|
 1/59 oldal 
|
Bejegyzések száma: 580
|
|
|
|
|
|
2010-07-31 17:46:13, szombat
|
| |
| |
Gárdonyi Géza
Április végén
A nap letette arany-koronáját,
s tüzet rakott a Mátra tetején.
Ott piheni ki égi fáradalmát
az erdős Mátra kéklő közepén.
A lomb nem mozdul. A fűszál is áll.
Kertemben ér az estéli homály.
Alant a völgyben csöndbe halt a lárma.
Érzem az álmot, mint száll fűre, fára.
S tengerként árad, nő a lágy homály.
Fölötte csak az Est-csillag áll.
Az tartja az ég barna fátyolát,
a földnek éji árnyéksátorát.
Álmodom-e, hogy itt van a tavasz?
A kályha mellett róla álmodunk,
pedig a tél künn csendesen havaz,
s pelyhes a hótól minden ablakunk.
De nem, én mostan mégsem álmodom:
ibolya van a kerti asztalon:
enyhe az est: illatos a virág:
virágzó fák közt kél a holdvilág.
A földön az éj sötét fátyola,
s a fák az éjben mind fehérlenek:
ruhájuk talpig csipke-pongyola,
s a csipkék közt ezer gyémánt remeg.
Fehér erdőn fehérlő holdvilág,
fehéren égő örök csillagok,
mi szép vagy te, fehér álomvilág!
Öledben én is csak árnyék vagyok
Fogadd Szeretettel tőlem.
Puszil:Jaksika.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/59 oldal
|
Bejegyzések száma: 580
|
|
|
|
2010. Július
| | |
|
|
| ma: |
3 db bejegyzés |
| e hónap: |
580 db bejegyzés |
| e év: |
5148 db bejegyzés |
| Összes: |
17921 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1317
- e Hét: 6652
- e Hónap: 36552
- e Év: 265910
|
|
|
Offline
