Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Csitulj te szív
  2010-02-27 13:51:07, szombat
 
 



Csitulj te szív
Derült égből villámcsapás,
ennyi a boldogság?
Tegnap szép volt, mindent adott,
mára vége, elszállt.

Tovatűnő boldogság,
Te erőt adó, drága,
mért illansz el oly hirtelen,
semmit nem hagysz hátra?!

Úgy tudjuk, hogy ami örök,
soha nem lesz vége,
de ha becsapott a szívünk,
fizethetünk érte.

Bizony, néha súlyos árat,
még az sem érdekel,
hiába szól a vészharang,
szívünkig nem jut el.

Csitulj te szív, ne keseregj,
hisz túl leszel rajta,
csak ezután sokkal jobban
vigyázz majd magadra!
ismeretlen
 
 
0 komment , kategória:  Szerelmes versek-idézetek  
Filep Imre -Erdei virág
  2010-02-27 13:48:58, szombat
 
 



Filep Imre -Erdei virág

Picinyke lámpás a falu szélén.
Piciny lámpával apró emberke
Fát szedni kiment egyszer az erdőre.

Hamvas kis virág hatalmas erdőben,
Fénylő reménység sötét rengetegben.
Magányos virág, magányos emberke
Egyszerre merülnek fényes reménységbe.

Hamvas kis virágot emberkénk leszedte,
Magányos házába magával elvitte.
Magányos emberkénk többé már nem árva,
Picinyke virágszálát szívébe bezárta.

Hamvas kis virág melegben elszáradt,
Meghalt, többé már nem ébreszt új vágyat.
Sír-sír emberkénk megöli a bánat,
Kidobja virágát, érezve önvádat.

 
 
0 komment , kategória:  Szerelmes versek-idézetek  
Tükröm legyél
  2010-02-27 13:22:10, szombat
 
 



Tükröm legyél

Lássam arcom rezdülését a szemedben.
Lássam lelkem legmélyét is az arcodon.
Érezzem minden gondolatomat általad.
Lássam magamat benned.
Tükröm.
Apró üvegcserepekre hullnál, ha odacsapnék,
szétesnél darabokra, s csörömpölve csapódnának
földhöz szemcséid.
A szilánkok felsebeznék gyenge bőrömet.
Felszedegetném mindet egyenként.
Óvatosan. Vigyázva, minél több szilánkot megtaláljak.
Összeraknálak. Pontosan összeillesztenélek.
Gondosan, alaposabban megterveznélek, elrendeznélek.
Ki ne maradjon valami. Kárba ne vesszen semmi.
Mozaiktükör. Üvegcserepekből, szilánkokból, sok-sok
szeretetből összerakva tükröm lennél újra.
Általam, véremből, gondoskodásomból újjászületve.
Tükröm, lelkem tükre.
Szivárványhártya-mozaik.
Lélekvár.
Tükörtorony.
Tükröm, vigyázok rád.
Tükröm, te hideg és éles, meleg szavaimmal,
lázas kezeimmel tisztogatlak.
Csillogj örökké.
forrás internet
 
 
0 komment , kategória:  Szerelmes versek-idézetek  
Márai Sándor-A nők
  2010-02-25 13:59:24, csütörtök
 
 



Márai Sándor-A nők

,,....A nők. Megfigyelted, milyen óvatos-bizonytalan hangsúllyal ejtik ki a férfiak ezt a szót? Mintha egy tökéletesen le nem igázott, örökké lázadásra hajlamos, meghódított, de meg nem tört, rebellis néptörzsről beszélnének. S egyáltalán, mit jelent az élet mindennapos élménysorozatában ez a fogalom? ,,A nők?..." Mit várunk tőlük?... Gyermeket? Segítséget?...Békét? Örömöt? Mindent? Semmit? Pillanatokat? Az ember csak él, vágyakozik, ismerkedik, szeretkezik, aztán megnősül, megél egy nő társaságában szerelmet, születést és halált, aztán megfordul lábikrák után az utcán, néha tönkremegy egy hajviselet vagy egy száj forró lehelete miatt, pillanatokra úgy érzi, polgári ágyakban vagy mellékutcák szennyes találkaszállóinak törött rugós hencserein, hogy kielégült, néha fellengzősen nagylelkű egy nővel, sírnak és fogadkoznak, hogy most már ők ketten együtt maradnak, segítenek egymásnak és egymáson, egy hegytetőn élnek, vagy a nagyvárosban... De aztán fordul az idő, egy év, vagy három év, vagy két hét - megfigyelted, hogy a szerelemnek, mint a halálnak nincs órával vagy naptárral mérhető ideje?... - s a nagy terv, melyre vállalkoztak, nem sikerült, vagy nem egészen úgy sikerült, ahogyan elképzelték. S akkor szétválnak, haraggal vagy közömbösen, s megint reménykednek és újrakezdik, más társakat keresnek. Vagy fáradtak már, s együtt maradnak, elszívják egymás életkedvét és életerőit, s betegek lesznek, kissé megölik egymást, meghalnak. S utolsó pillanatban, mikor lehunyják szemüket, értik már?... Mit akartak egymástól? Csak engedelmeskedtek, egy vak és nagy törvénynek, melynek parancsa a szerelem leheletével újítja örökké a világot, s szüksége van párzó férfiakra és nőkre, hogy a fajta éljen?... Ez minden? S ők közben, szegények, mit is reméltek, személyesen? Mit adtak egymásnak, mit kaptak a másiktól? Milyen titokzatos és félelmes könyvvitel ez... S csakugyan személynek szól az érzés, mellyel egy férfi egy nő felé fordul? Nem a vágynak szól, örökké és csak a vágynak, mely néha, átmeneti időszakokra testet ölt? S ez a mesterséges izgalom, melyben élünk, nem lehetett célja a természetnek, mikor megalkotta a férfit, és asszonyt adott melléje, mert látta, hogy nem jó nekik egyedül."




 
 
0 komment , kategória:  Nőkről-férfiakról  
Wass Albert idézete
  2010-02-25 13:35:34, csütörtök
 
 



A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet? (Wass Albert)
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Wass Albert  
Tavasz
  2010-02-25 13:28:28, csütörtök
 
 



Tavasz

Egyszer lesz egy örök tavasz,
Mikor, mint vándormadarak,
Hazatérünk...

Akkor, minden mi múló, szertefoszlik,
Minden felhő, köd, homály eloszlik,
Országok, hatalmak összeomlanak;
Királyok, vitézek porba hullanak.
A világ recsegve ropogva összetör
És hatalmasak menekülnek a bíró elől.

Akkor, mikor mindenki reszketni fog,
Te, Isten kegyelméért ezt mondhatod:
,,Nem rám, Uram, hanem, Fiadra tekints,
Nekem semmi jogom, érdemem nincs."
Akkor, mikor mindenki félni fog,
Te örülsz, mert Krisztus kezében van a jog.

Ha ma, még hullámok, viharok fenyegetnek
És gondok, próbák bánatok majd elnyelnek:
Tavasz jön, ne csüggedj, aztán aratás,
Már közeledik a számadás.

Tekints fel az égre, és ne feledd
Hogy egyszer lesz egy örök tavasz,
Mikor, mint vándormadarak
Hazatérünk.
(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)
 
 
0 komment , kategória:  Tavaszi versek  
Isten ekéje
  2010-02-25 13:27:11, csütörtök
 
 



Isten ekéje

Fájdalom az Isten ekéje,
mellyel szívemben szántogat,
új barázdát hasítva, tépve
hol új életté nő a mag.
Láttam gazdát, ki földet szántott,
mélyen eresztve az ekét,
nyomán a talaj más színt váltott,
kicserélte felületét.

Isten ekéje, szántsd a szívem,
porhanyíts megkövült kérgét!
Hátha akad lent a mélyiben
életerő, igaz érték.
Nagyra nőtt benne a gaz, a gyom
virágja tövissé válik.
Uram, ne hagyj engem parlagon,
Itt van a szívem, szántsál itt.

S ha felzokognék ekéd alatt,
s könnyem hull a barázdára:
csak a régi, rossz gyökér szakad,
haladj tovább, meg nem állva,
hisz tudom, hogy könnyeim patakja,
harmattá lesz egy reggelen;
áldott esőként hull a magra
s új életet ad Istenem.

A szívem, a lelkem hadd legyen,
Uram, a te szántófölded,
művelj csodát rajtam és bennem,
hogy jóból teremjek többet!
Áldó kezed legyen az ekén,
mely a szívemben szántogat.
Szántóvető Gazdám, szeretlek én,
mert munkád boldogságot ad.
Betkó András
(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)
 
 
0 komment , kategória:  Tavaszi versek  
Tavaszi dal
  2010-02-25 13:26:02, csütörtök
 
 



Tavaszi dal

Széttört bilincsét csörgeti
a kis patak,
hab-ajkai himnuszt Feléd
kiáltanak.

Ifjú erdőn, a most fakadt
zöld lomb alól,
ezer madár halleluját,
neked dalol.

A réteken szűz ajkaival
ezer virág
trónodhoz ontja álmatag
illatdalát.

Ezer rajongó napsugár,
fény-óceán,
hőn, lángolón ujjong Feléd,
dicső Atyám!

Dicső templommá változott
a végtelen,
hol minden szív Téged dicsér,
nagy Istenem!
(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)
 
 
0 komment , kategória:  Tavaszi versek  
Tavaszvárás
  2010-02-25 13:24:54, csütörtök
 
 



Tavaszvárás

Sötét ködben bolyongunk cél nélkül,
E hideg télen megfagyott szeretetünk,
Életet színlelve, tétlenül állunk
Egymásba botolva, küzdve futunk.

Szívünkben egy régi nyár emlékét hordjuk,
Mikor a napsütésben magasra emeltük a zászlót.
De próba jött, Isten szeretete nevel,
Tisztít, szertefoszlat most minden délibábot.

Ki azt mondja hogy hite van, mutassa meg.
Ne engedje hogy kihűljön a szeretet!
A fagyos hóra, alvó világra ráírja: Élet!
Nem, nem ér meg itt e lét véget.

Sötét ködben bolyongunk cél nélkül
s ha néha felhők mögül kisüt a nap
Megvakít minket a hó fénye
S nem látjuk hogy e ,,fehérség" a világ élve.

Nem látunk oly sokszor túl a felhőkön,
Nyom a levegő, fáj az emlék is túl az időkön.
Sötét éjszakában járunk, sűrű ködben,
De hiszünk egy tavaszban, kikeletben,

Mikor minden földi szertefoszlik,
A hófelhő, fagy, jég eloszlik,
Mikor köztünk elolvadnak a válaszfalak,
Új világot ragyogtatnak a sugarak.

Jöjj tavasz ... jöjj Feltámadás... Élet!
Oszlasd a közöny fátyolát,
Szívünkbe, arcunkra írd az Isten szavát,
Hadd lássunk már teljesen, szabadon!

Úgy, ahogy az a férfikorhoz illik,
Nem mint a gyermek, folyton botladozni
Tudnánk már igazán szeretni, áldozatot húzni,
A teherrel is koronát hordozni.

Várunk tavasz... éretted könyörgünk,
S ha eljössz, mi kihasználjuk a nyarat,
Adj erőt, reményt, kegysugarat,
Hogy azon az őszön gyümölcstelten álljunk.
(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)
 
 
0 komment , kategória:  Tavaszi versek  
Ébredés
  2010-02-25 13:23:49, csütörtök
 
 



Ébredés

Egy rügy vagyok az élet fáján,
Melyet kinyitott a napsugár.
Varázs-szavára lepattant a zár,
Meghasadt a rút, kemény kéreg,
Szívembe költözött az élet
És lett világosság az éjszaka után.

Egy rügy vagyok... melyből levél
És gyümölcs kell legyen... Aki reám néz,
Szálljon új illat, béke szívébe
Láttassék rajtam a művészi kéz.
Kell, hogy lehulljon a virág,
És magam megtagadva legyek termés,
Hogy szolgáljam és építsem a fát.

Egy rügy vagyok... és nagyra kell nőjek
Virágomból méhek vigyék a tápot,
Árnyékomban vándorok pihenjenek,
Madarak találjanak fészket a fán.
És ezért, kell hogy táplálkozzam
Az élet vizéből, és tovább adjam
Azt, mi nekem is ingyen futott.

Egy rügy vagyok... és ha felettem fellegek szállnak,
Tudom, csak esőt hoznak, javamra válnak.
Most szeretet-sugárban fürdik a lelkem,
Szél viszi messze boldog énekem,
Csak itt maradjak, a fához kötve,
Tarts itt Uram, és ez elég nekem.

Egy rügy vagyok... és egyszer, jól tudom,
Lehull majd a gyümölcs, a levél.
Elmúlik majd minden fájdalom.
És elalszom csendben, Atyám ölén.
Ő felébreszt majd egy reggelen
Mikor már minden harc elpihen.
Angyal-énekkel dicső hazámba vezet.
Hol, nekem Ő már helyet készített.
(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)
 
 
0 komment , kategória:  Tavaszi versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2010.01 2010. Február 2010.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 16 db bejegyzés
e év: 1061 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 152
  • e Hét: 2627
  • e Hónap: 33621
  • e Év: 446972
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.