Belépés
eckerkata.blog.xfree.hu
Álmodtam magamnak egy kertet. ahol mindenkit szeretet vezérel... Fuchs Éva kati, kata
2010.07.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
Arany János: Év utolján
  2010-12-27 09:45:15, hétfő
 
 



Arany János: Év utolján

Kifelé az évnek a szekere rudja,
Pályáját a nap is csak robotban futja,
Csak azért jő fel, hogy a gondját kivesse,
Ahol a reggel van, ott a dél, az este.

Mehetsz, mehetsz jó év! amit hoztál, vidd el,
Megelégedtem már sovány böjteiddel;
Egy szó nem sok, azzal sem marasztlak téged:
Kivánok jó utat s jó egészséget. -

Mi örömet adtál? Mi emléket hagytál?
Annyit se nekem, mint a tavalyi naptár,
Mely hiába mondja; hogy: "csütörtök, péntek",
Ha egyszer ledobtam, belé sem tekintek.

Menj! hadd tudjalak a többi után sorba,
Legalább nem esett életemen csorba:
A kopár sivatag, hol nem látni zöldet,
Legalább nem hagyja lyukasan a földet.



 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Boldog Névnapot a Jánosoknak
  2010-12-27 08:58:22, hétfő
 
 



Név jelentése:
Isten kegyelme, Isten kegyelmes

Név eredete:
Héber-görög-latin eredetű, a Johanna névből

Név elemzése:
A János név olyan személyiség kialakulását segítheti, aki becsüli az élet apró örömeit. A név viselői nyitottak, szeretnek olvasni, tanulni és különféle dolgokról elmélkedni. Nagyon intenzíven tudnak dolgozni, ha érdekli őket az adott terület és téma, de amint egyhangúságot tapasztalnak, érdeklődésüket elvesztik, és ez sokszor ahhoz vezet, hogy nem fejezik be, aminek nekiláttak. Az életükből leginkább a nyugalmat, biztonságot hiányolják, ezeket leginkább a természetben szokták megtalálni. Mivel ideáikat igen magasra helyezik, sokszor éri őket csalódás, és sokszor tapasztalnak magányt.

Becenevek:
Jánoska, Jani, Janika, Jancsi, Jancsó, Janó, Janóka, Janesz, Janek
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Heltai Jenő: Karácsony
  2010-12-25 18:20:35, szombat
 
 




Heltai Jenő: Karácsony


A szeretet nagy ünnepén,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa
És csillogó a karácsonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben
És békesség van szívekben,
Nagynak, kicsinynek gyönyörül,
Amikor gazdag és szegény örül,

A szeretet nagy ünnepén,
Mikor kiújul a remény,
Amikor testvér minden ember
És egy a másnak könnyes szemmel
Bocsátja meg sok vétkeit,
A dús a kolduson segít,
Mikor fehéren száll a béke árnya
Minden kunyhóra, minden palotára,

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor annyi költemény
Hirdeti ékes mondatokban,
Hogy végre ismét karácsony van,
Mikor övéihez rohan
Mindenki meghatottan, boldogan,
Mikor mindenki egyetért,
Mindenki egyért, egy mindenkiért.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket.
  2010-12-23 17:54:06, csütörtök
 
 



Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,
S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.
Hisz ma este mi is gyermekek vagyunk,
s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk.

Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánok!
Minden kedves látogatónak...
Sok szeretettel...
 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Karácsonyi szeretet
  2010-12-22 18:18:08, szerda
 
 



Karácsonyi szeretet


Mikor szent karácsony
Angyalai szállnak,
Öröm a vendége
Minden igaz háznak
Eltörpül ilyenkor,
A lárma, az árnyék,
Megszépül a szívben
Minden igaz szándék.
Mert Karácsony este
Isten jár a földön,
Hogy templomává váljék
Minden szív és hajlék.
Mikor szent karácson
Csillagfénye árad,
Termo öle nyílik,
Minden barázdának.
S míg száll a szikra
A fenyőágon
Szaporodik a sok mag
Szerte a világon.
A megszentelt földbe
Az Isten veteget,
S minden elvetett mag
Szeretetet terem.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Madárijesztő
  2010-12-18 19:46:00, szombat
 
 



Vasvári István

Madárijesztő

Eső veri, szél cibálja,
földbe gyökerezik lába,
cirokseprű a karja,
szakadt gúnya van rajta.

A fején egy lyukas lábas,
amit a szél zörget, rángat,
télbe-szélbe didergőn
áll a madárijesztő.

Milyen hős ő, milyen bátor;
nem fél telek viharától,
rongykabátját dér lepi,
s ő a varjakat lesi.

Még te alszol csendben otthon,
őrködik a régi poszton,
bádogfővel, fakarjával
katona a holdvilágban.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Téli álom
  2010-12-18 19:39:13, szombat
 
 




Kormos István
Téli álom


Nos, ugye tudni való,
hogy fák sűrűjében,
erdő-mélyen, mikorra télen
először lehullana a hó,
barlangba bújik a medve,
s bármi vihar kerekedne:
hó,
szél,
jég,
medvének mind kicsiség,
mert alszik édesdeden,
s elő
se jő,
még föl nem süt víg-ékesen
a nap egy igazi
tavaszi
szép reggelen.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Madárszálló
  2010-12-15 16:35:48, szerda
 
 



Tordon Ákos: Madárszálló

Havas téli ég alatt,
vendégeim a madarak,
kopognak az ablakon,
jól élnek itt morzsán, magon.

Csipegetnek, eszegetnek,
ha jól laknak elröppennek,
de holnapra visszajönnek,
ablakomon beköszönnek.


Így élnek ők a nagy télben,
vendégeim minden délben,
meghálálják majd tavasszal,
madárfüttyel, madárdallal.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Három fenyőfa
  2010-12-14 20:53:37, kedd
 
 


B. Radó Lili: Három fenyőfa

Három fenyőfa állt egy dombtetőn.
A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa.
Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának ! - sóhajtott a Legnagyobb fenyő.
- Bárcsak engem vinne ! - mondta a Kisebbik fenyő.
- Bárcsak engem választana ! - kívánta a Harmadik Fácska.
Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
- Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ? - szólította meg félénken a kismadár a fát.
- Nem lehet ! - mondta a Legnagyobb fenyő- Nem használhatok madarakat az ágaim közt, mert éppen karácsonyfának készülök.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt.
Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
- Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között ? - kérdezte.
- Nem ! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
- Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ? - kérdezte.
- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.
A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
- Télapó vagyok- mondta - Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...
- Vigyél engem ! - kiáltotta a Legnagyobb fenyő.
- Engem vígy ! - ágaskodott a Kisebbik fenyő.
A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
- Te nem szeretnél eljönni ? - kérdezte tőle a Télapó. v - Dehogynem ! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom , hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek magammal.
Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon...
( Régi angol mese nyomán fordította : B. Radó Lili )
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A cinke és a szél
  2010-12-14 20:45:19, kedd
 
 




Gazdag Erzsi: A cinke és a szél


Tölgyfa ágán üldögélt a cinke. Tollát borzolgatta a szél. Fázott.
- Hú, de hideg vagy - mondta a szélnek -, bizony fújhatnál melegebbet is!
- Elég meleget fújtam a nyáron - felelte a szél. - Most tél van, hideget kell fújnom.
- Ne mérgelődj - mondta a cinege. Az a bajod, hogy mindig mérgelődsz, aztán megöregszel időnap előtt. Úgy jársz, mint a héja, aki a hegytetőn lakik.
- Hogyan járt a héja? - kérdezte a szél, és suttogóra fogta a hangját, hogy jobban hallhassa a cinege meséjét.
- Úgy járt, ahogy mondom. Mindig csak mérgelődött, vijjogott, s egy szép napon megártott neki a sok méreg, kihullott a tolla, megöregedett. Most ott gubbaszt a hegy tetején. Nem tud felrepülni, mert a szárnya tollát is elhullatta. A kánya mesélte, ő látta. Sajnálta is szegényt. Háromszor is elkiáltotta, milyen kár érte: "Kár, kár, kár!"
- Milyen ostobaság - süvöltötte a szél. - Tudnivaló, hogy én nem szorulok semmiféle tollakra, ha repülni akarok!
- Másképpen is pórul járhat az ember a méregtől. Nem hallottad a vakond esetét?
- Nem hallottam. Meséld csak el! - kérte a szél. S most már egészen elhallgatott, úgy figyelt a cinke meséjére.
- Itt lakott vadrózsabokor tövében. Véletlenül vájta az alagútját a bokor töve alá. Későn vette észre, hogy a gyökerek útját állják. De ettől úgy megmérgesedett, hogy csak azért is ott akart lakni, ahol a rózsabokor. Addig erősködött, míg dühében befúrta a fejét két ikergyökér közé, de visszahúzni már alig tudta, a gyökerek ráfonódtak a nyakára, és csak nehezen menekült meg.
- A mezei pocoktól hallottam a történetet. Ugye milyen elszomorító?
- Ostobának elég ostoba történet - visította a szél.- Rám egy cseppet sem vonatkozik. Hiszen nem lakom a föld alatt.
- Hohó! - kiáltott a cinege - te is befújkálsz minden lyukba. Ha nem is a föld alá, de minden ág közé bebújsz. Szeretném tudni, mi örömet találsz az ilyen gyerekes bújócskában? Te, aki olyan hatalmas vagy, hogy a legmagasabb sziklára is játszva fölléphetsz, akár egy óriás! Mégis itt töltöd a kedvedet ezen az alacsony tölgyfán. Félek, hogy máris megöregedtél, és nem futja az erődből magasabb kirándulásokra.
No de erre már a szelet is elfutotta a méreg.
- Sajnálom, hogy szóba álltam veled, kis ostoba. De minek is hallgattam itt unalmas és semmitmondó meséidet? Át kell ugranom a Kárpátokba, vár rám az északi szél. Még majd elkésem miattad! S ezzel süvítve elszáguldott. Nyomában olyan csendesség támadt, hogy még a levegő is megenyhült kicsikét.
A kicsi cinege éppen csak erre várt. Összerendezte szétborzolt tollacskáit, szárnya alá dugta a fejét. Aludni készült, mert közben egészen besötétedett.
- Szél nélkül valahogy csak kibírom ezt a hideg téli éjszakát - suttogta vidáman.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
2010.11 2010. December 2011.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 53 db bejegyzés
e év: 235 db bejegyzés
Összes: 6759 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 866
  • e Hét: 8331
  • e Hónap: 26335
  • e Év: 535040
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.