Belépés
csabailajos.blog.xfree.hu
Szép mindaz, amit az ember szeretettel szemlél. /Ch. Morgenstern/ Zsirka Lajos Sándor
1947.02.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Ki viszi át ? Erzsike átvitte
  2010-11-25 14:15:59, csütörtök
 
  ERZSIKE ELMENT.

Erzsike 17 éves gyűrűs menyasszony volt, én taknyos suhanc 15 évesen 1962 ben.
Erzsike szép volt, mi több, gyönyörű, és mindenkihez kedves. Félreérthetően is kicsit.
De ő csak egyet szeretett. Egy alig szép, mackó termetű kedves fiút, kinek kezét nyujtotta.
Megismerkedésünkkor az iskolában végigsírta az órákat. Az ő kedves mackóját katonának
vitték. Talán ekkor zártuk szívünkbe.
Később úgy hozta a sors, ez a kicsi kedves lány kollégám lett. Sőt nemsokára a szomszéd
főosztály főnöke. Nem felejtett, nagyon sokat segített. Évtizedek teltek el így.
Közben nyugdíjazás, és egy könnyfakasztó találkozás. Erzsike könnyezve mondta, hű
párja alig 3 hónapja infarktusban halt meg alig pár perc alatt szinte a karjai között....
Vádolta szeretettel párját, ki félválról vette a gyógyszerezést, vádolta orvosát, aki minderről tudott,
és vádolta önmagát, amiért nem volt erélyes.
Legközelebb 2 év múlva találkoztunk. Elmondta, ennyi idő után sem tud megnyugodni.
Én frázisként beszéltem neki a sorsról, az életről, és elkövettem azt a hibát, hogy örömmel
ujságoltam, engem is infarktus ért, de megúsztam, sőt egy komoly műtéttel a további gondok
is elszállni látszanak. Bár ne szóltam vona ! Felszakadt benne a régi fájdalom. Mi lett volna, ha....
sírta nyakamba borulva.
Azóta nem láttam. És nem is fogom már. Talán éppen neve napján szó szerint a fájdalom vitte
el, talán szándékosan, hogy mielőbb találkozhasson az ő Mackójával.

Kicsit hát nékem is bűntudatom van. De nyugtatom magam, amig ilyen szerelmek vannak,
Nagy László örökbecsű sorai érvényesek lesznek. "KI VISZI ÁT A SZERELMET?"
Ime vannak még Erzsébetek, akik átviszik.
Kívánok szép találkozást Erzsike !!!

/ In memoriam. özv. A.G.-né H.E. /
 
 
0 komment , kategória:  Napló-jegyzetek  
Egy kutyus monológja..
  2010-11-24 14:16:22, szerda
 
  EGY KUTYUS MONOLÓGJA....

Jó ez a buszmegálló ! Széltől is véd, az eső se esik be.
De kicsit unalmas már. Itt nem otthon vagyok.
Jönnek mennek emberek, némelyik kis kenyérdarabot ad.
Régen nem szerettem, mert csupa fínomat adtak elém, de
most elrágom, mert nagyon éhes vagyok. Már három napja
nem ettem rendeset. Már három napja, hogy gazdámmal a
kocsiban eljöttünk, és itt azt mondta szálljunk ki.
Kiszálltunk, szaglásztam, amikor hirtelen visszaugrott,
Becsapta előttem az ajtót, és elhajtott. Nem aggódtam. Bár furcsa
volt amit csinált, máskor is volt így, de eddig mindig visszajött értem.
Most viszont három napja nem jön. Csak nincs valami baja?
A buszra váró emberek sajnálkozva néznek. Igaz lenne, amit
szemükben látok? Hogy én egy kivert kutya vagyok?
Én nem hiszem. Sokan mondták, hogy igazi fajtiszta nemes kutya
vagyok, és hogy milyen értelmes a tekintetem, és szép a termetem
és fényes a barna szőröm. Az nem lehet, hogy nem kellek a gazdámnak.
Gondolkodok, megharagítottam e valamivel gazdimat. Nem tudok ilyenről.
Azért a három nap már sok itt. Eddig jó idő volt, de azt mondják, jön a hó.
Még reménykedem, visszajön a gazdim. Ha nem, akkor nem tudom mi lesz.
Tegnap itt járt egy szép szemű néni, láttam, sajnál. Hozott a szomszéd
házból kis papíron csontokat, úgy láttam, ő is jó gazdim lenne. De nem.
Én még várom az igazi jó gazdámat vissza.
Azt mondják az emberekre vigyáz valaki fentről az égből. Még a rossz
emberekre is. Biztos van ilyen, de Ő biztosan a kutyákra is vigyáz.
Mert mi csak ritkán csinálunk rosszat. És ez már azért is igaz lehet,
mert 2 napja, amikor nagyon szomjas voltam már, eső jött, és megtöltötte
a kátyúkat vízzel.

Ugye emberek már nem kell sokáig itt várnom? Ha találkoztok gazdámmal,
küldjétek értem. Itt vagyok Miskolcon a Futó út-Sütő János utcasarki
megállóban. Vagy ha Ő nem, valaki vigyen haza, meghálálom, ígérem
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Égi matematika...
  2010-11-04 14:22:58, csütörtök
 
  ÉGI MATEMATIKA...

Ha azt hiszitek, hogy a matematika az unatkozó
okoskodó földi emberek találmánya tévedtek.
A matematika ugyanis égi-földi tudomány egyben.
Csakhogy nincs ember, aki a kettő lényegét látná...

1930 ban történt. Az akkor divatos tornácos ház eresz-
alján egy 8 éves kisleány haláltusáját vívta. Ereszalján,
mert ott volt számára kényelmes hely szalmazsákon, s
itt nem zavart fájdalmával senkit sem. Bent a szobában,
a megszokott helyén még heten feküdtek, nélküle immár
kényelmesebben a három ágyon.
Mi volt a kisleány baja? Mai orvosi szóval nehéz elmondani.
Kínzó fejfájás, és őrületbe kergető fülfájás, gennyesedéssel.
A korabeli orvosok ajánlottak tövisvirágot, egyéb javallatot,
De mihaszna volt mind.
Szegény anyja az üres fazékakba próbált ebédet varázsolni,
míg gyomorbeteg embere a határt kaszálta, legyen az állatnak.
S közben figyelni az egyre csak jövő szomszédságra, rokonságra,
kik óránként kocogtatták a korhadt kaput, hisz bánat van Zsuzsó
nénje házánál, nem hagyjuk magára.
A szakértő asszonyságok tördelték kezüket, nem vitás, őszinte
volt együttérzésük. A tapasztaltabbak kimondták a szentenciát:
---Hát, Zsuzsó nénje, Isten vígasztaljon,nagy baj szállt a házára.
Szegény Eszter lánynak bizony nem sok van már hátra.
De számítson ránk , kőtségben, siratásban mind itt leszünk.
Talán az utolsó kenetet is elintézték volna, ha Eszter ,,véletlenül"
Pont nem református.

Eszter akkor éjjel álmot látott. Istennél járt fájdalmával.
--- Istenem! Csak 8 évet adtál nekem?
--- Ki mondott ilyet? A könyvekben az áll hogy kétszer 8 év
jár neked..
--- Köszönöm istenem! Így hát nem halok meg most ugye?
--- Persze hogy nem, ha mondom, de van egy rossz hírem:
Hallásod sosem lesz már a régi!
És csodaszámba megy, ami történt: pár hét alatt Eszter újra a régi
Volt. Azaz majdnem. Merthogy egyik fülére egyáltalán nem,
másikra éppen hogy hallott.
Kicsit szorongva várta a 16 ik azaz 2x8 adik születésnapját.
Hiszen ez volt a helyesbített élete-hosszúsága.
Eljött a nap, eltelt az az év, a halálnak se híre se hamva...
Már el is feledte, mert az élet nem úgy kezelte, mint
halálra szántat.
Háború jött, éhezés, de benne mégis boldogság egy szépszál
ember oldalán. És gyerek három. Ekkor Isten újra emlékeztette.
A háromból két gyermeke beteg füllel született, de így is talpig
emberek lettek.
Így teltek az évtizedek. Élete már sok szenvedéssel volt terhes.
87 évesen Eszter újra Istent kérdezte :
--- Itt felejtettél, Istenem? Hisz 2x8 évet ígértél. Maholnap
már 11x 8 év.!
--- Ne taníts engem matematikára. 2x8 az annyi mint 88.
Egyszerű, nem? De egyet ne feledj! Mielőtt hozzám megtérsz,
Még egy borzalmat át kell élned.
*************************
Édesanyám e héten 88 éves lett. Köszönjük Istenem, és rettegve kérdezzük,
mi az a borzalom, amit meg kell még élnünk?

 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Hortenzia...
  2010-11-01 21:37:21, hétfő
 
  H O R T E N Z I A

Közel ötven éve egy leányhoz május előestéjén
májuskosaras küldönc érkezett. Jelzi ez ma is, a
címzett kezére komoly fiú pályázik, erős jelét
adva házassági szándékának. Sok helyen most is így van.
A májuskosár lelke, mint tudjuk a hortenzia virág,
mely szépségével, és életrevalóságával egy hosszú
szép élet ígéretét viszi a címzettnek.
A virág és küldője az ígéretet betartani látszott.
A kosárból emlék lett, a benne lévő hortenzia pedig
hogy hosszan élhessen, előkelő helyet érdemelt ki
a virágoskertben. Meg is hálálta a gondoskodást.
Miközben a vele összehozott pár küzdelmesen, de
folyamatosan gyarapodott, a virág a kert éke lett, és
számtalan új ágával, gyönyörű rózsaszínű ezer sziromból
alkotott labdavirágaival a pár életének alakulását
szimbolizálta. Hol kevesebb, hol több virágot hozott
szinte összhangban a fiatalok évi szerencsecsillagával.
Egy nap, jaj, megvadult kutya tiporta le ágait.
Az évben nem is hozott virágot. A pár szomorúan
tekintett a rombolásra, de nem sok könnyet ejtettek,
más gondok gyötörték őket. Házasságuk válságba került,
s bizony a frigy kifáradni, s miként a virág, kiszáradni látszott.
A szakítást több dolog késleltette, gyermekek, anyagi dolgok,
Nem könnyű egy ilyen döntés végigvitele. A fiatalok, kik
közben középkorúak lettek, élték megfagyott érzelmekkel
a maguk kettős életét, betartva játékszabályokat.
A hortenziára rá sem néztek. Minden évben kizöldelt, de
virágot nem hozott. Így telt 2-3 év.
Egy tavaszi napon az asszony a tartós mosolyszünetet
megszegve izgatottan hívta ,,párját"
--Nézd ! Az idén újra bimbózik.-- Itt is ott is kicsi esernyőszerű
virágkezdemény mutatta magát.
--Szerintem a virág tudja sorsunkat !
És lőn: a fagyos hangulat oldódott, a külön utak újra egy
irányba rendeződtek, és a labda alakú rózsaszín virágok
újra a régi időket idézték. Így érték meg az öregkort.
Élték a hatvanasok visszafogott, türelmes szép életét.
A virág semmi jelét nem adta, hogy eleget virágzott már.
Mivel barátaim az öregedő pár, a múlt tavasszal felkerestem
őket. Szomorúan mutatták, hogy sors-viráguk betegeskedik.
Egyre több szára váltott élénkzöldről szó szerint törékenybarnára.
Aggodalmasan kapaszkodtak egymásba. A növény még hozott
néhány virágkezdeményt, de a labdákat már hiába várták...
Ez évben két kedves családtagjuk is távozott. S mind az asszony,
mind a férj gyógyíthatatlan kínzó betegségben gyötrődnek.
Bár az orvosok bátorítják őket, szorongva várják a tavaszt,
Vajon kihajt-e, hoz-e még legalább zöldet sorsviráguk....
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Novemberi gondolatok
  2010-11-01 08:42:43, hétfő
 
  Az év tizenegyedik hónapjához értünk.
Erősen benne az őszben, és várva, / esetleg félve/ a küszöbön ugrásra kész telet.
Fázósan gomboljuk összébb átmeneti kabátunkat, és valami jóleső melegségre
vágyunk, megbecsülve a még erőlködő napsugarat.
E hónap végén már az adventi koszorúkat készítjük, de ma és holnap még a mult
számára készül koszorú, emlékező csokor.
Mindenszentek, halottak napja van.
Az elmúlásra, elődeinkre, elment kedveseinkre gondolunk.
Van aki a régmult elött tisztelegve, van aki a közelmult fájó sebével szívében.
Felelevenítjük a szép napokat, s megbánva gondolunk az indulatos órákra.
Talán egymáshoz is jobbak vagyunk kicsit, hisz nem tudhatjuk, ki következik
az elmenésben. S igazak a sorok:

" Amíg élünk, addig kell szeretni.
Nem pótolható, mit elmulasztunk ma,
Többet ér most egy simogató jó szó,
Mint majdan a sírnál száz könnyes ima."

Becsüljük meg a kedves szavakban rejlő melegséget.
Így talán a kinti minuszok is kevesebbnek tünnek.

Szép novembert.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2010.10 2010. November 2010.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 5 db bejegyzés
e év: 39 db bejegyzés
Összes: 831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4
  • e Hét: 19
  • e Hónap: 288
  • e Év: 288
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.