Belépés
vasnemarika.blog.xfree.hu
Sírva jössz a világra, és körülötted mindenki mosolyog, igyekezz úgy élni , hogy mosolyogva távozzál és körülötted mindenki sírjon. Ne egy arcból ítélj, ne... Vasné, Marika Marilon@
2006.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 145 
Víz mint ivó víz.....
  2010-07-31 10:38:29, szombat
 
  Víz, mint ivóvízünk az egyik lételemünk.


...... ........... ........... ........... ......

Link

A víz színtelen, szagtalan, íztelen folyadék. Az ivóvíz kellemes ízét a benne oldott anyagok okozzák. A víz az egyetlen olyan anyag a Földön, amely mindhárom halmazállapotában megtalálható. A víznek +4 C fokon a legnagyobb a sűrűsége. Télen a folyóknak és tavaknak csak a teteje fagy be, így a jég alatt megmarad az élővilág. A jégben a vízmolekulák kristályt alkotnak, ennek neve: molekularács. A víz jó oldószer. 1 liter vízből kb. 1750 liter gőz keletkezik. Nagy hőmérséklet hatására Pl.: olvadt fém termikus bomlás következik be, ami annyit jelent, hogy alkotóelemeire bomlik.

A víz sűrűsége 4 °C-on maximális, 20 °C-on 998,2 kg/m³.
A víz megfagyásakor kialakuló kristályszerkezetben hidrogénhíd kötések alakulnak ki, amelynél a hidrogén atommagok közti távolság nagyobb, mint a kovalens kötésű hidrogén és oxigén atommagok közti távolság, és egyre inkább eltávolítja egymástól a vízmolekulákat. Ez okozza azt, hogy a jég sűrűsége kisebb, mint a vízé és fagyáskor a többi anyagtól eltérően a víz térfogata megnő (mintegy 9%-kal Ezért úszik a jég a vízen.

A közfogyasztású ivóvizek vizsgálatát és ellenőrzését Magyarországon az Országos Közegészségügyi Intézet, valamint a helyi Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) végzik.

A közegészségügyi előírások a főzésre, mosogatásra, testi tisztálkodásra szolgáló víztől ugyanazokat a tulajdonságokat követelik meg, mint az ivóvíztől. Az előírások szerint az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkeznie az ivóvíznek:

- Színtelen, átlátszó:

a vas-oxid-hidrát vörösessé, az algák zöldessé, a tőzeges talaj sárgássá festi, míg az algák, baktériumok, agyag, és homok zavarossá tehetik a vizet.

- Szagtalan:

A kén-hidrogén, klór, klórfenolok, szerves anyagok, gyári termékek és gázok élvezhetetlenné, nagyobb mértékben az egészségre is károssá tehetik a vizet.

- Kellemes ízű:

A tőzeges talajból származó vizek úgynevezett mocsárízzel, a magnéziumsók keserű, salétromsavas sók édes, a kloridok sós, a vas tintaízű vizet eredményeznek.

- Kellemes hőfokú legyen:

A legjobb a 10-14 °C-os ivóvíz.

- Ne legyen sem túl lágy, sem túl kemény:

A víz keménységét a benne oldott kalcium és magnéziumsók adják.

- Ne tartalmazzon az egészségre ártalmas szennyező, fertőző anyagokat:

A vizsgáló laboratóriumok ki tudják mutatni a levegőből, a talajból bekerült szennyező anyagok mennyiségét. A vegyi anyagok közül a nitrát, de különösen a nitrit szennyeződés alkalmatlanná teszi, míg a nagyobb mennyiségű fluor a fogak elszíneződését, esetleg fogszuvasodást is okoznak. Vas és mangán szennyeződéseket levegőztetéssel, homokrétegen és aktívszénen való átszűréssel javítják. A jódhiánytól golyvát kaphatnak az emberek. Előfordulhat még a fekáliával való fertőzés, ilyen esetekben a kólibaktérium okozta hasmenéssel kell számolnunk, ennek megszüntetésére felforralják, ultraibolya fénnyel besugározzák, vagy ózonizálják, klórozzák, vagy ezüst elektrokatadinezésével tisztítják meg a vizet. A háztartási és ipari víztisztítás jelenleg igen elterjedt módszere még a fordított ozmózis elve alapján történő víztisztítás.



Link

A mitológia illetve az ókori tudomány több helyen fontos dologként hivatkozik a vízre: Az arisztotelészi négy alapelem föld, víz, levegő, tűz egyike.

A ma használatos horoszkóp szintén e négy alapelem alapján dolgozik, ezek alapján víz jegyek: rák, skorpió, halak.



Link

 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Honvágy
  2010-07-31 10:09:36, szombat
 
 
Petőfi Sándor
Honvágy





Link


Borúnak éjjelén, derűnek hajnalán
Feléd siet remegve bús
Pillantatom, mindig feléd, arany kalász
Hazája, boldog róna, hol
Csókolva ölelkeznek Csepe mezőivel
Dunánk ezüst hullámai.
Áldás malasztja rám felőled nem lebeg,
Csak egy kemény atya átkait
Zúgják fülembe a nyargaló fuvalmak, oh
Ezer tövissel hinteni
A bujdosónak útait! Mégis te vagy
Örök betűkkel írva fel
E szív emlékkönyvében. A napok sorát,
Melyet lefutnom rendele
Az ég, ohajtom én kunyhód homályiban
Élhetni, s a szelíd halál,
A szenvedések altatója hogyha jő
S átszenderíti lelkemet
Egy boldogabb világba: harsogó Duna!
Kiszenvedett porom fölött
Te mosd a zöldelő hant bársony pázsitát,
S a mormogó habzaj között
Édesd nyugalmak ülnek sírkövemre majd,
S a jégszív is talán, kinek
Átkai nyomák a kínos életet, ledől
Békülten a halom fölé,
S lágyult kebel meleg könyűivel rebeg
Panaszt: szegény, szegény fiam!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Olvasósarok
  2010-07-31 10:05:36, szombat
 
  Halász István
Olvasósarok




Link



Zene és betű, e két szépség
szól ebben a lírai csendben,
kamarazene a rádiómból
és Móra a könyvem lapjairól.

Mindkettőnek óriási értéke van
gazdagítva engem e pillanatban.
Múzsák engem gazdagon ajándékoznak!
Hálás vagyok ezért az ajándékozóknak!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az én szülőföldem
  2010-07-31 10:01:59, szombat
 
  Vajda János
Az én szülőföldem




Link




Hagyjatok, oh, hagyjatok nem nézni
A frivól jelenvilág képébe!...
Hagyjatok rohannom olykor-olykor
Vadon erdők kellő közepébe!

E kivetkőzött, vásott világban
Csak ez áll még eredetiségben,
S csak ezt az egyet köszönöm a sorsnak,
Hogy én itt születtem, nevelődtem...

Pedig tán, ha jobban meggondolnám,
Nem is volna mit köszönnöm érte;
E kebelt, mint maga, egyenessé
S őszintére nevelni hogy mérte?!...

S midőn lelkem ez őszinteségben,
Mint magát kinőtt fa, oly kemény lett,
Akkor elvitt e szeretett földről
E ferde, álnok emberek közé tett!

Hol aztán a megkeményedett fa
A puhákkal nem tudott hajolni,
S nem csóválta a fejét úgy, mint ők,
A szél akárhonnan kezde fújni...

S jöttek a fölingerült szélvészek
Megingatandók keménységében;
De jó, hogy oly durva volt a héja
Viharos hullámok ellenében!...

S nem hajolt és nem fog meghajolni!...
Törjék bár akárhol vagy szakadjon!...
S lenne bár ez miattad, szülőföld,
Nem, ezért rád soha nem haragszom.

De mit tolakodol emlékembe,
Gyűlöletes képe jelenemnek?
- Képzelet sasszárnya, vígy el engem
Vadonába szép szülőföldemnek!

Hadd lássam azt a sötét hegyoldalt,
Hadd lássam alatta a kis kunyhót,
Ahol nyomorom azzal kezdődött,
Hogy csak félig láttam napvilágot...

De azért sebaj volt; elaludtam,
Fülemile szomorú dalára;
Fölébredtem a piros hajnallal
Sárgarigó víg sippantására.

Aztán mentem a hegyi patakhoz,
Fenekéről aranyakat szedtem
Kavicsokból,... de tudom, nem lesznek
Több ily aranyaim az életben!...

Nem is soká tartottak - mert később
Egy bagolyhoz adtak nevelésbe;
Ez olykor az éj sötétségénél
Bús eszméket huhogott fülembe...

Beszélt a halálról, másvilágról...
De én csak félfülemmel hallgattam,
Mert oly gyönyörűen énekelt egy
Kis madárka a szomszéd bokorban!

Szabadságról zengett a madárka
S szerelemről... több se kellett nékem!
Odahagytam tisztes tanítómat,
S a madárka versenytársa lettem.

S énekeltünk gyönyörű nótákat,
Pedig minket nem tanított senki...
Mert szabadok voltunk... hej hogy eztán
Nem fogok ily szépen énekelni!

Mert eljöttem a szabad magányból;
Sorsom besodort a nagy világba,
Hol sok hányatás után elértem
A nagy világ táncpalotájába.

De itt midőn énekelni kezdtem,
Dalaim hangjára mind megálltak;
S úgy énekelj, hogy mi táncolhassunk.
Hallgatóim rám ekép rivaltak...

Nem, én nektek soha nem éneklek,
Nem vagytok méltók lantom dalára...
Beléd költözködöm - tán örökre -,
Dalaimnak kedves iskolája!

Lantomat is elviszem magammal,
Visszazengik legalább a bércek;
Szabadon eresztem érzeményim,
Melyek a kebelben meg nem férnek.

Szülőföldem, szép erdő, fogadj el!
Veled fogok ezután zenegni,
Mennydörögni mennydörgéseiddel,
Napod sugarával olvadozni!...

Borostyánt... ne adj fejemre... nem kell!
Úgy se tartós az élet babéra!
Szakíts élő virágot tavaszkor,
Jön az élet ősze, s elhervasztja...

Hanem hogyha dalaim szeretted,
Tartsa meg őket völgyed sziklája;
Tán, ha század mulva viszhangozza,
Megkérdik, ki volt a völgy lakója?...
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Üzenet haza
  2010-07-31 09:57:25, szombat
 
  Wass Albert
Üzenet haza




Link




Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Minden pillanatban...
  2010-07-31 09:50:47, szombat
 
  Minden pillanatban két út van előttünk; ezek közül ki kell választanunk az egyiket, és nem tudjuk, merre vezet a másik. Lehet, hogy a jobbat választottuk, de lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni, melyik a jobb.
Alexander Fleming


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Győző
  2010-07-31 09:31:13, szombat
 
  Illyés Gyula
Győző


...... ........... ........... ......

Link

Győző

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egy nagy tenger. Abban a nagy tengerben volt egy nagy hal. Annak zápfogára volt írva ez a mese:

Élt egy öreg király, volt neki három fia. A legidősebb volt Zoltán, a középső Árpád, a legkisebb Győző. Az öreg király már megunta fején hordozni a koronát, feltette magában, hogy a legidősebb fiának, Zoltánnak átadja a királyságot. De Zoltán nem fogadta el. Azt mondta, osszák az országot három részre, hogy a testvérei is királyok lehessenek, mint ő.

Ebbe azonban a főurak nem mentek bele. Összehívatták az országgyűlést, hogy határozzák el, mi legyen. De ezek sem tudtak dönteni. Volt köztük egy öregúr, az felállt, és azt mondta:

- Mondok én egyet, kettő legyen belőle. Menjenek a királyfiak világgá, s aki a legbecsesebb találmányt hozza az országba, azé lesz a királyi hatalom.

Ebbe a királyfiak is beleegyeztek. Még azon a napon útnak indultak.

Egy erdőben megesteledtek. Azt mondja Zoltán:

- Fiúk, itt meghálunk! - és azonnal nekiláttak rőzsét vágni; gallyból csináltak ágyat.

Amint a gallyat vágták, észrevették, hogy a szél kidöntött egy fiatal hársfát. Karjukkal lyukat vájtak, és visszaültették. Kalapjukban még vizet is hordtak rá, hogy minél hamarabb megüdüljön. Lepihentek, mert nagyon elfáradtak. Hamarosan el is aludtak.

Éjféltájban egyszerre csak nagy fényesség fogta őket körül. Megijedtek, de akkor szózatot hallottak:

- Ne féljetek tőlem, én ennek az erdőnek a remetéje vagyok. Mivel, egy hársfámat a vesztétől megmentettétek, jöjjetek hozzám, az én házamhoz, és reggelig ott pihenjetek.

És az öreg remete elvezette őket. Volt egy háromemeletes kastélya az erdőben. Mindegyik fiúnak külön ágyat adott egy szobában. A királyfiak szépen elaludtak.

Reggel, mikor felébredtek, a nap jól fenn volt az égen. Ahogy szétnéztek, észrevettek a falon egy képet. Három lánynak az arcképe volt. Hát ahogy ránéztek, nem bírták többet levenni róla a szemüket. Az egyik volt az aranyruhás lány, a másik az ezüstruhás lány, a harmadik az ólomszínű ruhás lány. Az aranyruhás Zoltánnak tetszett meg nagyon, az ezüstruhás árpádnak, az ólomszínű ruhás pedig Győzőnek. És azt mondták hogy bárhol legyenek ezek a lányok, de ők fel fogják keresni őket. És már akartak is indulni.

Győző visszatartotta őket:

- Bátyáim, várjuk meg a házigazdát, majd útbaigazít. Talán rokona is neki ez a három lány.

Tíz óra tájban megjött az öreg remete. Látta, hogyan bámulják a képet. Annyira el voltak foglalva a nézésében, hogy nem is vették észre az öreg jöttét. Azt mondja a remete:

- Mit bámultok, fiúk? Úgysem érhetitek el őket soha! Mert nem ember de még madár sem jár ott, ahol ezek laknak.

Erre a királyfiak azt mondják:

- Igazíts útba bennünket! Ha életünkbe kerül is, megkeressük őket!

Azt feleli erre az öregember:

- Jól van, útba igazítlak benneteket, de tudom, hogy nem jöttök többé vissza.

De ők azt mondták, ne törődjön vele, akármi is történik. Ők elmennek ahhoz a három lányhoz.

- No, jól van - mondja az öreg -, látom, hogy nagyon beléjük vagytok bolondulva. Hát akkor jöjjön velem először a legidősebb: Zoltán.

Azt mondja most már annak:

- Ide hallgass, fiam! Elmégy egyenesen napnyugatnak. Mikor a nap lenyugszik, odaérsz egy patakhoz; azon menj végig. Eljutsz majd egy hídhoz. Ha odajutsz, végy fel a vízből egy kavicsot, és karcold meg vele a kezedet. Csöppents három csöpp vért a vízbe, és mondd, hogy "nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz". Az út majd megnyílik; aranylépcső visz fel. De mikor felérsz, lesz ott egy aranyajtó meg egy faajtó. Először a faajtón menj be. Találsz ott egy aranyüveget. Azt az aranyüveget hozd ki. Aztán menj be az aranyajtón. Az aranyüvegből azt a tündérlányt locsold le, és akkor tied lesz a tündéri hatalom. Megértettél?

Mondja a királyfi, hogy meg.

- Akkor hát menj, és járj szerencsével!

Zoltán elindult. Mire a nap lement, odaért a patakhoz. Végigment a patak partján, odaért a hídhoz. Mondja:

- Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz!

De bizony az út nem nyílott meg. Akkor jutott eszébe, hogy a kezét meg kell karcolni a kaviccsal, és három cseppet bele kell eresztenie a vízbe. Azonnal lehajolt, felvett egy kavicsot, megkarcolta a kezét, három csepp vért belehullajtott a vízbe.

Akkor mondta megint:

- Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz!

Az út megnyílt, s ő felment a lépcsőkön. De a faajtót bizony nem vette figyelembe, hanem egyenesen bement az aranyajtón.

Amikor bement, a tündérlány ott ült a királyi széken, arany trónuson, és azt mondja:

- Ó, te szép királyfi, de örülök, hogy megmentettél föld alatti rabságomból! Jöjj közelebb, ülj királyi trónusomra!

Zoltán máris rohant volna, de a lány megérintette aranypálcájával, s azonnal aranyoszloppá változtatta.

Így tehát Zoltán nem tért vissza.

Az öreg remete mindennap várta, de csak nem jött. A testvérei is már-már nyugtalankodtak. Szerettek volna már ők is menni, de az öreg nem eresztette őket.

Azt mondta nekik:

- Ne menjetek el, bátyátok odaveszett, ti is odavesztek!

De Árpádnak nem volt maradása, azt mondta, nem törődik vele, akármi lesz, de ő megy.

Erre azt mondta az öreg:

- Ha ennyire elfogott a vágyakozás, hát gyere, téged is útbaigazítlak. De azt megmondom, hogy nagyon vigyázz!

Kimentek a házból, s kint azt mondta neki az öreg:

- Menj, fiam, egyenesen délnek. Éppen délben odaérsz egy nagy dombra; lesz ott egy nagy bükkfa. A bükkfához lesz támasztva egy ezüstpálca. Avval a pálcával érintsd meg a földet, s az megnyílik. Ott menj. Találsz majd ott egy ezüstkunyhót és egy ezüst orgonabokrot. Az ezüst orgonabokron egy ezüstkalitkában egy ezüstmadár énekel. Először az ezüstmadarat vedd ki, úgy menj be az ezüstajtón. Ott lesz az ezüstlány, ül a királyi széken. De tépj ki először is az ezüstmadárból egy tollat. Dobd a tündérlányra, akkor a tündéri hatalom a tied lesz. Megértettél, fiam?

- Meg.

- No, akkor menj, és járj szerencsével! De vigyázz, úgy ne járj, mint a bátyád!

A királyfi elment, éppen délben ért a dombra, ott volt az ezüstpálca. Megérintette a földet, és az megnyílt. Ahogy ment lefelé, észrevette ő is mindjárt az ezüstkunyhót, de az ezüst orgonabokrot ő is figyelmen kívül hagyta. Bement az ezüstkunyhóba, látta, hogy ott van a tündérlány. Az is mindjárt azt mondta:

- Ó, te szép királyfi, de örülök, hogy megmentettél a föld alatti rabságból. Jöjj közelebb, ölelj meg!

Nosza megörült a legény, a lányhoz sietett. Az pedig megérintette az ezüstpálcájával, és ezüstoszloppá változtatta.

Tehát ez a fiú sem tért vissza.

Az öreg már számolta a napokat; elmúlt megint hét, nyolc nap, s nem tért vissza egyik fiú sem.

De akkor már Győzőnek sem volt maradása; egyre könyörgött az öregnek, hogy igazítsa útba. De az öreg azt mondta:

- Ne menj, fiam; bátyáid odavesztek, te is odaveszel!

Erre azonban a fiú azt felelte:

- Miért hívnának Győzőnek, ha én nem győznék!

Azt mondta erre az öreg:

- Jól van, fiam! Téged is elbocsátlak, de azt megmondom, jobban vigyázz, mint a bátyáid. Menj egyenesen északnak, a fák mohos oldala megmutatja az utat. Reggel, mikor a nap felkel, odaérsz egy mély gödörbe. Lesz ott egy acélkunyhó és egy szalmakunyhó. De először a szalmakunyhóba menj be. Lesz ott egy acélkard. Vedd magadhoz, és azzal menj be az acélajtón, és a tündérlány kezéből vágd ki a kardot. A tündéri hatalom így a tiéd lesz. Megértettél?

A fiú bólintott.

- Hát akkor menj, és járj szerencsével!

Győző elindult. Amikor a nap felkelt, odaért abba a mély gödörbe. Észrevette mindjárt a szalmakunyhót és az acélkunyhót. De először a szalmakunyhóba ment be. Kihozta az acélkardot. Akkor bement az acélkunyhóba. Ott volt a tündérlány, kezében a kard, ott ült a királyi széken.

Azt mondja a lány:

- Ó, te szép királyfi, de örülök, hogy megmentettél föld alatti rabságomból. Jöjj közelebb, csókolj meg!

De Győző erre azt mondta:

- Hadd lássam előbb, hogy a kardok hogyan csókolóznak!

Akkor a királylány föltartotta kezében a kardot, de Győző úgy kivágta belőle, hogy kettétört. Aztán minden eltűnt körülöttük, sík réten álltak. Megölelték egymást a tündérlánnyal, és örök hűséget fogadtak egymásnak. Aztán Győző érdeklődött a bátyjai után. A lány tudta, hol vannak. Azt mondta:

- Elmegyünk, és őket is felszabadítjuk a varázslat alól.

Elmentek, s odaértek a patakhoz. Győző továbbment, és odaért a hídhoz. Felvett egy kavicsot, megkarcolta a kezét, három csepp vért belehullatott a vízbe, s mondta:

- Nyíljon meg előttem az út az aranylányhoz!

Az út megnyílt, Győző felment az aranylépcsőn, és bement az aranyajtón. Ott látta a tündérlányt a királyi széken. De látta azt is, hogy ott az aranyoszloppá vált bátyja. A királylány mindjárt azt mondta:

- Ó, te szép királyfi, de örülök, hogy megmentettél föld alatti rabságomból! Jöjj közelebb, ülj királyi trónusomra!

Győző azt felelte:

- Mindjárt letöröm az aranyüveged nyakát, ha vissza nem adod a bátyám emberi alakját!

Ekkor az aranylány megérintette aranypálcájával Zoltánt, s az azonnal visszaváltozott emberré. Győző lelocsolta az aranyüvegből a tündérlányt. Ott is eltűnt körülöttük minden, sík réten álltak. Így a tündéri hatalom Zoltáné lett. Összeölelkeztek, és örök hűséget fogadtak egymásnak. Az aranyüveget Győző átadta a bátyjának, Zoltánnak, ajándékba.

Aztán elmentek Árpádért. Odaértek a nagy dombra, ott volt a nagy bükkfa. Megtalálták az ezüstpálcát. Győző megérintette a földet, megnyílt és ő lement. Mindjárt észrevette az ezüstkunyhót meg az ezüst orgonabokrot. Az ezüstkalitkában egy ezüstmadár énekelt. Látta is, meg hallotta is. Kivette az ezüstmadarat a kalitkából, azzal bement az ezüstajtón. Látta, hogy a tündérlány ott ül a királyi széken, bátyja pedig előtte térden állva, ezüstoszloppá változottan. Akkor a tündérlány azt mondja:

- Ó, te szép királyfi, de örülök, hogy megmentettél föld alatti rabságomból. Jöjj közelebb, ölelj meg engem!

De Győző azt mondta:

- Mindjárt kitekerem az ezüstmadaradnak a nyakát, ha vissza nem adod a bátyám emberi alakját.

Ekkor a tündérlány megérintette pálcájával Árpádot, és az azonnal emberré változott. Győző pedig kitépett az ezüstmadár szárnyából egy tollat, és rádobta a tündérlányra. Ott is eltűnt körös-körül minden, most is egy sík réten álltak. A tündéri hatalom Árpádé lett. Az ezüstmadarat Győző átadta Árpádnak ajándékba.

Egybegyűltek mind a hatan, és elindultak vissza az öreg remetéhez. Az már azt hitte, hogy mindhárom fiú odaveszett, nem győzte várni őket. Magában beszélgetett:

- Tizenöt nap elmúlt, most már nem tér vissza egyik sem.

Hát a tizenhatodik napon; amikor már nem is várta őket, látja ám, hogy jönnek hatan. Elkiáltotta magát:

- No, Győző, te csak győztél!

Mikor oda értek, elmondta nekik, hogy ez a három tündérlány testvér. Csak így lehetett megmenteni őket. Már sokan próbálták, de még eddig senkinek sem sikerült. Akkor aztán útnak bocsátotta őket.

Már otthon is nehezen várták a fiúkat a szülők. Nagyon megörültek, hogy oly sikeresen végezték feladatukat.

De hát melyik legyen a király? Megint összehívták az országgyűlést de nem tudták eldönteni, ki legyen. Akkor az öreg, aki az elején elküldte őket, megint felállt. Azt mondta:

- Egyet mondok, kettő lesz belőle. Igaz, hogy Zoltán és Árpád hozták az aranyat és az ezüstöt, ami a legdrágább kincs a világon, Győző pedig a vasat. De viszont a vassal műveljük a földet, és azzal védjük a hazát. Éljen hát Győző, az új király!

És Győző lett a király.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az óriáscsillag
  2010-07-30 07:29:48, péntek
 
  A 2010. július 28-án az európai csillagászok közös kutatóintézete (ESO) által közzétett dátum nélküli képen, amelyet a chilei La Silla obszervatórium készített, a ragyogó fényű, különleges WR 22-es óriáscsillag és színes környezete látható a Carina-csillagködben.

Az óriáscsillag anyagvesztése nagyon gyors, csillagszele elérheti a 2000 km/s sebességet is, néhány százezer éves élettartama alatt a Nap tömegének többszörösét veszítheti el így.




Link

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Soha nem .....
  2010-07-30 07:19:46, péntek
 
  Soha nem felejtem el, hogy a táj, ami előttem van, mögöttem folytatódik.
Egry József


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ha a bolond.....
  2010-07-30 07:18:11, péntek
 
  Ha a bolond következetes maradna a bolondságban: bölcs lenne.
William Blake


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 145 
2010.06 2010. Július 2010.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 145 db bejegyzés
e év: 1382 db bejegyzés
Összes: 3239 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 48
  • e Hét: 997
  • e Hónap: 3323
  • e Év: 96011
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.