Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
A gyermekkor
  2010-05-30 13:47:46, vasárnap
 
  Csorba Piroska: A gyermekkor

Mikor ,,kacsalábon" jár a két cipőd,
Mikor méretlen és örök az időd;
Mikor az ajtókilincshez ágaskodni kell,
Mikor az asztalt alig éred el;

Mikor a játékból soha nem elég,
Mikor a képzelet világot tár eléd;
Mikor a homokból lisztet szitálsz,
S a sárból édes csokitortát csinálsz;

Mikor úgy lépsz az útszéli pocsolyákba,
Mint vörös szőnyegre a mesék királya;
Mikor látod még az angyalt karácsonykor,
És látod a nyuszit kinézni a Holdból;

Mikor kavicsot gyűjtesz tenyeredbe,
És drágább neked, mintha arany lenne;
Mikor a sötét szobában még rémek lapulnak,
Mikor tündére van fának, fűnek, kútnak;

Mikor csupa horzsolás és kék folt a lábad,
Mikor fakockákból építed a házad;
Mikor megeteted gondosan a babát,
És sztetoszkóppal hallgatod - hasát ;J

Mikor királyfi vagy, bátor, hős, vitéz,
Ha az udvarra egyedül kimész;
Mikor homokból tornyos várat emelsz,
Mikor a kérdésre kérdéssel felelsz;

Mikor - ha mást sírni látsz - sírva fakadsz,
Mikor még biztosan tudod, mit akarsz;
Mikor anyu ölében nyom az álom el,
És édesen alszol, mint lábasban a tej;

Mikor jót lovagolsz a nagyapa térdén,
S a cigarettáról azt hiszed: kis kémény;
Mikor még mindenből minden lehet,
S hatalmas sátornak látod az eget;

Mikor a mennydörgéstől megriadsz,
S dobogó szívvel anyuhoz szaladsz;
Mikor a mesékből soha nem elég,
És kérve kéred, hogy mondják újra még;

Mikor kezétcsókolomot köszönsz a libáknak,
És azt hiszed: a szél csinál frizurát a fáknak;
Mikor a fészkéből kiesett csupasz verebet
Megsiratod, és kis sírba temeted;

Mikor megmásznivaló minden magaslat,
És kíváncsivá tesz fiók, ajtó, ablak;
Mikor számolod, hogy hányat kell aludni,
Míg a születésnapodig el fogsz jutni;

Mikor a papírcsónak tengerjáró hajó,
És a kabátzsebedben lakik egy manó;
Mikor egy nap százszor kérdezed: miért,
És senki-senki sem szid meg ezért;

Mikor minden cicáról azt hiszed, leány,
És a kutya? - Az fiú mindahány!
Mikor lábadra próbálod anyu cipőjét;
S boldogan pipiskedsz: igaz kicsit bő még;

Mikor lopva belesel a tükör mögé,
Tán ott van valaki - az arcod az övé;
Mikor bújócskát játszva azt hiszed:
Senki nem lát, ha behunyod szemed;

Mikor a betűk még érthetetlen ábrák,
És a könyvekben csupa csoda vár rád;
Mikor összerajzolod a hófehér falat,
És sehogysem érted, miért nem szabad;

Mikor a léggömbökről tudod: égre szállnak,
És titkokat súgsz este a babádnak;
Mikor a fürdőkád neked a tenger,
S te a kapitány vagy, samponhabos fejjel;

Mikor még azt hiszed, hogy lehetetlen nincs,
Mikor még nem tudod: a képzelet a kincs;
A gyermekkor múlik, mint a nyár,
Mire rájössz, hogy volt - már tovaszáll;

De ha a szívedben helyet adsz neki,
Onnan a felnőttkor ki nem űzheti.
 
 
0 komment , kategória:  vers  
A csönd felé
  2010-05-29 22:52:20, szombat
 
  Juhász Gyula: A csönd felé


Lakásom lesz a hetedik magány,
A halál felé nyílik ablaka.
Kertjében csak emlékek teremnek
S lakója csak a lelkem lesz maga.
Kertjében örök emlékek teremnek,
Nem érnek mérges vágyak már oda,
Csak remény nélkül tüskétlen az élet,
Ne várj csodát, az élet a csoda!

Csak vágyak nélkül tüskétlen az élet,
Csak népek nélkül népes a magány.
A csönd elfojtott igéktől beszédes,
A föld csak ölelő ölén anyám...
A csönd csak megölt igéktől beszédes,
Ne mondd ki a szót és ím megleled.
Hagyd magára e látszatos világot
És maga a világ lesz majd veled!


 
 
0 komment , kategória:  vers  
De profundis
  2010-05-28 22:47:18, péntek
 
  Sík Sándor 129. zsoltár (De profundis)

A mélységből kiáltok, Uram, hozzád,
hallgasd meg szavamat, Uram.
Legyen füled figyelmezéssel
amikor hozzád könyörög szavam.

Ha felrovod a vétkeket, Uram,
ki áll meg akkor előtted, Uram?
Ám nálad bocsánatot nyer a vétek,
hogy áhitattal szolgáljanak téged

Az Úrban van az én reményem,
reménykedik a lelkem igéjében.
Lelkem eseng az Úr után,
jobban, mint éji őr a virradat után.

Jobban, mint éji őr a virradat után,
esengjen Izrael az Úr után,
Mert az Úrnál az irgalom,
s bőséges a megváltás nála:
És ő megszabadítja Izraelt
és minden gonoszságából megváltja.



 
 
0 komment , kategória:  vers  
Tudod 13
  2010-05-28 22:41:50, péntek
 
  Tudod arra gondoltam, hogy az ember ott hibázhatja el, amikor el kezd keresgélni.
Érzi, ösztönösen jól érzi, hogy van valami, amit meg kell találni,
Csak az ösztöne azt nem súgja meg, hogy mi az, ami számára van elrejtve.
Ezért tévesen azt hiszi, hogy valami különleges kincsre kell rábukkanni.
Mikor kutat, mindig azt a másikat keresi.
Keresi a szépek közt, az okosok közt, és a jók között.
Mindig csak azt a másikat, azt a fénylő, legkülönb másikat keresi.
S mert téved, mást keres nem azt, amit neki szántak,
rossz az irány is amerre keresi,
ezért véletlenül se találkozhat azzal, ami a sajátja.
Ahhoz, hogy egyszer jó felé induljon, ahhoz fel kellene adnia az ádáz keresést,
és rá kellene jönnie, hogy nem a szépek közt,
nem az okosok közt, nem a jók közt kell keresgélni.
Amit meg kell találni az nem egy másik, az saját maga.
Az a másik, aki nem is másik.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az ördög és az angyalka
  2010-05-25 23:09:53, kedd
 
  Ács Klára: AZ ÖRDÖG ÉS AZ ANGYALKA

Nagy tanácskozás folyt a mennyországban. Valamennyi fehérszárnyas angyal együtt volt. A jó Isten így szólt hozzájuk:
- A pokol leggonoszabb ördögét kell megmenteni. Ki vállalkozik rá közületek?
A kis angyalok szolgálatkészen így feleltek:
- Én is! Én is! Én is!
- Csakhogy nem olyan egyszerű a dolog - folytatta a jó Isten - Aki vállalkozik, és nem képes megjavítani az ördögöt, annak vele együtt a pokolba kell süllyednie.
Erre azonnal visszahúzódtak az angyalok.
- Azt már nem - kiáltották - Ilyen nagy dologra nem vállalkozunk.
- Senki sincsen közületek, aki mégis meg merné próbálni? - kérdezte az Isten.
Ekkor előlépett egy selymes fürtű, liliomfehér ruhába öltözött szépséges kis angyalka és így szólt:
- Én vállalom!
A jó Isten szeretettel megsimogatta és csak annyit mondott:
- Menj hát!
A pokol leggonoszabb ördöge éppen egy fiúval verekedett. Úgy tépázta szegény gyereket, hogy az keservesen sírt-rítt. Az angyalka, aki épp akkor szállt le a mennyországból, oda állt a fiú elé, hogy megvédje őt. Nosza több sem kellett az ördögnek. Haragosan rákiáltott:
- Elmenj innét, mert mindjárt rád kerül a sor!
- Üss inkább engem, csak ezt a szegény fiút ne bántsd.
- Azt éppen megkaphatod - felelte az ördög.
Elengedte a fiút, és az angyalt kezdte ütlegelni. Mikor látta, hogy hagyja magát, türelmetlenül rászólt:
- Ugyan miért nem sírsz már, talán bizony nem érzed eléggé?
- Azért nem sírok, mert nem akarom, hogy a jó Isten meghallja a sírásomat, és téged megbüntessen. - felelte az angyal.
Az ördög erre elengedte és nem verte tovább. Nagy csoport fiút pillantottak meg, akik a mezőn játszadoztak.
- Meglásd milyen ijedten fognak szétrebbenni. - mondta az ördög és köveket hajigált feléjük.
Az angyal erre eléje állt, úgy hogy a kövek mind őt érték el. Egészen véres lett a ruhája.
- De buta vagy - bosszankodott az ördög. - talán bizony nem fájnak neked az ütések? Miért nem engeded, hogy őket érjék a kövek?
- Én azért vagyok itt, hogy mindenkinek a fájdalmát átvegyem - felelte szelíden az angyal.
Az ördög erre fölhagyott a kődobálással. Csakhogy most egy szépséges rózsatövet pillantott meg, hát neki akart esni, hogy letépje az épp hasadni készülő bimbócskát. Az angyal megint eléje állt.
- Inkább a szárnyaimat tépd ki - könyörgött neki.
- Hogyan röpülsz akkor vissza a mennyországba?
A kis angyalka bánatosan nézett reá.
- Ha te nem javulsz meg, nekem nincsen helyem többé a mennyországban. Ez esetben én is a pokolba kerülök veled.
A gonosz ördög nevetett.
-Gyere, csak gyere!
És magával vonszolta. Egyszerre óriási szélvihar támadt. A fák, bokrok csakúgy hajladoztak. Villámlás, mennydörgés rázta meg az eget. Zuhogott az eső. Az angyal a testével védte meg az ördögöt az eső elől. Az ördög csodálkozott ezen.
- Miét nem véded inkább önmagadat? Hiszen rossz voltam hozzád, ütöttelek és köveket hajigáltam feléd.
- Nekem az a hivatásom, hogy jó legyek, mindent eltűrjek és megbocsássak. - felelt az angyal.
Az ördög szégyenkezve kullogott mellette. Így értek egyre közelebb a pokol felé. Nagy piros lángnyelvek csaptak feléjük. Az ördög egyszerre felkiáltott:
- Forduljunk vissza. Nem akarom, hogy te is ide kerülj a gonoszok közé.
De már késő volt. Egész csoport ördög tartott feléjük. Körül fogták az angyal és megakarták cibálni fehér szárnyait. De az ördög, aki vele volt nem engedte őt bántani. A többi persze nevette őt.
- Eredj, hajíts köveket a játszadozó fiúk közé, mert neked az a hivatásod, hogy rossz légy! - mondták neki.
- Nem megyek! - felelte az ördög - Soha többé nem bántom őket.
- Tépd le a rózsatő hasadó bimbócskáit! - küldték a többiek.
- A rózsatövet sem bántom soha többé! - válaszolta az ördög és nem tágított az angyal mellől.
Erre valamennyi ördög neki esett az angyalnak és ütötték, verték. De az ördög eléje állt úgy, hogy őt érjék az ütések. Már csupa vér volt a ruhája és a vér lemosta róla a fekete színt. Mikor a gonosz ördögök ezt látták, ijedten futottak vissza a pokolba. S alighogy odaértek, hatalmas robaj, dübörgés hallatszott és a pokol valamennyi ördögével együtt eltűnt. Az angyalka pedig nagy diadallal vitte magával a legrosszabb ördögöt, akit ő váltott meg és fölszállt vele a mennyországba.
 
 
0 komment , kategória:  mese  
Tudod 12
  2010-05-25 23:06:07, kedd
 
 
Tudod, arra gondoltam,
mondják,
rosszak az emberi kapcsolatok,
pedig talán nincs olyan,
hogy rossz kapcsolat,
inkább csak
nincs is kapcsolat,
még ha ketten úgy érzik,
tökéletes a kapcsolatuk,
akkor is lehet tévedés,
akkor se kapcsolat az olyan,
amelyik két embert
nem tart annyira
össze,
hogy az égig felemelje,
ha az ember
nem nyílik általa ki,
ha továbbra is
bezárt doboz marad,
önmaga számára is
ismeretlen tartalmú,
bezárt doboz marad,
ha általa,
a kapcsolat által,
nem szólal meg a néma,
nem perdül táncra a béna,
a süket nem hall csodás,
mennyei zenéket,
akkor az csak tévedés,
két ember számára
végzetes tévedés lehet,
halottan élni le az életet.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az igényről
  2010-05-24 21:51:20, hétfő
 
  “És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot."
(Márai Sándor: Füves könyv - Az igényről)
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
Sík Sándor Mit mondanál?
  2010-05-24 10:34:56, hétfő
 
  Sík Sándor: Mit mondanál?



Ha ablakodat megkoccantaná
A Hűvös Angyal,
S avval a csöpp lélekharanggal
Becsengettyűzne födeled alá,
Amelyet mások meg sem hallanak,
Csak akiket immár szólítanak, -
Lelkem, mit mondanál?

Mondanád: Így jó!? mondanád: Elég!?
Ajtód kitárnád?
Vagy fejedre vonnád a párnát
És dideregve suttognád: Ne még,
Legyetek türelemmel angyalok,
Még lenni és zümmögni akarok? -
Semmit sem mondanék.


El sem köszönnék, mint egy átfutó
Nyáréji vendég.
Még kalapot se vennék,
Mint aki csak a szomszédban lakó.
Szökellenék, mint lomha tél után
A nap, a fű, a fürge szél után
A mámoros csikó.



 
 
0 komment , kategória:  vers  
Metszet
  2010-05-23 22:46:07, vasárnap
 
  WEÖRES SÁNDOR:: Metszet

Az éjszakában kövek hevernek,
köztük az árnyak fekete vermek,
ott a szél és víz deszkákat omlaszt,
csigahéjakat, csontokat porlaszt.

Lobogó lángtól majdnem élednek,
hol összegyűlnek, hol elszélednek,
s mikor a mécset tenyér takarja,
a kő-táncosok megfagynak újra.

Túl az őrségen, a végső házon,
ahol nincs többé, aki vigyázzon,
az utak sötét torkolatában
kövek hevernek az éjszakában.



 
 
0 komment , kategória:  vers  
Néhány évvel ezelőtt
  2010-05-23 22:41:35, vasárnap
 
  "Néhány évvel ezelőtt rám hagyta valaki az élet három szabályát. Most tovább adom,mert nagyon hasznosnak találtam.AZ ELSŐ--INDULJ. A MÁSODIK--MENJ TOVÁBB.A HARMADIK--SEGÍTS VALAKI MÁSNAK IS ELINDULNI."

- TH.Adams -
 
 
0 komment , kategória:  idézetek  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
2010.04 2010. Május 2010.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 40 db bejegyzés
e év: 351 db bejegyzés
Összes: 3235 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 245
  • e Hét: 877
  • e Hónap: 6392
  • e Év: 95651
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.