Belépés
korall44.blog.xfree.hu
Én nem adom fel soha, Az élet bármennyire is mostoha! Bakó Istvánné
1944.02.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/40 oldal   Bejegyzések száma: 393 
Jó pihenést kívánok! Napi vers
  2010-07-31 17:57:34, szombat
 
 





WILLIAM BLAKE: ÁLOM

Angyal-óvta éjszakán
Álmom árnyat font reám:
Ott hevertem fű között,
Eltévedt kis hangya jött,

Fáradt, riadt, elesett
Vándor, ráesteledett;
Hangyaárkon-bokron át
Hozta csepp panaszszavát:

"Sírnak-e a kis pulyák?
Hallják apjuk sóhaját?
Most keresnek: hol vagyok;
Most csak bújik mind s zokog."

Szánalmamnak könnye hullt.
S jánosbogár fénye gyúlt;
Kérdés hangzott: "Mely balog
Szólít éji silbakot?

Járok, földi üstökös,
Míg az éjbogár köröz:
Elvezérel majd zaja;
Kotródj, kis vándor, haza."

(Tandori Dezső)











 
 
1 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
Bali Nóra : ANGYALEMBEREK
  2010-07-31 17:43:08, szombat
 
  Bali Nóra : ANGYALEMBEREK
Forrás : a www.angyalemberek.gportal.hu

Folytatás ...
Aki a terhesség-megszakítást nem veszi komolyan, nem gyászolja meg az elküldött gyermeket, nem tekinti egyenrangú, létező partnernek, hanem csak egy tévedésnek, könnyedén kijavítandó hibának látja, az viszont komoly hibát követ el. Aki érzéketlenül felrúg egy szeretetből kötött szövetséget, az egy idő után azt fogja tapasztalni, hogy őt is folyton megcsalják, elhagyják. Nagyon sok boldogtalan életű nő múltjában ott van egy feldolgozatlan, elhárított felelősségű abortusz, amikor a partnerét vagy a környezetét okolta azért, hogy erre kényszerült. Ha ezt nem módosítja, akkor újra és újra olyan helyzetekbe kerül, amikor ővele szemben is tisztességtelenek, érzéketlenek mások.
Ezt a gondolatmenetet folytatva, az sem tekinthető végzetes hibának, ha valaki kénytelen örökbe adni a megszületett gyermekét. Még ekkor is módosítható az a szeretet-szerződés, ami kettőjük között van, de ezt is csak felelős döntéssel lehet jól csinálni. Ebből a szempontból az a jó, amikor az anya vállalja az arcát, önmagát, és nyílt örökbeadással, a másik szülőpárt ismerve mond le a gyerekéről. Tehát nem kidobja a vakvilágba, hanem azt mondja neki, hogy én most nem vagyok képes gondoskodni rólad, de találtam neked másokat, akik szeretettel elfogadnak. Ekkor van a legjobb esély arra, hogy a szereplők a legkevésbé sérülnek. Ezeket a lelki szerződéseket felbontani sosem jó, de ezt is lehet tisztességesen vagy tisztességtelenül csinálni.
A sérülten született gyerekeknél azonnal felmerül a kérdés, hogy képes-e vállalni a család a gondozásukat. Vannak olyan helyzetek, amikor ez otthon szinte megoldhatatlan. Csak annak érdemes ezt vállalni, aki képes jó szívvel, mártíromság nélkül megtenni. Ugyanis nem a felszín számít, hanem a lelki hozzáállás. Az a szülő, aki látszólag mindent megtesz a sérült gyermekéért, de közben mártírnak érzi magát, az bűnbakot csinál a gyermekéből, és csak ront a helyzeten. Ha a gyerek minden pillanatban azt érzi, hogy jobb lett volna, ha meg se születik, az olyan, mintha módszeresen törnék össze a szívét.
Tehát nem kell mindenáron a családban nevelni egy gyereket, ha ez túl nehéz. Szükség van azokra a intézetekre, ahol biztonságos körülmények között élhetnek azok a sérültek, akiket otthon nem tudnak gondozni. De nem lehet az ilyen gyereket eldobni, eltüntetni a családból, mintha nem is létezett volna, mert ha egyszer megszületett, akkor itt van, és ezt nem lehet letagadni. Fontos, hogy a lehetőségek szerint része maradjon a családnak. A felejtésre ítélt beteg, sérült gyerek egy űrt hagy maga után, és ez az űr lassan elnyel mindenfajta érzelmet, ami a családban van. Kiürül az a família érzelmileg, amelyik ezt megteszi.
Van egy érdekes új pszichológiai irányzat. Bert Hellinger német pszichológus dolgozta ki a nyolcvanas évek végén, és mostanában kezd szélesebb körben terjedni, és ezzel együtt vitákat is kavarni. Én azt látom, hogy az ő szemléletmódja segítségével sok ember tud végre szembenézni a valódi problémájával, és így esélye lesz megtalálni a jó megoldást. Ez azért is időszerű, mert itt az idő és a lehetőség a szabadságra, de ha nem vagyok tisztában azzal, hogy hol vannak a kötődéseim, a szabadság helyett csak kapálózni fogok, és még jobban belekeveredek a saját múltamba.
Hellinger szerint a család egyetlen élő egészként működik, és a rokonok szoros kölcsönhatásban állnak egymással. Ha ebben a rendszerben valahol probléma keletkezik, az mindenkire kihat, akkor is, ha tudatos szinten nincs is információja róla. Ez az elv hasonló ahhoz, amit Zsuzsa a gének közti láthatatlan kapcsolatról mondott.
A Hellinger-féle családmodell szerint mindenkinek alapvető joga ahhoz a családhoz tartozni, ahova született, és joga van a megfelelő helyen élni, benne lenni a családi emlékezetben. Ha ez a jog sérül, az felborítja a működést, és a rendszer ki fogja egyensúlyozni magát. Ha például valakit kitagad a család, lemondanak róla, elfelejtik vagy nem akarnak tudomást venni a létezéséről, akkor annak a sorsa ismétlődni fog az utódoknál, egészen addig, amíg ki nem javítják az eredeti hibát. Ez nem csak betegekre vonatkozik, hanem bármilyen ,,fekete bárány"-szerepre, amit az a közösség nem tolerált. A Hellinger-módszerről nálunk is jó könyvek jelentek meg, érdemes majd elolvasnod őket.
Visszatérve a sérültekhez: a többségük tehát angyalember. De vannak köztük olyanok, akik más bolygókról, más típusú világokból jöttek, és emiatt nehéz összehozniuk a szellemi és a testi részüket. Róluk már tegnap is beszéltem, és azokról is, akik a születésük után válnak sérültté, baleset vagy betegség miatt, mert a lelki másságuk miatt nem tudják megvédeni a testüket. Mindenki, aki szokatlan, más, mint a többség, az új energiákat hoz ennek a világnak, ezért tiszteletet érdemel, nem pedig szánalmat.
A Halak korszak végén fontos feladat elfogadni és megszeretni a másságot, a Vízöntő-kor ugyanis arról szól, hogy mindenki más, és éppen a különbözősége miatt értékes. Az új kort ez a másság viszi előre. Ahogy a hétköznapokban természetessé válik a különbözőség, úgy haladhatunk kozmikus szinten is más világok felé. Ahogy a lelkünkben leromboljuk a határokat, úgy fognak ledőlni a külvilágban is, és kitárulhat előttünk az új, szabad világ, a felnőttkor. A jelenlegi sérült emberek pedig ehhez a fejlődési úthoz adnak nekünk tanulnivalót.

Míg Péter beszélt, áthaladtunk a városon, és már Pest külső részén jártunk, családi házas utcákon kanyarogtunk. Aztán elértük a város szélét, ahol már szántóföldek húzódtak. Az út bal oldalán egy drótkerítés mögött szép, fehér falú, barna cseréptetős házak sora tűnt fel. Előttük széles veteményeskert zöldellt, pár ember kapálgatott a rendezett ágyások között a délutáni napsütésben.
- Ide jövünk - mutatott az épületekre Péter-, ez itt az Összefogás Ipari Szövetkezet. A központi épületben vannak a műhelyek, foglalkoztatók, a házakban pedig a gondozottak laknak, önálló kis apartmanokban.
- Nagyon barátságos helynek látszik - jegyeztem meg.
- Az is - válaszolta Péter. - Ez olyan hely, ahol egyenrangú félnek tekintik azokat is, akik nem pontosan olyanok, mint az átlag. Itt felnőttként kezelik őket, nem csupán egy ruhatárban leadott kabátként, mint sajnos sok régi típusú intézetben. Ez, és az ehhez hasonló alapítványok, központok mindig egy-egy elkötelezett szülő erejéből születnek meg, aztán, ha sikerül találniuk támogató társakat, akkor megerősödhetnek. Itt is hasonló folyamat megy végbe, mint az oktatásban. Egyre többen bírálják felül a lekezelő, alárendelő régi módszereket, és próbálják kiharcolni az újat. Ez mindig nagy küzdelem, a kővé merevedett szabályokon sokan elvéreznek, de mindig van pár önfeláldozó harcos, aki képes rést ütni a falakon. Az igény egyre nagyobb. Minden szülő értelmes életet szeretne biztosítani a gyerekének, akkor is, ha testileg vagy mentálisan más, mint a többség.
Itt majdnem háromszázan dolgoznak, és közben önállónak érezhetik magukat. Sokféle tevékenység van, szőnyegszövés, gyertyaöntés, reklámanyag csomagolás, kerti munka, vagy egészen egyszerű teendők is, mindenkinek a saját képességei szerint. Rendes fizetéssel, elvárt teljesítménnyel. A családi házakban hatan élnek együtt különálló kis fürdőszobás apartmanokban. A házak középső része egy közös nagy nappali, mellette a konyha, a tetőtérben pedig a gondozók laknak. De vannak családos lakrészek is, a házaspároknak. Lehet, hogy az itteni lakók élete nem átlagos, de egy kis segítséggel, odafigyeléssel teljes tud lenni.
Közben befordultunk balra egy keskeny útra, és pár méter után meg is érkeztünk a bejárat elé. Sanyi, Gábor és Zsuzsa éppen akkor indultak befelé, de megvártak minket. Péter leparkolt, majd a hátsó ülésről elővett egy táskát. Kiemelt belőle egy kisebb, szalaggal átkötött csomagot, és felém nyújtotta.
- Gondoltam, te is adhatnál valamit. Ebben bonbon van, és egypár pillangós hajcsat, ennek biztosan örül majd Erika.
Ez jó ötlet volt, mégse menjek üres kézzel egy születésnapra.
- És te mit adsz?
- Szintén édességet, de az én ajándékom az, hogy végigfotózom az eseményt - mutatta a fényképezőgépet a táskában.
Sanyi már türelmetlenül toporgott a hatalmas virágcsokorral a küszöbön. Mindannyian beléptünk a tágas előtérbe, és végighaladtunk a folyosón. A tető egy részén üvegborítás volt, a nap besütött a középen dúsan zöldellő növényekre. A fehér falat élénkké tette az oszlopok, korlátok sötét türkizzöld színe. A sok növény, a fényes üvegfelületek miatt inkább egy szabadidőközponthoz hasonlított az egész épület, nem pedig egy egészségügyi intézethez. Az egyik zöld ajtón magas nő lépett ki lendületesen, az ő kezében is ajándékcsomag és virágcsokor volt. Ismerősöknek kijáró örömmel üdvözölt minket.
- Szervusztok, Era már nagyon vár titeket.
Kedvesen rám mosolygott:
- Mi még nem találkoztunk, ugye? Szekeres Erzsi vagyok.
Én is bemutatkoztam. Azonnal rokonszenvesnek tűnt, olyan tyúkanyó-típusnak. Ő is csatlakozott hozzánk, és a kis csapatunk végigvonult a hangulatos folyosón.
- Erzsi hozta létre, és ő vezeti ezt az intézményt - mondta nekem Péter, miközben kiléptünk a főépületből, majd a kanyargós járdán az egyik családi házhoz értünk.
Az üvegezett bejárati ajtónál előre engedtük Sanyit, aki látható lámpalázzal kopogott, majd belépett. Mi is mentünk utána. A helyiség közepéről nagy sikkantással egy szőke ciklon indult el, és röpült Sanyi karjai közé. A duci, csupa mosoly lány a csipkedíszes, rózsaszín ruhájában olyan volt, mint egy túlméretezett, kedves játékbaba. Derékig érő szőke haja csigákban göndörödött, és színes csatok díszítették. Keskeny, mandulavágású szemei voltak, kerek holdvilágarca ragyogott az örömtől. Párnás karjaival körbeölelte Sanyit, szájon puszilta, majd kikapta a virágcsokrot a kezéből, és beletemette az arcát.
- Jaj, de jó illata van, imádom. Téged is imádlak! - nevetett Sanyira.
Ezek után minket is lelkesen üdvözölt.
- Itt van a fényképezőgéped? - kérdezte Pétertől, aki buzgón bólogatott. - Az jó, mert hazaküldtelek volna érte - fenyegette meg játékosan tömzsi kis ujjával. - Na, gyertek, mindjárt jöhet a torta meg az ajándékok - húzott bennünket a feldíszített asztal felé. Olyan volt, mint egy életvidám energiabomba.
Csak most volt időm egy kicsit körbenézni. A barátságos, tágas nappaliban már tucatnyian voltak. Egy részük sérültnek látszott, páran tolókocsiban ültek. De többen voltak, akikről nem tudtam eldönteni, hogy hozzánk hasonlóan ,,külsős" barátok, vagy szintén gondozottak-e. Fehér köpeny sem volt senkin, ami látványosan elkülönítette volna a szerepeket. Egyszerűen olyan volt a csapat, mint egy nagy vegyes család, ahol sokféle ember van együtt, és mindenki jól érzi magát.
Ekkor nagy örömujjongás hangzott, mert a felső szintről a lépcsőn megérkezett a díszes torta, sok kis lobogva égő gyertyával. Egy kedves, középkorú nő hozta, és letette az asztal közepére, ami már amúgy is tele volt szendvicsekkel, üdítőkkel, kistányérokkal és poharakkal. Mindannyian körbeálltunk, és tapssal kísérve elég vegyes hangmagasságokban, de annál nagyobb hangerővel közösen elénekeltük, hogy ,,Boldog, boldog születésnapot..."
Era büszkén feszített a torta mellett, majd a végén jókora lendülettel elfújta a gyertyákat, aztán kijelentette:
- Jó nagy dolgot kívántam, remélem, teljesülni fog. És most jöhetnek az ajándékok! Péter, légy szíves, fényképezz!
Először természetesen Sanyi adta át a rózsaszín masnis fehér plüsskutyát, amit Era nagy örömmel ölelt magához, aztán jöttek sorban a többiek is. Era ragaszkodott hozzá, hogy minden egyes emberrel készüljön egy-egy fotó, aztán kibontotta a színes csomagokat. Mindegyik ajándékot hatalmas lelkesedéssel fogadott, és ez az áradó jókedv minket is elborított. Utána jött a torta felvágása, amit természetesen szintén számos fényképen kellett megörökíteni. Saját kezűleg osztotta ki mindenkinek a szeleteket, és ezt olyan elégedetten és méltóságteljesen végezte, akár egy királynő.
Amikor már mindenki az evéssel volt elfoglalva, Péter is leült mellém.
- Elképesztő egy lány - mondta vidáman két falat között -, nem véletlenül lett színésznő.
- Színésznő? - Azt hittem, viccel.
- Bizony, ő is játszik a Baltazár Színházban. Ez egy tizenöt fős társulat, sérült színészekkel, de nagyon profi módszerekkel. Már nyolc éve működnek, és évente tartanak egy-egy bemutatót. Era az egyik oszlopos tagja a csapatnak. Ő lesz a főszereplő a következő darabjukban, aminek az a címe, hogy ,,Aki nevetve született".
Ránéztem Era ragyogó arcára.
- Azt hiszem, illik rá a címszerep.
- A többiek közül is sokan színészek, és ott, az a rövid hajú lány a vezetőjük, Elek Dóra - mutatott egy energikusan magyarázó lányra az asztal túloldalán. - Ő hozta létre ezt a társulatot, és ő rendezi a darabokat. Nagyon alapos képzést szervez a színészeinek, van beszédtechnika, ének, néptánc és balett órájuk, sőt jóga és aikido is. Komoly nemzetközi sikereket értek el, jártak Franciaországban, Belgiumban, Németországban, és több más országban is az előadásaikkal.
Csodálkozva hallgattam Pétert. Ezek szerint az itteniek jóval mozgalmasabb életet élnek, mint egy átlagember.
- Gondolj csak bele - folytatta Péter -, ezeknek a fiataloknak a hagyományos szemlélet szerint a négy fal között kellene eltölteni az életüket a családban vagy egy intézetben, hogy lehetőleg ne is zavarják létezésükkel a ,,normális" világot. Ehelyett önmagukat látványosan megmutatva művészi élményt adnak a nézőknek, külföldre járnak, repülővel utaznak, és már Egyiptomban is nyaraltak. A Csömörön lakók is rendszeresen utaznak üdülni Horvátországba. Szerencsére manapság egyre több ehhez hasonló csoport jön létre, általában egy-egy érintett szülő szervezésében. Ők azok, akik megküzdenek a külvilág ellenállásával, és kiharcolják a lehetőségeket a saját gyermeküknek, és egyúttal a többieknek is. Szekeres Erzsi is a fia miatt hozta létre ezt az intézetet, és ma már több százan élvezhetik az eredményeit. Ő ott Tibor, a fia - mutatott az Erzsi mellett ülő, rövid hajú, különös arcú fiúra, aki olyan volt, akár egy tibeti szerzetes. Félrehajtott fejjel, bölcs mosollyal nézte a többieket, időnként aprókat bólogatott, mint aki elégedett a látvánnyal.
Folytatom.../148/


 
 
0 komment , kategória:  Mesék,szép történetek  
Siratófal
  2010-07-31 17:37:34, szombat
 
 


Siratófal

Nézed, ó Uram,
ez az én siratófalam.
Rajta márványba vésve
anyám, s apám arcképe.
Gyermekeimmel állunk előtte,
itt van a fiam, ki egyiket sem ismerte.
De ő is tudja, elmeséltük neki,
mily csodás emberek voltak nagyszülei.
Lányom könnyes szemmel áll mellettem,
nekem sír, zokog, ordít a lelkem.
22 éve elvetted tőlem az apámat,
19 évvel ezelőtt az anyukámat.
Testvérem nincs, magamra maradtam,
két hűséges gyermekem minden hatalmam.
Uram, ha belelátsz szívembe,
féltő gonddal vigyázz gyermekeimre!
Apu! Anyukám! Segítsetek
egészségben, becsületben nevelni gyermekeimet!
Szeretem őket, mint ringó búza a napfényt.
Istenem adj erőt, hitet, reményt!

/Sajnos nem tudom az író nevét/


 
 
0 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
Harmóniakártyám!
  2010-07-31 17:29:05, szombat
 
 



Kedves Dodi !

A Harmóniakártyád szava és a kép összefüggései határozzák meg a mai napodat. A szó és a háttér szimbólum együtt mutatják meg az Univerzum üzenetét.
A mai napodat Emlékezés hatja át.

Fal - akadály, nehézség, védelem

Az üvegfal azt jelképezi, hogy nem akarod meglátni az igazságot, bár az üveg az mutatja, hogy megtehetnéd, ha mögé pillantanál. A téglafal a tudat és tudattalan közötti különbséget szimbolizálja. A kőfal a megingathatatlanságodat mutatja, abban, amit éppen teszel. A vert fal az anyagok örök körforgását, az alázatot, a természet harmóniáját jelenti. Ha falat emelünk, védelemre vágyunk, a fal adja meg lakásunk határait, ahol úrnak érezhetjük magunkat. Szeretjük a falainkat, ez teszi számunkra otthonossá a Földet. Ámde jelentheti a szellemi és testi agressziót és védekezést, tilalmakat, korlátozásokat. A lelkünk falai a belső korlátaink. Falakat vonunk magunk köré akkor is, ha kategóriába kényszerítjük a másikat. Miből vannak a Te házad falai?

Szerelmi üzenete: Párkapcsolatban élőknek a falak lebontásáról, a közeledésről, az egymás jobb megértéséről szólhat. Párkeresők számára elszigetelődést jelent.

Ezt mondja neked:

Engedj be másokat a falaid közé, anélkül, hogy elveszítenéd a határaidat. Engedd, hogy a falaid mögött más is otthon érezze magát.
Ha képes vagy lebontani a falaidat, a félelmet felszabadulás, szabadság válthatja fel.
Amikor a földön megtestesülünk, házfallal vesszük körbe magunkat. Ezek a falak változhatnak, gondold át a tudatod határait és szükség esetén változtass rajtuk.
Erre is gondolj: Siratófal a zsidóknál. A Pink Flojd együttes nagy sikerű filmje. Asztrológiai jegye a Bak. Olvasd újra Kőmíves Kelemenné balladáját.

2010-07-31
 
 
0 komment , kategória:  Harmóniakártyáim  
Ildykótól kaptam!
  2010-07-31 16:53:32, szombat
 
 










 
 
0 komment , kategória:  Barátaimtól kaptam  
Szórakoztató hétvégét kívánok!
  2010-07-31 16:49:30, szombat
 
 



"Az életet álommá kell átalakítani, s álmunkból valóságot formálni. "
Pierre Curie








 
 
2 komment , kategória:  Idézetek  
Jó pihenést kívánok! Napi vers
  2010-07-30 18:20:27, péntek
 
 





WILLIAM BLAKE: ÉJ

Az alkonycsillag fellobog,
Leáldozott a nap;
Nem pittyen már madártorok.
Hol lelem ágyamat?
Mint rózsa az ágról,
Az ég lugasáról
Az éjbe ragyog
A hold, s csak mosolyog.

Zöld rét, édes liget, juhok
Öröme, áldjon ég!
Hol nyáj legelt, most angyalok
Nesztelen talpa lép.
Megáldják özönnel
Nem muló örömmel
Valahány bimbó van,
Valahány alvó van.

Óvják a pihés fészkeket,
Sok szeles madarat,
A barlang-alvóhelyeket:
Ne érjen vész vadat;
És ha síróra lelnek,
Kinek ágyban a helye
Álomba ringatják,
Szenderét virrasztják.

Ha farkas prédáért üvölt,
A könnyük csordogál,
Úgy oltanák szomjú dühét,
Csak élhessen a nyáj!
De ki nem kap kegyelmet,
Fogadják a lelket,
Kisérik sietve
Rég igért egekbe.

Ott az oroszlán rőt szeme
Sír arany könnyeket,
Ott meglágyul kemény szive,
A nyáj közt lépeget,
És szól: "Elmosta kórunk
És a vérszomjat rólunk
Az, ki kegyesség,
Tökéletesség.

Bárány, most itt legelhetek
Veled, s szunnyadhatom,
Sirhatok, emlegethetem,
Ki neveddel rokon.
Mert az élet vizében
Arany lett sörényem,
S ragyognak a szálak,
Míg őrzöm a nyájat."

(Szabó Magda)












 
 
2 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
Magazinok címlapjai
  2010-07-30 18:06:38, péntek
 
 



















 
 
0 komment , kategória:  Kép  
Naplementék
  2010-07-30 17:54:03, péntek
 
 







 
 
0 komment , kategória:  Tájképek 2008.IV.21-től  
Rózsák
  2010-07-30 17:50:18, péntek
 
 














/ Gazlap Fórum /
 
 
0 komment , kategória:  Virágok  
     1/40 oldal   Bejegyzések száma: 393 
2010.06 2010. Július 2010.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 393 db bejegyzés
e év: 5348 db bejegyzés
Összes: 16873 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 385
  • e Hét: 2262
  • e Hónap: 5535
  • e Év: 5535
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.