Belépés
scorpionsrose.blog.xfree.hu
Ne a felületből ítélj! Próbálj a dolgok mögé látni! Várady Gaby
1968.11.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 61 
Visszaszámlálás
  2010-12-31 10:38:28, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Boldog Újévet Mindenkinek!
  2010-12-31 10:36:25, péntek
 
  HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Kívánok Nektek
  2010-12-31 10:31:02, péntek
 
  12 hónap egészséget,

52 hét szerencsét,

365 nap nyugalmat,

8760 óra szerelmet,

525600 boldog percet!







 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Buék!
  2010-12-31 10:26:53, péntek
 
 








 
 
0 komment , kategória:  ~~Verseskép  
A kukázás örömei ...
  2010-12-30 15:20:40, csütörtök
 
  ... avagy az igaz szerelem, határtalan

Reggel nyolc óra volt. Elhagyta az éjszakai melegedőt a férfi. Ápolt volt, de a ruházatáról bárki megmondta, hogy hajléktalan. Munkája nem volt, alkalmi munkákat vállalt, ha pedig az sem volt, akkor kukázott, gyűjtötte a sörös dobozokat, nagy zsákokba, s ha sok jött össze akkor azt leadta. Az érte kapott pénzért, tudott venni kenyeret, meg tejet, az alap élelmezése így megoldott volt. Aznap is kukázni indult, ám amint elindult egy iskola mellett haladt el. Látta gyermekét, akihez láthatása nem volt a helyzete miatt. Elnézte gyermekét, szeme könnybe lábadt, s a várost a nyakába vette. Két nagy zsák volt már nála tele üres dobozokkal. A leadóhely messzire volt, gyalog kellett mennie, mert a trolibuszról a zsákok miatt folyton leszállították. Útközben minden kukába benézett, gondolta, ha talál még pár dobozt, az jól fog még jönni.

Az egyik nagy gyűjtőhelynél látta meg őt. Odament hozzá. Ő nem dobozokat, ennivalót keresett, s más hasznos holmit, ruhát, vagy egyéb kidobott értéket. A nő szégyellte magát, ám szóba elegyedtek. Leültek a padra, s elmesélték egymásnak a történetüket. A férfi elmondta, hogy egykor szép élete volt, ám beleszeretett valakibe, elvált, elveszítette mindenét, aztán lapátra tették, s onnantól kezdve nem volt megállás. A nő, egy alkoholista férjet fogott ki, aki állandóan ütötte verte, elválni nem mert, a férje azzal fenyegette, akkor majd megöli, ha beadja a válópert. Így egy este fogta a gyerekeket, a két apróságot, s az anyjához költöztek. Aztán onnan is menekülniük kellett, mert a férje utánament. Aztán megbocsátott a férjének, hazamentek, de a férje a súlyos alkoholizmusa mellett, munkanélküli lett, s játékgépekbe szórta a pénzüket. Hitelt is vett fel miatta. Aztán egy ponton túl nem lehet mélyülni, s szélesíteni, akkor ment el a lakásuk.Mivel a nő az idegeivel le volt rokkantosítva, dolgozni nem tudott menni, a gyermekei állami gondozásba kerültek, ő pedig az átmeneti szállóra.

Beszéltek, beszéltek, közbe egymásba szerettek. A nő rosszul lett. A férfi rohant a zsákokkal a hóna alatt, tudta, hogy a nő azért lett rosszul, mert rég nem evett már. Leadta a dobozokat, bő két óra múlva vissza is ért. Meleg kenyeret vitt a nőnek, meg párizsit, fél liter tejet. Így magának már nem jutott ételre, de gondolta, kit érdekel. A nő még ott volt. Együtt megették az ételt. Lassan besötétedett. A férfi elkísérte a nőt a szállóra, ott elbúcsúztak. Nem foglalkoztak a világgal, tétován szájon csókolták egymást. Aztán a férfi is ment az ő szállójára.

Attól a naptól kezdve elválaszthatatlanok lettek. Minden reggel találkoztak, s együtt rótták a várost, s minden nap "haza" kísérték egymást. Kérték a menhely igazgatóját, lehessenek már legalább egy szállón, de azt mondták tavaszig bírják ki, akkor úgyis áthelyezések lesznek, s majd megoldják ezt a problémát.

Minden reggel kedveskedtek egymásnak valamivel, amit aztán magukkal vittek a szállásra. Apróságok voltak ezek, melyek az érzéseiket jelképezték. A férfi virágot rendszeresen vitt, s ennivalót is vett a dobozokért kapott pénzből. A nő is tudott mindig meglepetést okozni a férfinak. Szép életet terveztek. Amint a férfi el tud helyezkedni, gyűjteni fog pénzt, vesznek ki albérletet, összeházasodnak, s boldogan élnek. Ezek az álmok nagy erőt adtak mindkettejüknek. El is hitték mind a ketten.

A nő sajnos lebetegedett, nem hagyhatta el a szállót. Ő kiszökött, mert látni akarta a szerelmét, szatyrában most ő vitt ennivalót, s egy apró félig tört üvegszívet, meglepetésként. Tél volt már, fene csípős hideg, a nappali melegedőben húzták meg magukat. A jövőjüket eltervezték. Tavasztól egy szállón lesznek, nyártól albérlet, ősszel esküvő, jövő télen pedig majd egy meleg otthonból emlékeznek majd arra, hogy milyen volt amikor az utcán megismerkedtek. A nappali melegedő félúton volt a két szálló között. A nő nem mondta el, hogy beteg, s szökésben van. A férfi csillogó szemekkel hozta a két lefőzött kávét, s zsebéből elővett egy doboz cigarettát. Nézd szerelmem, ma nem kell csikket szívni mások után, vettem egy doboz cigarettát, hogy legalább ma nőnek érezd magad! Ma nincs kukázás, látod, eszünk, van kávé, cigaretta is van. A nő mosolygott, örült neki, de nagy fájdalmai voltak.

Búcsúzáskor mondta a nő, nem kell, hogy elkísérj, siess te is a szállóra, melegen legyünk, az a lényeg! Holnap pedig találkozunk! Szerelmem. Mondták egyszerre, megölelték,majd megcsókolták egymást, s búcsút intettek. A férfi időközben mindkettejüket ellátta alapvető tisztálkodási szerekkel, a ruhákat kellett már csak lecserélni, de nemsokára Karácsony, és kapunk használt ruhákat és majd nem úgy nézünk ki, mint egy ócska hajléktalan, hanem emberek leszünk ismét! De jó lesz édesem! Mondta a férfi a nőnek.

A hó szakadt, fújt a szél. Integettek. Nehéz szívvel búcsúztak egymástól. A nő miközben ment a szállóra, útközben rosszul lett, elájult. Járókelők hívtak hozzá mentőt, a mentő kórházba vitte, de már későn. Kihűlt. Elhagyta a lelke.

Másnap a férfi egész nap, egy helyben várta. A nő nem jött. Elment a szállóra. Az ottani szociális munkás közölte vele a tragédia hírét, s egy levelet adott át a férfinak, amit a nőnél találtak. A levélben ez állt:



Szerelmem!

Nagyon boldog vagyok, hogy megismerkedtünk. Ez a levél, s a benne lévő leírt dolog az én Karácsonyi ajándékom Neked. Most írom, mert most van kedvem hozzá, s addig is itt vagy velem, bennem. Bár kicsit félek a leírtaktól, de hát szeretjük egymást, nem igaz? Akkor nem lehet semmi baj. Ne ijedj meg, s olvass tovább. Az első ajándékom Neked az, így karácsonyra, hogy bennem fejlődik szerelmünk gyümölcse, terhes vagyok. De ne aggódj! kapunk lakást, ezt is elintéztem. Igaz, nem bútorozva, de lakás lesz. Otthon. Kettőnké. Így a levél mellé, egy apróságot is mellékelek, de azt javaslom, mostantól minden fillért tegyünk majd félre, hogy legalább a gyermekünk megkaphasson mindent.

Nagyon szeretlek! Örökké,

A te Drágád.




A férfi arcára ráfagytak a könnyek, miközben a levelet olvasta. Nem tudta, mitévő legyen. Megzavarodott. Csak a nő járt a fejében. Kivételesen alkoholt vett magának, s cigarettát. Keresett a városban egy helyet, ahol biztos volt benne, hogy aznap este nem találják meg. Megitta a konyakot, s a bort kezdte kortyolgatni, közben egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Majd összehúzta kabátját, lefeküdt. Emlékéből a nő arcát idézte, s a lehetséges közös jövőjüket. Így ábrándozva adta át magát a fagyos hidegnek, s indult el az álmok örök útján, a szerelme után.





( írta : Nyári Zsolt - elérhetősége - Link )

 
 
0 komment , kategória:  *° Novella  
Színes kutyák
  2010-12-29 17:31:04, szerda
 
 


























 
 
0 komment , kategória:  ××-Ez állati  
Utolsó érintés
  2010-12-28 18:24:26, kedd
 
 


----- Link



Elromlott jó néhány hét,
És néhány hónap és év.
De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam,
Mikor vasárnap lesz szívem mélyén.

Elindultál hát felém,
Jöttél és mindent vittél.
Talán te hittél egy másik új csodában,
Mert a régi neked így már kevés.

Refr.:
Várj, még egy utolsó érintés vár,
Ebből lesz erőm elmenni már, ha akarod,
De érezned kell, hogy most mit teszel!
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.

Hangos is azért voltál,
Hogy bátorságod legyen,
Hogy el tudd viselni, amit hang nélkül mondtam,
Hogy még mindig szeretlek, kedvesem.

Refr.:
Várj, még egy utolsó érintés vár ...

Solo :
Csak ne mondtad volna el,
Én szép kedvesem,
Hogy ölelés helyett, megölni jöttél,
Megköszönni, ami szép volt velem.


Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.

Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.

Utolsó érintés...




 
 
0 komment , kategória:  ĐĐ-Edda  
Karácsonyi randevú
  2010-12-28 13:52:50, kedd
 
  Álmosan, bágyadtan ébredt az előző esti alkohol, s nyugtatók hatása miatt. Kávét melegített, rágyújtott. Az ablakon bámult kifelé. A táj, kihalt volt, amit látott. A szürke betonrengeteg némán, kihaltan köszönt neki vissza. Pedig már délelőtt tíz óra volt. Nagy pelyhekben hullt a hó. Azután eszébe jutott, hát persze, azért ilyen kihalt minden, hiszen karácsony másnapja van. No, nem csak én, a karácsony is másnapos. Van ez így.
Megfordult. A karácsonyfa helye némán bámult rá vissza. Lefürdött, szokásához híven forró vízben. Aztán kicsinosította magát. Randira készült. Szép akart lenni. Lassan öltözött, tudta, nem fog elkésni, így minek is kapkodjon.

A szakadó hóban várta a trolibuszt. Az is megjött. Alighogy felszállt rá, érezte, nincs fűtés, a latyak félig megfagyva némán tobzódott lába körül. Már fázott. Emberek alig voltak. Mindösszesen hatan utaztak.
Átszállt a metróra. Még mindig nem sietett. Szeme előtt, csak a leendő randi eszménye futott végig, s azt gondolta, vajon milyen is lesz?! Ideje volt még.

Utálta a tömeget, s az embereket, így most nyugodtan sétálhatott a város legnagyobb plázájában, szemügyre véve minden kirakatot. Hátán a táskájában volt mindene. Az egész élete. Az összes kézirata, laptopja, és minden amit magával akart volna vinni egy lakatlan szigetre.

Magányosan sétált, bámulta a fényeket, kirakatokat. Ember alig lézengett a plázában.
Élvezte. Aztán egy ékszeres kirakatban ott felejtette magát. A háta mögött szerelmes pár andalgott. Látta a visszatükröződő
kirakaton. Egy pillanatra irigyelte őket. Aztán megnyugtatta magát. Nyugi van öreg, mindjárt te is randizol. Ki tudja, mi lesz belőle? Szeme megakadt az egyik karikagyűrűn. Emlékek törtek fel belőle, mint a vulkán lávája, melegséggel töltve el egész bensőjét. Átkozta a világot. Hogy itt minden fényes, pompa, csillogás, s az embereket ez vezérli, ez érdekli, legalábbis a többségüket. Nem szerette az igazságtalanságot. Gyűlölte, hogy a csillogás miatt van egyedül, s nincs vele az,
akit szeretne. Aztán megint nyugtatta magát. Randid lesz öreg, fel a fejjel az Isten bassza meg már. Kapd össze magad. De nem tudott uralkodni magán. Gondolta, még a randi előtt jól kitombolja magát.

Leült egy asztalhoz, elővette laptopját. Gondolta ír egy novellát így a randi előtt, aztán persze felteszi az internetre, hadd olvassa mindenki kénye kedve szerint. Végtére is randi lesz, no. Aztán komótosan, kényelmesen, pontosan, perecízen, kissé izgatottan írni kezdett. Mindig izgatottan írt, meg akart felelni mindenkinek, aki olvassa. Nem foglalkozott a szabályokkal, ha alkotott, rá is szokott gyújtani. Most is ezt tette. Rágyújtott.

Írás közben átpillantott a szemközti mek-donáldszba /Mc Donald's/, s azt a pár embert aki éppen ott volt, őket figyelte.
Hiába no, karácsony másnapja van. Nem bírta tovább az egyedüllétet, s szíve sebeit tovább hurcolászni, s többek közt is ezért is adta randira a fejét. Az írással végzett. Elindult.

Lassan, háta mögött hagyva a fényeket,a pompát, és csillogást, ahol ő maga is dísz volt, mintegy fél óráig. Megszaporázta
lépteit. Már sietnie kellett. Még a végén lekésik a randiról. Gyorsan, nagyokat lépve vette irányát a metró lejárathoz.
Mikor rálépett a mozgólépcsőre, azon gondolkodott, kezében a telefonjával, hogy vajon felhívja-e, avagy sem?! Máskor felhívta volna. De most nem tette meg. Erőt vett magán. Aztán az jutott eszébe, vajon kit hívhatna fel így, karácsony másnapján, hogy elújságolja, bizony, randira megy?! Persze nem hívott senkit.

Leért a metró peronjára. Kissé odébb székeket is látott, arra vette az irányt. Útközben a maradék pénzét elosztotta a kéregetőknek. Aztán arra gondolt. Ejj, de barom vagy, pénz nélkül mész randizni? És kit érdekel?! Válaszolt vissza saját magának. Odaért a székekhez. A peronon egyedül volt.

Táskáját, amiben az összes vagyona, értéke volt, s egyben az egész élete, letette az egyik székre. Telefonját is belerakta a táskába. A vele szembe lévő reklámplakát üvegében még egyszer megnézte az arcát, hogy elég rendezett e? Az volt. Aztán így, a tükörbe nézve így imádkozott magában: /Pedig soha nem szokott/ Uram! Nem vagyok rá méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem! De az Isten nem válaszolt semmit.

Cigarettáját eltaposva, elindult a randevú irányába.

Kissé félénken tette meg az első lépéseket a sötétség irányába, s még egyszer próbált szólni az Istenhez: Uram! Bocsáss meg nékem, hisz nem tudom, mit cselekszem?!
Aztán elindult a sötétség irányába. Szíve remegett. Ahogy haladt egyre beljebb, a remegést átvette egész teste ... félt ... reszketett ... könnyeit nyelte. Majd elengedte magát. Elővett egy szál cigarettát a tárcájából, s a sötétben a falnak támaszkodva rágyújtott. A benzines öngyújtó nagy lángja megvilágította könnyes arcát. Némán folytak a könnyei. Nagyot szívott a cigarettába, s megérezte a halál szelét, ami rohamos gyorsasággal közeledett feléje. Menekült volna. Vissza az életbe. De nem volt visszaút. Már túl messze volt. A hideg huzat, amit a metrószerelvény tolt maga előtt, egyre erősebb lett. Aztán jött a fényesség. Egyre gyorsabban, s egyre közelebb. Nagyot szívott a cigarettába. A fénynek hátat fordított.
Hosszú kabátját, karjaival kitárta. Az alagutat a metró fénye bevilágította előtte. A metró fékezett, de hiába ...

Félszeg mosollyal jelezte a Halálnak, hogy a randiról nem késett.





( írta : Nyári Zsolt - elérhetősége - Link )
 
 
1 komment , kategória:  *° Novella  
Egyszer véget ér
  2010-12-28 12:20:05, kedd
 
 


----- Link



Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,
És az állomáson állunk, ahol integetni kell,
De a búcsúra csak pár ember figyel.

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,
De a szívünk addig új csodára vár.

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!




 
 
0 komment , kategória:  ĐĐ-Máté Péter  
Békés, Boldog Karácsonyt!
  2010-12-24 08:15:43, péntek
 
  HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 61 
2010.11 2010. December 2011.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 61 db bejegyzés
e év: 97 db bejegyzés
Összes: 1758 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 35
  • e Hét: 1272
  • e Hónap: 3901
  • e Év: 92959
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.