Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/214 oldal   Bejegyzések száma: 2132 
x
  2010-06-30 14:07:21, szerda
 
  Borisz L.Paszternák: Ősz

Otthoniaktól, rokonoktól

régen és messze elkerültem,

és nint a táj, szívemmel én is

szüntelen magányba merültem.



Veled élek a kis kunyhóban,

az erdő kihalt és lakatlan.

Fölburjánzott ösvény, utacska,

s benőve félig, mint a dalban.



Gerendafalak ügyelnek csak

szomorúságukkal kettőnkre.

Küzdeni bennünk semmi szándék,

őszinte szívvel megyünk tönkre.



Elüldögélünk, meg fölállunk,

a könyvvel én, te meg kötéssel,

s csókolni egymást észrevétlen

hagyjuk abba sötétedéssel.



A levelek még könnyelműbben

zizegnek, hullanak a földre,

s tegnapok keserű kelyhénél

nagyobb a máé, kínnal töltve.



Kellem, ragaszkodás, vonzódás!

Vesszünk szeptemberi viharba!

Megszűnni, vagy megbolondulni!

Fulladjon minden őszi zajba!



Ruhádat úgy dobod magadról,

mint csalit vetkezi le lombját,

selyemszegélyű pongyoládban

mikor mellém lehullva fonsz át.



Végzetes lépés üdve vagy te,

mikor sorsunk baj émelyíti;

s a szépség gyökere - merészség,

szerelmünket is ez segíti.

(ford.: Sulyok Vince)
 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak 1.  
x
  2010-06-30 14:06:21, szerda
 
  Borisz L.Paszternák: Találkozás

Az utat betemette

a hó, havas a ház.

Kimegyek járni egyet:

az ajtóban te állsz.



Egy szál felöltő rajtad,

fejeden nincs kalap,

s a friss havat nyalod, hogy

leplezd izgalmadat.



A fák, a kerítések

a ködbe vesznek el,

csak állsz a hóesésben

és vársz türelmesen.



Kendőd csöpög; egy vízcsepp

könyöködig szalad,

virágon harmat, csillog,

szikrázik a hajad.



És most egy hajfürt fénye

arcodra hull: ragyog

a kendőd, összefércelt

kabátod, s alakod.



Szempilládon hópehely,

szemedben fájdalom,

szobrot önt a képzelet -

csak én, én láthatom.



Mint savbamártott véső

karcol hű metszetet,

az idő úgy bevéste

lelkembe képedet.



S él benne mindörökre

arcod alázata.

A kemény világ tőled

hiába tiltana.



És lám, megkettőződik,

ez a hófútta éj,

és már nem is tudom, hogy

te hol vagy és hol én?



De kik vagyunk, s mivégre,

ha múltunkból csupán

üres szavak maradtak,

s nem látlak élve már?

(ford.: Gömöri György)




 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak 1.  
x
  2010-06-30 14:03:27, szerda
 
  ...... ........



Borisz L.Paszternák: Híresnek lenni...

Hitvány dolog híresnek lenni.
A magasba nem ez emel.
Sem a hely, mit kéziratod a
levéltárban kiérdemel.

Önátadás a művek célja,
s nem a siker, port-fölverés.
Szóbeszéd tárgya lenni szégyen,
ha erre az érdem kevés.

Nem bitorlóként, de úgy élni,
hogy végül megnyerje magát
a végtelen kegyét, s megértse
az ember a jövő szavát.

Sorsodban s nem a művedben kell
visszamaradjon a hiány,
s életfejezeted legyen, mi
lapszéli jegyzetet kíván.

Ismeretlenségbe merülni,
s lépteid abba rejtem,
mint ahogy a táj ködbe rejlik,
s nem lehet semmit sejteni.

Életutadat fokról-fokra
követni másokra marad,
győzelmekről és kudarcokról
te nem ítélhetsz önmagad.

S jottányit se föladni abból
soha, ami a lényeged,
de élni, élőnek maradni,
élőnek, amíg csak lehet.

(ford.: Sulyok Vince)

Link


--------------------------------------------------------------------------------- --------


 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak  
x
  2010-06-30 14:02:28, szerda
 
  Török Sophie: Büntetés

Drága rossz kis Ildikómnak



Láttatok-e már reszkető gyenge szívet

mely sziklák zordon keménységét színleli?

Kezecskéit összekulcsolta előttem, s édes

szemeit, mint fájdalmas barokk Mária

emelte könnyes könyörgéssel reám.

Sziklát lágyított volna e rémült

s a végső jóságban mégis rendületlen

bízó tekintet - de pillám se rezzent,

kissé megmerevítettem állkapcsomat

hogy lazuljanak a mellemben szorongó

sírás görcsei. Szemeimbe kapaszkodott, kergetetett

vad tapadó tekintetével, de szemeim közömbösen

szálltak el fölötte. Futott utánam szobáról

szobára, csupa segítő buzgalom, riadt

kis állat, kapkodott kezeimhez, melyeknek

erős jóságában kételkedni még nem mert.

De kezeim nehezek voltak s élettelen

hagyták kicsúszni ujjait, óh szörnyű kezeim!

nem szorították védelmezőn magukba

e menekülve kapaszkodó kis tenyereket.

Ekkor megcsapta a magány rémülete,

sikoltozni kezdett - de rideg szavaimtól

megfélemlítve összecsuklott. Szelídre törve

küzdött tovább százféle úton szívem felé,

utolsó kísérlet: karjaival nyakamba kulcsolódni,

hol ösztönei oly boldog melegre emlékeztek...

Simulni, örökre szóló ígérettel, sok kicsi

könnyes csókkal megtörni a gonosz varázst:

szeress! bocsáss meg! - mindhiába!

a büntetés, mint részvétlen gép megindult

kiszabott utain. Hideg arcomban nincs bocsánat,

- ezt ki kell állnod! - mondom könyörtelen

mint a sors. Mind szűkebb már a kör körüle

az idő közeleg, imára összetett kezét

magasba nyújtva könyörög felém, felnyúlva

crescendóban, mint primitív tragikus színész.

De szemeiben már egészen kicsi a remény

s mind nagyobbra növekszik a fekete félelem.

- Akkor legalább puszilj meg! - sikoltja

utolsó reménnyel nyújtózik felém lábujjain.

De megvetően elfordulok - rossz gyermeket

nem csókol senki! Dermedten néz,

már nem harcol, hirtelen adja meg magát,

mint akiben elapadt a remény,

mint aki hasztalan harcban leszámolt

s ereje a végzet erején megtörött.

Feje lecsügged, könnymarta kicsi arca

alázatos, a búcsúcsók reményt is feladta,

látszik leejtett vállain, szeretet nélkül

egyedül maradt a világon!Hideg arcok közt,

nehéz magánnyal kis szívében így indul

félelmes börtönébe a sötét szoba felé...

Éjjel ágya mellett ültem, kis kezén

járatva óvatos ajkam lehelletét.

Békésen aludt, arcán a feloldó anyacsókkal.

A sors igazságos és kemény irgalomtalan -

ennyi tapasztalatot vésett agyába e nap.

Hetyke kis agy! meddig őrzi? Egy napig?

Kettőig? szilaj kis ördöglelke meddig

hajlandó tartogatni a sötét emlékeket?

Balga felnőtt, én nem felejtek, csupa seb rajtam

könyörgő tekintete! Hogy feledhetném szívtépő

szavait? könnyes ígéretét? a céltalan

menekülés naiv rémületét? Istenem! irgalmatlan

kegyetlen Istenem! talán te is így szédülsz

és inogsz és szíved fájdalommal facsarodik,

míg keményen, s hideg akarattal

bünteted bűnös gyermekeidet...
 
 
0 komment , kategória:  Török Sophie 1.  
Hollós Lajos
  2010-06-30 14:01:33, szerda
 
  Hollós Lajos:

Szegénység...... .........



Az én hegyem domb csak,
a tengerem tócsa,
a virágoskertem
egy szál őszirózsa.

Csigahéj a házam,
jószágom a féreg,
ködmönöm a köd, mely
betakar, ha félek.

Szeretőm a felhő,
búbánattal ölel,
homlokomat mossa
hulló könnyeivel.

Nem látok, csak addig,
meddig a nap elmegy.
Délibábot kaptam
s eladtam egy lelket.

Kurta nyár az utam,
fáradt őszhöz érek.
Elhallgat az Isten,
ha rólam beszélnek.

Link

 
 
0 komment , kategória:  4.Consummo  
B.Radó Lili
  2010-06-30 13:59:01, szerda
 
  B.Radó Lili: Emlékül

Te nem szereted, csak a piros rózsát?

Ha rózsaszín vagy sápadt sárga,

Te mindjárt eldobod a sárba?



Neked a hajnal pirkadása nem szép?

Te csak az izzó napot szereted,

meg a ragyogó, azúrkék eget?



Én, kedves sohse leszek napsugár,

csak sápadt pír, csak távoli derengés,

amin az ember egy kicsit mereng; és

virág se vagyok, kitűzni való,

csak fonnyadni, emlékül, szíved mélyén.
 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
B.Radó Lili
  2010-06-30 13:57:40, szerda
 
  B.Radó Lili: Új barátság hajnalán

Merengő szemem, ki látóvá teszed,

ki elindítasz utamon, hogy járjak,

ki kiszínezed számomra a nyárnak

sápadt virágát s két karom kitárod,

hogy minden embert magamhoz öleljek:

tudod-e mit teszel velem?



Honnan tudod: a könnyet és a kínt,

ha látó szemmel nézem odakint,

nem foge jobban fájni, mint a vakság?

Az úton, melyet lépésem követ,

ismersz-e minden tüskét és követ,

mely megsebez és gátat vet nekem?



Fáradt bimbóját halovány tavasznak

hidegen néztem; ki tudja, a gazdag,

pirosvirágú nyártól hogyan búcsúzom?

Két lankadt karom ujjongón kitárom,

de ha ölelek, ki tudja, mi áron?

Nem Júdás leszel, akit szívemre zárok?



Ki bízó kezem nyújtott kezedbe várod,

ismerősnél, rokonnál több: Barátom,

tudod-e mit teszel velem?




B.Radó Lili: Az élet ízei

Szám íze elérhetetlen szőlőktől savanyú,

és sós a könny, mely szememből elpereg.

Hangom fanyar, míg mondom: embere,

s édes az ínyem e szónál: szerelem.



De hiába korbács és szégyenoszlop,

hiába a töviskorona, melyet adtál.

Az ecet és az epe, melyet itattál:

még most sem elég keserű az ajkam,

hogy azt mondhassam, hogy gyűlöllek érte.



B.Radó Lili: Ketten a tükör előtt

Nézz a tükörbe: hajam őszül,

a szemed alján szarkalábak.

Nézésed már nem harcos nézés,

s az én szemem is könnybelábad.



Fehér kendővel intek Feléd:

össün békét, én régi párom.

Így, deres fejjel, visszanézőn,

mért harcolunk még mindenáron?



Belefáradtam, hagyd a harcot,

hisz oly hamar öregszünk, meglásd.

Nézz a tükörbe: őszülünk már.



Mikor fogjuk szeretni egymást?
 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
x
  2010-06-30 12:34:25, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-09-10 15:43:41

Fodor József


KÉNYTELEN SZÁMADÁS

Túl sokhoz van itt vélt közöd, mi ferde,
Vagy éppen rossz: jobb volna tán nyugodnod,
Mint lesni, vénen, bőszen, mi van itt-ott,
S azon dühödni, mit tesz annyi kerge;

Mert ha elkezdenéd, bizony, nevetve
S bőgve lehetne bőven iszonyodnod
A múlton, máig, a még le se forgott
Történelmen át! Hát csak jól ügyelj te!

Lásd be: szavaddal hiába riasztasz -
Óvd meg hát elméd, a még eddig épet,
Hisz avval, hogy magad őrjöngve téped,
Nem változtat semmit a dolgon itt az -

Sőt pöffed a rossz, mégjobban virítva,
Hacsak mennykővel tölt szókkal nem írhatsz:
Hogy reszkessen az ordináré kis gaz -
S a nagy, ki bolygónkat vérbe borítja.

 
 
0 komment , kategória:  Fodor József 1.  
Marina Cvetjana
  2010-06-30 12:23:39, szerda
 
  Marina Cvetjana: Neved

Neved - madárfiók tenyeremben.

Neved - mint jégcsap üdíti nyelvem.

Szájmozdulat-egyrezzenetű.

Neved - öt betű.

Szép labda, égbe szökkenő.

Ezüstszínű csengő.



Csendes tóba vetett

kavics visszhangja neved.

Döndül tompa zenével,

mint éji dobogás úgy enyész el.

Verdes, mint a magány,

homlokhoz szorított fegyver ravaszán.



Neved tudod mi nekem?

Neved - csók lehunyt szememen.

Dermedt századok fagya enged,

hóra hullt csókjára nevednek.

Kék csobogású hűs italom,

neved álom, mély nyugalom.
 
 
0 komment , kategória:  3. Liber libri versgyűjtemény  
Parurj Szevak
  2010-06-30 12:20:44, szerda
 
  .........



Parurj Szevak: A szerelem...

Mindegy - csak tűrd szótlan panasszal!
Mindegy - üvölts, ha az vigasztal!
Mindegy harapd némán a nyelved!
Mindegy párnád ököllel verjed,
vagy görcsösen szorítsd a szádra!
Hiszel? most istent káromolhatsz!
Hitetlen vagy? hitet tanulhatsz!
Legyintenél - az is hiába,
s hiába vágyol a halálra,
Hát élj, s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni:

utadba jön - nem is kerested,
útjára megy hiába nem ereszted.

Link

 
 
0 komment , kategória:  4.Consummo  
     1/214 oldal   Bejegyzések száma: 2132 
2010.05 2010. Június 2010.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2132 db bejegyzés
e év: 23369 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1352
  • e Hét: 4878
  • e Hónap: 20517
  • e Év: 53913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.