Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
Minden elmúlik egyszer
  2010-02-28 23:23:04, vasárnap
 
  "Nagyanyám tanította ezt a bölcsességet, és azt mondta róla, hogy az élet minden nehéz pillanatában jó hasznát veszem. Olyankor, amikor a dolgok rosszra fordulnak, sőt, felháborítóan rosszra, de olyankor is, amikor minden a legnagyobb rendben van, sőt az élet szép, és boldognak érzem magam. Segítségével távlatokban tudok majd gondolkodni, és segít abban, hogy a jó dolgokból a lehető legtöbbet hozzam ki, a rosszakkal kapcsolatban pedig legyek sztoikus.

- Claire Rayner -
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Haza Hozzád, hét hídon át
  2010-02-28 23:20:39, vasárnap
 
  Váci Mihály
Haza Hozzád, hét hídon át

Haza, Hozzád, hét hídon át!
Sietni síró síneken!
Utánad, ezer út után!
Fergetegek, fordulatok
forgatagából csak Feléd!
Tévelygésekből Rádtalálni;
roskadásban Téged remélni;
törtetésekből törekedni,
törötten is törődni Véled!
Kötöttségekből szabadulva
ragaszkodni megkötözötten!
Terméketlen gondok után
termő gondodról gondoskodni!
Hitegetések hálójából
kivetődni a hit partjára!
Küzdelmek gólyalábairól
leszállni és mellette járni;
keserű szájjal kedveskedni;
ökleimet kinyitni ölben,
bujkálás után Hozzád bújni;
és örök-éber életünkből
életre ébredni, éledni!
Roskadásban Téged remélni!

Tévelygésekből Rádtalálni!
Forgatagok, fordulatok
fergetegéből csak Feléd!
Utánad ezer út után!
Sietni síró síneken
haza, Hozzád, hét hídon át!


 
 
0 komment , kategória:  vers  
Fohász
  2010-02-25 20:53:13, csütörtök
 
  Harcos Katalin: Fohász

Uram segíts! Most olyan nehéz élnem!
Alig maradt erőm tovább remélnem...
ha felkelek reggel, mégis hálát adok,
hogy új nap vár, és munkába indulok.

Uram adj erőt, hogy maradjon hitem
nehézségeimet leküzdenem,
családomnak lehessek támasza,
bajban segítsége, búban vigasza!

Uram, engedd, hogy elcsendesedjek,
félelmeimet ne szítsa a világ!
Templomod csendjében megpihenjek,
s lelkemben nyíljon új reményvirág!
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Aki lemond önmagáról
  2010-02-25 20:49:53, csütörtök
 
  Aki lemond önmagáról, az teret és csendességet teremt magában a valóság számára. Minden torzítás nélkül engedi behatolni magába, nem változtat rajta önkényesen. Így embertársát is önmagában, önmagáért látja, hallja és ismeri meg. Amikor a szerzetesek Isten kedvéért a lemondás emberrei lettek, ezzel megteremtették az előfeltételét annak, hogy a hallás végső dimenziójáig hatoljanak: tudomásul vették Istent. És mivel Ő volt egyedüli javuk, ő volt számukra az érték,, a valóság, mert érette elfelejtették önmagukat, azért ott is észrevették jelenlétét, hangját, szólítását, ahol mások semmit sem hallottak. Ezért egyenesen finom hallásúaknak nevezhetjük őket.
Corona Bamberg
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Öreg vagyok már,hogy összetörj
  2010-02-23 22:21:11, kedd
 
  BALÁZS FECÓ:
Öreg vagyok már, hogy összetörj

Ezeregy évet lehúztam,
Mennyben, pokolban,
De valahogy mindig útközben.
Valamit mindig tanultam,
És hoztam magammal
Amikor hozzád érkeztem.
Elég sok újat láttam,
De ezt se játsszuk túl
Csak utólag vettem észre
Hogy mégsem minden új

Keleti ég, nyugati ég
Amikor kék, egyforma kék
Ne beszélj nekem többet
Elveszett évekről
Öreg vagyok már, hogy összetörj

Gyere velem
Amikor úgy érzed, neked jó
Ne haragudj rám
Amikor nem vagyok hasonló
Fogadj el, vagy fogadd el
Ha eltűnök az egészből
Öreg vagyok már, hogy összetörj.

Ha valamit rosszul gondoltam
Az tévedés volt, - nem hazudtam
Elég sok jót is láttam
De rosszból se volt kevés
Ha csak utólag vettem észre
Az volt a büntetés.

Gyere velem
Amikor úgy érzed, neked jó
Ne haragudj rám
Amikor nem vagyok hasonló
Fogadj el, vagy fogadd el
Ha eltűnök az egészből
Öreg vagyok már, hogy összetörj.

(dalszöveg)
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Apa! Meg tudod mondani...?
  2010-02-22 21:41:34, hétfő
 
  Kabai István: Apa! Meg tudod mondani...?

- Nézd apa, milyen szépek ezek a virágok!
- Igen kisfiam, nagyon szépek - válaszolta az apa anélkül, hogy valóban a virágokra figyelt volna. Megszokta már őket. Mindennap, amikor tanítás van reggel is és délután is ezen a parkon visz keresztül az útjuk. Szeptember óta a kisfiát a parkon át kiséri az iskolába. A tél elmúlt, már tavasz van. Mióta erre járnak sokszor változott a parknak a képe. Minden évszak újabb változást hoz.
- Apa te nem is a virágokat nézed! -figyelte a gyerek az apa arcát. Téged nem érdekelnek a virágok?
- Dehogynem...kisfiam, és a tekintetével most ő is a virágokra nézett.
- Ugye milyen szépek? És milyen sok van belőlük! - lelkesedett a gyerek és szemei ragyogtak a felfedezés örömétől.
- Igazad van, valóban nagyon szépek - nézett végig az apa a hosszú virágágyakon.
A szépen kőszegéllyel bekerített ágyásokban más-más színű tulipánok nyíltak. Volt piros, sárga, fehér és a legtöbb színnek különböző árnyalata. Volt, amelyik apró, cirmos csíkokkal volt díszes, egyik kevésbé, másik jobban cirmozva. Volt olyan is, amelyik egészen sötét színű volt, majdnem fekete.
A kisfiú megállt. Apja is megállt, nem akarta fiacskáját otthagyni. A gyerek nézett jobbra, nézett balra a felfedezett virágmezőn. Nem tudott betelni a látvány szépségével. Az apa várt türelmesen, és figyelte gyermeke arcát, majdcsak megtelik a látvány szépségével a kisfia és tovább mehetnek. De Gyuri nem mozdult. Ehelyett azt kérdezte apjára feltekintve:
- Mondd apa! Ki csinálja a virágokat?
Az apa a kérdést hallva meglepődött és lehajolt a fiához.
- Ó kisfiam! Hogy kérdezhetsz ilyet? Te már elég nagy fiú vagy és tudnod kellene, hogy a virágot nem csinálják.
- Dehogynem apa! - vágott a szavába a gyerek. - Hiszen odahaza, az íróasztalodon van kis csokor, és te azt mondtad, hogy csinált virág. Azt mondtad, valami néni csinálta.
- Az egészen más - próbálta meggyőzni a gyereket.
Gyuri azonban nem hagyta magát meggyőzni olyan könnyen.
- Miért volna más? Az is virág, meg ez is virág. Igaz, ezek a virágok sokkal színesebbek szebbek, mint a te virágaid apa. Azt gondolom, ezeket ügyesebb kezek csinálták...

 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Virágrege
  2010-02-22 21:36:31, hétfő
 
  Tompa Mihály: Virágrege

Gonddal ápolt kerti ágyban
Két virág állt egymás mellett:
Azt kevéllyé tette ékes
Szirma és a karcsú termet:
Ezt övedzi egyszerűség,
Ajkán csókot nem szed a
Kert kalandozó lepéje,
Ez a kisded rezeda!

És szól büszkén amaz, a szép:
Miért vonulsz így ide mellém?
Tán szintelen, árva voltod
Szépségemmel hogy emelném?
Ah szegény gyom, menj el innét!
A sövény alatt helyed, -
Kellemem csak árt neked, ha
Összemér a szem veled!

Mig ekép szólt, - s rezedácskát
Bántá a szó, melyet mondott:
Nő az árnyék, hűsül a lég,
S harmat lep be füvet, lombot:
Hazasiet a madárka, -
Eljön és elmén az est:
Majd az éj a földön mindent
Egy, sötétlő színre fest.

Ki jár még a kerti úton
Fel s alá a csendes éjben?
Kertészlánykát, szép menyasszonyt
Édes bánat tartja ébren:
Virágitól, kiket ápolt,
Holnap végkép elszakad...
Azért tartja köztük ébren
Ez a fájó gondolat.

Elfedett az éj, virágim!
Mégis tudlak, mégis látlak!
Felém búsan hajladoztok,
Liliomok, rózsaágak!
És az édes bűvös illat,
Mely búcsúkép rám lehel:
Jácint, szegfű s rezedák, hű
Kelyhetekből terjed el.

Uj, uj keccsel gazdagulva,
Későn légyen hervadástok!
Édes lesz a messzeségből
Visszagondolhatni rátok!
Ti adátok életemnek
Boldogságot, örömet!
S koszorúmban kísérőül
Csupán egy-két szál követ!

Hallja a kevély virág ezt,
És mit olyan mélyen fájlal:
Hogy csak őt feledte a lány,
Nem említvén más virággal!
S reggel szégyen- és haragtól
Színe halvány, kelyhe dúlt:
Rózsa, liljom s rezedából
Köt a mátka koszorút!

Ki bálványa volt magának,
- Mást körülte föl se vévén -
E mellőzés mély sebet vág
A virágon s büszkeségén:
Ingerült és zúgolódik,
Mint a sértett gőg szokott,
Végre a zajgással, ilyen
Feddő szóra ád okot:

Mely rajtad nyíl, szirmod édes,
Hanem ez csak külső érdem:
Illatod nincs! - s nagyra vágynál
A virágok seregében?!
Azért, hogy nincs dús virága,
Színe hamvas, színe zöld:
Zsálya, izsóp, rozmarinnak
A földig hajtsd büszke főd!

A virágnak lelke: illat,
Mely szabadon árad széjjel,
Mig rabul a földhöz kötve
Szirom és lomb, gyökerével!
Szirom és lomb hervadandó...!
S az a virág alig élt,
Melynek meg nem hosszabbítja
A jó illat életét!

A virág a feddő szóra
Még búsabb lesz, nincs mit várjon...
Oldalán a nyíló rózsák
Függnek vékony inda-szálon:
S ha illetik, megtartóját
Széjjel-rugva eleve, -
Nem vágy élni, szaporodni, -
Ne nyulj hozzám a neve.

Csak az ágyak szélén állong
A virág dús kertében:
Most is hallja a kemény szót:
Külső szépség nem nagy érdem!
Fejed mályva s rezedának
A földig meghajthatod!
Mert mit ér a dús szín rajtad,
Ha hiányzik illatod?
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Néma vagyok, mert
  2010-02-21 20:33:24, vasárnap
 
  Néma vagyok, mert
hangomra ráborultak a falak,
rázuhantak a csillagoktól megrokkant
koporsó-csendű világok,
mohos romjaik nagyok, porosak.

Miről énekeljek?
Én nem ültettem fekete földbe
egyenes derekú fákat,
én nem rejtettem gyermeteg titkokat
bokrok alá, avar közé,
csak apró kövekből építettem várakat,
hangyák vonultak rajta át álmaim
súlyos fonatát hurcolva,
tövig rágott körmeim alá
piszkos délutánok
vértelen unalma tapadt.

Megfagytak fogaim alatt
a szavak,
jégvirágos ablakok mögött reszketnek
zúzmarába zuhant tévedéseim,
csak csikorgó csendek
csörögnek elő belőlem -
nem tudom, mit akartam,
minek ástam be göröngyök közé
összegyűrt papírra rótt
kicsiny imáim rengetegét.

Talán kevés volt a fény.
Kékebb eget akartam,
zöldebb szemeket,
hogy ereim pókhálóján több élet folyjon át,
hogy hervadásnak indult virágaim
új rügyet teremjenek.

S most itt vagyok -
életem kiábrándult virágok
siratódala,
lépteim úgy konganak, mint
vészt jelző harang rettentő kolompolása,
verseim dudva, gaz.
Tavasszal megébred a világ,
s madárrá válik a szó,
de nélkülem kel szárnyra.

Hatházi Áron
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Átlátszó víz
  2010-02-20 21:31:41, szombat
 
  Lator László: Átlátszó víz


Átlátszó víz az életünk.
Tüzek égnek, távoli jelek.
Villog hajnali égbolt
bozontos táj felett.

Mi köti még, micsoda súly
illó szivárvány szavainkat?
Holdbeli fények, zöld bozót
szikrázó mélye ringat.

Ki tud még bennünket szeretni,
s ki az, kit innen még elérünk?
Magányunk hűvös ragyogása
késként karcolja bőrünk.

Naponként tágabb lesz a vágy,
míg elevenen elragad.
Így őriz tiszta szegénységünk
a baljós csillagok alatt.
 
 
0 komment , kategória:  vers  
A csillagoknak üzenetük van
  2010-02-20 21:28:58, szombat
 
  "A csillagoknak fontos üzenetük van, és nincs az a nyelv, melyen az ne lenne érthető. Az ember feltekint a csillagos égre, és megérti, mily hatalmas is a Mindenség. Hirtelen csekélységekké válnak a mennyezet alatt oly nagynak látszó problémák. A csillagok - évezredek emberi ostobaságainak és bölcsességeinek hallgatag tanúi - ráébresztenek minket a véges emberi élet és a végtelen természet nagyszerűségére. Ez új erőt ad, hogy elviseljük a néha nyomasztóan alacsony mennyezeteket."

(Frank Crane)


 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
2010.01 2010. Február 2010.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 39 db bejegyzés
e év: 351 db bejegyzés
Összes: 3235 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 275
  • e Hét: 1676
  • e Hónap: 7191
  • e Év: 96450
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.