Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/239 oldal   Bejegyzések száma: 2380 
Molnár Krisztina Rita
  2010-11-30 21:12:48, kedd
 
  Molnár Krisztina Rita: Köd mögött a fény (Míriám és Márta balladája)



,,Rátekintenek arra, akit átdöftek,

és úgy gyászolják,

ahogyan az egyetlen gyermeket szokták,

és úgy keseregnek miatta,

ahogyan az elsőszülött miatt szoktak" (Zak 12.10)




Ami elmúlt, nem pozdorja.

Hiába fúj, nem sodorja,

kővé dermedt pillanatban

vár az idő mozdulatlan.




Márta volt az egyik ismerős.

Másikuk, ki tegnap óta ősz,

- omen est nomen -, erős, akár a

térdre hullt leány. Szavára




ő figyelt csak, értve Mesterét,

s bőven kente drága kegyszerét,

tudva, út porától elgyötört, de

mégse Márta-hozta drága körte,




árva perc figyelme, csöndje kell,

és a szósz, uborka, csirkemell

most fölösleges - örömre, hírre

szánt idő: rövid. Akár a pille

élete. Akárkié. Halé.

Tékozolni ágyba szórt gané.

Így figyelj, ne sürgölődj, tehát

kényelemben ülj, igyál teát.




*




Buszra ugrott volna fel sietve.

Szíve volt nehéz? Vagy tán a táska?

Csúszhatott, nagyon kopott a járda.

Álma teljesült be aznap este.




Míriám, a nő, ki anyja volt

(lepramartak lenge szolgalánya,

gyolcspuhán, ha szól, csitul, mi fájna,

homlokot simít, és lázat olt),




tudta is, hogy így fog esni majd,

mert finom jelekben olvasott.

Minden íze lüktetett, kopott

csontja fázva súgta meg a bajt.




Térdepelve mondott egy imát,

üdvözölte az örök ködöt,

szíve szürke zsákba öltözött.

Eltemette egyszülött fiát.




,,Jaj, bizony nem érdemelte.

Felnevelte, eltemette.

Áldott nővérünk volt nékünk.

Jaj, az Isten, miért verte?"




Tükre törve. Hangja száraz.

Fia székét beljebb tolja.

Képeket néz. Nem bont ágyat.

Reggel arcát frissre mossa.

Betegeit járja sorra.




Kővé dermedt pillanatban

száll az idő mozdulatlan.

Ami elmúlt, csak pozdorja.

Ráfúj a szél, elsodorja.




*







,,Vártam, Istenem, de vártam,

legyen már gyerek a házban!"

Csak hiába várta Márta,

sírt, csapkodott haragjában.




Márta betegeket ápolt,

súrolt, fényesített, rámolt,

vérnyomást mért, pulzust számolt,

jajgatókra rárikácsolt.




Kőfolyosó kőkockáin

kopogott cipője sarka.

Lehet Ábel, lehet Káin,

lepedője kivasalva.




Egy nap aztán nem jött többé.

Eltűnt, akárha csak köddé

foszlott volna Márta. Árva

fiút kapott. Ahogy várta.




,,Ő bizony nem érdemelte.

Dédelgesse? Felnevelje?

Átkozódott ő mivélünk.

Őt az Isten miért szerette?"

Tükre ragyog. Hangja selymes.

Illatos lett, mint a szappan.

Édes fiába szerelmes.

Vetett ágyán puha paplan.

Altatódalt dünnyög halkan.




Ami elmúlt, csak pozdorja.

Ráfúj a szél, elsodorja.

Kővé dermedt pillanatban

száll az idő mozdulatlan.

Kapcsolódó írások:
 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
Molnár Krisztina Rita
  2010-11-30 21:10:58, kedd
 
  Molnár Krisztina Rita
Teszem dolgomat
Sarokba rakom magam
- zsák krumpli csak,
oszolni kész tömeg -,
na, így.
Most könnyedén
teszem rám bízott dolgomat,
mit nem zavar
se más, se én.







Magány
Meccset néznek.
Pattogó, rövid szavak
- egyenlít!, lődd!, nem hiszem! -,
fel-felugranak,
kukoricájuk sós-vajas,
felállnak, leülnek,
örülnek, letörnek
a sötét szobában.
Ez a drukkolás.

Távol tőlük,
elhagyott hősnő
bolyongok az üres
kastélyszobákban
visszhang veri
kongó lépteim
szívem dobbanását.
Az időtlent fürkészem.

Ők a félidőt lesik.
Átadják maguk.
Hogy tudják?
Én miért nem?
Hiányzanak.








Velazquez-trükk
Készül a kép.
Arról,
hogy a kék szőnyegen guggolok
és hajtincset csavargatok,
és igen hangosan
“reszketek, mint a fű",
- énekelgetem.
Nem egyedül,
mert virtuálisan,
együtt vagyunk,
József A., Sebő, meg én,
jól elénekelgetünk
hármasban így.
Bár a képen most csak én leszek jelen.









Ha bírod
Kedves Dide!
Már ne gyere ide,
ide már ne,
ide már nem
kell töltőtoll,
zöld tinta,
eltartott kisujj,
mindegy, hogy kanyarítod
az ipszilont alul,
email, blognapló viszont feltétlenül,
médiaszemélyiség is lehetsz,
bejöhet, ha bírod,
tényleg, neked
olyan hamar volt telefonod
és úgy szeretted a fényképeket
 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
Theokritos
  2010-11-30 21:08:51, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-02-08 05:58:44

Theokritos: Paraszt hexameterek
Fűzzétek nótába nevét karcsú szeretőmnek
drága kilenc Múzsák, szebb lesz, akiről ti daloltok.

Szíria lányának csúfol mindenki, soványka
naptól barna leány - de szivem szeme mézszinünek lát.

A violák se világosak és sötétszin a jácint,
mégis színesek ők és díszei a koszorúknak.

Kecske a gyenge füvet, farkas hajszolja a kecskét,
eke után daru száll: úgy járok én teutánad.

Krőzus kincse ha lenne enyém, kiveretném
képeinket arany fogadalmúl Aphroditének,

téged a nádsíppal, kezeidben rózsa vagy alma,
magamat új ruhába, vasárnapi drága cipővel.

Édes, a lábad olyan mint könnyü disz oszlopok alján,
hangod muzsika, mozdulatod kimondani nincs szó.

(Babits Mihály)


 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
Neil Gaiman
  2010-11-30 21:08:33, kedd
 
  NEIL GAIMAN: VÁMPÍR SEXTINA

Ahol várok, határa az álom.
Árnyék von be. Sötétség ízű az éj.
Csípős és hideg. Így várom szerelmem.
Holdkoptatta színnel jelzi őt e kő.
Eljön, bejárjuk ezt a csinos világot.
Éltet majd sötétség, éltet majd a vér.

Magányos játék ez, céljában a vér.
De nem hagyott még el az álom,
Nem adnám fel, bármit ígér a világ,
Holdszívta homályra enyhült az éj,
Állok az árnyékban, szememben a kő.
Halott-e szeretőm, halott-e szerelmem?

Álmodtam, míg aludtam, szerelmem,
Több ez, mint élet, több ez, mint a vér,
Napfény keresett mélyen, bár fedett a kő,
Halottabb, mint bármi halott, mégis álom,
Míg párologva ébredt rám az éj,
Alkony űzött, hogy jöjjek, világ.

Századok óta járom a világot,
Osztogatok valami fél-szerelmet,
Egy lopott csókot, majd újra enyém az éj,
Így jó ez az élet és a vér.
És jön a reggel, és nem vagyok, csak álom.
Dermedt, hideg test, fölötte kő.

Ígérem, hogy nem bántalak. Legyek kő,
Hogy áldozat légy, kit mar idő, kit mar világ?
Az igazságot kínáltam, túl minden álmon,
Minden, mit te kínáltál, csupán szerelem,
Mondtam, ne aggódj, és hogy a vér
Íze édes, ha szárnyra kap az éj.

Szerelmeim olykor elhívja az éj,
Olykor fekszenek, hideg test, fölötte kő,
És soha nem kapják mit az ágy kínál, és a vér,
Nem járják az árnyékodat, világ,
Inkább férgekké rohadnak. Ó szerelmem,
Azt suttogják felkeltél, ezt mondta az álmom.

Vártam, előttem kő, lassan letelt az éj,
De nem hagyod el álmod, hogy vadássz a vérre.
Jó éjt szerelmem. A világot kínáltam neked.


Fordította: Papp Cseperke
 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
x
  2010-11-30 21:07:15, kedd
 
  Rakovszky Zsuzsa: Dél











Még félórája sincs,
bőröddel puszta bőröm,
még kagyló húsredőkben
szeretkezés csatakja:
két lábfej jobbra-balra
szétdűl, a Nap lezúdul,
szárnyas raj tompa hőből,
jön és elönt, suhog benn
a vibráló vörösben,
fölhat méhembe, mintha
félálomban fogannék
ikerpárt két apától,
sötét és szőke nővért:
az egyik lüktet és fáj,
ragyog és nincs a másik.


 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa 1.  
Peter Finch
  2010-11-30 21:06:33, kedd
 
  PETER FINCH: A RECSEGÉSEN ÁT

Az öreg hangfalakon Dvorak szól
elavult analóg-tompan. Hozzám
fordulsz, mondasz valami papírzörgésre
emlékeztetőt. Nem számít, hogy nem értem,
a fő, hogy a vérünk ütemesen lüktet.
A fűtőtest izzik, attól félsz meglágyul,
a tégla visszaalakul homokká és elszáll,
utad nem vezet sehová, azt mondod
nincs új a nap alatt, nem emlékszel,
mit csináltal ma reggel csak a
ködre. Kinyitsz egy dobozt
és elmosódott képeken mutatod, mi volt,
de név egy sem jut eszedbe.
Visszatér Dvorak a recsegésen át,
mint a tengerzúgas, susmogod, és csak ülünk,
mintha odafigyelnénk.

Fordította Kovács Kinga
 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
Revicky Gyula
  2010-11-30 21:04:11, kedd
 
  REVICKY GYULA: EGY PILLANGÓ TÖRTÉNETE

Hideg volt még s a föld kopár,
Pacsírta még nem énekelt.
Az ibolya se bújt elő
S egy lepke már is szárnyra kelt.

Bekarikázta a mezőt,
Enyhet keresve, társtalan',
S mégis tavaszrul álmodott,
És úgy örült, hogy szárnya van.

Fáradtan olykor megpihent
Kórón vagy száraz ágakon,
És várta a derült tavaszt,
Merengve a felhős napon.

Remélt és várta, leste, hogy
Mikor lesz végre már meleg.
Oly sápadt volt a nap neki,

S oly dermesztők az éjjelek.
Fázott szegény, de víg maradt;
A tavasz álma volt vele;
Jól tudta, hogy lesz kikelet,
És rózsa lesz a kedvese.

Lett is tavasz; volt ibolya;
Volt rózsa, fény és napsugár;
De nem a pillangónak; ő
A tavaszt meg nem érte már.

 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
Vang Csang-ling
  2010-11-30 21:00:25, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2013-09-24 12:51:50

HADIASSZONY

Vang Csang-ling

Az ifju feleségé most tudja, mi a bánat,
bámulja balkonán a sok zöld fűzfaágat,
s fáj néki a tavasz, a könnytől nedves ég,
mert rangért küldte el harcolni kedvesét.

(Kosztolányi Dezső)
 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
Király Zoltán
  2010-11-30 20:59:10, kedd
 
 



Király Zoltán - Találkozás jógalánnyal

fél lábon állok.
transzban vagyok.
három órája
rózsabimbónak képzelem magam.

Link



--------------------------------------------------------------------------------- ------------------------






Király Zoltán - Viselt dolgok

látszik már a nap vége.
a Mayában sört iszom,
Zsófiban sosem lesz béke.

napom nyugtával
röhögve kerget a halál
a Lövölde-térre.

Link



-------------------------------------------------------------------------------







Király Zoltán - Családterápia

nősülj meg, mondják barátaim,
ha nem költőéletet akarsz élni.
járdaszegélyen szivárvánnyal hálni.

házasodjál, mondják,
meglátod, a család biztonság.
(persze az elváltabbak ettől tartózkodnak...)

nem úgy, a heti két nő közt futkorászás,
pénzigényes mikor-melyikkel-hova-megyek menedzselés.

Link


--------------------------------------------------------------------









Király Zoltán - Férfifiók

beköltöztünk.

a konyhaszekrény hat fiókjának egyikére
K. rámutatott: legyen ez a férfifiók, mondta.
abban kellett volna tartanom a:
biciklimet
kétes sörözéseket barátaimmal
féltett bicskagyűjteményem
utcán lányok farának nézését
a hülye fociközvetítést
sáros cipőmet
és csúf festményeim.

aztán K. elköltözött.

Link


-------------------------------------------------------------------------








Király Zoltán - Lányok verse

Óh, ti ingvasalások,
óh, te cipőfényezés!

Elhasznált agytekervények,
s a mell még ketrecében hál.

Halál reád, hallgató férfi fül!

Link



--------------------------------------------------------------------------------- -----------







Király Zoltán - Kései vers a kocsárdi állomáshoz

tetvek. kint is, rajtad is.
pompás könyvbemutató után,
személyvonaton.
legalább annyira akarsz,
mint én a vodkát az "Utazóban".

Bekapjuk.

Link




--------------------------------------------------------



...... .......



Király Zoltán - A nőkről, a buddhizmusról, Rinpocséről és tanításairól

fiam,
ha találkozol egy nővel,
mélyen egymásba néztek,
és reggel Buddha azt mondja:
Ember, ezt neked szántam. Vedd el.

ha találkozol egy másik nővel,
erkölcsöt feszíttek,
és Buddha reggel azt mondja:
Ember, ezt is neked szántam. Vedd el.

bármilyen nővel találkozz,
ha Buddha reggel semmit sem szól:
állj odébb.

Link

 
 
0 komment , kategória:  4.Consummo  
Farkas Wellmann Endre
  2010-11-30 20:57:40, kedd
 
 



Farkas Wellmann Endre - Lucius Domitius lázbeszéde

Lucius Domitius lázbeszéde
et ressurexit... - mesélte Seneca.
s míg az öntudat új kikötőjébe érne
háborgó elmével a rettegő ember
hihetőbb Istent keresve,
alulírott én, Lucius Domitius közhivatalnok
tiszta tudattal nézem a lángokat, a tüzet
s az őrületet, ahogyan egyre nő.

mert emlékezni többé nem lehet
s persze, többé felejteni se.
így záródnak az ajtók, ablakok
s ekképpen nyílnak mind a semmibe.
tógám, a vörös égbolt Rómát eltakarja
csak szám ha látszik, a Circus Maximus
lépcsőjén még egy-két szót elhadarna
én mondom, ki egy vagyok a sokból
mert őutána nincs több imperátor
felépítem a várost hamuból s romokból.
a császár búcsúzik. a költő gyászol.

felgyújtom Rómát: az én jogom,
és égre szállnak mind a tetvek
s mert végem lesz, bölcsen tudjuk
ha fellázadnak majd a rendek
Rómát én gyújtom fel akkor is.
röviden ennyi. lófasz nektek.

hol vér folyik, ott hűségről beszélnek
s nem hiszek nekik, Janusra mondom,
arcok és bűnök válnak füstté, az ég
forró méhébe szívja rendre Claudius,
Agrippina és Britannicus arcait.
és fölfelé tart, ahova vágyott a város, végre:
ma éjjel az én hitem hevíti Rómát.

senatorok és okos praetorok
tógás majmok, kis haszonlesők
rájuk hagyom Hellászt s Júdeát
rájuk vonítsanak az éhezők
cibáljon hát koncot, aki éhes
dagadt erszényük is kevés
s erényük is a szótlan feledéshez
a népet pedig, ha egyetlen nyaka lenne
lefejezném s szűzen ragyogna Róma
újszülöttként a tenyeremben.
a várost nézném, a szürke pernyét,
valami nagynak esetlen hamvát
amelyből az égő szellemet
s a lángot valakik kioltották.

kegyetlenebb mint én számtalan akadt
s hogy nagyobb csaló-e Galba
ki csürhét, árulókat küld majd ellenem
testemet látom vérbe fagyva
"micsoda művész vész el most velem"
Istenem néz rám odafentről
most üli torát Róma romjain
s míg könnyű sorsom pörgeti
úgy élek én, ahogyan álmodom
atléta, kocsis, énekes, citerás
olykor embervért, olykor bort iszom.

mint tudjátok, más néven halok meg,
én, ki nem harcoltam a császár ellen
s kiket én tettem nagyokká egykoron
rabszolgák fegyvere zúzza be mellem.
írástudók, kufárok s barbár zsoldosok
doktorok, redaktorok, s pojácák
de nagy lélek nincs köztük egy sem.

a pór jókedvét figyelem évek óta
csatornák közt mi egyéb lenne mérvadó
mintsem amit a sűrű szenny növeszt
császár kegyeltje voltam, szelíd fiú
árva és bitang, örökös jövevény
ki másért lenni jó rest sose voltam.
ők látják lelkem mind e pillanatban, kiket
szerettem s megöltem mind egy szálig.
vágyak s álmok Jeruzsálemtől Galliáig

64-et írunk, július van és langyos este van
egy költeményt akartam elszavalni
melyben írva egy asszony bűne van
Trójáról írtam minap, és rímeket keresve
- mit mondjak erre harmincévesen?
képet láttam hogy szép Heléna teste
a porban fekszik s hallgat véresen
erős vitézek s fegyverek
karjukban lendület s arcukon harag
semmivé teszik Trója városát
s kifosztják néhány nap alatt.
megértettem: Tróját egy asszonyért.
most hit nélkül lenne élni könnyebb
s fukar lennék? ne adnám érted Rómát?
holnaptól új rend s új idők jönnek.

és rád gondoltam, felgyújtván a várost
hogy az égbolt mélykék kárpitjára
így írjam fel gyönyörű neved
marják bele az izzó éjbe a lángok
hadd lássák az istenek odafentről
s lássák a bolygók, s tudják mindenek
hogy téged szeret a költő, Lucius.

hogy úgy emészt el, mint Tróját a lángok
pusztul a város -, épp erről beszéltem
s lángokról írtam - emlékszel - époszomban
s hallottad-e, ahogy a csóvák
mikor az Esquilinus oldalába nyaltak
hallottad-e hogy én szólok hozzád?
hallottad-e hogy szólongatlak?

s az arcomat láttad-e, kedves?
láttad-e, csak én voltam nyugodt.
mert költőnek lenni volt kihívás,
meglátni azt, ami az őrület
túloldaláról a császárt elvakítja,
meglátni azt a másik Rómát -

Lám, Lucius agya tiszta.

Link
Lucius Domitius
 
 
0 komment , kategória:  4.Consummo  
     1/239 oldal   Bejegyzések száma: 2380 
2010.10 2010. November 2010.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2380 db bejegyzés
e év: 23369 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 867
  • e Hét: 9744
  • e Hónap: 25383
  • e Év: 58779
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.