Regisztráció  Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 129 
Gyermek születéséhez idézet
  2010-02-28 12:04:35, vasárnap
 
 

"Mikor megszületik egy várva várt gyermek,
az élet dolgai értelmet nyernek.
Anyaszív, apaszív dobban meg egy párban,
új fénnyel ragyognak a világra hárman.
S még nagyobb az öröm, ha tesók is várják,
legyetek boldogok!Legyenek boldogok!ezt kívánom!"
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Kisfiú születéséhez idézet
  2010-02-28 12:03:27, vasárnap
 
 


"Mikor megszülettél, ünnep volt az égen. Megkérték a Jóistent a kis angyalok szépen, legyen ez a kis fiú szebb a százszorszépnél, ragyogjon jósága szebben az ékszernél."
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Babapiskótás kávés szelet
  2010-02-27 16:13:31, szombat
 
  Eszti receptje

6 tojásból piskótát sütsz (enyém recept: 6 tojás + 6 ek cukor ----> habosra, én tálas mixerben szoktam, ha nincs, akkor a fehérjét külön felverni, bele 6 ek liszt, 1 ek olaj, fél cs. sütőpor, ezt zsírozott, lisztezett gáztepsibe)

Ha kisült, megkened lekvárral.

Krém:

20 dkg porcukor
20 dkg vaj

Habosra keverni

3 dl tejjel vaníliapudingot főzni. Ezeket összekeverni.

Főzöl 1 adag kávét, pici rum bele, a babapiskótákat beleforgatni.



A lekvár tetejére pakolod a babapiskótákat úgy, hogy amikor szeleteled, 1 szelet 1 babapiskóta (ezt mi még felezni szoktuk). Erre rákened a krémet, majd a tetejére kenni 2 tortabevonót felolvasztva + 1 dl olajjal keverve.

Egyszerű, és nagyon fincsi!


 
 
0 komment , kategória:  Receptek  
A Templomudvar megtisztítása
  2010-02-27 11:46:08, szombat
 
  Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966

Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató

Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."

Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)

...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).

Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.

Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.



Huszonötödik fejezet A mészáros kampója


Hat nappal húsvét előtt átvitte tanítványait a Jordánon, a híres gázlón nem messze Jerikótól, amerre egykor Józsua vezette Izrael csatarendbe állított fiait az Ígéret Földjére. Előzetes megállapodás szerint a túlsó parton találkozott bátyjával, Jakabbal, meg egy nagy csoport ebjonita aszkétával. Ezek rendkívül nagy tisztelettel üdvözölték, csókkal illették kezét, orcáját, ruhája szegletét. Együtt mentek tovább egy közeli datolyasziget felé, hogy ott tanácskozzanak. Az út széléről egy vak koldus odakiáltott Jézusnak:
- Dávid Fia, könyörülj rajtam! Könyörülj rajtam, Dávid Fia!
- Hogyan könyörülhetek én rajtad?
- Uram, add vissza a látásomat.

Jézus odament a koldushoz, kezébe fogta az állát, és fürkésző tekintettel, sokáig nézett a szemébe. Miután megállapította, hogy a látószerv legfontosabb részei még nem pusztultak el, hosszan és nagyon elmélyülten imádkozott, majd saját nyálával vegyített agyaggal betapasztotta a vak szemeit.
- Most pedig, Hit Fia - mondta a koldusnak -, vonulj félre a tömegtől, térdelj le a folyóparton, és háromszor ismételd el a Halljad Izraelt. Utána vedd le szemedről a tapaszt, és mosd meg arcodat a folyó vizében.

A koldus engedelmeskedett, és némi idő múltán örömrivalgással rohant vissza, hogy köszönetet mondjon Jézusnak. Látása már kezdett tisztulni, bár még csak a mozgásról tudta megkülönböztetni az embereket a fáktól.
- Ne nekem köszönd, hanem egyedül Istennek - mondotta Jézus.

Estére a koldus olyan tisztán látott, mint régen, amikor még ép volt a szeme világa. Pedig kerek húsz esztendeje vesztette el látását.

A gyógyítás híre gyorsan elterjedt azok között a zarándokok között, akik tömegesen keltek át a gázlón a Jordánon túli területekről. Csodálkozva kérdezgették egymástól:
- Ugyan ki lehet az a szent próféta, aki a gázlónál kéregető vak koldusnak visszaadta a szeme világát? És igaz-e, hogy a vak ember Dávid Fiának szólította?

Másnap reggel Jézus elérte Jeruzsálem határát. Jakabot, meg Jánost előre küldte azzal, hogy menjenek egy bizonyos keresztútig, ahol vendégfogadó áll, s a fogadó előtt kikötve találnak majd egy fiatal, még betöretlen szamarat, azt oldják el, és vezessék hozzá. Ha netán valaki nem akarná engedni, hogy az állatot elvigyék, mondják neki a jelszót: ,,A Mesternek kell." De senki sem akadályozta őket. Amikor visszatértek a szamárral, Jézus egy pálmafa alatt ült. Vadonatúj, skarlátszínű köpeny és tunika volt rajta, Júdás hozta ezeket a ruhákat Bocrából, titokban, egy takaróba burkolva. Fejét szőlőlevelekből font koszorú díszítette, jobb kezében virágzó gránátalmafa-ágat tartott. Jakab és János álmélkodva tárták szét karjukat, és örömükben majdnem akkorát rikoltottak, mint a vak koldus, amikor visszanyerte látását.

Jézus nem szólt semmit. Nem volt itt szükség magyarázatra. Végre elkövetkezett a megnyilatkozás rég várt órája, a diadalmas óra, amelyet megjövendölt Ézsaiás próféta, amikor ezt mondta:

Ki az, ki jő Edomból, veres ruhákban Bocrából...

És amelyet Zakariás próféta is megjövendölt:

Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz Jeruzsálem
leánya! Ímé, jön néked a te királyod: igaz és szaba-
dító ő, szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény-
szamárnak vemhén.

A tanítványok felsőruháikat a szamár hátára terítették, így tettek évszázadokkal azelőtt Rámóth Gileád lakói, amikor Jéhut királlyá kiáltották ki. Jézus felült a szamárra, és e királyi módon vonult be a Városba a Jerikó-kapun át, miközben tanítványai teljes hangerővel énekelték a száztizennyolcadik zsoltár következő versét:

Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy be-
menjek azokon és dicsérjem az Urat!
Ez az Úrnak kapja, igazak mennek be azon.
nagasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadí-
tásomul lettél!
A kő, amelyet az építők megvetettek, szegeletkővé
lett!
Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!
Ó Uram, segíts most, ó Uram, adj most jó előmenetelt!
Áldott, aki jő az Úrnak nevében!

Hívei Jézus elé terítették köpenyüket, hogy szamara azon lépdeljen, és táncoltak eksztatikus örömükben. A szertelenségre hajlamos, elragadtatott fiatalok pálmagallyakkal szórták tele az utat: az ágakat eredetileg azért vitték a Városba, hogy azokkal táplálják a húsvéti tűzhelyeket. Összeveregették az ivókupakjaikat, vagy orcájukat felfújva trombitaharsogást igyekeztek utánozni.

Mindazonáltal nem lehet mondani, hogy a bevonulás nagy feltűnést keltett volna a Városban. Sokkal nagyobb hatást váltott volna ki, ha abban igéretükhöz híven a hamuvel bemázolt ebjoniták is táncosokként részt vettek volna. De közülük csupán Jakab, Jézus testvére kísérte el, a többiek még előző este elhagyták őt Jerikóban. Mélyen megsértődtek azon, hogy Jézus nem az ő rideg társaságukban akarta eltölteni az éjszakát, hanem Zákeus házában szállt meg. Ez a Zákeus a körzet fő adószedője volt, és a nép közismert ellensége.

De azért a kiabálás, a vad zenebona így is elég sok jeruzsálemi lakos figyelmét felkeltette. Kiváncsian mentek ki a lapos háztetőkre, vagy siettek a kapuk elé. A szomszédok átszóltak egymásnak:
- Ki lehet az a fehér szamáron ülő, skarlát ruhát előkelő ember?
- A názáreti Jézus, a próféta, akit a jebuzeusok nemrég kővel meg rothadt hallal dobáltak meg, és a Hal-kapun át kikergették a Városból. Most merészen visszatért, nagy és dicső prófétaként.
- Még hogy nagy és dicső próféta! Azt előbb be kellene bizonyítania!
- Azt mesélik, hogy tegnap a gázlónál visszaadta egy vaknak a látását.
- És attól egyszerre nagy próféta lett? A vásárokon hemzsegnek az efféle nagy próféták - utazó orvosok, aki megfiatalítják az öregeket, új orrot plántálnak a betegségtől elrothadt arcba, egyetlen kézmozdulattal furunkulusokat meg bibircsókokat szüntetnek meg.
- Azt is hallottam róla, hogy egy hónappal ezelőtt Bethániában életre keltett egy fiatal esszénust, akit Mária, a Hajbodorító - az a kénita boszorkány - halálosan mély álomba varázsolt. Négy napig feküdt a sírban, és a lelke már leszállott a Seól legalsó barlangjába, amikor ez a próféta visszahívta.
- Eh, az emberek oly sok ostoba és hihetetlen históriát mesélnek. Ha egyszer a lélek leszállt a Seólba, onnan ugyan vissza nem térhet, csak a végítélet napján, amikor Gábriel kosszarv kürtje elzengi a Kimondhatatlan Nevet.
- Kivéve azt az esetet, amikor egy próféta mondja ki a Nevet.
- Ez a Jézus ki merte mondani? A Törvény ezt agyonkövezéssel bünteti!
- Ki tudja azt biztosan? A Városban annyi kósza hír kering! De az emberek abban egyetértenek, hogy Jézus mindeki mástól különbözik.
- Ezt mindenkire el lehet mondani. No és ha valóban olyan nagy próféta, miért nincs méltóságához illő kísérete? Tucatnyi őrült meg egy falka neveletlen siheder!
- Hozsanna - kiáltozták a tanítványok. - Most ments meg! Most ments meg, könyörgök neked, Uram!


A ,,Most ments meg!" kiáltást Jeremiás próféta írta elő a Bajok Napjára, amely most végül felvirradt. A Templom keleti kapujához érve Jézus leszállt a szamárról, eldobta koszorúját és a virágos ágat, skarlát ruhája helyett fehéret öltött, levetette saruit, és elvegyült a templomudvarokba tóduló zarándokok nagy tömegében. A tanítványok ,,Hozsanna" kiáltásai belevesztek az örvendezés általános zsivajába és a harsogva énekelt zsoltár szavaiba:

Menjetek be az Ő kapuin hálaadással,
tornácaiba dicséretekkel, adjatok hálákat Neki,
áldjátok az Ú nevét!

Jézus a tanítványaival egész délután a Pogányok Udvarában tartózkodott, botjára támaszkodva figyelt, és őt is figyelték, de senki sem köszöntötte királynak kijáró hódolattal, és ő sem ejtett királyi szavakat. Este nyugodtan kiment Bethániába, az Alacsony Simon házába, amelyben a szabad esszénusok szokták összejöveteleiket tartani. Jézus már előzőleg megígérte, hogy náluk tölti az éjszakát.

Itt baljós esemény történt. Jézus éppen vacsorázott a házigazda társaságában, amikor egy vad tekintetű asszony jelent meg a kapuban, és háromszor jó erősen kopogtatott. A kapuőrző megkérdezte: mi járatban van.
- A názáreti Jézussal akarok beszélni.
- Ebbe a házba nem léphetnek be nők.
- Akkor mondd meg Jézusnak, hogy jöjjön ki.
- Ki vagy te?
- Én vagyok a Harmadik Mária.

A kapus befelé indult, hogy átadja az üzenetet. De Mária, a Hajbodorító besurrant mellette az ebédlőbe. Kezében korsót tartott, amely terebintusolajjal volt megtöltve. Jézus közelébe lopakodott, s akorsót, az asztal sarkához csapva, eltörte, majd az illatos olajjal meglocsolta Jézus fejét, szakállát és tunikáját. Mindez egy pillanat műve volt. Az egész házat betöltötte az illat. Mária zokogva térdelt Jézus elé, könnyeivel áztatta lábát, majd kibontott hajával megtörölgette azokat.
- Jaj Ádámnak! Jaj Ádámnak! - zokogta. - Jaj Ádámnak, aki egyik frigyládától a másikig utazik!

Jézus arca még a szokottnál is sápadtabbra vált:
- Asszony, kinek az ajándéka ez?
- A Második Mária békeajándéka.
- Szívesen fogadom, még a te kezedből is, és annak ellenére, hogy úrnőd küldte.

Az asszony feállt, és kirohant a házból.

Az esszénusok megbotránkozása határtalan volt. Ők sohasem engednek be nőket az összejöveleleikre, és lakomáikon sohasem használnak kenetet, mert ezt illetlen szokásnak bélyegzik. Egyikük megkérdezte:
- Ki volt ez az asszony? És miért pazarolta el az illatos olajat?

Számítgatni kezdték, hogy mennyit érhetett a kiöntött olaj, mennyi pénzt lehetett volna érte kapni, ha eladják, és mennyi alamizsna jutott volna abból a szegényeknek.

A tanítványok hevesen védelmükbe vették Jézust.
- A szegények mindig ott vannak a kapuitok előtt - mondta Júdás. - Miért irigylitek ezt a megtiszteltetést olyan valakitől, aki lemondott a világi javakról? Ha ti komolyan törődnétek a szegényekkel, nektek is így kellene tennetek. Vagy büszke szadduceus valaki, vagy alázatos ebjonita, mindkettőnek megvan a maga jutalma. Deszabad esszénusnak lenni annyi, mint hídon sétálgatni a pusztulás vizei fölött.

Végül Jézus is megszólalt:
- Mária, a Hajbodorító volt ez az asszony. Azért jött, hogy felkenjen a temetésemhez. El ne felejtsétek cselekedetét, mert békességszerzőként jött. A szerelem döntötte romlásba, az vezette a féltékenység útján a boszorkánykodásba.

Mária nevének hallatára az esszénusok sietve felkeltek, és kimentek, hogy az előírások szerint megtisztítsák magukat. Közben csodálkozva mondogatták egymásnak:
- Hát minket szépen rászedtek! Hogyan is lehetne ez a bolond a Szent, akit Keresztelő János és a Hóreb-hegy tiszteletre méltó Őrzője ígért nekünk?

Jézus egyedül maradt tanítványaival. Borongó gondolatokba mélyedve ült az asztalnál. Galilea visszautasította. A judeai hegyvidék nem fogadta szívesen, a Jordánon túli területek sem. A szamaritánusok, az edomiták, a leontopoliszi zsidók alkudoztak vele. Jeruzsálem visszavetette a jebuzeusok jobb kezével és a léviták bal kezével. A Nőstény összeesküvést szőtt élete ellen. Az ebjoniták elhagyták, és most az esszénusok is elpártoltak tőle. De azért ő mindig Izraeel királya, egy ősi uralkodóház utolsó sarja: király, ha nyilvánosan nem is kiáltották ki. Még bízott Jehova jóságában és a próféták szavainak igazságában. Ha az a sors várna is rá, hogy Ádám ösvényére kell lépnie, másként lép majd rá, egészen másként.

És recitálni kezdte Ézsaiás komor szépségű költeményét:

Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
Felnőtt, mint egy vesszőszál Őelőtte, s mint a gyökér
a száraz földből, nem volt néki alakja és ékes-
sége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kíánatos!
Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak fér-
fia és betegség ismerője! Mint aki elől orcánkat
elrejtjük, utált volt, és nem gondoltunk vele,
pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hor-
Dozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik,
verettetik és kínoztatik Istentől!
És ő megsebessíttetett bűneinkért, megrontatott a
mi vétkeinkért, békességünknek büntetése raj-
ta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő út-
jára tértünk, de az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyi-
totta meg, mint bárány, mely mészárszékre vi-
tetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők
előtt, és száját nem nyitotta meg!
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortár-
sainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők
földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
És a gonoszok közt adtak sírt neki, és a gazdagok
mellé jutott kínos halál után, pedig nem csele-
kedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
És az Úr akarta Őt megrontani betegség áltak, hogy-
ha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és nap-
jait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő
keze által jó szerencsés lesz.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelég-
szik, ismeretével igaz szolgám sokakat meg-
igazít, és vétkeiket ő viseli.
Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a
hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra
adta, és a bűnösök közé számláltatott, pedig ő so-
kak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!

Amikor befejezte, tekintetét körülhordozta a tizenkét tanítvány szomorú arcán, mélyet sóhajtott, s megint hallgatásba burkolózott. Senki sem mert megmozdulni, mindenki úgy érezte, hogy még a legapróbb nesz is sértené a Mestert, annyira mélységes a bánata. Később észrevették, hogy mellkasa hullámzik, arcvonásai megfeszülnek, alakja, mintha megnövekedett volna, és magasztos fenség ömlik el egész lényén. Tudták, hogy jószavakat fog mondani.

Kábult csendben várakoztak, és hirtele félelmetes erővel tört elő Jézus szájából:
- Ámen, ámen: Nem akarom táplálni a nyájat!

Ezzel megragadta pásztorbotját, azt, amelyiket virágfaragványok díszítették, és minden erejét megfeszítve kettétörte a jobb térdén.

A tanítványok dermedten nézték.
- Ámen, ámen: Fiaim, miért cselekszem azt, aminek nincs haszna? Miért sértem meg a tisztákat a tisztátalanok kedvéért? Hagyjátok a juhot vergődni a tüskebokorban, hagyjátok az eltévedt bárányt bégetni a mocsárban, hagyjátok bekötözetlenül a törött tagot, hagyjatok mindent, felejtsétek el irántam való kötelességeteket! Térjetek vissza az akolba, legyetek az akol gazdáivá, furulyázzatok ott vidáman, táncoljatok, énekeljetek, és egyétek a húst kövérjével együtt!

Péter felemelte a mandulafabot darabjait, és bánatosan nézegette, egymáshoz illesztgette őket, ahogy a gyermek szokta tenni törött játékszerének darabjaival. Jézus - mintegy válaszul - felkapta a másik, szalagfaragványos botját, azt is kettétörte, és darabjait kihajította a nyitott ablakon.
- Most majd hogyan szerzel botot, uram? - kérdezte szemrehányó hangon Péter.
- Holnap kora reggel menj el a vágóhídra, és hozz nekem egy mészároskampót meg egy hosszú mészároskötelet.

Ezután eltávozott belőle a prófétai ihlet. Visszahanyatlott székébe, és szelíden rájuk nevetett. Mintha hirtelen kicserélték volna - egyszerre derűssé vált. A tanítványokat megrémítette a változás, de azért bátortalanul visszamosolyogtak rá.

Jézus Péter vállára csapott:
- Bátorság, Péter! Még nincs itt a Vég!

Végignézett a borral telt kupákon, amelyeket az esszénusok otthagytak, s így szólt:
- Barátaim, mi akadálya van annak, hogy igyunk, és vigadjunk ma éjjel? Felmentlek ogadalmatok alól, ha velemisztok,tisztességes emberek módjára.

Felkapta a legközelebbi kupát, egy hajtásra kiitta, majd taktusban az asztal lapjához ütögetve egy vidám galileai lakodalmas ének strófáit kezdte dalolni. A tanítványok is ittak, tenyerükkel verték a ritmust, és Jézussal együtt énekeltek.Azután néhányan az asztal tetején kezdtek táncolni, ujjukkal csettingetve. Tádé és a kánai Simon pedig trágár tréfákat ordítoztak. Jézus nem korholta meg őket.
- Fiaim - mondotta -, a bánat könnye, a harag könnye, a vígság könnye -... ah, a vígság könnye volt mindig a legjobb! Hagyjuk egyelőre a próféciákat, és nevessünk e világ bolondságain.

A tanítványok úgy érezték magukat, mint akinek mázsát kő gördült le a szívéről. Nem kellett többé ájtatosabb embereknek látszaniuk, mint amilyenek valójában voltak.Hűségesen követték Jézust jóban-rosszban, de most, amikor feloldotta bennük azt a kételyt, ami hónapok óta gyötörte őket, és amely miatt árulással vádolták titokban magukat Mesterükkel szemben - , most még jobban szerették, mint valaha. Nem, még nincs itt a Vég! Izrael még nem érett meg a megváltásra. Meg lehet lazítani a szív feszesre vont kötelékeit.

Egyedül Júdás tartózkodott a borivástól, arra hivatkozva, hogy nincs rendben a gyomra. Így történt, hogy éjféltájban ő volt az egyetlen tanítvány, aki egyenesen állt a lábán.
- Nem, ez nem lehet, egyszerűen nem lehet - bizonygatta önmagának. - Jól ismerem én a Mestert. Nem az az ember ő,akin hirtelen erőt tud venni a csüggedés, noha most ez a látszat. Király, uralkodói vérből származó király, azok közülvaló, akik a legvégsőkig kitartanak. Most csak szerepet játszik, ennyi az egész. Szerepet játszik, hogy próbára tegyen minket. Holnap majd világosan megmagyaráz mindent.

De Jézus másnap reggel is ugyanabban a különös hangulatban volt. Emlékeztette Pétert, hogy menjen el a vágóhídra, amint azt tegnap megmondta néki. Majd megint bort ivott, tisztán, víz nélkül, és a tanítványokat is biztatta, hogy kövessék példáját. Júdásnak eszébe jutottak Ézsaiás szavai: ,,Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak!" Amikor Péter visszatért a kampóval meg a kötéllel, valamennyien kimentek a kertbe.
- Megéheztem - mondta Jézus Júdásnak. - Mássz fel erre a fügefára, szedj nekem egy marék fügét.
- De uram, nincs ezen egy szem se.
- Mit beszélsz! Egy szem sincs rajta?
- Nincs, Mester. Nincs itt az ideje.

Jézust elragadta a szenvedély. Ujját kinyújtva ünnepélyesen felszólította azt a Férget, amely annak idején Jónás tökjének gyökereit elrágta, hogy ugyanilyen módon pusztítsa el a fügefát is. A zsenge levelek a tanítványok szeme láttára fonnyadozni kezdtek, és másnapra a fa kiszáradt.
- Mester jegyezte meg Júdás félénken -, elmondtál nekünk egy példabeszédet a bölcs gazdálkodóról meg a fügefáról, arról a fügefáról, amely Izraelt jelképezi. A gazda nem akarta kivágni, pedig akkor már három év óta nem hozott termést. És te most elpusztítottad ezt a fügefát anélkül, hogy megvártad volna, hoz-e termést a szokott időben.

Jézus gúnyosan felnevetett:
- Micsoda? Hát nem látod az én új pásztorbotomat, amelyet a nyáj vére fröcskölt be? Jöjjetek velem, vágóhíd gyermekei! Vigyünk végbe egy nagy tettet ma, egy dicső tettet, olyan tettet, amely feltüzeli az egyszerű zarándokok szívét. Tisztítsuk meg a Templom külső udvarait, kezdve Heródes király bazilikájával.

Elindultak a Templom felé. A tanítványok szívébe bátorságot öntött a bor, de lépteiket bizonytalanná tette. A városkapu közelében volt egy vendégfogadó, betértek, ott is ittak.

Júdás nem szólt semmit, csak magában tűnődött: ,,Mi értelme van ennek az egésznek? Ha a Templom bálvány, miért kell megtisztítani? Méeghozá éppen a külső részeit? A Mester a minap olyan emberről mondott példabeszédet, aki gondosan megtisztogatta egy befedett tál küsejét, de a fedőt nem emelte fel, mert a tálban tisztátalan étel volt. A Templom papsága ellen mondta el ezt a példázatot."


A farizeusok szigorúan ragaszkodtak ahhoz a szabályhoz, amelynek értelmében a templomhegyre senki sem vihet magával pénzt vagy portékát, sőt még saru sem lehet a lábán. A lévita papok kigúnyolták e merevséget, mert szerintük csak a Szentély meg a belső udvarok szentek a szó igazi értelmében, senki sem köteles nagy áhitattal belépni Izrael Udvarába vagy a Nők Udvarába, és a Pogányok Udvara semmivel sem szetebb, mint a jeruzsálemi óváros bármelyik más része. Azt a bazilikát pedig, amelyet Heródes építtetett a Pogányok Udvaránakdéli oldalához, a lévita papság egyszerűen csak afféle előcsarnoknak tekintette. Megengedte, hogy árusítóbódékat állítsanak fel ott az olyan zarándokok kényelmére, akiknek nem volt kedvük felkapaszkodni az Olajfák Hegyére, hogy a cédrusok alatt létesített rendes piacon vásárolják meg az áldozati célra szánt gerléket, galambokat, bárányokat és egyéb állatokat. Az állatokárusításának bevezetése nyomán egy másik üzletág is megjelent: a pénzváltás. A római megszállásnak egyik nagyon kellemetlen velejárója az volt, hogy a rómaiak maguknak tartották fenn az arany- és ezüstpénz verésének kizárólagos jogát. Az újabb pénzeken a császár feje volt látható, ezzel a felirattal: ,,Tiberius Ceaser Augustus, Főpap, Augustus Isten Fia." Mivel a Tízparancsolat tiltja hamis istenek imádását, ilyen pénzeket nem lehetett bevinni a Templom területére. Ilyenformán minden sidó, aki a Heródes-féle bazilikában akart galambot vagy más áldozati állatot vásárolni, de csak tisztátalan pénzzel rendelkezett, kénytelen volt azt előbb valamelyik pénzváltónál tiszta pénzre becserélni. Bizonyos fajta idegen pénzeket megtűrtek, tisztának nyilvánítván, és még forgalomban voltak Heródes rézpénzei, amelyeket zsidó emblémák díszítettek.

A bazilikához érve, Jézus belépett, közvetlenül a kapu mellett megállt, és tenyerét összecsapva csendet kért. Tanítványainak meghagyta, hogy ugyanazt tegyék. Kiváncsi tömeg gyűlt köréjük. Jézus ekkor erős és tisztán csengő hangon Jeremiás egyik próféciájából kezdett recitálni:

Az a beszéd, amelyet az Úr szóla Jeremiásnak,
mondván:
Állj az Úr házának ajtajába, és kiálsd ott e beszédet,
és mondjad: Halljátok meg az Úr beszédét
mind, ti Júdebeliek, akik bementek e-
zeken az ajtókon, hogy imádjátok az
Urat!
Így szól a Seregek Urae, Izreael Istene: Jobbítsátok meg
a ti utaitokat és cselekedeteiket,
s veletek lakozom a helyen.
Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: az Úr temploma,
az Úr temploma, az Úr temploma ez!
Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti utaitokat és
cselekedeiteket, ha igazán ítéltek
az ember között és felebarátja között,
ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok,
és ezen a helyen ártatlan vért ki nem
ontotok, és idegen istenek után sem
jártok a magatok veszedelmére:
Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, amelyet
a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva
mindörökké.
Imé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!
nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsz-
Tök, a Baálnak áldoztok, és idegen istenek után
jártok, akiket nem ismertek,
és eljöttök, és megállotok előttem e házban, amely az én
nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Meg-
szabadultunk, hogy ugyanazokat az utálatossá-
gokat cselekedhessétek?
Vajon latrok barlangjává lett-é ez a ház tielőttetek,
amely az én nevemről neveztetik? Imé, én is
látok, azt mondja az Úr.
Mert menjetek csak el az én helyemre, amely Silóban
van, ahol először lakoztam az én nevemmel, és
lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az
én népemnek, Izraelnek gonoszságáért.
Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket meg-
cselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy
szüntelen szóltam és szóltam tinéktek, de nem
hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem fe-
leltetek,
azért úgy cselekszem e házzal, amely az én nevemről ne-
veztetik, amelyben ti bizakodtok, és e hely-
lyel, amelyet néktek és a ti atyáitoknak ad-
tam, amint Silóval cselekedtem.
És elvetlek titeket színem elől, se jajszót, se könyör-
gést ne emelj érettök, és nálam közben ne
járj, mert én meg nem hallgatlak téged!

Háromszor mondta el Jeremiás szavait, tanítványai körülötte álltak, és figyelésre kényszerítették az embereket. A tömeg egyre duzzadt, végül már egyetlen vevő sem volt az árusítóbódék előtt. Akkor így szólt Jézus:
- A Jeremiás napjaiban élő zsidók nem hallgattak az intelemre, nem bánták meg vétkeiket, de az Úr szavai beteljesedtek, mert a Templom elpusztult. Áb hónapjának kilencedik napján tűzvész emésztette el. A nép azután Babilon vizeinél megbánta bűneit, és a Templom újra felemelkedett, és ragyogóbb lett, mint valaha, ám a régi utálatosságok újraéledtek. Izrael férfiai, a mi Istenünket meggyalázzák a saját házában! Kik a bűnösök ebben? Lévi fiai! Túlságosan is sokat engednek meg maguknak azáltal, hogy Izrael többi fiainak rovására a saját törzsüknek tartották fenn a szentség kiváltságait. Nincs-e megírva a tizenötödik zsoltárban, hogy aki pénzzel kereskedik, nem lakozhat ezen a szent hegyen? És ez a hely, ahol most állunk, nem része-e a szent hegynek? Ám Lévi fiai mit sem törődnek e hely megszentségtelenítésével, nekik csak az a fontos, hogy az ő belső területük maradjon meg érintetlen tisztaságban. Szemet hunynak a gonoszság fölött,és azt mondják: ,,Mi nem tudunk semmiről", jóllehet profán terheket vivő emberek arra használják a Templom külső udvarát, hogy megrövidítsék az Útjukat, amikor az egyik városnegyedből a másikba akarnak menni. Meddig lehet ezt még tűrni? Nézzetek körül, nézzétek ezeket a nagy épületeket! Ha meg nem javultok, itt kő kövön nem marad, hanem a föld színével válik egyenlővé!

Ezután a nála levő hosszú mészároskötelet korbáccsá hajtogatta össze. Az emberek bámulták. Amikor elkészült, felkiáltott:
-Ki áll mellém? Ki tart velem? Ezzel a korbáccsal akarom megtisztítani az udvarokat a szeméttől!

A tömeg lelkesen velük harsogta:
- Veled vagyunk!

Jézus megindult a kalmárok és a pénzváltók felé:
- Menjetek el innen, hordjátok el magatokat, ha mondom, különben ennek a kötélkorbácsnak a nyomait fogjátok viselni, amíg csak éltek!

Az árusok közül többen gyorsan összeszedték portékáikat, összecsukták szétnyitható asztalaikat, és sietve odébbálltak, ismerték a szólásmondást: ,,Zarándoktömeg - veszedelmes tömeg". A pénzváltók testületének elnöke azonban merészen előlépett, és egy írást lobogtatott Jézus felé:
- Olvasd el uram, ha tudsz olvasni! Elismervény a Templom kincstartójától, aki magának a főpapnak a veje. Elismervény ezer sékelről, törvényes pénzben. Ennyit fizet a mi céhünk minden negyedévben azért a kiváltságért, hogy ennél a kapunál pénzváltói tevékenységet folytathassunk. Mi jogon emeled magad a templomi kincstartó felé?
- Hát ti nem emelitek Izrael Istenét a kincstartó meg a főpap fölé? Óvakodjatok attól a kötélkorbácstól!

Ezzel Jézus gyors egymásutánban kezdte felborítani a pénzváltók asztalait, arany-ezüst és rézpénzek garmadái hulltak a kövezetre. A pénzváltók kétségbeesetten vetették magukat a kupacokra, tíz körmükkel söpörve magukhoz a szétgurult pénzdarabokat, görcsös elszántsággal kapkodva azok után, amelyek a tömeg lábai alá estek, s közben sikoltoztak, mint a vajúdó asszonyok. Ezalatt a tanítványok kiengedték a ketrecbe zárt galambokat és gerléket meg a bárányokat, az előbbiek nagy szárnycsattogással röpködtek a tömeg feje fölött, az utóbbiak hangos bégetéssel szaladgáltak ide-oda. A zűrzavart még fokozta, hogy a tömegben levő vad suhancok egymással tülekedve kutattak az elgurult pénzdarabok után, és nagy röhögések közepette vadásztak a madarakra. A félelmükben reszkető pénzváltóktól senki sem mert nagyobb összegű pénzt elvenni. Később a pénzváltók elnöke mégis azt állította, hogy a céh egy havi jövedelmének megfelelő összeggel lett szegényebb.

Jézus beljebb haladt a Templomban,és megtisztította a templomudvarokat is minden kufárkodástól. Egészen addig a korlátig hatolt, amelyen túl már csak a léviták tartózkodhatnak. Több száz ember támogatta, ismételgette szavait:
- Latrok barlangja lett ez a Templom?!

A tömeg zömét alkotó galileaiak ugyanis már régóta nehezményezték, hogy a templomkörzetben pénzváltók és állatkereskedők tanyáznak. Nem kevésbé ingerelte őket az is, hogy a Templom kincstartója által kiszabott magas bérleti díjakat a kalmárok a vevőkre hárították át, s ez jelentős árdrágulást eredményezett.

A főpap meglehetősen nyugodtan fogadta a zavargás hírét.
- A húsvéti zarándokok heves vérű emberek -mondta vejének, a kincstartónak -, a bazilikai kereskedők pedig talán túlságosan vakmerőkké váltak, megérdemelték a leckét. A Templom külső udvarainak ez az úgynevezett megtisztogatása mindenesetre a lakosság vallásos érzelmeinek kézzelfogható tanújele, bár a további garázdálkodástól minden bizonnyal visszatartja őket a Templom imponáló nagysága és fensége meg ami törzsünk méltóságteljes magatartása. Nem, nem szándékozom őket bunkósbottal fegyelmezni. Ha odaküldeném a templomőrséget, teljesen megvadulnának, és akkor előkerülnének ruhájuk alól az elrejtett tőrök. Végül kénytelenek lennénk segítségül hívni a rómaiakat, s ezzel még csak olajat öntenénk a tűzre.
- - De mi legyen a kereskedőkkel, Szent Atya? - kérdezte a kincstartó. - Elfoglalják-e a helyüket holnap?
- Inkább ne.
- Az nagy veszteség volna nekik, és a Templom jövedelme is megcsappanna. Azonkívül nagyon bosszankodnának a tisztességes zarándokok, akik itt akarnak pénzt váltani meg madarakat vásárolni.
- A kereskedők majd megtanulják, hogy be kell érniük kisebb haszonnal. A hamar kifulladó zarándokok pedig tapasztalni fogják a túlzásba vitt lelkiismeretesség hátrányait, amikor innen vissza kell fordulniuk, és fel kell kapaszkodniuk az Olajfák Hegyén lévő piacra, hogy ott vegyék meg az áldozati illatokat. El fogom rendelni, hogy itt minden kereskedői tevékenységnek szünetelnie kell, amíg véget nem ér az ünnep.
- És mit szándékozol tenni ez ellen a názáreti Jézus ellen? Ő rendezte az egész felfordulást.
- A názáreti Jézus? Sejtelmem sem volt róla, hogy ő a zavargás értelmi szerzője. Nekem úgy jelentették, hogy egy bocrai edomita volt a kezdeményező. Így hát a konok fickó nem okult a figyelmeztetésből, amelyet a Hal-kapunál kapott?
- Nem. És különös históriák keringenek róla. Hogy csak a legfurcsábbat említsem, amely szívósan tartja magát: néhány ete Bethániában feltámasztott egy halottat, mégpedig a Név segítségével.
- Mivel a halottak, mint tudjuk, nem kelhetnek újra életre, és a Nevet csak a főpap ismerheti (a főtörvényszék által őrzött változat sem az igazi), véleményem szerint nem kell törődnünk az efféle képtelenségekkel. Mit hallottál még?
- Tegnap, szamárháton végigvonult a városon. Skarlátszínű ruhát viselt, kezében zöld ágat tartott, és ordítozó gyerekhad kísérte.
- Valóban? Miért nem jelentették ezt nekem? Az ügy akkor komolyabb, mint gondoltam. Annak az embernek az őrültsége veszedelmes formát öltött. Olyan gyorsan kell cselekednünk, amilyen gyorsan csak lehet. Már a sátoros ünnep alatt le kellett volna tartóztatnom. Akkor Nikodémus, Gorión fia hivatalosan meggátolt ebben.
- Mellesleg szólva, Szent Atya, még régebben érdekes dolgot hallottam egy megbízható személytől, de már nem emlékszem, kitől. Azt mondta: Jézus ugyanaz a személy, akit gyermekkorában, vagy húsz évvel ezelőtt kitoltottak a Templomból, amíg nem tudja tisztázni magát a törvénytelen származás gyanúja alól.
- Én mondtam el ezt neked - szólalt meg a főpap fia, a főlevéltáros, aki végighallgatta a beszélgetésüket. Valahol hallottam a történetet, s mivel érdekelt a dolog,átböngésztem a hivatalos feljegyzéseket, amelyek igen valószínűvé teszik a vádat. Sajnos a házssági szerződés nincs az iratok között. Enélkül pedig nem vádolhatjuk Jézust törvénysértéssel, mivel állítólagos apja, akinek tanúvallomása eldönthetné a kérdést, már évekkel ezelőtt meghalt. Ezt is megállapítottam.
- Veszedelmes ember - vette át a szót ismét a kincstartó -, veszedelmes, vakmerő és az átlagosnál tehetségesebb. Ha nem sikerül sürgősen megzaboláznunk, aggodalommal tekintek az ünnep hátralevő napjai elé. Félek, nem felejtette el hogy gyeremekkorában kitiltották a Templom területéről, azt képzeli, hogy igaztalanul jártak el vele, s ezen rágódik ma is. És -mint olyan sok elszegényedett vidéki farizeus - végül is a saját bajait azonosította a néptömegek bajaival. Szent Atya, nem vihetném el a parancsodat a templomőrség parancsnokához, hogy most azonnal tartóztassa le?
- Letartóztatni a Templomban? - kiáltott fel Kajafás.
- - Fiam, ezerszeresére akarod fokozni a bonyodalmat? Várd ki az estét, amikor majd eltávozik innen, hogy éjjeli szállására menjen. Ahogy a szószátyár arimathiai József hangoztatta unos-untalan a szanhedrinben: jó cselekedeinket titokban kell végrehajtaniunk.
- Ha megengeded - mondta a főlevéltáros -, megbízok egy tekintélyes nagy tudású személyiséget, hogy holnap álljon elébe a Templomban, és tegyen el neki néhány kérdést. Olyan kérdéseket, amelyekre bármilyen választ ad is, vagy a rómaiakkal gyűlik meg a baja, vagy a saját híveit ingerli maga ellen. Következésképpen meg sem próbál majd rájuk válaszolni. Ha minden úgy megy, amint remélem, egyáltalán nem lesz szükség arra, hogy letartóztassuk.
- Jó, nem bánom. De miért ne tehetnéd fel azokat a kérdéseket te magad, fiam?
 
 
0 komment , kategória:  A sánta Jézus -Edom Talmud  
Fuchs Izabella: Alázat
  2010-02-27 08:20:43, szombat
 
 

Nekem ünnep, s Neked? Oly korban születtem, amikor ünnepnek számít egy-egy könyv olvasása. Génjeimben hordozom, így lételemem az egyetemes szeretet. Ezért tartanak csodabogárnak - vállalom! Szerintem a művészeknek és az amatőr művészeket is ide sorolom, kutya kötelessége erre feltenni az életét. Egyetemes szeretetről beszélek. Arról, hogy nyitottak legyünk. Látni engedjük a lehetetlent. Megtanítani az embereket a szeretet gyönyörére. A szeretet átadásának szépségére, ami maga a csoda. Életszeretet. Nyitott szem kell hozzá, nyitott fül.


Szerintem minden leírt sornak VAN mondanivalója, értelme. Nem kell mindig megváltani a világot. Úgy tűnhet, amiről írsz, írnak napjainkban személyes és önző probléma, de ha valaki odafigyel, bizony magára ismerhet, vele is megtörténhetett ugyanaz. Nem megváltoztatni kell az embereket, hanem megérteni, együtt élni velük és problémájukkal. A hétköznapi történetek is fontosak. Odafigyelés, beleérzés.

Ez hiányzik ma az emberekből. Csak rohan a megélhetésért, pénzért, mindig valami másért. A ma nemzedékének lételeme a rohanás. Talán meg lehet állni, ebből a rohanásból. Meg lehet látni a pillanatot. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor készítettem első kötetemet. A tervezés öröme. Elhatároztam, szeretném elérni, tudtam, meg tudom tenni és megteszem! Rajtam állt! A Könyvműhely és két barát, alkotótárs segített. Az Internetnek köszönhetően, a távolság karnyújtásnyira kerül. Az egyik barátom, Kanadában él, a másik az ország tőlem elég messze lévő gyönyörű vidékén, a Rétságban. Együtt szerkesztettük, állítottuk össze verseim, írásaim csokrát, húsz év alkotásaiból. Ez volt a munka öröme.

Izgatottan vártam, ha nyomtatásban látom, vajon ugyanazt érzem-e, majd amit más új könyvek lapozgatásánál. Elérkezett az idő, megkaptam a számomra oly kedves csomagot. Mélyen beszívtam az illatát a frissen nyomtatott könyvnek. Az érzés most több volt, valami megváltozott. Valami módon ujjongani tudtam volna, talán nem is értettem első pillanatban miért. Olyan jó hinni, azok, akik szeretnek, és kezükbe veszik a könyvecskémet, talán ugyanezt az ünnepélyességet érzik. Szerettem volna világgá kiabálni a közös boldogságot! Visszajelzések, kedves telefonhívások, levelek, mind ezt igazolják. Egyik munkatársam a minap elmesélte, amióta megvan nekik kötetem az Alázat, feleségével esténként felváltva választanak egy-egy verset vagy írást soraimból és együtt olvassák el, jó érzéssel, boldogan. Kell ennél több? Ünnep, könyv és szeretet. Igen. Ezek összefonódását érzem.
Mindenkinek ajánlom, keresse fel az alábbi címet: www.konyvmuhely.hu. Nagyon korrektek, kedvesek, segítőkészek. Az álmom megvalósult, ALÁZAT címmel náluk jelent meg kötetem.

A huszonegyedik század küszöbén így tudta ünneppé és szeretetté formálni saját kis könyvének megjelenését egy amatőr író.


A könyv megrendelhető a E-könyvesboltban
 
 
0 komment , kategória:  Könyvajánló  
Frey Alíz: Egy szív titkai
  2010-02-27 08:19:41, szombat
 
 

A nyugati határszélen, 1979. júliusában látott napvilágot egy kislány, aki a Frey Alíz nevet kapta. Ez vagyok én... 24, családdal eltöltött évem után döntöttem úgy, hogy Budapestre költözöm, és új, önálló életet kezdek.
Szerettem volna valamit magam mögött hagyni, de ez nagyon nehéz volt, mert rá kellett jönnöm, a távolság nem oldja meg szívem gondjait. Verselni mintegy 5-6 évvel ezelőtt kezdtem, egy olyan élmény hatására, amely rendkívül fájó volt számomra, azonban a költészet erőt adott ahhoz, hogy túltegyem magam rajta és felfedezzek egy új világot. Egy olyan világot, melyben nemcsak önmagam lehetek, és amelyben kiadhatom szívem legmélyebb érzéseit, legyen az boldogság, vagy akár fájdalom, de mindezt valakiért és valakinek írhatom ki magamból.
A verselés azóta is magába zár, és remélem, hogy nem is enged szabadon soha, mindig arra fog késztetni, hogy költeményekkel áldozzak a boldogság és a szomorúság oltárán.
Az írás által életet adok a gondolataimnak azzal, hogy versbe foglalom őket. Ez erőt ad ahhoz, hogy újra és újra fűzni kezdjem szavaim fonalát. Minden alkotásom egy-egy akkord volt a költészet zongoráján. A megjelentetéssel egy nagyon szép álom vált valóra, mert úgy érzem, hogy így kiadva, összefoglalva verseim egy teljes zeneművet adnak elő. Bemutatják az álmaimat, azokat, amelyek már beteljesültek, és azokat, amelyek még várnak rá. Ahogy a könyv címe mutatja, szívem titkait tárom fel. Bepillantást engedek legmélyebb érzéseimbe, hogy átélhesse az Olvasó boldogságomat, szerelmemet, de mindezekkel együtt csalódásomat és fájdalmamat is.
Mivel a kiadatással évekig próbálkoztam, de a megfelelő lehetőséget csak jóval később találtam meg, nagyon hálás vagyok a sorsnak. Boldogság és büszkeség tölt el amiatt, hogy valóra vált egy álmom.
Szavak... a legalkalmasabb eszköz érzéseink kifejezésére. Mégis úgy éreztem, kezemben tartva a verses könyvemet, hogy nem találom a megfelelő szavakat. Nagyon boldog voltam, alig tudtam elhinni, pár pillanatig nem létezett semmi más, csak a kötet és én. Csak mosolyogtam, és tartottam a kezemben. Köszönöm a Kiadónak!
Üzenem azoknak, akik arra várnak, hogy napvilágot lássanak művei, hogy erőt és fáradtságot nem kímélve próbálkozzanak a megjelentetésükkel. Mottóm: "Soha ne add fel az álmaid!" És ha valakinek az az álma, hogy egy verses könyv büszke szerzője legyen, váltsa valóra, mert ez minden várakozást és fáradozást megér.

A könyv megrendelhető a E-könyvesboltban
 
 
0 komment , kategória:  Könyvajánló  
Ingyenes tanulmány marketingrő
  2010-02-27 07:33:38, szombat
 
  Ingyenes tanulmány az elektronikus direkt marketingről

Segítség a kkv-knak

Elsősorban a kis és közepes cégek eligazodását könnyíti az a díjmentesen letölthető összefoglaló, amelyet a Maxima online direktmarketing-rendszer szakemberei készítettek az elektronikus direkt marketing szabályainak változásáról.

A módosított reklámtörvény már 2008 szeptemberében életbe lépett, azonban még mindig sok cég számára okoz fejtörést. A szabályozás ugyanis nemcsak a direkt marketingre szakosodott szolgáltatókra, hanem minden vállalatra vonatkozik, így a kisebb cégeknek is ügyelniük kell a speciális előírások betartására. A rendelkezés például meghatározza, hogy a vállalkozásoknak milyen csatornákon keresztül és hogyan kell a feliratkozóktól hozzájárulást kérni saját adatbázisuk felépítése során. A törvény ráadásul a hozzájárulás meglétét visszamenőleg is megköveteli.
"A költséghatékonyság és a rugalmasság miatt sok kis cég elsősorban online marketing eszközöket alkalmaz kommunikációja során. Az elektronikus hírlevelek például kiváló csatornát jelentenek az ügyfélkapcsolatok ápolására, vagy az akciók kommunikálására. Ugyanakkor a mostani szabályozás áttekintése még a szakemberek számára sem mindig egyszerű feladat. Így jött az ötlet, hogy a törvénnyel kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdésekről összefoglalót készítsünk"- magyarázza az elektronikus direkt marketing szabályozásáról készült anyag összeállításának hátterét Fialka Krisztina, a Maxima online direktmarketing-rendszer vezetője.

A hozzájárulástól a kiküldésig

Az összefoglaló többek között bemutatja a szabályozás főbb pontjait. Részletesen leírja például, hogy miben különbözik a címzettek kezelése cégek illetve magánszemélyek esetén, milyen csatornákon lehet szabályosan hozzájárulást gyűjteni, mit kell tartalmaznia a hozzájáruló nyilatkozatnak, illetve hogyan kell a leiratkozásokat kezelni. Az anyag emellett a kiküldés szabályozására is kitér, valamint sorra veszi az esetleges szabálysértés jogi és egyéb következményeit.

Az anyag összeállításában Fialka Krisztina mellett Kulcsár Zoltán adatvédelmi szakértő, a Privacy Policy Online Services (PPOS) vezetője is részt vett. A lista a Maximát üzemeltető Hírek Média honlapjáról tölthető le.

Forrás: www.hirekmedia.hu
 
 
0 komment , kategória:  Marketing  
A kocsmába bemegy egy részeg..
  2010-02-27 07:22:32, szombat
 
  A kocsmában nem minden az, aminek látszik

Egy részeg ember bemegy a kocsmába, és még inni akar. A kocsmáros már nem akarja kiszolgálni, de a férfi tovább erősködik.

- Jól van - mondja a kocsmáros -, ha be tudod bizonyítani, hogy még nem vagy túl részeg, kiszolgállak. Nyomj le itt 20 fekvőtámaszt a pult előtt. Ha sikerül, kapsz inni.

Az ember nagyon szomjas, és nagyon elszánt volt, ezért nekiállt nyomni a fekvőtámaszokat - olyat, amilyet ugye részeg állapotában sikerült.

Ebben a pillanatban nyitott be a kocsmába egy másik kapatos figura.

Elgondolkodva megáll a testedzést végző előtt, nézi, nézi, majd kis idő múlva konstatálja az eseményt:

- Hmm, sok mindent hallottam már... Volt úgy, hogy valaki részeg volt, és ellopták a kabátját. Olyanról is hallottam, hogy valaki részeg volt, és ellopták a pénztárcáját. De hogy a nőt kilopták volna alóla, arról még nem hallottam.

Forrás: www.jovicc.hu
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Eszti idézetei
  2010-02-26 21:26:17, péntek
 
  “A világ egy iskola, és az élet az egyetlen valódi tanító. Számtalan tapasztalatot kínál és ha a tapasztalatok egyedül bölcsebbé tehetnének, az idős emberek mind boldog, megvilágosodott mesterek lennének. De a tapasztalatban el van rejtve a lecke." (Dan Millman - A békés harcos útja)

“A tapasztalat nehéz tanár, mivel először jön a teszt és csak utána a lecke." (Vermon Law)
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Minden nő a Nősténytől van
  2010-02-26 21:03:06, péntek
 
  Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966

Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató

Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."

Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)

...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).

Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.

Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.



Huszonnegyedik fejezet Az adósság


Jézus nem indult egyenesen Jeruzsálembe, hanem előbb a nyugati úton Szidón tartományába ment, ahol meglátogatta a határszélen szétszórta élő zsidó közösségeket. Sareptában az eső elől egy föniciai özvegyasszony fügefája alá húzódott. Az özvegy könyörgött neki, hogy gyógyítsa meg a leányát, aki merevkórban szenved. Jézus elutasította kérését arra hivatkozva, hogy az ő kötelessége csak Izrael fiaira terjed ki.
- Mi közöm hozzád, asszony?
- Az én fügefám adott neked menedéket.
- Ezért köszönetet mondok neked. De a gyermekek asztaláról nem szabad a kenyeret elvenni és a kutyáknak vetni.

Az özvegy nem tágított:
- Ne sajnáld a kutyáktól a lehullott morzsákat.

Jézusnak akkor eszébe jutott, hogy mintegy hétszáz esztendővel ezelőtt Illés ugyanebben a városban vitte végbe a kifogyhatatlan olajoskorsó és lisztesvéka csodáját, és akin segített, az is egy föniciai özvegyasszony volt. Erre a gondolatra megenyhült, és meggyógyította a leányt - az egyetlen idegent, akivel kivételt tett, mert máskor sohasem engedett abból a szabályából, hogy kizárólag Izrael fiainak javára tevékenykedik.

Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom valamire, aminek ismerete nélkül nem értheti meg az olvasó Jézus magatartását. Jézus gyógyító képessége nem volt korlátlan. Gyakorlott orvosok jól tudják, hogy a hit által történő gyógyítás - még ha valamely istenség nevében megy is végbe - fizikailag kimerítő aktus, de túlságosan gyakori megismétlése tompítja a szellemet. Egyszer, amikor Jézus népszerűségének tetőfokán állott, a korazini zsinagóga előtt szorosan körülfogta a tömeg. Hirtelen megérezte, hogy belső ereje meggyengült, s felkiáltott:
- Ki érintett meg engem?
Egy asszony bevallotta, hogy gyógyulása reményében megérintette Jézus imaköpenyének szent rojtját, állandó havivérzésben szenvedett, s ezáltal mindig tisztátalan volt.
- Varázslót akarsz csinálni belőlem, te tolvaj? - kiáltott fel Jézus méltatlankodva,majd sietve elmondta azokat a szavakat, amelyek a gyógyulást Isten kegyelméből kérik.

A tél közeledtével eltávozott Szidónból, és Galileán keresztül Szamária felé vette útját. Hogy elterelje magáról a figyelmet, tanítványait kettes-hármas csoportokra osztotta. Csak Pétert tartotta meg maga mellett. Amikor keresztülmentek Kapernaumon, megállította őket a zsinagóga kincstartója az ő kötelességei közé tartozott a templomadó behajtása: ennek az adónak megfizetését követelte tőlük. Mózes Második Könyve a templomadó összegét fél sékelben állapította meg, amit két drahmával volt egyenlő. Minden felnőtt zsidónak meg kellett fizetnie. Ez volt az egyetlen olyan adó, amelynek lerovása alól senki sem mert kibújni, ezért behajtása nem okozott semmi nehézséget. Jézus nem tagadta meg, bár véleménye szerint a Templom papsága bűnös módon kezelte a templomadóból befolyt hatalmas összegeket, de kifizetni nem tudta, mivel minden pénze elfogyott, Joanna és Zsuzsanna segítsége akkor már elmaradt, mert férjük megtiltotta, hogy Jézus missziós körútját anyagilag támogassák.
- Szedd össze a sékelt a halaktól - mondta Péternek. - Addig én itt várok.

Péter egyik barátjától horgászzsinórt, horgot, csalétket szerzett, majd lement a tóra, és kiúszott egy sziklához, amely a parttól némi távolságban emelkedett ki a vízből. Rendkívüli szerencséje volt, mert hamarosan fogott egy nagy testű muszkoszt. Ez olyan értékes halfajta, hogy a goromba halkereskedők egymást túllicitálva igyekeznek megenni. Péter a piacon négy drachmát kért érte, meg is kapta, és még egy óra sem telt el, amikor a négydrachmás pénzdarabot elvitte a zsinagóga kincstartójának házába. Színlelt komolysággal mondta neki:
- Imádságot tettem a horogra, aztán leengedtem a zsinórt. Mindjárt fogtam is egy muszkoszt .Nézd csak, milyen követ találtam a szájában!

Erről a halról ugyanis az a hiedelem járja, hogy ha ellenséges halak tűnnek fel a közelében, kitátja a száját, menedéket nyújtva abban apró ivadékainak, majd a tó fenekéről egy megfelelő nagyságú követ vesz a szájába, aztán becsukja.

Péter szerencséje azonban nem bizonyult tartósnak. Hiába ment vissza a sziklára - több zsákmánya nem akadt.

A tanítványokon a csüggedés jelei kezdtek mutatkozni. Nehezen jutottak ennivalóhoz, és soka közülük hetek óta nem kaptak sehol egy tisztességes ebédet. Ruháik piszkosak és rongyosak voltak, saruikat elnyűtték.
- Olyanok vagyunk, mint a gibeoniták, amikor Józsuához mentek - panaszkodott Fülöp, aki régebben sokat adott arra, hogy öltözéke csinos és elegáns legyen.

Sunemban Jézus azzal vígasztalta őket, hogy aki az Úr szeretetéből elhagyta otthonát, családját, foglalkozását, méltó jutalmat nyer majd a Mennyei Királyságban. Miközben egy parlagon hagyott földön üldögélve sáskababot rágcsáltak, Jézus kijelentette nekik:
- Meg van írva Bárukh Apokalipszisában: ,,Eljön az idő, amikor minden szőlőtőkén tízezer ág lesz, minden ágon tízezer hajtás, minden hajtáson tízezer csomó, minden csomó tízezer mérő bort ád. Ha ennek a gazdag országnak valamelyik polgára kinyújtja kezét egy fürt felé, egy másik fürt felkiált: ,,Ne azt vedd, engem válassz, én zamatosabb vagyok, és velem dicsérd az Urat."
- Akkor majd nem lesz hiányunk borban - jegyezte meg János -, csak legyen elég kancsó.
- Ugyanígy lesz a gabonával is. Minden elvetett mag tízezer kalászt terem, minden kalászban tízezer szem lesz, és őrléskor minden szem tíz font finom fehér lisztet ád. A datolyapálmák, a fügefák, a birsalmafák is hasonló módon, csodálatos bőséggel fogják megteremni gyümölcseiket.
- És vajból meg mézből is olyan sok lesz? - kérdezte magas hangján Tádé, akinek Lebbeus volt a valódi neve, de asszonyos alakja miatt mindenki csak Tádénak hívta. (A szó jelentése: ,,kebles, vagy mellű".) - A gyomrom már nagyon úja a sáskababot meg a száraz kenyérhéjat.
- Ézsaiás vajat és mézet jövendölt a Messiásnak a Királyságában, olyan sok lesz belőlük, mint amilyen sok manapság a mogorva tekintet és a goromba szó.
- Nehéz ezt elhinni. Hogyan bír el a talaj ekkora növekedést?
- Majd meglátod - válaszolta Jézus, és így folytatta: - Amikor Dávid Fia királyi trónusán ül, tizenkét ember tizenkét alacsonyabb trónszéken ülve bíráskodik a tizenkét törzs fölött. Amiről most lemondtak, mindazt százszorosan kapják majd vissza.

A tanítványok szemében felcsillant a reménység fénylő sugara.
- Ha az a tizenkét király a te tizenkét tanítványod lehetne... - sóhajtotta valamelyikük.
- A trónusokat nem én adományozom, és még a Királyság legegyszerűbb polgárának is előbb ki kell innia a keserű poharat, a Messiás Gyötrelmeit. Van-e bátorságotok ajkatokhoz emelni ezt a poharat?
- Van hozzá bátorságunk - felelték a tanítványok, nem is sejtvén, mire kötelezték el magukat.
- Ne féljetek, kicsiny sereg - mondotta Jézus. - Istenünk táplálni fog benneteket.

A szamáriai határon Jakabot és Jánost előre küldte Garizim hegyére,a szamaritánusok főpapjának házába. A következő üzenetet kellett átadniuk:
- A Király kíséretével úton van Jeruzsálem felé. Készítsd elő az ünnepélyes fogadtatást.

Jakab és János át is adták az üzenetet, de a főpaptól az alábbi választ kapták:
- Közöljétek a Királlyal, hogy papjai még nem készültek fel. Ha majd diadalmenetben visszafelé jön Jeruzsálemből, úgy fogják üdvözölni, amint megérdemli.

Jakab és János megvitték a választ Jézusnak, és nagyon méltatlankodtak.
- Uram - kérték -, engedd meg, hogy pusztító tüzet kérjünk az Égtől, hadd eméssze meg azokat a nyomorultakat úgy, ahogyan Illés tette Akházia király tisztjeivel.

Jézus csillapította a felháborodott tanítványokat:
- Nem életek elpusztítására, hanem megmentésére jöttem. Azok gyönge emberek, de a ti hitetek idővel majd erőssé teszi őket. Ha nem vonulhatunk át Szamarián, vezessen utunk Jordán Büszkeségén keresztül.

Átkeltek a Jordánon, és a túlsó parton elterülő erdős vidéken haladtak tovább déli irányban. Azon a tájon ezüst levelű nyárfa, mályva és tamariszkusz nőtt. A lakosok mindenütt összesereglettek, hogy láthassák, mert már hallottak róla bátyjától, a ebjonita Jakabtól. Sokan kisgyermekeiket is magukkal hozták, hogy Jézus megáldja őket. A tanítványok el akarták küldeni a gyermekeket, ahhoz a közmondáshoz tartván magukat, hogy ,,kétéves korától fogva a gyermek olyan, mint a disznó, kedvét leli a piszokban". Jézus azonban megáldotta őket, és kijelentette, aki nem olyan gondtalan és bizakodó, mint a kisgyermek, az nem mehet be a Mennyek Országába. A nagyobb gyermekekről pedig így nyilatkozott:
- Ezek tisztán látják Isten ragyogó fényességét, mert szemüket még nem homályosította el a világ, és hangjuk elfordítja az Úr haragját.

Ezek között a nagyobb gyermekek között voltam jómagam is, a dekapoliszi Agabosz, szír apa és szamaritánus anya fia. Amikor Jézus a fentebb idézett szavakat elmondotta, szívemben felujjongott egy belső hang: ,,Igaz!" Mert valóban, akkoriban az én világomat valami megmagyarázhatatlan, szelíd sugárzás ragyogta be, amely bársonyos vagy selymes fénybe burkolta még a legközönségesebb tárgyakat is, de amióta felnőttem, soha többé nem láttam azt a csodálatos sugárzást. Jézus engem nem áldott meg, mert nem mertem a zsidó gyermekek közé állni, de mélységes tisztelettel köszöntem neki, amit nyájas mosollyal viszonzott. Mivel Jézust akkor láttam először és egyben utoljára, helyénvalónak éreztem, hogy néhány szóval leírjam külsejét.

A közepesnél alacsonyabb termetű, széles vállú férfi volt, mélye ülő szeme úgy csillogott, mint a berill, sápadt arcán mély barázdák, ajka telt és duzzadt, fogai szabályosak és egyenletesek, gondosan nyírt haja is, keze széles, ujjai rövidek. Sántított, és járás közben két botra támaszkodott: vagy egy mandulafa botra, amelyet gyümölcsöket meg virágokat ábrázoló faragványok díszítettek, vagy egy egyszerű szalagdíszítésűre. Amikor leült, és botjait kétoldalt maga mellé tette a földre, engem azonnal megragadott mozdulatainak változatossága és szépsége, majdnem annyit tudott kifejezni beszédes kezével, mint az ajkával.

Jézus azután továbbment a legközelebbi faluba, de apám gondolatait még sokáig foglalkoztatta:
- Van valami az arcában, ami meghitten ismerős és idegenül különös és egyszerre - mondogatta. - Mintha már láttam volna valahol. De hol?... Talán csak álmomban, bár ezt nem tartom hihetőnek. Te is olyan különösnek láttad az arcát, drága Antoniám? Különösnek és mégis ismerősnek?
- Szerintem olyan ember arca, aki meghitten, bizalmasan szokott társalogni istenekkel vagy démonokkal - felelte anyám. - Ilyen szomorúságot és szépséget még csak egyetlenegyszer láttam. Annak az előkelő fiatalembernek volt ilyen arca, aki abban a nagy házban lakott, Pellában. Meleagrosznak hívták,, mesterien játszott a lanton, amellett jósolni is tudott, de epilepsziás volt szegény.
Apám türelmetlenül legyintett:
- Nem erre gondolok! Kísértetiesen emlékeztet valakire, akit valamikor nagyon régen láttam...
Hirtelen megdöbbenés ült ki az arcára.
- Megvan! - kiáltott fel. - Magára Heródes királyra! Az összes istenekre mondom, szakasztott mása az öreg Heródesnek, akit gyermekkoromban láttam, hatvan esztendővel ezelőtt, amikor még nem volt ősz a haja. No de hogy a csudába lehetséges ilyesmi? Ez a názáreti Jézus sokkal jobban hasonlít a mi öreg jótevőnkre, mint saját fiai közül bármelyik!


Jézus megérkezett Jeruzsálembe. Prédikált a gyümölcspiacon, a rézművesek piacán, a városkapuknál, és ugyanakkora sikert aratott, mint amikor először járt Kapernaumban. Az emberek megérezték, hogy hangjából tekintély csendül ki, és gyógyításai még jobban megerősítették tekintélyét. Mivel doktrináját farizeusi értelemben véve józannak találták, sok szegényebb zsinagógába kapott meghívást -, hogy prédikáljon, és mindenütt népes hallhatóság előtt beszélt. A szadduceus papoknak azonban nem tetszett, hogy Isten Országának közeli eljövetelét hirdeti. Ezért állandóan figyeltették, készen arra, hogy letartóztassák, mihelyt a forradalmi tevékenység legcsekélyebb gyanúja merül fel ellene.

A farizeusok, akik a régi próféták örökébe lépve a közerkölcsök őrzőinek szerepét játszották, hallgatólagos megegyezésre léptek a szadduceusokkal. Mivel a főpap Róma akaratából került magas tisztségébe, és hivatalból a nagy szanhedrin elnöke is volt, a farizeusok elismerték, hogy mindennemű forradalmi eszmék elfojtása kizárólag az ő hatáskörébe tartozik. Viszonzásul a szadduceusok elismerték, hogy az eretnek doktrinák elfojtása kizárólag a farizeusi főtörvényszék társelnökeinek feladata, mivel ők voltak a mózesi Törvényeken alapuló zsidó bíráskodási rendszer fejei, azonkívül az egész világon ők szabályozták a zsinagógai istentiszteletek rendjét. A főtörvényszék bírái nem álltak közvetlen kapcsolatban a római főkormányzóval, hanem a nagy szanhedrint használták fel közvetítőül. Volt ugyanis néhány képviselőjük a nagy szanhedrinben,mint például Nikodémus, Gorión fia, és az arimathiai József, ennek a képviseletnek az volt a fő célja, hogy a rómaiak lássák: nem az egész zsidó nép vallja magáénak a szadduceus doktrínát. A farizeusokból kvietistákat faragott Sammáj tanítása: ,,Szeresd a munkát, gyűlöld a hivatali tisztségeket, és ne úgy ismerjenek téged, mint a kormányzat barátját." Volt egy jellemző mondásuk: ,,Ha a fegyverek csattognak az utcán, vonulj vissza legbelső szobádba." Noha a vallás elméleti kérdéseiben, főleg a feltámadás sokat vitatott tanát illetően, gyökeresen más felfogást vallottak, mint a szadduceusok, egy dologban mégis egyetértettek velük - ők is rossz szemmel nézték azt a lázas Messiás-várást, amely szerintük mindig a lustákban, a tudatlanokban és a türelmetlenekben él a legnagyobb hevességgel. Azt tartották, hogy a bölcs ember mindenkor legyen felkészülve a Messiás eljövetelére, de sohase hallgasson a csőcselékre, valahányszor az vadul ordítozza: ,,Itt a Messiás!" ,,Ott a Messiás!" Amikor eljő az igazi óra, és vele eljő a Messiás, az égi jelek félreérthetetlenek lesznek.

A főtörvényszék elnökei ékesszólásáról közismert titkárukat, arimathiai Józsefet elküldték Kajafás főpaphoz, hogy tanácskozza meg vele Jézus ügyét. József igyekezett rábeszélni a főpapot, hogy hagyja békén Jézust:
- Egyszerű ember, és úgy gondolom, jámbor lélek. Abban reménykedik, hogy meg tudja menteni a pusztulástól azokat a zsidókat, akiket különböző okokból nem tartanak méltónak arra, hogy a zsinagógát látogathathassák, vagy akiket helytelen magaviseletük miatt kitiltottak a gyülekezetből - bűnözőket, adó, és vámszedőket, prostituáltakat meg efféléket. Véleményem szerint ezzel értékes munkát végez. Tavaly volt ugyan valami súrlódás közte meg a kapernaumiak meg a koraziniak között, de hát figyelembe kell venned, hogy mennyire szűk látókrűek és türelmetlenek egyes vidéki előljárók. Én a helyükben szabad kezet engedtem volna neki, és áldásomat adtam volna tevékenységére. Elismerem, nem olyan egyszerű dolog rovott múltú bűnbánókat beengedni egy tiszteletre méltó zsinagógába. De Jézus sok embert térített meg, és ezek részére közadakozásból külön zsinagógát lehetett volna építeni valahol. Ez egyfelől Istennek tetsző cselekedet lett volna, másfelől értékes hozzájárulás a politikai stabilitáshoz.
- Nem, nem, József barátom. Abból ítélve, amit Jézusról hallottam, nem hinném, hogy az általad említett megoldást elfogadta volna. Ő rendkívül kihívó módon arra törekszik, hogy a tisztátalanokat ráerőszakolja a tisztákra. Minden rokonszenvem a kapernaumi hatóságoké. Ennek ellenére általánosságban hajlok arra, hogy elfogadjam a véleményedet. Ha nem teszünk lépéseket Jézus ellen, a tömeg előbb-utóbb beleun fellegngzős szónoklataiba, és amikor a zsinagógai vezetők mind látni fogják, miféle társaságot gyűjtött maga köré, becsukják előtte a kapukat. Kérlek, add át tiszteletteljes üdvözletemet tudós és kegyes elnökeidnek, és közöld velük, hogy nem teszek semmilyen fegyelmező lépést e csodatévő ellen mindaddig, amíg magáról megfeledkezve birodalomellenes kijelentéseket nem kezd üvöltözni. Mert ezeket nem hagyhatom figyelmen kívül. Mellesleg szólva, nem gondolod, hogy emberünk kissé hibbant elméjű? Talán azt hiszi magáról, hogy ő a Messiás? Ezt azért kérdezem, mert eszembe jutott, hogy közbekiáltásával megzavarta a tavalyi Fűzfák Napján az ünnepi szertartást.
- A próféták, akik állandóan a mi Istenünk Országának eljövetelét hirdetik, ki vannak téve annak, hogy elméjük megzavarodik. Veszedelmes hivatás ez. Keresztelő János is nagyon viselkedett a vége felé. De azt nem hiszem, hogy Jézus különösebb illúziókat táplálna, mert általában az ilyen törekvéseknek megvannak a maguk árulkodó jelei: a katonai dicsőség hangoztatása, harsány parancsok, zászlók, trombiták meg effélék. Szent Atya, hálás vagyok neked lekötelező szívélyességedért.
- Én pedig a te tudós és kegyes elnökeidnek, amiért téged küldtek hozzám.


Mivel Jézus elsősorban a zsinagógából kitaszított emberekkel foglalkozott, sok pogány-khrésztianosz arra a következtetésre jutott, hogy Jézus felfogása szerint minél nagyobb bűnös valaki, bűnbánata annál nagyobb súllyal esik latba, s annál nagyobb jutalom várja Isten Országában. Ha tehát valaki Énókhnak, az égi nyilvántartónak az általa elkövetett szörnyű bűnök hosszú lajstromát nyújtja át, és bűneit, ha nemrégen is, de őszintén megbánta - magasabb helyre kerül az Isten Országában, mint az a buzgó, istenfélő farizeus, aki életében soha egy hajszálnyira sem tért el a Törvénytől. Ez a nézet Jézus tanításának képtelen eltorzítása. Jézus azért igyekezett megtéríteni a kitaszítottakat, mert kitaszítottak voltak, nem pedig azért, mintha bűneik miatt becsülte volna őket. Meggyőződése szerint Isten Országa nem jöhet el addig, amíg egész Izrael meg nem bánja bűneit. Azoknak a tömegeknek üdvözülése miatt nem aggódott, amelyek rendszeresen jártak a zsinagógába.
- Nekik ott a Törvény, és ott vannak a próféták. Csak arra van szükségük, hogy azok igéit nagy figyelemmel és odaadással hallgassák, és amikor felvirrad az Úr Napja, részesei lesznek az általános bűnbánatnak. De a kitaszítottakat nem oktatja senki az isteni akaratra. ,,A tudatlan ember tiszta lelkiismerettel vétkezik."

Egyetlen olyan esetet sem jegyeztek fel róla, amikor szeretettel nézett volna bűnösökre. Bár egy alkalommal gyengéden tekintett egy gazdag fiatalemberre, de az már gyerekkorától fogva minden tekintetben megtartotta a Törvény előírásait. Ennek mondta:
- Most már csak egy dolgot kell cselekedned. Add el minden javadat, és a pénzt oszd szét a szegények között.

A fiatalember távozott, és azon gondolkodott nagy szomorúan, hogyan fogadhatná meg a tanácsot anélkül, hogy elszakadna barátaitól, és méltánytalanságot cselekedne szolgáival. Távozása után Jézus felsóhajtott, s így szólt tanítványaihoz:
- Láttatok már olyan idegent, aki alaposan felmálházott tevéjét a jeruzsálemi Tűfok-átjárón próbálta keresztülvonszolni? Így van a gazdag ember is az Isten Országával.

Amikor egy zsinagógiai előljáró szemére vetette, hog szellemét a város alja népére vesztegeti, ezt válaszolta:
- Nektek itt Jeruzsálemben az a szokásotok, hogy évenként megnyertek a mi hitünknek egy embert, aki valamelyik új városból vagy népből való. És akkor nyilvánosan örvendeztek a megtérésén, hadd tudja meg a világ, hogy a Törvény kapuja tárva-nyitva áll mindenki előtt, aki szolgálni kívánja az Urat. De vajon tetszenék-e az Úrnak, ha ti bejárnátok Mauretania sivatagjait vagy a Káspi-tenger partvidékét, hogy elfogjátok, körülmetéljétek és a Törvényre oktassátok az ott lakó vadembereket, akik tarkára mázolják arcukat-testüket? Nem tetszenék az Úrnak, midaddig nem, amíg elhanyagoljátok a mi izraelita felebarátaink tömegeit, amelyek elsősorban tarthatnak igényt a ti szeretetekre és buzgóságotokra.

December és január havát Jeruzsálemben töltötte, titokban Nikodémus segítette pénzzel. De egyetlenegyszer sem látogatott el Lázár házába, mivel tudta, hogy Mária ellenséges indulattal viseltetik iránta. Lázárnak pedig rosszul esett ez a mellőzés, és nem kereste fel Jézust a piactereken. A télfordulón, a Felszentelés Ünnepén - az Antiokhosz Epiphanész által meggyalázott Templom újraszentelésének évfordulóján - Nikodémus elküldte fiát Jézushoz, hogy bizalmasan kérdezze meg tőle:
- Ha te vagy a Messiás, miért nem nyilatkoztatod ki magadat? Ha nem a Messiás vagy, akkor kicsoda vagy voltaképpen?

Jézus válasza így hangzott:
- Mondd meg atyádnak, hogy pásztor vagyok, nyájam táplálásával vagyok elfoglalva. A ,,ha" szóhoz semmi közöm, a ,,ha"-k farkasok, amelyek széttépik a felfogadott pásztor juhait.

A tél folyamán Kajafás főpap nyugtalankodni kezdett, mert kémei azt jelentették, hogy Jézus befolyása inkább növekedett, semmint csökkent. Hírt kapott arról is, hogy a leontopoliszi zsidó templom képviseletében küldöttség járt Jézusál február legelején, s utána sietve visszatért Egyiptomba. Kajafást aggodalommal töltötte el ez a jelentés, bár a küldöttség céljáról nem sikerült semmit megtudnia. Nem akarta az ügyet megtanácskozni a főtörvényszék elnökeivel, hanem magához hívatta a templomőrség parancsnokát, és a következő utasítást adta neki:
- Lévitáid ne hajigálják kővel a názáreti csodatevőt. Megígértem a főtörvényszéknek, hogy nem fogom zaklatni.

A parancsnok pontosan megértette szavainak értelmét. Ennek megfelelően adta tovább az üzenetet a lévitáknak, akik azután lementek az óvárosba, hogy így informálják a jebuzeusok vezéreit:
- A názáreti Jézus nem áll többé a főpap védelme alatt. Ha ma este kövek röpülnek rá a Hal-kapunál, és kiűzitek őt a városból, közülünk nem lesz ott senki, tehát letartóztatásom sem lesznek. De arra vigyázzatok, hogy gyilkosság ne történjen.

E bátorítás következtében a jebuzeus bandák este a Hal-kapunál gyülekeztek, s mihelyt Jézus megjelent, kövek és rothadt halak záporát zúdították feléje. Jézus a riadtság legcsekélyebb jelét sem mutatta, és bár egyetlen kitérő mozdulatot sem tett, semmi sem találta el. Csupán ennyit mondott tanítványainak:
- Ha prófétákra követ dobálnak, ők visszavonulnak. De minden kő átokként száll vissza annak a fejére, aki elhajította.

Nyugodtan kivezette őket a Hal-kapun, és továbbment velük a Jordán felé vezető úton.

Egy ideig a Jordánon túli Béth Nimra lett működésének központja, onnan járt ki prédikálni a környező falvakba. De március közepe táján beköszöntöttek életének sötét napjai, és kénytelen volt a Jordánon átkelve visszatérni.

Üzenetet kapott királynéjától, Máriától, Kleopasz leányától:
- Jöjj Bethániába, Lázár fivérem beteg. Te meggyógyíthatod.
Jézus e szavakkal küldte vissza az üzenet hozóját:
- Mondd meg az asszonynak, hogy nem vagyon én orvos. Nincsenek orvosok Bethániában? És egy sem akad Jeruzsálemben?

Az ember három nappal később újabb üzenetet hozott:
- Jöjj azonnal. Lázár fivérem halálos beteg. Csak te gyógyíthatod meg.
Jézus ezt üzente vissza:
- Nem én vagyok az, aki gyógyít. Ha bátyád halálos beteg, hívja segítségül az Úr nevét, az Úr majd megmenti.

Eltökélte magában, hogy nem találkozik Máriával. Sürgető üzeneteit nem vette komolyan, azt hitte, Mária ily módon próbálja rávenni, hogy menjen el házába. Meg is mondta a keriothi Júdásnak:
- A Nőstény keze van ebben.
- Hogyan?
- Azok által sújt le egy férfira, akiket az szeret.
- Ki az a boszorkány? Talán Mária,a Hajbodorító?
- Minden asszony a Nőstény leánya, és a Nőstény az anyja minden boszorkánynak.

Másnap egy másik ember jelent meg Jézusnál. Gyászruha volt rajta.
- Lázár meghalt - jelentette.
- Miként lehetséges az? Van egy álom, amely majdnem olyan mély, mit a halál. Lázár minden bizonnyal alszik.
- Meghalt. Annyi lélegzet sincs benne, amelytől megrebbenne a galambpihe. Már csak Gábriel harsonája fogja felébreszteni.

Hosszú és félelmetes hallgatás után Jézus tanítványaihoz fordult:
- Gyermekeim, visszamegyünk Bethániába.
- Bethánia közel van Jeruzsálemhez - jegyezte meg agodalmasan Máté. - Gondolj a kődobálásra... Intő figyelmeztetés volt az...
- Csak ne félsz, Máté? - szólt rá Tamás. - Én bizony a Mesterrel megyek, még ha az életembe kerül is.

Jézus nem sietett a visszatéréssel, hanem azt a napot, sőt a következőt is imádkozással töltötte.

A harmadik napon estefelé érkeztek meg Bethániába. Jézus megállt a gyümölcsösben, amely egy mérföldnyire lehetett a várostól, és elküldte Júdást, hogy hívja el hozzá Mártát, Lázár nővérét. Amikor Márta megjelent, nyugodtan azt kérdezte tőle:
- Lázár testvérem felébredt-e már álmából?
Márta nagyon haragos volt:
- Miért nem jöttél, amikor hívtunk? Elkéstél! A bátyám halott, négy napja, hogy eltemettük. Már oszlásnak indult a teste. Ó, Jézus, Jézus, óvakodj a nővéremtől! Súlyos vádja van ellened.
- Hozd ide őt.
Márta hazafutott, és Mária fülébe súgta:
- Érted küldött.

Mária elnézést kért a gyászolóktól, akik megtöltötték a házat.
- Ne vegyétek rossz néven, ha most itt hagylak titeket. Egyedül akarok kimenni a sírjához, hadd könnyezzem ott egymagamban.

Kilépett a házból, és Márta kíséretében a gyümölcsös felé irányozta lépteit. Amikor megpillantotta Jézust, görcsös zokogásban tört ki, amelyben a fájdalom keserű haraggal vegyült össze:
- Ha akkor jöttél volna, amikor hívtalak, a bátyám nem hal meg!

Jézus nem szólt rá semmit. Intett a tanítványoknak, hogy hagyják őket magukra.
Mária így folytatta:
- Megtagadtad tőlem a szerelmedet, megtagadtad tőlem, hogy gyermekem lehessen. Mindannyiunkat fényes reményekkel kecsegtettél, hogy hamarosan eljön az Isten Országa, s hogy azt Lázár, te meg én áldott boldogsággal fogjuk élvezni, ha megtartjuk a szüzesség parancsát, amelyet te írtál elő. Lázár most halott, de te meg én még élünk. Neked nincs szeretet a szívedben, mert ha lenne, nem utasítottad volna vissza leghőbb kíánságomat, azt, amire Izrael minden tisztességes asszonya vágyik. De igazságos embernek ismerlek téged. Ha igazságos vagy, fizesd meg adósságaidat. Amivel Istennek tartozol, azt megfizeted, sőt boldog vagy, hogy megfizetheted. Csakhogy nekem is tartozol, adósságos a hús és vér adóssága. Vagy új élettel fizess, vagy régivel --add vissza testvérbátyámat. Miért nem akarod őt életre támasztani? Hiszen úgy mondták nekem, hogy ismered a Kimondhatatlan Nevet.

Jézus mélyen sóhajtott, de még mindig hallgatott. Aztán térdre borulva buzgó imádkozásba merült, majd felállott, és nagyon ünnepélyes hangon a következőket mondta Máriának:
- Így szól az Úr: Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, nem ízleli meg a halált.
- Akkor hát visszaadod a bátyámat?
- Nem adom vissza. Isten adja vissza, ha meg akarja mutatni irgalmasságát.
- A Név kimondása által életre lehet támasztani a halottat. De mi lesz a váltságdíj érte? Illés próféta, amikor az Úr segítségével feltámasztotta az özvegyasszony fiát, sok katona életét adta váltságdíj fejében. Akházia király seregében szolgáltak. És amikor Elizeus próféta feltámasztotta a sunamita asszony fiát, Nenhadádnak, Szíria királyának életét adta cserébe, pedig Benhadád úgy bánt vele, mint édestestvérével.
- Ki avatott be a titkos hagyományba?
- Rosszul tudom talán? De ha jól tudom, ismét megkérdem tőled: ki lesz az áldozat?
- Nem azért jöttem, hogy életet vegyek el.
- De a váltságot meg kell fizetni.

Jézus csak nagy sokára válaszolt:
- Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Jöjj, Mária, mutasd meg nekem, hol temették el a bátyádat.

Mária elvezette a sírhoz. Nem volt messze a sziklába vájt sírüreg, amelyet ciprusok árnyékoltak be. Szája elé ideiglenesen nagy, gömbölyű követ hengergettek, hogy majd a gyász napjainak letelte után végleg befalazzák a bejáratot. A tanítványok utánuk mentek, sejtelmük sem volt róla, hogy Jézusnak mi a szándéka.

Hideg volt, a Nap alacsonyan járt az égen, és a sírbolt fölötti lejtőn három nagy kóbor kutya ült, fogát vicsorgatva, dühödten morogva. Jézus könnyezett. Az ,,életet életért" közismert hagyomány a görögöknél: Admétoszt, Phrai királyát a felesége, Alkésztisz mentette meg a haláltól azzal, hogy helyette a maga életét kínálta fel a Hadésznak, amikor Aszklépiosz feltámasztotta az ephürai Glaukoszt, Hadész követelésére Zeusz Aszklépiosz életét vette el. Ugyanez a hagyomány titokban fennmaradt a zsidóknál is.
- Ó, Seregek Ura, meddig engeded még, hogy a Nőstény gonosz varázserejével megrontsa fiaidat? - kiáltotta Jézus, és úgy zokogott, hogy majd megszakadt a szíve.

Időközben kis tömeg verődött össze, köztük Lázár barátai is. Nem ismervén Jézus fájdalmának valódi okát, megindultan suttogták egymásnak:
- Mennyire szerette a megboldogultat!

Jézus intett a tanítványoknak, hogy hengergessék el a sziklát. Miután az megtörtént, Jézus belépett a sírboltba, letérdelt, és így fohászkodott:
- Uram, légy hozzám irgalmas a Nagy Napon. Amit teszek, a Te dicsőségedre teszem, és megadom a teljes váltságot. Csak szabadítsd ki az én tévelygő Lázár testvérem lelkét arról a sötét helyről, ahová gonosz varázserő csalogatta. Mert meg van írva: ,,Seól csupasz az Úr előtt, nincs takarója előtte".

Majd felállt, és erős hangon kiáltotta:
- Lázár, Kleopasz fia, Teremtőd nevében felszólítalak, jöjj elő a Seólból! Jöjj ki onnan, JIEVOAA nevében! Jöjj ki, és élj!

Hátralépett, és kitárt karokkal megállt. A tanítványokat és a többieket döbbenet fogta el . Egész testükben remegve álltak ott. Szemüket a sírüreg négyszögletes, feketén tátongó szájára szegezték.

Egy ideig nem történt semmi. Azután egy fehér alakot pillantottak meg, amint bizonytalanul botorkált kifelé a sötétből. Elnyújtott, éles kiáltás hallatszott, és a tömeg szanaszét futott ijedtében. Csak Mária, Péter és Júdás maradt ott.

Lázár lassan kitámolygott a sírboltból. Álla még fel volt kötve a kendővel, testét még a mirhaillatot árasztó halotti lepel fedte.
- Íme, a testvéred. Vidd haza. Az adósságot megfizettem - mondta Jézus Máriának.

Péternek meg Júdásnak megparancsolta:
-Vegyétek le róla a halotti leplet, adjatok rá ruhát, aztán hagyjátok, hadd menjen el békességben.

Maga pedig, virágfaragványos botjára támaszkodva teljes testsúlyával, hirtelen megfordult, és elsántikált.


Tanítványainak meghagyta, hogy térjenek vissza Béth Nimrába. Ő maga kerülő úton az edomi Bocrába ment. Körülbelül egy hónapig időzött ott, prédikálva a büszke és heves vérmérsékletű edomitáknak. Csak Júdás volt vele, egyedül neki mondta el, hogy mi történt közte és Mária között.
- Mester, a mi Istenünk könyörületes - mondta Júdás. - Nem biztos, hogy a te életedet fogja követelni váltság fejében. Hátha másé is megfelel.
- Senki sem ismerheti Isten szándékait. Legyen meg az akarata.
- De ki fog akkor uralkodni a Királyságban, ha nem te?
- Ez a kérdés nem tartozik rám. Csak emeljen fel engem az Úr, a végítélet napján.

És szomorúan idézte Jeremiás harmincegyedik részéből ezeket a sorokat:

Meddig bujdosol, ó, szófogadatlan leány?
Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi
a férfiút.



 
 
0 komment , kategória:  A sánta Jézus -Edom Talmud  
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 129 
2010.01 2010. Február 2010.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 129 db bejegyzés
e év: 995 db bejegyzés
Összes: 6392 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 741
  • e Hét: 6226
  • e Hónap: 25413
  • e Év: 329305
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.