Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Az én szívem egyszerű, nincs nagy gazdagsága, csak egy aprócska kincs: a szeretet örök lángja." Gyöngyszemek... .
2000.02.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/24 oldal   Bejegyzések száma: 238 
Idézet
  2010-02-28 13:57:21, vasárnap
 
  "Szórd szét kincseid - a gazdagság
legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség
legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság
legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség
legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő
legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem
legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság
legyél te magad.
Dúld fel a hiedelmeid - a hit
legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ
legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a
teljesség legyel te magad..."
(Weöres Sándor)
Link


 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Idézet
  2010-02-28 13:43:34, vasárnap
 
  "Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."
(Tatiosz - az élet értelme)

"A csend nem csupán a természet hangja,
hanem az ember legbelső szükséglete."
(Tatiosz)

"Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy... A szeretet benned van, mégsem tudod szavakkal körülírni. A legbátrabb képzelőtehetséggel sem tudsz mesélni arról, mit érzel, amikor szeretsz. A szeretet - akárcsak a boldogság, a hűség és az igazság - egy magasabb világból érkezik, onnan, ahol nem kell hozzá szó, hogy érezni tudd, és kifejezd. A szeretet létezéséhez nincs szükséged szemre, fülre, kézre, színekre, hangokra, mozgásra; ahhoz, hogy élni tudj vele, nincs szükséged semmire magadon kívül. A szeretetnek azonban szüksége van rád: te vagy a szeretet küldötte. A földre érkezvén, magaddal együtt a szeretet hírét is elhoztad - így te magad lettél a szeretet."
/Hioszi Tatiosz/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szeptember
  2010-02-28 10:52:04, vasárnap
 
  Fekete István
Szeptember

Még zöldek a fák és a patakok, még nyári suhogással ringatja magát az erdő, ha megzendül a szél, de az éjszakák elnémultak és egymásra rakják a titokban lehullt sárga leveleket.

Virág is nyílik még az utak mentén a régi kőkeresztek tövében és gerle is búg, ha hajnalban szépen felsüt a nap, de az eke már temeti a nyarat, a napraforgó a földet nézi és őszi pókhálót lenget a szél a kukorica susogó levelén.

Dúsak és teltek még a tőkék a nevető domboldalakon, szüretre kongnak mámort érlelő vidám hordók, de az estékben már az őszi kopár pír, s a vén diófák árnyéka magasabb, mint amilyen messze ér.

És hogy süt a nap! Hogy porzanak a nyárból élő vásáros országutak; hogy csillog a tavak vize, ringatva a holdat és minden csillagokat, de a tejút selyme kifehéredett már, az éjszakák hűvösek és a virradat hideg harmatot csókol a néma mezőkre.

Nevetnek még a kertek is. A fákon hetyke cinkék csevegnek valamit az almáknak és szilváknak, de eljön az est és a sötétségben egyszerre titokzatos néma lesz a világ, csak a bagoly imbolyog a csend hátán és csak a méhek zúgnak a kasban, hol a nyár édességét és virágok illatát őrzi az aranyló méz.

A nádasok felett seregélyek sudaraznak, mert telelopták magukat szőlővel, a levegőben csókák rikkantanak, mert csupa élet az egész világ, a nyárfásokban lustán henyél a nyúl, mintha róka nem is lenne a világon, de ha az alkony végigszáll a tájon a nádkunyhók tűnődve nézik a sötét vizet, és a késői gyerekek úgy döbörögnek át a hidakon, mintha lágy göröngyök hullanának a nyár koporsójára.

És milyen nevetők a fehér faluk, ha a déli harangszó megáldja a Kenyeret, milyen bátran nyílik a kapu, hogyan csattanik - de aztán elmúlik a nap, szürke fáradtsággal rogy le az alkony, és ha ellobbannak a vidám ablakszemek, egyszerre sóhajtani kezd a gond, sírni kezd valami régi sírás, fájni valami régi bánat.

A tűnődő est néma borulásában megsimogatja a falut s az álmokat, az erdőket és mezőket, az élőket s a temetőket a virágoskalapú, meleg kezű, bús magyar ősz.
Forrás: Internet
(szomorúfüzike)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A könyv
  2010-02-28 10:49:30, vasárnap
 
  Fekete István
A könyv

Szeretem a könyvet. Valamikor régen mélyen a szívemre szívtam az iskolakönyvek nyomdaszagát. Titokzatos, igaz mélységek nyíltak ki előttem.

A történelem regény volt, a földrajz útleírás, az olvasókönyv pedig muzsika.

Ugyanebben az időben már eljegyeztem magam Sobri Jóskával, Verne Gyulával, Rinaldo Rinaldinivel - és még sok más nagy emberrel, akiknek a nevét elfeledtem. De a nevek nem is fontosak. Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának, vagy a simogatásnak. Amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen elfeledtünk ugyanezen idő alatt.

Elfelejtjük, hogy emberek mennek el mellőlünk - örökre, - elfelejtjük az élet árkait, hová belehullott egy-egy szív, aki szeretett bennünket; mindent elfelejtünk - de a jó könyvet éppen úgy nem felejtjük el, mint magunkat.

Szeretem a könyvet, és hiszek benne. Sokszor tudom, hogy nem igaz, de ezt mondani mégse merem, mert az a másik, aki írta, álmában vagy ébren úgy is láthatta, ahogy leírta.

Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy élő lelkek néma- vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy fájdalmára.

Szeretem a könyvet és a tanácsait követem.
Forrás: Internet
(szomorúfüzike)





Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vers
  2010-02-28 10:41:20, vasárnap
 
  Fekete István
magyar író
(1900. január 25. - 1970. június 23.)

A vándorló madár elindul valahonnan, és elindul valahová. Az ősi ösztönök pókhálója abban a pillanatban összeköti az életnek, a földnek, a szívnek és gyomornak ezt a két helyét, s erről letérni éppen úgy nem lehet, mint a vonatnak a sínekről. Elpusztulhat az egész csapat, elpusztulhat minden gólya az utolsóig, de az utolsó, a legutolsó ugyanezt az utat keresi meg, mint ahogy egyik szobából a másikba átmenni csak az ajtón lehet.

Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.

A magány is - mint minden más - csak addig csábító, amíg nem kényszer. Ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen, okvetlen szükséges egy pár jó ló vagy autó a háttérben, s ahhoz, hogy vidám magányban éljen, okvetlenül szükséges a lehetősége, hogy akkor lép ki belőle, amikor akar.

Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot, a poros utcát, a nádast, a cserszagú erdőt, mindent, de nem találtam kibúvót, és nem vettem észre, hogy közben - megtaláltam a Hazámat.

A szülőföld szálai örök összekötők a tájjal és a földdel, amiből az ember lett, és amivé lesz, és nem szakadhatnak el soha.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Részlet
  2010-02-28 10:37:24, vasárnap
 
  Fekete István
Téli berek
(részlet)

A nap már lement, a köd elszállt valahová, az égen egyre fényesebb lett a hold, s a csillagok villanása hideg lett, mint a frissen köszörült késpenge.
A szél elállt vagy megfagyott, de mégsem volt teljes a csend, mert mintha lágy selymek úsztak volna a havon; halk suhogást érzett inkább az ember, mint hallott, amint a hideg húzta össze a világot. Ezt a dermedt suhogást egy-egy puha surranás törte meg, ha valamelyik ágról vagy nádbugáról leesett egy-egy darab hó; egy-egy pattanás a Zala jegén, ha a vastagodó jég elszakadt a parttól, mert a víz felé húzódott, amiből élni lehetett.
A folyó - ahol látni lehetett - messziről olyan volt, mint a dermedt ezüst, de közelről fekete, mint a fáradt olaj, melynek mélységében, hideg feneketlenségében úszott a hold, ugyanolyan mélyen, mint amilyen magasan szállt a víz felett.

Mozdulatlannak látszott minden, és szinte hihetetlen volt, hogy azon a távoli vonaton emberek vannak, amelynek zakatolása úgy hallatszott ide, mintha zúzmarát szitált volna valaki az éjszaka dermedt pitvarában.
A szita aztán elhallgatott, és maradt a táj, amelynek peremén újra felálltak a somogyi dombok, és előfeketedett a tüskevári erdő, amelynek öreg fái önmagukba zárták a nyarat, állják az időt, nem számolva már az éveket, mint az emberek, akiknek kevés van belőle.
A kunyhó is hallgat már. Ablakában ellobbant a világosság, és havas nádhéja alatt őrzi a meleget. Az ablak hidegen nézi a hideget, és meg is méri, mert Matulának az ablakon hőmérője van, amely - ebben a pillanatban - majdnem tizenöt fokot mutat.
A két kis kuvik kirepült már a padlásról, ahol - kuvikszempontból - kellemes volt az idő, különösen a kémény mellett, amelyet langyos légkör vett körül újra, mert most három napig - Matula távollétében - bizony a kémény is hideg volt. Hála azonban az ember gondoskodásának, a tűzhelyen kalap nagyságú tuskó izzik, s a kémény meleg lesz akkor is, amikor a kis baglyok visszaérkeznek keserves vadászatukról. Mert ez a vadászat bizony elég keserves ilyenkor. Többnyire be kell a faluba menni érte, ahol a házak körül akadhat még egy-egy könnyelmű egér vagy rosszul elhelyezkedett veréb, amiből egy is elég egy-két napra a kis bagolynak. Nagy éhség persze már nappal is kiverheti a kuvikot szunyókálásából, és ilyenkor nappal is vadászik, bár kevés eredménnyel, hacsak fel nem melegedik az idő, amikor a mezei pockok is feljönnek a hó tetejére, egy kis napkúrázásra vagy élelem után vándorolva.
De most egyáltalán nincs meleg. Most olyan a légkör, mintha meleg soha nem is lett volna a világon, és valószínűnek látszik, hogy már nem is lesz ...
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szeretet
  2010-02-28 10:34:14, vasárnap
 
  Fekete István
Szeretet

Jól tudom: a fényt a szemem itta,
a dalt a fülem fogta,
a simogatást a kezem érezte,
szép utakon a lábam vitt,
és a gondolatok a fejemben születtek,
mint az ég távoli villódzása,
de mindezt a szívem gyűjtötte össze,
és belőle lett minden, ami
Szeretet.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Útravaló
  2010-02-27 17:35:18, szombat
 
  Útravaló

Fenyőágak sóhaja bontja téli álmát
Hó lepte karjain, gyémánt-havak szárnyán
Óvón subát sző a végtelen tájra
A természet keze, örök körforgása.

Csillagok ragyognak égi rengetegben
Boldogság honában, örök szeretetben
Születik egy Angyal, lélek-gyöngyök nyílnak
Lelkem templomában vágyón harangoznak.

Édes kicsi lányom, reményem tengere
A legszebb ajándék, életem gyöngyszeme
Te vagy minden kincsem, éltetőm és sírom
Féltő kezem vezessen leendő utadon.

Mosoly-rózsák nyíljanak tarkán körülötted
Szeretet vezérelje mindig a szívedet.
Szerencse kísérjen, én csak azt kívánom
Teljesüljön minden titkos kívánságod.

Adjon a jó Isten szépséget, jóságot
Tengernyi örömöt, özön boldogságot
Tiszta szívet, erőt és jó egészséget
Mindent, mit megadhat Néked ez a földi élet.
(Maryam verse)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
vers
  2010-02-27 13:13:35, szombat
 
  Link



Ady Endre
Tüzes seb vagyok

Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.

Lángod lobogjon izzón, fehéren,
Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,
Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak.

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,
Adj kínt nekem, a megéhezettnek:
Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Öröm...
  2010-02-26 15:55:26, péntek
 
  Ady Endre
Öröm - város volt a hazám

Arany-bércek, arany-kupolák,
Véremet az út pora issza,
Öröm-városból menekülök én
S nem mehetek sohase vissza.

Öröm-város volt az én hazám,
Most is sajog sanyarú testem.
Korbáccsal vertek ki, mert egy napon
Szomorúság bűnébe estem.

Futok, futok. Zengő városom
Átkot szórt a bús pártütőre.
Csak néha küld egy-két kis aranyat
Vékony örömre, borra, nőre.

Arany-bércek, arany-kupolák,
Öröm-városnak örök pírja,
Ha pénz égeti koldus-zsebemet,
Tiértetek örülök sírva.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/24 oldal   Bejegyzések száma: 238 
2010.01 2010. Február 2010.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 238 db bejegyzés
e év: 1286 db bejegyzés
Összes: 5152 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 396
  • e Hét: 2779
  • e Hónap: 6132
  • e Év: 549734
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.