Belépés
szaboolgi.blog.xfree.hu
4 unokás nagyi aki szeret internetezni Vigh Miklósné
1948.03.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 88 
Karinti Frigyes előszó
  2010-04-13 09:35:37, kedd
 
  Karinthy Frigyes - Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

Még nem tudom, mit mondok majd én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, vígat, kedveset
Nektek, kiket szerettem,
Szelídek, szépek, búsak, kedvesek.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Sándor Márton:Sodródó gondola
  2010-04-13 09:34:43, kedd
 
  Sándor Márton
A Sodródó Gondola

Hajnal hasadáskor lelkek
tükreibe látok,
Mélyen nyugvó álmok,
s vágyak mire vártok,
Számtalan néma gondolat,
hol kéjjel teli éjjelen
Hullámok hátán sodródó gondola,
s vár a végtelen.

Érzelmeim hívó alkonya,
oly lassan tűnődik tova,
Nyugtató fellegvár kapuja,
mely lelkem pár sora
Nyomán kitárja magát,
suttogó szellők dallama járva át
Szellemem, álmaim tengerében már látom:
Ez kell nekem!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Botz Domonkos:Ajándék
  2010-04-13 09:33:31, kedd
 
  Botz Domonkos

Ajándék

Bár lennék tenger,
Mosnák hullámaim édes partodat,
Ölelném lázas tested monoton,
Légyen nappal, vagy alkonyat.
Már nem vagyok senki, csak
Számkivetett, ebben a bolond,
Birtokló, flancos világban,
Már csak karjaim vannak és
Szűnni nem akaró vágyam.
Lábaim visznek, kísérlek,
Követlek némán, szívdobogva,
Túlhevült szívemet hűteni,
Ráborulok a hűvös csillagokra.
Amikor megtérek, lábaimról
Csillagpor pereg; ne kérdezd
Merre jártam, téged kerestelek.

Elhal a suta mozdulat, kezem
Megreked mézszínű hajadban,
Árnyékunk tébolyult hullámverés,
A halódó, rozsdás alkonyatban.
Kezed alatt erejét veszti, simul
A nappalok vad, tarajos ránca,
Tenyerem elfedi szemérmed, a
Feljövő hold fényében vakít,
Megvonaglik, mezítelen hátad.
Felmutatjuk az örök csodát,
Együtt áldozunk az éjszakában.
Együtt lángolunk, lobogunk,
Megyünk mindöröktől kézen fogva,
Két boldog rabtartó; vagyunk
Egymásnak végítéletig a foglya.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Dallos Sándor:Anap szerelmese
  2010-04-13 09:32:23, kedd
 
  Dallos Sándor: A nap szerelmese Egy

(részlet)

Fél három volt délután, de ezt csak az órák mutatták, odakint nem lehetett megállapítani, Dagadt felhők takarták az eget.
Miska ott birkózott a viharral Gerzsonék sírkerítésénél, és hangosan zokogott. Nem ment semmire. A vihar már az ecsetről letépte a festéket, a léceket televágta hóval, a gyerek a tíz körmével kaparta, hogy festeni Tudjon a parancs szerint. De élni mégis sikerült a festékből felkennie, nyomban odafagyott, s olyanná vált, mint a halpikkely.
Egy temetőőr kunyhójában öten voltak. A házigazda ott pipázott az asztalra könyökölve, a két gyerek egy kemence sutjában aludt, az asszony az ágy szélén ült, s egy gyermeknadrágot foltozott. A temetőre tekintő ablak előtt egy nagy darab, csupacsont paraszt ült a lócán, s Neman szemlélődött kifelé. Sűrű, fekete haja volt, kicsi, de villámló, fekete szeme, s az ökle, amelyre a fejét támasztotta, akár egy vaskalapács. Nem szólt semmit, csak órák óta bámult kifelé.
Miskát figyelte, Amint birkózott a viharral. Az arcáról nem lehetett leolvasni, mit gondol magában, csak a némaságától és a mozdulatlanságától lett egyre nagyobb csend a szobában. Vajon mit tesz ez az ember, ha megmozdul? Szerették is, féltek is tőle.
S megmozdult. A Valla beleroppant, s az ökle is. Az arca olyan volt, mint a vasfogó.
- Három órája birkózik az a gyerek odakint a viharral! Nem tudom már nézni! - Szólalt meg végre.
Mély erős hangja volt, mint egy kostülöknek.
Fölállt. A legtöbb látszott, hogy valóságos óriás, talán két méternél is magasabb. A fogashoz lépett, levette a süvegét, fejébe nyomta, s visszaszólt az asszonynak.
- Hozz egy Csupor forró vizet, s tégy bele egy kis sót-főzőkanálnyi!
Kilépett a viharba.
Nagy léptekkel odament a gyerekhez, Egyetlen rándítással az ölébe kapta, belerúgott a festékes vödörbe, hogy az versenyt szállt a széllel, aztán szó nélkül bevitte a gyereket a kunyhóba. Ott letette, maga is leült, s egy pillanatig nézte a gyereket, aki tele volt rémülettel. A Csupor már ott állt az asztal szélén, érte nyúlt, elvette, sa gyerek kezébe nyomta.
- IDD meg! - Parancsolta mély, Súlyos hangján. - Sós víz. Forró. A só ilyenkor jót tesz a vérnek. Megűzi!
Miska remegő kezébe fogta a csuprot, s mozdulni se mert.
- IDD! - Dördült rá egy paraszt. - Csupa fagy van! Meg Meg akarsz dögölni?
Miska szájához kapta a csuprot, s egyszuszra kiitta. Arcát egyszerre elöntötte a verejték. A paraszt bólintott.
- Jó. A legtöbb vetkezzél le anyaszült meztelenre!
Miska az asszonyra nézett s elpirult.
- Ne törődj vele! - Mondta a paraszt. - Az már látott olyat!
Miska levetkezett. Alig tudott magáról. Akkor a paraszt elkapta, hanyatt dobta az ágyra s elkezdte gyúrni a rettentő ökleivel. De csak gyengéden. Vigyázott rá. Előbb a szíve Gyurta tájat, aztán a mellét, valami csodálatos, utánozhatatlan mozdulatokkal a köldöke rózsáját, hasát, combját, lábszárát, aztán erős fogásokkal az egész testet. A család addig a gyerek ruháit szárogatta.
A Marcona ember leginkább hasra pördítette a gyereket, sa hátát kezdte megdolgozni hevesen. Érdes volt a marka, akár a smirgli papír, de jó. A gyerek érezte, hogy jó. Jót tesz vele. Mikor a két lapockája közé ért, rászólt:
- Testednek erre a részére egész életedben vigyázz, mert ez a legnagyobb erő fészke!
A farcsontját Gyurta.
- Meg ez! : El ne felejtsd!
Markolászta, dolgozta, hajtotta ki belőle a fagyot. A gyerek teste mérő vízben úszott, mintha megfürdették volna.
-Törülközőt!
Az asszony egy-egy törölközőt Adott egy paraszt kezébe, s leginkább az az érdes vásznakkal kezdett dolgozni a gyerek testen. Horzsolta, dörzsölte, csutakolta, hátát, mellét, karját, combját egyaránt. A gyerek még izzadt egy darabig, de aztán száraz lett a bőre és piros, mint a pirosra festett kordován. Itt-ott a vére is kiserkedt a pórusain. Az egész nem tartott félóránál tovább, de alapos munka volt.
- Fázol-e még valahol? - Kérdezte a paraszt.
- Nem - mondta a gyerek. - Mindenem tüzel.
- Akkor jó. S hátraszólt:
- A gönceit!
Az asszony hozta a megszáradt ruhadarabokat, a gyerek felöltözött, leszökkent az ágyról, s megállt a paraszt előtt.
- Köszönöm - mondta neki sugárzó arccal. - Maga nélkül megfagytam volna.
- Lehet - mondta a paraszt, s belül halk öröm volt benne. - Hogy hívnak?
A gyerek megmondta a nevét.
- Egy Lánginál inaskodol?
- Ott.
- Az küldött ki?
Az.
- Hány éves vagy?
Tizenöt. A parasztot elöntötte a düh. Ráhörrent a gyerekre:
- Hát miért nem mondtad neki, hogy: nem!
- Féltem, hogy megver - vallotta Miska őszintén.
- Hát aztán! - Robbant rá az óriás. - Az embert verheti, akinek hatalom van a kezében, de az ember legyen erősebb! Míg vágják, mindig mondja magában: nem! Minden ütésre keményebben! Tartsa magát belül! Érted? A végén olyan kemény lesz, mint az acél. Elhiszed?
A gyerek bólintott.
- El.
- Te! - Folytatta a paraszt. - Én ennyi idős koromban már juhászbojtár voltam, s úgy pünkösd táján elloptam a nyájból hat Kiegészítők. Nem magamnak: a Faluvégi szegénységnek, mert Azok már csaknem felfordultak Éhen. Persze, kitudódott, bevittek a Hatóság ele, s olyan huszonötöt vertek rám, hogy egy Vérem van föcsögött. De belül: nem! Egyre azt mondtam. S mikor fölkeltem egy deresről, olyan voltam, hogy a Pandúr, aki ütött, megijedt tőlem. Éjjel kilopakodott hozzánk egy nyájhoz, s azt mondta: "Ne haragudj, muszáj volt.:" Én meg beleköptem az arcába: "Ez is muszáj!" : Le se merte törölni a nyálamat, csak ült szótlanul, aztán elsírta magát. Akkor lettem ember.
Miska hallgatta. Már nem éreztem. Valami nagy bizalom melegedett benne.
Kicsoda maga? - Kérdezte halkan.
A paraszt ránézett. Csöndes volt a tekintete. A legtöbb meglátszott, hogy nem lehet több harmincnyolc évesnél. Nem is volt. Érthetően mondta:
Az én nevem Lacza Bálint.
A gyerek szeme felsugárzott.
Tudtam - mondta halkan.
Honnét? - Kérdezte a betyár.
A gyerek arca szép lett.
- Más nem tette volna ezt velem!
S az ágyra mutatott. A betyár megértette, hogy a gyerek egy kemény gyógykezelésre gondol. Elmosolyodott.
- Hátha.
Nem - rázta Miska a fejét. - Az emberek nemigen törődnek egymással, ezt én már tudom. Az emberek csak verni szeretik egymást.
- Az már igaz - bólintott a betyár. - Én, lásd, végigküzdöttem a szabadságharcot, mert azt gondoltam: ha szabadság lesz, minden jobb lesz. De vesztettünk - hát minden rosszabb. Az emberek nem rosszabbak egymáshoz. Hurkot vetnek a volt barátaiknak. Feladják egymást; bitangabbak, mint hajdanán. S a szegénységnek még jajabb a sorsa, mint azelőtt. Hogy ezt láttam, azt mondtam: a legtöbb Az egyetlen tiszta Mesterség a betyárság! Hát betyár lettem. Nehéz sors.
- Szép! - Mondta a gyerek. A betyár megrázta a fejét.
- Nem az! - Mondta. - Az embernek nincs már egy maroknyi helye sem az életben, ahova haza mehessen. Olyan, mint az űzött farkas. Kergetik. Hol itt, hol ott éljen meg magát. Miért? Mert fáj az igazságtalanság, és a gazságért visszavág.
A gyerek ezt a hangot nem értette.
- Azért szép - mondta csökönyösen. - A legtöbb Például búsul az egész Csaba, mert a nép úgy tudja, hogy magát az éjszaka a zsandárok befogták.
- Engem? - Nevetett föl a betyár.
- Magát - bólintott a gyerek. - De ha a legtöbb hazamegyek, mindenkinek megmondom, hogy hazugság.
- Senkinek! - Sziszegett rá a betyár. - Egy léleknek se! Ami történt, a kettőnk titka, s ha nem tudsz titkot tartani, akárhol kaplak, elrepesztlek!
A gyerek úgy megrettent, hogy torkán akadt a szó. Csak ennyit tudott mondani:
- De ...
A betyár megenyhült.
- Ne menj - mondta csöndesen -, ne félj! S amit mondtam, megjegyezd magadnak: a nem legyen a legfőbb igéd egész életedben!
A gyerek felvette a ködmönét.
- Köszönöm a jóságát - szólt halkan.
- Szívesen.
- Isten megáldja!
Téged is!
Miska kilépett az ajtón, s becsukta maga után. Odakint már szürkülni kezdett, de ő nem érzett. Valami jó, meleg erőt vitt magával. A vihart se bánta. Semmit. Csak ment, egyenesen a főút felé, aztán bekanyarodott a hótól terhes szomorúfüzek között.
A betyár meg a kunyhóból nézett utána. Már rég nem látta, s még mindig nézett. Aztán leült, elkönyökölt, hallgatott. Csönd volt. Talán negyedóra is elmúlt így, mikor fölriadt.
- Nem mi az? - Nézett körül.
Már jó sötét volt bent. Lámpát kellett volna gyújtani.
- Semmi - mondta az ember.
A betyár fölállt.
- Megszerettem ezt a gyereket - mondta elgondolkodva. - Van benne valami KÜLÖNÖS. A teste olyan jószagú volt, ahogy ott verejtékezett a kezemben, mint a virág. A majoranna virágja.
Többet nem szólt. Odament a fogashoz, fejébe nyomta a süvegét, vállára tette a subáját, leakasztott a falról valami ostorfélét, megtapogatta a zsebét, megfogta a kilincset.
- Vigyázzatok! - Szólt vissza.

 
 
0 komment , kategória:  Könyvrészletek  
R.Revesa: Miért sirsz?
  2010-04-13 09:30:38, kedd
 
  Miért sírsz?
"A kisfiú megkérdezte az Anyját"Miért sírsz?"
Azért mert asszony vagyok, mondta neki.
Nem értem mondja a fiú.
Az anya csak átölelte és mondta neki, nem is fogod soha megérteni.

Később a fiú az apját kérdezte meg,
Miért tűnik úgy, hogy anyu ok nélkül sír?
Minden asszony ok nélkül sír annyi volt az egész, amit az apja mondhatott.
A kisfiú felnőtt és férfivá vált.
És folyton nem értette miért sírnak az asszonyok.
Végül felhívta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele, megkérdezte
Uram miért sírnak olyan könnyen az asszonyok?
Az Isten így felelt:
Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.
Teremtettem neki vállat elég erőset ahhoz, hogy elbírja a világ terhét.
De oly gyöngédet, hogy nyugalmat biztosítsanak.
Adtam neki belső erőt, hogy bírja ki a gyermek szülést, és elutasítást, melyet sokszor kap a gyermekeitől.
Adtam neki keménységet, amely segít neki folytatni ott ahol már mindenki feladja.
Gondoskodni családjáról betegség és fáradtság ellenére panasz nélkül.
Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt.
Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti.
Adtam neki erőt elfogadni férjét hibái ellenére.
Bordájából formáltam őt, hogy őrizze az ő szívét.
Adtam neki bölcsességet, hogy tudja,hogy a jó férj soha nem sérti meg a feleségét.
De olykor próbára teszi az erejét és döntő képességét, kitartani mellette minden viszontagságban.
És a végére adtam neki a könnyet mely kicsordul és kizárólag csak az övé.
Hogy feltudja használni bármikor mikor szüksége van rá.
Hogy mindent eltudjon viselni.
Ahhoz a könnyhöz joga van.
Senki nem bír ki szó nélkül annyit mint az asszony.
Az asszony szépsége nem a ruhában van melyet hord.
Nem az alakjában nem is abban hogyan fésüli a haját.
Az asszony szépsége a szemeiben kell hogy legyen mert azok a kapu az ő szívéhez és a helynek melyben a szeretet lakik.

R.Revesa

 
 
0 komment , kategória:  Megható történetek  
Zilahy lajos:Emlékül
  2010-04-13 09:29:09, kedd
 
  Zilahy Lajos

Emlékül

- Egy barátomnak -

Fehér Girardi, egy szál vörös szegfű;
Kesztyűs kezedben ezüstfejű pálca,
Így sétáltál ki hivatal után
Csöndes Szalonta esti korzójára.
Késő tavasszal kint a Népkert végén
Teniszeztünk az égő alkonyatba',
Talpig fehérbe öltöztek a lányok
És hangos volt a régi város alja.

Most messze vagy és boldog halott vagy már
S én életeden hosszan elmerengek:
Az őszi tájak végtelen ködében
Golyók zengtek és kürtök énekeltek.
Te lerogytál s míg reszkető kezekkel
Kigombolták szíved fölött a blúzod,
Köröskörül az égig harsonázva
Az ütközet vad orgonája zúzott.

Egy arc hajolt föléd és bús szemed
Hosszan figyelt e fáradt, néma arcba.
Fejed lehajlott s melletted a vér,
Mint vörös kendő lassan betakarta.
Az őszi tarlón csillogott a harmat,
Az ágyúszók a fakó eget verték,
A látcső és a kard kihullt kezedből
S egy tisztiszolga odatérdelt melléd.

Te jutottál ma, Imre, az eszembe,
Kis, bús csapszékben ültem egymagam
És míg a múltak hegedűi sírtak,
Terád emeltem csöndbe' poharam.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A magyar nyelvről
  2010-04-13 09:28:05, kedd
 
  Mit mondtak a külföldiek a magyar nyelvről?

Nicholas Lezard kritikája Szerb Antal "Utas és Holdvilág"-ról a The Guardien-ben 2004. ERTL ISTVÁN fordítása)

"A magyarok tulajdonképpen nem is földi lények, hanem egy szuper-intelligens földönkívüli-faj, amelynek sikerült egybeolvadnia az emberiséggel, s csak műveik zsenialitása és nyelvük teljes érthetetlensége árulja el őket."

Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos
nyelvtan megalkotója is volt, mondta:

"a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század):

"Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy
meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában
sokkal bővebben kifejtve) mondta:

"Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató:

"A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Berglund svéd orvos és műfordító:

"Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson:

"...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar."

(Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)

Olvassátok és járjon át benneteket is a büszkeség, hogy a magyart mondhatjátok anyanyelveteknek!

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke (Firenze 1984. X. 12.)

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok-sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmespár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Mért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . ..
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', mért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, eloldalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
Elárulja kósza nesz
Itt kóvályog, itt ténfereg. . ..
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, mért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!
 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Öregedés jelei
  2010-04-13 09:26:53, kedd
 
  Az öregedés jelei

1. Külön alszol a fogaidtól.
2. Megpróbálod kihúzni a redőket a zoknidból, amikor rájössz, hogy nincs is rajtad zokni.
3. Ha reggel felébredsz, pont úgy nézel ki, mint a fényképed a jogsidban.
4. Csak a második próbálkozásra tudsz kikelni az ágyból.
5. A "kimaradok éjszakára" számodra azt jelenti, hogy a kertben alszol.
6. A "boldog órák" szunyókálással telnek.
7. Nyaralni mész, de előbb fáradsz el, mint ahogy a pénzed elfogy.
8. A gyerekednek olyat mondasz, amit az anyád mondott neked, és amit mindig utáltál.
9. A súlyemelesről alkotott elképzelésed a "felállás a székből".
10. Jóval hosszabb idő alatt pihened ki magad, mint amennyi idő alatt elfáradtál.
11. Emlékezeted rövidül, panaszaid hosszabbodnak.
12. A noteszodban a legtöbb név úgy kezdődik, hogy "Dr".
13. Csak ülsz a hintaszékben, de nem tudod beindítani.
14. A gyógyszerész a legújabb barátod.
15. Akkor nevezed magad szerencsésnek, ha megtalálod a kocsit a parkolóban.
16. Kétszer annyi ideig tart, hogy feleannyit láss.
17. Minden fáj. Ami meg nem, az nem működik.
18. Két órán át keresed a szemüveged, ami a fejeden van.
19. Belemélyíted a fogaidat a húsba, és azok ott maradnak.
20. Már feladtad az összes rossz szokásodat, de semmi sem lett jobb.
21. Türelmesebb lettél,de ez tulajdonképpen csak fásultság.
22. Végre összeszeded a gondolataidat, de akkor meg a tested esik szét.

 
 
0 komment , kategória:  történetek  
Juhász László:Megérintettél
  2010-04-13 09:25:50, kedd
 
  Juhász László: Megérintettél...

Megérintettél,
S már hiányzol ha nem láthatlak
Lelkem sötét zugából
Kirántottál a fényes jelenbe
Meggyulladt fáklya jelzi az utat
Amelyen végigmenve szeretném érezni
Végig, kezed lágy érintését
Szemedben csillog a szépség
Arcod olyan gyönyörű
Mint angyalok legszebbike,
Mosolyogsz felém
Minden egyes nap
Szeretném ha mellettem mosolyognál tovább
Kezünk egymásba olvadna
Szívünk csak egymásért dobogna
Lelkünk örökké szeretne.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kormorán:Te és én
  2010-04-13 09:24:38, kedd
 
  TE ÉS ÉN

Soha még -
mint, ahogy én -
Soha még -
ez a remegés.
Mondd még, senki se hallja,
mondd jó - most nincs más -
csak te és én.

Szobámban az árnyak -
csupa láng, csupa lebegés,
Alszik kint a város,
úgy ölelj, mint ahogy én -
Mondd még, ez a zuhanás,
mondd jó - most nincs más -
csak te és én.

Túl magamon -
túl magadon -
Úgy mint én, úgy játssz most velem -
Játssz rajtam úgy, mint hangszeren,
ne hagyj egyedül.
Kérlek szeress még, szeress még,
Szeress még, szeress mégy Úgy - Ahogy én.

Csak te és én.

(Kormorán)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 88 
2010.03 2010. április 2010.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 88 db bejegyzés
e év: 272 db bejegyzés
Összes: 307 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2
  • e Hét: 24
  • e Hónap: 70
  • e Év: 5696
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.