Regisztráció  Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/28 oldal   Bejegyzések száma: 274 
Hazatérés
  2010-11-30 23:51:43, kedd
 
  Sárközi György - Hazatérés


Mint amikor szülőföldjére tér meg a régen elvetődött,
Hol minden talpalatnyi földnek színe-szaga belé evődött,
Melyet ismer a templom dombig a híd alatti görbe fűztől,
S melynek egy-egy sötét kéménye lelkébe most is visszafüstöl,

Úgy térek vissza végre hozzád, esők, havak, hévségek múltán,
S boldog-ismerősen merengve szerelmünk köd futotta múltján
Fölfedezem minden vonásod, mely még a régi s mégis más már,
S ráismerek elmúlt magamra sok emlék gyújtó villanásnál,

Rám ismerek, - rád ismerek, - mosolyogva és meghatottan
Nézek körül a kedves tájon, melyben annyi emlék-halottam
Van eltemetve s félénk csókkal hajolok a gyengéd halomra,
Mely minden tévedt vándorútról visszahí csöndes nyugalomra.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A teremtéstörténet visszája
  2010-11-30 23:48:52, kedd
 
  Jörg Zink - A teremtéstörténet visszája


Kezdetben teremtette Isten
az eget és a földet.

Sok millió év múlva azonban
az ember végre elég okos lett.
Azt mondta:
Ugyan, ki beszél még itt az Istenről?
Én magam veszem kezembe a jövőmet!

Megtette,
és elkezdődött
a Föld utolsó hét napja.

Az e l s ő nap reggelén
elhatározta az ember,
hogy szabad lesz és jó,
szép és boldog.
Már nem Isten képmása,
hanem e m b e r

És mert valamiben hinnie kellett,
hitt
a szabadságban és a szerencsében,
a börzében és a haladásban,
a tervszerűségben és saját biztonságában.

Aztán
- biztonsága érdekében -
megtöltötte
lába alatt a Földet
rakétákkal és atom bombákkal.

A végső idők m á s o d i k napján
elpusztultak
a halak
az ipari szennyvizektől,
és a madarak
a vegyipar mérgező porától,
amit a hernyóknak szántak.
A mezei nyulak is
az utakon hagyott ólom felhőkben,
az ölebek
a kolbász szép piros színétől.
A heringek
a tenger színén úszó olajtól
és az óceánok mélyén lévő szemét rakásoktól,
mert a szemét rádióaktív volt.

A h a r m a d i k napon
kiszáradtak a füvek a mezőkön,
a lombok a fákon,
a mohák a sziklákon
és a virágok a kertekben.
Mert az ember
maga irányította az időjárást,
és pontos tervek szerint osztotta el az esőket.
Csupán egy kis hibát követett el az,
aki kiszámította az eső elosztását.
Amikor végre megtalálták a hibát,
már a szép Rajna
kiszáradt medrében feküdtek a hajók.

A n e g y e d i k napon
a négymilliárd emberből
hárommilliárd elpusztult.
Egyesek olyan betegségekben,
amelyeket az ember maga tenyésztett ki.
Mert nyitva felejtették a tartályokat,
amelyek a következő háborúra
készen állottak.
És az orvosságok sem segítettek.
Mert ezeket túl sokat használták már
az arckrémekben és a disznó vészekben.
Mások az éhségtől haltak meg,
mert a gabona raktárak kulcsait
eldugták előlük.
És káromolták az Istent,
mert nem tette boldoggá őket.
Persze, minderről Isten tehet!

Az ö t ö d i k napon
az utolsó emberek
megnyomták a piros gombot,
mert támadástól tartottak.
Tűz borította el a Föld-golyót.
Égtek a hegyek,
elgőzölögtek a tengerek
és a városok beton csontvázai
füstölögve, feketén meredtek az égre.
És az égből látták az angyalok,
hogyan válik a kék bolygó vörössé,
majd piszkos barnává,
végül hamuszürkévé.
És énekük
elhallgatott tíz percre...

A h a t o d i k napon
kialudt a fény. Por és hamu borította
a Napot, a Holdat és a csillagokat.
És az utolsó svábbogár,
amely egy atom bunkerben
mindezt túlélte,
elpusztult
a kibírhatatlan melegtől.

A h e t e d i k napon
nyugalom lett.
Végre!
A Föld puszta és üres volt,
és kiégett réseiből és hasadékaiból
sötétség áradt.
És az ember lelke
holt kísértetként kóborolt
a Káosz felett.

Mélyen lent
a kárhozatban
elmesélte az ember
az izgalmas történetet:
az emberről,
aki saját kezébe vette a sorsát. -
és a gúny kacaj felhatolt
egészen az angyalok karáig.

Hölgyeim és Uraim!
Mindezt nem azért mondtam el,
hogy az ember
ne aknázza ki lehetőségeit.
Csak azért,
mert hinnünk kell abban,
hogy ez a világ
és vele együtt az emberiség
sorsa és jövője
egy M á s v a l a k i kezében van!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Bokraink közt
  2010-11-30 23:03:27, kedd
 
  SZERGEJ JESZENYIN - Bokraink közt





Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam Őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macska módra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdóló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

(Fordította: Rab Zsuzsa)


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ardsuna és Síva
  2010-11-30 21:51:49, kedd
 
  Szabó Lőrinc - Ardsuna és Síva


- Mit nyavalyogsz, hogy kegyetlen az élet,
hogy megszakadsz s mégsem elég a pénzed
és hogy a harcot nem bírod tovább?
Kár sírni, fájni, megmondtam ezerszer.
Mégis esztelen álmokba menekszel,
idillt akarsz, henye elégiát?

- Ne bánts, ne gyalázz. Fáradtan, hitetlen
megtettem én már, amit megtehettem,
talán többet is, bár keservesen,
és ha én a boldog idillre vágyom,
azért vágyom rá, mert e vad világon
csak benne nem volt részem sohasem.

- Nem is lesz soha. Mit gondolsz, ki boldog?
Ha farkas lennél, jobb volna a dolgod?
S ha fű volnál vagy katicabogár?
Ami él és mozog, mind úgy küzd, ahogy te,
és nem lesz könnyebb kedvedért, sehogy se
lesz szelídebb a rettentő szabály.

- Volnék bestia, könnyű volna ölnöm,
volnék fűszál, lapulhatnék a földön,
és ha bogár, szárnyam megmentene.
- Volnál csak az, látnád amit ma nem látsz:
a mindenség két fele falja egymást
és az idill szörnyekkel van tele.

- De legalább nem tudnám, mit cselekszem!
- A szorongás csak ott volna szívedben!
- Nincs biztonság? - Sehol az ég alatt!
- Mi kéne hozzá? - Hogy te légy az isten.
- Mást mondj, olyat, ami nem lehetetlen.
- Megmondtam már: vállald a sorsodat!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ölelés
  2010-11-30 21:49:29, kedd
 
  Farkas István - Ölelés


Én még sosem láttam a tengert.
Nem álltam partja homokjában,
hűs vize nem ölelt,
hulláma nem ringatott.
Nem láttam felette felkelni
vagy lenyugodni a napot,
víz tükrében az éjszaka csillagait,
vagy az ég kékjét.
Nem csapta szélvihar arcomba
sós víz cseppjeit,
soha nem éreztem illatát
és nem láttam a háborgó vízbe
csapódó villámokat.

De néha elképzelem,
hogy ott vagyok és látom.
Úgy érzem, hazaértem,
megtaláltam otthonom.
Érzem érintését testemen,
ringat csillagfénytől ezüst
hullámain és úgy ölel,
olyan szerelmesen,
miként most csak
vágyaimban, Kedvesem.








 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
Mindenütt ott vagy...
  2010-11-30 21:43:23, kedd
 
  Szabó Lőrinc - Mindenütt ott vagy...






Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy téli hava,
vízpart s vonat fütty, s mindben ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.

Mindenütt megvagy: mint virág özön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol,
de mindig feljajdul a halk sikoly:

a sok Mindenütt mindenütt Sehol!


 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
Szereteted legyen emberséged
  2010-11-30 16:25:34, kedd
 
 



(A fordító, Vágó Gy. Zsuzsanna engedélyével közölve)
 
 
0 komment , kategória:  Tatiosz  
Angyali üzenet
  2010-11-30 16:15:46, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Angyali üzenet Pusztai Orsitól  
Angyali üzenet a mai napra
  2010-11-30 15:28:03, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Angyali üzenetek  
Amíg egy falevél lehull
  2010-11-29 23:20:08, hétfő
 
  Reményik Sándor - Amíg egy falevél lehull






Az ágtól elvált,
Lassan száll alá,
Reszket, libeg.
Már nem köti az ág,
Még nem köti a föld.
Vajjon kinek
Van jussa hozzá, most, amíg leszáll?

Néha pihen,
Azt hinnéd akkor:
Visszatérne még.
Mint egy lélek:
Már nem köti a föld,
S még nem köti az ég;
Az ég, mely mégis, mégis várja már.

Amíg lehull,
Hány lélek hull vele?
És hány emelkedik?
Hány reszkető lengéssel van tele
A végtelen világ?
Milyen csodák
Esnek, míg rövid útját megteszi?

E percben talán meghalt valaki,
S e levelen a lelke száll alá.
És bennem megfeszül a lélek,
Mintha világok tengelyének
Zajtalan fordulását hallaná.
E levelen egy lélek csolnakáz.
Mily bizton ül, mily nyugton evez rajta
Tán szűk neki a világegyetem,
És inkább elfér egy falevelen. -
Mert most már mindegy: palota, vagy pajta.

És hátha nem.
Nem halott lelke ez s nem idegen.
De ismerős, ki messze-messze van
És idegondol hosszan, hangtalan
És elömlik a lelke mindenen.
Valaki, aki innen elszakadt
S a lelkét most e drága őszbe ejti.
S itt van, - mert a világot elfelejti.

Be halkan száll alá ez a levél,
Hogyan suhog!
Utánozd lelkem ezt a suttogást:
Vajjon tudod?

Talán egy orkán őrült ereje
Aludt el itt,
Talán egy óriás pihenteti
Itt tagjait.

Talán viharok szünetje csupán
E levél-ágy.
Tán innen kél majd új csatára fel
Ezernyi vágy.

A végtelenbe ugródeszka tán
Ez a levél.
Idehanyatlik s innen lendül el
A szél.



 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
     1/28 oldal   Bejegyzések száma: 274 
2010.10 2010. November 2010.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 274 db bejegyzés
e év: 2702 db bejegyzés
Összes: 28883 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 10307
  • e Hónap: 73325
  • e Év: 1059457
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.