Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/41 oldal   Bejegyzések száma: 405 
Gyerekkoromtól fogva nem
  2010-04-30 12:31:31, péntek
 
  Edgar Allan Poe
Külön

Gyerekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más. Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom. Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S ha szeretek: azt is külön.
Ott - gyerekkoromban - a vad
Élet hajnalán: ott fakadt
Ez a varázs - a jó s hamis
Mélyekből -, mely kötöz ma is:
Forrásból lett, gyors patakból,
Sziklahegyen rőt falakból,
Napból, mely lekörözött
Őszi aranyfény között,
Villámból az ég alatt,
Amint elszállt, elszaladt,
Dörejből, vihar ha forrt,
S fellegből, mely olyan volt
(Bár kéklettek az egek)
Szemre, mint egy szörnyeteg.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Megértettem: nem elég, ha megs
  2010-04-30 12:30:40, péntek
 
 
Megértettem: nem elég, ha megszeretek valakit. Engednem kell, hogy megszeressenek. Nem elég, ha elfogadok másokat, olyannak, amilyenek. Magamat is el kell tudnom fogadni. Ha nem teszem, lehetetlenné teszem azt is, hogy hozzám kapcsolódjanak. Ha elszigetelem magam, mások hiába bontják a falakat... a dolog két irányú.

Nem elég ha tudok adni, meg kell tanulnom elfogadni is. Mert adni csak az tud, akinek van miből. És tisztelnem kell azzal, hogy elfogadom, és büszkeségem félre teszem.




Kornis Mihály

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Ekevas nélkül szántom a Földet
  2010-04-29 19:27:52, csütörtök
 
  Balogh Gábor:
Á M O K F U T Ó

Ekevas nélkül szántom a Földet
Nyomomban füstös szakadék
Beosztás nélkül szórom erőmet
Számomra nincs már haladék

Szétdúlták fészkem vad férfinépek
Akiknek semmi nem elég
Árulók, kémek, jaj lesz tinéktek
Közel a végső vereség!

Nem vár rám sírkő, nem vár vigasság
Nem tárja karját feleség
Nem számít már hogy hol az igazság
S várna-e rám még menedék

Meneküljön, ki utamba téved
Ne legyen ő is áldozat
Örök időkig kergetném véle
Szerelemből szőtt álmomat
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nektek hagyom, ha innen elmegy
  2010-04-29 10:00:14, csütörtök
 
  Juhász Gyula
Testamentum


Nektek hagyom, ha innen elmegyek
E búcsúzót, jövendő emberek!

Ha emlékeztek, mit daloltam én,
Ne kérdezzétek majd, ki voltam én.

Nem a pacsirta fontos, csak a dal,
Mely a nem múló, szent összhangba hal.

Én botorkáltam s botlottam sokat,
De nem szűntem dúdolni dalomat.

Szomorú volt a versem, jól tudom,
Csüggedten álltam sokszor féluton.

Én vétkem, én nagy vétkem, érezem,
Hogy nem láthatta könnyemtől szemem

Sokáig a fölpirkadó napot:
De ti ezen ne csodálkozzatok!

Ha én a gyöngyvirágos hant alatt
Nem álmodom, csak fekszem majd hanyatt,

Kívánom és ez testamentumom,
Akarom én, ez így is lesz, tudom:

Hogy meg ne értse többé senkisem,
Miért vérzett el lassan a szivem,

Miért volt nekem fájó, ami szép
S a fiatalság tavaszi izét

Miért érezte fanyarnak a szám
S az asztal végén, vidám lakomán

Mért sírtam én, mint az elátkozott:
Ne értsétek meg azt, ti boldogok!
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula  
Ha tegnap nem, ma miért?
  2010-04-29 09:58:53, csütörtök
 
  Somlyó György
Tétova óda

Ha tegnap nem, ma mért?
S mért holnap, ha ma nem?
Így szól a tetten-ért
s tettig-nem-ért jelen.

Így hull az elvetélt,
a máris-múlt jelen.
Mulasztott élvekért
kárpótlás nem terem.

Egy öröklétre mért
láz múlik lelkemen.
Mulasztott művekért
sosem lesz kegyelem.

Ó, szókra felcserélt
csókok! ó eremen
tomboló, egekért
dobogó szerelem!

Arra is - erre sem:
így bolygom át a tért,
indulva mindenért,
míg állok egy helyen.

Mit kezdjek? hol lelem
a percet, mely elért?
Hol van a tett, melyért
túladjak végtelen

lehetőségeken?
Ó, szél, zúgd és meséld,
ó nap, ragyogd nekem
az egyetlen esélyt!

Ragadj el, értelem!
s a mélyeidre mért
isteni méreten
a megoldást felérd.

Ragyogj fel, újraélt
terveknek testtelen
talányán tetten-ért
aránya: életem.

S a torló éveken
gyűlt sorsodat megérd. -
Ha tegnap nem, ma mért?
S mért holnap, ha ma nem?
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György  
Fehér Tintoretto-felhőkön lép
  2010-04-29 09:56:31, csütörtök
 
  Louis MacNeice
Tengerparton

Fehér Tintoretto-felhőkön lép a lábam,
A föveny tükre ellógott napom
Igazolja, de akinek nyomában

Lépkedek, már nem jár efféle partokon
Mezítláb kacsázva, mint a gyerek
- Komor tömb, a horizonttal rokon -,

Édesapám. Aki precízen vezetett
Könyvelése, hívő rutinja ellenére
Magányos és vad lényét nem tagadta meg,

S a nyugati part híve volt: szívébe
Sziklás Slievemore és Croaghaun s a mocsár
Mélyebb rajzot vont, mint az erdők zöldje.

Előtte tizenkettő, bő hatvan év mögötte már,
Nézte a víz övén az acél villanását
Tizenhat éve, mikor erre járt,

S a tükör, mint nekem, befogta mását,
De a képet, mint most, lemosta rég
A hab rongya - s lába nyomát, arca vonását

Nem őrzi semmi jel, ha a vendég hazatér.

Ford: Mesterházi Mónika
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Énekelj! Az átkozott gitáron
  2010-04-29 09:42:49, csütörtök
 
  Szergej Jeszenyin:
Énekelj!

Énekelj! Az átkozott gitáron
Tépdesse kezed a húrokat,
te utolsó, egyetlen barátom!
Jó ez: kocsma füstje fojtogat.

Rá se nézz e keskeny női kézre,
vállra, melyre lágy selyem terül.
Egyszer boldogságomat igérte,
és a vesztem lett véletlenül.

Nem tudtam, hogy a szerelem: pestis,
nem tudtam: ragály a szerelem.
Hozzám lépett kacéran, s már ment is,
Elrabolva csavargó-szivem.

Énekeld hát, pajtás, elviharzott
ifjúságunk szertelen korát!
Mit bánom én ezt a szép ribancot!
Mit bánom, ha más karolja át!

Eh, megállj! Mért is gyalázom csúnyán?
Eh, megállj! Minek bántom szegényt?
Add a gitárt! Legmélyebbik húrján
hadd mondom a magam életét.

Napok, aranykupolák felettem,
álmaim iszákját hordozom.
Sok lányt tapogattam, ölelgettem,
sok asszonyt letört erőszakom!

Igen, van egy keserű igazság.
Látom gyerekkorom faluját:
a kankutyák sorra szimatolják
tavasszal a tüzelő szukát.

Féltékenyen őt minek vigyázzam?
Fájdalmat rá vesztegetni kár.
Életünk: ölelkezés az ágyban,
életünk: csók láza és mocsár.

Énekelj! kezed vad lendülettel
úgy csap le, mint sorsunk ostora.
Küldd el innen... a pokolba... küldd el!
Nem halok meg, cimborám, soha!

Rab Zsuzsa fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Minden útrakeléskor
  2010-04-29 09:41:35, csütörtök
 
  Sulyok Vince
Útrakelés szomorúsága

Minden útrakeléskor
tartana vissza valami,
húzna sokáig vissza, mint a mágnes,
ahhoz, ami volt, de elmúlóban van,
ami mögém kerül most,
amiről máris azt hiszem, hogy mögöttem van,

mert hiszen indulok, útra kelek,
hívnak másféle tájak és tennivalók;
vagy érzem csak: mennem kell,
itt tovább nem maradhatok,
itt tovább nem időzhetek,
s szorongással tele a lelkem mégis
attól, ami jön, ami esetleg jön,
de bánkódom azon is, amit elhagyok,
ami véglegesen s vissza-nem-hívhatóan
a múlté lesz azzal, hogy elmegyek -
s szomorúságom parttalan
hánytorog, mint az őszi tengerek,
a meg-nem-tett, a meg-nem-ismételhető,
a talán-soha-többé-már kínjai miatt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lépj ki a kőből! Fogynak napja
  2010-04-29 09:38:28, csütörtök
 
  Baka István:
PÜGMALIÓN

Tündének

1


Lépj ki a kőből! Fogynak napjaim;
Már nem tudok nagyon sokáig várni.
Légy a gyönyör, de légy akár a kín, -
Légy, Galateia, bárki és akármi!

Hány csigamászta hajnal nyers szaga,
Hány bódító, már fonnyadt, nyári rózsa,
Hány vad szüret cefréje, mustja a
Parfűmöd, s hány tél zúzmarája, hója.

És mindegy már, hogy én faragtalak,
Vagy engem formázott fehér kezed;
Te kőből, én agyagból - hús leszek

S leszel. Csak kölcsön kaptuk e világot,
Nem lényeges hát: én álmodtalak,
Vagy egykor engem álmodott meg álmod,

2

Hogy befogadj, s én öledbe hatolva,
Megértsem végre, hogy a végtelen
Hogy férhet el ily forró, szűk helyen,
S hogy csak a van a létünk, nem a volna,

S bár a valódi megdőlhet, - soha
Szép kebleid iker-Olümposza...
Ó, Galatheia, alkoss újra engem!
Márványerekként átszínezze testem

Véred, s imádj, akár nimfái Pánt!
Vagy nyalogass el, mint a marcipánt,
Olvasszon kéjesen magába lényed:

Zsémbes-szerelmes-édes-árva éned;
Magam fölé ültetlek megalázva, -
Csak néha szállj velem alá a lázba,

3

Mely megteremtett akkor téged is!
Szerelmem húsa és márványa is
Te vagy, kiért agyagként omlanék,
Lennék korok szemétdombján cserép,

Lerágott csont, mit Krónosz eldobott,
Szilaj faun csalódott fallosza,
Mely nimfaölbe nem jutott soha;
Te mégis olykor megvigasztalod.

S oly mindegy lenne, hogy ki kit teremtett;
Legszívesebben rád hagynám: te voltál.
Ki volt előbb - az áldozó? az oltár? -,

Kit érdekel? Fogadd lángját tüzemnek!
Hidd el, szivem kevéssel is beéri:
S nincs vágya más - csak égni, égni, égni.
-
 
 
0 komment , kategória:  Baka István  
Nevetve nézek most vidám szeme
  2010-04-29 09:36:10, csütörtök
 
  LÁNYI SAROLTA
HÓPEHELY


Nevetve nézek most vidám szemekbe
...Ki látta régen hév bánataim,
Szelíden elment fájva s már feledve...


Hideg mosolyba mártott ajkaim
Fagyos beszéd jegétől hervadoznak,
Már nem hevülnek hév szók harcain.


A sok sötét, kegyetlen, téli rossz nap
Szívemnek száz reményét vitte el.
Reménytelen vagyok s mindegyre rosszabb.


S mégis... ha egyszer egy név rám lehel,
Egész hideg, kevély valóm elolvad,
Mint forró szájra húllott hópehely...
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta  
     1/41 oldal   Bejegyzések száma: 405 
2010.03 2010. április 2010.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 405 db bejegyzés
e év: 5650 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 308
  • e Hét: 4278
  • e Hónap: 13855
  • e Év: 382707
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.