Belépés
csabailajos.blog.xfree.hu
Szép mindaz, amit az ember szeretettel szemlél. /Ch. Morgenstern/ Zsirka Lajos Sándor
1947.02.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Bodri története
  2010-12-26 16:03:24, vasárnap
 
  BODRI TÖRTÉNETE

Sándor bátyám nyomorék volt. Gerinc sérülése miatt csak járógéppel és mankóval
tudott járni, hosszabb utakat pedig háromkerekű motorizált járművel tudott tenni.
Népes rokonsága, és kedves szomszédsága szinte minden órában nyújtott segítséget,
De éjjel nappal egyetlen élőlény volt csak vele : kutyája, aki több volt, mint megbízhatóság.
Bodri meghatározatlan fajú fehér kutya volt nagy fekete foltokkal. A tacskóknál sokkal
testesebb, de ugyanolyan rövidlábú jószág volt bölcs értő szemekkel, de zord arckifejezéssel. Farkának csak csonkja volt meg. Ritkán ugatott, de akkor arra fel
kellett figyelni. A háznál megforduló népes látogatókat egyenként szemügyre vette, és valószínűleg azt is, milyen érzelműek.
Ugatással csak azt jelezte, ha gazdája elesett, vagy egyéb gondja támadt és egyedül nem
tudott talpra állni. Ilyenkor a szomszédságból ott termett valaki, aki segített.
Sándor bátyám sokszor volt úton kis járművével. Ha forgalmas, villamos járta útra készült,
valahogy jelezte Bodrinak, hogy most nem jöhet vele. De szinte minden nap akadt falubeli dolog, ahová együtt mentek. Az a 15 km /óra meg sem kottyant még öreg korában sem a kutyának, vagy ha gazdája lemaradni látta, lassított kicsit.
Így jártak tyúktápért, postára, boltba, de a legmeghatóbb: templomba is. Míg gazdája
elfoglalta könnyen megközelíthető fenntartott helyét, ahová soha nem ült le más, ha bátyám
nem jött, akkor sem, Bodri letelepedett az Úr Asztalának lábához. Ezt csak Úrvacsoránál
nem tehette meg, ilyenkor valahogy megértették vele, hogy kint a helye, de ekkor is csak
az utolsó padig ment ki lassan, sértődötten. Sándor bátyám rendhagyóan, a padjában felállva vette magához az Úrvacsorát, három lépésre az Úr Asztalától.
Így telt nehézségeket áthidaló idillikus életük.
Egy nap szörnyű dolog történt. Sándor bátyám forgalmas útra indult, Bodrinak házőrzés
maradt. Bátyámat a kockázatos forgalomban egy részeg autós halálra gázolta. Szörnyűséges
látvány lehetett. Bodri türelmesen várta egy darabig, de aztán nyugtalankodni kezdett.
Már leszállni készült a nap, amikor tettre szánta magát. Elindult, bejárta azokat a helyeket,
ahová járni szoktak. Persze nem találta ott. Végül a templomhoz ment. Éppen esti Istentisztelet volt, a résnyire nyitva maradt ajtón kihallatszott az orgonaszó. Besurrant,
szétnézett izgatottan, aztán kiszaladt. Azt mondják a jelenlévők, rögtön tudták, baj van.
Bodri hazament, hátha elmellőzték egymást. Nemsokára a templomi ismerősök és a hírhozók is megérkeztek. Nem voltam ott, csak elképzelni tudom a kutya viselkedését.
Bodri ezentúl két hétig minden nap végigjárta az útvonalat, a templomba is benézett, de nem
ült le bent. A rokonok próbálták magukhoz venni, de nem hajlott rá.
Bár november közepe volt, Bodrit egy reggel halva találták a templomajtó előtt.
Meg nem fagyhatott még, talán a szíve szakadt meg a reménytelenségtől...

B. SÁNDOR / 1927- 1968 /
BODRI / Kb.1954- 1968 /
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Kutyasorsok
  2010-12-26 15:33:32, vasárnap
 
  KUTYASORSOK

Régi családi fényképek kerültek kezembe. A rajtalévők több éve
már, hogy elköltöztek De ni-ni : az ismert rokonok mellett 1-1 kutya is
az öröklét részévé vált a fotók által. A fotók kb. 45-50 évesek, de ha a
kutyára gondolok, mintha tegnap lett volna..
Azt mondják, a kutya életkorát ötször kell az emberéhez mérni.
Ha ezt vesszük alapul, olyan ez, mintha egy 225-250 éve élt lényre emlékeznék.
Sok kutya meg is érdemli. Sok öreg emlékszik sok éve meghalt kutyájára valami
különös okból. Pedig nincs ebben különös : a kutyáknak is sorsuk van. Néha sok
embernél jellemesebb tettekkel, történetekkel hagyva sorsukat az emlékezetre.
Álljon itt két igaz történet még a neveket is megőrizve.


 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy kis vidámság...
  2010-12-25 17:06:28, szombat
 
  Miért kellett meghalni Zámbó Jimminek ?
/ Elnézést a kegyeletsértésért, és az Isten káromlásért... /

A Jóisten a mennyben azt mondta 2000 karácsonyán :
- Hogy ez a Jimmi gyerek milyen szépen énekli a Csendes Éjt.....
Szebben, mint bárki. Elhallgatnám ítéletnapig. Eredj fiam
Gábriel, hozz nekem egy CD-t ezzel a dallal.
Gábriel lemegy, lógó orral tér vissza.
- Uram ! Az utolsó darab is elfogyott. Még az Istennek se tudtak
pult alól sem adni...
- Igen ? Akkor jöjjön ez a Jimmi fiú ide a jobbomra, és személyesen
énekelje a fülembe !

**************************

Mindörökké foci....

Rómában a Colosseumnál sebesült katona hajtja fejét egy társa ölébe.
Utolsó erejével elhaló hangon kérdezi:
- Mondd, győzött Róma ?
- Sajnos nem ! Döntetlen lett, de van egy jó hírem : a Milán viszont
kikapott, így miénk a bajnoki cím !

***************************

Egy kis értelmező szótár:

Mi a kancellár ???----- Férfi börtönőr !
Ki,Mi a mázlista ??? --- Festék-katalógus.!
 
 
0 komment , kategória:  HUMOR  
Tartozni valahová...
  2010-12-18 15:39:57, szombat
 
  TARTOZNI VALAHOVÁ...

Manapság már kétértelmű ez a kifejezés.
Hiszen elanyagiasodott világunkban ez azt jelenti elsőre :
tartozni valami kölcsön miatt valamely pénzintézetnek.
Pedig van egy ma már halványuló emberi jelentése is.
Tartozni egy közösséghez.
Én is tartozom valahová, de valójában tartozom egy valakinek
is ezzel az írással, Mert nagyon sokat kaptam tőle....

Margit nagyon szegény családba született. Félárván hat testvér
nőtt együtt szeretetben, a terhet megosztva ki-ki ereje szerint.
Margit hitt Istenben, és mert egészséges volt teste-lelke,
a szolgálat lett élete értelme.
Már 10 évesen pénzt keresett megbízhatóságával, komolyságával,
ügyességével. Özvegy anyjának már szinte semmi anyagi
terhet nem jelentett, sőt fiatalabb testvérei közül 3-at is segített.
Még inkább így lett ez, amikor nagylánnyá érett, és hivatalosan is
cselédsorba lépett. Cseléd, mint többi testvére, akik híresek voltak
megbízhatóságukról, és amikor egy lány valahol házasság vagy más okból
helyét elhagyni kényszerült, ritka dolog, de a nagyságák első kérdése
az volt, ,, nincsen még egy kisebb testvéred ? ,, Kell-e ennél nagyobb
megbecsülés ?
Így járt ő is, egy reménybeli társ Budapestre csábította a háború után.
Bár magánéletbeli boldogságot nem hozott e kapcsolat, hiszen egy
menthetetlen alkoholistán még az ő hittel teli önfeláldozó gondoskodása
sem segített, jelleme-híre magasabb körökbe is eljutott. Előljárók
gondoskodó mindenese lett. Külképviseletek nélkülözhetetlen
bútordarabjává vált. Bejárta a forgó megbízatások eredményeképpen
egész Európát. Hajdani munkakönyvében hatalmasságok aláírása maradt fenn.
Egy alkalommal az európai békekonferenciák magyar küldöttségének
lett kijelölt segítője. Ennek előzménye volt, hogy házaspárt kerestek, de
mivel nem volt ilyen, a sors kifürkészhetetlen játéka folytán összetalálkozott
egy 50 évvel ezelőtti aprógyerekkori játszótársával, aki, micsoda véletlen,
szintén kudarcra ítélt volt ez állásra, lévén hogy özvegyember volt.
A hajdani parázs felizzott, most kincset ért a jövőbe vetett hit, és a gyors
elhatározás. 18 évet adott még nékik Isten újrakezdve, a hétköznapi
boldogságot megbecsülve közös szolgálatban, majd együtt nyugdíjaztatva.
A férj halála nem érte felkészületlenül, Mégis végtelennek tűnő magány szakadt rá.
Nem volt egyedül, hiszen az elvekben is közös barátnők körülvették, nem hagyták
magára. Mégis társtalannak érezte magát. Vágyott tartozni valakihez, valakikhez.
Olyan helyre, ahol még bőven megmaradt erejéből még mindig szolgálhat.
Egy nap egy református szeretetotthonba vitték barátnői. Nem reklám helye, hiszen
azóta változhatott is, de az egyház egyik legjobban prosperáló intézménye volt.
Sokat beszélgetett a szenvedőkkel, lelki társuk volt a maga civil módján.
Egy napon talán járvány volt, az ápolónői létszám nem jött össze. Kérés nélkül kötényt
kért és rutinosan beállt szolgálni. Így telt pár nap, jelenléte megszokott lett.
Szinte hiányzott, ha nem jött. Egy nap az igazgatónő behívta. Zavartan mondta,
hogy ezt így nem tudja elfogadni, szíve szerint felfogadná, de most nincs státusz.
,, Nem kértem én a felvételemet." mondta Margit." Otthon rámenne a napom magam
ellátására. Egyezzünk ki egy tányér levesben, és örömmel jövök minden nap."
Így történt, hogy ezentúl tartozott valahová, lelki nyugalmát újra megtalálta.
Szerető szavakkal illették, és az ő lágy, megnyugtató szavait is hálás tekintettel
fogadták.
Isten sajnos korán szólította haza. Meghalni megtért a szülői házba, immár 20 éve
nyugszik a nagy családi sírban a legendás fűz alatt...
Egy ember, aki nem cél nélkül jött e világra...
Talán élete példa lehetne a magányosak, célnélküliek számára.

/ Drága Keresztanyám Bárdos Margit / Hejőcsaba 1917-1991 emlékére, akinek oly
sokat köszönhetek minden téren. Nyugodjék békében /

 
 
1 komment , kategória:  Visszaemlékezéseim  
A magyar szó...
  2010-12-09 14:23:12, csütörtök
 
  Az élet úgy hozta, hogy egy kezem is sok megszámolni rajta
külföldi útjaim sorát. Ezek zöme is egynapos futó utazás.
Talán ezért is kedves nekem ninden emlékmorzsa.
Azt, hogy magyar vagyok, az első kinti órák is rögtön eszembe
juttatták, ha netán elfeledtem volna....Hogy mi által? Talán a
magyar szó tette.

1978. aradi évfordulóján október 6 án. indultunk hárman 3 napra Szlovákia
Lengyelország meghódítására. Ezernyi élmény, melyre kevés e lap most.
Zakopáné fölött, a Dunajec partján lévő hasonló nevű /?/ településen
kaptunk szállást. Mondhatom cudar időt fogtunk ki. Hüvös is volt, eső is volt.
Joviális arcú háziasszonyunk 3-4 jelből megértette, hogy szállása kell nekünk,
és mi most melegedünk egyet valahol, addig kérjük, gyújtson be.
A faházban lévő szobácska népiesen volt berendezve. Ami meglepett, hogy
a falon nem családi fotók, hanem Kopernikusz képe függött.
Két házzal odébb egy ugyancsak Dunajec névre rímelő vendéglő működött.
Melegedni gondoltuk jó lesz, emellett szeszkedvelő pilótánk egész napi
önmegtartóztatását is egyensúlyba kellett hozni.
Kortyolgattunk magunkban hárman, miközben egyre több hegyi pásztor kinézetű
férfiember szállingózott be gondolom melegedni, és a napi szótlanságot kibeszélni.
Persze egy szót sem értettünk. Voltak, akik szóltak hozzánk, de kedvesen jeleztük,
nem tudunk sajnos beszélgetni.
Két hely volt még mellettünk. Egyszer nyilt az ajtó, és két bőrdzsekis férfi lépett be.
Az ürgék kiöntésük után is szárazabbak általában, mint ők ketten akkor.
Hamar kiszúrták a két üres helyet, és jelbeszéddel kérdezték, leülhetnek-e.
Hát persze, mutogattuk vissza. Egyszercsak megszólal az egyik.
-- Kourvá egy idoöt fogtunk ki paájtás.

Mit mondjak, soha ordenáré mondatot nem hallottam még olyan örömmel.
Persze rögtön összeültünk. S élveztük a Salgótarjánból felmotorozó két
ember ízes tájszólását, és a helyiek hangos, de cseppet sem barátságtalan
vidám zsivaját.
 
 
0 komment , kategória:  Visszaemlékezéseim  
Panaszkodni tudni kell...
  2010-12-03 14:34:20, péntek
 
  PANASZKODNI TUDNI KELL... /Humor két változatban/

1. Játszótéren összejön négy nagymama.
Míg az unokák homokoznak, hintáznak, ők jól elvannak.
Egyik panaszkodik a menyére, másik a vejére, harmadik
a tiszteletlen unokákra. Csak egyikük hallgat nagyon.
- És nálad? Miért hallgatsz?
- Azon gondolkozok, kire kellene valami rosszat kitalálnom,
merthogy otthon énhozzám mindenki jó.

2. Játszótér, négy nagymama, panaszvetélkedő.
Első három után a negyedik jön.
- Hát igen, az én vejem is kiszúrta a szemem névnapkor egy bonbonnal.
Ez a panasz valahogy visszajutott a vő fülébe.
- De mama ! Bonbonhoz virágot is kapott, meg tortát is !!!
- Jó, jó fiam! De a sok panaszkodó között nekem is kellett valamit
kitalálnom...

 
 
0 komment , kategória:  HUMOR  
Szép decembert...
  2010-12-01 00:30:32, szerda
 
  Adjon Isten kedvére való decembert mindenkinek.

Az utakon cseppnyi hó se essen, de a hegyekben, vetéseken annál többet.
Adjon fagyot, hogy a férgek ne teleljenek át, de ne legyen fagy mégse, mert
így is nagy a gázszámla.
Adjon gyerekeknek szép mikulást, adjon mindnyájunknak meghitt adventet
Adjon szép karácsonyt szépet gazdagot, és hozzá nyugalmat, békét.
S adjon vídám szilvesztert, s teli bukszával jövő évet.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy kislány révbe ért
  2010-12-01 00:20:56, szerda
 
  EGY KISLÁNY RÉVBE ÉRT....

Sokszor halljuk, amilyen az indíttatás, olyan lesz a jövő.
Ez közhely, de hadd meséljek egy olyan történetet, ahol
éppen az indíttatás sanyarú volta, az abból fakadó dac
segített, hogy végül hősünk révbe érjen.

Joli szomszédomban lakott, én már közel a húszhoz, ő még
óvodás, ha járhatott volna. Családi körülményei elképesztők,
talán ezért is figyeltünk féltőn rá.

Apja kőkemény alkoholista, aki gyári munkásként fizetés-
napon nemcsak a fizetését nem hozta haza, de még a reggel
felvett kabátját sem. A pénz elszóródott a kocsmákban, vagy
haverok zsebében kötött ki. Így aztán az adósággal várt pénzes
nap a családnak újabb kölcsönökért könyörgést hozott.
Mert az asztalon ökölbe szorított kézzel nyomatékosítva a tál
ételnek minden nap ott kellett lenni. Miből? Az asszony dolga.
Rettegett napok voltak ezek másért is. A férj férfiúi jogai
rendszerint tökrészegen jutottak eszébe, gyöngéd időszak nem
volt divat nála. S ilyenkor gyerekeket nem nézve, ott helyben az
asztalon kívánta teljessé tenni a napot asszonya birtoklásával.
Ő persze nem engedett ilyenkor, amelynek nagykéssel való körbe-
kergetés, sivítás lett a vége, és bizony gyakran hálóingben, cipő
nélkül menekültek a gyerekek a szomszédba. Ki is alakult némi
kép a női szexuális kiszolgáltatottságról bennük egy életre.
Különösen, ha ide számítjuk a gyerekek füle hallatára időnként
zajló beszélgetéseket a szesztestvérrel, melynek fő témája naturális
részletességgel a tegnap esti szénakazlas kaland, illetve a várható aktus
szaftos előrevetítése, természetesen a férfiúi fensőbbség jegyében.

Az anya egyszerű gondolkodású, családját maga módján szerető
20 évvel többet mutató nő volt. Gondolkodását a mindennapi keservek
határozták meg.
Mint említettem, a kölcsönre újabb kölcsön jött. De kevesen adtak
már, hiszen remény sem volt, hogy egyszer helyreáll az egyenleg.
A jószándékú rokonok már csak szánalomból is adtak, mígnem
egyszer előállt az egyik. - Tudod mit, Jolán? Nekem hatalmas a kertem,
járj oda dolgozni nekem, és így tudd le a tartozást. Gondolom nem
kiemelt órabérre gondoltak. De jó szívük volt. Mindig akadt kidobni való
zsizsikes bab, fazékba nem jó egyeselt saláta, üveges krumpli, dohos
kukorica. Aztán az ők gyerekeikről két számmal nagyobb elnyűtt ruha.
A kis Joli korán be lett fogva. Ügyes volt, és jó felfogású. 10 évesen
már ő főzött, vigyázott 100 évet közelítő dédapjára. Sőt a rokonok
kertjében is fürge kézzel besegített. És emellett iskolába járt.

Szigorú erkölcsi nevelést kapott, pedig semmi szüksége nem volt rá.
Eredendően vele született. Tilos volt a csavargás, egyetlen öröme
a szomszéd lányokkal való diskurálás, mely miatt bizony negyedórákat
is késett hazafelé. Otthon volt ne mulass. Anyja hajánál fogva okította.
-- Nem leszel nekem kurva. Megértetted? — szegény talán azt sem tudta,
mi az. De templomba kötelező volt járni.
Aztán nagyobbacska lévén a nyarat valódi pénzkereső munkával
töltötte. TSZ-földön termésszedés. Tudott számolni, rájött, az ő
gyors kezével egészen jól lehet keresni. Csakhogy a kényelmes,
pletykával elfoglalt vele dolgozó asszonyságok nem nézték jó szem-
mel. Ők felét sem teljesítették a Joliénak. Ez bizony főbenjáró bűn.
Lerontani a normát.— Láttuk mind, a miénkből loptál, azért sok a tiéd.

Az alsó iskolákat könnyen vette, hanem felsőben már otthon is kellett
tanulni. Lopva, a kamrában apránként kiosonva tanult.
Így jött el a pályaválasztás ideje.— Szegény gyerek ne akarjon tanulni.
Menj egyből dolgozni!- szólt a határozat.
Ekkor 14 évesen a sarkára állt. Ellenszegült, és középiskolás lett.
Hogy miből ma is csoda, hisz ott is vannak költségek. Bár a kertbe
besegített továbbra is lopva tanult. És főzött, ha volt mit.
Jó szakmát választott, s amikor egyszerre kapott érettségi és szakmai
bizonyítványt, nem volt gond a munkahely. Hiszen ügyes kezét
mindenki ismerte, válogathatott is.
Az apa közben az alkohol miatt idő előtt egy mennyei csapszékbe
költözött, legalább a rettegés abbamaradt.
Joli bizakodva nézett a jövőbe. S nem hiába. Én már a középkort
tapostam, amikor láttam, esténként egy szolíd hozzávaló fiú kísérgeti.
Aztán két év múlva esküvő, s rögtön egy szép baba.
Mosolyukat látva biztos vagyok benne, kiheverte a többéves sokkot.

Csak hab a tortán, nemrégen hallottam, hogy munkahelyén is
főnökségig vitte.
Döntsék el, ki érdemelt jobb sorsot. Ő vagy egy burokban nevelt
elkényeztetett fruska. Ennyit az indíttatásról.
Szép hosszú boldog életet, Jolika !


 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2010.11 2010. December 2011.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 8 db bejegyzés
e év: 39 db bejegyzés
Összes: 831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4
  • e Hét: 19
  • e Hónap: 288
  • e Év: 288
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.