Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 240 
Farkas Imre: Borus perczek
  2010-07-31 16:59:35, szombat
 
  Farkas Imre:

Borus perczek


Hogy irjak én dalt? Fázva, megtörötten
Hogy kezdjek szines, tarkálló mesét,
Mikor elborit mindent körülöttem
Ez a nyomasztó, ólmos szürkeség?
Hogy énekeljek tavaszi pompáról,
Szerelemről, nyiló virágról...igy
Amikor ez a nedves, ködös fátyol
Köröttem mindent, mindent elborit?

Hogy irjak hozzád vidám, szárnyaló dalt
Sötét szemű, hullámos haju lány
Mikor a lelkem vágyva, félve sóhajt
Egy édes, tiszta ideál után
S mikor te is olyan vagy mint a többi...?
Leroskadok gyáván a féluton.
Az, ki az egész lelkemet betölti
Tovább keresni, nem, már nem tudom.

Némuljon el a dal hát mindörökre
És törjön össze ez az ócska toll.
Hogy ezzel tán a szivem törik össze...?
Az én szivem. Nem tudják meg sehol.
Mért vonszolják hosszu időkön által
A dalok összetépett szárnyukat,
Mért várjak addig, amig lassu gyásszal
Kivész lelkemből minden hangulat...?
 
 
0 komment , kategória:  Farkas Imre  
Válóczy Szilvia:Az Erdő foglya
  2010-07-31 16:57:34, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szyl  
Kiss József: Két hajó
  2010-07-31 16:55:26, szombat
 
  Kiss József:

Két hajó


Felhőtlen, nyájas, tiszta délután
Végighajóztam a pesti Dunán.
Cirkálni kedves, hogyha céltalan,
S a fáradt embert vonzza a folyam.
Átlátszó, tiszta, enyhe volt a lég,
Ütemre csattant a hajókerék,
Magasra szállt a gyárkémények füstje,
És csillant-villant a Duna ezüstje.
Hajófödélen nyomtalan a lábnyom -
Ki magányt keres, az hajóra szálljon.

A végső megállón, Újpest alatt,
Leadtuk rendre az utasokat,
Helyükbe jöttek, begurulva mások,
A föld göröngye: parasztok, munkások,
Kofa és fűszeres, mesterlegény,
Cselédlány, babos kendővel fején,
Kocogva rótták végig a hidat,
Egyik se nézte nagyon a másikat. -

Fenn a kormányon mozdulatlan álltam.
Az őszi fény körüllengett lágyan,
Friss szellő lendűlt, a Dunát borzolta,
A távol hangot mind közelebb hozta.

Előre görbedt darúk árnyékában
Ácsok ácsoltak lenn a hajógyárban,
Fúrva, faragva, pánttal, ami kösse:
Új hajó vázát rovogatták össze,
S a nyüzsgő képen végig-végig szállván,
Megakadt szemem egy rozoga bárkán,
Otromba, ócska, elzüllött, fakó,
Kiszolgált s vízre többé nem való.
Teste csupa seb, bordája csupa lék,
Gépe nem lüktet, de nincs is benne gép,
Kormánya letört, kereki elnyűttek,
Bizony ennek is már elhegedűltek!
S amint még jobban szemügyre veszem,
És farán az írást összegezem,
Megbotlok egy névben, megsiklok egy szón:
- Ti égi szentek! Hisz ez az én hajóm!

*

A sárga vizek melankoliája
Borong terajtad, lápos Tisza tája,
Ott nő a sulyom, terem a kökény,
A Tisza partján ott születtem én.
Csegei révnek szálas jegenyéi,
Csak ti tudnátok még arról regélni,
Mikor egy ingben, mezítláb futkostam,
És tojást szedtem zúgó nádasodban.
Mikor egy éles víjjogó füttyszóra
Mind fölrebbent a nádasok lakója,
És parthosszant vonalba gyűlt a nép,
Hogy szemtől-szembe lássa a mesét,
A hajót, mely tüzet, füstöt okádik,
S magától jár, mit nem láttak odáig:
Az első gőzöst a Tisza vizén.

Napestig űltem a part peremén
És lestem, vártam jöttét a csodának;
Légyottra hőbben asszonyt még nem vártak,
Mint gyermekszívem várta a szirént.
Idegen népek jöttek a hajóval,
Intettek kézzel, kendő-lobogóval,
És zakatolt odább, a habot szelve,
Míg a távolság végképp el nem nyelte.
- Honnan jő a hajó és hova megy?
És honnan és hova az emberek?

*

...Lomtárba jutottál, mint annyi más:
Öreg hajó! Ez a végállomás!
Ketten indultunk, te értél elébb be,
Ki vetne ügyet ilyen semmiségre?
Idő, távolság, tér, egymásután,
Úgy lehet, számítás-hiba csupán,
Mi előttünk leng, az nem örök távol,
És minden határ elolvad magától,
De vissza-vissza, hova út nem szállít,
A Dunától vissza a Tiszáig,
Mentén elsülyedt boldog szigeteknek,
Hol ifjúságom álmi elsülyedtek,
Hol hitet, reményt, mindent elvesztettem:
Az a távolság, az a messzeség,
Az a mindörökre utólérhetetlen!...
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József 1843-1921  
Demján Irén Írisz: Legbelül
  2010-07-31 16:52:56, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Sárhelyi Erika: Örvényben
  2010-07-31 16:51:26, szombat
 
  Sárhelyi Erika:

Örvényben


Kedvem, akár a híg epe,
torkomig mar a keserű.
Mi szól bennem, csak holt zene,
fals, törődött hegedű.

Ajkam, mint a hideg penge,
szemem éjfekete örvény.
Világom fuldoklik benne,
s a holnapba vetett remény.

Tíz körmöm tenyerembe váj,
dühöt morzsol a két kezem.
Lenni és nem lenni is fáj -
nem élek ma, csak létezem.
 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Kiss Péter: Ne szólj
  2010-07-31 16:49:59, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kiss Péter  
Túrmezei E: Ha nem teszek ...
  2010-07-31 16:48:10, szombat
 
  Túrmezei Erzsébet:

Ha nem teszek semmit sem


Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet  
Péter Erika: A lélek illata
  2010-07-31 16:46:04, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Péter Erika  
Kiss Péter: Remény tengere
  2010-07-30 20:06:01, péntek
 
  Kiss Péter:

Remény tengere


Rideg az élet, mint a sötét égbolt,
Belegondolnom nehéz, mi az mi szép volt,
Szívemet kínzó fájdalmas vérfolt,
Múltamon töprengek, mely rég volt.

Álmatlan éjszakák elé bátran állok,
A végtelenbe menekülve szállok,
De véget ér egyszer a sötétség,
Felkel a Nap, s vele a kék ég.

A sötét eget szikra tett törötté,
A fény mely ott marad örökké,
Távolból hallani már a remény hangját,
Átszövi karjával teremtő atyját.

Egy új napban már minden világos,
Van, hogy félek megérteni a világot.
Erkölcstelen emberek, reménytelen világ
Levelüket hullatják a fák és nem nyílik több virág.

Van mit nem ért az ész, sem a létem,
Hogy minél tovább élek, annál jobban félek.
Ha belsőmre hallgatok, melletted maradok,
Egy boldog ember sorsát írja akaratod.

Mert mit ér az égbolt csillagok nélkül,
Az ember, ha nincs érzelme legbévül?
Ha hitben gazdag a lélek,
Van értelem, amiért élek.

Ha száz okom van a távozáshoz,
Egyetlen vagy az életben maradáshoz.
Ezer válaszolatlan kérdés,
De egy rá a megfejtés.

Hittem benne, hogy vagy még valahol,
Gondolatom megfestette alakod.
Egy mindennapi halandó félelme,
Hogy életének nincs értelme.

Én hiszem, hogy kezünk összeér,
Szerelmünk óriás tengerén,
A tengeren, mely érzelemmel telített,
Mely cseppet sosem veszített.

Hullámod mosta tengerem partját,
Habzott vizem megtalálta párját.
Tekinteted megszelídített,
Belsőm érzéssel telített.

Ha nincs éjszaka csillag nélkül,
Tenger cseppek nélkül,
Én sorsom melléd szegül,
Míg rám homok nem kerül!

forrás: Poet.hu
 
 
2 komment , kategória:  Kiss Péter  
Válóczy Szilvia: Amor vince..
  2010-07-30 20:00:27, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szyl  
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 240 
2010.06 2010. Július 2010.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 240 db bejegyzés
e év: 2821 db bejegyzés
Összes: 29186 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2951
  • e Hét: 38733
  • e Hónap: 119226
  • e Év: 1511443
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.