér
virágával volt ékesebb harc.

Más a mienk. Más. Vértelen harc,
hitünkkel-tisztuló közegben
küzdünk, noha gyakran nem tudjuk:
mikor? mikor nem? s hol az ellen?
Mert nem ütközet a mi harcunk,
nem támadás ekkor vagy akkor,
hol megszabott helyen s időben
pereg a tűz két arcvonalról,
arcvonalaink száma sok száz
s szétszalad ezer kusza szálra,
gyakran talán rokont kerít be
s ráhurkolódik a barátra,
harcolunk okos hallgatással,
bélelt szóval, daróc-beszéddel,
harcolunk, ha kimért konokság
dobálja szívünk jeges késsel,
harcolunk a mi harcainkra
gőggel legyintőkért és ellen,
(bár elfáradva mi is néha
legyintenénk legszívesebben...)
erő minden megértett gond és
gyöngeség, amikor miattuk
szitkozódunk, hitünk elejtve...

Harc, mikor felizzunk a tettre,
s harc, ha seregünk néha tétlen,
a perc stratégiája dönt, hogy
"tétlenség", vagy tett kell-e éppen.

Munkások, melleteknek régen
hideg szuronyok szegeződtek,
miránk fondorlat csöve sandít
s gyanakvás gyilkol. Ez se könnyebb.

Ha vesztettetek - menthető volt.
Ha mi vesztünk - nekünk nincs mentség.

Mert nektek győzni dicsőség volt,
De nekünk győzni kötelesség.

(1960)




 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások II.  
Ezüst gyöngycseppeket szór...
  2010-10-22 14:47:32, péntek
 
 


Jószay Magdolna:

Szerelem a Hargiták alatt

Ezüst gyöngycseppeket szór szerteszét körben
az Ivó patak kristálytiszta vize.
Madarasi-Hargitának olvadt hósapkája
nyárelőre elenyészik benne.

Zúgó közelében székely leány fürdik,
fekete haján a víz fénylőn sziporkázik.
Üde életöröm, s a mesés természet
képeslapra illő idillben pompázik.

Lent a pataknál zavartalan a csend,
csak a madarak trilláznak önfeledt,
gyönyörű dalokat a világ örömére,
minden, ami él, boldogságot sejtet.

Kíváncsi őzikék a sziklafal oldalán
félelem nélkül megállnak egy percre,
a kis patak vizéhez kecsesen lépdelve
szomjukat oltják, s nem mennek messzire.

Szökevény fiúnak szenvedés a sorsa,
ezt a csodát, mit lát, nem felejti soha.
Néhány hétig tart a szépséges szerelem,
elveszíti a lányt, hisz szöknie kell újra.

Kegyetlen a rendszer, a hetvenes évek
nem hoztak nyugalmat ott a székely népnek.
Ostoba hatalom, értelmetlen törvény,
agymosás, félelem jutott az embernek.

Ki magyarnak született, Székelyföldön élne,
nem ura sorsának, ha lázad, börtön várja,
emberi jogával élne - hogyha lenne -,
ám sokéves szenvedés, büntetés az ára.

Évtizedek telnek, a fiú híres lett külhonban,
szeretik, becsülik, ámde boldogtalan...
ha koncertkörútjain kiáll a színpadra,
hegedűje folyton szerelmét siratja.

Kezében fáj, zeng, zokog a hegedű,
hiába siker, tapsvihar, szabadság,
hiába szerető közönség, gazdagság,
álmaiban hívja-várja Székelyország.

Ott szeretne lenni, szerelmét meglelni,
mert a lány szívét, szépségét nem pótolja semmi.
A lány sem felejthet, hogyan is tehetné,
fia lett, nem lehet apját felejteni...

Hírzárlat és terror - évtizedeken át,
a reménytelenségben mindkettő párt talált.
A sors bizony rejtett, s kifürkészhetetlen,
ám érzések nem múlnak kilométereken.

Mikor a bús férfit elhagyta asszonya,
a boldogtalan nő jó férjét temette.
Húsz év alatt mindkettő a távolit vágyta,
már rendszer, tilalom sem tehetnek keresztbe.

Férfiban a honvágy diadalmaskodik,
Székelyföld mágnesként vonzza testét-lelkét,
a Hargiták alatti tiszta Ivó patak
megőrizte örök szerelmük erejét.




 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások II.  
Lovam meddig kalandozott...
  2010-10-22 14:45:32, péntek
 
 


EMILY BRONTE:

SÖTÉT ÉJ; A TÉL SÓHAJA

Sötét éj; a tél sóhaja
lágyan jár Gondal partjain;
s bár sír a szél bús jajszava,
nem torlad hó a vízre kinn.

Lovam meddig kalandozott
a puszta mélybe, nem tudom;
de kaphat jó szót, abrakot:
nem megy tovább a járt úton.

A kantár meglazítva hét
hű társam szélnek engedem;
hullámzó domb, tág rónaság,
s a fáradt ló már nincs velem.

A falhőraj bús tömböt alkot,
s a borús láthatárra tart,
de biztos jelet még nem ad, hogy
ónos esőt hoz vagy vihart.

Lesújtva, kábán állok itt,
testem a hangarétre dűl,
várja, hogy végre álmodik,
szemhéj és szív ellenszegül;

s egyszerre, úgy éjfél fele
a csillagtalan ív tövén
a hegymagasból kúszva le
ködös kísértet lép elém.

Dús haja leng, s a válla fent
ragyog, mint felhők hold alatt;
és zajtalan kis lába van:
fehéren izzó pillanat.

"Ki vagy, te lány, ki az ingovány
martjára lépsz, s már nem élsz a mennyben?"
Így szólok én, míg könnyedén
fekvőhelyemre hajlik a szellem.

"Honom a forgószél hona,
ösvényem egy a hófúvással;
sok év, hosszú év szállt tova,
hogy találkoztam más lakással.

Mikor szélvész dúl, hogy a hang elfúl
s a vadász a síkon ottmarad,
ha csak gyengülök, mikor orkán bőg,
ne lássam többé a dombokat.

Te is énrám vársz, halott juhász,
hogy lejtőjén kisegítelek:
a rejtekút mindig célba jut,
hogy visszakapd a te völgyedet.

Jön a vad vihar, s a part kihal,
hínárból jeltüzet gyújtok, és
szétfut a fény a vak éj közepén,
és boldog a rémült tengerész.

S a szétszórt nyáj, mely e tájon jár,
csak gyöngéd test, mely vonzza a bajt;
de bűbájt tudok, s a sok juhot
varázserőm megvédi majd.

Hű lovadon a magányos alom
halált szimatolt búcsútok után;
odatérdepelek, hol csüng a nyereg,
s fény éled a lő hold szembogarán.

De nem ér a nevem, ha elfeledem,
irgalmamból mi hull ma rád:
csak nélkülözés, nem csüggedés;
nem legyőzetés, csak szolgaság.

Az a halk hajlék, hova lábad lép,
megtelik jövőd keservivel;
de itt ég e könny, s én esküszöm,
kit szeretnek, az tűzhelyre lel."

1839. január 12.




 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások II.  
Kevéssel beérem...
  2010-10-22 14:43:17, péntek
 
 


Nagy Bandó András:

Kevéssel beérem

Csak egy labda vagy bármi más,
egy búgócsiga, egy malmozás,

csak egy cerka és két radír,
s előttem heverjen pár papír,

egy paletta és vagy négy ecset,
és színes filcből egy készletet,

gurítókocka egy edényben,
egy bűvös kocka a tenyérben,

csak egy puzzle az asztalon,
kifestők, könyvek a polcomon,

csak egy hinta vagy sok legó,
egy társasjáték és két tesó,

csak egy apa, egy fejmosás,
meg egy anya és senki más.




 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások II.  
Juhász Gyula: Pogány örömök
  2010-10-22 14:40:51, péntek
 
 


A görög szobrokon Hellas szűz napja ég,
Párosz, Pentelikosz márványa mosolyog,
Bár rég megdermedtek az antik mosolyok
S leáldozott Hellas isteni napja rég.

Az én lelkemben is, hiába bánt a sors,
Hiába tör reám a ború és a vád,
Hiába zár körül magány és némaság,
Az én lelkemben is az antik nap ragyog.

És bár gyűrt arcomon száz redő kesereg
És bár behavazták utamat a telek
S keresztény kétségek de profundis-a bánt,

Bár gyötör az élet és félem a halált:
Lelkembe zárva, mint tengerszem a hegyen,
Antik pogány öröm mosolyog csendesen.




 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások II.  
Őszi Anita: Egymás mellett
  2010-10-22 14:38:46, péntek
 
 


Egymás mellett ülünk csendes hallgatagon,
fogom kezed, vezess, bízom benned vakon.
Ne szólj, szavak nem kellenek, hogy értselek.
hogy tudjam, tiéd vagyok elég a szemed.

Egymás mellett ülünk csendes hallgatagon,
fogod kezem, vezetsz, bízol bennem nagyon.
Nem szólsz, hisz tudod nekem elég a szemed.
csak nézz úgy rám, hogy örökké megértselek.

Egymás mellett ülünk csendes hallgatagon,
egymásnak születtünk azon a hajnalon.
Két új csillag az éjszaka sötét egén.
a fénylő Te vagy és melletted vagyok én.




 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások II.  
Finta Kata: Temetőben
  2010-10-22 14:36:55, péntek
 
 


Csendes délutánon temetőben járva,
Szemerkél az eső, talpunk alatt
Színes falevelek ropognak.
Kétoldalt mellettem kisunokáim
Kezét szorongatva sétálunk,
Elhunytak sokféle
Nyughelyeit látjuk.

Miért van annyiféle sírhant
Minden temetőben?

Nyugosznak díszes sírboltban,
Szobrokkal, fényképpel, lámpákkal,
Vagy márványból épített kriptákban.
Sokan csak egyszerű kicsi sírban,
Álmodnak tövises vadrózsabokor alatt.
Mondd, nagymama - unokám kérdi:
- Ők ott is lakótelepen laknak?

Gondolatim elhunyt szeretteimnél pihennek
Fejünkre hullanak ázott falevelek.

Emlékezetem visszaröppen a múltba:
Mikor ők - kik itt vannak elhantolva
Együtt jártuk utunk, kezünk összefonva.
Már csak emlékünkben élnek ők,
Kik egykoron velünk voltak:
Szülők, kik bennünket neveltek
Testvérek, kik minket szerettek.

Vagy ártatlan kisdedek, kiknek élete-virága
Ki sem nyílhatott hervadt bimbójába.
Ismerősök, jó barátok sírjánál megállunk,
Kikkel egykoron jóban-rosszban osztoztunk,
Vagy szerelmünk sírjánál - kit sohasem feledünk.
Most rájuk gondolunk csendes esőben,
Sárguló avarban sétálva,
Gyújtunk gyertyát, mécsest
Őket imáinkba zárva.

Szomorú szívvel emlékezve rátok,
Kik már odaátról nézitek e világot.

Siratunk bennetek'; fáj, hogy elmentetek,
Minket gondban-bajban ittfelejtettetek.
Lelkünk bánattal csordultig telve,
Szemünk szomorú könnyel van tele.
Imánk hozzátok száll, fel az Égbe'
Ti már tudhatjátok, mi vár ránk,
Ha majd eljön a mi óránk.

Azt is tudjátok, ki vár mireánk
Égi mezők fényes kapujába'.

Jusson eszetekbe kicsi unokáim:
Odaát igazság van, aki idelenn
Jó volt, megkapja jutalmát.
Haláluk órája sem gazdagság szerint jár;
Azt megváltani kincsekkel nem lehet.
Ott nincs luxus-lakás gazdagnak,
Szegények-gazdagok egyformán osztoznak.

Úgy kapja ott mindenki a jussát,
Ahogyan élte földön mindennapját.

Igazságos Isten úgy osztja a kegyét
Ki jót tett itt, akit szeretet vezérelt
És szegénynek osztott: megleli jutalmát,
De aki dölyfös volt és gonosz,
- Vezekelhet -, lelkének nem lesz nyugta.
- Meg kell szenvednie -, ne számítson
Jólétre, gondtalan túlvilágra,
És igazságos Isten irgalmára.

(Budapest, 2005. március 20.)




 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások II.  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 50 
2010.09 2010. Október 2010.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1524 db bejegyzés
e év: 21246 db bejegyzés
Összes: 104160 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 254
  • e Hét: 7837
  • e Hónap: 22367
  • e Év: 1870546
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.